Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-05 / 4. szám

1978. JANUAR 5., CSÜTÖRTÖK Tanuló tanítók, tanárok JÖ ÉVET ZÁRT A PEST MEGYEI PEDAGÓGUS TOVÁBBKÉPZŐ KABINET Ki gondolná: 84 évet tesz ki azoknak a napoknak a szá­ma, amelyeken Pest megyé­ben tavaly pedagógustovább- kepzést tartottak. Utánaszá­molhat az olvasó: 30 ezer 774 napon, ^ 6637 pedagógus-diák­ból álló 132 csoportban sajá­títottak el új ismereteket gyermekéink nevelői. Tehát 84 esztendő. Egy em­ber életére is elég... Változik az iskola Elvétve hallani ilyen véle­kedést a pedagógusoktól: — minek az a sok tanfolyam, meg továbbképzés, amikor a diplomáért egyszer már meg­dolgoztam? Aligha mondok újat: az is­meretek olyan tempóban gyarapszanak, s úgy válnak egyre bonyolultabbá, hogy szinte képtelenség követni ezt a folyamatot. Szerencsére csak szinte, mert nem egyetlen ember feladata az egész átte­kintése. A részletekkel pedig mérnöknek, szakmunkásnak, traktorosnak kell megbirkóz­nia. A pedagógusnak is. Külö­nösképpen most, az iskola, a tanítás élénk változása idején, amikor új tantervek, tan­könyvek, módszerek teszik gazdagabbá az oktatást, a ne­velést. Térjünk vissza a számok­hoz: Pest megyében 9403 pe­dagógus közül 1715-en csak­nem 50-féle bentlakásos tan­folyamon, 4922-en pedig 132 egyéb formában, előadásokon, szemináriumokon vettek részt. Tavaly tehát a Pest megyei oktatók több mint kétharma­da. A részletes elemzésből az is kiderül, hogy főleg az alsó­tagozatos, a napközi otthoni nevelőket és a szakmunkás- képző intézetek tanárait von­ták be a továbbképzésbe. Kinek, miről? Elsősorban az új tanter­vekről. Mindenkinek, aki eszerint oktat majd ismere­teket tanítványainak idén, jö­vőre, s később. A legtöbben — az utóképzésben tavaly részt vevőknek csaknem a fe­le, 2980 — erről hallhattak előadásokat, s az új tantervi előírások gyakorlatának meg­teremtéséhez jó tanácsokat Az oktatási intézmények ve­zetői közül 350-en, az iskolai munkaközösség közül 945-en en szervezési, vezetési, s ezekkel kapcsolatos pszicholó­giai, pedagógiai, gazdasági kérdésekről hallhattak. El­végre a korszerűség egyik fel­tétele a szervezettség... A szakmai módszertani tan­folyamokon, a komplex gya­korlati szemináriumokon és néhány más speciális tanfo­lyamon továbbra is több mint 1000 oktató vett részt az elmúlt évben. S ami talán ennél is lényegesebb: a képe­sítés nélküliek felkészítése egyetemi, főiskolai vizsgáikra. Köztudott: Pest megyében még mindig gondot okoz a pedagógushiány. Fontos tehát, hogy a megye támogassa azo­kat, akik itt szeretnének taní­tani. Ezért szerveztek konzul­tációs központot Vácott és Nagykőrösön, s a jelenleg le­velező tagozaton tanuló képe­sítés nélküliek közül csaknem 1589-en vettek részt tanfolya­mokon, közülük sokan egy- egy hetes bentlakásos vizsga­előkészítő konzultáción. A korszerűség jegyében Más fórumok is kínálkoztak a pedagógiai kérdések meg­vitatására, az oktató-nevelő munka időszerű tudnivalóinak elsajátítására. Mint például az áprilisi II. Pest megyei pe­dagógiai napok rendezvényei, melyekben 1500-an vettek részt, s a tanácskozás 10 szek­cióban folyt. A IV. országos nemzetközi fesztivál megyei eseményeinek sorában a nemzetiségi nyel­vet oktató óvónők találkoztak Törökbálinton májusban, a nemzetiségi úttörő kulturális csoportok tartottak művészeti bemutatót Püspökhatvanban, júniusban, s augusztusban a nemzetiségi nyelvet oktató is­kolák pedagógusai, igazgatói tartottak konferenciát Szent­endrén. Pest megye muzeológusai, történelemtanárai és levéltá­rosai együtt vettek részt azon a tudományos ülésen, melyen a levéltár és az iskola kap­csolatát vizsgálták. De még sorolhatnánk, hi­szen a korszerűség jegyében a pedagógusok oktatása is egyre gazdagodik: az imént említett konferenciák, talál­kozók mellett hatásos mód­szerek például, hogy egyes tanítási órákat képmagnóra vesznek, s a járási, városi szaktárgyi továbbképzéseken szemléltető filmként vetítik azokat. Pécelen — kevesen tudják — oktatástechnikai laborató­rium is működik, melyhez ta­valy másfél millió oldalnyi tananyagot — feladatlapokat, kísérleti órák írott szövegeit — sokszorosítottak. V. G. P. A Szovjet Kultúra és Tudomány Házának programjából Gazdag programot kínál ja­nuárra a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza. A Szovjet­unió gazdaságpolitikájával is­merteti meg a közönséget A ti­zedik ötéves tervidőszak távla­tai című előadássorozat. Ennek keretében január 25-én a Szov­jetunió Kommunista Pártjának gazdasági irányelveiről és a szovjet—magyar gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról rendeznek beszélgetést a bu­dapesti szovjet nagykövetség, valamint a szovjet kereskedel­mi képviselet munkatársainak részvételével. Szintén nagy ér­deklődésre tarthat számot A szovjetek országának alaptör­vénye című sorozat, amelynek első előadására január 19-én kerül sor. A Szovjet Kultúra és Tudo­mány Háza ad otthont január 17-én és 18-án annak a tudo­mányos konferenciának is, amelyen a magyarországi orosz nyelvoktatás intezívebbé téte­lének lehetőségét vizsgálják a szakemberek. Január 10-től te­kinthető meg a Hatvanéves a Szovjetunió Tudományos Aka­démiája című könyvkiállítás és Az ötéves terv gazdasági stra­tégiája című kiállítás, 12-én nyílik meg a Hazánk a Szov­jetunió című fotókiállítás. Névre szóló és meghívásos is MÓDOSÍTOTTÁK A PÁLYAKEZDŐK PÁLYÁZATI RENDSZERÉT A pályakezdő egy éve életbelépett új pá­lyázati rendszerének tapaszta­latai ráirányították a figyel­met több hiányosságra, A Mű­velődésügyi Közlöny 24. szá­mában most megjelent az ok­tatási miniszter rendelete a pályázati rendszer módosításá­ról. Ennek értelmében a tudo­mányegyetemeken, a műszaki és agrár felsőoktatási intéz­ményekben, a testnevelési, va­lamint művészeti főiskolákon végző pedagógusok részére hirdethető álláshelyek szá­mát a minisztérium a jövőben nem korlátozza. Az óvónők, a tanítók, az általános iskolai tanárok és a gyógypedagógu­sok foglalkoztatására pályázati felhívást azonban továbbra is csak az a munkáltató írhat ki, amely arra a felügyeleti szer­vétől — az Oktatási Miniszté­rium által meghatározott kere­E/ismerések országos szinten MEGJELENT A DUN AK AN Y AR-TÁJÉKOZT ATÖ Szíj Rezső szerkesztésében most jelent meg a tavalyi második szám. A Dunalcanyar tájékoztató könyvterjedelmű, színvonalas kiadvány, olyan tudományos, helytörténeti, kulturális folyóirat, mely egy­részt e természeti szépségben, műalkotásokban oly kiemel­kedő táj múltját, holnapját elemzi nyelvészeti, művészet- történeti, néprajzi írásokkal, másrészt országos fontosságú problémákat is érint. A megalapozott és sokrétű szerkesztői koncepciónak kö­szönhetően tartalmas cikke­ket olvashatunk a visegrádi kirándulóközpontról, a vác- rátóti botanikus kertről, nap­jaink panelépítkezéseiről. Er­délyi Balázs érdekes írásban számol be a Don és a Duna meletti barlangkolostorokról, Szíj Rezső Elekfy Jenő festő­művészre emlékezik, Bakó Zsuzsa a szentendrei festők budapesti kiállítását ismer­teti. Az Irodalom és a nyelv rovatban Áprily Lajos, Jékely Zoltán, Puszta Sándor ver­seit olvashatjuk, s ezúttal Volly István, Szíj Rezső, Vér­tes László beszámolói révén gazdag a zenei rész is. A Táj és környezetvédelem gondolatkörben most a do­hányzás ártalmait analizálják a cikkírók, emellett foglalkoz­nak a kereskedelmi problé­mákkal. Megemlékeznek Fet- tich Nándor, Kassák Lajos, Kovács Margit, Szalatnai Re­zső életművéről. A DIB arc­képek sorában ezúttal Oczel János és Cseres Tibor portré­ját mutatja be a szerkesztő­ség. Van benne vitairat is, Szíj Rezső szenvedélyesen és igazságosan védi Demjén At­tila festészetét. Szellemi életünk szinte min­den epizódját érinti a Duna­kanyari nótárius rövid észre­vételsora, és gazdag a könyv- ismertetés rovata is, melyet hírek és szerkesztői üzenetek egészítenek ki. Tartalmas, egyéni hangvé­telű közleményekből áll a Du­nakanyar tájékoztató, mely egyre több írónak és helytör­ténésznek a fóruma. Szíj Re­zső több írása betekintést ad a neves irodalom-, könyv- és művészettörténész páratlan szorgalmába, mely tekintélyes életművet épít. Csupán egyetlen problémát kellene a Dunakanyar Intéző Bizottságnak, a DIB-nek or­vosolnia; azt, hogy ezek a több mint kétszáz oldalas ki­adványok a postai forgalom­ban is megjelenjenek, min­denki megvásárolhassa az új­ságárusoknál. L. M. pedagógusok' ten belül — engedélyt kapott. Előnyben kell részesíteni a fejlesztésre kerülő körzeteket, intézményeket, valamint azo­kat a területeket, amelyek nin­csenek ellátva szakképzett pe- dadógussal. Fontos kitétele a rendelkezésnek, hogy a pálya­kezdő pedagógussal csak hatá­rozatlan időre szóló munkavi­szonyt lehet kötni. A miniszteri rendelet in­tézkedik a névre szóló, meghí­vásos pályázatokról is. A jö­vőben a munkáltató — a munkahelyi szakszervezet és az illetékes pártszervezet egyetértésével — névre szóló, meghívásos pályázatot írhat ki, a következő feltételek esetén: ha a hirdetett állás a hallgató állandó lakóhelyén, vagy on­nan naponkénti bejárással meg­közelíthető helyen van: ha a pályakezdő házastársa már az adott településen dolgozik, il­letve tanulmányi szerződése odaköti; ha korábban tartós munka- illetve szakmai kap­csolat volt a hallgató és a munkáltató között, s ezt a munkahelyi társadalmi szervek vezetői a pályázati felhíváson aláírásukkal igazolják. A meghívásos pályázati fel­hívást az érintett képzőintéz­ményekben teszi közzé és ar­ra csak a név szerint megje­lölt hallgató pályázhat. Ha a hallgató az állás megpályázá­sától eltekint, s ezt írásban közli a munkáltatóval, és a képzőintézmény vezetőjével, akkor az állásra más is bead­hat pályázatot. Módosították a pályázatok rangsorolását is. A hallgatók továbbra is legfeljebb három álláshelyre nyújthatnak be pályázatot; a felhívás közzété­telétől számított 21 napon be­lül. A képző intézmény veze­tője az ugyanazon állásra pá­lyázók között az első három helyre ajánlási sorrendet álla­pít meg, a többi hallgató pá­lyázatát azonban a korábbitól eltérően csupán névsorba ren­dezve továbbítja a munkálta­tóhoz. A képző intézmény vé­leményét és az ajánlási sor­rendet ismertetni kell az érin­tett hallgatókkal. Azokat, aki­ket nem soroltak az első há­rom helyre, egyidejűleg arról is tájékoztatják, hogy melyik más pályázati kiírásnál sorol­nák az első három hely vala­melyikére. Ez utóbbi esetben a hallgatók korábbi pályázatu­kat visszavonhatják és újabbat adhatnak be. Ha a munkáltató a pályázatok elfogadásánál el­tér az ajánlott sorrendtől, a jogszabály szerint azt meg kell indokolnia, és ezt közölni is kell a pedagógusképző intéz­mény vezetőjével. A jövőben előbb teszik köz­zé a munkaviszonyban álló pe­dagógusok részére kiírt pályá­zati felhívásokat, amelyek a Művelődésügyi Közlöny feb­ruár 1-i számában jelennek meg. Az állást változtatni kí­vánó pedagógusoknak pályá­zatukat február 12-ig kell munkáltatójukhoz benyújtani, ahonnan azt öt napon belül to­vábbítják az álláshirdetőkhöz Ok ugyancsak öt napon belül döntenek a pályzatok elfogadá­sáról és arról értesítik az ér­dekelteket. A pályakezdő pedagógusok számára kiírt álláshelyeket március 25-ig teszik közzé a képző intézményekben. A hall­gatók április 15-ig nyújthatják be pályázatukat a képző intéz­mény vezetőjéhez; a munkálta­tók május 5-ig döntenek és döntésükről értesítik az érde­kelteket. A munkaszerződése­ket május 20-ig kell megkötni. A pályázati időszak lezárá­sa után a pályakezdőket a meghirdetett és be nem töltött állásokra lehet alkalmazni. Malommúzeum Malommúzeumot létesít kő- szegszerdahelyen a Vas me­gyei Gabonaforgalmi és Ma­lomipari Vállalat. A viszony­lag jó állapotú kőszegszérda- helyi vízi meghajtású malmot az 1800-as évek első felében építették, s az 1952-ig üze­melt. A vállalat az épületet megvásárolja és eredeti álla­potában állítja helyre. Az ipari műemlék rendbehozásá­hoz a vállalat dolgozói, nyug­díjasai társadalmi munkát ajánlottak fel. Elhatározták továbbá, hogy Vas megye régi malmaiból a még épségben fellelhető ipa­ri emlékeket — gépeket. írá­sos anyagot, működési enge­délyeket, segéd- és mesterle­veleket s egyéb, a malom­iparral kapcsolatos tárgyakat — összegyűjtik, s a felújított vízimalomban kiállítják. A gyűjtést megkezdték. HETI FILMjEGYZET Á Ők ketten Czinkóczi Zsuzsa és Jan Nowicki az Ok ketten című új magyar film egyik Jelenetében Ök ketten természetesen is­mét nők: egy negyven év körüli, még mindig igen von­zó asszony, foglalkozására néz­ve, egy munkásszálló vezető­je, s egy huszonéves, megle­hetősen ápolatlan, időnként te- nyérbemászóan pimasz, min­dennel és mindenkivel szem­ben azonnal a legtámadóbb védelmi reflexeit használó fia­tal munkásasszony. Mészáros Márta új filmjében is hű ma­rad korábbi önmagához, most is a nők, közelebbről a dolgo­zó nők életéről kíván beszél­ni. Már-már monomániás ra­gaszkodása az úgynevezett női témákhoz, akár tiszteletremél­tónak is tekinthető, elvégre egy felvállalt tematika követ­kezetes filmmé (filmekké) ala­kítása olyan művészi konzek- vensség, melyre igen kiváló, más műfajbeli alkotóművészek is tudnak példát szolgáltatni. Ám Mészáros Márta eseté­ben ez a következetesség ho­vatovább több veszélyt rejt, mint eredményt. Utóbbi három filmjében (örökbefogadás, Ki­lenc hónap, s most az Ök ket­ten) fokozatosan eluralkodott egyfajta séma, melynek egy mondatba süríthető lényege: egyik oldalon állnak az érzel­mileg, szexuálisan és — diva­tos kifejezéssel élve — önmeg­valósításukat tekintve is ki­elégítetlen, vagy csak rosszul kielégített nők, a másikon pe­dig a férfiak, akik miatt min­den baj rázúdul szegény nőkre. Ez a fajta nézőpont érdekes és sok megszívlelendő megfigye­lésre is alkatmat adó; mindhá­rom filmben akadtak is ilyen elemek, s ezek valóban szép eredményei Mészáros Márta művészetének. Azt is elhiszem, hogy az a — jobb híján femi­nizmusnak nevezett — gondo­lati hozzáállás, mely e filmek­ből kisugárzik, azokban az országokban, ahol manapság is keményen kell küzdeni a női egyenjogúságért, s emiatt min­den e témakörbe vágó művé­szi alkotásra fokozottan fi­gyelnek —, nos, elhiszem, hogy e feminizmus (mely kifejezés ellen a rendezőnő ugyan til­takozott), ott nagy sikert arat. (Lásd az előző két film lelkes nemzetközi fogadtatá­sát, vagy azokat az elragad­tatott kritikákat, melyek az Ok ketten esetében a múlt évi októberi New York-i bemutató után az amerikai sajtóban megjelentek). Én azonban úgy vélem, számunkra, itthon, csak mérsékelten mérvadóak ezek az előbbiekből érthető elra­gadtatott vélemények. Nekünk ugyanis azt kell megítélnünk, igazak-e ezek a filmek itthon is, hozna-e számunkra új mű­vészi mondandókat, s mester- ségbelileg eredetiek-e? Ebből a szempontból sajnos azt kell mondanunk, hogy — mint arra előbb utaltam — az Ök ketten bizonyosfajta ön­ismétlésnek hat. Ezt az önis­métlésérzést még az is növeli, hogy a sémává vált alapfelál­láson túl a film sztorija Í3 erősen hasonlít például a Ki­lenc hónap sztorijára, azzal a különbséggel, hogy most két nőt látunk, és két férfit, tehát mintegy megkettőzötten je­lentkezik ugyanaz a probléma, de ezzel nem hogy nagyobb, kettőzött súlyt és jelentőséget kapna, inkább valamiféle mes­terkélt színe-visszája megol­dást láthatunk. Tovább erősíti az ismétlés érzetét, hogy Mé­száros Márta két fontos sze­repben újra játszatja azokat a színészeket, akiket a Kilenc hónap ban is láttunk, s most is nagyjából ugyanazt a figurát alakítják. Monori Lili ezúttal is egy már-már asszociális ösz­tönlényt jelenít meg, akinek primitív agresszivitása, össze­férhetetlensége súrolja a szak­orvosi kezelés szükségességét, Jan Nowicki pedig most is a jó szándékú, ám értetlen-érzé- ketlen férfi, azzal a különb­séggel, hogy ezúttal alkoholis­tának kell lennie. Ezek a megoldások arról árulkodnak, hogy Mészáros Mártát nem annyira a valós, körüljárható jellemek és a reális emberi konfliktusok érdeklik (noha a film ezt a szándékot igyekszik elhitetni a nézőkkel), hanem egy sajátosan nőinek gondolt sémarendszer, melyben elke­rülhetetlenül ismétlődnek az alakok, a szituációk, a maga­tartások. A filmnek bizonyára jelen­tősen hasznára válik majd a látogatottság szempontjából, hogy a másik női főszerepet, a ma is komoly sztár rangot képviselő Marina Vlady játsz- sza. Ö majdnem el tudja hitet­ni velünk ezt az igazgatónőt, mint ahogyan egy parányi epi­zódszerepben hiteles a nagy­szerű Vlagyimir Viszocki), s kellemes meglepetés az igaz­gatónő férjeként első jelentős filmszerepét játszó Tolnay Miklós is. Dugó, a csodacsatár A svéd Bo Widerberg filmje furcsa alkotás. Egy ideig azt gondolhatjuk róla: gyerekfilm, melynek hőse egy kicsi fiúcska, Dugó, aki még nem is jár is­kolába. de máris zseniális lab­darúgó Aztán jön egy „csava­rás”, és azt gondolja a néző, ez a film a fociról szól. hiszen a svéd válogatott jó néhány meccsét, illetve e meccsek re­konstruált részleteit láthatjuk, ráadásul Dugóval a balszélső posztján. Ekkor már gyana­kodni kezdünk, hogy hátha nem is gyerekfilm ez, s hátha nem is a fociról szól tulajdon­képpen. Majd amikor azt lát­juk, hogy a népszerű Dugó a sok edzés és meccs miatt arra sem ér rá az iskolában, hogy írni megtanuljon, akkor kezd­hetünk töprengeni, vajon nem arról van-e a filmben szó, hogy az úgyszólván csecsemő korban elkezdett versenyszerű sportolás milyen iszonyatos módon megterheli a gyereke­ket, s hogy mennyire nem szükséges, hogy tanult, kép­zett emberek legyenek, ha, mint mondani szokták, el tud­nak találni egy állított labdát. A film nagy erénye, hogy e nagyon is komoly mondandó dacára sem hqlmi didaktikus pedagógiai tanmese, hanem jó humorú, szórakoztató alkotás. A címszereplő kisfiú, bizonyos John Bergman, nemcsak való­ban roppant tehetséges kis fo­cista, hanem elbűvölő gyerek is. A fetnőtt játékosok — köz­tük a magyar válogatott tagjai is — láthatóan nagy kedvvel vettek részt a játékban, s a meccseken, melyeken Dugó on­totta a gólokat... Takács István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents