Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-26 / 49. szám
PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 'JT . 'AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXII. ÉVFOLYAM, 49. SZÁM Ára 1 forint 1978. FEBRUÁR 26., VASARNAP BÚCSÚ H iba lenne gyanakodva szemlélni bárkit is, hátha olyasmit tesz munkájában, ami hirtelen beavatkozást kíván, közbelépést és felelősségre vonást. A bizalom fontos eleme bármilyen tevékenységnek, legyen az udvari rend- teremtés vagy gyártmány- tervezés. Aki azonban méltatlan a bizalomra, az érezze: számon kérik tetteit. Ami ez utóbbit illeti, a megyében különösebben nem kell tartania senkinek ettől, mert — megmaradva az ipar berkein belül — egy egész esztendőben mindösz- sze kétszázan kapták kezükbe a munkakönyvüket. Ennyien voltak ugyanis azok, akiket fegyelmi határozattal elbocsátottak. Sok vagy kevés? Van egy nagyon veszélyes mondás: valamit a legrosszabb munkaerő is csinál. Ez a szemlélet rögtön magyarázatát adja az előbbi adatnak. Az elbocsátáshoz ugyanis a legvégső — a nyelv szabályain erőszakot téve, a legeslegvégső — esetben folyamodnak a munkahelyek. S ez csak egyetlen adalék ahhoz a vitához, ami most már esztendők óta tart arról, vajon elég-e a munkaerővándorlás okait elemezni, folyamatát szemügyre venni, vagy sokkal inkább a munkaerő-gazdálkodás egészéről szóljon a nóta, ha persze szól egyáltalán. Tagadhatatlan bátorság kellett ahhoz a lépéshez, melyet az ikladi Ipari Műszergyárban tettek meg Az új, nagy termelékenységű gyártószalagok — így a tekercselők — mellé jelentkezőket kértek, s azután válogatni kezdtek. Nem abból indultak ki, hogy papír szerint mekkora a létszám- szükséglet, hanem abból, hogy a korszerű technikai eszközök mellé megfelelő emberek kellenek. Olyanok, akik képességeik és fegyelmük szerint is alkalmasak a szigorú pontosságot diktáló gyártósorok működtetésére, s emberi vonásaik, jellemzőik ugyancsak megfelelnek a célnak. Mert el ne feledjük: a kiválasztásnál azt is megkérdezték az érintettektől, ki kivel dolgozna szívesen egy csoportban. E rős volt a visszhang, már-már akadtak, akiket megriasztott, mert persze nemcsak helyeslő, hanem tiltakozó, méltatlankodó vélemények is elhangzottak. A dolog szokatlan volt, hiszen évtizedeken át követett gyakorlattal szakított, amíg korábban egyet ide, egyet oda alapon osztották el a munkaerőt, most tudatosan, a megoldandó feladathoz mérték azokat, akik a gyárban a fölhívásra jelentkeztek. Az eredmény azokat igazolta, akik nagy jelentőségűnek ítélték — erkölcsi szempontból is — a próbálkozást. A számítottnál rövidebb idő alatt sikerült betanítani munkájuk fogásaira a kiválasztottakat, a tervezettnél kurtább hetek kellettek a próbaüzemre, s a termelékenység — vele a kereset — jóval a gyári átlag fölé került. Az ipar más, a munkaerő-vándorlástól még inkább sújtott területéről keresve példát, ismét bátorságot követelő esetről adhatunk hírt. A Lenfonó és Szövőipari Vállalatnál tavaly a negyedik negyedévben, ugyan kísérleti jeléggel, a szövőknél rátértek a termék minőségét messzemenően figyelembe vevő bérezésre. Az új módszer lényege, ha leegyszerűsítve is, a következő: kialakítható egy átlagos teljesítményszint s vele egy átlagos bér. Ha valaki ennél az átlagnál jobb minőségű árut ad ki a keze alól, akkor a bére — megfelelően kidolgozott lépcsőzetesség szerint — fokozatosan növekszik, s ez a többlet elérheti a kiinduló összeg harminc százalékát. (A szövők átlagos keresete a vállalatnál 3600 forint, a harminc százalék tehát egy ezrest meghaladó összeg!) Ha viszont valaki az átlagosnál gyengébb áruminőséget állít elő, akkor keresete — ugyancsak a lépcsőzetesség elve szerint — arányosan csökken, s a határ itt is harminc százalék. Mínuszban persze. A hogy Ikladon, itt sem maradt el a visszhang, s túlzás lenne azt mondani, egyértelmű helyeslés csendült ki abból. Bizony voltak, akik berzenkedtek, sőt, akik botrányt emlegettek, mert micsoda dolog ilyesfajta eszközöket alkalmazni...! Ilyesfajta, teljesítményre, tisztességes munkára ösztönző, vagy ha úgy tetszik, kényszerítő eszközt! A lenfonó vezetését ugyan is egy alapos, sok részletre kiterjedő vizsgálódás vitte rá az új bérezési rend bevezetésére. Ez a vizsgálat kiderítette, hogy a dolgozóknak körülbelül a tíz százaléka — gyáranként, s még inkább üzemenként persze eltérő a helyzet — nem nyújt megfelelő teljesítményt, amit csinál, az az átlagnál jóval kevesebb, ugyanakkor javadalmazása átlagos, vagy éppen fölötte áll annak. Korai lenne ítéletet mondani a kísérleti jellegű próbálkozásról, az viszont tény hogy már ilyen rövid idő alatt is megnyúlt a keresetek különbözőségének határa: vannak, akik ötezer forint körül keresnek, s olyanok is, akik éppen csak meghaladják a kétezret. Jó ez? Igen, jó. A munkaerő- gazdálkodás sok évtizedes rákfenéje ugyanis, hogy az átlagost emelte eszménnyé, kifizetődővé, s míg szinte semmivel sem sújtotta a tessék-lássék módra dolgozókat, visszafogta az átlagost tartósan meghaladó teljesítményeket. Magyarán: nem volt érdemes kiugrani a sorból. Most már érdemes, s lám, egyszerre bebizonyosodik, milyen szép számmal vannak azok — s nemcsak az ipari műszergyárban, a lenfonónál —, akik szívesen búcsút mondanak a szürke középszernek, a se hideg, se meleg igyekezetnek! Napjainkban, ha bátortalanul is, mind több szó esik arról, hogy a munkaerőhiány a népgazdaságban valójában teljesítményhiány, azaz munkaerő elegendő van, csak nem megfelelő teljesítménnyel dolgozik. Példáink adalékok ehhez a ma még bátortalanul hangoztatott fölismeréshez; erősítik azt. MÁR AZ IDÉN Áramot fogad Albertirsa A KGST-tagországok egyesített energiarendszereinek és a Szovjetunió egységes energiarendszerének párhuzamos működése az idén kezdődik meg az Albertirsa—Vinnyica közötti 750 kilovoltos nagy- feszültségű távvezeték üzembe helyezésével. A KGST villamos energia állandó bizottságának közreműködésével a tagországok közös erővel fejlesztik tovább ezt az együttműködést. Az érdekelt országok közös beruházásával építik fel a Szovjetunió területén, Ukrajnában a 4000—4000 megawattos melnyicki és konsztantyinovszki atomerőművet és az újabb 750 kilovoltos távvezetéket. Magyar- ország — a csehszlovák, a lengyel és a szovjet partnerekkel közösen — a melnyicki atomerőmű és a hozzá csatlakozó 750 kilovoltos távvezeték építésében érdekelt. A beruházás előkészületeit meggyorsítják. A kölcsönös előnyök alapján az érdekeltek már egyeztették az atomerőmű-építés sokoldalú államközi egyezmény- tervezetét és a munka követ- <kező szakaszában a külkereskedelmi szállításokat hangolják össze. Az áramtermelés és -elosztás összehangolása érdekében a KGST több fontos intézkedést irányzott elő. Egyebek között szükségesnek tartja a prágai központi, valamint a tagországokban működő teherelosztók korszerűsítését. Ennek megfelelően épít Magyarország is új teherelosztót, amelynek jelentőségét növeli, hogy Albertirsa az első közös 750 kilovoltos távvezeték végpontja, ennélfogva a korábbinál is nagyobb gondot kell fordítanunk az együttműködés összehangolására. Kazánok Orenburgba A Láng Gépgyár kazán gyáregység- gében központifűr. tés-kazánokat, autoklávokat, var lamint élelmiszer? ipari bepárlókat gyártanak. Az orenburgi gázve? zeték építéséhez kazánokat szállír tanak, az idén nyolcat. Az Oren? burgba induló ka? zánokat most sze? relik. Tóth Gyula felvételt A népgazdaság érdekében ki Ipari kooperációról tárgyaltak Győr-Sopron és Pest megye pártvezetői Együttműködés a Csepel Autógyár és ff Rába között Két megye és két nagyvállalat közötti ipari együttműködés tapasztalatairól, a kooperációs lehetőségekről folytattak megbeszélést Pest megye pártvezetői és a Csepel Autógyár vezető képviselői Győrött, a Győr—Sopron megyei pártbizottságon, valamint a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban. Pest megye részéről Cser- venka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára és Balogh László, a megyei pártbizottság titkára, Győr—Sopron megye részéről Háry Béla, a megyei pártbizottság első titkára és Szabó Mihály, a megyei párt- bizottság titkára tekintették át az ipari kooperáció továbbfejlesztésének körülményeit. A két nagyvállalatot dr. Novák Béla, a Csepel Autógyár vezérigazgatója, Fö- vényesi Ervin, a nagyüzemi pártbizottság titkára, illetve Horváth Ede, a Rába vezér- igazgatója és Bangha László, a nagyüzemi pártbizottság titkára képviselte. Az üzemlátogatás egy pillanata. A képen, balról Jobbra: Cservenk* Ferencné, dr. Novák Béla, Horváth Ede és Háry Béla. Komplex gépláncok az építkezéseken Pest megyében a tervidőszak végén zárul a program Űj munkáslakótelep építése kezdődött meg a tömbfűtőmű alapozásával Sziget- szentmiklőson. Az esztendő végéig befejeződnék 180 lakás panelszerelési munkálatai. A második negyedévben Szentendrén is új lakótelep építéséhez vonulnak fel a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói, akik az idén 1063 lakást készítenek el, 460-nal többet a tavalyinál. Dunakeszin 340, Gödöllőn 200, Kistarcsán 210, Érden 180 lakást épít a PÁÉV. Az új otthonok 37 százalékába az első félév végéig beköltözhetnek tulajdonosaik. A vállalat tetrmelékenysége az idén 10 százalékkal növekszik, elsősorban a múlt évben megkezdett folyamatos rekonstrukció eredményeként. Mintegy 230 millió forint költséggel szinte az egész építőipari technológiát megújítják, s a tervidőszak végéig megoldják a komplex gépláncok kialakítását, valamint a szak- és szerelőipari munkák kisgé- pesítését. A. beruházásokkal lehetővé válik, hogy a földmunkát, az alapozást és a betonozást teljesen zárt géplánc végezze, lényegében emberi erő igénybevétele nélkül. Ebben az esztendőben két automatizált betongyártó telepet helyeznek üzembe Vácott és Délegyházán, teljesítményük 60 köbméter óránként. A már jelenleg is alkalmazott keverőkocsik, az autóra szerelt hidraulikus pumpák száma tovább nő, s így teljesen gépesített megoldással kerül a beton valamennyi épület zsaluzatába. Központi telepét is fejleszti a PÁÉV, ahol a különböző szakipari, elektromos és épületgépészeti szereléseket előre gyártják, egyebek között az üvegeket, szőnyeg- és pvc-padlókat méretre vágják, s konténerekben szállítják az építkezés helyszínére. A termelés ütemességét számítógépes program segíti elő, s e célból átalakították a vállalati szervezetet is. Két területi és a vállalati hátteret biztosító ipari főmérnökséget hoztak létre, ellátták azokat komplex technikával, s a feladatok végrehajtásában önállóságot kaptak. Kölcsönösen tájékozódtak a két nagyüzemnek mind- azokról a lehetőségeiről, amelyek alkalmat kínálnak orra, hogv közösen kereshessék az együttműködés újabb módjait. Ennék sarán dr. Novák Béla elmondotta, hogy a Csepel Autógyár tudatosan törekszik a termékszerkezet korszerűsítésére, s fő termékeiből — a speciális járművekből, a sebességváltóból, a tengelykapcsolóból és a szervokormányból — az idén a tervek szerint kilencmilliárd forint értéket állítanak elő. Három év óta gyorsuló ütemben növekszik a gyár exportja is. A Magyar Vagon- és Gépgyár terveiről, helyzetéről szólva Horváth Ede arról számolt be, hogy a vállalat továbbra is járműgyártással, mezőgazdasági erőgépek, eszközök előállításával kíván foglalkozni, s ehhez kínálkozik az együttműködés lehetősége a Csepel Autógyárral. Egyébként vállalatuk szépen fejlődik, amit a többi között jelez, hogy az idén 100 ezer futómű szerepel a tervükben^ vagyis a tavalyinál 35, az 1976-osnál pedig 60 százalék? kai több. Mindkét r-ezérigazgató egyetértett abban, hogy a csepeli és a győri nagyvállalatnak is csak előnyére szolgálhat, ha az együttműködésnek az ipa. ri kooperációnak minél több lehetőségét keresik közösen. Ezt hangsúlyozta a meg.' beszélés során Cservenka Ferencné, aki külön is rámutatott, hogy az együttműködés, a vállalati közös tevékenység a kölcsönös érdekeken túlmenően mindenekelőtt a népgazdaság érdekeit szolgálja. Hasonló szellemben nyilatkozott Háry Béla is, aki arra hívta föl a figyelmet, hogy meghatározó jelentőségű a vállalatok közötti fegyelmezett, gondos együttműködés, a termelési, a szállítási kooperáció zavartalansága. Az elvtársi légkörű, egyetértéssel zárult tárgyalás után. a résztvevők megtekintették a Magyar Vagon- és Gépgyár több gyáregységét. Hosszabbodik a csőkígyó Százhalombatta felé tart az Adria kőolajvezeték Az Adria kőolajvezeték magyarországi szakaszának magyar és csehszlovák építőit a változékony időjárás sem akadályozza a munkában. Egytől-egyig munkahelyükön vannak a gépek. Folytatják a nyomvonal előkészítését, a csövek kihelyezését, hegesztéKÖZÉLET Dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára tegnap hazaérkezett Berlinből, ahol részt vett a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség X. közgyűlésén. Dr. Kós Péter, a Magyar Népköztársaság tokiói nagykövete japán személyiségeket fogadott rezidenciáján, akik jelentős érdemeket szereztek az első japán nyelvű Ady-kötet megjelentetésében. Ady-emlék- érmet nyújtott át Tokunaga Jaszumoto és Ikeda Maszajuki egyetemi tanároknak, valamint Ikeda Cuneónak a Kobunsa Kiadó elnökének és Ono Izuhó- nak, a legnagyobb japán országos hetilap, az Aszahi Simbun kulturális rovata vezetőjének. sét, szigetelését, az árokásást, és a csövek fektetését. A Siófoki Kőolajvezeték Építő Vállalat előkészítő csoportja már a 72 kilométerig jutott, míg a Latinca Sándor ifjúsági szocialista brigád eddig összesen 65 kilométer hosszúságban végzett a csövek hegesztésével. Negyvenhat kilométernyi árkot ástak ki a gépek és ugyanannyi cső szigetelését, árokbafektetését és takarását végezték el. A műtárgyépítő csoport a 35. kilométernél tart. A csehszlovák építők — akik Kárától haladnak Százhalombatta irányába — egy hónappal később kezdték el a munkát. Eddig 18 kilométer hosszúságban szállították ki a csöveket a nyomvonalon, mintegy 12 és fél kilométernyit hegesztettek össze, 11 kilométer árkot ástak és két kilométernyi cső szigetelésével végeztek.
