Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-21 / 44. szám

1978. FEBRUAR 81., KEDD ~<JÜdav 3 A bányamentők az aknában behatoltak az omladékba Megfeszített erővel dolgoznak az osztagok Tatabányán m Hétfőn már hatodik napja folyt a küzdelem a tatabányai 12/a aknában, de még nem ta­lálták meg az omlás alá ke­rült kilenc bányászt. A beom­lott frontfejtés egyik bejáratá­hoz vezető szállítóvágatnál dolgozó mentőraj vasárnap a késő esti órákban az omladék között rábukkant a robbanás előtti munka tárgyi nyomai­ra. Azóta változatlanul nagy erőbevetéssel dolgoznak a bá­nyamentő csapatok, vasárnap éjszaka sem szünetelt egy pil­lanatra sem a munka. Hétfőn is három irányból közeledtek a kilenc bányász feltételezett helyéhez. Két ponton a leomlott közettöme- gen igyekeztek áttörni, a har­madik munkaterületen a tör­melék megkerülésével vágat- kihajtással haladtak előre. A mentés égjük pontján, az úgy­nevezett szállítóvágati olda­lon szállító géplánc gyorsítja a munkát. Itt kaparókkal, szál­lítószalagokkal távolítják el a kibontott omladékanyagot A mentésben részvevők lan­kadatlan erővel folytatják ne­héz munkájukat, mindaddig, amíg el nem jutnak szeren­csétlenül járt társaikhoz. A mentés irányítására ala­kított kormánybizottság hétfőn délelőtt értékelve a mentés ed- I digi állását, újabb intézkedé­seket tett a munkák gyorsítá­sára. Délelőtt 10 órakor átcso­portosították a mentőrajokat arra a helyre, ahol a vasár­nap délutáni órákban a rob­banás előtti munka tárgyi nyomaira bukkantak. A csa­patok további megerősítésével a délelőtti óráktól folytatják a munkát. Egyrészt a leomlott szakaszon hatolnak be az el­zárt frontfejtésbe, a bányászok feltételezett helyére, másrészt egy úgynevezett vakszárny megközelítése, illetve elérése a cél. Hétfőn este két irányban fo­lyik — továbbra is nagy erők­kel — a mentési munka. Az omladékba való behatolás so­rán hétfőn a kora esti órák­ban a bányamentő rajok olyan újabb nyomokra bukkantak, amelyek valószínűsítik, hogy az omlás alá került bányászok közelébe jutottak. A bányamentők lépésről-lé_ pésre haladva, rendkívül ne­héz körülmények között köze­lednek a szerencsétlenség szín­helyéhez. A mentésben továbbra is a tatabányai és az oroszlányi bányamentők, valamint az ak­naüzem dolgozói vesznek részt, példás munkaszervezéssel, lan­kadatlan erővel. Nemzetközi pénzügyi helyzetünk alakulása Ülést tartott az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága Bognár József elnökletével hétfőn ülést tartott az ország- gyűlés terv- és költségvetési bizottsága. A képviselőket Tí­már Mátyás, a Magyar Nem­zeti Bank elnöke tájékoztatta nemzetközi pénzügyi helyze­tünk alakulásának időszerű kérdéseiről. Az ülésen — ame­lyen részt vett Raffai Sarolta, az országgyűlés alelnöke — felszólalt Cservenka Ferencné, (Pest megye 4., gödöllői vá­lasztókörzet), Horváth Lajos, Katona Imre, Kovács Gábor, Nics János, Novak Béla (Pest megye 16., ráckevei választó- körzet), Ollári István és Pethő Ferenc országgyűlési képviselő. Megtakarítás A telefongyár^ szocialista brigádvezetők a munkaver­seny idei alapfeladataként a takarékosságot jelölték meg. Műszaki és munkaszervezési intézkedésekkel egyebek kö­zött 570 ezer forint értékű energiát akarnak megtakarí­tani anyaggazdálkodásuk kor­szerűsítésétől pedig még en­nél is jóval nagyobb ered­ményt várnak. Az év folya­mán összesen 18 millió forint értékű anyagot és energiát mentenek meg a vállalatnak, mégpedig oly módon, hogy ter­mékeik kifogástalan minősé­gűek maradnak. Építők parlamentje Szervezettséget kérnek a brigádok Fontos kérdésekben kellett | döntést hozniuk, egyetértés- | re jutniuk a napokban a Pest megyei Állami Építőipari Vál­lalat szocialista brigádveze- tőinek. Nem csoda hát, ' hogy elfeledkeztek az időről, s a kora délután kezdődő tanács­kozásnak csak késő este ve­tettek véget. Talán már a na­pirendek felsorolása is bizo­nyítja: nem hamarkodhatták el a szavazást. Űj, a koráb­biakhoz képest jelentősen mó­dosított vállalati munkaver- seny-szabályzatot dolgoztak ki, foglalkoztak a hatékonyság fokozásának, a takarékosság­nak és a gazdaságosságnak helyi lehetőségeivel, megvi­tatták az idei munkaverseny- programot. Döntöttek róla, hogy idén úgy dolgoznak, hogy vállalatuk kiérdemelje a kiváló címet, s ha hosszú vita után is, de egyetértésre jutottak abban a kérdésben is, hogyan ítéljék meg a Vá­cott, Dunakeszin, Gödöllőn, Kistarcsán, Budapesten és a megye községeiben dolgozó 127 szocialista brigád tavalyi eredményeit: milyen címmel jutalmazzák egymás munká­ját. Vita a pontozásról Bihari Béla műszaki igaz­gatóhelyettes volt a napiren­di pontok előterjesztője, s kollégáival együtt válaszolta meg a kérdéseket is. Igaz, a brigádvezetőknek segített az eligazodásban az a több, ko­rábban elkészített beszámoló és javaslat, melyet jóelőre kézhez kaptak. Mégis akadt magyaráznivaló, hiszen a né­ha száraz, máskor túlságosan bonyolult megfogalmazást kellett közérthetővé fordíta­ni. Így például a munkaver- seny-szabályzatnak azt a ki­tételét, miszerint az idén már nem lehetnek a fizikai mun­kát végző brigádok tagjai azok a műszakiak és gazda­sági vezetők, akiken az anyag- ellátás, a munkaszervezés, ké­sőbb az elbírálás és a java­dalmazás múlik. Előfordult ugyanis, hogy néhány ilyen vezető a szíve, másokat talán az anyagi érdek igencsak el­fogulttá tett. Az eredeti mun- kaverseny-szabályzatban sze­repelt, de Baji György bri­gádvezető javaslatára lesza­vazták, hogy a versenyben részt vevő brigádok közösen legyenek kötelesek napilapot járatni. A hozzászólók sze­rint — igazat is kell adni ne­kik — munkaidő alatt úgy­sem tudnak olvasni, az elbí­rálás ilyen formája tehát fur­csa lenne. Mondták, nincs is szükségük effajta pátyolga- tásra; -munkába menet, s ott­hon újságot, szinte kivétel nélkül olvasnak. Javasolták viszont, hogy évente több­ször rendezzenek munkavé­delmi vetélkedőt, mert ilyen­kor egy óra alatt többet ta­nulnak, mint máskor hat munkavédelmi oktatáson. Vi­ta kerekedett a pontozási rendszer körül is. Valameny- nyien elfogadták azt a ja­vaslatot, hogy szigorúan sújt­ják azokat a közösségeket, ahol sok a lógós, az üzemi balesetek miatt kieső mun­kanap. A verseny csak akkor igazán izgalmas, ha nem­csak a végeredmény, hanem a menetközben! állást is is­merik, ezért kérték, hogy minden munkahelyen rend­szeresen tájékoztassák a dol­gozókat arról, a többiekhez képest, milyen az eredményük. Garanciát a munkára Az idei munkaversennyel kapcsolatos feladatok meg­beszélése során többen is pa­naszolták, hogy a határidők betartását, a jobb minőségű munkát akadályozzák a szer­vezési és anyagellátási hiá­nyosságok. Nem újkeletű, de figyelemre méltó az a felve­tés, hogy a tervezők és a be­ruházók már gyakorta épít­kezés közben módosítanak a terveken. Ilyen okok miatt kételkednek közülük néhá­nyon, hogy a vállalatnak si­kerül megépítenie fél évig az idei tervben szereplő 891 la­kás 40 százalékát, körülbelül 355-öt. Később nagy hajrá­ra lenne szükség, ami viszont már az I979-es terveket ve­szélyeztetné, hiszen kevesebb lakás előszerelését tudnák el­végezni. „ Néhány évvel ezelőtt gya­korta panaszolták az építő­ipari vállalatok tömegszer­vezeteinek vezetői, hogy ná­luk a legnehezebb társadal­mi munkát, kommunista mű­szakot szervezni. Ügy látszik, a PÁÉV-nél erősödött a kö­zösségi szellem, hiszen a vál­lalati MSZBT-tagcsoport fel­hívására felajánlották, hogy részt vesznek az omszki park építésében, társadalmi mun­kát vállalnak azért, hofjy idő­ben befejezhessék, a kistar- csai kórházat, s ezen felül két kommunista műszakot [ rendeznek az idén. Valameny- nyi érdekelt brigád felaján­lásai között szerepel — már­pedig ez a többséget érinti —, hogy december 1-ig vé­geznek a kistarcsai munkák­kal, s 20-ára a ^lakásépítési tervet is teljesítik. Molnár Péter, a hat laka­tosüzem! brigád megbízásá­ból mondta el, hogy munká­jukra egyéves garanciát vál­lalnak, illetve a javításokat térítésmentesen végzik el. Pályázat a kiválóra Helyeslés fogadta azt a most formálódó tervet, hogy a ház­gyári, illetve alagútzsalus technológiával dolgozó brigá­dok akkor is megkapják az egy-egy lakásra jutó munka­bért, ha a szokásosnál ha­marább elkészülnek. Sőt, hasznuk származik abból is, ha olyan munkát végeznek, hogy később nincs szükség időt rabló hiánypótlásra, ga­ranciális munkákra. Az így megtakarított költségeket ugyanis később jutalomként kapják meg. Hatékonysági, takarékossá­gi, gazdaságossági kérdés az is, amit Gemál István szállí­tó brigádvezető vetett fel: bármilyen jól is dolgoznak a tmk-sok, az alacsony műsza­ki színvonal és a sokszorosá­ra növekedett gép- és autó­park miatt nem győzik a fel­adatokat. Ennek következ­ménye, hogy a PÁÉV sok teherautója vár ma is javí­tásra, a bérbe vett járművek pedig naponta 50 ezer forint­jába kerülnek a vállalatnak. Az igazgatóhelyettes elmond­ta: igyekeznek több embert felvenni, célgépeket vásárol­ni, de a cipő, sajnos, nem­csak itt szorít. Ezzel tulaj­donképpen válaszolt a gödöl­lői Stem-es brigádok pana­szára is, hogy gyakran miért nem kapják meg időben az előregyártott betonelemeket, például, a lépcsőpihenőket. A sok gond ellenére kiváló eíedményeket értek el a PÁÉV brigádjai. Az idén, még meré­szebbek a tervek. Például 40 százalékkal kell több lakás­nak elkészülnie az ideinél. Erős az elhatározás, hogy eleget tesznek vállalásaiknak, ennek bizonyítéka, hogy sza­vazással döntöttek róla: idei munkájuk alapján megpá­lyázzák a Kiváló vállalat cí­met. Cs. A. Szakszervezeti munka a termelőszövetkezetekben Az alapszervezetek jelentősen hozzájárultak a gazdaságpolitikai célok megvalósításához Az MSZMP Központi Bizottságának Titkársága 1975. júniusi, majd ezt követően a SZOT és a MEDOSZ el­nöksége határozata alapján Pest megyében is megala­kultak a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben és a társulásokban alkalmazotti munkaviszonyban foglalkoz­tatottak szakszervezeti alapszervezetei. A Pest megyei párt-végrehajtóbizottság a közelmúltban megtárgyalta a termelőszövetkezeti szakszervezeti szervek működésé­nek tapasztalatait és meghatározta a pártszerveknek munkájuk irányításával, segítésével kapcsolatos továb­bi feladatait. KÖRÜLTEKINTŐ politikai és szervező munkát igényelt a szakszervezeti alapszerve­zetek létrehozása a tsz-ek- ben. Az előkészítés időszaká­ban és azt követően is — a megyei, járási, városi pártbi­zottságok, a termelőszövetke­zetek pártszervezetei jelen­tős segítséget nyújtottak e munkához. A tsz-ek elnökeit és párttitkárait közös értekez­letre hívták össze, ahol meg­tárgyalták a Központi Bi­zottság titkárságának hatá­rozatából adódó konkrét fel­adatokat. E tanácskozások jól szolgálták a káderkérdések, a megalakítandó szakszerve­zeti alapszervezetek szerepé­nek és feladatainak tisztá­zását. A termelőszövetkeze­tek pártszervezetei vezetőségi üléseken, taggyűléseken, párt- csoport-értekezleteken meg­tárgyalták a helyi tennivaló­kat. A közös gazdaságokban dolgozó kommunisták felké­szítése azt eredményezte, hogy a kezdeti bizonytalanság el­lenére az alapszervezetek megalakultak, a vezetőségek megválasztása 1976 szeptem­ber hónapban befejeződött. Hozzájárultak mindezekhez — aktív támogatással — a te­rületi szövetségek és a tsz- vezetőségek is. Az alapszervezetek létre­hozása, a vezetőségek meg­választása időszakában ered­ményes együttműködés, fo­lyamatos munkakapcsolat alakult ki a megyei pártbi­zottság, párt- és tömegszer­vezetek osztálya, a Szakszer­vezetek Pest Megyei Tanácsa és a MEDOSZ Pest megyei bizottsága között. Ezáltal az érintettek hatékony segítsé­get kaptak a feladatok ered­ményes megoldásához. PEST MEGYÉBEN a tsz­ekben 108 alapszervezet ala­kult 8874 taggal. A termelő- szövetkezetek egyesülése kö­vetkeztében az alapszerveze­tek száma időközben csök­kent Jelenleg 82, alapszerve­zetben a szakszervezeti ta­gok száma 10 ezer 445, a jog­fenntartókat hozzászámítva 12 ezer 245. Ezek a szám­adatok azt igazolják, hogy ta­valy, ha lassú ütemben is, de politikai, szervező munka ered­ményeként — tovább nőtt a szakszervezeti tagok száma, a termelőszövetkezetek alkal­mazottai körében. Rövid idő alatt tehát a megyében 41,8 százalékos szervezettséget si­került elérni. A választások során 1415 tisztségviselőt választottak meg A munkások aránya 55,3 százalék, megfelelő ará­nyú képviseletet kaptak a szakszervezeti bizottságokban a nők (43,4 százalék) és a fia­talok (38,9 százalék) is. A tiszt­ségviselők között a párttagok aránya 16,1 százalék. Az új tisztségviselők politi­kai felkészítésében megnöve­kedett az irányító pártbizott­ságok, pártszervezetek felelős­sége. A megyei tapasztala­tok azt igazolják, hogy a tiszt­ségviselők többsége nem ren­delkezik e mozgalmi munká­hoz szükséges politikai vég­zettséggel és mozgalmi isme­retekkel: 7,3 százalékuk vég­zett alap- és középfokú párt­vagy szakszervezeti iskolát. Ennék figyelembevételével elsőrendű feladat volt a szak- szervezeti bizottságok titká­rainak felkészítése, oktatá­suk megszervezése. A folya­mat már megkezdődött: az elmúlt időszakban 86 szak- szervezeti bizottság titkára részesült kéthetes képzés­ben. » A TITKÁRSÁGI hataro­ZAT megjelenése óta másfél év telt el. A megyei tapasz­talatok azt bizonyítják, hogy az alapszervezetekben a szer­vezeti élet kibontakozóban van, kezd rendszeressé válni. A munka kezdeti eredményeit jelzi, hogy a szakszervezeti bizottságok többsége mun­katerv szerint dolgozik. Ja­vaslatokkal, észrevételekkel, különböző munkaakciókkal, segítik a termelőszövetkeze­tek gazdálkodását, az éves tervek teljesítését A megye több termelőszövetkezetében jelentős eredményt értek el a szocialista munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom megszervezésében. A ceglédi Lenin, a tököli Vörös Csillag, a szobi Üjba- rázda és a Szilasmenti tsz- ekben pédlául segítik a bri­gádokat a vállalások megfo­galmazásában és értékelésé­ben. A szakszervezeti munka hozzájárult a munkahelyi demokrácia továbbfejlesztésé­hez is. A termelési tanácsko­zások, a szocialista brigád­vezetői és a brigádértekezle­tek előkészítésében, vállalt szerepük, a dolgozók fokozot­tabb aktivitását eredményez­te. Az alapszervezetek egy ré­szében megszervezték a tag­ság politikai oktatását, a bi­zalmiak felkészítését. Több helyen politikai fórumokat tartottak. Szorgalmazzák és szervezik a dolgozók körében a 8 általános iskola elvégzé­sét, a szakmai és továbbkép­zést. Munkájuk kezdeti ered­ményeit jelzik: a Szilasmenti Tsz-ben gyermekmegőrzőt, a tököli Vörös Csillag Tsz-ben ebédlőt, öltözőt létesítettek; a nagycsaládosok részére se­gélyt nyújtottak. Több helyen kezdeményezték az üdülési le­hetőségek bővítését. A munkakörülmények ja­vítása érdekében létrehoz­ták a munkavédelmi bizott­ságokat, munkavédelmi őrhá­lózatot szerveztek. Ennek ha­tására a termelőszövetkezet­ben javultak a biztonságos munka feltételei. AZ ALAPSZERVEZETEK egy részében a szervezeti élet fejlődése, a szakszervezeti de­mokrácia érvényesülése jól érzékelhető. Rendszeresek a testületi ülések, a taggyűlé­sek, a bizalmi-, és csoportér­tekezletek. Ez az aktivitás azonban nem általános. A mozgalmi tapasztalatok hiá­nya miatt még tapasztalato­kat kell szerezni sok helyen a testületi munkában, a kollek­tív vezetésben. Jobban ki kell használni például a szakszer­vezeti bizottságok tagjai és a reszortbizottságok között a munkamegosztás lehetőségeit. A szakszervezeti bizottságok munkakapcsolata, együttmű­ködése a termelőszövetkeze­tek elnökeivel, a különböző tsz-bizottságokkal sok vonat­kozásban még nem alakult ki megfelelően. A vezetők egy része tiszteletben tartja a szak- szervezeti testületek és a bi­zalmiak jogkörét, igényli és biztosítja a jogok érvényesü­lését például a bérek megál­lapításánál. Ez azonban még nem vált általánossá. Még ma is találkozunk helytelen nézetekkel, értetlenséggel és elvétve közömbösséggel is. Előfordul, hogy az alkalma­zotti munkaviszonyban álló dolgozókat érintő kérdések eldöntésébe nem vonják be a szakszervezeti bizottságot. Vezetőségi ülésekre nem hív­ják meg a szakszervezeti tiszt­ségviselőket. Kevésbé igény­lik javaslataikat, véleményü­ket a termelőszövetkezet előtt álló feladatok megoldásához. Olyan eset is megtörtént, hogy a működéshez szükséges alap­vető feltételeket 6em bizto­sították. Természetesen az együtt­működésben fellelhető prob­lémák oka abból is ered, hogy a szakszervezeti tisztségvise­lők egy része ma még nem is­meri kellően a jog- és ha­táskörét, a dolgozók körében végzendő szakszervezeti mun­ka sajátos módszereit. A fel- készültség és a gyakorlati ta­pasztalatok hiánya nemegy­szer bizonytalanságot okoz a mindennapi munkában. A PARTSZERVEK egyik fontos feladata, hogy politi­kai munkájuk során jobban megismertessék a szakszer­vezet helyét, szerepét a ter­melőszövetkezetekben. Tuda­tosítaniuk kell, hogy a szak- szervezeti bizalmiak megnö­vekedett jogköre nem csor­bítja, hanem tovább növeli a pártszervezetek, a kommu­nisták politikai felelősségét a dolgozók jogos érdekeinek érvényesítésében. A megyei párt-végrehajtó­bizottság megállapította, hogy a pártszervezetek többsége megfelelően segíti a szak- szervezeti alapszervezetek, bi­zottságok munkáját. Több já­rási, városi pártbizottság meg­tárgyalta a termelőszövetke­zetekben folyó szakszervezeti munka helyzetét. A tapaszta­latok alapján olyan következ­tetésre jutottak, hogy az ered­ményekre alapozva a párt- szervezetek további konkrét segítségére van szükség, min­denekelőtt a szakszervezeti bizottságok megerősítésében, az aktivisták politikai kép­zésében, a káderhelyzet to­vábbi javításában, a szak- szervezeti jog- és hatáskörök gyakorlati megvalósításában. Az alapszervezetek meg­alakulása óta eltelt időszak tapasztalatai igazolták létre­hozásuk időszerűségét a ter­melőszövetkezetekben. A kezr deti bizonytalanság, a ne­hézségek ellenére elősegítet­ték a termelőszövetkezetek gazdasági célkitűzéseinek megvalósulását, igyekeztek jól képviselni a dolgozók jo­gos érdekeit. MUNKÁJUK elsősorban ott eredményes, ahol a pártszer­vezetek irányító, segítő tevé­kenysége megfelelően érvé­nyesül, ahol a termelőszövet­kezet vezetősége tudatában van a szakszervezeti munka szükségességének és ennek megfelelően meg i is teremti a működéshez szükséges felté­teleket Soron Sándor, az MSZMP Pest megyei Bizottságának 'osztályvezető-helyettese

Next

/
Thumbnails
Contents