Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-10 / 35. szám

Lesz városi múzeum Bemutatják a múlt emlékeit ■ • ötszázezer forint műtárgyakra A moziiskola Gödöllő legré­gebbi épülete. A 'városfejlesz­tési tervek már régen kijelöl­ték újabbkori hivatását, évek múltán — kitakarítva, felújít­va — a városi múzeumnak ad majd stílszerű és megfelelő ott­hont. Addig azonban még sok teendő vár a múzeum megte­remtőire. Január elsejétől Polónyi Pé­ter, a városi tanács helytörté­neti gyűjteményének vezetője. Öt idézzük:. Helyettesemmel, Heltai Miklóssal együtt valljuk, hogy ezt a múzeumot, a gyűj­teményt eddig a város lakói alakították, s a közonti, ta­nácsi segítségen kívül, ezután is a város lakosságára szá­mítunk elsősorban. Hogy mit jelent ez a segít­ség? Aki látta már a helytör­téneti gyűjteményt, aki figye­lemmel kísérte a krónikaírók mozgalmát, vagy a munkás- mozgalmi emlékeket gyűjtő bi­zottság tevékenységét, tudja: a település történetet, művé­szeti, néprajzi emlékeit, s a ma alkotásait sokan gyűjtik, sokan kutatják. S ha ez a szen­vedély irányító hozzáértéssel párosul, városunk múltjának és jelenének méltó bemutatója lehet a jövendő múzeum. Három év Polónyi Péter mondta el azt is, hogy három év alatt kell elérni, hogy a gyűjtemény kiérdemelje a városi múzeum rangot. Milyen feladatok jut­nak 1978-ra? Mit kell gyűj­teni, hogyan kell alakítani az épületet, milyen célok vezér­lik az alkotókat és a patrónu- sokat? Tekintsünk bele a mun-t katervbe. Megtudhatjuk, belőle, hogy az idén 500 ezer forintot költ­hetnek műtárgyak beszerzésé­re. A gyűjtemény gyarapítása a szorosan vett múzeumi fel­adatok közé tartozik, de a munkatársakra ennél jóval több vár. Az idén rendezik meg a Gödöllő forradalmi ha­gyományai, című kiállítást, amelyen a munkásmozgalom, a három forradalmi tavasz dokumentumait, emlékeit mu­tatják majd be. A kiállítási anyag összegyűj­téséből a leendő múzeum s so­kat vállal magára. A városi pártbizottsággal, a Hazafias Népfront városi bizottságával karöltve munkaközösséget szerveznek. Az aktívák sorra felkeresik a városban és a kör­nyékén élő vagy innét elszár­mazott veteránokat, akik em­léktárgyaikkal, visszaemlékezé­seikkel, járulhatnak hozzá a kiállítás sikeréhez. A szervezők a Munkásmozgalmi Múzeum, az Országos Hadtörténeti Mú­zeum és a Fővárosi Szabó Er­vin Könyvtár munkatársaival is felveszik a kapcsolatot, hogy széles körképet tárhassanak a kiállítás vendégei elé. Hasonló feladat a jövő mú­zeumának megteremtése is. ^Korunk emlékeit majdan utó­daink szemlélik hasonló ér­deklődéssel, mint mi őseink al­kotásait, az ő dolgukat könnyít- jük meg, ha jellemző dolga­ink dokumentumait megőriz­zük. Környezetünk értékeit rögzítik a gyűjtemény munka­társai, kiemelkedő kortársaink­kal készítendő interjúkban, a hang- és fotóarchívumban. Té­ma lesz városunk fejlődése, épületeink; műemlékeink ar­culata, életmódunk, hétköz­napjaink és ünnepeink újabb és régebbi tárgyaink egyaránt. Gyűjteni és rendszerezni Nem elég azonban gyűjteni, rendszerezni, feldolgozni; gon­doskodni kell arról is, hogy az anyag méltó helyre kerüljön. Ezért tervezik, hogy a moziis­kolában újabb kiállítóhelyisé­geket alakítanak ki. Az épület tatarozásra szorul, a magánla­kást az idén átveszi a gyűjte­mény, szó van arról is, hogy a ma még testnevelésre használ; nagyterem is rendelkezésre áll majd. Formálódik az I A szervezők a város lakóit is j mindinkább szeretnék oekap- I csolni a munkába. Megalakít ­ják a helytörténeti gyűjtemény baráti körét, aktívahálózatát Továbbra is meghirdetik 4 kró­nikáira pályázatokat.. Az Ag­rártudományi Egyetem és az árammérőgyár fotószakköreit is bevonják a fotódokumentáció összeállításába. Gyűjtőakciót szerveznek a veteránok és gö­döllői iskolák tanulói körében. Terjeszthető múzeumi kiadvá­nyokról, ismertetőkről, repro­dukciókról gondoskodnak. A gyűjtemény munkatársai ki­veszik részüket a Gödöllő és Vidéke című útikönyv elkészí­téséből is. A szervező, népszerűsítő munkán is múlik, hogy meny­nyire válik közüggyé a városi múzeumi Már eddig is szám­talan jó példa igazolja; az emberek nem sajnálják odaad­ni féltett kincseiket sem, ha tudják, hogy azokat jól kezelik, értőn gondozzák és méltó ki­állításokon szerepeltetik. Hi­szen a magángyűjtők is így tudják igazán a köz elé tárni munkájuk eredményeit. A fel­ajánlott műtárgyakért termé­szetesen megfizetik az ellen­értéket, de az ajándékozók nincsenek kevesen. Festők hagyatéka A gyűjtemény munkatársai jelenleg több értékes anyagot tanulmányoznak: a gödöllői festőiskola művei, a Kampis- féle gyűjtemény. Sztélék Dénes hagyatéka, Juhász Dezső ká­dárgyűjteménye, a barokk présház múzeumi tárgyai, Diósi Antal gyűjteménye, mind-mind értékes, felhasz­nálható. Kiállításokban sem lesz hi­ány, járásunk népi építészetét mutatja be az aszódi Petőfi Múzeummal közös fotódoku­mentációs vándorkiállítás, nap­jaink építészetéről, is tervez­nek tárlatot. A már említett Gödöllő forradalmi hagyomá­nyai című kiállításon kívül két időszaki tárlat is nyílik majd a moziiskolában. A szervezők, a gyűjtemény munkatársainak lelkesedésén minden bizonnyal nem bukhat el a nagy cél: mú­zeumot teremteni a városnak. G. Z. A tavalyi 105 köbméter duplájából gyártanak az idén bútoralkatrészt a Budavidéki Állami Erdő- és Vadgazdaság incsői fafeldolgozó üzemében. Képünkön: Koroknai István ülőkelábat készít a gyalupadon. Barcza Zsolt felvétele Kézilabda Egy győzelem, egy vereség A GSC két kézilabdacsapata mérkőzött vasárnap a Dunake­szin megrendezett nemzetközi teremtornán. Az ötvenszázalé- kis siker mellett főként annak örülnek, hogy az átigazolt já­tékosok is egyre inkább beil­leszkednek a csapatba. Ered- méhvek: GSC I—Sturovo 20-14 (11-9) Á csehszlovák csapat kezdett jobban, s az első negyedórá­ban még ők vezettek. Ám a gö­döllőiek már az első félidő vé­gére fordítottak a mérkőzés állásán: gyors indításokkal, szép átlövésekkel és remek be­játszásokkal felőrölték az el­lenfél zónáját. A második fél­időben csapatunk játékában kidomborodott a küzdőszellem, majd a könnyed, ügyes játék­tudás is. A legjobb dobók -.Sas- vári 7, Berczeli, Szabó, Szlitka és Barna 3—3. GSC II—íklad II 11-14 (8-5) A gödöllőiek ifjúsági csapata kezdett jobban, de az ikladiak a második félidőben ledolgozták hátrányukat s végül biztosan győztek. M. V. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM 1978. FEBRUÁR 10., FENTEK Galgaparii Termelőszövetkezet Folyamatosan javítják a gépeket A téli gépjavítás nálunk | már nem kampánymunka. — | Ezzel fogadott Fint a József, az 1 ikladi Galgaparti Termelőszö- I vetkezet segédüzemágának ve- ; zetője, akitől a téli szerelési i munkákról érdeklődtünk. — Nemcsak a téli hónapok­ra, hanem egész évre szóló gápjavítási tervet készítettünk. A terv végrehajtása folyamatos, alkalmazkodunk a mezőgazda- sági kampánymunkákhoz. Fon­tosnak tartjuk, hogy a gépek naprakészek legyenek mihelyt szükség van rájuk. Naponta — A traktorok, tehergépko­csik vezetőit sem vonják be a javításokba, amint az sok he­lyen szokás? — Nem. Úgy szerveztük meg a javítóműhelyben dolgozók munkáját — akik a szervize­lőkkel együtt huszonhatan vannak —, hogy egész éven át győzzék a rájuk bízott felada- okat. Traktorosainknak és gép- járművezetőinknek mindössze annyi közük van a műhelyben folyó munkához, hogy naponta kötelesek a géptelep portáján lévő naplóba beírni: munka közben milyen hibákat észlel­tek gépükön. Ez természetesen az olyan kisebb hibákra is vo­natkozik, amelyekkel még üzemképes a traktor, vagy a munkagép. A hibákat tartal­mazó napló alapján a javításo­kat irányító művezető intéz­kedik, hogy mielőtt a gép más­nap munkába áll, javítsák meg. Visszatérve a traktorosok téli foglalkoztatására: ez sem okoz gondot, hiszen, néhány gu­mikerekes nagy traktor kivéte­lével jó közlekedési viszonyok esetén, csaknem minden gép­nek akad állandó munkája. Egy részükre például a szövet­kezetünk erdészetében van szükség. I Alkatrész — Milyen az alkatrész-ellá­tás? — Egy esetet kivéve nem panaszkodhatunk. Csupán az IFA tehergépkocsik fenntartá­sa okozNgondot. Ezekből hatot üzemeltetünk. Közülük egy már december óta azért áll, mert nem kapunk hozzá első hidat. — A gépek rendszeres szer­vizekor is sok hiba megelőz­hető. Ezt hogyan szervezték meg? — Jelenleg 28 traktorunk van, ezek nagyrészt MTZ—50- esek, van két Rába-Steigerünk, meg egy lánctalpas erőgépünk. Tizenegy tehergépkocsink, öt E—512-es kombájnunk, vala­mint a két önjáró, E—280 si­lózó és az E—301 kaszáló ad rendszeres munkát a szerviz- műhelynek. Itt négyen dolgoz­nak. A traktorok esedékes szervizét a motorok által elfo­gyasztott gázolaj mennyisége alapján határoztuk meg. Az. MTZ—50 és a Szuper-Zetor traktorok vezetői üzemanyag keretutalványt kapnak egy-egy szerviz után. Két szerviz kö­zött 900—^JOO'O liter gázolajat használhatnak fel a gépek. Amint a 900 litert -megközelítik, szervizre kell bejelenteni a traktorokat. A tehergépkocsi­kat 4—5000 kilométer után el­lenőrizzük alaposabban. Megoldás — A mezőgazdasági gépek javításának, karbantartásá­nak, magasabb színvonalát szorgalmazzák az intézkedések is, de megvalósításához a szö­vetkezetek gépjavító műhelyei­ben dolgozók lelkes, lelkiisme­retes munkájára van szükség. Hogyan dolgoznak az ikladiak? — A jól végzett muniia örö­méhez tartozik, hogy vannak olyan problémák, amelyeket csak házilag tudunk megclda- , ni, s ez legtöbbször sikerül. Ilyenkor születhetnek újításuk is, de gyakran dolgozóink sem tekintik annak az olyan meg­oldást, .amit a szakmához tar­tozó fogásként elvárhatunk tőlük. — Az IFÁ-ra szerelt ma­gyar gyártmányú Tornádó tí­pusú műtrágyaszóró adapter­nél tapasztaltuk például, hogy a legkisebb mennyiségre állít­va is, csaknem kétszer annyi anyagot szórt ki, mint ameny- nyit szerettünk volna. A gé­pészlelemény folytán — egyet­len pár fogaskerék bekitatásá- val — olyan jól sikerült a szükséges átalakítás javító- műhelyünk dolgozóinak, hogy azzal nemcsak a szövetkezet, hanem a KPM útfenntartók is elégedettek voltak... Ezt a szóróadapteres teherkocsit ugyanis most a télen bérbe kér­ték a környékbeli utak sózá­sára. Kaposi Z. Pál Népfrontestek Előadás Pécelen Lesz-e világvége? címmel tart előadást Drózdi Dezső ta­nár, február 13-án, hétfőn dél­után öt órakor Pécelen, a ta­nácsház nagytermében, a nép­frontesték rendezvénysorozatá­ban. Egységes, harmonikus térhatás Áz aszódi kastély építője Czázhetven évvel ezelőtt, 74 éves korában halt meg Jung József, a magyar- országi barokk építőművé­szet egyik kevésbé ismert alakja. Pedig jelentősége nem lebecsülendő. Életének és munkásságának egyik tudós kutatója igy írt szerepéről: „S ha Pest virágzó barokk művészetének fénykora az úgynevezett Hochbarokk Ma- yerhoffer nevével forr ösz- sze, akkor ennek a művészi szellemnek zárókövét, a késői barokk korát Jung József ■képviseli.” ★ Ki volt tehát Jung Jó­zsef? Fiatal életéről keveset tu­dunk, 1734-ben született, s Brünn.ből került 29 éves ko­rában Hatvanba. 1763—1771 között Grassalkovich Antal herceg szolgálatában állott, ö az építője a hatvani kas­télynak, amely ma is áll, s a városi rendelőintézetnek ad otthont. A terveket nem ő dolgozta ki, azok már készen voltak. Ö csak a kivitelező, de éppen a hatvani kastély épí­tése tette nevét ismertté a környéken. Egészen biztos, hogy Aszódról a két Podma- niczky, Sándor és János H többször átkocsikázott meg­szemlélni a külországi mester ügyességét, mert 1767-ben megbízták az aszódi kastély átépítésével, bővítésével. Saj­nos, nem maradt ránk sem­milyen tervezet, vagy rajz, de a stílusjegyekből, és egyéb forrásokból tudjuk, hogy Jung József alakította mai formájára az aszódi Podma- niczky-kastélyt. Az U-alakú épület középső részét még az 1720-as évek­ben építtette Podmanickzy 1. János. Ehhez a részhez Jung egy nyitott boltozatos folyo­sót illesztett, majd pedig a régi szárnyrészek lebontása után két impozáns toldalék­kal alakította ki a ma is lát­ható épületegyüttest. A nyuga­ti, a Sándor-számy homlok­zatára a Podmaniczky—Je- szenák, míg a keleti, a Já- nos-szárny homlokzatára a Podmaniczky—Kisfaludy cí­mert helyezte el. A nyugati résznél még rokokós hatások érződnek, míg a keletinél már a XVI. Lajos korabeli leegy­szerűsített, egyenes vonalú motívumok dominálnak. En­nek következtében az aszódi Podmaniczky-kastélyon a 18. század építészetének külön­böző stílus- 9s formamegnyil­vánulásait lelhetjük fel egy­szerre. A középső rész az érett barokk alkotások sorá­ba tartozik, melynek építőjét sajnos nem ismerjük, a két szárnyrász pedig a késői ba­rokk két változatával ké­szült. Feltehetően olyan cél­ból, hogy ezáltal különbséget lehessen tenni a két tulajdo­nos, illetve építtető. Podma­niczky Sándor és János II között, de az is lehet, hogy a két fivér eltérő ízlésének tü­körképe a két különböző szárnyrész. Mindezek nem kisebbítik Jung József mester kivételes tudását, egyben rávilágítanak hajlékony, a megrendelő ízlé­sét kielégítő modorára is, ami a későbbiek folyamán meg­nyitotta előtte az érvényesü­lés útját. ★ Alig fejezte be 1772-ben az aszódi kastélyt, igyekezett bejutni a pesti céhmesterek közé. 1771-ben Mayerhoffer András, 1772-ben pedig Pfisterer András jeles pesti cáhmssterek elhalálozásával megüresedett két hely, a pes­ti mesterek azonban nem akarták befogadni a hírneves és becsvágyó fiatalembert, ezért kérelmét elutasították. Jung nem hátrált meg, ha­nem főúri pártfogóihoz folya­modott segítségért. Törekvé­sét minden bizonnyal a Gras- salkovich-család is támogatta, de a két Podmaniczky is me­leghangú ajánlólevéllel látta el kastélyuk építőjét. Pod­maniczky János, latin nyelvű levelében megemlíti: „Szá­momra néhány év óta curiá- lis Aszód városában és má­sutt is több épületet épített, teljes megelégedéssel, ame­lyeket kifogásolni nem lehet. Mindezek a maga mestersé­gének, művészetének igen magas szintjére helyezik.” Podmaniczky Sándor rtémet nyelvű levelében pedig a kö­vetkezőket írja: . . Ezért ne­vezett építő mestert. Jung Jó­zsef urat a legmelegebben, ajánlom mindenütt, kívánva hogy ő ne csak egy város, hanem az egész ország díszé­re és hasznára váljék.” Ennyi szép és jó hallatára a város 1773. április 14-én felvette polgárai közé, 1774. január 24-én pedig királyi rendelettel megkapta a váro­si mester címet és jogot. • Az aszódi kastély építőjé­nek művészetéről egy későb­bi méltatója ezt írja: ......a ko nstrukcióban, a számításon alapuló arányokban, tömeg­elosztásban, s különösen az időben' különböző részek sze­rencsés egymásbafűzésében, elrendezésében emelkedik ki legjobban... az épületet egy­séges, harmonikus és festői térhatásban foglalja össze.” S bár „... bizonyos elektriciz- mus jellemzi ismert alkotá­sait, melyekben több a szá­mítás, az elméleti tudás, az utánzókészség, mint a művé­szi elgondolás, a művészegyé­niség teremtő ereje...”, mit- sem von le Jung 18. századi jelentőségéből. ★ 1775-től kezdve egyre na­gyobb szerepet játszik Pest város életében. 1777-ben már a városi tanács tagja. 1778- ban a kecskeméti kapu mel­lett felépíti saját házát. Sze­rencsés, gondtalan életet él. Pest egyik leggazdagabb pol­gára lesz. 300 ezer forintnyi vagyon felett végrendelke­zett. Hat gyermeke maradt életben, közülük József szin­tén építőmester lett, János pedig híres ügyvéd és. jogtu­dós, a bécsi egyetem ma­gyar jogi tanszékének rend­kívüli tanára. Jung József halála előtt még a királytól is megkapja az akkori legnagyobb kitünte­tést: Jungfels előnévvel a ne­mesek sorába emeli. Asztalos István

Next

/
Thumbnails
Contents