Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-22 / 19. szám

Útban az üzemanyag- utánpótlás a SzaIjut—6-ra Az űrnégyes kiemelkedően jó munkát végzett Elsősorban hajtóanyagot szállít a Szaljut—6 űrállo­másra a világ első teherszállí­tó űrhajója, a pénteken fellőtt Progressz—1. A hajtóanyag-utánpótlás azért fontos, hogy hosszú idő­re biztosíthassák az űrállo­más megfelelő működését. A különböző tudományos vizs­gálatok elvégzéséhez ugyanis gyakran kell az űrállomás helyzetét megváltoztatni, üzembe helyezni a kormány­zó rakétákat. Mivel az űrállomás az at­moszféra legfelsőbb rétegei­ben kering a Föld körül, las­san fékeződik, s így időről időre üzembe kell helyezni a főhajtóművet is, hogy a süly- lyedö űrállomást ismét az ere­deti pályára állítsák. Ehhez van szükség a hajtóanyag­utánpótlásra. A teherszállító űrhajó fellövése egyben azt is jelzi, hogy a szovjet űrku­tatás vezetői hosszú időn át teljes kapacitással kívánják T úlzás lenne olyasfajta rangot adni egy vá­rosnak, ami nem já­randósága, jelen esetben azt állítani, Vác nagy ipar­város, az azonban tény, hogy ipara állóeszközei — bruttó érték alapján szá­mítva — nagyobb summát képviselnek, mint például Békéscsabáé, Egeré, Zala­egerszegé. Minél nagyobb értéket bíznak valaKire, felelőssége, kötelessége is annál több van, ez termé­szetes következtetés. En­nek a következtetésnek az ipari termelési gyakorlatá­ban kell testet öltenie, azaz ahol tekintélyes összeg fe­jében bővül folyamatosan az eszközállomány, ott an­nak kihasználása is első­rangú tényező. Az MSZMP Központi Bizottsága 1977. december 1-i ülésén Németh Károly, a Politikai Bizottsági tagja, a Központi Bizottság titká­ra előadói beszédében, az 1978. évi népgazdasági terv feladatait összegezve, hang­súlyozta: „Az irányítás és a végrehajtás minden szintjén alapvető feladat- nak kell tekinteni a terme­lési szerkezet fejlesztését, a műszaki színvonal eme­lését, a beruházások terv­szerű megvalósítását, az állóeszközök gazdaságos ki­használását, az ésszerű ta­karékosságot, a munkaerő hatékony foglalkoztatását.” Láncszemként összekap­csolódó tényezők ezek, egyik a másikat nemcsak föltételezi, hanem alakítja is, bonyolult kölcsönhatá­sokkal kell tehát annak számolnia, aki a jelzett teendők végrehajtásában közreműködik. Gondolat- menetünkben ez az, aki több mint tizenháromezer ember, Vácott ugyanis eny- nyien keresik kenyerüket a negyvenegy ipartelepen, s bár a feladatok súlya erő­sen különböző, az kétségte­len, mindenkinek megvan a maga dolga. Az állóesz­közök jobb hasznosításáért az igazgató, az üzemvezető sokkal többet, tehet, mint egy-egy gépkezelő, de ten­nie mindenkinek kell, kel­lene. A z előző mondat befeje­ző szavának feltételes ■ módja sejteti, ahogy másutt, úgy Vácott sem nevezhető megnyugtatónak az eszközökbe fektetett pénz kamatoztatása. Való­jában a városban jobb a helyzet, mint megyei átlag­ban, vagy országosan, mert a legfontosabb termelőbe­rendezések műszakszáma — az iparági jellegtől füg­gően — 1,6—1,9. A legutób­bi esztendőket figyelembe véve, elégedettséggel álla­píthatjuk meg, hogy a vá­ros ipari üzemeiben az eszközök kihasználása ja­vult, amit nemcsak az át­lagos műszakszám növeke­dése bizonyít, hanem — többfajta iparterületen is, így a Cement- és Mészmű­vek gyárában, a kötöttáru- gyárban, a Forte Fotokémiai iparnál — az egységnyi eszközértékre jutó termelés emelkedése úgyszintén. Biztató és tartós folya­matnak lehetünk tanúi, azaz, akár a teljes elége­dettséget is megengedhet­nek magunknak, mondván, bárcsak mindenütt így mennének a dolgok. Sze­rencsére, a váci ipari egy­ségek túlnyomó részében sem a politikai, sem a gaz­dasági vezetés ilyesfajta megnyugvása nincs jelen. Annál inkább kitapintható az a fölismerés, hogy az állóeszközök kihasználásá­nak javítását szakaszokra kell Osztani, s látványos, de tiszavirág életű eredmé­nyek helyett a tartósan kedvező változások adják az igazi célt. Az ilyesfajta törekvések gyakorlaíbani érvényesítését láthatjuk az Egyesült Izzó fényforrás- gyárában, a Híradástechni­kai Anyagok Gyárában, ahol a technikai fejlesztést egyre szorosabban követi nyomon az új, s a koráb­biaknál értékesebb terme­lőberendezések átlagosnál jobb hasznosításának meg­szervezése. D őlt betűs szedéssel tet­tük hangsúlyossá a megszervezése kifeje­zést, mert itt van a lényeg. Annak az igazságnak az elfogadásán, hogy az esz­közállomány magasabb szintjéhez a szervezettség szigorúbb keretei társulja­nak, mert csak így teremt­hetők megfelelő üzemelési körülmények. Szó sincs ar­ról, Vácott valamennyi ipari üzem kitűnő techni­kai tárházzal láthat neki a termelési feladatok teljesí­tésének. A kötöttárugyárat kivéve a textilipari egysé­gek sokat kínlódnak elöre­gedett eszközeikkel — igaz, a Magyar Selyemipar bé­lésszövőgyárában, a Pa­mutfonóipari Vállalat fi­nomfonó és cérnázógyárá- ban most már megkezdő­dött a korszerűsítés —, ha­sonló a helyzet a Könnyű­ipari Gépgyártó Vállalat 6. sz. gyárában is, azaz elen­gedhetetlenül szükség van a folyamatos bővítésre. Legalább ekkora szükség van azonban arra is, hogy a szakaszosság ugyan ré­szekből, de összefüggő ré­szekből alakuljon ki, s ne egymástól különvált dara­bok testesítsék meg azt. Ennek elérését első sorban az szolgálja, ha valamennyi termőhelyen belátják, nem elég egy-egy termelési té­nyezőt kiragadni, hanem azok együttesét kell vizs­gálni, mert a sűrűn emle­getett munkaerőhiány ko­rántsem kizárólagos oka az elérhetőnél kisebb eszköz­kihasználásnak. Az okok bonyolult szövevényét föl­tárva lehet csak előbbre jutni, azaz az elavult esz­közök selejtezésének lassú­ságával éppúgy szembe kell nézni, mint az anyag- és szerszámellátás ismétlődő zavaraival. Jól látják Vá­cott, hogy aki sokat mar­kol, az keveset fog, s ezért rangsorolják feladataikat, azt állítva az első helyre, amit valóban képesek meg­oldani. Nem másra, csupán a megoldások összekötő szálaira hívjuk fel a fi­gyelhet, mint nélkülözhe­tetlenre, mint olyanra, ami eddig a megérdemeltnél kisebb figyelmet kapott. S persze, ezek az összekötő szálak nemcsak Vácott erő­sítendők, sőt, a legtöbb he­lyen azért kell birkózni, — hogy meglegyenek. Mészáros Ottó működtetni a Szaljut—6 min­den berendezését. A teherszállító űrhajót — amelyet a földi irányító­központban tréfásan tankha­jónak is elneveztek — úgy képezték ki, hogy az űrállo­mással történő összekapcso­lás után a hajtóanyagot kü­lön berendezéssel lehessen át­szivattyúzni a szállító űrha­jóról az űrállomás tartályai­ba. Ugyancsak különleges gonddal oldották meg a rako­mány többi részének elhelye­zését is. Szombaton már közeledett a Szaljut—6 űrállomás felé a világ első teherszállító űrha­jója, a Progressz—1. A földi irányító központ közlése sze­rint a kísérlet az előre meg­adott programnak megfele­lően haladt. A pályamódosí­tás után a teherszállító űrha­jó pályája megfelelt a kiszá­mítottnak és a Progressz be­rendezései a tervezettnek meg­felelően dolgoztak. Közben az űrállomáson foly­tatódott a megadott program­nak megfelelő munka. Roma- nyenko és Grecsko —y nyil­ván a várható nagyobb meg­terhelés miatt — csak kisebb feladatokat kapott: ellenőriz­ték számos műszer és beren­dezés működését, ismét nagy- takarítást rendeztek és az ösz- szegyűjtött tudományos meg­figyelési anyagot osztályoz­ták. Az orvosi vizsgálat sze­rint egészségük kifogástalan, vérnyomásuk és pulzusuk nor­mális. A Földre visszajuttatott anyag, amit az űrállomásról Dzsanibekov és Makarov ho­zott magával, már eljutott az érintett tudományos kutató- intézetekbe és feldolgozása haladéktalanul meg is kez­dődött. Az űrhajózási szak­értők szerint a hatalmas anyag- mennyiség rendkívül értékes, azt tanúsítja, hogy az állan­dó személyzet, éppúgy, mint az űrnégyes, kimagaslóan jó munkát végzett, (Tudományos kommentárunk a 10. oldalon.) PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXII. ÉVFOLYAM, 19. SZÄM Ara 1 forint 1978. JANUAR 22., VASÄRNAP A fiatalok jelentős résit vállalnak az enyhülésért vívott harcban Folytatódik az európai ifjúsági leszerelési konferencia Maróthy László beszéde Szombaton a Parlament kongresszusi termében a ple­náris üléssel folytatta mun­káját az európai ifjúsági le­szerelési konferencia. Konti­nensünk országaiból az ifjú­sági szervezetek további kép­viselői érkeztek Budapestre, így már több mint 300 fiatal ült a padsorokban. A reggeli vitát követően Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságá­nak első titkára lépett a szó­noki emelvényre. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ség és hazánk egész ifjúsága nevében köszöntötte a leszere­lési konferencia részvevőit, majd így folytatta: — A magyar ifjúság, amely­nek nevében beszélek, jófor­mán beleszületett a szocializ­mus mai gyakorlatába. Jól érzi magát, bizalommal tekint a jövőbe és reális terveket sző. Van ereje ahhoz, hogy elődeink munkájára alapozva és példájából okulva megte­remtse a boldogulásához szük­séges gazdaságot. Ehhez vi­szont béke és nemzetközi biz­tonság szükséges. A továbbiakban arról szólt: a hetvenes években kibonta­kozott enyhülési folyamat bi­zonyítja, hogy egyre több fe­lelős politikai erő ismeri el az Az országgyűlés küldöttsége elutazott a Szovjetunióba A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának meghívására szombaton hivatalos, baráti lá­togatásra Moszkvába utazott a magyar országgyűlés kül­döttsége. A delegációt Apró Antal, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, az ország- gyűlés elnöke vezeti; tagja Gajdos Ferenc, Klenovics Im­re, Marjanek József, Selyem Zsigmond, Szászi Gábor és Te­leki Istvánná képviselő. A kül­döttséget a Keleti pályaudva­ron Péter János, az ország- gyűlés alelnöke, valamint az országgyűlés számos tisztség- viselője búcsúztatta, ott volt Feliksz Bogdanov, a Szovjet­unió budapesti nagykövetségé­nek ideiglenes ügyvivője. Huszár István Vietnamba utazott Le Thanh, a Vietnami Szo­cialista Köztársaság minisz­terelnök-helyettese, az Állami Tervbizottság elnöke meghívá­sára szombaton küldöttség uta­zott Hanoiba Huszár István miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke vezetésével, a gazdasági együtt­működés időszerű és távlati kérdéseinek megtárgyalására. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Bíró Ferenc, az Országos Tervhivatal elnökhe­lyettese búcsúztatta, ott volt Nguyen Phu Soai, a VSZK bu­dapesti nagykövete. Tejfeldolgozók Tavaly csaknem 30 millió liter tejet dolgozott fel a ceglédi Tejipari Vállalat. Idén 10,5 százalékkal többet, 28 és félmillió literből készült tejföl és zacskós tej. európai államok kapcsolatai­nak alakulását meghatározó új realitásokat. Maróthy Lász­ló utalt az enyhülési folyamat kiemelkedő állomásaira, s a helsinki záródokumentum kap­csán hangsúlyozta: — Hazánk népe és ifjúsága üdvözölte a saját törekvéseit tükröző dokumentum aláírá­sát és támogatja azokat a lé­péseket, amelyeket a Magyar Népköztársaság kormánya tett és tesz a megvalósítás érde­kében. Mi azt a felfogást vall­juk, hogy a Helsinki záróok­mányt nem újraértelmezni vagy újrafogalmazni kell, ha­nem kitartó erőfeszítésekkel, türelmes munkával egységes egészként végrehajtani. Ebben a szellemben fogalmazzuk, hogy konkrét eredmények szü­lessenek katonai feszültség enyhítésével és a leszerelés kü­lönböző kérdéseivel foglalko­zó tárgyalásokon is. Támogat­juk a Varsói Szerződés poli­tikai tanácskozó testületének 1976. novemberi ülésén elhang­zott javaslatok megvalósítá­sát, amelyek értelmében a hel­sinki záróokmányt aláíró or­szágok — többek között —kö­telezettséget vállalnának arra, hogy nem alkalmaznak egy­más ellen elsőként nukleáris fegyvert. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a Szovjetunió új békekezdeményezéseinek, ame­lyek a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfordu­lóját ünneplő Moszkvában hangzottak el, s amelyekre a Magyar Népköztársaság par­lamentje egyetértéssel, pozi­tívan válaszolt. A nukleáris fegyverek gyártásának egy­idejű beszüntetése, majd a készletek fokozatos megsem­misítése és a békés célú atom­robbantások moratóriumának meghirdetése az általános le­szerelés elengedhetetlen fel­tétele. A KISZ Központi Bizottsá­gának első titkára hangsú­lyozta az ifjúság jelentős sze­repét a békéért és az enyhü­lésért vívott harcban, kiemel­ve, hogy a magyar ifjúság szervezetei részt vállalnak a haladó ifjúsági mozgalmak munkájában és különös gon­dot fordítanak az európai fia­talok szervezeteivel kialakí­tott együttműködés fejleszté­sére. A kontinens ifjúságának hozzá kell járulnia ahhoz, hogy mindenki, az illetékes kormányok is megértsék: a fegyverkezési versenyt nem lehet új, és mind újabb, ha­tásosnál hatásosabb fegyve­rekkel megállítani. A lesze­relés nemcsak a fegyverek kérdése. Sokkal többről van szó. Az életről, minden ember jogáról egy igazságosabb, biz­tonságosabb jólétet ígérő hol­naphoz. Ezért szavazunk tisz­ta lelkiismerettel a konferen­cia közösen kidolgozott záró- dokumentumára és biztosítha­tom önöket, hogy a magyar if­júság, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség kész aktí­van közreműködni annak meg­valósításában — mondotta be­fejezésül Maróthy László. (Folytatás a 2. oldalon.) Korszerű termékek — exportra is Egyesített erővel a vecsésiek és maglódiak Korábban, ha két — akár ipari, akár mezőgazdasági — szövetkezet összevonásáról kaptunk hírt, azonnal felvető­dött a kérdés: melyik volt a ráfizetéses, a rosszul gazdálko­dó, a gazdaságtalan. Mostaná­ban viszont egyre gyakrabban fordul elő, hogy két erős, sőt kiemelkedően jó termelőegység is összeolvad, mert együtt, kö­zös erővel még hatékonyab­ban teljesíthetik a gazdasági feladatokat. Ez a cél vezette legutóbb a Vecsési Ferroelektrilui és a Maglódi Vas- és Fémipari Szö­vetkezet vezetőit és tagságát, amikor úgy határoztak, hogy erejüket koncentrálják egy magasabb fejlettségi színvo­nal érdekében. — Közös erővel jobban tud- jqk szolgálni a tagság érde­keit, és a jelenleginél jóval magasabb színvonalú terme­lést valósíthatunk meg. A két azonos profilú szövetkezetben nem kell külön-külön végezni a termelés korszerűsítését, nem emészti fel egy-egy na­gyobb beruházás az anyagi erőket, mivel így nagyobb a fejlesztési-beruházási alap, és könnyebben megoldható a pro­filtisztítás is — mondta Császi Sándor, az egyesült Ferro- elektrika szövetkezet elnöke vezetőségválasztó közgyűlés után. — Ezzel az összevonás­Neues Dezső ts Szombaton tartotta zárszám­adó közgyűlését a szarvasi Dózsa Termelőszövetkezet, amelyen részt vett és felszólalt ! sal a tagság is egyetértett. A közgyűlés előtt sok különböző fórumon megtárgyalták a le­hetőségeket, elképzeléseket. Mindkét egység túlteljesí­tette az 1977-es tervét: az elő­zetes számítások szerint a maglódiak, 30 millió, a vecsé- siek 72 millió forint termelési értéket értek el. Külföldi pia­con csak a vecsésiek értékesí­tették termékeiket: mintegy 16—13 millió forint értékű háztartási készüléket szállítot­tak a szocialista országokba. Ezek a termékek a hazai pia­com is keresettek, és minősé­güket garantálja a háromszor elnyert „Kiváló áruk fóruma” embléma. Az idei tervet, amit rövide­sen a közgyűlés is megtárgyal, már közösen készítette a két szövetkezet: 120 millió forint termelési értéket szeretnének elérni. Ügy tervezik, hogy ha az idén még nem is. de jövőre már a maglódi telep termékei­ből (többek között az úgyneve­zett EUR—1, európai szabvány alapján készült kiskonténer- ből) exportálhatnak, akár tő­kés országokba is. Tovább fejlesztik a műszer­dugó. közismertebb nevén ba­nándugó gyártását, mivel a maglódi telep egyedül látja el a hazai kereskedelmet és a- igények évről évre nőn^k. W. G. (-zárszámadáson Nemes Dezső, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Politikai Bizottságának, tagja, a Népsza­badság főszerkesztője. Barcza Zsolt felvétele Szakaszok

Next

/
Thumbnails
Contents