Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-25 / 48. szám

Pfítr MEcvrr 197«. FEBRUAR «5., SZOMBAT Szép magyar könyv Kihirdették a verseny eredményeit A Szép magyar könyv ver­senyre 18 kiadó 238 könyvét nevezte be. A zsűri 11 kategó­riában 42 díjat és 31 oklevelet ítélt oda a legeredményesebb kiadói és gyártási munkáért. A legtöbb díjat, szám szerint hatot és öt oklevelet a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó nyerte. Kiemelkedően szere­pelt. az Akadémiai Könyvki­adó, öt díjat és három okleve­let mondhat magáénak, a Corvina Kiadónak nyolc, az Európa Könyvkiadó Magyar Helikon-osztályának ugyan­csak nyolc, a Kossuth Könyv­kiadónak négy, a Műszaki Könyvkiadónak hat, a Gondo­lat Könyvkiadónak három, a Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalatnak négy, a Medicina Könyvkiadónak három mun­káját értékelték kitüntetésre méltónak. A politikai könyvek kategó­riájában a Kossuth Könyvki­adó 1917. A Nagy Október cí­mű könyve nyert 6000 forin­tos díjat. NÉGY MEGYE KÉPVISELŐI Színjátszók országos minősítője KÉT NAP - HUSZONKÉT EGYÜTTES Szabad idejüket, pihenésre szánt óráikat áldozzák, néhány hónapra magukra vállalva egy távoli — ha nem is idegen — ember alakját. Egyébként nap­közben szakmunkások, diákok, technikusok, mérnökök, peda­gógusok. Életükben különle­gesség az átváltozás: egy vers gondolatának, egy dráma figu­rájának közvetítése. S ezeket az apró — tucatnyi létszámú — közösségeket az együtt megharcolt sikert tartja össze. Siker? A döntő számukra is az ezerfejű-cézár ítélete, a közönség tapsa Hivatalos rangot, elismerést mégis az országos minősítő versenyek adnak az irodalmi színpadok­nak, a színjátszó csoportoknak. Ilyen vetélkedés színhelye tegnap délutántól Szentendrén a megyei művelődési központ Bács-Kiskun, Heves, Nógrád és Pest megye 22 amatőr szín­padi együttese verseng a ki­váló, az arany, az ezüst és a bronz fokozatú elismerésért. A vasárnap délután záruló sereg­szemlén összesen 380 színját­szó lép siker reményében a deszkára. — Országos rangot ad a minősítő versenyünk — mond­ta Antal Terézia, a megyei művelődési központ módszer­tani főelőadója. — Az itt kiad­ható négy minősítés a csopor­tok számára az elismerés mel­lett azt is jelenti, hogy nem­zetközi fesztiválon is részt ve­hetnek, s a kiváló együttesek a Kulturális Minisztériumtól rendszeres anyagi támogatást is kapnak. A tét tehát nem csekély. Pest megyéből 6 cső­Helyet keres a zeneoktatás MOSTOHA KÖRÜLMÉNYEK A NAGYKÁTAI JÁRÁSBAN „Táplószelén vannak a leg­mostohább körülmények, ahol a piactérén egy egyedülálló helyiségben Varsányi Hajnal­ka tanárnő teljesen egyedül, elszigetelten dolgozik, maga fűt, takarít” — olvassuk Szabó Katalin megyei zongora-szak­felügyelőnek a tápiógyörgyei körzeti állami zeneiskola ja­nuári komplex vizsgálatához fűzött jelentésében. Kétéves műit A tápiógyörgyei zeneiskola két esztendeje nyílt meg. Nagykátán, a járás székhelyén fiókiskolája van, Tápiószelén, Tápiószentmártonban és Új­szilváson kihelyezett osztályai. Zongoraoktatáson kívül hege­dű, fa- és rézfúvós, valamint szolfézs tagozata van. Vala­mennyi tagozat megyei szak- felügyelői tüzetes vizsgálatot tartottak a fiatali zeneiskolá­ban és egybehangzóan dicsérik Mátyás Ferenc igazgató és a tanárok oktatómunkáját. Nem rejtik azonban jelentésükben véka alá a nehézségeket sem, amikkel a tantestületnek meg kell küzdenie. Amikor megalakult Tápió- györgyén a zeneiskola, úgy ju­tott helyiségekhez, hogy fel­épült az új általános iskola, így a régiben jutott a zeneoktatás számára hely: távolról sem elegendő, bár megfelelő. Az épületben levő községi könyv­tár azonban költözködés előtt áll, újabb helyiségek szaba­dulnak fel és így sor kerülhet bővítésre. Tápiószentmárton­ban a művelődési ház egyik alkalmas, de kicsi helyiségé­ben folyik a zeneoktatás. Miután az épületben levő öre­gek napközi otthona rövidesen máshová kerül, itt is megvan a lehetőség a fejlesztésre. Új­szilváson szintén a művelődé­si ház ad megfelelő otthont a zeneiskola kihelyezett osztályá­nak. Bérelt helyiségek Nagykátán a tanács három helyiséget bérel a fiókiskola számára. Az egyik magánház­ban van, vizes, dohos és szű­kös. A másik kettőt a KIOSZ adja bérbe. Ezek közül csak az egyik megfelelő, a másik kőpadozatú, sötét és tanításra alkalmatlan. A három helyiség együttes bérösszege évi 18 ezer forint, de a fűtés és világítás költsége nincs benne ebben az összegben. Remény van rá viszont, hogy a tanács rövide­sen megoldja a problémát. Ezt helyezte kilátásba egyéb­ként Tápiószele tanácsa is. Ott a piactéren egy volt árusító­bódéban és az egykori fogor­vosi rendelőben folyik a taní­tás. A rendelő kicsi ugyan, de legalább jól fűthető. A másik helyiség a volt várószoba vi­szont nyirkos, hideg, kőpadló- zatú. Még rosszabb a helyzet a széljárta, egészségtelen piaci árusítóbódéban. Hogy ennek ellenére az öt községben a 334 növendék túl­nyomó többsége nemcsak szí­vesen tanul, hanem jó előme­netelt tanúsít, az a pedagógu­sok rátermettségének, kitartá­sának köszönhető. Üres állások Jelenleg hat főállású, nyolc szerződéses és három óraadó tanár oktatja a 334 tanulót. S ahogy az iskolákban általá­ban, a zenepedagógusok között is nagy a munkaerőhiány. Sőt talán még nagyobb. Képesítés nélküli tanerők alkalmazásával igyekeznek pótolni a hiányt a tápiógyörgyei körzeti zeneisko­lában is... Tantestülete tagjai közül jelenleg négynek hiány­zik a zenetanári képesítése, amit most igyekeznek tovább­tanulással megszerezni. Tápiógyörgyén jelenleg há­rom állás betöltetlen a zeneis­kolában. Kettőre kiírták a pá­lyázatot, a harmadikra, a réz­fúvós szakon idén végző fiatal jelentkezését várják. A lakás­hiány miatt aggódnak, betölt- hetik-e az üres állásokat. Márpedig a rézfúvós-tanárra különösen nagy szükség lenne, hiszen a zeneiskola egyik je­lentős feladata a híres tápió­györgyei úttörő fúvószenekar utánpótlását kiképezni. Saját utánpótlását is úgy látja a jö­vőben biztosítottnak a tanári kar, hogy a különösen tehetsé­ges növendékeket, ez idő sze­rint tizenkettőt zenei pályára igyekszik nevelni. A komplex vizsgálat pozitív megállapításairól, igaz, csak sorokban, de megemlékez­tünk. A hiányosságok felsoro­lásával ugyanaz a célunk, mint a vizsgálatnak volt: ne legyen a zeneoktatás se Tápiógyör gyén, se máshol mostohagyer­mek. Ami azt illeti, Tápió­györgyén a cél, úgy látszik, be látható időn belül elérhető lesz. A vizsgálat eredményeit meg­tárgyaló értekezleten elhang­zott felszólalások tartalma er­re vall. Sz. E. port szerezte meg a jogot az elmúlt évben, hogy az orszá­gos minősítő versenyen részt vehessen. A ceglédi és a nagykőrösi középiskolás együt­tes visszamondta a meghívást, mert Cegléden feloszlott a Kossuth Gimnázium csoportja, a Toldi szakközépiskolások pe­dig nem tudtak felkészülni, így ez alkalommal csak négy Pest megyei együttes léphet színpadra. Délután, fél háromkor a be- kölcei Mikrobi színjátszó cso­port bemutatójával kezdődött a műsor, őket az egri, majd két salgótarjáni együttes kö vette, s a kecskeméti 607. Ipari Szakmunkásképző diák­színpadának előadása után kezdődött a Nagykőrösi Arany János Ginázium Színpadának fellépése. Virág a pohárban címmel Tóth Tibor nagykőrösi tanár eseményjátéka érdekes témát vet fel: öngyilkos lett egy ne­gyedikes gimnazista. Miért? A munkás keresztapa fel veti a társadalmi felelősséget, a szülői felelősséget is, az is­kola felelősségét érdekes mó­don nem forszírozza Tóth Tibor. Tegnap este még további hat együttes mutatta be műso rát. S az első nap után — ha volna szavazati joga a kri­tikusnak, a Kiskunhalasi Mű­velődési Központ Harlekin színpadának produkciójára voksolna: O’Neill: Jones csá szár című drámáját adták elő, Székely Gyuláné rendezésében. Ugyancsak érdekes produkció a balassagyarmatiaké, akik Karel Capek: A rovarok életé­ből című alkotását mutatták be Molnár Lászlóné színpadra állításában. Ma délután további tíz cso­port lép színpadra, köztük há­rom Pest megyei: a százha­lombattai „Villon", a dunake­szi művelődési központ Rad­nóti és a veresegyházi Forrás színpad. Mindhárom produk - cióról, illetve a zsűri vasárnapi eredményhirdetéséről keddi la púnkban beszámolunk. Kriszt György HARMINC EVE A solymári Pilisvölgye együttes A nagymúltú solymári Pi­lisvölgye fúvószenekar rend­szerint az Apáczai Csere János Művelődési Központban tartja a próbáit. Hetente egyszer, de van, amikor többször is, álta­lában a vasárnap estéket ki­használva, mindig fölzendül a keringő, a polka, a csárdás, a tangó, a fúvósok impozáns, zengő hangnemében. Egy híján amatőrök — Már a felszabadulás előtt volt itt Solymáron négy zene­kar, de 1946-ban a négy együt­tes létszámának alig tíz száza­léka, mintegy 10—12 ember volt itt, akikkel újjáalakult a solymári fúvószenekar — mondja Hellebrand Márton, az együttes vezetője. Egyetlen profizenész tagunk, Zwickl Mi­hály a Pénzügyőr zenekarban muzsikál. A többiek mind amatőrök. Én klarinéton ját­szom, nyugdíjas bádogos va­gyok. Wittmann József, a ze­nekar újjáalakítója, a terme­lőszövetkezet nyugdíjasa. Gá- beli György kőműves, Kele­men Tamás, a PEMÜ szer­számkészítője — mindhárman tenor szárnykürtön játszanak. Fiam, Hellebrand György bá­dogos és Strack János raktá­ros is kürtösök. Egyik heliko­nistánk, Zwickl Márton a he­lyi termelőszövetkezetben a kő­művescsoport vezetője, a má­sik Solti József nyugdíjas. Kővári Mátyás trombitás, „ci­vilben” asztalos, alig 20 éves. Ö az együttes legfiatalabb tagja. Strack Lőrinc, a soly­mári Vegyesipari Szövetkezet bőrdíszművese a kisdobot, Wittmann István, a XII. ke­rület Ingatlankezelő Vállalatá­nak kőművese a nagydobot kezeli. — Elsősorban német nemze­tiségi karakterű dalok alkot­ják a repertoárunk gerincét — emlékezik tovább Hellebrand Márton. — Sváb és cseh pol­kát, keringőt, csárdást ját­szunk elsősorban, de néha át­alakulunk sramlizenekarrá, ilyenkor Strack János veszi át a zenekar vezetését. A sváb és szlovák nemzetiségű lakosság nagyon kedveli a zenéket. Ál­talában talpalávalót játszunk, de dalokat is kisérünk, ilyen- kor a hallgatóság maga is be­lekapcsolódik az éneklésbe. Nemzetiségi hagyományok Az együttes megalakulása óta föllép a község minden rendezvényén. Május elsején, más ünnepeken együtt men­nek a felvonulókkal, térzenét adnak, gyakran követik eskü­vőkön az ünnepi menetet, köz­reműködnek egyéb társadalmi rendezvényeken is. Solymár zenei életének nagy sereg­szemléje a solymári zenei he­tek rendezvénysorozata, ahol a fúvószenekari találkozókon ad­nak ízelítőt repertoárjukból. A törökbálinti minősítő ver­senyen legutóbb bronz diplo­mát kaptak. Szép sikereket ér­tek el a második és harmadik pilisvörösvári nemzetiségi fú­vóstalálkozón, 1975-ben a tö­rökbálinti, 1976-ban a solymári fúvószenekari találkozón. Ven­dégszerepeitek Ürömön, Pilis csabán, Pesthidegkúton, Má nyon lakodalmast játszottak többször is. Utánpótlást keresnek — Nyaranta Máriaremetén a hagyományos sváb bálon töb­bek között mi húzzuk a talp alávalót. A bálok hangulata leírhatatlanul jó. Solymáriak magyar és külföldi vendégek a fúvószene barátai tömege­sen jelennek meg ilyenkor. Legutóbb a helyi művelődési ház farsangi bálján játszot­tunk. A Vízivárosból megjelent egy 10—12 tagú fiatal zenész­társaság, akik nagyon élvezték a játékunkat. A helyiekből sajnos szinte kizárólag csak az idősebb nemzedék képvisel tette magát. Nagy gondunk az utánpótlás, egyelőre a fiatalok közül nem nagyon jelentkez­nek a zenekarba. — A próbákon Kempelen Tünde, a művelődési ház ve zetője minden támogatást megad nekünk, ő maga is ze­nész, a solymári férfikórus karvezetője. Náluk nincs prob­léma az utánpótlással, a női kórust Kelemen Istvánná, az ifjúsági énekkart Korsós Fe- rencné vezeti. Solymár zenei hagyományai általában na­gyon jók, szinte minden má sodik ember amatőr zenész nálunk. Már csak ezért is kár lenne, ha az együttes munká ja az utánpótlással kapcsola­tos problémák miatt akár ideiglenesen is megszakadna. Pósa Zoltán Segít a PETI Pályaválasztás előtt A Pest megyei fiatalok továbbtanulási lehetőségeiről 0 könyvecske címlapján se cím, se szerző, csupán egy szívderítő, jólismert alkotás színes fényképe: Kovács Margit melengető szép­ségű Kenyérszegóje. Oly’ sok minden lehetséges az effajta bo­rító mögött, ám talán semmisem, ami annyira találó, mint ez- esetben. A Kenyérszegő ugyan­is itt jelkép, arra a hosszú útra figyelmeztet, amely a magvetés­től az aratásig, aztán minden­napi táplálékunkig vezet. Ame­lyért munkáskezek sokasága teszi a dolgát Ilyenformán tehát a Ke­nyérszegő, s a kenyér magát a munkát szimbolizálja. Milyen igaz is a dolgos embert jelző, szép magyar kifejezés: kenyér­kereső ... Aligha lehet tehát ennél szebb, nemesebb indíttatás az olyan könyvecskéhez, melynek az a célja, hogy segítsen hivatást vá­lasztani, szakmát, foglalkozást találni az életük jelentős állo­másához — mondhatnánk for­dulópontjához — érkezett fiata­loknak. A könyvecske ugyanis« Pest megyei Pályaválasztási Tanácsadó (ennek könnyen meg­jegyezhető, játékos rövidítése a PETI), személy szerint pedig Borbély Tibor igazgató gondozásában jelent meg, hogy az 1978—1979-es esztendőre tájékoztatást nyújtson az általános iskolai tanulmányaikat befejező Pest megyei fiatalok tovább­tanulási lehetőségeiről. E hetekben, bizony, nem egy családban beszédtéma, hogy a VIII. általánosba járó fiú- vagy lánygyermek hogyan is, hol is folytassa tovább. És nem közömbös sem a családnak, sem a népgazdaságnak, hogy milyen döntés születik. Épp olyan fontos ugyanis, hogy e döntésben érvényesüljön a fiatal te­hetsége, rátermettsége és kedve, valamint a társadalmi igény a választott hivatás iránt. Nagy a felelőssége ebben o család­nak és a közösségnek is, de a végső elhatározás mégiscsak magukat a fiatalokat illeti. Jelentős a szerepe tehát az érzelmi tényezőknek, a gya­korlati megközelítések mellett. Talán ezért is szól a köny­vecskében elsőként egy író a döntés előtt állókhoz. S az író, a Pest megyében különösen jólismert Békés István előszavában mindenekelőtt éppen erre az érzelmi befolyásra int, hogy a hivatást választók valóban szeressék is majd, amit csinálnak, mert „aki ezért él, amiből él, aki pályáját jól testre-lélekre szabottan, szerencsésen választotta meg, az többször és keve­sebb akadállyal jut a megbecsüléshez, az elégedettséghez, a mindennapok boldogságához". Igen szépen, harmonikusan si­mulnak e gondolathoz a következő lapon Simon István: A munka azért készül című költeményének a dolgos életet ma­gasztaló, a válogatás nélküli munkát tisztelő és megbecsülé­sére fölhívó sorai. Ilyen hangulati bevezetők után szinte bizonyos, hogy a könyvecske amúgyis 'fölfokozott érdeklődésű ifjú lapozgatói nagy kíváncsisággal ismerkednek az előttük álló lehetőségek­kel. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy ezek a lehetőségek va­lóban széles körűek. A félszáznyi szakma, hivatás felsorolásán túlmenően áttekintő táblázatokkal is segít eligazodni a tanács­adó kötet, s egyebek között olyasmire is ráirányítja a figyel­met, hogy a Pest megyei vállalatok szakmunkástanuló igénye több, mint kétszerese a beiskolázott tanulóknak. Újból és új­ból arra irányulhat tehát az útkeresés, hogy az egyén és a nép­gazdaság érdeke összhangba kerüljön. Okosan, szépen beszél­nek erről a füzet írói, szerkesztői — köztük Barát Endre, az MSZMP Pest megyei bizottságának osztályvezetője, Gölöncsér Dónielné, az SZMT titkára és a Pest megyei Tanács Végrehaj­tó Bizottságának valamennyi osztályvezetője. Rámutatnak az általuk szerkesztett fejezetek, hogy mennyire bőségesek a le­hetőségek, s a népgazdaság érdekei nem szűk, nem beszűkült területen várják, igénylik a most pályaválasztó fiatalok egyé­ni érdekeinek az érvényesülését Ellenkezőleg: olyanokat biz­tosítanak, amelyek megnyugtató jövőt nyújtanak mindany- nyiuknak. H onkrét ismeretekre is szükség van mindehhez. Ezeket szerezhetik meg azokból a fejezetekből, amelyek — a többi között — felsorolják az iskolatípusokat, a Pest megyében oktatott szakmákat, szakmunkás- képző intézeteket, s a hasonló fővárosiakat, valamint a szak- középiskolákat, gimnáziumokat, idegen nyelvű oktatási intéz­ményeket, s mindezeken túlmenően a megváltozott munka- képességű fiatalok, az állami gondozásban lévők, a kisegítő iskolát végzettek továbbtanulási lehetőségeit. Foglalkozik a to­vábbtanulni nem kívánók elhelyezkedésével is, valamint be­mutatja Pest megye demográfiai, gazdasági munkaerőhelyze­tét. Hasznos megjegyzések találhatók iránymutatásul e sokfé­le területhez szülőknek, pedagógusoknak, vállalatoknak, in­tézményeknek egyaránt. Biztatást is ad a ma még bizonytalan­kodóknak, a sokféle választási lehetőség előtt tanácstalanko- dóknák, hogy bátran keressék föl az Intézetet. Ott szükség ese­tén képesség-, személyiség- és alkalmassági vizsgálatok révén is segítenek a megfelelő elhatározáshoz, a továbblépéshez. A fiatalok jövőjének legmesszebb menő szolgálata, érdekeik megismertetésének, fölismertetésének támogatása vezeti ezt a tevékenységet. Szívesen ajánljuk ezt a hasznos, jó eligazítást mindazok­nak, akik ebben a kérdésben érdekeltek. Ám, ha jól meggon­doljuk, tulajdonképpen nincs is, aki ne lenne benne érdekelt. Ha közvetlenül maga, vagy családja, esetleg — pedagógus lé­vén — iskolája által nem is, de mégis mindenkinek sok ér­dekességgel, tudnivalóval szolgál, akit foglalkoztat a munkaerő alakulása, a még megalapozottabb hivatástudatra épülő jövő formálódása. L.Z.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents