Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-26 / 49. szám
%Mdap 1978. FEBRUAR 26., VASARNAP Aki egyest kap, nem táncolhat A KOREOGRÁFUS: HÁROMGYERMEKES MINT AKÉSZÍTŐ Pedagógusok a megmondhatói: van néhány közismert, többnyire bevált módszer arra, hogy a rosszul tanuló kisdiákokat iskolai munkájuk javítására ösztönözzék. A pilis- vörösvári általános iskola Váci Mihály úttörőcsapatában viszont alighanem egyedülálló, a a jelek szerint eredményes módszerrel találkozhattunk. Abban még nincs semmi rendkívüli, hogy Kovács Istvánná, az úttörőcsapat vezetője — aki politechnikát tanít a gyerekeknek — az osztályfőnökökkel — a mindenkori rajvezetőkkel — közösen figyelemmel kíséri a vörös nyakkendősök tanulmányi előmenetelét. Ha (viszont a nebulók közül valaki ront, avagy tartósan visszaesik, csak ennyit közölnek az érdekelttel: — Csak akikor táncolhatsz újra, ha már javítottál... Otthonról hozzák 1 Első hallásra furcsának tűnik a közlés, de a pilisvörös- vári általános iskolások már jól tudják: előnyösebb megelőzni a kellemetlenségeket. Országszerte méltán híres német nemzetiségi tánccsoportjukba ugyanis bekerülni megtiszteltetés, s ha onnan valamelyiküknek — igaz, csak időlegesen — de kiteszik a szűrét, sokkal rosszabb, mintha intőt kellene otthon aláíratni a szülőkkel. Mi az együttes varázsa? A kérdésre Kovács Istvánná válaszolt: csaknem három évtizede él Pilisvörösvárott, ugyanebben az iskolában ült a padban, ahol ma csapatvezető, s mint egykori diákot, kellemes emlékek fűzik a tánccsoporthoz. — Nagyközségünkben javarészt német nemzetiségűek él. nek, ezt a nyelvet heti négy órában oktatjuk iskolánkban a diákoknak. A gyerekek többnyire otthonról hozzák magukkal a dal szeretetét, hiszen a mi csoportunkon kívül a fiatalok és a felnőttek is gyakran szerepelnek: egy-egy családon belül tehát több nem. zedék táncol. Ügy hiszem, innen a varázs, s az természetes, hogy úttörőink szívesen folytatják az elődök példáját Az általános iskolások népi- tánccsoportja egyébként több országos versenyen is első helyezést ért el az elmúlt években. Ha valaki a sikerek titkát kutatja, megismerkedhet Wenzl Józseffel, az iskolai együttes vezetőjével, a Magyar Hajó- és Darugyár 32 éves mintakészítőjével, háromgyermekes családapával Amikor hazaérkezik a munkából — az ingázók élete nem irigylésre méltó — azonnyomban az iskolásokhoz siet A dalok egy részét maga gyűjti, megtervezi a koreográfiát, s a táncot is betanítja. S ha valaki megkérdezi tőle, miért csinálja mindezt, a csoport lelke röviden csak ennyit mond: — A tánc nélkül nem lenne teljes az életem.., Több millió néző előtt S a mintakészítő tevékenységét dicsérik az országos versenyeken kapott elismerések, az értékes jutalmak. Segítőtársa Hidas György nyugdíjas pedagógus, aki minden szereplésre elutazik a gyerekekkel, s tangóharmónikával kíséri a táncosokat. Legutóbb több millió ember előtt arattak ősz. tatlan elismerést: a televízió Röpülj páva műsorában — a német nemzetiségi programban — léptek a nyilvánosság elé: a pilisvörösvári gyerektáncosok nevét ott is megismerték, ahol eddig még keveset hallottak róluk. S éppen a további sikerek érdekében alakult meg nemrégiben a német szakkör: Gyár- mati Mária német-történelem szakos pedagógus vezetésével a vállalkozó . kedvű diákok népszokásokat gyűjtenek, már- már feledésbe merült játéko. Icát elevenítenek fel. Tavaszai egy magnetofont vesznek a kezükbe, bekopogtatnak idős emberek otthonába, s megörökítik a múlt hagyományait. Az így felkutatott történeteket megzenésítve bemutathatja majd a tánccsoport is. Feltétlenül említést érdemel az a kapcsolat, amelyet a pilisvörösvári általános iskola úttörőcsapata, létesített a helyi könyvtárral. A tanulók mindegyike rendszeres látogatója ennek az intézménynek. Kovács Istvánná elmondta: — Az elmúlt időszakban jó néhány foglalkozásunkat a könyvtárban tartottuk meg. Hallhattak itt a gyerekek előadást nagyközségünk történetéről, részt vettek vetélkedőn, s tanúi lehettek egy mindmáig maradandó megemlékezésnek névadónkról. Váci Mihályról. Mindemellett a könyvtárban a bábszakkör is várja diákjainkat, s azt hiszem, ezek után érthető, hogy ez az intézmény lett a második otthonunk. Igyekeznek viszonozni A pilisvörösvári úttörőcsapat tagjai egyébként vissza. visszatérően jó ismerősként köszöntik a Kőfaragó- és Szobrászipari Vállalat pilisszent- iváni részlegének KlSZ-fiatal- jait. Szocialista szerződést kötöttek egymással, amelynek eredményeként a pilisszent- iváni ifjúkommunisták minden évben vetélkedőt szerveznek az iskolásoknak. Díszes falirácsot is készítettek a folyosóra, s az elkövetkezendő hónapokban felállítanak az udvaron egy beton pingpongasztalt is. Az iskolában természetesen örülnek ennek az önzetlen segítségnek, s a ma guk módján igyekeznek is vi szonozni mindezt. A pilisvörösvári úttörők egyébként saját környezetükben is teljesítik vállalásaikat. Nem látványos akciókat szorgalmaznak, hanem olyanokat, amelyek a mindennapi élethez, a hétköznapokhoz kötődnek. Ennek jegyében például a Jó. zsef Attila, a Salvador Allen- de és a Kilián György raj vörös nyakkendősei — hetedikes, illetve nyolcadikos tanú lók — három idős, nyugdíjas pedagógusnak mindennap ebédet hordanak, takarítanak, bevásárolnak. Elosztják egymás közt a feladatokat a gye rekek, s így az egykori tani tók nem maradnak magukra. Megannyi tennivaló és feladat. Kovács Istvánné irányítja és összehangolja az úttörő- csapat munkáját a rajok tevékenységével. Kevés a szabad ideje, maga is édesanya. A pedagógusok túlterheltségéről gyakorta hallani. Aki ennyi terhet visel, vajon miként vélekedik a témáról? — Szeretem a gyerekeket. Az úttörőcsapat vezetése számomra sok-sok elfoglaltsággal járó kikapcsolódás. Soha nem érzem ezt a munkát fárasztónak ... Falus Gábor SZENTENDREI ALKOTOK RESZVETELEVEL Művek — ars poeticával TÖREKVÉSEK A KORTÁRS MAGYAR FESTÉSZETBEN Rideg Gábor, a Művészet főszerkesztője nyitotta meg a Törekvések a kortárs magyar fes- [ tészetben című kiállítást Buda- ' 'pesten, a Bartók Béla út 32- ben nyílt új galériában. A tárlatot Molnár Zsolt művészettörténész rendezte, s az anyagot is ő válogatta. A kiállítás március 22-ig tekinthető meg, hétfő kivételével, 14-től 19 óráig. p Áttekintést adó képantolőgia A Műcsarnokban bemutatott nagy körkép, és most ez a kisebb, de annál mélyrehatóbb keresztmetszet, — Molnár Zsolt lényegre tapintó válogatása, festészetünk rendszeres önvizsgálatának újabb állomása. Ez a sok változat azzal válik hatékony képantológiává, hogy minden törekvést az adott minőség legmagasabb szintjén mutat be. Kitűnik, hogy miután megszabadult képírásunk a megkövetelt ikonográfiái eljárások korlátáitól — ahogy Be- reczky Loránd összegezte e tárlat újdonságát —, a szabad formaválasztás felelősségével élni tudott a lehetőséggel. A festészet tág határai között született művek a valóság vizuális megközelítésének egy-egy variációját jelentik a sokrétűség és az alaposság szellemében. Ha Németh József hű természetelvűségét és Deim Pál merész elvonatkoztatását idézzük, akkor megkapjuk a kiállítás festői megközelítésének két pólusát. Ezek között érzékelhető a rendkívül árnyalt skála, mely a valóságfeltárás különböző asszociatív elemével érvel. Az derül ki, hogy festészetünk mai műhelyei minden alapvető kísérletet követnek a maguk népi, nemzeti önállóságával. így marad karakteres, így válik fontossá a nagyvilág számára is. Az külön dicséri a helyes rendező elvet, hogy a kiállító művészek csatolták képükhöz ars poeticájukat. Ennek is köszönhető, hogy bár a festmények másSZÍNHÁZI esték T i ff / " * V 'bb 1 Moliére-kmutató uriuite CIOjäWKKäl a Madách Kamaraszínházban I Kkprlpf- konyakot töltöttem tisz- - I *lacllcu ta ecetes flakonba és a barátom elé állítottam, hogy töltsön magának. — Ebből? — nézett rám. — Miért, nem mindegy? Töltött magának, de fanyalogva ízlelgette a hamisítatlan háromcsillagos italt. Valahogy ilyen formán érezheti magát a néző a Madách Színház kamaraszínpadán tegnap este bemutatott Moliére előadáson. A Madách Kamaraszínházban a Tar- tuffe-öt, a szívtelen, gonosz, kétszínű, álszent farizeust, a kesiiedt kurafit egy nagyon vonzó és férfias egyéniség: Sztankay István alakítja. Sőt — a kor divatjához egyébként nem illő — mellközépig kigombolt ingével, mint megtestesült szerelmi csalétek tűnik fel a színpadon. S ezzel különös érzelmi és szellemi tótágas bomlik ki. Nyugodtan állíthatjuk, hogy Lengyel György rendező elképzelése és színpadi megoldása felkerül a színháztörténeti különlegességek listájára, I \ rf-nrim- két Moliére-vígjátékot 1 rntuctu. kapcsolt egy bemutatóba a Tartuffe előjátékaként láthatjuk ezúttal a Versailles-i rögtönzést. Ez már önmagában is különleges, mert a rögtönzést eddig még sohasem ötvözték a Tartuffe-fel, s most kiderült: kitűnően illeszkedik egymáshoz a két vígjáték. Moliére, a XVII. század nagy — s ma is méltán a legnagyobbak közé sorolt — francia komédiaszerzője a napkirály, XIV. Lajos udvari színigazgatója, rendezője és színésze volt. S mint az igazi, nagy tehetségeknek, neki is akadt ellensége és irigye, szép számmal, akik valóságos rágalomhadjáratot indítottak ellene. Moliére a Versailles-i rögtönzés című egyfelvonásossal válaszolt a vádakra. A történet csupán anynyi, hogy Moliére színészei Lajos király udvarában.új darabot próbálnak, s közben kerülnek szóba a szerzőt gyalázó vádak. A színészek nem készülnek el a darabbal a kitűzött időpontra, de a király — mint Moliére-nél mindig — megbocsát, és engedélyezi egy, már játszott darab bemutatását. Lengyel György rendezésében ezen a ponton szünet nélkül folytatódik az előadás, mintegy észrevétlenül beletorkollva a Tartuffe-be. A rögtönzés tisztán értelmezett koncepcióját, lendületességét és humorát, kitűnő színészi alakítások segítik sikerre. Moliére szerepében a maga igazáért harcolni tudó hőst formálja meg Márkus László, nagyszerűen. Bálint András, Brécuárt szerepében ugyancsak értékes alakítást nyújt. Dicsérete« Székhelyi József, Sunyovszky Szilvia, Schütz Ila és Saf- ranek Károly szerepformálása is. Köpeczi Bócz István díszlete nagyszerű lehetőséget teremt ahhoz, hogy az előadás a Versailles-i rögtönzésből átlendülhessen a Tartuffe-be. I A nmníiik színpadi mű jó tem| H lliaauuik póban indult mintegy továbbfejlesztve az előjátékban látottakat. A Tartuffe-ben két szélsőséges emberi magatartás válik nevetségessé egyszerre. Orgon, a hiszékeny párizsi nyárspolgár nem egyszerűen szívjóságból fogadja be Tartuffe-t, hanem vallási szorgalmasságból, kitűnni akarásból is. Adományaival eldicsekszik, tehát önmaga nagyságát, jóságát igyekszik hirdetni a világ felé. S végül saját magát hajszolja már túlzásokba: Tartuffe-hoz akarja adni a lányát, ráíratja minden vagyonát, sőt, a feleségét is rábízza. S az ízig-vérig gazember Tartuffe mindezzel visszaél, álszenteskedése megöl minden tisztességet. Ez a vígjáték már-már a moralitások végletességéig mutatja fel a kitűnni akarást és az álszentséget. | A darab tükrében fpí.ei!.ezfrt vl--------------------------- tathato, hogy egy kü lsőleg nagyon szimpatikus figura testesítse meg Tartuffe-t. A formai megoldás ezúttal is visszahat a tartalomra, s ebben az esetben torzítja az írói szándékot. Sztankay István megoldásában ugyanis egy szellemes, kom- binatív készségekkel megáldott világfit látunk. Már-már jogosnak érezzük, hogy megkopasztja a mindenáron kitűnni vágyó és valóban bigott Orgont. A vígjátékbeli nagy lecke is visszájára fordul: Tartuffe szerelmi vágya Emília, Orgon felesége iránt, szimpatikusnak tűnik fel. S mennyire másképpen fest ez a szituáció, ha egy szenteskedést elhitető, szerelemre nem éppen alkalmas Tartuffe indul rohamra az asszonyi kegyekért. Ebben a megoldásban Orgon válik a nevetés kizárólagos célpontjává. Mindezek ellenére az előadáson jól szórakozhatunk azzal a tudattal, hogy a rendező a sajátságos koncepciót mindenesetre figyelemre méltóan és következetesen, jó előadásban vitte végig. | A színészek “ben van a siker- 1 ___________ záloga. Nagyszerű alakí tásokat láthatunk. Mindenekelőtt az Orgont játszó Márkus Lászlót kell kiemelni, mert szerepének megformálásával a ma emberéhez szól, s tökéletesen átéli tragikomikus helyzetét. Sztankay István játéka bizonnyal mindenkinek emlékezetes marad, ha elfogadjuk a rendezői koncepciót, akkor ezen belül tökéletesnek mondhatjuk megoldását. Kitűnő teljesítményt nyújt llosvay Katalin a nagymama szerepében és az Orgon feleségét alakító Sunyovszky Szilvia is, Csak a színlap szerinti mellékszerepe miatt említjük a felsorolás közepén Schütz Ilát, ugyanis színészi teljesítménye élvonalba állítja; Dorint, a komornát játssza. A darab további szerepeit Hűvösvölgyi Ildikó, Bálint András, Székhelyi József, Némethy Ferenc és Gáti Oszkár alakítja. Kriszt György más forrásból táplálkoznak, a i bemutató mégis — mint gondosan szerkesztett szonáta — | harmonitást biztosít. Ez az összecsengés pontos mérleg is; ezt értük el, idáig jutottunk, innen szükséges folytatnunk az utat tovább. Végre olyan vernissage-on vehetünk részt, amelyen érezzük a rendező karmesteri szerepét a válogatásban. Vallomások színnel és szöveggel Mit mondanak a képek a festők kísérő szövegével együtt? Bolmányi Ferenc Mese és valóság ösvényén halad, Fóth Ernő képletesen szólva Élő világgá akarja varázsolni a hétköznapok széthullt leveleit, Bálint Endre Eldőlt keresztjében is ifjúsága sótartóira és petróleumlámpáira emlékezik. E költői fogalmazás dialektikáját tartalmazza Kokas Ignác definíciója: Festek, mert boldog vagyok, festek mert boldogtalan vagyok. Képe maradéktalan esztétikai öröm, szuverén művész alkotása. Helyesen jegyzi meg Sváby Lajos, hogy a dekrétumok ideje lejárt és Hencse Tamás: a módszer maga a mű. Lantos Ferenc vizuális alapképlete, Keserű Ilona tányérosa, Tilless Béla néprajzi tárgyba burkolt művirága egyaránt azt sugállja, hogy njűértőkből az új alkotásokat használó közönség legyünk a szó elméleti értelmében. Barcsay Jenő önvallomása így hangzik: minden kép voltaképpen önarcképe a festőnek, mint ahogy szentendrei háza is, szerkezeti tökélye végtelen harmóniát áraszt, az érték magas mércéjét. A szentendreiek közül Deim Pál és Kocsis Imre szerepel még sarkítottan éles új variánsokkal, melyeknek további árnyalása távlatokat ígér, nemcsak az életművet, hanem a társadalmi hasznosságot illetően is. Az élet minden rétegét érintik a művek. Németh József Utcaseprőnél, Somogyi János Hajógyárban időzik, Gerzson Pál a színek tündöklésével elemzi a Lejtő térproblémáját, Blaski János zenei tematikát dolgoz fel, Szabó Zoltán önarcképével figyelmeztet a michelangelói útmutatásra. Lóránt János takarékossága önfegyelmet jelöl, vele ellentétes Korga György, Berki Viola narratív bősége, Újházi Péter vonzóan ideges vonal- vezetése. P Árnyalatokban gazdag műhelyek Mindez annak az elvnek következetes megvalósulása, mely számba veszi az adott személyiség határait és eszményeit. Ettől válik képírásunk is árnyalatokban gazdag műhellyé, mely a jövőt és az emberi egyensúlyt, távlataink hiánytalan elérését sürgeti, közelíti. Festészetünk ez irányú egyetemes törekvését szorgalmazza, segíti a XI. kerületi tanács azzal, hogy az Új Galéria méltó keretei között biztosított teret az új műveknek, hogy találkozhassanak az új közönséggel nemcsak a szemlélődés, hanem az alkotó együttműködés jegyében. Losonci Miklós t TV-FIGYELO Egy Pest megyei csoport továbbjutott Kék fény. Néhány ceglédi és nagykőrösi boltos is _ ráállt arra az alkura, amelyet egy csendes beszédű, ám annál fondorlatosabb kecskeméti árubeszerző ajánlott fel nekik: hamisan számláztak és az így elorzott pénzen megosztoztak. Hogy mekkora ösz- szegekről volt szó, azt igenigen látványos felvételek érzékeltették a Kék fény péntek esti adásában, amikor e hamis számlás lakásának túlzsúfolt enteriőrjei a képernyőre kerültek. Amiképp a vagyon ellen — a közvagyon ellen — vétkeztek e Bács-Kiskun és Pest megyei vádlottal!, ugyanúgy a más pénze kellett azoknak is, akiket e közkedvelt riportműsor most bemutatott. A legnagyobb érdeklődéssel természetesen a Ferenc körúti postarablók bűnügyének visz- szapergetését kísértük végig, és — köszönet érte a Kék fény gazdáinak! —, meg is tudtunk mindent, amire kíváncsiak voltunk. S persze, nemcsak a titokzatos és véres eseményeknek kijáró érdeklődésünket elégítette ki ez az alapos, az események láncolatát pontosan végigkövető riport, hanem ahhoz is hozzásegített, hogy ki-ki eljusson a szükséges tanulságok levonásáig. Egyebek között ahhoz, hogy belássuk: a bűn elkövetésénél semmivel sem kisebb vétek az eltuso- lás, a bűnpártolás — az a megannyi változatban egymást követő próbálkozás, amely miatt most annyian kerülnek a rács mögé. Nagy ügy volt, nagy per volt, és a róluk szóló tv-s híradás is mindenben megfelelt az érthetően megnövekedett nézői kíváncsiságnak — terjedelmében éppen úgy, mint őszinte és tárgyilagos hangnemében.., 1. A Röpülj páva! nép- művészeti vetélkedő utolsó elődöntője után immár teljes lett a döntőbe jutottak névsora. Jó érzés volt látni a stúdió falára szögezett listán a Pest megyei németek nevét, és újra megbizonyosodni arról, hogy legalább egyik csapatunkkal a legjobbak versenyében is ott leszünk. Aki végignézte ezt a legutóbbi, péntek esti elődöntőt, annak bizonyára megint volt egy-két megjegyzése a zsűri munkájához. Szó, ami szó: újra furcsállnivalóan ítélkeztek, amikor az egyszerűbb, ősibb, anyag- és emberköze- libb tápéi összeállítást rosz- szabbnak mondták a somogyiak helyenkint igencsak vásárias búcsúprogramjánáh Ha mást nem, hát a dunántúli csapat művészkedési szándékát azért el kellett volna marasztalni! Különösen a ringlispílezési felvételekben kísértő utánérzéseket: Fáb- ry Zoltán Körhintájának emlékezetes lendülései, röppe- nései köszöntek vissza ezekből. Most ugyan legalább hallottunk némi magyarázatot, hogy ki miért vélekedett úgy, ahogyan vélekedett az ítéletmondók közül. A legutóbbi elődöntőt ugyanis — máig kínos dolog emlékezni rá — egyetlen méltató szó sem követte, holmi állítólagos időszűke miatt. De hagyjuk a morgolódást, inkább bizakodjunk, hogy ebben az amúgy, egészében kedvünkre való Röpülj pávál-ban még szebb táncokkal, dalokkal gyönyörködtetik majd a nézőket szűkebb országrészünk kedves németjei... Néhány képkocka erejéig fölvillant az alagi lovaspálya, ahol az újabb versenyekre készítik elő a méneket. A péntek esti Tv-híradó- nak ez a rövidke tudósítása igen-igen a kedvünkre valc volt, mert nemcsak a lovak mindig mutatós látványává igyekezett hatni, hanem — a szűk keretek ellenére — nem k rvés ismeretet is közölt a négylábúak érdekes világából. Nevelés, szoktatás, ido- mítás; a jó lovasokra jellemző karakterbéli és testi tulajdonságok — mindezt összefoglalta ez a kis riport. Akácz László
