Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-15 / 39. szám

4 wem •f/tr Tf x-slmt ap 1978. FEBRUÁR 15., SZERDA Zsebnyílas KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Ipar és képzőművészet VÁCI, FÓTI, SZENTENDREI ALKOTOK BUDAPESTEN ]Vféha biztosnak vélt dolgok- ban is meginog az ember hite. Például mindeddig úgy tudtam, hogy a nyelvtanulás legkorszerűbb teltételei az audiovizuális laboratóriumok. A közelmúltban azonban a váci művelődési központ tan­folyami előadója figyelmezte­tett: nehogy azt képzeljem, hogy az audiovizuális módszer valami kitűnő dolog. Persze ez egy beszélgetés végén hangzott el. Az eszmecsere azzal a kér­déssel kezdődött: miért nem használják a nyelvi laborató­riumot, ha drága pénzen fel­szerelték? A pontos válasz az volt, hogy használják is, meg nem is. A német kezdő és közép­haladó nyelvtanfolyamoknál általában használják: sikerült beszerezni a diafilmet, a hang­szalagot, s az ezekhez tartozó tankönyvet. A német haladó kurzuson nem használják: hanganyagot még lehetne sze­rezni, de filmet már nem, s különösen nem a tankönyv­nek megfelelőt. így hát marad a régi, o klasszikus nyelvta­nulási módszer. Az angol tan­folyamoknál egyszerűbb a helyzet: ott egy kurzushoz sincs semmi, mármint se kép, se hang. Elárvultán tátong a csaknem százezer forint érté­kű nyelvi labor. Esetleg a tankönyvekből írásvetítővel le­hetne a képeket a vászonra továbbítani, de ez bonyolult, meg minek is, hiszen ki-ki be­lenézhet a könyvébe. A mű­velődési központ évek óta küszködik a problémával, hiá­ba akartak vásárolni, sem a német haladó, sem az angol tanfolyamokhoz nem kapható audiovizuális anyag — hang­zott a magyarázat. Végigtelefonáltam a buda­pesti iskolai felszereléseket árusító üzleteket Volt ahol a kezdő német nyelvtanfolyam­hoz diafilmet ígértek, máshol magnószalagot a középhaladó angolhoz, ismét máshol hang­lemezt kínáltak franciául. Komplett audiovizuális anyag viszont nem kapható. Fordul­jak a TIT-hez — tanácsolták. A TIT országos elnökségén közölték: ha a tanfolyam le­PorlcptC, szúette; a történe­lem többszörösen lekörözte Feydeau tisztán polgári s pol­gárpukkasztó komédiáját, a Zsákbamacskát. Ha ezt tudo­másul vesszük, akkor csupán egyetlen kérdésre nem talál­hatjuk meg a választ: Miért kellett műsorra tűzni? S rá­adásul ebben a legpolgáribb, áporodottabb stílusban. Mindezek után és ellenére igaz: kitűnő komédia volt — kilencven évvel ezelőtt — ez az alkotás. Sőt drámaírói és dramaturgiai példadarabnak ma is értékes. Feydeau ugyan­is valóban megújította a ko­médiaírást, a színpad nagy­szerű ismerője lévén kiválóan szerkesztette műveit, kora tár­sadalmát célba vevő, szipor­kázó szellemessége, a helyzet- komikumok kidolgozása ma is példaként állhat a vígjátékírók előtt. Ma már azonban ment­hetetlenül lejárt lemeznek tűnnek dialógusai, s a színpadi feszültséget csak addig képe­sek fenntartani, míg a néző megismerkedik az alaphelyzet­tel. Moliére óta nem nagy vicc, hogy valakit másnak néznek, mint aki. Jelen esetben egy cukorgyáros uborkafára ka­paszkodó családja nagy hírű tenoristának vél egy joghall­gatót, s 3 ezer 500 frankos szerződést kötve házi tenoris­tának alkalmazzák. Aztán a fiatalember szerelmi bonyodal­makba keveredik a környeze­tében található összes nővel, s főbüntetésként megnősül sze­gény. Hát ezen kell 150 percig nevetni. Korában méltán ara­tott sikert az a módszer, hogy egy levelet különböző embe­rek olvasnak el, s mindenki a saját vágyai szerint értelmezi. bonyolítását tőlük rendelik meg, akkor biztosítják min­den fokozatú tanfolyamhoz a hangot és a képet. Egyébként nekik sincs. Próbálkozzak a megyei szervezetnél — irányí­tottak tovább. Az eredmény itt is ugyanaz: a TIT felkérés­re előadót és komplett szem­léltetőanyagot tudnak adni. Csakhogy a művelődési köz­pont saját bonyolításában ren­dezi a nyelvtanfolyamokat. S mint kiderült, a váci nem egyedülálló példa, a művelő­dési intézmények jelentős ré­sze magának tartja fenn a tanfolyamok rendezését. Hogy miért? Pusztán anyagi okból. A művelődési központoknak bevételi tervet kell teljesíteni. Ha maguk rendezik a tanfo­lyamot, akkor a tandíjak az ő egyszámlájukra futnak be, fordított esetben pedig a TIT- nek kell csekken befizetni. Innen a dolog egyszerű: a TIT is érdekelt a bevételben, tehát csak akkor ad audiovizuális anyagot, ha a bruttó bevételt elkönyvelheti. A félreértések elkerülése vé­gett hangsúlyozni kell: a mű­velődési központoknak és a TIT-nek pontosan azonos a célja, mármint a műveltség terjesztése. Csak a zsebük nyí­lása mutat más irányba. A zsebek lényege is azonos: mindkét irányból a közműve­lődés kasszájába vándorol a bevétel. A legcsodálatosabb, hogy a nyevtanfolyamok tisz­ta hasznot, ha tetszik: forint­ban kifejezhető nyereséget szinte sohasem eredményez­nek, csak bruttó, névleges bevételt, amit a költségekre ki is kell fizetni. Miközben a hivatalnak te­kintett intézmények őrködnek a bevételi terv teljesítése fö­lött, kihasználatlanul hevernek százezrek, az audiovizuális nyeivi laborok. S ha valaki már nagyon firtatja a dolgot, akkor inkább lebecsülik az egész nyelvoktatási módszert: nem érdemes vergődni, mert ilyen körülmények között valóban nem is olyan kitűnő rendszer az audiovizuális ok­Ilyen szituáció kétszer is le­játszódik a Zsákbamacskában, de számunkra már nem tud újdonságnak hatni, s a darab fordulatait szinte pontosan tudjuk előre. A rendezésre t színész, mégpe­dig jó színész vállalkozott: Bodrogi Gyula. Mitagadás szívesebben láttuk volna vala­melyik szerepben. A rendezés ugyanis nem sikerült. Az elő­adást kizárólag fergeteges tempóban lehetett volna elkép­zelni, ebben a megoldásban viszont időről időre visszaesik a darab, a sok üresjáratot nem tudja feledtetni egy-egy jól megoldott jelenet. A tempó­vesztéseket nem lehet egyér­telműen a rendezésnek felróni. Kissé hihetetlen, hogy ne lett volna az előadásnak drama­turgja, bár a műsorlapon nem szerepel a neve. A három- felvonásos komédiát kétré­szesre kellett volna rövidíteni, ezzel a közönség számára is befogadhatóbbá tehették vol­na az előadást. Azt is különö­sen sajnálhatjuk, hogy nem akadt egy igazi nagy színész­egyéniség, aki a „vállára ve­hette volna” a játékot. A díszlet édeskésen teremt környezetet a talaját vesztett komédiához. Csinády István díszlettervező élénk színei, dí­szes papírmasé világa mintha komolykodni akarna; már- már naturálisán valós környe­zetet teremt a játékhoz. De végül is összhangba kerül a rendezéssel. A szereplők szinte kivétel nélkül varietéfiguráknak fog­ták fel a Zsákbamacska alak­jait. Ezen belül azonban ki-ki igyekezett hihetővé tenni a vállalt karaktert, s ebben az Képzőművész szövetségek együttműködése Kedden Moszkvában aláír­ták a szovjet és magyar kép­zőművészeti szövetség 1978. évi együttműködési munkater­vét a Szovjet Képzőművészek Szövetségének székházában. Szovjet részről Tair Szalahov, a Szovjet Képzőművészek Szö­vetsége első titkára, magyar részről Kovács Péter, a Kép­ző- és Ipaművészeti Szövetség alelnöke és Kiss Nagy András Kossuth-díjas szobrász írta alá a megállapodást. Az együttműködési munka­terv a magyar—szovjet kultu­rális együttműködési terv ré­szeként két művészeti szövet­ség alkotói kapcsolatainak to­vábbfejlesztését irányozza elő. A magyar képzőművészeti szövetség is képviselteti magát a szovjet hadsereg és haditen­gerészeti flotta megalakulásá­nak 60. évfordulója alkalmá­ból megnyíló kiállításon, a jú­liusban -Vilniuszban megtar­tandó festőszimpozionon. Iraki—magyar jegyzőkönyv Az Iraki Nemzeti Tudomá­nyos Kutatási Tanács és a Magyar Tudományos Aka­démia képviselői Bagdadban a két ország tudósainak együttműködéséről szóló jegy­zőkönyvet írtak alá. , A jegyzőkönyv előirányozza a két ország közötti tudomá­nyos kapcsolatok fejlesztését a mezőgazdaság, az öntözés és lecsapolás, a kőolaj, az épí­tő- és építőanyagipar, vala­mint a környezetvédelem te­rületén. Akadémiai székfoglaló Polinszky Károly akadémia kus A hazai vegyészképzés és a kémiai kutatás — történeti áttekintésben címmel székfog­laló előadást tartott kedden az MTA Kémiai Tudományok Osztályának ülésén, a Magyar Tudományos Akadémián. esetben ez nem jelent elisme­rést, mert a darabot a komé­dia karikatúrája tette volna izgalmassá. A cukorgyárost Horváth Gyula klasszikus víg­játéki figurának játszotta és időnként erőltette is, hogy mi­nél hatásosabbá váljon. De valóságos élményt semmikép­pen sem tudott nyújtani. Dancsházy Hajnal állt legkö­zelebb egy korszerű felfogás­hoz, s éppen ezért játéka kissé elütött a társulatétól. Pálos Zsuzsa kedvesen alakította a szépreményű polgárlányt, és sikeres karakternek mondhat­juk Győri Ilona megoldását is. Harkányi Endre az egyetlen szereposztási telitalálat, kitű­nően és mértéktartóan komé- diázik, néhány gesztussal nemcsak egyénivé teszi a cu­korgyáros barátjának alak­ját, de többet is ad: a nézőt szembesíti önma­gával. Kellemes meglepetés a viszonylag kis szerepben Straub Dezső játéka, s egyér­telműen dicsérni lehet a főis­kolás Tahi Józsefet is. Üjréti László, a tenorista megformá­lásával sikert aratott, de végül sem bizonyította, hogy dön­tött: vígjátéki vagy bohózati figurát játszik. Szerepfelfogá­sa nem volt egységes. Feydeau és darabjai mos­tanság gyakran megjelennek a nyugati világvárosok színlap­jain; többek szerint reneszán­szát éli a francia vígjátékíró, mert végletekig bonyolított helyzetei az abszurditáshoz közelítenek. Nem ritka, hogy divatba jön egy-egy szerző, de fel kell tenni a kérdést: hol, mikor, milyen társadalmi fel­tételek között? — ettől a divat sem független. Kr. Gy. I A miskolci Grafikai Blennálé válogatott anyaga Budapesten, a Bartók Béla út 32-ben meg­nyílt új galériában tekinthető meg február 19-ig. Kísérletek műanyagokkal Ki gondolta volna, hogy a szentendrei Vajda Lajos stúdió ilyen gyorsan kinövi magát és megtalálja hivatását, ök voltak a írén, az utánpótlás, akik Barcsay és főleg Balogh Lász­ló, Deim Pál nyomában a konstruktivitás térbeli szere­pét kívánták tisztázni, s ebben meglepően hamar önállósultak, olyan gyorsasággal, olyan ma­gabiztosan, hogy ez már meg­lepetés. Többet értek el, mint hittük. Miben rejlik újdonsá­guk? Abban, hogy az ipar és a művészet kézfogásában szö­vetségre léptek a Tiszai Vegyi Kombináttal, és műanyagok frappáns alkalmazásával olyan nagy méretű és hatásos épület­plasztikát, színes mezőket szerkesztettek, melyek alkal­masak nagy külső terek képző- művészeti áthangolására, sű­rítésére, a városkép felfrissíté­sére. Jól csinálják, egyszerűen, hatékonyan, nagyvonalúan. Ki­netikus elemek váltakoznak jelírásos szobrokkal és vég­letekig redukált éles színfe­lületekkel. Bereznay Péter, Bernáth Sándor, Bukta Imre, Lugossy László, Matyófalvy Gábor a jövőt kottázzák, s ha Aknay János, Holdas György és Zámbó István egy fokkal még érettebb, az az erősebb összpontosításból adódik. Kö­zösen szolgáltatják ezt a mértéket, s csupán az marad feladatuk, hogy a Vajda La­jos stúdió tagjai a hozzájuk csatlakozott új erőkkel Pest megyében munkálkodjanak a tér szépítésén. Ha sikerült megtalálni a kapcsolatot a Ti­szai Vegyi Kombináttal, akkor ez a találkozás megyénk üze­meivel is jöjjön létre. Ügy, hogy mindenki lépjen egyet egymás irányába; az ipar is, a művészek is. A grafikai bicnnálé anyagából Az a tény, hogy kilenced­szer tartott önvizsgálatot a magyar grafika, komolyan hoz­zájárult a most érzékelhető eredményekhez. A kritika többször megállapította, hogy valamennyi képzőművészeti műfaj közül leginkább ennek, állandó a fejlődése. Nyilván­való, hogy ebben komoly sze­repe van az országos sereg­szemlék ellenőrző mérlegelésé­nek. Ez a gyakorlat eddig nem terjedt el a festők, szobrászok között az idei országos kiállí­tások kivételével. Bizony ez az elszigeteltség is részes abban, hogy sokan hordozták maguk­ban ideiglenes zsákutcájukat. Lényeges, hogy a grafika orientálja, tájékoztatja társ- műfajait is a rajzírás új állá­sairól, nem nyugszik bele semmilyen megtorpanásba Bu­dapesten a Bartók Béla úti új Galériában látható tárlat — melyen a miskolci grafikai biennálé anyagából mutat­nak be válogatást — ar­ról tanúskodik, hogy gra­fikusaink éppen felderítő bátorságukkal, komolyan vett mívességükkel betöltik hivatásuk. Magas az átlagszín­vonal, egyszerűen azért, mert Rékassy Csaba, Csohány Kál­mán révén adott a mérték, melyhez mindenki sietve, sür­getően felzárkózik. Ügyis mondhatnánk; jó a csapatszel­lem a magyar grafikában, nem rongálja kényelem, fantáziát­lan beidegződés. A Pest me­A tél esztendőről esztendőre ismétlődő kulturális hagyomá­nya a mezőgazdasággal fog­lalkozó szakkönyvek februári ünnepe. Az egy hónapon át tartó gazdag programsorozat célja egyértelmű: minél széle­sebb körben hívja fel a fi­gyelmet a mezőgazdasággal foglalkozó szakirodalom je­lentőségére. Az ok világos: a mezőgazdaság gyors ütemben fejlődik, a mind korszerűbb gépek, új termelési technoló­giák alkalmazása a tegnapinál re, Sáros András Miklós és különösen Banga Fe­renc szerepel rangos la­pokkal, új szellemi erővel, újított formákkal. Egy biztos; grafikánk messzemenően bizto­sítja a festészet új távlatait azáltal is, hogy a rajz köny- nyed szárnyalásával köti ösz- sze a múlt és a jövő horizont­ját. A grafika képzőművésze­tünk alapja, jó alap biztos támpont festmények és szob­rok újabb és újabb rajtjához. Faust-illusztrációk Karátson Gábor a Helikon Galériában mutatkozik be so­rozatával. Erős absztrakciós nyitány után könyvet írt Leo- nardó da Vinciről és a fes­tészet mesterségéről. Nagyor alapos, nagyon hasznos köny. veket. Mostani kiállítása eny­he csalódás. Értem, értjük, hogy vállalt egyszerűsége egy árnyalt redukció eredménye, és nem hevenyészettség. Még­is; több ennél, nem Goethe raj­zi fordítója, hanem Karátsor Gábor, aki Keserű Ilonává oly izgalmas művekkel jelent­kezett a 60-as évek közepén. Nincs késő, fiatal még. Felül­vizsgálhatja megtett útját, és gyors pályamódosítást hajthat végre. Amit csinál; tisztessé­ges, de ő a maradandóságra hivatott, ne mondjon le róla. Losonci Miklós több tudást, szélesebb látókört, nem egyszer speciális ismere­teket követel. Mindezt pedig — az iskolarendszerű oktatás mellett — csak állandó olva­sással, meglévő ismereteink felfrissítésével és bővítésével érhetjük el. Az idei február ebhez min­den eddiginél gazdagabb lehe­tőségeket kínál. Csak szűkebb pátriánkban, Pest megyében, majd százhetven szakelőadás hangzik el ez idő alatt. Sok te­lepülésen kiállítás keretében mutatják be az érdeklődőknek a legújabb mezőgazdasági szakkönyveket. Másutt anké­tokon vitatják meg a mező- gazdaság jelenlegi gondjait, problémáit. Mint ismeretes, egy héttel ezelőtt Szentmártonkátán ke­rült sor a mezőgazdasági könyvhónap Pest megyei meg­nyitójára. Azóta már hetven szakelőadás hangzott el fal- vainkban, több könyvkiállítást és könyvvásárt rendeztek. Ta- társzentgyörgyön például nem­csak a szakkönyveket, hanem a legújabb mezőgazdasági kis­gépeket is bemutatták az ér­deklődőknek. Szinte minden rendezvényen — ahol erre le­hetőség kínálkozott — átlago­san negyven-ötven szakkönyv talált gazdára. Az elkövetkező napok, he­tek programja is sok hasznos rendezvényt ígér. Ma, szerdán, a megye hat településén — AL sónémedin, Budákalászon, Maglódon, Nagykátán, Tak­sonyban és Tóalmáson — ren­deznek szakelőadást, amelye­ken a helyes takarmányozástól kezdve a házkörüli fóliás zöld­ségtermesztésig sok hasznos is­merettel gazdagíthatják tudá­sukat a résztvevők. Holnap, csütörtökön ugyancsak hat előadásra kerül sor. Dömsöd, Ecser, Manor, Nagykőrös, Ve- csés és Zsámbok lesz a szak­előadások színhelye. A változatos programból ki­emelkedik az a rendezvény amelynek színhelye a szentend rei Felszabadulás lakótelep klubja lesz. Itt nemcsak me­zőgazdasági könyvbemutatót éf könyvvásárt rendeznek, hanerr az érdeklődők találkozhatna! dr. Wiesinger Mártonnal, a? Akvárium című népszerű könyv szerzőjével is. A prog­ram időpontja: február 20. P. P. MOZIMŰSOR FEBRUAR 16-TÖL FEBRUAR 22-IG CEGLÉD, Szabadság 16—19, délutáni előadás: A törökfejes kopja 16—19: Túl a félelmen»»* 20—22: Magyarok 20: Önöké a sző 21: Látnok asszony 22: Idevalósi ember CEGLÉD, Mese 16—19: Púpos lovacska 20—22: Eleiántkirály Cegléd, Művész 16—19: Babaház 20—22: Büntetlenül GÖDÖLLŐ 16—19: A néma dosszié 20—22: A fekete kalóz SZENTENDRE 16—19: A fekete kalóz 20—22, délutánt előadás: A kis hableány 20—22: Véres föld»» VÁC, Kultúr 16—19: Zsebpénz 16—19, esti előadás; Enyém, tied kié? 20—22: A szabadság katonái I—II. 20: Havannában egyedül 21: Juan kalandjai 22: E^y bürokrata halála ABONY 16—17: A macskás Bregúr 18—19: Tojásrántotta 18: Idevalósi ember 19: Önöké a szó 20—22: Túl a félelmen»»» ABONY, Mese 18—21: A kis Fülöp ABONY, Művész 18—19: Büntetlenül 20—21: Amarcord»» BUDAÖRS 16—19: Az akasztanivaló bo­lond nő* 20—22: Dugó, a csodacsatár DABAS, Kossuth 16—17: Egy erkölcsös éjszaka* 18—19: A fekete rák ollójában 20—21: Hüvelyk Matyi DUNAHARASZTI 16—19, délutáni előadás: A koppányl aga testa­mentuma 16—19: Túl a félelmen*** 20—21: Zsarutörténet** DUNAKESZI, Vörös Csillag 16—17: A cslllagszemü 18—19: Elveszel, elhagylak*» 20—22: Zsebpénz 20: Juan kalandjai 21: Egy bürokrata halála 22: Havannában egyedül DUNAKESZI, Rákóczi 16—17: Méreg a pohárban 18— 19: A suttogó fantom» 20— 21: Magamra vállalom ÉRD 15— 16: Aliz már nem lakik Itt* 16: Egy bürokrata halála 19— 20: Focizzon, aki tud 21— 23: A tizenöt éves kapitány FŐT 16— 17: A szabadság katonái i—n. 18—19: A tizenöt éves kapitány 20— 21: a kék katona*** GYAL 16—17: Hüvelyk Matyi 18—19: Helló Dolly I—O. 20—21: A fekete rák ollójában KISTARCSA 16—17: Ok ketten» 18—19: Indíánkaland Ontarió- ban 20—21: Kincses sziget NAGYKATA 16—17: Megálló három órára 18—19: Dübörgő csend 20—22: Kiváló holttestek» PILISVOROSVAR 16—17: Égő pajták* 18—19: Szeretet nélkül* 20—21: Robinson Crusoe POMAZ 16—17: Dugó, a csodaesatár 18—19: Bombasiker 20—21: Az akasztanivaló bo­lond nő* RÁCKEVE 16—17: Zsarutörténet** 16—17, különelőadás: Dundiorr és társai 18—19: Vértestvérek 20—21: Túl a félelmen*** SZIGETSZENTMIKLÓS 16—17: Fehér farkasok 18—19: Zsarutörténet** 19, első előadás: Dundiorr és társai 20—21: Vértestvérek * 14 éven aluliaknak nem ajánlott t •• 16 éven felülieknek! •*• 18 éven felülieknek! tatás. Kriszt György SZÍNHÁZI estek gyei alkotók közül Kocsis lm­Mezőgazdasági könyvhónap Nagy érdeklődés megyeszerte i Feydeau-bohózat a József Attila Színházban Zsákbamacska

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents