Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-25 / 21. szám
A daru már áll Szombaton állította fel a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat ezt a darut, amelynek segítségévei a Szabadság téri lakótelep Kossuth Lajos utca felőli részén építik a házakat. Winkler Csaba (elvétele Anyakönyvi hírek Született: Vidék József és Lakatos Irén Aranka: Erika, Nagy József és Farkas Etelka Mária: László, Losó Gábor és Jámbor Gizella Ágnes: Szilvia, Szabadi Zoltán Lajos és Pleiveisz Margit: Margit, Rákóczi Péter és Váradi Ágnes: Péter, Szabó Imre és Merkel Mária Margit: Szilvia, Bugyi József és Maszlag Margit: Ar-drea, Húszai Árpád és Nagy Erzsébet: Árpád, Juhász József és Geri Klára: Bernadett, Kiss Lajos és Bá- bosik Erika: Erika, Hajdú István és Nagy Erzsébet: István, Kurilla Sándor és Mud- ra Mária Magdolna: Sándor, Szekeres István és Fekete Mária: Tünde, Bán István és Magyar Erzsébet: Zoltán, Nagy Gusztáv és Péter Ilona: Dorottya, Rácz Elemér Gyula és Vida Julianna: Erika, Jámbor László Mihály és Schier Mária Magdolna: László, Szebellédi András és Wéber Márta: András, Varga Imre és Pásztor Ilona: Judit, Both Zoltán és Hangodi Mária: Brigitta, Nagy János István és Nagy Mária Rozália: Erzsébet, Sibak Sándor és Pintér Erzsébet: Zsuzsanna nevű gyermeke. Névadót tartott: Beke János és Fekete Erzsébet: János Tamás, dr. Farkas István és Fekete Mária: Zsuzsa, Já- nosik Imre és Katus Marianne: Zsófia, Harkas Csaba és Ribárszky Márta: Lívia nevű gyermekének. Elhunyt: Nagy Dániel, Gödöllő, Blaháné út 188, Váli Elek, Gödöllő, kastély, Buz- ma András, Gödöllő, kastély. V. ÉVFOLYAM, 21. SZÁM 1918. JANUAR 25., SZERDA A mezőgazdasági gépesítés távlatai Tervezik a jövő technológiáját Felmérik és előrejelzik az igényeket A mezőgazdaságban a legtöbb munka néhány napos, esetleg egy-két hetes csúszással évről évre ugyanabban az időben ismétlődik. A szántóföldeken, de gyakran még a fedett helyeken, fóliatelepeken, üvegházakban is az évszaknak megfelelő jellegzetes munka folyik. Mindehhez nemcsak a gazdaságoknak, hanem az üzemszerű gépvizs- gá’.atokat végző kutatóknak is alkalmazkodniuk kell. A Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet tevékenységére is ez a jellemző, a gépsorok, termelési eljárások értékelését — a minősítéshez szükséges méréseket — egy-egy növényi kultúra esetében év közben fejezik bel Ezután készítik el a vizsgálatról szóló jelentéseket, amelyeket a megrendelők, gépgyártók, illetve a gépújdonságok leendő forgalmazói várnak tőlük. ÉRTÉKELÉS Ev végén az egész esztendei munka áttekintésére, a kutatási eredmények értékelésére újra visszatérnek. Attól függetlenül, hogy a mező- gazdasági műszaki fejlesztés több területén a társintézmények és a termelési rendszerek is hatékonyan dolgoznak, az intézet tevékenységének év végi elemzés.?, mindig jól tükrözi, hogy a hazai mezőgazdaság gépesítésében hol értek el haladást, és hol akad javítani való. Az MGI kutatói természetesen nemcsak a mai és a közvetlenül előttük álló feladatokon gondolkodnak. A múlt év eredményeként könyvelhetik el például, hogy kidolgozták a VI. ötéves tervben várhatóan használatba veendő, ma még természetesen nem létező gépek úgynevezett egyedi követelménylapját. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy az intézet kollektívája csaknem százszázalékosan felmérte és előrejelezte, hogy a következő tervidőszakban miképpen fest a gabonafélék, a MINDIG BO VÁLASZTÉK Több évtizede a pult mögött AHOL BIRKAHÚS IS KAPHATÓ Valamely település lakosságának közérzetét nagyban befolyásolja a bolthálózat sűrűsége és állapota és nem utolsósorban az, jó vagy gyenge az áruellátás. Járásunk községeinek zömében az ÁFÉSZ-ek hivatottak arra, hogy gondoskodjanak a mindennapi élelmiszerről és más árucikkekről, méghozzá időben, kellő bőségben és választékban. Feladatuknak általában eleget tesznek, még akkor is elmondhatjuk ezt, ha olykor és helyenként több húsra és töltelékárura lenne szükség. Élelmiszerbolt egy-egy községben általában több van, hentesüzlet azonban szinte nindenütt csak egy. A hús pe- iig manapság kelendő portéka, a családok asztalára majdnem mindennap kerül belőle és sokat fogyasztanak az üzemi konyhák és a veneealátó- aelyek is. A hús elosztása most is az úgynevezett keretgazdálkodás szerint történik. így hát köny- nyen előfordulhat, hogy valahol szűk a választék. Ilyen szempontból Pécel szerencsésnek mondható. Az ÁFÉSZ Rákos utcai húsfooljában rendszerint minden kapható. A bolt vezetője, Gertner Sándor és felesége mindent elkövetnek a lakosság jó ellátására. Nem várják karba tett kézzel a szállítókat, hanem utánajárnak az árunak. Az első, ami a boltba lépőnek feltűnik, itt mindig hideg van. Bundában és pufajkában dolgoznak, mert az áru természeté így kívánja. A kiszolgálás gyors és pontos. Néha-néha hiánycikknek számító belsőséghez is hozzá lehet jutni. A választékra jellemző, hogy a szokásos marha- és disznóhús mellett esetenként az újabban felkapott birkahús is kapható. El vannak látva téliszalámival, virslivel, hurkával és nagyon sokféle töltelék- és füstölt áruval. Hétvégeken hal is kapható. Éppen ezért nem csodálható, hogy az üzlet igen forgalmas, rendszeresen megállnak itt az átutazók is, ismerve a hírét. Gertner Sándor és felesége több évtizede áll a pult mögött, a péceliek megelégedésére. A. L szálas takarmányok, a cukorrépa, a burgonya, a kertészeti kultúrák stb. géprendszere. Ezen belül meghatározták azt is, hogy a termelés jelenlegi színvonalának emelését elősegítendő mennyivel nagyobb és mennyivel jobb minőségű munkát végző gépek kellenek a gabona aratásához, a különböző növényvédelmi munkákhoz, a talajműveiés- hez, a cukorrépa szedéséhez, a szüreteléshez és így tovább. A követelménylapokat, persze a még típusjelében ismeretlen gépekre, már az i^én átadják a mezőgazdasági gépeket gyártóknak és forgalmazóknak. Ha úgy tetszik, az MGI ezzel kívánságlistát nyújt át, amely a nagyüzemek 1980 utánra szóló gépigényét tartalmazza. A szándék nyilvánvaló: a gépek előállításán munkálkodóknak támpontot kívánt adni az intézet, a beszerzendő és gyártandó berendezések milyenségét és mennyiségét illetően, így is szeretnének hozzájárulni mezőgazdaságunk műszaki fejlesztéséhez. SZEMPONT Ezek és egyéb szempontok voltaképpen néhány részterület fejlesztését már most meghatározzák, hiszen az előbbiek egy előttünk álló hosz-: szabb időszak követelményeit fogalmazzák meg. Eredményes vizsgálatokat zártak le például a műtrágyaszórás minőségének javítására, az itt alkalmazott gépek munkájának korszerűbbé tételére. Az elmúlt években vitatták, hogy vajon a röpítőtárcsás műtrágyaszórók (jelenleg többségében ezeket használják) megfelelnek-e a követelményeknek. Az intézet kutatói szerint a munka minőségét tekintve ezek a gépek általában jók, hozzátéve, ha szakszerűen kezelik őket. Lényeges követelmény a szórás egyenletessége, ami, ha a műtrágya megfelelő állapotú, a tárcsás gépekkel elérhető. Az előforduló hibák legfőbb oka még ma is az, hogy az egymás mellett szórt fogások csatlakoztatása nem pontos. Ilyen esetben gyakran trágyázásán vagy gyengébben szórt sávok maradnak el, ami végül is termésveszteséghez vezet. Az MGI-ben végeztek kísérleteket a szórás egyenletességét még jobban kielégítő, nagyobb sebességgel dolgozó műtrágyaszóró tárcsák fejlesztésére és megállapították!, hogy különösen nitrogén- tartalmú fejtrágya terítésére alkalmasabb, pneumatikus rendszerű gépek használatát kell szorgalmazni. Az alapműtrágya adagolására továbbra is a röpítőtárcsás szórókat ajánlatos használni, annál is inkább, mivel ezek teljesítménye nagyobb a többi berendezésénél. TÁROLÁS A takarmánygazdálkodás műszaki feltételeinek megteremtésén régóta munkálkodik az intézet. A tavaly vizsgált betakarító gépsorok gépeire általában jellemző, hogy a ma általánosan használtakhoz képest nagyobb teljesítményűek. Több új technológiában a betakarítás műveletei, a munkák szervezésének mikéntje is változott a hagyományoshoz képest. Ezekkel a nagy teljesítményű berendezésekkel olyan szénakészítési;' tárolási és tartósítási eljárásokat alakítottak ki, amelyeknek minden művelete gépesített, ugyanakkor a tápértékét is megőrzik. Kísérleteket végeztek a sodró és göngyölő rendszerű hengeres nagybálázókkal és a szögletes nagybálákat készítő gépekkel. A sodró rendszerű bálázóra alapozott technológiát a gyepszéna, a göngyölve vagy a szögletes bálázógépre alapozott betakarítási technológiát a lucernaszénához javasolják. A gyepszéna nagy- bálás betakarításának elterjedését elsősorban azért látják célszerűnek, mert az élőmunka iránti igényt a jelenleginek harmadára csökkentik. Az élőmunka-megtakarításnak az előbbinél is jobb, körülbelül hetvenszázalékos értékét adja a lucerna betakarításának nagybálás módszere. Tény azonban, hogy ez utóbbi, mivel a lucernabálákat fedett helyen kell tárolni, ma még költséges, ha nincs megfelelő tárolószín. Remélhető, hogy a gépesítés fejlesztésével ez a kérdés is megoldódik. Fehér István Farsang évadján Párosbál, népdalosvetélkedő FONÓ HELYETT IFJÚSÁGI KLUB A farsang a vidám bálok, esti szomszédolások és komá- zások ideje. Bár az utóbbi másfél-két évtizedben alapjaiban változott meg a falun élő émberek életmódja, évszázados hagyományok sorvadtak el, megszűntek a fonók, ritkábbak a téli tollfosztók, csendesebbek a disznótorok — a társasélet utáni vágy új szokásokat és formákat hívott életre. A fonóházak szerepét átvették az ifjúsági klubok, az esti, különösen az idősebbek által kedvelt szomszédolásokat felváltották a nyugdíjasklubok, a különböző szakkörök és öntevékeny művészeti csoportok. Ezek egész évben fogadják az érdeklődő látogatókat, lehetőséget teremtenek a folyamatos művelődésre és eszmecserére. A farsang vidámságával, tarkaságával és hangosságával elüt ezeknek az állandó csoportoknak a munkájától. Januárban, februárban megsza- ■porodnaik a bálok, szinte heti rendszerességgel ismétlődnek. Ezek sem egyformák azonban, a fiatalok táncától erősen különbözik a sok községben ilyenkor tartott nősök, illetve párosbál. A 30—40 éveseknek teremtenek alkalmat évente egyszer az önfeledt mulatozásra és táncolásra, hiszen ennek a korosztálynak a tagjai jobbára csak lakodalomban mozgathatják meg táncos lábukat. Hévízgyörkön már hetekkel korábban megkezdődtek az előkészületek, hogy a művelődési ház párosbálja igazi farsangi szórakozást nyújtson. A rendező bizottság tagjai, Gábor Antal, Gedei László, Kovács Miklós, Kustra Tibor, Sápi István, Bazsik Károly, Toldi Miklós házról házra járva kopogtattak az ajtókon és hívogatták az asszonyokat, férfiakat. EDZES HETENTE KÉTSZER Ügyesek a túrái tornászcsemeték OLIMPIA A LEGKISEBBEKNEK Vált a pók járás stafétája. Többször hírt adtunk hasábjainkon a túrái általános iskola tanulóinak sportsikereiről. Járási, megyei, sőt néhányszor országos versenyeken is kitűnően helytálltak. Az utóbbi években legtöbbször tornában és labdajátékokban születtek értékes eredmények. A tornászok tudására felfigyelt a helyi Vörös Meteor Sportklub is, és az általános iskolát elhagyó gyerekek fejlődésének biztosítására tornaszakosztályt hoztak létre. A szakosztály vezetője Lendvai Márton testnevelő tanár, maga is szenvedélyes művelője e sportágnak. Mint mondotta, tavaly megnyerték a Pest megyei tornakupát, aranyjelvényt szereztek az országos harmadik osztályú tornászbajnokságon'. Említsük meg a kiváló tornász nevét is: Tóth Erzsébet. Szép eredményt ért el Hámori Csilla ötödik osztályos tanuló, aki kisdobos megyei bajnok lett, s jelenleg ő a legtöbbet tudó tornászlány Túrán. A szakosztálynak egyébként huszonöt tagja van, közép- és általános iskolások. A rangidős a gimnázium első osztályát végző Dolányi Katalin nemcsak kiváló teljesítményével, de segítőkészségével is jó példát mutat a kisebbeknek. Megkérdeztük Lendvai Mártont arról is, mi a kiváló eredmények titka. Titok nincsen, minden siker mögött szorgos munka rejlik. Hetente két alkalommal edzenek és ilyenkor nem hiányozhat senki. Még a nyáron sem, amikor pedig a tanulók vakációztak. A másik, hogy minél korábban el kell kezdeni az edzéseket. A napokban rendezték meg például először az óvodások olimpiáját, amelyen a két óvoda 10—10 tagú csapattal képviseltette magát. — Mi lett az eredménye az olimpiának? — Bár pontoztuk a két óvoda csapatának teljesítményét, úgy érzem, nem ez a néhány pontnyi különbség a lényeg — hangsúlyozta Lendvai Márton. — Valamennyi gyerek nagyon ügyes volt, látszott gyakorlatukon, hogy a mozgáskultúrájuk fejlesztésével az óvó nénik is sokat foglalkoznak. Persze a legügyesebb ötévesek a tornaszakosztályban folytatják majd a felkészülést. Említsük meg az ő nevüket is. Az 1. számú óvodából Seres Csilla. Csörpi Erzsi és Dúsa Jóska, a 2. számúból Szénási Ági, Be- recz Tomi és Denatrovics Kriszti mutatkozott a legtehetségesebbnek. Irta és fényképezte; Takács Pál Szomhaton aztán a művelődési ház gyermek-citerazene- kárának hangjaira gyülekeztek a résztvevők. A gyerekei régi hévízgyörki népdaloka' játszottak vidáman, frissen, mintha érezték volna, hogy a hangulatkeltés nehéz, de szép feladatát kell ellátniuk. A gyermek népi együttes által bemutatott játékok a nyitócsárdást pótolták, s amikor Katona István és Tóth Tihamér lakodalmas zenekara rázendített a csárdásra, szinte mind a kétszáz vendég egyszerre állt fel az asztaltól, hogy ki-ki a párjával táncra perdüljön. A 20—25 évvel ezelőtti lányok, legények, akik közül sokan nagyszülőkként járták a csárdást, meghazudtolták korukat, erre az estélyre visz- szafiatalodtak, s ifjúságukat idézve ropták a táncot egészen a hajnali órákban elhangzó Rákóczi indulóig, amely a bál végét jelezte. Ám addig még sok minden történt. Éjfélkor kezdődött a népdalénekesek vetélkedője. A zsűri tisztjét az asszonykórus három tagja: Gábor Antalné, Gergely Tiborné és Kovács Miklósné látta el. Sokáig mérlegelték a hallottakat, amíg megszületett az eredmény. Első helyezést az az öttagú férficsapat ért el, amelynek Gábor Antal volt a vezetője. A második helyen Bolbás János végzett, akinek külön érdeme, hogy az egész termet megénekeltette, a harmadik díjat Kerekes Károly és Pintér Tibor vehette át. Tizenhat pár versengett a legjobb csárdázó címért.. Nem volt könnyű kiválasztani a három legjobbat, hiszen valamennyien szépen, a régi hagyományos módon táncoltak. A versenyek befejezése után fokozódott a hangulat, a zenekar egyre hosszabb szüneteket tarthatott, mert a spontán alakult kórusok egymással--versengve énekelték a szebbnél szebb dalokat, amelyek itt születtek Hévízgyörkön, meg a Galga völgy többi falujában, az ősök ajkán. F. M. Nyugdíjasok Értékelő évadnyitó Az idén: járási találkozó Évadkezdő összejövetelt tartott a veresegyházi nyugdíjasklub. Találkozóik állandó helyén, az ifjúsági klubban, a klub vezetőjének tájékoztatója alapján értékelték a tavalyi munkát, amely igen gazdag volt. Részt vettek ifjúsági találkozókon, klubkiránduláson, köszöntőkön, színes útibeszámolókat hallgattak. A klub az intézménytől kapott támogatáson, kedvezményen kívül ötezer forintos betétkönyvvel rendelkezik. Ennek az összegnek a felhasználásáról minden évben a tagság dönt. Ezen az összejöveteler közölték azt is, hogy a művelődési központ az idén járási nyugdíjas-találkozót szervez. Galgamácsa Szánkóverseny, közgyűlés Szánkóversenyt rendez a galgamácsai sport egyesület tömegsportbizottsága január 28 án, szombaton, amennyiben az időjárás engedi. Nevezni a helyszínen, Újtelepen lehet. Másnap, vasárnap, január 29-én reggel nyolc órától évadnyitó sakk- és asztaliteniszverseny lesz, az általános iskolában. A tornán a szakosztály tagjai és az Edzett Ifjúsá gért mozgalomban részt vevők indulhatnak. Hétfőn, január 30-án este hat órakor tartják a galgamácsai összefogás Tsz SE sportközgyűlését a helyi művelődési ház ifjúsági klubjában.
