Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-29 / 25. szám

PEST' MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYÉI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS1 LAPJA XXII. ÉVFOLYAM, 25. SZÁM itra 1 forint 1978. JANUÁR 29., VASARNAP Olcsó Befejeződött a belorussziai látogatás Visszaérkezett Moszkvába az országgyűlési küldöttség Háromnapos belorussziai lá­togatásának befejeztével szom­baton visszaérkezett Moszkvá­ba a magyar országgyűlés kül­döttsége, amely Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az országgyűlés el­nökének vezetésével tartózko­dik a Szovjetunióban. Küldöttségünk tagjai este a moszkvai Nagy Színházban ba­lettelőadást tekintettek meg. Az MSZMP Központi Bizottságának állás ffo gtahísa A dolgozók 1978. évi munkcsverseny­kezdeményezéséről Népünk az 1977. évi terv teljesítésével az elmúlt évben is sikeresen munkálkodott öt­éves tervünk, szocialista nem­zeti programuhk megvalósí­tásán. A magyar munkások, parasztok, értelmiségiek, dol­gozó népünk helytállása to­vább növelte hazánk gazdasá­gi erejét és lehetővé tette az életkörülmények javítását. A sikerekben nagy szerepe volt azoknak a felajánlások­nak, amelyeket a magyar dol­gozók a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom hatvana­dik évfordúlójának tiszteleté­re kezdeményezett munkaver­seny keretében tettek és tel­jesítettek. A jubileumi mun- kavarseny jelentősen hozzájá­rult ahhoz, hogy előbbre lép­tünk a fejlett szocialista tár­sadalom építésének útján és Élénkül a határ ASér erőgépeket is látni Pest megye szánlóin Metszik a szőlőt, a gyümölcsfákat növekedett hazánk tekintélye a világban. Az üzemek, a szövetkeze­tek, az intézmények dolgozói, a szocialista brigádok, ha­zánk jelene és jövője iránti felelősségtől áthatva, a múlt év végén, az év elején újabb felajánlásokat tettek. Javasolták, hogy folytatódjék a munkaverseny és célja az 1978. évi terv sikeres teljesí­tése legyen. Ez a törekvés fejeződött ki a budapesti dol­gozóknak a Láng Gépgyárban közelmúltban tartott munkás­gyűlésén és számos más mun­kahelyi gyűlésen. A Központi Bizottság öröm­mel üdvözli ezt az újabb kez­deményezést. Meggyőződése, hogy a dolgozók millióit át- j fogó munkaverseny-mozga- lom újabb lendületet ad a szocializmus építésének. Kö­szönti a dolgozók új, nagy­szerű kezdeményezését, bízik benne, hogy újabb üzemek, szövetkezetek, intézmények, szocialista brigádok, kollektí­vák csatlakoznak a hazánk további fejlődését szolgáló mozgalomhoz. Támogatja mindazokat a felajánlásokat, amelyek segítik a termelés hatékonyságának növelését, javítják a termékek minősé­gét, előmozdítják az ésszerű takarékosságot, a gépek és a berendezések jobb kihasználá­sát, mérséklik a munkaidő­veszteségeket, erősítik a mun­kafegyelmet. Mindennek fon­tos szerepe van abban, hogy az V. ötéves terv időarányos feladatai teljesüljenek. A Központi Bizottság fel­hívja a pártszervezeteket, a párttagokat, hogy kommunis­ta példamutatással járjanak elöl a munkaverseny szerve­zésében és a felajánlások tel­jesítésében; felkéri a szak- szervezeteket és a KISZ szer­vezeteit, hogy támogassák a verseny kibontakozását; a gazdasági vezetők számolja­nak a dolgozók növekvő ak­tivitásával és teremtsék meg a vállalások teljesítésének feltételeit. A Központi Bizottság biz­tos abban, hogy a magyar munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, a dolgozó nép, mint mindig, most is teljesíti, amit vállal, és kezdeményezé­se hazánk, a Magyar Népköz- társaság további felvirágzá­sát szolgálja. Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A rekonstrukció befejező éve Fénycsőexport Vácról Az érdi BentavÖlgye Termelőszövetkezet őszibarackosában a Sampion fajtát metszik Koppány György felvétele Pest megye szántóföldjei­nek gyér hólakaróját a fel- melegedő idő jobbára eltün­tette. Az eddigi csapadéksze­gény, ugyanakkor nemegyszer fagyos napok megviselték az őszi vetéseket, egy-egy fagy­zugos folton felfagytak a gyö­kerek. A területi megoszlás és a szeszélyes időjárás azonban együtthatva kiegyenlít: ösz- szességében az ősszel elvetett gabonatáblák nem mutatnak kedvezőtlen képet. Egyhar- mad-egyharmad arányban jó, közepes, illetve gyen­gébb minőségűek a kisar- jaclt kalászosok. A megyében helyenként dolgoznak, sőt erőgépeket is látni a határban. Az őszi mélyszántásból még hiányzó, elmaradt ekenyomokat igye­keznek most pótolni. Találkoz­hatunk műtrágyaszóró gépek­kel is. A nagyüzemi gyümölcsösök­ben, szőlőskertekben nem ter­mesztéstechnológiai okok sür­getik a metszést így télvíz ide­jén, hanem a lehető legkedve­zőbb munkaerő-kihasználás szükségessége. Amikor tehát azt mondjuk, hogy Pest megye szőlőültetvé­nyeinek és gyümölcstelepítvé- nyeinek tizenegy, illetve hu­szonnyolc százalékát mát megmetszették, akkor sem el­maradásról, sem előrehaladás­ról nem szólhatunk. Mindösz- sze azt regisztrálhatjuk, hogy az őszi és tavaszi metszési munkacsúcsokat időben igyekeznek a gazdaságok széthúzni, a munkafolya­matokat racionalizálni. A ceglédi járásban 120 hek­tárnyi szőlőt és 7 hektár gyü­mölcsöst, a budai járásban 10 hektár szőlőt és 270 hek*ár gyümölcsöst, a ráckevei járás­ban 148 hektár gyümölcsöst és 15 hektár szőlőt, a váci já­rásban 587 hektár gyümölcsöst metszettek meg eddig. A jövő feladata olyan ültet­vényeket létrehozni, ahol sö- vényszerűen, falformában so­rolnak az ágak kétoldalt, meg­könnyítve ezzel a gépi metszés j műveletét. Ez nem elhanya- i golható szempont, mert évről évre kevesebb a metszést értő szakember. Amilyen csendes a határ, olyan mozgalmas a gaz­dálkodás fedél alatt foly­tatható ágazata, az állat- tenyésztés. Most zárták a tejtermelő tehenészeti telepek, nagyüze­mek és kistermelők a tavalyi tejtermelési versenyt. Pótlólag ugyan még elfogad az Állat- tenyésztési Felügyelőség ered­ményeket, de február ötödikén a beküldési határidő lejár. Az eredményeket február végén értékelik. Evek óta tart már az Egye­sült Izzó váci gyárának át­szervezése, a gyártmányszerke­zet korszerűsítése. A fényfor­rás és alkatrészgyár (az új ne­vük), ugyanis ha a beruházá­sok elkészülnek csak fénycsö­vek és alkatrészek készítésével foglalkozik. Egymás után ál­lítják munkába az új, egyre nagyobb teljesítményű fény­csőgyártó sorokat. Az idén be­fejezik az automata fénycső­bura gyár építését is. Közben természetesen nem áll meg a munka. Tavaly majdnem egyharma- dával állítottak elő több ter­méket, mint az azt megelőző esztendőben, s a tőkés export is kétszere­se a korábbiaknak, Az Izzó minden szerződéses kötelességének eleget tett, mert a raktárakban elegendő meny- nyiségű tartalék volt. Kitettek magukért az alkat­részgyártók is. A vállalat lé­nyegesen több gépre kapott megrendelést, mint amennyit Nem pihen a komp tervezett, így terven felül a váci alkatrészekből is tíz szá­zalékkal többet kellett készí­teni. Még egy nehéz feladattal birkózott meg tavaly a váci fényforrás és alkatrészgyár. El­kezdték a sorozatgyártását a robbanásbiztos fénycsőnek, amelyet tűzveszélyes üzemek­ben és bányákban használnak. Az új termékből tavaly ne­gyedmilliót adtak el, s az idén a termelését meg­duplázzák. A fénycsőgyártás terve 26 szá­zalékkal nagyobb, mint ta­valy, s 45 százalékkal ismét több kerül tőkés exportra. A két, eddigi óránként ezer világítótestet gyártó sor tel­jesítményét technológiai vál­toztatásokkal háromszázzal nö­velik. Üj gyártási eljárást ve­zetnek be az üvegcsövek vé­gének forrasztásánál, s így a selejt jelentősen csökken, a késztermék időtállóbb, jobb minőségű lesz. Az év második felében sza­kaszosan kezd üzemelni az üvegcsőgyár. A hozzá tartozó oxigéngyár, s a keverőüzem ugyanis nem egyszerre készül el a többi berendezéssel. Az új üzemben 10 millió csövet kell gyártani az idén, s ennek Kerényi László igaz­gató szerint nem lesz akadá­lya. A téli időszakban is legalább 400 embert szállít naponta a visegrádi komp. Az utóbbi évek enyhe teleinek köszönhető, hogy a komp utoljára 1976-ban állt le jégzajlás miatt, Akkor is csak két napra. K OZ E L ET Győri Imre, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, Hódmezővásárhely országgyű­lési képviselője tegnap a vá­rosba látogatott, s ott részt vett és felszólalt a Szántó Ko­vács Jánosról elnevezett mun- kásőregység ünnepi gyűlésén. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter fo­gadta Angel Curbelo Morales kubai mezőgazdasági minisz­terhelyettest, aki küldöttség élén a két ország közötti me­zőgazdasági együttműködésről folytatott tárgyalásokat ha­zánkban. ' t kerrel. Itt, ritka kivétel ként a vállalatok sorában nem hallani véget nem éri sopánkodást a munkaerő hiány miatt, annál han gosabb azonban a munka erőt megtakarító szervezé si intézkedések indoklá­sa, magyarázata. Ez utóbbi mondatot ezérl tettük hangsúlyossá, meri a szóbanforgó magatar­tás valóban kivétel. Nem­csak saját, érthetően sze­rény tapasztalataink ta­núskodnak róla, hanem a Gazdaságkutató Inté­zetnek az a fölmérése is, aminek során összegyűj­tötték a vállalatok előre­jelzéseit arról, miként íté­lik meg idei tevékenysé­gük alakulását. A fölmérés egyik, de első helyre kí­vánkozó összegező megál­lapítása: a vállalatok túl­nyomó része még mindig jóval előbbre sorolja re­ményeiben — és, sajnos, terveiben! — a létszám gyarapítását, s erre ala­pozva a termelés növelé­sét, mint a szervezési in­tézkedéseket! ny incsenek persze a gaz- dasági életben —má­sutt sem — titokza­tos jelenségek, megma­gyarázhatatlan folyama­tok. A szervezés csekély rangjának, lebecsült fon­tosságának okát bizonyá­ra abban lelhetjük meg, hogy mindenféle panasz ellenére is a vállalatok többségé egészen jól el­boldogul közepes igyeke­zetével és közepes erőfe­szítéseivel, magyarán sem érdekeltség, sem kényszer nem ösztökéli a szervezés eszközeinek csatasorba ál­lítására. Érdekes össze­függésre mutatott rá egy, a közelmúltban tartott elő­adásában a kohó- és gép­ipari államtitkár ezzel kapcsolatban. Mint a mi­nisztérium megállapította, a gépipar termelésének egyharmadát ma már a di­namikus fejlesztésre érde­mes, versenyképes ter­mékek alkotják. Az eze­ket előállító cégek folya­matos és szoros kapcsolat­ban vannak a bel- és kül­földi felhasználókkal, az átlagosnál jobban érzéke­lik a piaci hatásokat. S ép­pen ezért, szinte törvény­szerűen, ezeknél a válla­latoknál az átlagosnál jó­val magasabb a szervezett­ség színvonala, a tartalé­kok föltárása, azaz a leg­olcsóbb fejlesztési lehe­tőségek kamatoztatása. Gazdasági életünkben túlzott az átlagos munka elismerésének mértéke — ami vállalatokra éppúgy érvényes, mint egyének­re —, s a megérdemeltnél jóval kisebb azok haszna, akik a szokványosnál töb­bet nyújtanak. Nyerseb­ben szólva: ahol becsület­tel nekiveselkednek a fel­adatoknak, alig könyvel­hetnek el többet fejleszté­si, részesedési alapként, mint ott, ahol azt tartják, lassan járj, tovább érsz. S mi tagadás, a szabályo­zók félénk csiszolgatása ez utóbbiak vélekedését lát­szik igazolni. Így azután nem csoda, hogy a haladás legolcsóbb forrása kihasz­nálatlanul áll, föltárókra várva. S ez az állapot, ez a hosszú várakozás, saj­nos, korántsem olcsó mu­latság, sőt, sokat kell kö­zösen fizetnünk érte. E lgondolkoztató, sőt már-már meghök­kentő megállapítá­sokra jutották a Munka­ügyi Minisztérium munka­társai annak a vizsgálat­nak az eredményeként, amelyet a hétfőn tartott országos aktívaértekezlet előkészítéseként folytat­tak. Az aktíván az üzem- és munkaszervezés hely­zetét és feladatait vitat­ták meg, azaz a vizsgáló­dás célja is ilyesfajta is­meretek, tények gyűjtése volt. Az említett megálla­pítások egyike pedig a kö­vetkező: a kohó- és gép­iparban, illetve a nehéz­iparban a szervezési rá­fordítások megtérülési ide­je négy és fél hónap! Igen, mindössze tizenkilenc, húsz hét kellene ahhoz, hogy a kiadott forintok haszon­ként visszakerüljenek,, az­az aligha lehetne kédve- zőbb, vonzóbb fejlesztési forrásokat fellelni. A laikus számára a rövid idő ma­ga meghökkentő, de sok­kal inkább az, hogy a vál­lalatoknak még mindig csak szerény csoportja él a kínálkozó lehetőségek­kel, sőt — s ez az aktíván hangzott el — az eredeti szervezésfejlesztési tervek végrehajtásában elmara­dás tapasztalható, emiatt az újonnan teremtődött tartalékokra, feladatokra nem jut figyelem. Főbb cselekvési irá­nyait nézve is sok ágra bomlik a Dunai Kőolajipa­ri Vállalat szervezésfej­lesztési tevékenysége, nem­hogy a részleteket tekint­ve. Már maga ez a tény tanúságtétel: egy valamit kiragadni, egyetlen moz­zanathoz kötni a feladato­kat, hiba. Ezt a veszélyt elkerülendő, a százhalom­battai olajvárosban a tar­talékok helyének megha­tározása lényeges eleme volt a teendők kijelölésé­nek. Egyszerűbben: fölku­tatták a csomópontokat, így például az állóeszkö­zök intenzifikálásának — magyarán földolgozási ké­pességének, a rajtuk el­ért anyagkihozatal növe­lésének, a termékek minő­ségi jellemzői javításának — módját. H elye volt a tavaly végrehajtott szerve­zési intézkedések kö­zött olyasmiknek, mint a termelőegységek ún. nagy­revíziós periódusainak két esztendőre történő meg­hosszabbítása, a karban- artási tevékenységnél mind­annak előzetes elvégzése, ami nem kötődik helyhez, fgy-egy berendezéshez, a technológiai folyamatok műszerezettségének növe­lése, a nehéz fizikai mun­ka helyettesítése gépesí­téssel. Persze, pusztán ki­ragadott részletek ezefc, nem állítják elénk a mun­ka egészét, de azt érzékel­tetne, hogy a kőolajipari vállalatnál a szervezésfej­lesztés látóhatára tág, s a tartalékok hasznosításával bőven ömlő forrásokat nyitnak a termelékeny­ség növeléséhez, az éssze­rű költséggazdálkodáshoz. Ennek ismeretében már korántsem hat meglepő­ként, ha leírjuk: a Dunai Kőolajipari Vállalat folya­matosan növekvő terme­lési feladatait folyamato­san csökkenő létszámmal oldja meg, mégpedig si-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents