Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-03 / 29. szám

1978. FEBRUAR 3., PÉNTEK %Mdm> Végső búcsú dr. Domokos Józseftől Volt munkatársai, tanítvá­nyai, tisztelői mély részvéttel vettek végső búcsút csütörtö­kön a Kerepesi temetőben dr. Domokos Józseftől, a kommu­nista mozgalom kiemelkedő egyéniségétől, a Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott elnöké­től. Hamvasztás utáni bú­csúztatásán dr. Fekete Károly, a Legfelsőbb Bíróság elnökhe­lyettese, a budapesti pártbi­zottság és a Legfelsőbb Bíró­ság nevében méltatta életútját, amely eggyé forrt a magyar munkásmozgalom harcával, győzelmével. Az 1919-es Tanácsköztársa­ság idején a békéscsabai di­rektórium tagja volt. A fehér­terror éveiben üldöztetés ju­tott osztályrészéül. Több éves bécsi emigrációjában részt vett a baloldali erők által szervezett Magyar Újság szer­kesztésében. Hazatérése után a perbe fogott kommunistákat Védte a Horthy-rendszer bíró­ságai előtt, innen származott megtisztelő elnevezése is — „a kommunisták védője’’. A bal­oldali jogászokkal összefogva, megalapította a szocialista jo­gászok szervezetét, a felszaba­dulás után igazságügyi állam- titkári, a legfőbb ügyészi posz­ton, majd mint a Legfelsőbb Bíróság elnöke kimagasló sze­repet töltött be az új igazság­szolgáltatás kiépítésében, a há­borús, népellenes bűnösök fe­lelősségre vonásában. A család és a barátok nevé­ben dr. Rácz György nyugal­mazott legfelsőbb bírósági bí­ró búcsúzott dr. Domokos Jó­zseftől. A kegyeletes szertar­tás az Internacionálé hangjai­val fejeződött be. Kutatás, gazdálkodás Befejeződött a gödöllői tudományos ülésszak Tegnap befejeződött a gö­döllői Agrártudományi Egye­temen rendezett kétnapos tu­dományos ülésszak, amelyen az agrárszakemberek szekcióülé­seken és konzultációkon vi­tatták meg a mezőgazdaság gépesítésének időszerű kérdé­seit. Az előadássorozat befe­jeztével dr. Sibalszky Zoltán egyetemi docenst, a szervező bizottság vezetőjét kértük, foglalja össze a tanácskozás tapasztalatait. — A vártnál nagyobb ér­deklődés kísérte az állattar­tás és a szántóföldi növény- termesztés gépesítésével fog­lalkozó előadásokat. A figye­lem középpontjába kerültek az állattartó épületek hőener­gia-tartalékolásának kérdései is. Mivel a meghirdetett té­mádban több előadó jelentke­zett, mint ahányan szóhoz jut­hattak, új formákat kerestünk az előadások közzétételére. A kutatási eredményeket, tech­nológiai ajánlásokat írásban, a kísérő ábrákkal, grafikonok­kal, táblázatokkal együtt ki­függesztettük a konzultációs termekben. Így mód nyílt ar­ra, hogy a téma iránt érdek­lődők tájékozódjanak, s a ta­nulmány jelen levő szerzőjé­vel megbeszéljék a részletkér­déseket. A termelőszövetkeze­tek energetikusai, főmérnökei ily módon több információ­hoz juthattak, ugyanakkor je­lezhették: mi az a kutatandó résztéma, amire megítélésük szerint a gyakorlatnak szüksé­ge van. A kétnapos ülésszak előadásai, konzultációi, vitái egyképp azt célozták, hogy le­rövidítsük azt az átfutási időt, ami a tudományos téma kidol­gozása és gyakorlati haszno­sítása között általában eltelik. A kétnapos tanácskozáson részt vett a drezdai Mezőgaz­dasági Technikai Intézettől Karl Thurm professzor. Tőle is megkérdeztük, mint véleke­dik az ülésszakon elhangzot­takról. Mint elmondta, külö­nösen érdekesnek tartja a nagy teljesítményű erő- és munkagépekről szóló tájékoz­tatókat, valamint a mellékter­mékek hasznosításának új módjait a takarmányozásban. Az NDK-ban évi kétmillió tonna gabonaszalmát használ­nak fel az állatok etetésére. Most a kukoricaszár ilyen irá­nyú hasznosításával kezdenek foglalkozni. Ez utóbbihoz gyűjtött hazánkban ötleteket, tapasztalatokat. Dr. Bölönyi István, a Gö­döllői Mezőgazdasági Gépkí­sérleti Intézet igazgatóhelyet­tese a nagy teljesítményű nö­vényvédelmi géprendszerekről szóló előadásokat tartotta kü­lönösen figyelemre méltónak, mivel a drága vegyszerek jobb kihasználása mellett a hektá­ronkénti területteljesítményük a korábbi típusokéhoz képest mintegy háromszorosára nö­velhetők. Véleménye szerint az itt elhangzott kutatási té­máknak húsz százaléka a gya­korlatban azonnal alkalmazha­tó, népszerűsítésre érdemes. Be . L ütőtök téli szolgálatban Hajnali őrjáratokon a jegesedés, a hó ellen Talán két hete történt. Ko­ra hajnalban indultunk autó­val Gödöllő felé. Szokatlanul lassan haladt a kocsisor, né­ha két-három percet is áll­tunk egy helyben, A gépko­csivezető idegesen dobolt a kormányon, időnként egy-egy káromkodásfélét is elmorgott az orra alatt. Amikor végre nekilódultunk a sofőr a gáz­ra taposott, hosszú előzésre készült, aztán mégis visszavet­te a gázt. Jobb oldalt meglát­tuk az első összetört Ladát. Még hetet számoltunk össze Aszódig. Ónos eső esett, éjsza­ka megfagyott Csúsztak az utak. Pest megyében ezen a na­pon körülbelül 2300—2400 ki­lométer utat kellett sóval és salakkal felszórni, némelyik szakaszt többször is, hogy ne bénuljon meg a megye és a főváros forgalma. Több száz autó, gépkocsivezető, markoló­gépkezelő, rakodó dolgozott azon a hajnalon, hogy ne áll­jon le a közlekedés. Milliók, sózásra Az úthálózatból a KPM Budapesti Igazgatóságának váci üzemmérnöksége 570 ki­lométerért felelős. Hozzájuk tartozik a nagy forgalmú, Ba­lassagyarmat felé vezető ket­tes, a Miskolcra tartó hármas és minden alsóbbrendű út, amelyik a váci és a gödöllői járás területén található. Nyá­ron javítják, építik ezeket, télen a csúszósakat sózzák, vagy a havat takarítják le. Kälber Györggyel, az üzem- főmérnökség vezetőjével ér­kezünk a telephelyre. Csak né­hány szót vált az éjszakai ügyeletessel, tudja, enyhe volt az éjszaka, nagyobb baj nem lehet. Az ügyeletes egyébként is önállóan intézkedik, ha ki kell vonulni, hiszen ezen a tájon, a Börzsöny hegyei kö­zött, alig akad olyan éjsza­ka, amikor nincs jegesedés. Egy naplót mutat. Négyezer tonna sókeveréket halmoztak fel nyáron, több mint a fele el is fogyott. Bizony sokba kerül az anyag, tonnája 3 és fél ezer forint. Egy-egy kemé­nyebb napon 150—200 tonnát is kiszórnak, ez már önmagá­ban 700 ezer forint. De a költ­ségeknek ez csak a kisebbik fele. A szóróautók többségét a termelőszövetkezetektől bé­relik, óránként 120—140 fo­rintot fizetnek értük. Az ünnep odalett A melegedőben forró teát isznak az emberek, nemrég tértek vissza a hajnali őrjá­ratból. — Mindig van úton ügye­letes autó. Ha sürgős beavat­kozásra van szükség, URH- rádión szólnak be. A fagyás általában éjszaka kezdődik, de hajnali négyre, ötre, ami­kor a buszok indulnak, a só­szóróknak már végezni kell. Később hét óra felé újra megvizsgálnak minden utat. Tapasztalatuk szerint ilyen­kor a legnagyobb a hideg, újra kezdődik a jegesedés. Ügy vélem szerencséje van a mostani téllel az útőrök- nek. Nem volt az idén igazi nagy hóesés. — A hóval mindig könnyebb megbirkóznunk. Ha kicsi, csak sózzuk, ha nagyobb, hamar végeznek vele a hóekék. De van két nagy teljesítményű hómarónk is, de csak ritkán kell ezeket is bevetni. Az egyik igazán tekinté­lyes járgány, a legvadabb szi­bériai téllel is megbirkózna. Motorja az egész platórészt betölti, képes lenne akár egy házat is eltolni. Most békésen pihen, lehet, hogy be sem kell gyújtani mostanában a motorját. Nehéz helyzetekről, kemény napokról érdeklődőm. — Karácsony első napján az ónos esőtől egyszerre minden út megfagyott, újra és újra kellett szórni, mert szakadat­lanul esett, lemosta a sót. Így aztán odalett az ünnep. Mint ahogy a tavaly előtti szilveszter is másképpen ala­kult, mint képzelték. Éjszaka töménytelen hó esett, sokan csak másodikára kerültek ha­za. Az udvaron a technika Az udvaron katonás rend­ben sorakozik a technika. A nagyobb, erősebb hóekével felszerelt járművek (Vácott 19 van belőlük) a közúti igazga­tóság tulajdonai. A kisebb IFÁ-k gazdái a környékbeli termel őszövetkezetek. Eredeti rendeltetésük szerint műtrá­gyaszőrók, de ilyenkor otthon nincs munkájuk. November 15-től március közepéig a' KPM béreli őket, az utakra vigyáznak éjjel nappal, vál­tott szolgálatban. Bolondos az idei tél. Hó csak kétszer-háromszor esett, néhány napja még az arcu­kat napoztatták a lányok. Most sötét az ég, a szakértő szemek szerint nemsokára es­ni fog a hó. Biztos ami biz­tos, sószórók, hóekék indulnak az utakra. Cs. A. A tetteken a sor HAZÁNKBAN az állampol­gári — ezen belül a nemze­tiségi — egyenjogúságot az al­kotmány biztosítja. Ezen az alkotmányos alapon működnek a nemzetiségi szövetségek — így a Magyarországi Délszlá­vok Demokratikus Szövetsége is —, amelyek az MSZMP po­litikája alapján, a Hazafias Népfront keretében, de önálló szervezetként, más társadal­mi és állami szervekkel együtt­működve fejtik ki tevékeny­ségüket Országos választmányunk ülése után vagyunk. Megvitat­tuk a megtett út legjelentő­sebb eredményeit és az el­következő időszak tennivalóit. E tennivalók közül a leg­fontosabb: ez év őszén kerül sor szövetségünk Vili. kong­resszusára. Most tehát oz elem­zés, a mérlegkészítés hónapjai következnek: mit tettünk a VII. kongresszuson hozott ha­tározatok megvalósítása érde­kében, meddig jutottunk és hogyan tovább. Mindenki- jól ismeri saját körzetében, területén az igé­nyeket és az eredményeket egyaránt. Beszélnünk kell ró­luk, hiszen eredményeink és múltunk alapozzák meg a jö­vőt. Beszélni kell eredmé­nyeinkről azért is, mert olyan alapot teremtenek, amely for­rásuk lehet újabb eredmé­nyeinknek. Mi szükséges ahhoz, hogy már a küldöttválasztó gyűlé­seken és a gyűlések után is tettekre kerülhessen a sor? A legdöntőbb az egységes szem­lélet kialakítása. A cél egy­értelmű: a fejlett szocializ­mus építése ebben a hazában, amelyben élünk. Ezért egysé­gesnek kell lennünk a cél megvalósításában. Ez azonban kizárólag a tettekben nyilvá­nulhat meg. Az országos választmány tagjainak éves jelentéseiből sokat meríthetünk. Igények és eredmények sorakoznak ezek­ben. Szó van bennük új klub alakításáról, ifjúsági együttes születéséről, emléktábla-ava­tásról, névadásról, községfej­lesztésről, új óvoda megnyitá­sáról, némzétiségi napokról, nagy sikerű találkozókról, kulturális versengésekről, pó­tolhatatlan népi kincsek meg­mentéséről és így tovább. Mindezek az internacionalista nemzetiségpolitikáról, az anya­nyelv szeretetéről, a nemze­tiségi öntudat magas fokáról tanúskodnak. AZ EREDMÉNYEK elisme­résre méltók, megelégedettség­re mégsem lehet okunk. A Az idén már batvanat A Pestvidéki Gépgyárban Is jelentős megtakarításokat érnek cl az újítók. A Delta szocialista brigád a vállalat kiváló brigádja címet nyerte el, többek között azért, mert házilag megoldották a leégett és selejtessé vált teroid transzformá­torok újratekercsclését. Az idén már 60 darabot javítottak ki és újítottak fel, így több mint 150 ezer deviza forintot takarítottak meg. Képünkön, transzformátort mér be Demiány Lajos, Dianovszky Károly és Fekete József. Geleta Pál felvétele költő szavaival élve mindez „még nem elég”! A továbbiak­ban is mindent meg kell ten­nünk azért, hogy a megje­lölt feladatok teljesítéséhez vezető út minél simább és eredményesebb legyen, önma­gunkat, a közösségünket tisz­teljük meg ezzel Dönteni, határozni csakis a választott testület jogosult. Ám a döntések előkészítésének szakaszában elengedhetetlenül szükséges, hogy a választott testület tagjai közül a témá­hoz legjobban értők mondja­nak véleményt, egészítsék ki, tegyék teljesebbé a megállapí­tásokat, a nagyobb plénum elé kerülő előterjesztéseket. A munkabizottságoknak fontos szerepük van a véleményezé­sekben, az elképzelések meg­vitatásában. Nyíltság, őszinteség, bizalom. Ez kell, hogy legyen a kong­resszus előkészítésének idő­szakában munkánk legfőbb jellemzője. Nyíltan, őszintén, a kölcsönös bizalomra alapoz­va tárjuk fel a meglévő hi­bákat, de ne érjük be csak ezzel, keressük azok okait és tegyünk javaslatokat meg­szüntetésükre is. At. igazság megismerése az érdekünk. Nem folytathatók ezért öncélú viták, sem olya­nok, amelyek gyengítik egysé­günket. A többség akaratát, döntését fogadjuk el és segít­sük végrehajtását! Munkamódszerünk fejlődését és á demokratizmus szélesedé­sét bizonyítja, hogy szövetsé­günk titkársága igényli és hasz­nosítja az elhangzott vélemé­nyeket és javaslatokat. Arra tö­rekszünk, hogy ez a gyakorlat még általánosabbá váljék és ezáltal az országos választ­mány tagjai csakúgy, mint az aktivisták még inkább cse­lekvő részesei legyenek a dön­tések előkészítésének. JÓLESŐ ÉRZÉS volt hal­lani, hogy legutóbbi választ­mányi ülésünkön milyen so­kan kértek szót. S azt is, hogy a felszólalók többsége úgy érkezett a tanácskozásra, hogy előtte sok^ayaber véle­ményét meghallgatta. Csak ily— módon kaphatunk teljes ké­pet arról, hogy a délszlávság- nak mik az elvárásai szövet­ségünkkel szemben, s arra is, hogy szövetségünk mennyiben felel meg ezeknek az elvárá­soknak. A megnövekvőéit feladatok nem teszik lehetővé, hogy a jövőben az eddiginél gyakrab­ban találkozhassunk a terü­leten. Ezért kell társadalmasí- tanunk képviseletünket. Ez az egyedüli járható út, amely az eddiginél is eredményesebb munkához vezethet. Csak ezen az úton érkezhetnek hozzánk mind nagyobb számban az öt­letek, tanácsok, javaslatok s csak így válhat lehetővé, hogy két tanácskozás között is át-, fogó képet kaphassunk a dél-; i szlávság gondjairól, igényeiről, azoknak az embereknek az életéről, akik jelenleg ha­zánk több mint száz települé­sén élnek s végzik napi mun­kájukat. Az élet tele van kisebb-ma-. gyobb — valóságos és vélt —. ellentmondásokkal, amelyek annyira át meg átszövik egy­mást, hogy sokszor nagyon nehéz eligazodni közöttük. Ez; alól a mi szövetségünk sem kivétel. Feladatunk az ellent-, mondások feloldása. Ez azon­ban csak akkor válik lehető-, vé, ha rövid idő alatt és min­denről tudunk. A közművelődési törvény ig arra ösztönöz, hogy szaporáz- zuk lépteinket. Ritmusváltás-, ra van szükség, de nem mond­hatunk le az apró munkáról sem, ha fáradozásainkat nem követi azonnali siker. Vállal­nunk kell az újért, önmar gunk megújításáért a küzdelr met. Élnünk keli jogainkkal és teljesíteni kell kötelessér geinket. A KONGRESSZUS észtén* dejébe léptünk. Azt szeretr nénik, ha minden, e hazában élő horvát, szerb és szlovén készülhetne erre a kongresz- szusra, amelynek célja nem­csak a számvetés, hanem a hogyan tovább megválaszolá­sa is. Szövetségünk hetilapja, a Narodne Novine e cél érde­kében Hogyan tovább cím­mel új rovatot indított. Azt várjuk, hogy minél többen él­jenek ezzel a lehetőséggel, mondják el véleményüket, ír­ják meg gondjaikat, tárják fej azok okait, s tegyenek javas­latokat az elkövetkező időszak munkája kapcsán. Az együtt végzett munka mindig öröm: legyen ez az elkövetkező hetekben, hóna­pokban mindannyiunk közös öröme. Akik hírt adnak éle­tükről, munkájukról, szűkebb pátriájuk eredményeiről és gondjairól, a közös célt, a fejlett szocialista társadalom építését szolgálják ezzel. Ezért felhívá­sunkat vegyék kérésnek® biz­tatásnak, mert csak segítségük­kel — alkotó részvételekkel, sokszínű üzeneteikkel irt< lesz teljes a kép, amit a jelenről festünk önmagunknak és az utódoknak. MÄNDICS MIHÁLY a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára Fejlődő kapcsolatok Huszár István nyilatkozata vietnami tárgyalásairól Mint lapunk 1. oldalán hírül adtuk, hazaérkezett a Vietna­mi Szocialista Köztársaságban járt magyar gazdasági küldött­ség. A delegáció vezetője, Hu­szár István, a Minisztertanács elnökhelyettese, hazaérkezése után adott nyilatkozatában el­mondta, hogy a magyar—viet­nami kapcsolatok, éppúgy, mint a politikai és társadal­mi kapcsolatok gyorsan fej­lődnek, de a lehetőségek még koránt sincsenek kihasználva. Az együttműködés fokozásáról tárgyalt a magyar küldöttség a vietnami kormány tagjaival, köztük Phan Van Dong mi­niszterelnökkel is. A tárgyalá­sok során áttekintették az el­ső hosszútávú együttműködési egyezmény két és fél éves ta­pasztalatait, megállapítja: kap­csolataink a vártnál is gyor­sabban fejlődnek. Hazánk részt vállal jó néhány fontos ipari létesítmény építésében, egyebek közt fonodát, fényfor­rásgyárat és hűtőgépgyárat, il­letve az ezekhez szükséges be­rendezéseket szállítjuk Viet­namba. Ezután arról szólt, hogy a küldöttség tagjaira mély be­nyomást tett az a hősi küzde­lem, amelyet a vietnami dol­gozók folytatnak a háború utáni újjáépítésben. Igen sok ipari létesítmény szenvedett kárt, vagy szinte teljesen el­pusztult, köztük olyan erőmű­vek, gyárak, amelyek magyar közreműködéssel épültek. Ezek rekonstrukciójához, az el­pusztult berendezések pótlásá­hoz továbbra is segítséget nyújtunk. A vietnami partnerek tájé­koztatták a magyar küldöttsé­get azokról a problémákról is, amelyeket a szomszédos Kam­bodzsával kialakult konfliktus jelent számukra. — Most ugyan nincsenek hadműveletek a két ország ha­tárán — mondotta —, de pro­vokációk előfordulnak. Viet­nam kormánya felelősségtelje­sen, türelemmel közelíti meg a kérdést, s arra törekszik, hogy békés úton, tárgyalásos alapon rendezzék a vitát. A vietnami nép 30 éve él háborúban, s most legfontosabb számára a békés élet megteremtése, s az, hogy a déli területeken csök­kenjen a munkanélküliség, az éhség. Ezeknek a gondoknak a leküzdéséhez békére, nyu­godt légkörű alkotó munkára van szüksége a vietnami nép­nek — fejezte be nyilatkozatát a kormány elnökhelyettese.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents