Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-16 / 40. szám

1978. FEBRUAR 16.. CSÜTÖRTÖK o £7 kell boroná/nf Szinte minden évben meg­írom a Postabontás rovatban, hogy Albertirsán nagyon sok a földes út. Ezek ilyenkor tél­víz idején járhatatlanok, a gyalogosok és a járművek Is elmerülnek a sárban. Ezek­nek az utaknak a leromlását az is befolyásolta, hogy ezen a szakaszon most vezetik be a vízvezetéket Nagy segítsé­get jelentett telenként, hogy a termelőszövetkezet valame­lyik ügyes traktorosa néhány­szor vasboronával végigment ezen az úton és utána rövid idő alatt felszikkadt a sár. Szeretnénk most is ezt a segítséget kérni, legalábbis addig, ameddig az utat vég­érvényesen meg nem javít­ják. Virág Mihály Albertban Pomázi könyvsiker Községi könyvtárunkban már hagyomány, hogy mindig csatlakozik az irodalommal, a könyv terjesztéssel kapcsolatos nagy országos rendezvények­hez. Ezt a hagyományt kö­vetve vállalt részt az idei mezőgazdasági könyvhónap szervezéséből is. A pomázi kertbarát klub tagjai és a könyvtár dolgozói nemrégiben ünnepélyes mező- gazdasági könyvnapot rendez­tek. Erre az alkalomra meg­hívták dr. Nagy Józsefet, a Kertészeti Egyetem tanárát, aki a konténeres zöldségter­mesztésről tartott jól sikerült diaképekkel illusztrált elő­adást. Balogh Sándomé, a könyv­—tár 'vezetője, előzetes érdeklő­dés alapján körülbelül negy- ven-ötven résztvevőre számí­tott Végül több mint száz kiskerttulajdonos, kertbarát hallgatta meg az új termesz­tési eljárásról szóló, magas­színvonalú és mindenki szá­mára érthető, hasznos elő­adást Az érdeklődésre jel­lemző, hogy több mint har­mincán tettek fel kérdéseket az előadás után, és ezekre mindenki megnyugtató és hasznosítható választ kapott. A mezőgazdasági könyvnap sikerét segíti, hogy a helyszí­nen kertészeti, mezőgazdasá­gi és kisállattenyésztési szak­könyveket árusítottak a ren­dezők. Ezeken az alkalmi könyvárusításokon több száz forint értékben adtak el mű­veket Aki ólyan kiadványt keresett, amely a helyszínen nem volt kapható, az is nyu­godtan távozhatott, mert He­gyi Mária könyvtáros felje­gyezte a kívánságokat Vállal­ta, hogy beszerzi a könyve­ket, és eljuttatja a megrende­lőknek. A mezőgazdasági könyvnap megrendezésével még élőbbé, még szorosabbá vált a közsé­gi könyvtár és a kertbarát klub eddig is jó kapcsolata. Balogh Gyula Pomáz Édesanyák az óvodában Kartól községben január elején a következő szövegű plakátok jelenitek meg: „Anyukám! Én még nem já­rok óvodába, de az óvónénik szeretnének veled beszélget­ni". Talán ezzel a mondattal indult el a kisgyermekes szü­lők és az óvónők közötti kap­csolat Négy egymás után kö­vetkező hétfőn előadást tar­tottak arról, hogyan készítsék fel az anyukák a kicsiket az óvodai életre. Az első előadást Péter Tiborné a helyes étrend kialakításáról tartotta. A fej­lődési szakaszodról Tüke Jó~ zsefné beszélt Majd a hatva­ni kórház gyermekgyógyász főorvosa, dr. Pólyák Zsuzsan­na a gyermekkori betegségek veszélyéről és megelőzéséről tartott előadást Bereczki Lászlóné pedig a napirendről és szokásokról beszélt <1 i f«. Sápi Jánosné vezető óvónő minden feltett kérdésre meg­szívlelendő választ adott. Ügy érzem, fontos volt ez az elő­adássorozat a gyermeknevelés szempontjából. Végül az óvo­dát is megnézhették az anyu­kák, hiszen a korszerű, kelle­mes otthonban szeptembertől ismét 160 gyermeket tudnak majd elhelyezni. Lengyel Imréné Kar tál Család és iskola Huszonnégyből nyolcán... Várjuk olvasóink véleményét Az elmúlt időszakban gyak­ran kaptunk olvasóinktól olyan leveleket amelyekben a szülői értekezlet céljáról, funkciójá­ról írtak. A vélemények elté­rőnek bizonyultak. Vodt aki formálisnak, felesleges időtöl­tésnek vélte, míg mások az is­kola és a szülői ház közötti kapcsolat fenntartása érdeké- oen nélkülözhetetlennek tar­tották. Ügy véljük, feltétlenül -íasznos lesz, ha vitát indítunk erről a témáról Postabontás rovatunkban. Éppen ezért örömmel várjuk olvasóink — szülők és pedagó­gusok — véleményét egyaránt, de szívesen vennénk azt is, ha a diákok között is volna olyan, aki őszintén elmonda­ná észrevételeit. Reméljük, ol­vasóink vitakedve sok hasz­nos tapasztalatot, javaslatot eredményez majd. Ezúttal Bo­dor Tibor Örkényi olvasónk le­velét közöljük: Ügy érzem, nyilvánosságot érdemelnek soraim. Az ügy mindenképpen közérdekű, hi­szen a jövő nemzedékről van szó. Az a tapasztalatom ugyan­is, hogy ha az iskolákba érte­kezletre hívják a szülőket, na­gyon kevesen jönnek el. Ez történt nemrégiben a legutób­huszonnégy gyerek jár, de az értekezleten mindössze nyolc szülő jelent meg. Ezek azok a szülők, akik rendszeresen részt vesznek ezeken az összejövete­leken. Ügy tűnik, hogy a többi osztályba még kevesebben jönnek eL Nem tudok e jelen­ség mellett közömbösen el­menni. Több szülőtársammal együtt én azt vallom, hogy a szülői értekezlet is egyfajta kapcsolat elmélyítését szolgál­ná az iskola és a család kö­zött. Valószínű, hogy ezen rit­ka alkalmakkor minden szülő tudna annyi időt szakítani, hogy meghallgassa a tanárok és az oszátályfőnök beszá­molóját gyermeke tanulmányi ' eredményeiről és - magatartá­sáról. Hasznos séta az erdőben Budakeszi községben a legutóbbi helytörténeti elő­adást újszerűén, a szabadban, helytörténeti séta keretében tartották. A résztvevők meg­ismerkedtek szűkebb hazá­juk műemlékeivel, emlékhe­lyeivel és hagyományaival. A séta kötetlen beszélgetéssel kezdődött, így mind az idő­sebb, mind a fiatalabb gene­ráció érdekes társalgás formá­jában szólt a témához isme­retei alapján. Ennek még egy előnye volt. Az előadó ugyan­is nem csupán ismereteinket bővítette, hanem az előadás közben ő maga is tanult, sőt tudomást szerzett arról is, hogy milyen témáról szeret­nének hallani a következő helytörténeti előadáson. A séta résztvevői elhatároz­ták, hogy a következő összejö­vetelt tavasszal — ugyancsak a szabadban —, tartják, ami­kor is a Budakeszit övező erdőségek megismerése lesz a program. Ezen a sétán egy erdész is jelen lesz, aki be­szélni fog az erdő szereteté- ről és a fa fontos szerepéről is. Padányi Lajos Dunakeszi Szerkesztői üzenetek K. M., Gödöllő: Köszönjük tu­dósítását. Továbbra is várjuk köz­érdekű sorait. H. I., Öcsa: Problémájára levél­ben válaszolunk. V. M.-né# Nagykőrös: Szívből gratulálunk a jól sikerült előadás­hoz. Búcsú tudósítónktól Este van — este van Pedagógus vagyok, gyakran jelennék meg írásaim a neve­lés kérdéseiről. Most is egy érdekes dologban kísérletezem. Arra vagyok kíváncsi, vajon a 8—11 éves gyerekkel hogyan ismertethető és szerettethető meg Arany János költészete. Ez azért érdekes, mert a gye­rekek ötödik osztály végén, a Családi kört tanulva hallanak először Aranyról. A vers olva­sásakor azonban akadályba üt. köztünk. Ugyanis a városi — és különösen a budapesti — gye­rekek ma már lakótelepen, pa­nelházak között nőnek fel. így a falusi élet legelemibb dolgai­ról sincs fogalmuk. Arany Já­nos szókincse pedig tele van a régi paraszti élet fogalmaival, elnevezéseivel. Ezért nagyon szeretnénk meglátogatni egy Pest megyében levő igazi falu­si portát, ahol tehenet tarta­nak, esetleg lovat Is, és még megvannak a régi földművelő munka szénszámai. Talán a személyes élmények, benyo­mások közelebb viszik a gye­rekeket klasszikus költőnk ver­seihez. Igaz, hogy a múzeumok, például a szentendrei skanzen is nyújt ilyen élményeket, de — amíg lehet — jó lenne, ha élőben is láthatnánk ezeket. Atányi László Budapest Hosszú évekig Postabontás rovatunk kéziratait nem adtuk nyomdába addig, amíg a leg­frissebb nagykátai eseménye­ket regisztráló hírekről, a nagyközségben élő emberek örömeiről, gondjairól nem ér­tesültünk leveleiből. Lassan négy hónapja már egyetlen sort sem küldött szerkesztősé­günkbe. S aztán jött egy gyászjelentés, amelyből meg­tudhattuk a szomorú hírt: Ka­posi István nyugalmazott MÁV-főfelügyelő elhunyt. A nagykátai krónikás — aki 1939-től tagja a pártnak, s 1974-ig, tizenegy évig állomás­főnök volt — négy esztendeje nyugdíjba ment, mert a szíve már nem bírta a fárasztó szol­gálatot. De ismerősei, közeli barátai meglepődve tapasztal­ták, hogy nyugalomba vonulá­sa óta még kevesebb szabad ideje maradt, mint korábban, amikor a vonatok érkezéséért és indításáért felelt. Köztiszte­letnek örvendett, a nagyká- taiak jó ismerősként köszön­tötték, megállították, ügyes­bajos dolgaikról tájékoztatták. Mindenkit türelmesen végig­hallgatott, ha kellett, tanácsot adott, s nemegyszer mások ügyében kilincselt az illetéke­seknél. Jutott ideje aria is, hogy lapunknak küldött tudó­sításai mellett pályázatokon vegyen részt: tavaly például o termelőszövetkezetek megala­kulásától napjainkig terjedő időszakot dolgozta fel, s ezzel a munkájával második díjat nyert. Ha a helyzet úgy kíván­ta, lakásáról telefonon hívott fel bennünket, s ilyen esetben többnyire így kezdte mondan­dóját: „Tudtok-e arról, hogy holnap.. s itt új inézmé- nyek avatásától a tanácsülésig, munkásőrök versenyétől a fia­tal házasok gondjainak mi­benlétéig mindenről értesített bennünket. Lapunk munkatársait szíve­sen látott vendégként üdvözöl­te otthonában. E találkozások alkalmával oly sokszor eldi­csekedett azzal, mivel gazda­godott, gyarapodott Nagykáta az elmúlt időszakban, de őszintén beszámolt a gondok­ról is. Véleményét minden fó­rumon nyíltan kifejtette, mert■ úgy érezte, csakis így szolgál­hatja közös ügyünket. Az élet néha furcsa dolgo­kat produkál. Feleségét hosz- szabb ideig kórházban ápol­ták, s' amikor hazahozták, az ő szakszervezeti segélyét ment intézni. Az utcán lett rosszul, agyvérzést kapott. Az orvosok már nem tudtak segíteni rajta. ötvennyolc éves volt. F. a A szentendrei skanzenben a környez# Iskolák tanulói és pedaeógusal gyakran tartanak múzeumi órákat. Kiesz Ferenc szentendrei általános Iskolás tanuló így látja a skanzen egyik részletét. Ki bírja jobban: a szigetlakok vagy a híd? Olajkutak, olaj nélkül 8t Az utolsó telefonhívás dr. Rozgonyi Ernőnétől, a szent­endrei járási hivatal elnökétől érkezett szerkesztőségünkbe. Korábban számos olvasónk le­vélben kért tőlünk segítséget, ám a Szentendrei-szigeten megforduló munkatársaink maguk is tapasztalhatták: a Utoljára dec — Mégis csak áldatlan álla­pot — mondta dr. Rozgonyi Ernőné —, hogy például Pócs- megyerre tavaly december 2- án szállított utoljára tüzelő­olajat az ÁFOR, azaz két és fél hónapja. Szóvátettük már ezt a gondot számtalan fóru­mon, megemlítettük a szent­endrei járási párt-végrehajtó­bizottság ülésén, kértük a Pest megyei tanács támogatását, olaj azonban most sincs, vagy csak elvétve kapható ... Bizony az idei tél valame­lyest keményebb a korábbinál, gyakran esett a hőmérő hi­ganyszála a mínusz öt, mínusz tíz fok alá. Másrészt az olaj- fűtés a Szentendrei-szigeten is népszerű. Sokhelyütt két, há­rom olajkályha ontaná a me­leget, feltéve, ha kerülne be­le olaj. — December 1-én, január 3- án és 12-én kaptunk utoljára tüzelőolajat, vagyis több mint Fuvaros 8 — A falugyűlésen Is felve­tődött az olajhiány — mondja Baranyai Zoltán, a tahitótfa- lui tanács titkára. — Nálunk minden második család olajjal fűt. Most fa, vagy széntüzelé­sű kályhát állítanak be a la­kásukba, vagy fuvarost fogad­nak, aki áthozza az olajat Leányfaluról és Szentendréről. probléma, melyről értesül­tünk ma is élő és aktuális. Okozója a tüzelőolaj, amely az utóbbi időben nem vagy csak elvétve csordogál a szigeti falvak olajkútjaiból, s a tü­zelő hiánya sok bosszúságot, fáradságot és idegeskedést okoz a helybelieknek. :ember 2-án egy hónappal ezelőtt — mond­ta ott jártunkkor Cseri Kál­mán, a szigetmonostori kút ke­zelője. — Nekünk kellene el­látnunk a lakosságot, az orvo­si rendelőt, a tanácsot, a ven­déglőt, az eszpresszót, a pos­tát. Nem tudok úgy végig­menni az utcán, hogy ne kérdezné meg öt-hat ember, mikor lesz végre olaj. Ha ne­tán kapok 4000—5000 liter­nyit, fél nap alatt elfogy. Az ÁFOR-nál elmondták, mi az olajhiány oka. Az épü­lő tahitótfalui hid nem bír­ja el a nagyobb tartálykocsi­kat, csak az 5000 litert szállí­tók mehetnek át rajta. Az pe­dig gazdaságtalan, plusz költ­ségeket és időt jelent az ÁFOR-nak, ha például 16 ezer literes tankautókat in­dít negyedig megtöltve a megrendelőhöz. Ám az sem megoldás, hogy nincsen olaj! D forintért — Külön kompokat is indí­tottunk Leányfalura — ma­gyarázza Hegedűs Gyuláné, a Kék Duna Szakszövetkezet pócsmegyeri irodájának köny­velője. — Mindez persze töb­be kerül. A fuvaros 80 fo­rintot kér egy-egy 200 literes tartály szállításáért. bi szülői értekezlet alkalmából is. Számokkal is tudom ezt bizonyítani. A 6., b. osztályba Azért vegyül néha öröm is az ürömbe. A tahitótfalui kúthoz február elején 7500 li­teres olajszállítmány érkezett, de mint a Tüzép-telep vezető­je, Rókás Jánosné — értesü­lései alapján — elmondta: az e vidéken járatlan autóveze­tő nem tudta, hogy a megen­gedettnél nagyobb súlyú jár­művével nem hajthat a híd­ra. Elgondolkoztató az is, hogy a szakszövetkezet másik kútj ára, amelyet csak a szö­vetkezet használ, gyakrabban és rendszeresebben érkezik olaj. A szigeten épített négy olajkutat és a Kisorosziban kialakított telepet a Kék Du­na Szakszövetkezet és a járási Áfész üzemelteti. A szövetke­zetekkel megkötött szerződés­ben az ÁFOR vállalta a szál­lítási költségeket és az azzal járó bonyodalmakat A szentendrei-szigetiek prob­lémájáról így vélekedett Sala­mon László, az említett közsé­geket ellátó ÁFOR csepeli te­lepének áruforgalmi vezetője: — A nagy összsúlyú jár­művek — mint ismert — nem közlekedhetnek a tahitótfalui hídon. Nekünk viszont gaz­daságtalan és időköltséges a félig töltött kocsi. Egy hét múlva? Azt is elmondta az árufor­galmi vezető, hogy a nyári tü­zelőakció idején bárki vehe­tett volna annyi tüzelőanyagot, amennyit akart Felvetődik azonban a kér­dés, miért fizessen egyszerre sokat, és miért tároljon a kertjében olajos hordókat az, aki két sarokkal odébb, a kút- nál bármikor megvehetne? A lakosságnak egész évben szüksége van az olajkutakra, nem csak nyaranta. Minden, bizonnyal azért építették azo_ kát. Az természetes, hogy a fűtési idény beálltával min­denki többet vásárol. Az igé­nyeknek ezt a növekedését minden évben előre lehet lát­ni, amíg a hónapok és az év­szakok a mostani rend szerint váltakoznak. És a hídépítést sem most, télen kezdték el. Van-e hát megoldás? Erre válaszolt végezetül Salamon László. — Egy héten belül meg kell oldanunk a sziget községeinek olajellátását. Ebben a járás­ban Szentendrén van olaj­telepünk, ahová vasúton szál­lítjuk a tüzelőanyagot Innen s ez nem annyira költséges, kisebb tartálykocsik szállítják majd át a tahitótfalui hídon az olajat. A Pomázi Munka- therápiás Intézet vezetői ren­delkezésünkre bocsátották 4000 —5000 literes tartálykocsiju­kat. Ha megkapjuk a megren­deléseket, az egyhetes idő reálisnak tekinthető. Az áruforgalmi vezető sze­rint lesz végre olaj a Szent­endrei-szigeten. De egy kér­dés azért megválaszolatlan maradt: miért kellett mind­erre két és fél hónapot vár­ni? Virág Ferenc I

Next

/
Thumbnails
Contents