Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-23 / 46. szám
msem -mg. 4 map 1978. FEBRUAR S3., CSÜTÖRTÖK A régész képei, gyermekek rajzai PEST MEGYEI ALKOTÓ TÁRLATA László Gyula Kortársaim című rajzsorozatát a Pest megyei Művelődési Központ könyvtárában, Bartl József festményeit a XX. kerületi Csili Galériában tekinthetik meg az érdeklődők március 10-ig. A Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár rajzokat fogad, szentendrei művész mutatkozik be a XX. kerületi Csili Galériában és Szentmár- tonkátán a helyi képzőművészeti szakkör grafikái láthatók; ilyen újdonságok jelzik a képi alkotás rendszerességét, az eredményeket és az utánpótlás izmosodását. László Gyula rajzai A Pest megyei Művelődési Központ könyvtára minden igényt kielégít a kiállítási környezetet illetően is. Barcsay- mozaik felemelő látványa után lépünk a helyiségbe, ahol László Gyula rajzai, melyek Fery Antal ex librisei után,. Illés Árpád festményei előtt üdvözlik az érkezőket egy pompás tárlatsorozat keretében. László Gyula festőnek indult, régész lett és művészet- történész. Több képességű ember, akinek választania kellett. Ez egyszerre jelentett fájdalmat és kibontakozást. Ismertek nagyszerű monográfiái Medgyessy Ferencről, Barcsay Jenőről, Borsos Miklósról, s mint honfoglaláskori régész; világhírű. A rajz epizód maradt életében, mert így akarta. Tegyük hozzá; kifogástalanok e lapok, s csak azért nem fájlaljuk festői továbbfejlesztésüket, mert tudjuk, hogy helyettük íródtak évtizedek kutatóBartl József: Motívumok munkájával szerkesztett könyvei a koroncói leletről, a kettős honfoglalásról, őseink művészetéről, a Kolozsvári-testvérek Szent György-szobráról. A meghívó előszavában így vall rajzi tevékenységéről László Gyula: „így észrevétlenül és szándéktalanul gyűlt össze a XX. század magyar művészeti életének rajzi pan- theonja, s így lettem én kortársaim rajzi krónikása.” A modelltől függően változtatja eszközeit; Kassákot profilból eleveníti meg, Barcsay enyhén hátradől, Medgyessy kicsit előrehajlik, a rájuk jellemző mozdulattal. A szó külső, belső értelmében pontosak, tiszták e rajzok. Kárpáti Aurél vaksi tétovázását kutató szenvedélyének készenlétével együtt érzékelteti, Granasztói Pál precizitása, Tamási Áron friss várakozása, Lyka Károly határtalan nyitottsága egy-egy jellemző gesztusban válik emlékké, kornyomattá László Gyula impozáns rajzmúzeumában, mely egyedülálló a maga nemében. Bartl József festményei Bartl József szentendrei tartózkodásának meghosszabbított időszakában döntött; nem a soroksári trombitás motívumok, mézeskalácsos, babás falusi hangulatok megörökítésére, hanem a járatlan utak felderítésére vállalkozik. Ihletője továbbra is a néprajz és a természet — tulipánok, virágok melyeknek értelmes, lehetséges továbbteremtését érzi hivatásának a rá jellemző ízléssel, szorgalommal. Keserű Katalin a kiállítás megnyitó szavaiban arra utalt, hogy Bartl József változtatott eddigi szemléletén, és Korniss Dezső eszményeihez közeledett. Ez a megállapítás igaz azzal a megszorítással, hogy ez a feszítettebb formavezetés továbbra is megőrizte az élmény levegősségét, s a színek heves temperatúráját. Gyermekrajzok Szentmártonkátán Rudnay Gyula már bemutatta festményekkel Szent- mártonkáta utcáit, tanyáit — Tóth Pál: Napraforgó itt töltötte a festőileg is hasznosnak bizonyult nyarakat 1929 és 1938 között. Az ő munkáját folytatja Molnár Bertalan, aki nemcsak fest, hanem megfontolással, szakértelemmel vezeti a művelődési ház rajzszakkörét. Csupa egészséges fantáziával felvértezett gyermekrajzot láthatunk, melyeknek témája a falusi környezet és a mesevilág. Alig tízéves Gyenes Erzsébet, Barta Katalin, Tóth Pál, Mikus József, Bikás Károly, de a rajzi kifejezés éppen a komolyan vett képi játékosság miatt okoz számunkra örömet. Losonci Miklós A harc hátországa Vietnami paraszti élet címmel fotókiállítás nyílt a közelmúltban Budaörsön, az Ipari Szerelvény, és Gépgyár művelődési házában. A képek alkotója, Kuchta Nándor, csaknem két évet töltött a még szabadságáért harcoló délkelet-ázsiai országban. A fotós szemével alkotta meg híradását Vietnam soknemzetiségű lakosságának háborútól terhes hétköznapjairól. A kiállításhoz alcímként, esetleg tartalmi összefoglalónak azt adhatnánk, hogy < harc hátországa. Kuchta Nándor képei arról tanúskodnak, hogy a sók évtizedes frontországban a civil lakosság is harcossá válik: á műhelyekben és a földeken meg kell termelni a tovább élés, a tovább harcolás feltételeit. „A felvételek a mészkősziklákkal övezett halongi tengeröböl természeti szépségéről, halász-pákász életéről, valamint a Viet-néptörzs mellett élő egyik legnagyobb nemzetiségről, a Tay-nép- törzsről készültek Lang-Son tartományban 1974—75-ben. A hátország lakossága jórészt ősi módon, ősi eszközökkel, fárasztó munkával termelte élete alapját, a rizst Kezükben a bambusz, a fa, a kő, a vas évszázadok alatt csiszolódott, s olykor művészi szinten öltött célszerű, tiszta formát” — vallja élményeiről a képek szerzője. A vietnami nép életének szociografikus igényű bemutatására vállalkozott Kuchta Nándor, s tárlatát joggal nevezhetjük néprajzi fotókiál lításnak. A képeket a hét végéig tekinthetik meg az érdeklődők az ISG művelődési há zában, naponta reggel 8-tól 17 óráig. Fiatal művészek fóruma Eddigi sikeres sorozatának folytatásaként rendezi meg a leányfalui művelődési ház a fiatal művészek fórumának következő estjét ma, csütörtökön, 6 órai kezdettel. A fórum vendégei ezúttal Mezey Katalin költő, Füzes Péter kürtművész és Wahom András képzőművész. Mezey Katalin a Szovjet Irodalom című folyóirat szerkesztőségében dolgozik. Versei először az Elérhetetlen föld címmel megjelent antológiában kerültek a közönség elé. Első önálló verseskötete: Amíg a buszra várunk. Második' kötetének megjelenése a közeljövőben várható. Füzes Péter két éve fejezte be tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán. A Magyar Rádió és Televízió zenekarának tagja negyedik esztendeje — a Reneszánsz Rézfúvós Együttesben szerepelt a pozsonyi Interpódium ’77 fesztiválon. Ma este Mozart, Dukas és Dusek műveivel mutatkozik be. Wahorn András Szentendrén él. Tagja a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának. ARCOK ÉS IRODALMAK Bepillantás műhelyekbe Az irodalom iránti széles körű érdeklődésnek legközvetlenebb bizonyítékai a népszerű irodalomtörténeti, értékelő és ismertető-elemző, az írói műhelyekbe bepillantást nyújtó sorozatok. Két ilyen sorozat köteteibe is belelapozunk ezúttal. Kortársaink Az Akadémiai Kiadó ismert sorozata a Kortársaink. Kovács Sándor Ivánnak Váci Mihályról írott kötetével indult ez a sorozat, amelyben többek között Szabó Lőrincről, Benjámin Lászlóról, Sar- kadi Imréről, Déry Tiborról, Sánta Ferencről, Vas Istvánról, Takáts Gyuláról, Mesterházi Lajosról, Pilinszky Jánosról, Illés Endréről, olvashattunk már. Ezúttal Alföldy Jenő, az Élet és Irodalom ismert kritikusa Kálnoky Lászlót mutatja. be. Kálnoky Lászlót többen ismerik műfordítóként, mint költőként. Ennek magyarázata nem költészetében rejlik, mert az megérdemli, hogy olvassák, ismerjék. Hiteles, megszenvedett élmények fedezetét mutató, formaérettségében és formagazdagságában se nem hivalkodó, se nem feszengő költészet. A magyarázat nem a költészetben, hanem az életben található — és természetesen abban, hogy Kálnoky László a világ költészetét élmé- nyesen tolmácsoló műfordítísaival állandóan jelen van, havonta, de még gyakrabban hallat magáról, évtizedek óta látjuk a nevét más nyz'.vek költőinek verse alatt. Az élet ezt úgv hozta, hogy volt hozzá nyelvtudása, képessége és vonzalma, s azon túl, hogy a költőknek amúgy is megélhetési forrás kell, hiszen a költészetet művelni nagy luxus, s ez a megélhetés nem utolsó sorban éppen a műfordítás szokott lenni, nos, azon túl, más is közrejátszott, Voltaképpen a fordulat évétől 1957-ig nem publikált, s nem publikáltak tőle verset, csak műfordítást. A sematikus irodalmi követelmények elől kitért. Pedig már első verskötetét elismeréssel fogadták 1939-ben a Nyugatnál és annak harmadik nemzedékében, amelybe számítható. Ezt azóta — illetve 1957. óta három verskötet, s egy válogatott verseit tartalmazó kötet követte és vagy nyolc műfordítás-kötet, — köztük a Faust második része. * írók világa Az Európa Könyvkiadó népszerű sorozata az írók világa. A világirodalom számos nagy alakját mutatták már be az életutat és a művészi fejlődést végigkövető illusztrált kötetei. Roger Martin du Gardról, a Nobel-df- jas francia Íróról rajzol eleven portrét Szávai János. A Thibault-család világhírű írójának műhelye, pályája önmagában is érdekes. De ez a kötet gazdag körképet rajzol az író életével, pályájával összefüggésben kortársairól, kapcsolatairól. André Gide, André Maurois, André Malraux — nagy írók, érdekes írói egyéniségek, s színészek, rendezők bukkannak fel. A könyv különösen érdekes, nagy kc- rültekintésű fejezete A Thibault-család bemutatása, értékelése. A'másik kötet Sükösd Mihálytól Hemingway világa. Alapos és elemző munka. Hemingway kalandos, izgalmas életpályáját végigjárva a művek élményforrásait, az írói fejlődés indítékait vizsgálja. A regényeket szembesíti Hemingway esztétikai nézeteivel, megjegyzéseivel. Részletesen sorra veszi az író munkáit. Mindemellett — s talán ma ez a legérdekesebb — nem kerüli ki Hemingway népszerűségének vagy divatjamúlt voltának kérdését sem. Amilyen bálványozott volt, olyannyira leértékeli ék később, ma — az amerikai irodalomban. Az újabb nemzedék más hagyományokhoz nyúlnak vissza, más vonulatot képviselnek, s azt mondják: illetéktelen Hemingway arra, hogy az európaiak vagy a világ más részeinek olvasói előtt az amerikai irodalmat, az amerikai regényt, prózát képviselje. Nem ez az igazi egyesült államokbeli regény, állítják. Sükösd egyensúlyt, józan értékelést jósol, ha „a nagy író befogadásának egymást tagadó két felvonása lement.” Nem tulajdonít nagyobb jelentőséget a kritikának. „Az élő kibírta, a halott nem bánja”, legyint. Igaz. Lett irodalom Ugyancsak az Európa adta ki A lett irodalom kistükre című kötetet, amely tömör adatszerű és értékelő bevezetőkkel mutatja be magyar fordításban szemelvények révén a lett irodalmat a nép- költészettől a második világháború utánig. Tulajdonképpen évfordulóra is emlékeztet a kötet. Százötven éve működik a Lett Irodalmi Társaság, mint a fülszövegből értesülünk. Voltaképpen a lett nemzeti irodalom létrejöttének és kifejlődésének évtizedei azok az idők. Az antológia két legtekintélyesebb fejezete az 1905-ös forradalom táján mutatja be a lett irodalmat, illetve századunk húszas-harmincas éveiben A bevezetőkből néhány mondatban a lett nép sajátos története is íeivázolódik, Lettországban az 1917-es forradalom után még német katonaság volt De amikor a következő év végén Németországban kitört a forradalom, a lett burzsoázia külföldi támogatással kikiáltotta a függetlenséget. Ugyanakkor a lett bolsevik párt a néphatalomért szállt síkra. Egy évig szovjethatalom lett, miután a Vörös Hadsereg fölszabadította az országot, de aztán nemzetközi segédlettel újra hatalomra került a burzsoázia. Csak 1940-ben sikerült visszaállítani a szovjethatalmat, de egy évre rá a hitleri hadsereg megszállta Lettországot, így hát a lett földnek háromszor is fel kellett szabadulnia. S ez a sok megpróbáltatás tükröződik az irodalomban is, amelyet ugyancsak újra és újra kellett kezdeni. N. F. HETI FILMJEGYZET Meghívás egy gyilkos vacsorára Alec Guiness és Peter Falk a Meghívás egy gyilkos vacsorára című angol filmben. Lehet-e egy olyan bűnügyi film unalmas, netán érdektelen, melyet a színdarab- és filmírás olyan kiválóan képzett mesterembere írt, mint a nálunk is jól ismert Neil Simon, s amelyben nem kisebb sztárok alakítják a főszerepeket, mint Alec Guiness, David Niven, Peter Sellers, Peter Falk, Maggie Smith, Nancy Walker — valamint a kitűnő író (maga is bűnügyitörténet- szakértő, lásd Hidegvérrel című könyvét): Truman Capote? Ásítozhatunk-e egy olyan krimi nézése közben, mely láthatólag krimiparódiának készült, tehát megfricskázza magát a műfaj, s a műfaj nagyjait, Agatha Christiet, Simenont, Chandlert és társait? Számlál- gathatjuk-e bágyadtan a még hátralevő vetítési idő perceit, miközben a legismertebb de- tektívfigurák, például Colombo és Marple kisasszony parodizált alakjai mozognak a vásznon? A válasz a kérdésekre: lehet; ásítozhatunk; számlálgathat- juk. A Meghívás egy gyilkos vacsorára ugyanis, a nagy nevek dacára, és a jó ötlet (a krimiparódia) ellenére — unalmas, álmosító, hosszú, zilált, zavaros és többnyire teljesen humortalan. (Pedig a magyar szinkron szövege és az igen kitűnő, nagy kedvvel dolgozó szinkronizáló színészgárda jóval több — és jobb — humort injekcióz a filmbe, mini amennyi — és amilyen — az eredetiben található.) Ha ennek az érdektelenségnek, unalmasságnak, elnyúj- tottságnak az okait keressük, talán a következőket mondhatjuk: ez a film eleve olyan meggondolásból készült, mint annak idején az a Keresztapafilmparódia, melyet nálunk is vetítettek, s melyet alig-alig értettünk, mivel nem láttuk az eredeti Keresztapát, és így nem tudtuk, mit is parodizál a film egésze, s az egyes jelenetek. Nos, ez a mostani, hosszú című film is egy sor olyan filmre (vagy bűnügyi regényre) céloz, melyeket ml nem. vagy csak hallomásból ismerünk (vagy csak igen kevesen láthatták-olvashatták őket). Nyilvánvaló, hogy ha nem tudom, mit parodizálnak, nem értem az egészet, s nem is tudom követni, nem találok ka paszkodót, nincs min szóra koznom, nevetnem. Ez a. egyik. A másik: a filmbe., annyi sajátosan angol (vágj, angolszász) humorelem található, hogy a magyar néző ezeket sem tudja igazán átélni, nem érzékeli a poénokat stb. (Az egész kísértetház s az it: történő események sora pl számos angol regényre, elbeszélésre, mi több, egy valamikori angol vidéki dzsentri életformára utal). Hiába jó a szinkron szövege, s próbálja kissé magyarítani a bemondásoka. szóvicceket, egy eredendően más hullámhosszú humorra való áthangolódásra ez sem mindig elég. (Inkább csak a nálunk is jobban ismert krimifigurák — akiket Peter Falk vagy David Niven játszik — humora s a velük kapcsolatos parodizálás érvényesül, de ez bizony elég kevés, a film játékidejének csupán a töredékét jelenti.) Azt mondhatná erre valaki: ha ez így van, akkor a Meghívás egy gyilkos vacsorára az eredetiben, az angol vagy angolszász nézők számára sem lehet igazán jelentős munka, hiszen a valóban jó filmeket különböző nyelvi, életmódbeli stb. eltéréseik dacára is élvezni tudjuk. Egy Kuroszava mélyen japán gondolkodás- módja, képi világa éppúgy érthető számunkra, mint egy Fellini bonyolult olasz nyugateurópai polgári értelmiségi problematikája. A kulcs itt a minőség, az, hogy milyen a film. Nos, erről van szó. A Meghívás egy gyilkos vacsorára nem azért nem jut el a magyar néző humort érzékelő ideggócaiig, mert angol film, hanem, mert nem jó film. Tulajdonképpen ilyen egyszerű a dolog. A sólymok vezetője A nagyon nem szerencsés, semmitmondó cím mögött egy határozottan érdekes témájú, életanyagát és problematikáját tekintve majdhogy nem hézagpótló információkkal szolgáló szovjet-ukrán film hú-i zódik meg. Nemrég elmélkedtem e hasábokon a megszámlálhatatlan háborús film közönséget elfá- sító, érdektelen közönybe taszító dömpingjének veszélyeiről, s arról, hogy ma már csak azok a háborús filmek jelentenek tartós művészi sikert, melyekben az alkotóknak sikerül sémák helyett valami eredeti gondolatot, nézőpontot, mondanivalót találni, kifejteni, sikerül a témát újszerűén megragadni és előadni. (Erre volt nagyszerű példa a Kálvária). Nos, ez az új film is — írója Viktor Szmirnov, rendezője Leonyid Oszika — azért figyelemre méltó, mert olyasmiről beszél, amiről eddig nagyon keveset tudtunk, hallottunk. Arról van szó a filmben hogy a második világháborúnak abban a szakaszában, melyben a Vörös Hadsereg már elkezdte a nácik megszállta szovjet-ukrán és belorusz területek felszabadítását, a megtisztított részeken meg egyáltalán nem állt automatikusan helyre a'régi szovjet rend, nem volt szilárd a köz- biztonság, nem értette meg mindenki világosan, mi is történt, s nem is mindenki hitle el igazán, hogy a fasiszták má- soha többé nem térhetne.: vissza. Ebben az átmene; időszakban, mely tele volt ne ha igen súlyos emberi, polif.- kai, gazdasági, sőt katona: problémákkal, egy kis falut;, küldik a tisztogató csopo megszervezésére Ivan Kapel juhot, a sebesüléséből nem rét felépült fiatal katonát. A filn lényegében azt mondja el, mi képp sikerül ennek a csaknem gyerek katonának meg tisztítania a környéket a na cionalista ukrán bandáktól — de számunkra alighanem izgalmasabb az a portrésor és az a konfliktuslánc, melyet a falu embereiről ad és kiformál a film. Ez a háttér mintha Solo- hov híres regényét, az Üj barázdát szánt az ekét idézné (persze más társadalmi-történelmi szituációban). Takács István
