Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-21 / 44. szám

lim. FEBRUAR 81., KEDD %tfuiap Dobozban a csirkecomb A hernádi Március 15. Tsz baromfifeldolgozó üzemében egy műszakban 50 mázsa darabolt árut csomagolnak. Képün­kön: a belföldre készült csirkecombokat dobozba rakják. Halmágyi Péter felvétele Új moleku'ák Már egész évre lekötötték megbízói a Nehézvegyipari Kutató Intézet növényvédő- szer-kutatásának kapacitását. A széles körű tudományos munkára berendezkedett in­tézet központi feladatai a ha­zai növényvédőszer-gyártás fejlesztését szolgálják, de emellett egyes üzemek gyárt­mányfejlesztésére, technoló­giájának korszerűsítésére is vállalkozott. A Nehézipari Minisztérium­tól és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságtól 210 új molekula előállítására ka­pott megbízást a NEVIKI. Ezekből analitikai, biológiai és toxikológiai vizsgálatok se­gítségével választják ki azo­kat, amelyek új növényvédő szerként számításba jöhetnek. Ugyancsak központi feladat­ként kutatják az importhe­lyettesítő növényvédő szerek előállítását és az új techno­lógiákat is. Több szem és több kéz Együtt - Százhalombattáért Tudják már. hol lesz a város- központ, az üzletsor, hová te­lepítenek óvodát, iskolát. Tud­ják azt is, hogy a szűkös sportpályát milyen összkom­fortos testnevelési kombinát váltja majd fel, s ügyelnek arra: minden új épület, park, fa a legkívánatosabb helyre kerüljön. Az eddig vezető út nem volt mentes a göröngyöktől: viták­ban alakult a mostani átfogó terv is, s hogy ezekben az eszmecserékben a „több szem többet lát” elv érvényesült, abban nagy a népfront sze­repe. Most a tervek valóravál- tásán a sor. Továbbra sem fogyatkozik a társadalmi mun­ka iránti igény Százhalombat­tán. Ha több szem többet lát, ak­kor több kéz többet tehet — egészíthetnénk ki a szólásmon­dást A tanács és a népfront együttműködése gyümölcsét a város lakói élvezik. Ezután is. Garantálja pedig mindezt a tavaly kötött második együtt­működési megállapodás. Az első példa annak megvalósítá­sára máris kínálkozik: rövi­desen közös tanulmány készül a városban dolgozó nők politi­kai, gazdasági és szociális hely­zetéről ... V. G. P. Az elképzelés jó, csak... Keresi a megoldást a szentendrei járási ÁFÉSZ Három évvel ezelőtt egye­sült a szentendrei járásban működő három ÁFÉSZ. A hajdani formájukban egy­mástól elszigetelten és ne­hézkesen együttműködő szö­vetkezetek nem voltak képe­sek megfelelően ellátni a já­rást, nagy terheket véve le ezzel az állami kereskedelem dolgozóinak a válláról. Az egyesülést követő időszak olyan intézkedéseket is ho­zott (többek között a jogelőd szövetkezetek szakhatósági engedély nélküli ipari tevé­kenységének megszüntetését), amely csökkentette az ÁFÉSZ nyereségét. Bonyolította a helyzetet, hogy az 1975-ben egyesült járási ÁFÉSZ üz­let- és kereskedelmi hálóza­ta elavult, nemcsak az igé­nyeknek nem felelt meg, ha­nem —•' az anyagi és a sze­mélyi — működtetési felté­telek is csak jóindulattal és elnézéssel voltak sok esetben adottak. Éppen ezért örven­detes, hogy az ÁFÉSZ mos­tani vezetői ismerik a gondo­kat, s kiutat keresnek a mos­toha körülmények közül. Ezt igazolja az 1985-ig szóló táv­lati fejlesztési javaslatuk, amelyet a közelmúltban ter­jesztettek a szentendrei járá­si párt-végrehajtóbizottság elé, kérve a pártszerv állásfog­lalását, lévén-e probléma — különösképpen a Dunaka­nyarban —, politikai kérdés. Turisták százezrei A szentendrei járásban nap­jainkban mintegy 36 ezer em­ber él. Idegenforgalmi sta­tisztika szerint e járás Ma­gyarország leglátogatottabb vidékeinek egyike. Nemcsak a Duna-parton fekvő közsé­gekre vonatkozik mindez (Visegrádra például, ahol évente egy és fél millió láto­gató fordul meg), hanem tá­volabbi falvakra is, például Pilisszentkeresztre, Pilisszent- lászlóra, vagy Dobogókőre. Ezt igazolandó, említsünk meg egy példát: az egyik ha­vas hét végén annyi autós turista lepte el Dobogókőt, hogy a helységjelző tábla előtt sok száz méterrel már nem jutottak tovább a kocsik. Az autósok kintrekedtek a szent­endrei járás legmagasabban fekvő településéről, amelyet — szintén a felmérések sze­rint — 850 ezren keresnek fel évente. Természetesen a tu­ristákon és a kirándulókon kívül számos nyaraló és hét­végi ház tulajdonosa keres — a tavasz és az ősz közötti idő­szakban — pihenést és ki- kapcsolódást e szép tájon. Jelenleg mintegy három és fél ezer víkendház gazdáját tartják nyilván a városban és környékén, több mint tízezret a járásban. Előfordult, s ez már az említett járási párt­végrehajtóbizottsági ülésen hangzott el, hogy a nyári hő­ségben e tájon hűsölést kere­ső turistainvázió következté­ben nem jutott kenyér egy- egy szigeti falu lakóinak. A kérdés ezért nem úgy vetődik fel: szükség van-e az ÁFÉSZ-ra a szentendrei já­rásban, hanem nagyon is sürgetően és égetően úgy: ho­gyan vállalhatna mind na­gyobb és jelentőségteljesebb feladatokat az állami keres­kedelem mellett. Rossz átlagok A szentendrei járási ÁFÉSZ- nak minden községben mű­ködnek kereskedelmi és ven­déglátóegységei. A szövetke­zet irányít három ÁBC-áru- házat, 21 élelmiszer-, 11 hús-, 9 zöldség-, 7 vegyes- és há­rom egyéb szakboltot. Hoz­zá tartozik 4 TÜZÉP-, 6 gáz­csere- és 2 tüzelőolaj-telep. Hasonló a kép a vendéglátás területén; 1 éttermet, 3 kis­vendéglőt, 8 eszpresszót, 8 falatozót, 10 italboltot és 5 büfét működtet az ÁFÉSZ. Miért indokolt a járási ÁFÉSZ úgyszólván minden területet átfogó fejlesztési ja­vaslata? Az elmúlt évben az ÁFÉSZ a kiskereskedelemben és a vendéglátásban 196 mil­lió 317 ezer forintot forgal­mazott, melynek 72 százaléka volt az élelmiszer-forgalom. Ezt az árumennyiséget olyan kis üzletekben, szűk boltok­ban. vendéglőkben, kínálták a vásárlóknak, a fogyasztók­nak, amelyeket egy vagy két ember lát el. Meggondolan­dó az is, hogy míg az egy kis­kereskedelmi értékesítő hely­re jutó megyei átlagforgalom 3 millió 831 ezer, a vendég­látásban 1 millió 723 ezer fo­rint, addig ugyanez a szent­endrei járási ÁFÉSZ-nál 2 millió 350 ezer, illetőleg 1 Négyezer gyermek üdülője Van rá pénz, kész a terv, csak kivitelező nincs A hatalmas parkot termé­szetvédelem alá helyezték, a benne álló gyönyörű neoba­rokk kastélyt műemlék jelle­gű épületnek nyilvánították Tóalmáson. Rendkívül érté­kes a park és az épület, a lakói: üdülő gyermekek az ország minden részéből. Ez a kastély 1962-ben lett SZOT- gyermeküdülő, mégpedig olyan, amelyik mind a négy évszak­ban fogadja kis vendégeit. S hogy mialatt itt üdülnek, tanulmányaikban se marad­janak el, erről pedagógusok gondoskodnak. Ragyogóan tiszta hálótermek odabenn, nagyszerű játék- és testedző lehetőség a parkban, a koszt pedig nemcsak bőséges, ha­nem kitűnő is. Ám kevesen tudják, hogy az üdülőházzá előlépett kastély milyen ko­moly gondot okoz. Hét évtized után A századforduló éveiben gróf Andrássy Manó emel­tette magának ezt az épüle­tet. Eltartott 1896-tól 1905­ig, amíg elfoglalhatta, az épít­kezés hosszú ideje után azon­ban nemcsak szép, de jól megépített épület tulajdono­sa lett. Olyan munkát vé­geztek az építők, hogy a kö­vetkező sok évtized alatt csak a használat közben múlha­tatlanul bekövetkező apró- cseprő hibákat kellett meg­javítani, Most azonban, majd­nem háromnegyed évszázad után, természetesen, sok hi­ba jelentkezik. Főleg tető- szerkezetet viselte meg az idő, nemcsak javításra, itt- ott cserére is szorul: az eme­leti szobák mennyezete, meg a kupola alatti előcsarnok is több helyen beázik. A külső falak vakolata sok­felé meglazult, hullik, a ba­rokk szobordíszek is málla­doznak. Odabenn nincs na­gyobb hiba, persze, a fala­kat festeni, az ajtókat, abla­kokat mázolni kellene. El is határozták a nagy tataro­zást, mégpedig három ütem­ben. Eszerint először is még ebben az évben rendbe kell hozni a tetőt, jövőre a külső javításokat kell elvégezni. Az üdültetés ez alatt sem szünetelne, csak majd 1980- ban szakadna meg három hónapra, míg tart a festés­mázolás. Az egész rekonst­rukció tervdokumentációját a SZOT megrendelte, el is készült még a múlt évben. Azután, hogy kész volt a terv, megbízták Gruber Já­nosáét, az üdülő vezetőjét, keressen kivitelezőt. Nem kifizetődő — Egy álló esztendeje min­dent megpróbáltam, ered­ménytelenül — panaszolja most Grubemé. — Legalább egy tucat építési vállalatot megkerestem, mindegyik vá­lasza írásban az volt, sajnál­ja, kapacitáshiány miatt nem vállalhatja. Egyik-másik azon­ban szóval is megmagyaráz­ta, hogy a vállalat fontosabb feladata a rekonstrukciónál az építés. Sőt, egyesek azt is sejtetni engedték, hogy a műemlék jellegű épület nagy­tatarozása különleges és ép­pen ezért nem kifizetődő mun­ka. — Most tehát itt állunk reménytelenül. Azaz, a Nagy- kátai Járási Építőipari Szö­vetkeze t hajlandó a gondos külső javításokra, csak a te­tőszerkezethez nem nyúl, ah­hoz nincs megfelelő szak­embere. A nagykátai nagy­községi tanács költségvetési üzeme is vállalja a szakipa­ri munkát, elsősorban a fes­tést és mázolást. Persze, a te­tőszerkezethez szintén nem ért. Tényleg reménytelen? Márpedig mindenekelőtt a tetőt kell alaposan megjaví­tani. Amíg az el nem készül, meddő lenne minden egyéb külső, belső munkálat. A te­tő állapota ugyanis olyan, hogy, bár egyelőre összerop­panásától még nem kell tar­tani, erősen csapadékos idő­járás esetén a beázott meny- nyezetről csöpögő víz tönkre­tenné a berendezést is, lak­hatatlan lenne több szoba. A nemzeti vagyon egy ér­tékes részét, a kastély épü­letét meg kell menteni. Még- inkább meg kell akadályozni az évente négyezer gyerme­ket befogadó üdülő pusztu­lását. Minden egyébtől, még az esetleg nem várható ha­szontól is eltekintve, erre kel­lene figyelemmel lenni az építővállalatoknak. Akkor ta­lán akadna kivitelező. Szokoly Endre millió 378 ezer forint volt. Vagyis jóvalta kevesebb, mint máshol. A sok gazdasági adat közül említsünk meg még egyet: a főváros vonzó ereje — azaz a munkaerő-elván­dorlás veszélye miatt — az ÁFÉSZ magasabb bérszín­vonalat biztosít a (dolgozók­nak. Tavaly 35 ezer forint volt az egy dolgozóra jutó éves átlagbér, ami 3 ezer fo­rinttal több a Pest megyei átlagnál, s e tekintetben a megye 29 ÁFÉSZ-e közül a negyedik helyet biztosítja a szövetkezetnek. Csupán részproblémákat Az ÁFÉSZ vezetői jól lát­ják a kivezető utat, mely a viszonylag nagy alapterületű üzletek, vendéglátóipari egy­ségek kialakítását, s a már meglévők korszerűsítését, fel­újítását és bővítését jelenti. Így foglaltak állást a Pest megyei MÉSZÖV vezetői is, akik megvizsgálták a szövet­kezet működését, s döntésük szerint: a szentendrei járási ÁFÉSZ kedvezőtlen körül­mények között tevékenyke­dik, ezért fejlesztési alapját ki kell egészíteni. E gondolatok jegyében ké­szítették el az ÁFÉSZ veze­tői távlati tervüket. Felelőt­lenség lenne — a szövetkezet irányítói és a járási párt-vég­rehajtóbizottság tagjai sze­rint is, ha a költségek, a pon­tos határidők feltüntetésével sorra vennénk a községeket, hol, mit tervez az ÁFÉSZ. Puszta ígéret lenne mindez jelenleg, amikor a szövetke­zet távlati terveinek a meg­valósítása 1985-ig mintegy 66 millió 230 ezer forintot köve­telne, s a szövetkezet jó gaz­dálkodással e célra csak 24 millió 522 ezer forintot te­remthet elő ebben az idő­szakban. Bár az ÁFÉSZ fe­lettes szerve, a MÉSZÖV meg­állapította: támogatásra, az­az pénzre van szükség, de, hogy honnan — erre a kér­désre fél év óta keresik a választ a MÉSZÖV szakembe­rei. — A párt-végrehajtóbi­zottság tagjai sem ismerhet­ték meg elképzeléseiket, mert a meghívás ellenére nem vol­tak ott a MÉSZÖV képvise­lői az ülésen. így állami tá­mogatással, a községi taná­csok segítségével csupán rész- problémákat oldhatott meg az ÁFÉSZ. Rangsorolni kell Mégis említsük meg, mi minden kellene ahhoz, hogy a szövetkezet megfelelően se­gíthesse a helybeliek ellátá­sát. Pomázon például önki- szolgáló üzlet, felvásárlótelep, Budakalászon eszpresszó. Cso­báncán a vegyesbolt bőví­tésé, a bisztró és eszpresszó átalakítása kívánatos. Pilis- szentlászlón új önkiszolgáló üzletet, vendéglőt kellene ki­alakítani. Pilisszentkereszten a turisták ellátását a mai fala­tozó helyett ételbár segítené a legjobban. Pilisszántón élel­miszerbolt és a vendéglő szo- r korszerűsítésre. Tahitót- falu ellátását modem ÁBC- áruház segítené... Példának ennyi talán elég. Ám hason­lóak az ÁFÉSZ tervei Pócs- megyeren, Surányban, Sziget- monostoron, Horányban. Kis­orosziban, Visegrádon," Duna- bogdányban és Szentendrén. A kérdés ma még nyílt, hiszen a szép tervek megva­lósításához hiányzik 42 millió forint. A párt-végrehajtóbi­zottság állásfoglalása szerint: rangsorolni kell. Mert a terv jó, az adott köz­ségekben megoldaná a problémákat. A fejlesztések anyagi fedezete 1985-ig 24 mil­lió 522 ezer forint, s jó gaz­dálkodás esetén ez nem lesz kevesebb. Igaz ezért, hogy rangsorolni kell, vagyis ott illeszteni, ahol a legjobban szorít a cipő. A párt-végre­hajtóbizottság szerint e táv­lati elképzelés alapja lehet a mostani, az elkövetkező és az azt követő ötéves tervidő­szak fejlesztési programjá­nak is. Virág Ferene I rüli munka, a jelölőgyűlések szervezése, a szavazatszedő bi­zottságok létrehozása, a mozgó­sítás. Nem egyébről van szó, mint a szocialista demokrácia érvényesítéséről városunkban. Ebből vállalt — a többi fel­adathoz hasonlóan — jóko­ra részt a népfront. Jó hagyományok Sokorai Istvánná, a Haza­fias Népfront városi bizottsá­gának titkára: — Valóban elévült együtt­működésünk néhány feladata, de a közös munkálkodás a városért jó hagyományokból táplálkozik, például a város- tervezési és városfejlesztési, a művelődési és kulturális fel­adatok végrehajtásában. Éppen ezekben kínálkoznak új lehe­tőségeink. __— Hogy a konkrét példákat so roljam: a népfront képvise­lői minden tanácsülésen, vég­rehajtó bizottsági ülésen állan­dó vendégek. Aktivistáink jól ismerik a város minden gond- ját-baját, személyes a kap­csolatuk szinte minden ember, rel. Értékes tanácsokkal já­rulhatnak, és járulnak is Százhalombatta fejlesztéséhez. — A tanácsnál már tekinté­lye van a „népfrontos” szó­nak. Nyolctagú a városfejlesz­tési munkabizottságunk, a költségvetési keret felosztása­kor is számít a véleményük. Vagy nézzük a tíz tagot szám­láló környezetvédelmi munka- bizottság tevékenységét: fóru­mokon vitatják meg a város köztisztaságával kapcsolatos teendőket, s akárcsak az imént említett városfejlesztési bi­zottság: rengeteg társadalmi munkát is szerveznek. — 1972-ben kétmillió forint volt a városért-önként végzett munka értéke, tavaly 9 és fél millió forint. Két esztendeje kezdődött az 1990-ig tartó fá­sítási terv végrehajtása. En­nek során a DKV és a DHV üzemei a város közé erdősá- vöt telepítenek. Ma már két­ezer facsemete a helyére ke­rült. De sorolhatnám: például a játszóterek felszerelése, a régi sportpálya felújítása, vagy a tavaly átadott szakorvosi rendelőintézet építése is tük­rözi a százhalombattaiak vá- rosszeretetét, önfeláldozását. — Természetes: a népfront nemcsak ad, kap is. Politi­kai jellegű rendezvényeinken, tanfolyamainkon gyakori ven­dégek — többnyire előadóként — a tanács vezetői, szakembe­rei. Vitákban született Százhalombatta ma roham­léptekkel fejlődik. Újak a fel­adatok, s új az együttműkö­dés minősége is. Amikor vá­rossá nyilvánították a telepü­lést, még nem tudták, milyen­né, mekkorává nő. Elkövettek persze a spontán gyarapodás során hibákat is. Például az üzlethálózat szinte hiányzik, a régi lakótelep utcáin pedig — azok keskeny volta miatt — a közforgalomra alig kínálko­zik mód. A városfejlesztés általános tervét 1974-ben rendelte meg a tanács, s ez évre elkészült. „A tanácsok, feladataiknak eredményes végrehajtása ér­dekében — különösen a lakos­sággal a szoros kapcsolat fenntartása, a szükségletek és igények megismerésére, a ta­nácsi felvilágosító és nevelő­munka, valamint a társadalmi ellenőrzés hatékonyságának növelése végett — rendszere­sen és sokoldalúan együttmű­ködnek a Hazafias Népfront bizottságaival.” A tanácstörvényből szárma­zó idézet nem akárhol olvas­ható. Mi ezúttal egy szerző­désen találtuk — mottóként... Az első Kránicz József, a Százhalom­batta városi tanács végrehaj­tó bizottságának titkára: —* A tanácstörvény 1971- ben már szorgalmazta a taná­csok és a tömegszervezetek együttműködését. Hét eszten­deje kötöttük első megállapo­dásunkat a Hazafias Népfront városi bizottságával, s ez a dokumentum azóta bizony el­avult. Elegendő, ha röviden át­tekintjük, hogyan fejlődött a város, s csakhamar nyilvánva­ló lesz; miért — Százhalombatta éppen az első egyezmény idején kezdett városiasodra. Közös feladataik sorában akkor a lakásépítés kezdeti teendői álltak az első helyen. Hatezerről két év alatt tizennégy ezerre nőtt váro­sunk lakóinak száma. Azután az Óváros, Üjtelep, Dunafüred közművesítése, a víztársulat megszervezése. Mindez ma már történelem .., — A következő lépcső: a városi életforma kialakítása volt. Lakóbizottságokat kellett szervezni, rendeleteket alkot­ni, például a város köztiszta­ságáról, a település fejlesztésé­ről, s olyan „apróságokban” is együttműködtünk, mint a lakóépületek házirendjének összeállítása. Ezek persze csak látszólag adminisztratív és lényegtelen dolgok: kétszer nyertünk településfejlesztési versenyt, talán ez a bizonyí­téka fontosságuknak. Hét esztendeje állandó ele­me közös tevékenységünknek az országgyűlési képviselők és tanácstagok megválasztása kö_

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents