Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-21 / 18. szám

MMi-n V x/famm 1978. JANUÄR 21.. SZOMBAT CIKKÜNK VISSZHANGJA Irodalmi emlékhelyek megyei gyűjteménye készül A Pest megyei Hírlap hasáb­jain január 11-én „Ami őrzés­re való” címmel cikk jelent meg. Ez soriába veszi me­gyénk gazdag irodalomtörténe­ti emlékeit, s emlékhelyeit, és aggódva gondol sorsukra. Eh­hez kívánok hozzászólni. Az irodalomtörténeti kuta­tás múzeumi központja Pest megyében a nagykőrösi Arany János Múzeum, amely a2 Arany-emlékek ápolásán túl­menően megyénk irodalomtör­téneti emlékeinek, feltárásá­nak és feldolgozásának helye is. Jelenleg még tart a kutató­munka, amely célkitűzése Pest megye irodalomtörténeti topográfiájának, bibliográ­fiájának, s nem utolsó sorban biográfia-lexikonjának ősz- szeállítása. A tervek szerint a Pest megyei Múzeumok Igaz­gatósága és az Arany János Múzeum 1980-ban jelenteti meg könyv alakban a hosszú ideig tartó, és alapos munkát igénylő feldolgozó tevékenység eredményét. Emellett már eddig is jelen­tek meg kisebb-nagyobb rész­fel dolgozások, tanulmányok irodalomtörténeti nagysága­inkról. Ki kell emelnünk dr. Törös László „Arany János Nagykőrösön” című könyvét, Mezősi Károly „Petőfi nyomá­ban” című összegezését, Jakus Lajosnak szintén Petőfi emlé­keit feltáró írásait, vagy szá­zadunk irodalmi személyisé­geinek sorában helyet foglaló Gyóni Gézát méltató tanul­mányt, amelyet Sin Edit, a Ferenczy Múzeum múzeológu- sa írt. A Pest megyei múzeu­mi szervezet rendszeresen megjelenő évkönyve, a Studia Comitatensia, már eddig is biz­tosított helyet tudományos publikációs fórumot irodalom- történeti feldolgozások szá­mára. Az Arany János Múze­um tudományos munkatársa, dr. Törös László írt értékelő tanulmányt Arany János „Nagy-Ida” című szatirikus eposzáról. A nagyidai cigányok kéziratát az a múzeumunk őr­zi, amelyet Törös tanulmányá­val facsimile (a közelmúltban megjelent Kapcsoskönyvhöz hasonlóan) ad ki, — valószí­nűleg az idén — a Magyar Tudományos Akadémia Iroda­lomtörténeti Osztálya, A tudományos munka azon­ban csupán egyik feladata a múzeológiának. Célunk, hogy eredménye mielőbb közkincs- csé véljék. Természetesen nem csupán mint tudományos publikáció, hanem mint kiál­lítás is. Irodalmi kiállítások, em­lékkiállítások eddig is léteztek megyénkben. Jelenleg is több közismert emlékhely, emlék- kiállítás működik. A szentend­rei Ferenczy Múzeum őrzi Ig- natovity Jakab, a dömsödi em­lékház, a penci falumúzeum, s az aszódi Petőfi Múzeum pedig Petőfi Sándor, az abonyi falu­múzeum Abonyi Lajos emlé­két őrzi. A nagykőrösi Arany János Múzeum a legjelentősebb emlékhelye a megyének, or­szágosan is kiemelkedő intéz­mény. Az Arany-dokumentu­mok, relikviák mellett Petőfi, Tompa, Jókai_ emlékeket őriz, hogy csak a.légjelentősebbeket említsük. Az újságcikkben em­lített „csöppnyi emlékmúzeum” valójában igen számottevő volt az irodalomtörténeti emlékek reprezentélásában. 1977-ben szűnt meg és átkerült az Arany János Múzeumba az anyag. Itt hamarosan, még ’ tavasszal megnyílik az új,. korszerű ál­landó kiállítás, Arany János emlékének szentelve. Megyénk irodalomtörténeti emlékei, hágyományai — a Pest megyei múzeumi szerve­zet kebelében — a tudományos feldolgozás állapotában van­nak. Múzeológiai téren pedig — a közművelődés szolgálatában — az emlékkiállítások, emlék­táblával megjelölt irodalmi kegyhelyek megtekinthetők. Az értékes feldolgozó munka közkinccsé válásához azonban szükséges a megyei irodalom- történeti dokumentumoknak, relikviáknak bemutatása egy helyen. Ehhez az Arany Múze­um műemléképülete csonka nyugati szárnyának rekonst­rukciójával olyan nagyterüle­tű kiállítóegység jön létre, amelyben érdemlegesen bemu­tathatjuk megyénk irodalmi emlékeit is. 8 Dr. Novák László, az Arany János Múzeum igazgatója ★ Örömmel adtunk helyt a fenti hozzászólásnak, hiszen csak alátámasztja mindazokat az igényeket, amelyeket janu­ár 11-i cikkünkben fölvetet­tünk. Mindezideig bizony hi­ányzik olyan épület vagy te­rem, amely — mint cikkünk szerzője írta — ahol „a látogató átfogó képet kaphatna arról, ki mindenki élt, alkotott, él és alkot itt irodalmunk jeles képviselői közül”. Most ez re­mélhetően a . közeljövőben megoldódik. Ügyszintén meglevő igényt elégít majd ki a jelzett gyűj­temény is, a megyei irodalom- történeti emlékhelyekről. Am bizony ez még a későbbi jövő gyümölcse lesz. Addig sem árt, ha esetenként fölhívjuk értékeinkre, emlékhelyeinkre a megye lakosainak, s a nagy­számban hozzánk látogatóknak az érdeklődését. A nagy föl­készültséggel, alapossággal fo­lyó gyűjtőmunka eredményé­nek, az értékes köteteknek a megjelenéséig — amíg a nagy- közönségtől nyilván elzárt ku­tatómunka folyik — van más tennivaló is az emlékhelyek közkinccsé tételében, megbe- csültetésében. Jobb ma, mint holnap! GÖDI TAPASZTALATOK Közösen keresik a megoldást Két eve augusztusban Gö­dön — mint a váci járás több községében — kísérleti jelleg­gel létrehoztak egy koordiná­ciós bizottságot, a közművelő­dés és az oktatási intézmények munkájának összehangolásá­ra. — Ügy gondoltuk —, tájé­koztatott bennünket Földi La- josné, a nagyközség' megbízott tanácselnöke —, ily módon a közművelődési határozatban megfogalmazott feladatoknak maradéktalanabbul tudunk eleget tenni. Döntő: a színvonal A nagyközség 15 ezer lako­sából mintegy hatezren na­ponta Budapestre járnak dol­gozni, helyben kevés a mun-> kai ehetőség. — De az a tény — folytatta Földi Lajosné —, hogy a leg­aktívabb korosztály ingázik, nagyon megnehezíti a kultu­rális élet fellendítését. A ké­ső délután munkából hazaér­kező, fáradt embereket csak rendkívül jó, színvonalas programokkal tudjuk kicsalo­gatni otthonaikból. A koordi­nációs bizottság éppen azokat a lehetőségeket keresi, ame­lyekkel pezsgőbbé tehetné Göd kulturális életét, — A bizottság megalakulá­sa óta eltelt időben milyen eredményeket értek el? — A legutóbbi vb-ülés ép­pen a koordinációs bizottság munkájának tapasztalatait vi­tatta meg. Egységes vélemény­ként megállapították, jó a kez­deményezés, bevált. Ma már nemcsak a tanács fogja át az oktatási és kulturális intéz­ményeket, az itt dolgozók munkáját, hanem egymás kö­zött, közvetlenül beszélhetik meg gondjaikat, A tanórákat segítve Különösen az iskolaelőkészí- tésben eredményes a munka. Csontok, eszközök, kerámiák Szarmata sírok kincsei Értékes régészeti leletek fel­dolgozásával foglalkoznak a bajai Türr István Múzeum­ban. Európa legnagyobb késő­szarmatakori temetőjéből, Ma­daras ’ község határából, 666 sír mintegy húszezer lelete került a délvidéki múzeumba. Ezek dokumentálása, leltáro­zása évkig eltart. A helyszí­nen készült sírlapok, rajzok, munkanaplók, térképek és fo­tók számbavétele már befeje­ződött. Hozzákezdtek a leltá­rozáshoz. A húszezer tárgy — emberi és állati csontmarad­vány, fém, kő, kerámia, más tárgy és eszköz — valamennyi jellemző vonását, így színét, anyagát, méretét régészeti „személyi” lapokon rögzítik. Ez a munka még mintegy két évet vesz igénybe. Azután ke­rül sor az egész anyag tudo­mányos elemzésére, értékelé­sére. A közművelődési intéz­mény munkáját dicséri, hogy a hosszadalmas feldolgozással nem váratta meg a közönsé­get. Az 1400—1600 éves régé­szeti kincsek reprezentáns da­rabjai máris kiállításon látha­tók a bajai múzeumban. Tavaly szeptemberben az óvo­dások beiskolázása az elmúlt évekhez viszonyítva zökkenő- mentesebb volt. Az új tantervhez alkalmaz­kodva jól sikerült, élvezetes, külső irodalomórákat szervez­tek a könyvtár helyiségében. Ugyancsak az irodalom okta­tását segítette a kötelező ol­vasmányokból készült filmek vetítése is. Ezeket a két mozi vezetője az iskolások számára rendelte meg. A játék is összekovácsol Talán furcsán hangzik, de még az egyesülést követő hét év után is tapasztalható né­mi ellentét a volt Alsó- és Felsőgöd lakosai között. Mi­vel az egyik iskola az alsó­részen van, a másik a felsőn, a gyerekek is szembenállnak egymással. A bizottság mun­kájának eredményeként ez az ellentét nagymértékben csök­kent. A két iskola tanulóinak együttes játékot szerveztek, Ki tud többet a Szovjetunió­ról címmel. Szándékosan nem vetélkedőként hirdették meg. Nagyszerűen sikerült, végül közösen játszottak, énekeltek, táncoltak a gyerekek. Gödön elindult egy folyamat, amely — reméljük — a jö­vőben is megtartja, sőt eme­li eddigi színvonalát. F. A. A magyar könyv története Az Orbis pictus-sorozat harmadik része A Pannónia, Filmstúdióban — a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésé­nek megbízásából — elkészült a népszerű Orbis pictus soro­zat harmadik része. Az első film a magyar könyv történe­tét mutatta be a Képes kró­nikától napjaink könyvkiadá­sáig. A második epizód a me­zőgazdasági témájú könyvek­kel foglalkozott. A sorozat harmadik darabja az ismeret- terjesztő könyvek történetét dolgozza fel. André Chénier Giordano operája az Erkel Színházban A címben szereplő , André Chénier valóban élt, költő volt, nem is akármilyen. 1762- ben született, lángoló forra­dalmár, aki később szembe került a forradalommal, s 1794-ben vesztőhelyen vé­gezte. Luigi Illica — több Puccini-opera szövegkönyvé­nek írója — André Chénier életének igazi mozzanataihoz költött egy szerelmi történe­tet, sőt: szerelmi háromszöget, artielynek harmadik tagja Gérard, a grófi lakájból lett forradalmár, az opera leg­markánsabb alakja. Chénier, Maddalema és Gérafd drámá­ja hátterében a francia for­radalom éppannyira költészet is, mint valóság; tudományos módszerekkel nem elemez­hető; Luigi Illica történelem­szemlélete nem retrográd ugyan, de nem is a miénk. Nem is lehet az: Illica múlt századvégi librettót írt, nem mai tanulmányt. Umberto Giordano (1867— 1948), az opera zeneszerzője egyike azoknak a nagy tehet­ségű komponistáknak, akik a századforduloh, s az új szá­zad elején Puccini lángelmé­jével nem mérkőzhettek meg, de egy-egy művel (néha ket­tővel) részesei az operatörté- net folyamatának. Giordano kilenc évvel fiatalabb Pucci­ninál; jóbarátok voltak, az idősebbik mester rokonszenv- vel figyelte ifjabb pályatársa munkásságát. Az Andre Ché­nier zeneszerzője természe­tesen nem vonhatta ki ma­gát Puccini hatása alól, nem is tagadta, hogy eszményké­pének tekinti a Manón Les- caut zeneköltőjét. Az Andre Chénier nem sokkal a Manón Lescaut 1893. évi ősbemutató­ja után született, és 1896-ban, a Bohémélettel egytdőben mutatták be először. A vilá­gon mindenütt játsszák, a leg­nagyobb dalszínházaktól a leg­kisebbekig, de — Puccini nagy műveivel ellentétben — se­hol sem vált repertoárdarab­bá. Igazi sikert akkor ér el, ha a három főszerepre meg­felelő művészeket találnak. A címszerep például jelleg­zetesen olasz hőstenort kíván; nemhiába énekelte Mario Del Monaco, vagy Franco Co­relli. (Az is igaz, hogy az André Chénier egyik leg­szebb lemezfelvételén a lírai tenor Beniamino Gigli szólal­tatta meg! ö mindent tu­dott ...) Két párhuzamos szereposz­tásban Umberto Giordano ope­rája most az Erkel Színház színpadán szólal meg. Ven­dégként Szinetár Miklós ren­dezte, szolid hagyománytisz­telettel, néhány szép részlet- megoldással, egészében kissé jellegtelenül. Lehetséges, hogy a díszletmegoldás sem járt a rendező kezére. Az alapépít­mény bizonyos egységre és a könnyebb színváltozásra tö­rekedett; a művet mégis há­rom szünettel játsszák. Ez mindenképpen hatáscsökken­tő tényező. Forray Gábor dísz­letei közül a negyedik felvo­násé sikerült igazán. A má­sodik felvonás színpadképe vi­szont — szürke fáival — tel­jesen kiábrándító. Az első fel­vonásban is a díszlet jelle­ge csökkenti az utcáról be­áramló nép okozta döbbenet sűrű drámaiságát. REGENYES GYILKOSSÁGOK Báránycomb és rézkalapács A krimi szó nem értékjel­ző, hanem műfajmegnevező. Tehát krimit kedvelni önma­gában nem szégyen — nem is dicsőség. Ámbár lehet, hogy krimit utálni fogyatékosság: „Mutassatok nekem egy olyan embert, aki utálja a detektív- regényt, és én egy ostoba em­bert mutatok nektek; lehet, hogy egy eszes ostobát, de mégis csak ostobát”. Ray­mond Chendlernek. e 'frap­páns sorait választotta egy tucat éve megjelent detek- tívregény-elmélete mottójául a cseh Skvorecky, maga is — mellesleg — detektívregény- író. Mindazonáltal, e sorok írója bevallja, • hogy bizony, kevés detekt ívregényt nem utál (de hát miért csak e mű­fajban ne legyen finnyás az ember?) —, ám mentségére legyen szólva, hogy például éppen Josef Skvorecky Boruv- ka felügyelőjét kedvelte. Azt a fajta krimit tehát, amely nívósán megírt, s azontúl nem nélkülözi az iróniát, vagy a humort sem. A megetetett bűnjel Boruvka felügyelővel most ismét van szerencsénk talál­kozni abban az antológiában, amit a magyar—romár, közös könyvkiadás keretében a bu­karesti Kriterion (együttmű­ködve a budapesti Európával) adott ki, Áldozati báránycomb címen. A Boruvka-történet nem új lenne (az 1966-ban magyarul is megjelent kötet első fejezete), ahogy a tizen­három összeválogatott törté­net közül több ugyancsak is­merős. Poe Morgue utcai gyilkos­sága „örökzöld” történet e műfajban — ezzel indul e kötet —, a krimi nagyjainak itt együtt jelentkező világ- válogatottja mégis megnyerő. Connan Doyle (Sherlock Hol­mes figurájának szülő atyja), Leblanc Arsene Lupinja, az esszéíró Chesterton, a Páter Brown-detektívregények klasz- szikusa, továbbá Karel Capek (aki ugyancsak mellesleg mű­velte remekül e műfajt is, s nem elsősorban ez őrizte meg a nevét), aztán a ma nevei: Agatha Christie, Georges Si­menon, s még Ellery Queen, Lev Sejnyin, Leslie Charteris, Ronald Dahl és Dürrenmatt (az ugyancsak sikeres kirán­duló a krimi mezején) szin­tén szerepel. A címadó történet egyéb­ként Daíiíé. Sajátos, de nem igazán krimi — viszont fin­torával szórakoztat. A rend­őr mond valamit nejének (hogy mit, pontosan nem tud­juk meg, de az lehet a lénye­ge, hogy elválnak), mire az agyonüti a mélyhűtőből va­csorakészítéshez kivett bá­ránycombbal. Aztán fölteszi a combot sülni, leküzdi a sírást (mert szerette urát), sminkel és örök mosolyával bevásá­rol a vacsorához a fűszeres­nél, majd hazatérve értesíti a rendőrséget, hogy a férjét le­ütötték. A rendőrök helyszí­nelnek,_ érdeklődnek a fűsze­resnél "is, aztán elfogadják a meghívást a báránycombhoz, s elfogyasztják a bűnjelet. Ez tulajdonképpen morbid vicc lenne — ha rövidebb. Iroda­lom is lehetne, ha hosszabb, azaz a vibráló, remek stílus nem azt a hiányt fedi el, hogy minden szó lett éppoly várat­lan, épp annyira nem kibon­tott jellemekből következik, mint a poén. Ki lesz a hetedik? Ki lesz a hetedik halott? — ez a kérdés fejlődik ki a ro­mán George Balaita A világ két napban címen, az Európa Könyvkiadónál megjelent mo­dern szerkezeti és stilus- megoMásokkal építkező regé- nvének öt és fél száz olda­lán. Vidéki élet, vidéki emberek — félbemaradt értelmiségi, tanácsnál dolgozó fiatalem­ber, orvos, állomásfőnök, vizs­gálóbíró, pópa, kalapos, gyógy­szerész stb. — vonulnak fel a két napba sűrített, de az idő­ben összevissza, előre-hátra mozgó regényben, s közülük időnként (s egyre gyakrab­ban) meghal valaki... Hiába halnak meg, mint ahogyan meglehetősen hiába is élnek. Minden lebeg. A he­tedik halált egy rézkalapács hozza meg — mégsem krimi a regény, nem is detektívre- gény. Hogy voltaképpen mi is? Modern társadalmi re­gény? Lélekelemző? Képet, metszetet ad a mold­vai vidéki társaságról, arcok, sorsok sorát villantva fel, az embereket több látószögből a nézőpontot váltogatva, kívül­ről és belülről egyaránt meg­közelítve ábrázolja. Így lé­nyeges vonása a komplexi­tásra törekvés, a modern pró­zai eszközökkel, egyfajta kö­rülhatárolt, zárt totáldtás, egyetemesség megteremtésé­re a műben. Ami erénye, az a korlátja is: túlságosan elő­térben állnak e formai je­gyek, a modern eszközök túl­burjánzása széttöri, megzavar­ja az amúgy is igen szerte­ágazó és szövevényes törté­netbe szőtt viszonylag kevés igazi cselekményt. Mulató­sok, csavargások, tűnődések történetében váltakozó em­beri viszonyulások — halállal pecsételve. Ez a könyv. N. F. Az André Chénier címsze­repe, az Operaház mai lehe­tőségeit szemügyre véve Kő­rizs Béla és Vadas Kiss Lász­ló után „kiált”. De nem rá­juk osztották. Az első sze­reposztásiban Nagy János ének­li a tragikus sorsú költőt. Az ő művészi fejlődése, hangjá­nak izmosodása indokolja is a választást. Nagy János Ché­nier-jét csak a főpróbán hal­lottuk, akkor teljes fényében szólt, a fiatal művész mind­végig bírta erővel és biztos magasságokkal. A művész a premier napján megbetege­dett, így az első előadást is a párhuzamos szereposztás te­noristája, Leblanc Győző éne­kelte. Lámpalázasain, de he­lyenként igen szépen. Mindez azonban nem feledteti, hogy a szólamot nem az ő karcsú hangjára szabták. A más sze­repekre hivatott, fiatal te­noristát olyan megterhelés­nek teszik ki (a három első előadást ő énekelte, másna­ponként!), melynek kárát lát­hatja. Vigyázzunk az éneke­sekre! A bemutató legnagyobb ét- menyét Miller Lajosnak kö­szörül éti a közönség. Hálás is volt érte! Tombolva ünne­pelték a szerepről szerepre érettebb* immár nagy művész- szé növekedett baritonistát. Gérard-ja csakugyan revelá- ció, énekesi és színészi érte­lemben egyaránt. Ez az And­ré Chénier-felújítás főként abban hordja értelmét, hogy lehetőség nyílt Mjller Lajos nagyszerű Gérard-alakításá- ra. A párhuzamos szereposz­tás Gérard-ja, Ötvös Csaba, ugyancsak átgondolt alakí­tást ad, nemesen, kiegyen­lítetten énekel, de kissé ide­genül mozog a figura gúnyá­jában. A két Maddalena: Horváth Eszter és Rohonyi Anikó. Az elsőnek a dráma az erőssége, a másodiknak a líra. A két művészalkat közötti azonos­ság és különbség a kétféle­képpen, s egyaránt szépen föl­fogott és megoldott Maddale- na-áriában nyilatkozik meg. Moldován Stefánia személyi­ségben, Szabó Anita pedig hangkarakterben fedi Coigny grófné alakját. (Van viszont egy szoprán grófné, akit el kellene énekeltetni Moldo- vánnal: a Figaro házassága grófnéját!) Megrázó pillana­tokat szerez és egy nagy szín­padi egyéniség súlyával va“n jelen vak asszonyként Kom- lóssy Erzsébet; Jablonkay Éva szintén érzi a pillanat „szo­rító nagyszerűségét”. Jó ka­rakterfigurát kapunk Rozsos ístuántól és Korcsmáros Pé­tertől. Számadó Gabriellától és Seregéiig Katalintól. He­lyért van Mersei Miklós és Páka Balázs. Márk Tivadar jelmezei ez­úttal is kört idézőek, s mai szemléletűek. Oberfrank Gé­za és Bolberitz Tamás a két karmester; mind a ketten színházi módon muzsikálnak, a drámát igyekeznek kibon­tani a zenéből, még ott is, ahol a komponista nem kínál igazit és igazán nemeset. Dalos László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents