Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-26 / 22. szám

1978. JANUAR 26., CSÜTÖRTÖK "rr-rn V \7(m* ap Kérés Monori-erdőről A Monorí-erdőn lakóknak egyik legnagyobb gondja a rossz közvilágítás. Több év­vei ezelőtt megkezdték a há­lózat kiépítését, de most több utca teljes sötétségbe bo­rult. Ilyenkor, télen, amikor korán alkonyodik, az iskolá­ból hazafelé igyekvő gyere­kek félnek. A közelmúltban jártam eb­ben az ügyben a monori nagyközségi tanácsnál. Itt kö­zölték velem: tudnak a do­logról és már felvették a kap­csolatot ebben az ügyben a DÉMÁSZ monori kirendelt­ségével. Ezután átmentem a DÉMÁSZ-hoz, mivel a meg­lévő égők egy része sem égett. Ott pedig azt mondták: nem­hogy új lámpákat, de a meg­lévő foglalathibás égőket sem tudják megjavítani, mert idehaza porcelán faluvilágí­tó foglalatokat — ez volt a hivatalos elnevezés — nem lehet kapni. Ez egyben azt is jelenti, hogy a jövőben nem számít­hatunk javulásra? Lasán Károly Monori-erdő ★ Az ügyben tájékoztatást kér­tünk dr. Szilágyi Gyulától, a monori nagyközségi tanács el­nökétől. Elmondása szerint az idén Monori-erdőn kétszázezer forint értékű kisfeszültségi hálózatbővítésre kerül sor. Ez persze, nem jelenti azt, hogy e gyorsan kiépülő területen — egymás után emelik az új csa­ládi házakat — lépést tudnak tartani a fejlődéssel, s minden utcában gyorsan lesz közvilá­gítás. A kétszázezer forintos hálózatbővítés annyit jelent, hogy a gondok jelentős mér­tékben csökkenni fognak. Ami pedig a porcclánfoglalatok hiá­nyát illeti, a nagyközségi ta- | nács elnöke közölte velünk, hogy azonnyomban felveszi a kapcsolatot ebben az ügyben a DEMÄSZ helyi kirendeltségé­nek illetékeseivel, s megpró­bálnak közösen intézkedni a helyzet javítása érdekében, jogos a monori-erdeiek észre­vétele: ha nem is juthat még minden utcába villanylámpa, legalább a meglevő hálózat ad­jon fényt. Ceglédi történelemidéző A ceglédi kórház KISZ-bi- zottsága az elmúlt napokban hangulatos történelemidézőt tartotta: a fiatalok az 1947- es prágai VIT eseményeire emlékeztek. Az előzmények­hez tartozik, hogy dr. Tanhof- fer Teréz vezetésével a KISZ­szervezet aktivistái szorgos gyűjtőmunkával rendkívül iz­galmas anyagot állítottak ösz- sze: a kezdeti időszak nehéz­ségeit éppúgy felelevenítet­ték, mint az útkeresés nap­jait. A ceglédi VIT-emlékezés nagy sikert aratott. A fiata­lok körében kialakult az az értékes hagyománytisztelet, amelynek segítségével az elő­dök mozgalmi tapasztalatait jól hasznosíthatják. A har­minc évvel ezelőtti ifjak min­den erejüket az 1948-as sza­badságharc méltó megünnep- 'ésére fordították. mert tud­ták, hogy a rendkívül bonyo­lult és ellentmondásos kül- és belpolitikai helyzetben ne­kik kell megmutatniuk: a for­radalmi hagyományok méltó letéteményesei. Nehéz, de szép időszak volt,- a- ceglédi fiata­lok részt vettek a kórház újjáépítésében, tanoncotthon létrehozását kezdeményezték, nekiláttak a kipusztult park — ma Lenin-park — újrafásí­Hozzászólás cikkünkhöz Még egyszer a zsémbéki romtemplomról menteni ezt az értékes mű­emléket. A továbbiakban így írt: „őszintén szólva csodál­kozom ezen. Megértem, hogy a műemlékvédelem sok pénz­be kerül, de azt is tudnunk kell: a múlt értékeinek meg­őrzése. megóvása valameny- nyiünk közös érdeke. Hazánk egyik építészeti gyöngyszeme a zsámbéki templom. Az Élet és Tudo­mány néhány évvel ezelőtt -Szép hazánkat járva- soro­zatában foglalkozott e mű­emlékkel. Mivel hazánk való­ban szép, ezért a műemlékek is sok törődést igényelnek. Ne hagyjuk őket pusztulni. De most már — maradjunk a zsámbéki műemléknél — ne vitatkozzunk, hartem cseleked­jünk”. tásához. A MADISZ kezde­ményezte azt az előadássoro­zatot, amelynek témája a for­radalmi hagyományok tisz­telete volt: egyebek közt Tán­csics, Dózsa és Kossuth élet­útját, elevenítették fel a hall­gatók előtt. S még hosszan folytathat­nánk a sort a történelmi visz- szapillantással: a ceglédi kór­ház KISZ-fiataljainak VIT- estjén megelevenedett a há­rom évtizeddel ezelőtti pezs­gő időszak. Maczelka Tibor Cegléd Szovjet pedagógusok Kiskunlacházán Kedves vendégek érkeztek az elmúlt napokban a kiskun- lacházi Munkácsy általános is­kolába. Az egyik szovjet isko­la 20 fős pedagóguscsoportját fogadták a nevelők. Ez a talál­kozó csak egy láncszeme volt az évek óta tartó kapcsolat­nak, amely közel egy évtizedes múltra tekinthet vissza. A szovjet pedagógusok órákat lá­togattak, megtekintették a szaktantermeket, sportlétesít­ményeket. A legnagyobb si­kert a nyelvi laboratóriumban látott óra aratta. A tanítás után megbeszélték és kicserél­ték kiskunlacházi kollégáik­kal a módszertani tapasztala­tokat. Másnap folytatódott a baráti találkozó. Ekkor ugyanis az is­kola úttörőcsapata és a helyi Petőfi Termelőszövetkezet kö­zös szervezésében a szovjet pedagógusok és a tanulók bu­dapesti kiránduláson vettek részt. A helyi Kiskun és Pereg tsz, az ÉGSZÖV és a dömsödi Dózsa Tsz autóbuszain utaz­tak Budapestre, ahol többek között megtekintették a fővá­ros nevezetességeit. A prog­ramban szerepelt a Hadtörté­neti Múzeum megtekintése is. A jól sikerült kétnapos ba­ráti találkozó után, mindkét iskola vezetői, és tanárai meg­állapították, hogy ez a találko­zó hasznos volt; pedagógiailag és a kapcsolatok további fej­lesztése szempontjából egy­aránt. Bálint Ferenc, Kiskunlacháza Kocséri híradás Örömteli hír a helybeliek számára: Kocséron bölcsődét építenek a Felszabadulás té­ren. A helyi Üj Élet és a Pe­tőfi termelőszövetkezet össze­fogásával készülő gyermek- intézményben csaknem fél­száz apróságot tudnak majd elhelyezni. Az építkezést a KISZ-fiatalok is segítik: az őszi betakarítás során vég­zett társadalmi munkájuk bérét ajánlották fel erre a célra. Szeretnék beszámolni egy másik kocséri érdekességről is. A község százéves jubi­leuma alkalmából krónikát írt Antal Domokosáé: az alapítástól napjainkig dolgoz­ta fel településünk történe­tét. Előreláthatólag kétezer példányban jelenik meg a ki­máskor Is keressen lel bennünket. Reméljük, hogy az összegyűjtött anyagot sikerült kiadatnia. L. Z. Ecser: Küldeményét meg­kaptuk, de lapunk nem foglal­kozik keresztrejtvényekkel. Pró­bálkozzon esetleg a Füles szer­kesztőségében (Budapest, V. ke­rület, Münnich Ferenc utca 15.). A lapunkban vasárnaponként meg­jelenő keresztrejtvényt a Központi Sajtószolgálattól kapjuk. Postán küldték a Kaméleont Mire jő a garancialevél ? advány, s a közeljövőben már kapható lesz. Antal Domokos- 1 j egyébként megírja a ko­cséri Petőfi Tsz történetét is. Ügyhiszem, mindkét mun­kája jól szolgálja eredeti cél­kitűzését: a jelen dokumen­tumait megőrzi az utókornak is. Borzák Tibor Kocsér Szerkesztői üzenetek N. J.-né Gödöllő: Sajnálattal ér­tesültünk arról, hogy nem kapott .az. üzletekben kétlángos propán- bután-gáztűziielyet. Rövidesen le­vélben válaszolunk önnek, mit le­het tenni ebben az esetben. V. T. Újszilvás: Az ügyet kivizs­gáljuk, s az eredményről önt is tájékoztatjuk. S. I. Tahitótfalui Köszönjük so­rait, így már teljes a beszámoló: a tanácsadáshoz is több támpontot kaptunk. Kérésére levélbe^ vála­szolunk önnek. özv. K. J.-né Szlgetszentmlklós: Kérjük, hogy értékes soraival Bár a Ludas Matyi ja­nuár 12-i számában megje­lent panaszoslevél írója nem Pest megyei, a termék, mely­nek garanciális cseréjét meg­tagadták, a megyében készült. Kaméleont nem cserélnek? címmel közölte szatirikus he­tilapunk Szabó Dénes szanda- szőlősi diák panaszát, misze­rint Budapesten, a Keleti pá­lyaudvar melletti trafikban vásárolt egy Kaméleon nevű, négyszínű, fém golyóstollat. Hamarosan kiderült azonban, hogy a toll rossz; a gyártó cég, a pomázi írószer Szövet­kezet garancialevelét lobog­tatva rohant vissza a trafik­ba, hogy kicserélje. Ekkor érte a meglepetés, ugyanis — a levél szerint — az elárusí­tó közölte, hogy ő bizony, nem hajlandó másikat adni. „Ak­kor minek a szavatossági jegy, a garancia?” — fejezi be levelét a vékonypénzű diák. Ördögh Emánuel, az író­szer Szövetkezet elnöke is ol­vasta a cikket, s azonnal in­tézkedett. Január 16-án pos­tára adták Szabó Dénes cí­mére a reklamált toljat és el­nézést kértek tőle az „inci- dens”-ért, az elárusító helyett is. Az ügy tehát gyorsan ren­deződött mindkét fél megelé­gedésére. Igen ám, csak­hogy nem két félről van szó, hanem háromról, hiszen a szövetkezet jó hírét rontja — alaptalanul — az elárusító viselkedése. Az elnöktől azt is megtudtuk, hogy tavaly több mint 700 ezer tollat gyártot­tak, s ebből mindössze 15— 20-at kellett kicserélniük mi­nőségi reklamáció miatt. Igaz. hogy csak a 60 forintnál drá­gább termékeikért vállalnak egyéves garanciát, de ez is . több százezer darab évente. Belföldön a PIÉRT Nagyke­reskedelmi Vállalat hozza for­galomba a tollakat és külön­böző irodaszereket. Innét kapják az Ápisz-boltok és a trafikok is. Eddig nem oko­zott gondot az elvétve előfor­duló csere, de tény, hogyvisz- sza kell küldeni a PIÉRT- nek, s az továbbítja a gyár­tó szövetkezetnek. A jelek szerint az elárusító ezt talál­ta fáradságos munkának, in­kább elküldte a vevőt.' Va­jon ez volt az első és egyet­len eset? Nem a szövetkezetiek mun­kájának minőségében kétel­kedünk, hiszen 1977-ben 300 ezer tollat szállítottak Cseh­szlovákiába, 100 ezret az NDK- ba, 50 ezret a Szovjetunióba. A kereskedelmi szerződések értelmében félszázalékos ár­engedményt adnak, ami fede­zi az egyéves garancia költ­ségeit. Termelési értékük ta­valy meghaladta a 300 millió forintot, ebből 110 millió az export értéke. Negyvenötféle terméket — a golyóstolltól a fűző- és tűzőgépekig — szál­lítottak szocialista és kapita­lista országokba egyaránt. A -kapitalista exportjukat egy év alatt 23-ról 27 millió forint­ra növelték. Mindez azt bizonyítja, hogy amit csinálnak, jól csinálják, s szükség is van a termékeik­re. A legnagyobb elővigyáza­tosság mellett is előfordulhat azonban, hogy rejtett hibát fedez fel bennük a vevő. En­nek a kockázatát is magukra vállalják az egyéves garan­ciával. Lehet, hogy az eláru­sító mindezt nem tudta, vagy nem volt hangulata kicserél­ni a tollat, s nem gondolta, hogy Szabó Dénest ennyire felháborítja, ha megkárosít­ják. Az ügy szempontjából azonban mindez közömbös. Ha a pomázi szövetkezet dol­gozói becsülettel ellátják a fel­adatukat. ugyanezt elvárhat­juk a Baross téri trafik el­árusítójától is. T. Ágoston László A Pest megyei Hírlap ta­valy december 30-i számában „Már nem megóvni, megmen­teni kell” címmel ismét fog­lalkozott a zsámbéki rom­templom ügyével. Figyelem­mel kísértem a korábbi írá­sokat is — írta levelében Kő­vári József mendei olvasónk —. és sajnálattal értesültem arról, hogy az illetékesek még mindig nem találtak megol­dást, miképpen lehetne meg­Köszönet a támogatásért Szeretnék nyil­vánosan köszö­netét mondani az albertirsai Di­mitrov Termelő- szövetkezet dol­gozóinak, min­denekelőtt Far­kas Pál elnök­nek. A nagyköz­ségünkben mű­ködő iskolai kol­lektív rádióama­tőr-állomás ré­szére díszes iga­zolólapot nyom­tattak. A lap esz­tétikailag és tech­nikailag tökéletes kivitelezésű: a se­gítség harminc­ezer forintba ke­rült. s ezt az ösz- szeget saiát erő­ből nem tudtuk volna előterem­teni. Elmonda­HA7KPW ■Ifm nám azt is, hogy az ízléses lapot Rónai Mátyás rajztanár tervez­te. Eddig 62 or­szággal teremtet- , tünk kapcsola­tot, s reméljük hogy még továb­bi vidékeken is szívesen fogadták jelentkezésünket. A termelőszövet­kezet támogatása jelentős mérték­ben hozzásegít bennünket ahhoz hogy még ered­ményesebben te­vékenykedjünk a jövőben. Matusinka László Albertirsa Leveleink nyomában Próbálja ónos esőben E lnézést kérünk az olva­sótól: soha többé nem bírálunk. Ezentúl hiába pa­naszkodnak, hogy kétszer is el kellett menniük a boltba, mert először potyá­ra jártak ott: üres volt a polc, késve szállították a kenyeret. Mi nem kérdez­zük meg ezentúl a szállító vállalatot, de a sütőipart sem, miért késett, és nem bíráljuk a kereskedelmet sem: miért nem szolgálta ki rendesen a vásárlót? Nem tehetjük. Ehelyett egy újságíró munkatársunkat elküldjük a szállítási vállalathoz, adja át munkakönyvét a munka­ügyi osztályán, s ha netán az osztályvezető kételkedve nézne jónevű újságírónkra, miért akar egyik napról a másikra hátat fordítani hi­vatásának, s választja a szállítási dolgozók életét, szolgáljon magyarázattal. Az a sütőipari igazgató se képedjen el, akinél má­sik tehetséges kollégánk próbálkozik, mert holnap éjszakától kenyérsütéssel akarja keresni kenyerét. A kiskereskedelem üz­letvezetője is boldogan je­lentheti feletteseinek: von­zó lett a szakma, már új­ságírók jelentkeznek el­adóknak. A posta gondjai is eny hülnek: mindenki, aki ed dig bírálta a postát, mun­kába áll a KPM-tárcánál Ahelyett, hogy zúgolódná­nak, mert a levelek, a táv­iratok késve érkeznek; ■nert közeli rokonukat rész­vételük nélkül temették el, hiszen az értesítés a teme­tés után egy héttel érke­zett: vagy mert Málcsi és Fáni néni az egész falu előtt rossz hírüket költi, s egy világért sem hiszik el, hogy valóban a posta az oka, amiért nem vettek 'részt ángyuk esküvőjén —, most sürgősen jelentkezze­nek kézbesítőnek a posta­hivatalokban. A kézbesítők száma gya­rapodni fog, mert csatla­koznak hozzájuk azok is, akik nem nyugszanak bele abba, hogy rendszertelenül kapják az újságokat. Hiába fizetik ki időben napi- és hetilapjuk díját, azok bizo­nyos községekben, városok ban nem érkeznek időben, s van, ahol teljesen el is maradnak. Így ám! Bírálat helyett dolgozni kell. Mégpedig an­nál a cégnél, amelyiket szí­vesen bírálnának. Azzal szá­molni kell, hogy nem min­den bíráló hagyná ott szí­vesen mérnöki, orvosi, gép­írói. lakatos vagy szabász szakmáját, de arra is van megoldás. Fizetett rendes évi szabadságukat tölthetik az eddig megbírált Hivata­lok szolgálatában. Nem utaznak külföldre, sem a Balaton partjára, nem síel­nek a Mátrában. Szélben, sárban, fagyban és kániku­lában is végzik a postások, a pékek, a szállítóműnké sok, az eladók fáradságos munkáját. Erre ítéltettek. Erre ítélte őket kedves levélírónk, P. B.-né. Nem régen ugyanis egyik olva­sónk szerényen szót emelt amiatt, hogy pénzéért nem kapja meg az előfizetett újságot. A posta illetékese elnézést kért és azonnal in­tézkedett, a hibát korrigál­ták, a károsult azóta meg­békélt. Nem így P. B.-né, aki vé­delmébe vette a mulasztót és szidta a bírálót, mond­ván: álljon a postás helyé­re, majd megtudja, mi a munka. „Próbálná kihorda­ni esőben, sárban, hóban, ónos esőben az ilyen előfi­zető az újságot. Megtudná, mi az a mindennapi sta­féta ... az újságkihordók is emberek és le a kalappal előttük.” Más helyen „De nem tapasztaltam még, hogy valaki szabadsága alatt is elment volna újsá­got hordani. Pedig csak, ha meggyőződünk a körülmé­nyekről, aztán lenne értel­me a panasznak ...” És így tovább. Ismerős a szöveg, amely azt tekinti csak dolgozónak, aki a pult mögött áll. Aki vásárol, az nem dolgozó. Csak annak nehéz a felada­ta. aki kihordja az újságot. Akinek viszi — bár egész éjjel műszakban állt szol­gálati helyén —, ez esetben csupán olvasó és nem dol­gozó. Nem dolgozó az sem, akinek a szenet szállítják, csak az, aki a pincébe hordja. S nem tudja, mi a munka, aki eszi a kenyeret — csak az, aki azt süti... Aki a gázt jön javítani vagy a villanyt, az a dolgo­zó, és aki szabadságot vett ki, hogy napokig hiába várja a szerelőt, az here a társadalom nyakán. És így körbe-körbe. S aki éppen abban a pil­lanatban a „dolgozó”, an­nak mindig sajátosak a kö­rülményei, nehéz a helyze­te, a legfáradságosabb a munkája és áldozat a mun­ka frontján, szenvedője a szűk kapacitásnak, a mun­kaerőhiánynak ... Mégis, mielőtt végképp leszoknánk a bírálatról, s felmentenénk az objektív nehéz helyzetük miatt a mulasztókat, egyre felhív­juk a figyelmet: vannak, akik minden körülmények között fáradságos munká­val helytállnak, legyőzik a szűk kapacitások teremtet­te nehéz helyzeteket, jól szervezik, amit rájuk bíz­tak. S cseppet sem csodál­koznak azon, hogy bizonyos nehézségeket is le kell győzniük, mert fizetésüket elvégre valamiért kapják?! Az orvos beleizzad az operációba, a tanító abba, hogy szép gömbülyűen írja a gyerek az o betűt, a vil­lanyszerelő az életével ját­szik a póznán, a bányász naponta száz veszéllyel néz szembe, az országúton szá­guldó mentős önmaga biz­tonságát kockáztatja, hogy megmentsen egyetlen em­bert a haláltól. A munka gyönyörű, de ami igaz, az igaz: mind nehéz. P. B.-né írja: ....... az újságki­ho rdók is emberek és le a kalappal előttük ...” Előt­tük, és bővítem tovább gondolatát: minden mun­kás előtt. Feltéve, ha jól, közmegelégedésre végezték dolgukat. És ha nem? Akkor se szóljunk? S. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents