Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-28 / 24. szám
1978. JANUÄR‘23., SZOMBAT A minőség a mennyiség előtt A kti va értekez/e t a Kohó- és Gépipari Minisztériumban Az ipari átlagnál nagyobb mértékben fejlődik a kohó- és gépipari termelés, felgyorsult a két ágazat műszaki fejlődése, a gazdaságos termékszerkezet kialakulásának folyamata, — állapította meg Nemeslaki Tivadar miniszter pénteken, a KGM aktívaértekezletén. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke. Nemeslaki Tivadar elmondta, hogy nőtt a korszerű, három évnél nem régebben kifejlesztett termékek részaránya, ami jelenleg a teljes termelés 33 százalékát teszi ki. A kiemelten kezelt termékcsoportok gyártása az utóbbi két évben 26 százalékkal növekedett. A gépipari termékválaszték még mindig túl széles, s nagyobb hányaduk közepes műszaki-technikai szintet képvisel. Ezért dolgozták ki az ötéves tervidőszakra az ágazat szelektív fejlesztésének programját, ennek végrehajtása két év tapasztalatai alapján tervszerűnek ítélhető, bár a behatóbb felmérésre ez év első felében kerül sor. A szelektív fejlesztést, s ennek keretében az alkatrész- gyártást és a háttéripar kapacitásának bővítését a nemzetközi együttműködés elmélyítésével lehet és kell megvalósítani. Ezért egyre inkább előtérbe kerül a szocialista országokkal a műszaki-tudományos együttműködés, kapcsolódva a gyártásmegosztáshoz, termelési kooperációhoz. A miniszter hangsúlyozta: a vállalatok egyik legfontosabb feladata termékeik minőségének javítása. A beruházási, fejlesztési hitelek adásánál, a műszaki-fejlesztési alap támogatásánál feltételként szabják meg a minőségi szint meghatározását. Meggyorsítják a több minőségi fokozatot előíró szabványok kidolgozását is. ■ Azon vállalatok vezetőivel szemben pedig, ahonnan selejtes, rossz minőségű termékeket szállítanak, következetesebben és nagyobb szigorral járnak majd el. Mindezek mellett fokozott gondot kell fordítani a fejlesztési beruházások tervszerű megvalósítására is. Csak mindezek figyelembevételével, az intézkedések végrehajtásával érhető el, hogy a kohászat 3,5 százalékkal, a gépipar 6,7 százalékkal bővítse termelését az idén. s a szigorúbb gazdálkodási körülmények között is növekedjék a két ágazat nyeresége. Konvex ellenőrzési program Tanácskozás a Nehézipari Minisztériumban Az idei fela 'átokról, valamint a minisztériumi tervezőirányító-ellenőrző munka korszerűsítéséről és továbbfejlesztéséről tárgyaltak pénteken a Nehézipari Minisztérium aktívaértekezletén. Simon Pál nehézipari miniszter elmondotta, hogy a tárca területén tavaly láttak hozzá a kiemelt iparágak hosszú távú fejlesztési koncepcióinak kidolgozásához, ez a munka idén fejeződik be. A vállalatoknál tartott nemzetközi 'Összehasonlító ’ Vizsgálatok ázt mutatják, hogy a nehézipar jelenlegi műszaki-gazdasági adottságai az élőmunka termelékenységének sokkal magasabb színvonalát indokolná. Ezért a termelékenység növelésére, a meglévő tartalékok feltárására különösen ügyelni kelL A minisztérium idei ellenőrzési feladatait a Minisztertanács határozatának értelmében szabták meg, komplex ellenőrzési programokat állítottak össze és közzétették azokat az elveket, amelyeket gazdasági egységek idei műszaki- gazdasági munkájának értékelésekor figyelőmbe vszenek. Az aktívaértekezleten felszólalt Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának titkára is. Hazai és külföldi piacokra Munkásgyűlés a Dunakeszi Konzervgyárban Zsúfolásig megtelt a Dunakeszi Gyümölcs- és Főzelék Konzervgyár ebédlője azon a munkásgyűlésen, melyen az üzem dolgozói és vezetői megvitatták a tavaly szerzett tapasztalatokat és az idei terveket. Sárosi Sándor gyárrészlegvezető arról számolt be, hogy a termelési tervet ugyan 12 százalékkal túlteljesítették, mégis sok nehézséggel kellett megküzdeni év közben. A gyümölcsfélékből általában rosz- szabb volt a termés, ezért kevesebb lett a feldolgozni való. A zöldségfelvásárlás azonban több korábbi rekordot is megdöntött. Ugyanakkor kevés a munkáskéz, de a gyakorlatot, a tapasztalatot nem pótolhatják a nyári diákmunkások. A dunakeszi üzem dolgozói ennek ellenére mindent megtettek azért, hogy megoldják feladataikat, ha kellett egymásnak is szívesen segítettek. Munkájukat tisztességesen honorálták, a háromezer forintos átlagfizetésen felül minden dolgozó havi átlagbérének megfelelő jutalmat és prémiumot kapott. Idén 31 680 tonna árut kell készítenie a gyárnak, ebből nyolcezer tonna a tésztaféle, amelyet a tavaly avatott üzemben állítanak elő. Dr. Sági Lajos igazgató arról is tájékoztatta a hallgatóságot, hogy a vállalat mosonmagyaróvári és budapesti üzemei is eleget tettek feladatuknak. A tavalyi eredményekkel kapcsolatban szólt arról, hogy kevesebb volt a tervezettnél a gyümölc3konzerv, viszont több a savanyúság, és a többi tartósított zöldségféle. Ennek ellenére az őszi termelés-felvásárlási szezon zökkenőmentes volt, mert kiváló az együttműködés a szállítókkal. Végül is a tervezettnél több áru került a szocialista országokba, s megfelelő ellátást tudtak biztosítani termékeikből a hazai üzletekben is. Tőkés partnereik igényeit azonban a rossz málna- és gyümölcstermés miatt nem sikerült teljes egészében kielégíteni. A konzerviparban nehéz pontosan tervezni, sok múlik azon, hogy milyen az időjárás, a termés. Ennek ellenére úgy tervezik, hogy tőkés exportjukat az idén 30 százalékkal növelik. A továbbiakban számos hozzászóló foglalkozott azzal a gonddal, hogy a gépek egy része elavult, karbantartásukra, az állásidők csökkentésére nagyobb gondot kell fordítani. JL11 1J -CIJ Jobban kell megszervezni az ütemes nyersanyagszállítást, s akkor nem lesz szükség olyan sok túlmunkára, mint tavaly. A konzervgyár dolgozói kö- i zül sokan évtizedes tapasztalatokkal rendelkeznek, joggal tették hát szóvá, hogy a munkafegyelem ellen vétőkkel szemben az eddigieknél szigorúbban kell eljárni még akkor is, ha rossz a létszámhelyzet. A Dunakeszi Gyümölcs- és Főzelék Konzervgyár dolgozói ezután bejelentették csatlakozásukat a Láng gépgyáriak versenyfelhívásához. Nyári Ferenc Szorgos kezek csomagolják a diabetikus meggykonzcrvct. Kapirenden a tej Széles körű vizsgálatot szervez a KNEB A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság pénteken ülést tartott. Dobos István, a KNEB tagja, az Országos Tervhivatal főosztályvezetője programot terjesztett elő a tejtermelés, feldolgozás és fogyasztás helyzetének országos vizsgálatára. A felmérés arra keres választ, hogy a növekvő tejtermeléssel párhuzamosan magfele- lőek-e a tej felvásárlásának, feldolgozásának és hazai for-* galmazásának, szállításának technikai, szervezési feltételei, milyen lehetőségek vannak a tej belföldi fogyasztásának növelésére, összhangban a korszerű, egészséges táplálkozás követelményeivel. A KNEB a vizsgálat programját elfogadta és utasítást adott a vizsgálat előkészítésére. Nem a bírság a megoldás! Az emberibb környezetért Négy évvel ezelőtt határozta el a Pest megyei Tanács terv- és közgazdasági bizottsága a még sokrétűbb és alaposabb munka érdekében a 17 tagú környezetvédelmi albizottság létrehozását. A testület titkárával, Kovács Zoltán főmérnökkel beszélgettünk megyénk szennyezettsé- gi helyzetéről, a megszüntető és megelőző munkákról. Az építési, közlekedési és vízügyi osztály csoportvezetője tulajdonképpen társadalmi munkában látja el a titkári teendőket, tartja a kapcsolatot a bizottság tagjaival, társadalmi aktívákkal, koordinál, javasol, ötletet ad. Elöljáróban hangsúlyozta, hogy nem szabad beletörődni csupán a bírságok kiszabásába, illetve azok behajtásába, ugyanis pénzzel nem váltható meg az egészséges környezet. — Az albizottság, a Hazafias Népfront, a KÖJÁL, a horgász^ és vadászegyesületek tagjaiból és az iskolások sokaságából alakult társadalmi figyelő szolgálat tapasztalata szerint milyen mértékű és mely területeken a legnagyobb a környezeti ártalom? Kelet- és Középkelet-Európa egész modern fejlődésében, és igya szocialista építés időszakában is mindig fontos társadalmi-politikai kérdésként jelentkezett az értelmiség helyzete. Európa ezen térségében sokkal erősebb volt az értelmiség társadalmi integráltsága és politikára való orientáltsága, mint Nyu- gat-Európában. Az 1945-től meginduló népi demokratikus fejlődés az értelmiség társadalmi-politikai orientációja fő irányának megváltozását eredményezte: a nemesi-úri társadalomvezetéssel kapcsolatos állás- foglalás helyett a szocialista fejlődéssel kapcsolatos állásfoglalás vált vízválasztóvá. A fordulat évét követően ez az alapvető orientációs pont még egyértelműbbé vált és így 1945-től folyamatosan erősödött — és ebben értelmiségi politikánk torzulásai is szerepet játszottak — az a tereien- cia, amely az értelmiség számára. — az emigrációtól és az értelmiségi pálya elhagyásától, vagy az arról való lekényszerüléstől eltekintve — a’következő alapvető alternatívát nyújtotta; vagy teljes politikai azonosulás a szocializmus ügyével, vagy pedig a szakembermivolt előtérbe állítása, érvényesülés a szakszerűség útján, és így a közszférától a „privátszféra” felé fordulás. Ennek eredményekéooen két magatartás- típus alakult ki: az egyik a szocialista társadalmi-politikai Orientációban kereste a megvalósulást, a másik a szakszerűség védelmében fellépve politikailag abban fejeződött ki, hogy a szakszerűséget féltette a politikától, a forradalomtól, a szocializmustól. A félreértések elkerülése végett nem azt mondjuk, hogy a szocializmussal azonosuló értetnvségiek nem voltak jó szakemberek, és azt 5. Az értelmiség sem állítjuk, hogy a jó szakemberek között teljesen hiányzott a szocializmus igenlése. Nem lehet a szakszerűséget és a politikát radikálisan szembeállítani. Itt csupán a fő orientációs tendenciákról van szó. Régi és új réteg A másik lényeges tényező, amelyik ebben az időszakban az értelmiség átstruktúrálódását elősegítette, az új értelmiség kiképzése, és így az új és régi értelmiség kettőssége volt. A népi kollégiumok rendszere — a háború előtti kezdeményezésekre támaszkodva — rendkívül erőteljesen járult hozzá ahhoz, hogy egy új, munkás-paraszt származású értelmiség jöjjön létre, amely annak alapján, hogy a társadalmi-politikai változások hívták életre, igen erőteljesen társadalmipolitikai elkötelezettségű volt. Nem arról van szó, hogy a régi és az új értelmiség különbsége egyszerűen nemzedéki különbségek alapján leírható. A régi és az új értelmiség nem azonos egyszerűen az 1945 előtt és az azután értelmiségiekké váltak csoportjaival, hanem ezt legalább ilyen erősen motiválta a kétféle orientáció különbsége. A régi értelmiségre a szakmai orientáció jellemző, és a politika is csak mint szakembereket fogadja el őket, az új értelmiségnél pedig igen erős a társadalmi-politikai orientáció. Mindez pedig az értelmiségi szakmákat is. erőteljesen differenciálta. Míg összességében — 1973-as országos adat szerint — az értelmiség 62 százaléka fizikai dolgozó gyermeke volt. addig ez az arány a különböző értelmiségi területeken már igen eltérő. A politikai vezetők 90, a tanácsi értelmiségi dolgozók 75, a gazdasági vezetők, agronó- musok, mérnökök 65—70 százaléka fizikai származású, míg ugyanaz az arány a középiskolai tanároknál 57, az orvosoknál 43 százalék. (A nem budapesti értelmiségre vonatkozó 1971-es adatok.) Mint erről már szóltunk — 1956 után —, az új társadalmi, társadalompolitikai szituáció és ezen belül az értelmiség-politika megváltozásának hatására az értelmiség helyzetében is jelentős változások következtek be. Képletesen, azt is mondhatnánk, hogy míg a 40-es évek második felében a vezetésben a szakmai és politikai vezető külön és egymás mellett volt jelen, és az 50- es évek elején a politikai vezető maga alá rendelte és zárójelbe tette a szakmai vezetőt, addig az ötvenes évek végétől a szakmai vezető részint emancipálódott, részint pedig a szakmai és politikai elem együttese egy személyben is a vezetés kritériuma lett. Így az értelmiségiek egy része vezetővé vált, illetve a vezetők értelmiségiek lettek. Ezzel új elem lép be az értelmiség meghatározottságába, amely most már nem elsősorban orientációs, hanem elsődlegesen pozicionális jellegű. Ez a pozicionális különbség nem egyszerűen a vezető és nem vezető értelmiségek között van, hanem a vezetéssel és az irányítással kapcsolatos közvetítésekre is kiterjed —, a közvetlen rendelkezéstől a közvetítéses irányításon át a presztízsig és a személyes kapcsolatok jelentőségéig. Szerkezeti egyensúly Mindezek a folyamatok azt eredményezték, hogy az értelmiség a szocialista fejlődés során a társadalmi struktúra általános kereteibe tagolódott be és egyre erőteljesebben szakértelme révén kívánja és tudja megvalósítani önmagát. Az értelmiségnek a társadalmi munkaszervezethez elsődlegesen szakemberként való beépülése parancsoló szükségletként követelte meg, egyfelől az értelmiség rendkívül dinamikus létszámnövekedését, másrészt a két világháború közötti szakmai struktúrának átalakítását. Az egyetemi és főiskolai diplomával rendelkezők aránya 1949- ben az aktív keresők 2 százalékát sem érte el, 1975-ben pedig a csaknem a 3,5-szörös növekedés eredményeként az aktív keresők 7 százalékát is meghaladta. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy alapvetően ez a dinamikus növekedés tette lehetővé az értelmiség társadalmi összetételének már jelzett radikális megváltoztatását is.) A felszabadulást megelőzően a magyar értelmiségen belül a jogász- ság túlsúlya volt jellemző, amit elsősorban a nemesi-úri társadalomvezetés igényei indokoltak. A fel- szabadulást követően az értelmiség szakemberként való konstituálódása következtében éppen ezért az átlagos növekedési ütemet is meghaladóan a műszaki (több mint hatszorosára), a pedagógusi és közgazdasági (majd ötszörösére) értelmiség fejlődött és jött létre az értelmiség kiegyensúlyozott szakmai szerkezete. Természetesen — miint erre Huszár Tibor az értelmiség fejlődéstendenciáinak elemzése során rámutatott — „az uralmi-hatalmi viszonyok és a szaktevékenységek elválasztása a szocialista társadalomban csak feltételes, s csak bizonyos határok között igazolható funkcionálisan”. Ebből adódóan az értelmiségnek a társadalmi szerkezetbe tagozódása elsősorban szakemberként nem az egyes értelmiségi pályák depoliti- zálódását jelenti, hanem az értelmiség strukturális elkülönülésének csökkenését. Éppen ezért hangsúlyozhatta az MSZMP XI. kongresz- szusa az értelmiség társadalmi helyzetéről szólva egyfelől az értelmiség társadalmi szerepének növekedését, másfelől pedig ezzel szoros összefüggésben, hogy „értelmiségünk a nép részeként alkotó tevékenységében eggyé forr. céljaiban azonosul a munkásosztállyal”. Kolosi Tamás (Következik: 6. AZ OSZTÁLYKÜ- LÖNBSÉGEK KIKÜSZÖBÖLÉSE FELÉ.) — Annak ellenére, hogy Pest megye területén a környezet- szennyezés szinte összes válfaja megtalálható, még ráillik a kevéssé károsított terület elnevezés. A levegőt szeny- nyező telephelyek száma 282, s ebből a fele eléri a bírságolható szennyezettségi mértéket. A legnagyobb' szennyezőforrás a CEMÜ váci gyára. Elsősorban Vácot árasztja el nagy mennyiségű porral. A környezetvédelemmel foglalkozók szorgalmazására a gyárban már megkezdték a szennyezést megakadályozó 300 millió forintos rekonstrukciót, a berendezések cseréjét, illetve a technológiaváltoztatást. A vállalat egyébként zöld- területi sáv létrehozásával is igyekszik a levegő szennyezését csökkenteni. — Az Állatifehérje Takarmányokat Előállító Vállalat Tököl és Százhalombatta környékét mérgezi a nyersanyag- szállításkor, -tároláskor és a gyártás közben keletkező bűzzel. Változást csupán a termelés teljes zártrendszerűvé alakítása hozhat. Harmadikként a százhalombattai erőmű nit- rogénoxid-szennyezését említem, bár a magas kémények csökkentik a szennyezési mértéket, mégis, gondoskodni kell komolyabb berendezések felszereléséről. — Egyre több a gondunk a használaton kívüli kutakba, kavicsbányákba elhelyezett hulladékkal, valamint a megye területén átfolyó vizek óvásával, vizsgálatával, felügyeletével. Sokat segít ebben a vízügyi igazgatóságokkal együttműködő figyelőszolgálat. A felszíni és talajvizek tisztaságát kedvezőtlenül befolyásolja a megye fejletlen infrastruktúrája is. Reménytkeltő, hogy az ötödik ötéves terv végére a csatornázási szint 15 százalékról 30 százalékra növekszik. A köztisztasági gondokon az intézményes szemétszállítás kiterjesztése enyhítene hathatósan. Jelenleg mindössze 68 telenülésben megoldott a hulladék megfelelő elvitele és elhelyezése. , Feladat tehát van és éppen a fontosságra való tekintettel látott napvilágot tavaly augusztusban a Minisztertanács 10351977. számú határozata á környezet- és természetvédelem szervezetének továbbfejlesztéséről. Melyek az ezzel kapcsolatos megyei feladatok ? — A környezet- és természetvédelmi tevékenység hatékonyabb összefogása és ellenőrzése érdekében 1978. március 31-ig át kell szervezni a meg- ievő bizottságot megyei Környezet- és Természetvédelmi Bizottsággá. A 20 tagú bizottság működésének segítésére, a rendeletbe foglalt feladatok végrehajtásának ellenőrzésére a megyei tanácsoknál környezetés természetvédelmi i előadót kell alkalmazni. Udvardi Gyöngyi *
