Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-23 / 46. szám

1978. FEBRUAR 23.. CSÜTÖRTÖK Sziget szentmiklóson Propagandistaklub Szigetszentmiklósi kezde­ményezés: a nagyközség párt-, szakszervezeti és KlSZ-szer- vezeteinek propagandistái ez évben először tartanak min­den. hó végén klubösszejöve­telt. Első találkozójuk már megvolt, és azon Jónás Zol­tán, a ráckevei járási pártbi­zottság első titkára tartott előadást a fejlett szocialista társadalom kérdéseiről. — Tulajdonképpen kísérle­ti jellegű a mi propagandis­taklubunk — közli Miseid János, a nagyközségi pártbi­zottság titkára. — Ha próbál­kozásunk beválik, akkor a já­rási pártbizottság felhívja a többi nagyközségi és községi pártbizottságot, hogy szin­tén szervezzék meg. A cél a propagandisták politikai mű­veltségének bővítése. Elmondja még a nagyköz­ségi párttitkár, hogy a klub- foglalkozások egész évi prog­ramját kidolgozták. Tíz ilyen összejövetelen egy-egy elő­adás hangzik el, aminek tár­gyát a jelenlevők — ahogy az első összejövetelen is tör­tént — megbeszélik. Egy al­kalommal azonban meghív­ják a járás és a nagyközség politikai, valamint államigaz­gatási vezetőit, továbbá a kü­lönböző helyi intézmények és gazdasági szervek vezetőit is, lórumot rendeznek, amelyen a propagandisták várnak kér­déseikre választ. — Nem egészen új dolog, bár idén még csak negyed­szer fordul elő, hogy év ele­jén a pártbizottság és a ta­nács végrehajtó bizottságai együttes ülést tartanak — halljuk a nagyközségi párttit­kártól. — Legutóbb ezen az együttes ülésen meghallgat­tuk a Pest megyei Beruházási Vállalat beszámolóját a szi- getszentmiklósi építkezések­ről. Iskola, óvoda, mentőállo­más, postaépület és abban crosbar-rendszerű telefon- központ épül, hogy a sok­szor emlegetett munkáslaká­sokon kívül még néhány fon­tos beruházást megemlítsek. Egyébként a beszámolóval elégedettek vagyunk, de sa­ját tapasztalatunk is az, hogy a munkálatok jó ütemben ha­ladnak, határidőre, úgy lát­szik, el is készülnek. Sz. E. Óvodába kéne menni... Orvosság helyszűke ellen Segítenek az üzemek, szövetkezetek Dobáson Dabason jelenleg 502 gyer­mek jár óvodába. A nagyköz­ség lakóinak száma 14 ezer, a gyes-en lévő kismamáké — akik egy, vagy két rövidesen óvodáskorba lépő gyermeket nevelnek otthon — 540 ... Mégis megoldatlan Sztavinovszky Győzőné, a tanács művelődésügyi főelő­adója : — A hivatalos óvodai he_ lyaken csak 360 kisgyermeket fogadhatna a település hat óvodája. Körülbelül 20 száza­lékos tehát a túlterheltség, s tavaly csaknem száz felvételi kérelmet utasítottak vissza. Az óvodák iránti igény pedig tovább növekszik: népesedés- politikánk eredményeként de­mográfiai hullámhegy várha­tó. Ez a nagyközség prognózi­sa. — A hat óvoda közül öt­ben 3—3 csoportban nevelnek átlagosan 30—32 gyermeket. A hatodikban most nem tartanak foglalkozásokat, a Tanácsköz­társaság úti gyermekintéz­ményt tatarozzák, bővítik, hogy márciustól a korábbi egy helyett két csoportnak adjon otthont, A felújítás 300 ezer forintba kerül. — Pedig három is újonnan épült az óvodák közül: 1973- ban készült el a III. kerület­ben az Áchim úti, két évvel később a II. kerületben az Er­kel úti, 1976-ban az I. ke­rületben a Biksza Miklós út 181. szám alatti épület. Ugyan­ekkor először fordult elő, hogy a II. kerületben egyet­len kérelmet sem kellett meg­tagadni, minden jelentkező­nek akadt helye az óvodában. Azt is elmondhattuk: három év alatt megdupláztuk az óvo­dai helyeket... — Mégis megoldatlanul ma­radt — csupán enyhült — az óvodagond Dabason... Két műszak ellenértéke ... csupán enyhült az óvo- dagond Dabason, tehát a ta­nács 1976 szeptemberében új határozatot hozott: „A tanácsülés megbízza a nagyközségi tanács elnökét, felkéri a pártbizottság és a EGYOLDALÚ ITELET Elhamarkodott lépés Liszenciás József rakodó se­gédmunkás, Biatorbágyon az Asztalosok és Kárpitosok Mi­nőségi Kisipari Szövetkezeté­nél dolgozik. Biatorbágyon is lakik Két társával elvégzi fel­adatát. Liszenciás József mun­kahelyi vezetőire panaszkodik. Azt mondja: A műszak letel- j} után gyakran nem mehet­nek haza, tovább kell dolgoz- niuk órákon át. Miután eze­ket kifogásolta, a telep veze­tője lázítónak nevezte. Nem értette meg, hogy neki a nyolc órai munka után foglalkozni .ell tizenegy gyermekével, va- amelyikkel mindig adódik probléma. Közömbös lehet-e a vezető számára, hogy egy embernek milyen a közérzete a munka­helyén, különösen ha nagycsa- ádos? Kíváncsian mentem el óiatorbágyra, a szövetkezet leányvállalatához. A telepvezető, Petyánszky Géza érthetetlennek találta biszenciás József panaszát. -Ja nem érzi jól magát náluk, annak ő is oka — mondta. Év végén váratlanul több vagon .mportszállítmányt kaptak A vagonállási kötbér miatt az árut sürgősen ki kellett rak­ni. Egy vagonból már beszál­lították a fát a telepre, a má­sodik rakását is megkezdték, amikor Liszenciás József ki­jelentette: négy órakor lejár a műszak, nem dolgozik to­vább. A gépműhelyből kellett kisegítőt hívni. — Ügy tudom, a segédmun­kások műszak után is gyakran bentmaradnak rakodni. — Teljesítményben gúlázzák a fát. Jól kereshetnek vele. Az csak nem baj, hogy lehetőséget adunk nekik arra, hogy több fizetést vigyenek haza? Külö­nösen egy nagycsaládos ember örülhetne ennek. A telepen emellett a veze­tők kifogásolták: Liszenciás József gyakran igazolatlanul hiányzik. Pedig az értesítés nem nagy gond, szemben la­kik, akár a felesége is átjö­hetne szólni. Ha lehetett, min­dig segítettünk rajtuk. Az az igazság, hogy Liszenciás József sokat megenged magának. Azt gondolja, mert tizenegy gyer­meke van, neki mindent lehet? Fegyelmit kap magatartásáért. Az utca másik oldalán, majd­nem a teleppel szemben lakik a panaszos. Felkeresem. — Miért nem kér szabadsá­got, ha nem megy be dolgoz­ni — kérdezem tőle. — Utó­lag őszintén elmondtam bent, ha baj volt a gyerekekkel — válaszolta. Bíró Sándor, a szövetkezet elnöke már a fegyelmi eljárás tárgyalásának jegyzőkönyvét mutatta. Ebben is igazolatlan hiányzások, hangoskodások szerepeltek. Mi lenne, ha a többi szövetkezeti dolgozó is akkor maradna otthon, amikor kedve tartja? A jegyzőkönyv tanúsága sze­rint Liszenciás József belátta hibáját. Egyébként munkájára nincs panasz, ha dolgozik. Az elnök az igazság kedvéért hozzáteszi: — Azt azonban minden vezető joggal megkí­vánhatja, hogy mindenki egy­formán dolgozzon és senki ne helyezze rendszeresen előbbre családja ügyeit a közös dol­gainál. Adódnak esetek, ami­kor szükség van a közösség megértésére —, de tizenegy gyerek sem lehet ürügy a kö­telesség alóli kibújásra. A i munkaidő nyolc óra, de adód­hatnak esetek, amikor rá kell dolgozni. S ha ez a rádolgo. zás nem is kötelező, milyen ember az, aki csak várja a közösség mindenkori megér­tését, ő pedig közönyös a kérő hangra? A. I, Hazafias Népfront helyi titká­rát, hogy keressék fel a daba- si gazdaságok, intézmények, vállalatok vezetőit, pártalap- szervezeteit: indítsanak moz­galmat Két műszak az óvo­dáért jelszóval. Németh István, a dabasi oktatási intézmények gondno­ka: — A nagyközség óvodái­nak fenntartására tavaly 2,8 millió forintot fordított a ta­nács. Ebből a pézből fedezik a 24 óvónő bérét, a szakmai felszerelés, a karbantartás, a tüzelő, a villany költségeit. Másra — például a régi épü­letek, a használt felszerelési tárgyak felújítására — tehát nem futja belőle. ' Kovács Sándor, az MSZMP nagyközségi bizottságának tit­kára: — Az ötödik ötéves terv­időszakban nyolctantermes ál­talános iskola épül Dabason, körzeti orvosi rendelő és la­kás a III. kerületben, járda és villanyhálózat készül, vala­mint hozzáfogunk a 17 mun­kahelyes szakorvosi rendelő- intézet tervezéséhez és 84 cél- csoportos lakás építéséhez. Üjabb óvodára — legalábbis egyelőre — nem gondolha­tunk ... Pétiké Jánosné, a nagyköz­ségi tanács végrehajtó bizott­ságának titkára: — Se szeri, se száma segí- tőinknék. Például tavaly a PEFÉM dabasi gyáregységé­nek dolgozói kerítést építet­tek, a Fehér Akác Tsz tagjai meszeltek, udvari játékeszkö­zöket javítottak, mások jár­dát csináltak, parkosítottak, homokozót készítettek az óvo­dákban. A Dabasi Nyomda hulladék papírt adott, hogy a gyerekeknek legyen min rajzolniuk. Az ÁFÉSZ fali­szőnyegeket ajándékozott. De folytathatnám még a sort, pénzzel is. Két műszak mun káténak ellenértékével... És előkerül a lista: PEFÉM 5 ezer forint, Dabas és Vi­déke ÁFÉSZ 20 ezer, PEVDI konfekcióüzem 6 ezer, Zöldért telep 2 ezer, Dunavölgye Vízgazdálkodási Társulat 1 ezer, a tanács épí­tési és költségvetési üzeme 8 ezer. És — Kőbányai Köny- nyűfémmű: 20 ezer! A vállalat is érdekelt „Megállapodás, amely lét­rejött egyrészről a Kőbányai Könnyűfémmű (Budapest, X., Cserkesz u. 42.) másrészről Gulyás István (Dabas III., Ta­nácsköztársaság u. 96.) között az alábbiak szerint: A vállalat a dabasi nagyköz­ségi tanács vb. szakigazgatási szervén keresztül Gulyás Ist­ván, a Kőbányai Könnyűfém­mű dolgozója Andrea nevű, 1972-ben született gyermekének óvodai elhelyezését biztosítja, az óvodai helyért a dabasi ta­nács részére fejlesztési alap­jából 10 ezer forintot fizet. Gulyás István vállalja, hogy munkaviszonyát saját el­határozásából, a megállapodás aláírását követő 3 éven belül nem szünteti meg és ezen idő alatt munkaviszonyának meg­szüntetésére nem szolgáltat okot...” Dr. Várkonyi Tamás, a Kő­bányai Könnyűfémmű igazga­tási és jogi osztályának veze­tője: — Budapesti gyárunkban hatszázan dolgoznak, s közü­lük csaknem 380-an ingázók. A legtöbben Pest megyeiek, sokan járnak naponta munká­ba Hemádról, Gyálról, Alsó- némediről és ötvenen Dobás­ról. De más járásokban is — például a monoriban, nagyká- taiban — számos dolgozónk lakik. — Évente néhányszáz ezer forintot (az összeg változó, a pontos adat tavaly 2 millió volt!) arra fordítunk, hogy javítsuk munkásaink életkö­rülményeit. Ezért támogatjuk a tanácsokat, közöttük a dabasit is. A szerződés szövegéből is kiderül: nemcsak dolgozók, a vállalat is érdekelt ebben. — A dabasi ügy úgy kez­dődött, hogy egyik odavalósi dolgozónk, Farkas Mihályné tavaly februárban felkereste a vállalati jogsegély-szolgálatot, s elmondta: tavasszal kezde­nek építkezni (120 ezer forin­tos vállalati kölcsönnel), a gyerekükre pedig egy 75 éves néni vigyáz, havi 500 forin­tért. .. — Akkor a vállalat segített: egy héten belül megkerestük a dabasi tanácsot. Ezután is ha­sonlóan cselekednénk, elvég­re egyetlen üzemnek sem lehet mindegy, hogy milyen körül­mények között élnek amúgy is távolról bejáró dolgozói. S ha idejekorán tudomásunkra jut: valamelyik településen — ahol olyan dolgozónk lakik, akinek kisgyermeke óvodába járhatna — óvodát kívánnak építeni, a Kőbányai Könnyű­fémmű szívesen vállal részt az építésből — cserébe a kis­gyermek elhelyezéséért... Vasvári G. Pál Cipőtalpak — műanyagból A PEMU solymári telepén új, Presma fröccsöntő géppel készítenek PVC cipőtalpakat. A gép segítségével egy műszak­ban 3—400 párat gyártanak. A gépnél Geró József. Halmágyl Péter felvétele GOMBÓ PÁL: (1óiitörtöLi hoktéí I Hazánkban a bájos hölgyek leplezetlenül vagy kevés lepellel hol jelennek meg nyilvánosan? Na hol? Hát a hirdetésekben. Látunk egy szép keblet sejtelmes fényben, és az aláírás: „Dagad a keble az örömtől, ha díszgyertyát vásárol !’* Mármost én nem akarom fúrni a hölgyeket, de az igazi reklám nem ilyen, hanem szöveges- sztoris, mint az alábbiak. Ha a bennük szereplő vállalatok erőfeszítéseimet netán honorálnák, mérsékelt ellenállást fogok tanúsítani. Misiké esete Misiké tízéves korában kétméteres volt, és százhúsz kiló, a hangja pedig, mint a böm­bölő bikáé. Nosza, kaptak is rajta, a sport- menedzserek és, lám, minden korosztály­csúcsot megdöntött súlyemelésben és kerék­pározásban, továbbá tagja lett a kosárlabda­utánpótlás válogatottnak. Mondani sem kell, hogy a lányok buktak rá, ölébe kucorodtak, sőt. Apukája pedig büszkén nyilatkozta, hogy mindent megadott a gyereknek, nem csoda, hogy csodagyerek. Egyetlen bánata volt ez idő tájt Misiké­nek, nevezetesen az, hogy mint fiatalkorút, “nyilvánosan nem fényképezhették, csak nő­vére esküvőjén készült róla egy csoportkép, márminthogy ő csak szerepelt a csoportké­pen, de két fejjel kimagaslott Tizenhárom esztendős korára Misiké elér­te a két és fél méteres magasságot és a két mázsa súlyt. Anyukája ekkor már évek óta telesírta a háznál található párnákat, mert szegény gyereke hová jut majd, ha máris itt tart. Mindazonáltal az anyai szó hatástalan maradt volna, ha apuka nem veszti el any- nyira a fejét, hogy egy huszonöt esztendős lánnyal, akit Misiké vonzott a közelébe, meg nem szökik — a boldogság kék madarát haj­szolva — Kiskunperemújvárosba. Ekkor az­után a nagyra nőtt gyermek anyja befolyá­sára és javaslatára elutazott egy hongkongi jógi-hormonális főorvoshoz, aki nemcsak azt vállalta, hogy Misiké vészes növekedését megállítja, hanem azt is, hogy normális sú­lyába visszavarázsolja. És szavának is állt, Misiké alig három hónap alatt olyan lett, mint a többi korabeli kamasz, ötven kiló, másfél méter és a hangja mutált. Mily’ boldogan repült haza anya és gyer­meke! Tüstént más városba költöztek, hogy ne kísértsen a múlt. Ámde csakhamar örö­mük ürömre változott, Misiké ugyanis to­vább csökkent, aszott. Csak százhúsz centi­nél állt meg, de ekkorra már kislány osz­tálytársai sem néztek rá. Ha pedig, hogy fi­gyelmüket és elismerésüket megszerezze, va­laha volt sportsikereiről beszélt, kóros hazu- dozónak nevezték. Talán el sem kerülheti a lelki összeomlást, ha nem őrzi meg azt a bi­zonyos esküvői fényképet, amelyen két fej­jel kimagaslott és látnivaló volt, hogy pe- helyként emelgethette a mázsákat. Szüntele­nül magánál hordotta tehát és mindenkinek mutogatta eme fotográfiát. Tanulság a históriából: Ha az említett fény­kép nem FORTE másolópapírra készül, amely nyűhetetlen és fényét megőrzi, akkor min­denki kinevetné. így azonban, mivel a fel­vétel maga is olyan mikroszemcsés FORTE- filmre került, amely tetszés szerint nagyít­ható, a csoportfelvételből élő nagyságú fotó is készülhet, amely majd az újra felnövő Miska hálószobájának falát is díszítheti. Kaland az óceánon Kiszera Kálmán kiskéskészítő kisiparos há­rom héten át kuporgatott, míg végül össze­gyűlt a pénze egy Ibusz-útra Japánba Mikor eljött az ideje, el is indult a csoport vonattal, majd átszállt a tíztonnás tengeri propellerre, amely vitte-vitte őket a távoli Nippon felé. Igenám, de Kiszera Kálmán kedvét elron­totta, hogy minden útitársa ferdén nézett rá, sőt, elhúzódott tőle. Holott ennek egysze­rű oka volt: a csoportba csupa antinikotinis- ta jelentkezett, a kisiparos pedig szenvedé­lyesen cigarettázott. Végül is e helyzetben a dac lett úrrá rajta, és útitársainak szándéko­san belefújta a füstöt az arcuk közepébe. Hiába utálták, hiába szóltak neki, utóbb go- rombáskodtak vele, ő csak fújta és fújta a füstöt. Végül is megfenyegették, hogy, ha így folytatja tovább, tengerbe hajítják. De ő csak fújt és fújt. Aztán egy viharos alkonyaton a kollektíva annyira elvesztette az idegeit — a tájfun is hányta-vetette a hajót —, hogy, bizony, a csoport mint egy ember megragadta Kál­mánt, és a fortyogó Óceánba vetette. Sze­gény kiskéskészítő csak úszott, úszott, szin­te reményét is vesztette már, amikor egy szi­get plázsán találta magát. Megmenekülése örömére tüstént rá akart gyújtani, de min­den cigarettája elázott a zsebében. Csakha­mar rábukkantak a bennszülöttek, megetet- ték-itatták, de cigarettát hiába kért, olyat a miomájomiauk — így hívták magukat — nem ismertek. Egyszer aztán sétálgatva a szelíd őserdőben, egy tisztáson mit látott Kálmán, mit nem? Bizonyhogy vadon termő dohányleveleket. Már csak papír kellett vol­na és sodor ő magának cigarettát, de hiába fordult a törzsfőnöktői a gyöngyhalászokig bárkihez, papír nem létezett a szigeten. Még újságot sem járattak, mert a rádiót hallgat­ták. így aztán Kiszera megmentése félmun­kává vált, mert féleszűvé változtatta a ni­kotinéhség és mindenáron tőkéstársat kere­sett a miomájomiauk között egy papírgyár­hoz. Lám, milyen apróságokon múlnak a dol­gok! Ha Kiszera Kálmán még Pesten vesz magának egy NAGYKÖRÖSI PIPAGYÁR­ban készült csibukot, vígan füstölve, szelle­mileg frissen várhatta volna be az egy esz­tendő múlva érkező gyöngyüzérhajót A költő elismerése Pecsenye K. Hubert egy havas téli éjsza­kán házibulin vett részt, ahol kik-kik sűrűn és felváltva egymásra találtak, csak. Vala­hogyan éppen ő senkire és őrá senki W lá­nyok közük Talán azért, mert kissé ragyás volt, bár ellenállhatatlanul beszéjte az indo- germán nyelveket. Talán azért, mert a har­madik pohártól lerészegedett, noha, régen el­döntötte, hogy ő világszínvonalon bírja az italt. Akárhogy is, a hangulata nyomottá vált és másnapig annyira romlott, hogy ih- lésre ösztönözte. Meg is írta az élményét: a sorkezdéseket, a kis, nagy és dőlt betűket váltogatva, szép formásán, azzal a mély tar­talommal, hogy milyen undort tud kiváltani belőle, ha csömörig szeretik őt a nők. Ezt a verset, melynek címe A kÉj OrVé- NyÉbEn volt, beküldte az Irodalmi Lap szer­kesztőségébe és türelemmel várt huszonnégy órát. Akkor felhívta a poétikai szerkesztőt és érdeklődött. A szerkesztő azt válaszolta, hogy a kéziratot még nem kapta meg. Két álló hétig felelte ezt naponta kétszer. Ekkor volt bőr az arcán azt állítani, hogy ezek sze­rint a kézirat elveszett. Holott, mint az tud­valevő, a verset műfogaival szétszaggatta mert irtózatos düh vett erőt rajta, valahány­szor Pecsenye K. Hubert költemény jutott f. közelébe, lévén ízlése konzervatív, az olyan verseket kedvelte, amelyeknél egyenlő szó­tagszámú sorok végén rímek csengenek. Pecsenye K. Hubert, azt gondolnék, kétség- beesett és elővette a szárítókötelet, hogy rá­akassza a nyakát. Ámde nem ez történt. A kéziratával történt hanyagságtól sértett ön­érzete azonnali aktivitásra ösztökélte, fog:a a kézirat másolatát és felvitte személyesen, b konkurrens Pegazus szerkesztőségébe. Itt tá: karokkal fogadták mert a lapindító költe­ményt a szerző visszavonta, ugyanis épper akkor kapta meg az előző számban megje­lent művéért kiutalt honoráriumot, és úgy vélte, annak összege becsületében sérti. A szerkesztő ráadásul éppen akkor jött a nyom­dából, ahol megmutatták neki az új betűcsa­ládot, amelyből szedhetik a lapot és a kÉj örVéNyÉbEn szemmel láthatóan jól muta­tott ebből a betűtípusból. Azonnal leadta hát a verset. — Most aztán pukkadhat az a pondró! — gondolt az Irodalmi Lap poétikai rovatveze­tőjére a köl-tő. De még legszebb álmában sem vélte vol­na, mennyire fog pukkadni egy fél év múlva, amikoris Pecsenye K. Hubert éppen a szó- banforgó versért megkapta a Szabolcska Mi- hály-díj első fokozatát! Mindez, persze nem alakulhatott volna, ilyen dicsőséges végkifejlettel, ha Pecsenye K. Hubert művét nem készítette volna indigó nélküli másolópapírral! Gyártja: a FŰTI PAPÍRFELDOLGOZÓ IPARI SZÖVETKE ZET.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents