Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-19 / 16. szám
1978. JANUÁR 19., CSÜTÖRTÖK Stieret •m K/Wlg(H? Szerelőkre várva Végső elkeseredésemben önökhöz fordulok segítségért. Ugyanis még tavaly augusztusban elromlott a hűtőgépem. Mivel Pencen, ahol lakom nincs javítószolgálat, a váci szerviznek jelentettem be. Kétszer jöttek ki a szerelők, majd hónapokig felénk sem néztek. Másodszor, amikor meglátogattak bennünket, azt az ígéretet tettlék, hogy majd szerdán jönnek. De hogy melyik szerdán, azt nem sikerült megtudnom, sőt azt sem, hogy tulajdonképpen mi a baja a hűtőgépnek. Az elmúlt négy hónap alatt többször jártunk a szervizben, ahol semmiféle felvilágosítást nem adtak arra vonatkozólag, hogy mikor javítják meg. Önöket kérem, hogy nézzenek utána, mi az oka a hosszantartó javításnak. Kiszely Gyuláné, Penc ★ Olvasónk sajnos, nem közölte velünk, hogy melyik < szerviznek jelentette be a hibát, ugyanis Vácott három helyen is javítják az elektromos háztartási gépeket. Hosszas utánajárásra kiderült, hogy a Cordator Hűtőgép Javító Szövetkezet szerelői jártak Kisze- lyéknél. Bélák Gyuláné, a szövetkezet helyettes vezetője utánanézett a panasznak és ígérte, hogy rövidesen intézkednek. A hűtőgépben aggregátort kell cserélni, de azt már hónapok óta nem leltet beszerezni. Felvilágosítása szerint több olyan hűtőgép is van náluk, amihez évek óta nem lehet alkatrészt kapni. Az is problémát okozott, hogy a budapesti Ramo- vill Szerviz, ahonnan ők az alkatrészeket kapják, hosszú idő óta leltároz. Időközén ismét érdeklődtünk, és megtudtuk, hogy Kiszely Gyuláné hűtőgépéhez sikerült aggregátort szerezni és az ígéret szerint, mire lapunk megjelenik, a hibás alkatrészt már ki is cserélték. Reméljük, így lesz! Egyet azonban nem értünk. Reklamálásunkra hogyan sikerült mégis három nap alatt beszerezni a majdnem fél éve hiánycikknek mondott aggregátort? Még mindig hiánycikk Tavaly nyáron lapunk Postabontás rovatában már szóvá tettük, hogy hiánycikk az a piros szövet, amely a galgamen- ti népviselet piros szegélyű szoknyáinak készítéséhez szükséges. Az idősebb asszonyok közül néhányan még ápolják a hagyományt, és szívesen készítenének népi hímzésű ruhákat. Szegésükhöz azonban nem lehet ezt a bizonyos műszálas paszpólt kapni a kereskedelemben. És ha már a hiánycikkeknél tartunk, megemlíteném még az ötcsoportos napközi otthonos óyoda konyhájának nehézségeit, ahol naponta 250 személyre főznek. A KÖJÁL rendeletére ugyanis mindennap ételmintát kell beküldeni, de az ehhez szükséges ételmintás üveget sem lehet kapni. Iszlai Albert, Bag Továbbra is aktivén Küzdelmes élet, és negyven- három évi szolgálat után nyugdíjba ment Kocsis Lajos, a tá- piószentmártoni tejüzem kiváló dolgozója. Életéből érdemes néhány epizódot kiragadni. A háborús években tejipari segédmunkás és az elöljáróságon kisegítő írnok volt. A front közeledtével — német parancsra — neki kellett volna az anyakönyveket és más fontos iratokat Vácra* szállítania. Ö azonban nem vitte el ezeket, hanem itthon, biztonságos helyen elrejtette. A felszabadulás után a helybeli tejüzemet kiválóan működő, nagy tejbegyűjtő üzemmé fejlesztette. Kocsis Lajos példamutató családi és társadalmi életével Tápiószentmárton község megbecsült polgára, aki idős kora ellenére a község szinte valamennyi társadalmi szervezetében — a Hazafias Népfront, a tűzoltóság, a takarékszövetkezet, és a tanács pénzügyi bizottsága — ma is tevékenykedik. A tanácsüléseken felszólalásaival képviseli a község lakóinak gondját-baját. Most nyugdbíjbavonulásakor az egész község nevében további jó egészséget kívánunk hasznos társadalmi munkájához. Várallyal Béla, Tápiószentmárton Későn érkezik A kartali olvasók szeretnék megtudni, hogy miért nem lehet nálunk a képes folyóiratokat a hét elején is kapni, akkor, amikor azok Budapesten megjelennek. Kedden és szerdán hozza a postás a napilapokat. Csütörtöktől viszont cipelik a sokféle képes hetilapokat. Természetesen ilyenkor már el sem tudják adni, hiszen ezeket miin. denki igyekezett valahonnan megszerezni, esetleg meghozat, ni Budapestről. Sokan le is mondták a megrendelést azért, mért későn kapják a lapokat. Mire hozzánk eljutnak. Budapesten már az újabb kiadásokat olvashatják. Jó lenne, ha a hét elején is kapnánk a sokféle érdekes olvasnivalóból. Valamennyi olvasni szerető ember kérését tolmácsolom és szeretnénk, ha az illetékesek találnának megoldást. Lengyel Imréné, Kartal Vázába ne tégy vizet! Szeretném elmondani bosz- szúságomat, mert úgy gondolom, hogy mások is jártak mát hozzám hasonlóan. Több mint egy éve vettem a gödöllői ÁBC-áruházban egy szép kerámiavázát, 126 forintért. Természetesen virágot tartottam benne, vízben. Néhány hét múlva kezdett leperegni a borsózöld külső zo. mánca. Hogy mégis legyen szép vázám, karácsonyra ismét kaptam, egy nagyságban és árban hasonlót az előzőhöz. Örömmel mutattam az ajándékot, ismerőseimnek, akik azt mondták, hogy próbáljam ki, tölt- sem tele vízzel és várjak. Ugyanis másoknak is van hasonló vázájuk, de vizet és így virágot sem lehet benne tartani, mert erősen szivárog. S valóban, másnapra már jó. formán az egész víz kifolyt belőle. Szeretném megtudni, hogy melyik az a kerámiaüzem, amelyik ilyen vázákat készít, és milyen szakmai zsűri az, amely ezeket átveszi? A régi fazekasok készítette edények — akár vázák, akár főzőedények voltak — évekig, amíg el nem törtek, használhatók voltak, pedig kemencében és szabad tűzön főztünk, sütöttünk bennük. Ügy tűnik nemcsak az olcsóbb vázákból folyik a víz, hanem azok is így jártak, akik a drágábbat vették meg. Irházi Mária, Veresegyház Télen hideg, nyáron meleg Több éves tapasztalatunk, hogy a kiskunlacházi MÁV- állomásfőnökség a fűtési idényt nyárra teszi. Naponta több mint ötszáz bejáró munleg van. Sok éves tapasztalat alapján mondhatom —, megszámoltuk —, évente háromszor fűtik ezt a termet: az idény elején, a közepén és a végén. Ideje lenne, ha a MÁV illetékesei megvizsgálnák ezt a kérdést, mert évről évre jéghideg váróteremben dideregnek az utasok. Klinkó István, Kiskunlacháza Hid korlát nélkül Községünk közelében folyik a Gerje patak. Törékeny kis híd vezet át rajta és ennek sincs korlátja. Nagyon sokan járnak erre, gyalogosok és kerékpárosok is, s akik nem ismerik a járást, veszélynek vannak kitéve. Előfordult, hogy valaki munkából jövet, a nagy hófúvásban nem tudott tájékozódni és beleesett a patakba. Jó lenne, ha látható helyen jeleznék, hogy a közelben víz folyik és egy korlátot is csiGödöllőről érkezett KULTÜRA NAGYKABÁTBAN A gödöllői múzeum hivatalosan ugyan még nem nyitotta meg kapuit a látogatók előtt, de a kezdődő élet jelei már biztatóan mutatkoznak. Két állandó kiállítás várja az érdeklődőket: az egyik hely- történeti, a másik pedig Gödöllő termószetvilágát mutatja be gazdag, változatos anyaggal. Mindjárt a bejáratK Mfí ts > ^0 kás nézi vágyakozva a váróteremben lévő kályhát és a szénnel megrakott ládát. Ügy látszik azonban nincs, aki itt be- fűtsön, pedig az irodában menálnának. Annál is inkább, mert itt valami különös véletlen folytán, még a villanyok sem égnek. Sipőcz Ferenc, Albertirsa Szerkesztői üzenetek F. G. Ü1I5- Egyetértünk önnel; a dohányzás ártalmairól nem lehet elég sokat Írni. Azt is elítéljük, ha az orvos a rendelőben a beteg orra alá fújja a füstöt, V. M. Albertirsa: Megkaptuk tudósítását a vidám összejövetelről. További eredményes, jó munkát kívánunk a szocialista brigád tagjainak,. .» . , nál gombnyomásra vagy 100 színes felnagyított diában gyönyörködhetünk, azaz csak gyönyörködnénk, ha az ódon barokk épület vaskos falai nem sugároznának dermesztő hideget, és ez nem késztetne bennünket az épület mielőbbi elhagyására. Kifelé menet még megállunk egy pillanatra tétovázva, hogy vajon megnézzük-e a helytörténeti anyagot, ami bizonyára nagyon érdekes, és búvárkodásra hívogat. Vajon arányban áll-e az itt eltöltött idő a gyógyfürdőben eltöltendővel? És érdemes-e búvárkodás helyett csak átfutni ‘a sok érdekes történelmi dokumentumon? Nem, nem érdemes, hagyjuk az egészet a meleg időkre. Miró Eszter szobrászművész kiállításának megnyitójáról is sietve távozott a teremből a közönség, egészségét legfőbb kincsként a szellemi javak elé helyezve. És így alakul a helyzet majd a jövő kiállítások során is, ha a múzeum az élő kultúrához kriptái klímát mellékel a látogatóknak. Ne legyünk azonban igazságtalanok a gödöllői múzeummal szemben és ne mondjuk magunkban: persze Gödöllőn vagyunk, ismerjük az ilyesmit stb. Ez nem volna tárgyilagos kifakadás, hiszen nemrégiben a váci Vak Bottyán Múzeumban járva ugyanilyen sarki kiima kergetett el a karácsonyi időszakban. Vajon az egész megyében így van ez a múzeumokban? Nemcsak a tárgyakat, hanem a látogatókat is konzerválni kell? Remsey András , Gödöllő ★ A problémával dr. Ikval Nándorhoz, a Pest megyei múzeumolt igazgatójához fordultunk. Tájékoztatása szerint az anyagi lehetőségektől függően folyamatosan '— évente egy-két múzeumban tudják megoldani a fűtést. így például Cegléden, Nagykőrösön és Szentendrén már kellemesen meleg kiállítási helyiségek várják a látogatókat. Gödöllőn is tárgyalnak a tanács vezetőivel és remélik, hogy S'kerin az anyagi feltételeket megteremteni. Vácott azonban technikai okok miatt nem lehet megoldani a fűtést az épületben. ITAL HELYETT ÉTEL Azt hiszem, nagyon sók ember megelégedésére hozták az illetékesek azt a rendeletet, mely szerint reggel 9 óráig csak az üzletekben lehet italt vásárolni. Többször írtam már levelet ez ügyben én is, és örömmel tapasztaltam, hogy a javaslatokat tett követi. Gödöllőn a MÁV-állomás környékén több italbolt van. Kértük, hogy ezek közül legalább egyet alakítsanak át tejivónak, vagy gyorsbüfének. A javaslatot itt is tett követte. Az egyik helyiségben már ízletes meleg ételt lehet kapni, olcsón. Köszönjük az illetékesek gyors intézkedését. Kelemen János Gödöllő Nem vagyok egyedül... A budaörsi nyugdíjasok jól érzik magukat Őrizze meg az utókor Hozzászólás cikkünkhöz Örömmel olvastam a Pest megyei Hírlap január 11-i számában az Ami őrzésre való című cikkét. Nyolcvanéves falusi asszony vagyok és örülök, hogy ilyen szépen emlékeznek meg nagy íróinkról. A cikk utolsó mondata ez volt: Az a furcsa gondolatom támadt: mi lenne, ha találni tudnánk valahol a megyében egy olyan házat, vagy néhány szobát, ahol — a képzőművészet otthonához hasonlóan — összegyűjthet- nénk megyénk múltjának, jelenének gazdag irodalmi emlékeit, közkinccsé tehetnénk azokat?" Ehhez szeretnék néhány mondatot hozzáfűzni. Férjem 81 éves korában tavaly halt meg, de 13 éves kora óta élete utolsó napjáig írta emlékeit. ötven éve történt címmel az első világháborús élményeit is megírta. Községünket is nagyon jól ismer- Ezzel kapcsolatban több pályamunkát készített, az utolsót már sajnos nem tudta befejezni. Szorgalmasan gyűjtötte a régi öregektől hajlott történeteket, pontosan tudta, a község utcáit kikről nevezték el régen. írásaiért több díjat és oklevelet is kapott. Én most azzal foglalkozom, hogy ezeket összegyűjtöm és egy nagy könyvbe lemásolom, hogy minden anyag együtt legyen. Sajnos már öreg vagyok, de szeretném, ha a fiatalok átvennék ezt a munkát. Helyeslem a cikkíró javaslatát} hiszen bizonyosan több olyan ember él a megyében, amilyen a férjem is volt. Jó lenne, ha az általuk összegyűjtött néprajzi és helytörténeti anyag nem menne feledésbe. Én felajánlottam házamat arra a célra, hogy segítsen megőrizni mindazt, ami megőrzésre való. özv. Kincse Jőzsefné Szigetszentmiklós A szerkesztőség postájában mindig akad az idős emberek hétköznapjairól, örömeiről, gondjairól szóló híradás. Az utóbbi időben elégedetten nyugtáztuk, hogy Pest megye több községében, a helyi lehetőségeket kihasználva, igyekeznek enyhíteni a becsületben meg- öregedettek legnagyobb gondján: a magányon. Népszerű a klub Most hadd foglalkozzunk részletesen budaörsi tudósítónk, Lén árt József levelével. Egyebek közt így írt: Az agglomerációban fekvő budai járásbeli nagyközségben Budaörsön csaknem tizenhétezren laknak, s közülük kétezer nyugdíjas. Talán első olvasásra úgy tűnik, nem túl nagy ez a szám, de ahhoz éppen elegendő, hogy egvértel- műen -kijelenthessük: oda kell figyelni sorsukra. Ráadásul — ez a tapasztalatom — a budaörsi nyugdíjasok többsége még tevékeny ember, aki szeretne aktívan bekapcsolódni a dinamikusan fejlődő nagyközség közéletébe. Ehhez teremt eredményes fórumot számukra a helyi nyugdijasklub, amelynek sikerére jellemző, hogy a tavaly nyári alakuló gyűlésünkön még csak húszán vettek részt, most meg legalább százan látogatják rendszeresen a vasárnap délutáni programokat a Jókai művelődési házban. Annyian jönnek már, hogy a két rendelkezésünkre bocsátott terem rövidesen szűknek bizonyul. Azt hiszem, ez kellemes gond. S amiért mindezt elmondtam, annak egyetlen oka van: mozdítsák ki az idős embereket magányukból másutt is, mert gazdag élettapasztalataikat jól felhasználhatjuk a mindennapi problémák megoldásában. Beérett a gondolat A teljes képhez hozzátartozik, hogy budaörsi tudósítónk, Lénárt József nyugdíjas iskolaigazgató ötven évvel ezelőtt kapta meg tanítói diplomáját, s tavaly ősszel szép jubileumot ünnepelt: átvehette az aranydiplomát. A pártnak huszonhét éve tagja. Aktivitását, hihetetlen mozgékonyságát látva alaposan meglepődik az érdeklődő, amikor kiderül, hogy idén februárban lesz 72 esztendős. Talán mondanunk sem kell: Budaörsön szinte mindenki jó ismerősként köszönti az utcán. Társadalmi akciók nemigen léteznek nélküle, s szívén viseli a település fejlődését: örül minden pozitív változásnak, s bátran szóváteszi a napi bosz- szúságokat is. Megszámlálhatatlanul sokan fordulnak hozzá tanácsért — elsősorban az idősebbek — só lelkiismeretesen intézi ügyes-bajos dolgaikat. Mindezek után érthető, hogy a nyugdíjasklub életre- hívása régi tervei között szerepelt. Bizonyítékul egy régi, kivágott úiságcikket tesz az asztalra: 1975. június 10-én a Pest megyei Hírlapban Például: nyugdijasklub címmel arról írtunk, hogy a körzet országgyűlési képviselője. Bánáti Gézáné biatorbágyi pedagógus a budaörsi Jókai művelődési házban réteggyűlésen találkozott a naevközség nvuedfjasaival Itt vetődött fel először a klub létrehozásának gondolata. S ezek után a kérdés is nyilvánvaló: miért kellett két évet várni a terv megvalósulására ? Az első kérdésre Lénárt József válasza így hangzott: — A korábbi években sajnos gyakran változott a Jókai művelődési ház igazgatója. Amióta viszont Oláh Mária hozzáértően, s ugyanakkor lelkesen látja el a teendőket, gyökeresen megváltozott a helyzet... Miután érdemes volt, néhány tenniakaró nyugdíjas — tudósítónk mellett VJeisz József, Vincze Pál, Takács Ferenc, Szilágyi László, Nagy András és Nagy Sándor — bekopogtatott a művelődési ház igazgatói irodájába, segítséget kérve a klub megalakulásához. Azonnyomban mindent megkaptak. Korszerűen berendezett termet bocsátottak rendelkezésükre — a helyiség természetesen fűtött — s nem hiányzik innen a televízió sem. Az idős emberek serénykedését látva gyorsan támogatót kaptak a nagyközség párt- és állami vezetőitől, valamint a budaörsi gazdasági egységek — üzemek, vállalatok, szövetkezetek — dolgozóitól, akik jó példát mutatva istápolják a klubot. A bizonyíték: a társaskirándulásokra autóbuszt kaptak az Ipari Szerelvény- és Gépgyártól, valamint a Mezőgép Tröszttől. Az óvodások, az iskolák tanulói, s az ifjúság; szervezet tagjai pedig rendszeresen színvonalas műsorokkal kedveskednek a nyugdíjasoknak. Érdemes szólni a programokról is. az összeállítást a klub tagiaira bízták. A kötetlen foglalkozások mellett gyakran hallhatnak TIT-e!őadá- sokat az érdeklődők, s már rendszeressé váltak a színes diavetítéssel egybekötött útibeszámolók. Budaörs történetéről — jelenéről és múltjáról — ismertette -rendkívüli érdekes kutatási adatait Hauser József, a nagyközség krónikaírója. S mindezen túlmenően együttesen ellátogattak az idős emberek a Budai Várpalotába, ahol megteklr »ették a Munkásmozgalmi Múzeumot. A vasárnap délutáni összejöveteleiken a művelődési ház vezetői még árra is gondoltak, hogy a nem dohányzó nyugdíjasoknak külön termet bocsássanak rendelkezésükre. Tevékeny vezetők A budaörsi Jókai művelődési ház életében milyen szerepe van a nyugdíjasklubnak? A kérdésre a művelődési ház fiatal művészeti előadója, Olescher Tamás válaszolt: — Budaörs a főváros szomszédságában fekszik. Nekünk mindenképpen arra kell törekednünk, hogy olyan rétegklubokat alakítsunk, ahol minél többen tölthetik el hasznosan szabad idejüket. A művészeti, az ifjúsági, a diák- és a gyerekklub mellett örömmel adunk otthont a nyugdíjasklub rendezvényeinek is. Az idős emberek közössége a legszervezettebbek közé tartozik: eredményes munkájukhoz nagymértékben hozzájárul, hogy agilis vezetőségük a programok összeállításánál messzemenően figyelembe veszi a tagság javaslatait, észrevételeit. A budaörsi nyugdíjasklub népszerűségének ez persze csak az egyik oldala. A másik mindenképpen az, hogy tagjaik érdekképviseletére is vállalkoztak: a kötetlen foglalkozásokon meghallgatják egymás problémáit, s mivel szoros kapcsolatot építettek ki a nagyközségi tanács vezetőivel, azonnyomban igyekeznek orvosolni is a felmerülő gondokat. S miért szeretnek a klubba járni az idős emberek? Lénárt József elmondta: a vasárnapi összejövetel után félrehívta az eavik budaörsi nyugdíjas, aki csendesen megjegyezte: — Érzem, hogy nem vagyok egyedül... Falus Gábor
