Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-19 / 16. szám

1978. JANUAR 19., CSÜTÖRTÖK Pénz helyett ötlet Vajon lesz-e siránkozás­ból műszaki fejlesztés? Aligha. Pedig sok vállalat­nál siránkoznak ezekben a napokban, amikor a beru­házásokat visszafogó in­tézkedésekről van szó. Igaz, ami igaz, az elmúlt évben alaposan megnőttek a vállalati beruházások. Hogy ennek káros követ­kezményeit elkerüljük, eb­ben az évben nem lehet nyakra-főre beruháznunk. Az újításoknak, ésszerű­sítéseknek most ebből a szempontból is jóval na­gyobb a jelentőségük, mint eddig volt. A vállalati dol­gozók szellemi potenciálja olyan erő, amely beruhá­zások nélkül is előre viszi a műszaki fejlesztés ügyét. Sokat segít ebben az újítási feladatterv, ami ak­kor igazán jó, ha nem a műszaki fejlesztési tervtől függetlenül jön létre, ha­nem ahhoz szorosan kapcso­lódik. A tapasztalatok azt mutatják, a jól megfogal­mazott vállalati problémák mindig rátalálnak megol­dójukra. Volt már arra is példa, hogy nem kellett a vállalatnak költségbe ver­nie magát, a műszaki fej­lesztési tervbe állított beru­házás helyett az egyik vál­lalati ezermester megtalálta az egyszerű és olcsó meg­oldást. Mindehhez nem keli más, mint jól összeállított újítási feladatterv. Hasonló lehetőség a dol­gozók ötleteinek érvényesí­tésére az ötletnapok szer­vezése. Nem ritkán hangzik el olyan ötlet, amely az egymástól függetlenül gon­dolkodó újítók agyában nem született volna meg. A vállalati tervek telje­sítése nem mindig csak beruházásokkal érhető el. A szellemi kapacitások ki­aknázása a vállalati mű­szaki fejlesztés bőséges tar­taléka. Gőz József HÓBAN-FAGYBAN RÁCKEVÉN A közösségért dolgoznak önzetlenül a kisiparosok Torony — új köntösben Az idei idegenforgalmi sze­zonban már új „köntösében” fogadja látogatóit Kelet-Ma- gyarország egyik legérdeke­sebb műemléke, a nyírbátori gótikus református templom szomszédságában álló, fából ké­szült harangtorony, amelyet 1640-ben Bethlen Gábor feje­delem öccse, István építtetett. A mostani teljes felújítás során széles körű társadalmi összefogással és az Országos Műemléki Felügyelőség anya­gi támogatásával kicserélik az elkorhadt, elavult faszerkeze­tet Ráckevén, a Vörösmarty úti autóbusz-megállónál épülő óvoda falai között tegnap ove- rallos munkások sürögtek-fo- rogtak. Föl-alá járt a malter­keverő, forgott a vakolókanál. Néha megfújták a körmüket, be-betértek a „melegedőbe”. Láthatólag a havas, nedves ta­laj, a fagy lépten nyomon ne­hezíti a munkát, de nem csök­kentik a kőművesek lelkesedé­sét. Legkésőbb év végéig Társadalmi munkában húz­zák föl a falakat a KIOSZ he­lyi tagjai — mondja Pfendert Mihályné, a ráckevei nagy­községi közös tanács elnöke, aki éppen az építkezés színhe­lyén tartózkodik. — Ügy kez­dődött, hogy a község óvoda­igénye tavaly óta egyre égetőb­bé vált, ám az V. ötéves terv­ben óvodaépítkezés nem szere­pelt. Ballai Gáspárral, a nagy­községi pártbizottság titkárá­val fölkerestük a város, a já­rás vállalatait, s egyáltalán az üzemeket, ahova ráckeveiek járnak dolgozni. A Pestvidéki Gépgyár, a Budapesti Közleke­dési Vállalat, a Budapestvidéki Postaigazgatóság, a ráckevei Aranykalász Tsz, s nagyon sok kisebb vállalat adott anyagi tá­mogatást az építkezéshez. A kisiparosok, és a község lakói fölajánlották segítségüket. Így elhatároztuk, hogy az idei köz­ségfejlesztési tervben szerepel­ni fog a százszemélyes óvoda teljes fölépítése. A gyors elha­tározást megkönnyítette, hogy területtel és tervvel már ta­valy rendelkeztünk. A kiskun- lacházi ÉGSZÖV még tavaly elkezdte, s ez év végére a KIOSZ társadalmi segítségével be is fejezi az épületet. A szer­vezésben élen jár Molnár Jó­zsef, a KIOSZ helyi titkára, aki mélyen átérezte a község óvodagondjait. Magam is több­ször beszélgettem a társadalmi munkát végző kisiparosokkal, lelkesedésük példaadó. Tudom, hogy a községfejlesztésben rá­juk a jövőben is számíthatunk. Sajnos így sem oldódnak meg még igazán a gondjaink. A VI. ötéves tervben fölépítünk az újtelepi községrészen is egy új gyermekintézményt. A gyerekek kedvéért — A függőleges, „felmenő” falak építését teljes egészében mi vállaltuk el — mondja Molnár József. — Szinte teljes létszámban dolgoznak a je­lentkezők, de mindennap tel­jesít legalább egy brigád nyolc órát. Az ÉGSZÖV a vizsgaidő­Autópálya-építő főmérnökség telepe Törökbálinton A Hídépítő Vállalat autó­pálya és északi területi fő­mérnöksége jelenleg az Ár- pád-híd pesti hídfője alatt, egy megszűnt gyár elhagyott épületében működik. A szű­kös körülmények fnár nem sokáig tartanak. Az Ml-es autópálya tö­rökbálinti csomópontjánál ugyanis születőben van a fő­mérnökség új telepe. Az öt hektárnyi területen egyelőre öt — egyenként 350 négyzetméter alapterületű — épületet helyeznek el. Ezek egyikében talál új otthonra az autópálya Törökbálint— Bicske közötti szakaszának építésvezetősége és techno­lógiai központja. Az útszakasz elkészülte után is — az ed­digi tervek szerint — bőven lesz feladata. Egyfelől rájuk vár a távolabbi jövőben az autópályához csatlakozó kör­gyűrű építése, másfelől itt he­lyezik el a már folyamatban levő munkákban részt vevő népes gárdát is. Az útsza­kasz elkészülte után minden bizonnyal itt működik majd az autópálya-fenntartó mér­nökség egyik részlege is. A főmérnökségi és építés- vezetőségi irodákon kívül, már az építkezés első ütemé­ben, itt lesz két, — egyen­ként negyven személyt befo­gadó — munkásszállás, s a szociális helyiségek, valamint egy kisebb méretű kultúrte­rem. A telep technológiai részle­gén olyan korszerű betonkeverő üzemnek is helyet bizto­sítanak, ami a vállalat távolabbi munkahelyeit láthatja majd el előregyártott betonhabarcs- csal. Az új telep megépítése a környező községek lakóinak is számos előnyt jelent. Nem­csak azért, mert közeli mun­kalehetőséget ad, hanem azért is, mert a beruházás so­rán — egyebek között — két 200 köbméteres víztárolót is építenek, amelynek üzembe helyezése kedvezőbbé teszi az itt lakók vízellátását. Meg­építenek egy szennyvíztisztító­rendszert is,' ami a környezet- védelmi feladatok ellátásában jelent nagy előrelépést. A nagyszabású munka költségeit jórészt saját erőből teremti elő a Híd­építő Vállalat. Az építkezés már megkezdő­dött, s a tervek szerint az el-- ső épületbe még a nyáron beköltözhetnek. A munka to­vábbi ütemét az útépítés szükségleteinek megfelelően szabják meg. K. Z. szakban ide hívta a 222-es kis- kunlacházi szakmunkásképző intézet tanulóit, akik a gyakor. lati vizsga letétele közben is segítettek nekünk. — Nagyon szépen dolgoztak a srácok — szól közbe Sallai Sándor, az ÉGSZÖV megbízott munkavezetője. — Most éppen a kazánház falain dolgozunk, a kisiparosok munkája kitűnő, a minőség kifogástalan. Éliás János kőművesmester az épít­kezés legfőbb szervezője, leg­lelkesebb dolgozója. Mindnyá­jan tudjuk, hogy milyen nagy gond Ráckevén az óvoda hiá­nya, szeretnénk jóval a határ­idő előtt befejezni. — A járásban is nagyon sok helyen kivesszük a részünket az építkezésekben — veszi át újra a szót Molnár József. — Szigetszentmiklóson négy csa­ládi há% Dunaharasztin az or­vosi rendelő, Dümsödön az is­kola felépítésénél vállaltak társadalmi segítséget a járás kisiparosai. A legfontosabb, legaktuálisabb talán az itteni tevékenységünk. Jövőre is segítünk A gong ebédszünetet jelez. Megszólítom az étkező munká­sokat. — A lányom tavaly szeptem­berig, a fiam most is óvodába jár, így nagyon át tudom érez­ni az óvodahiányt. Elvállal­tuk, s becsülettel meg is esi náljuk — mondja Kirchner István kőművesmester. — Négy napja kapcsolód tam be a falak fölépítésébe — folytatja Máté László. — A téli időszak akadályozza a munkát. A fagy, a hideg a kő­művesszakma legnagyobb el­lensége. A kedvező időjárás­kor megszokott tempóhoz ké­pest a mostani teljesítményünk 30—40 százalékos. Az elmúlt héten állandóan megfagyott a mész, szinte óránként le kel­lett önteni forró vízzel. Nekem még nincs gyerekem, de köte­lességemnek érzem, hogy len­dítsek a közös munkán.­Végh Ferenc, Bezsenyi József, a szigetbecsei FeigI Márton, a makádi Fábián László is rend­szeresen, egész héten át dol­goznak. Várnai Kálmánná szi­getcsépi brigádja hétfőn, ked­den végigdolgozta a műszakot, jövő héten újra jönnek. — A lelkesedés, a hangulat kitűnő — mondja Kirchner István. — A legfiatalabb, a leg­öregebb, családos, családnél­küli társunk egyaránt magáé­nak érzi az ügyet. Három fog­lalkozó helyiségből, konyhából, fürdőhelyiségekből áll majd, az óvoda', nyugodtan mondhat­juk, hogy teljes lesz a gyere­kek kényelme. Tudjuk, hogy korántsem oldódott még meg a gyermekelhelyezés problé­mája, de már most elhatároz­tuk, hogy a következő óvoda fölépítésében is segíteni fo­gunk. ' i • — Még azt szeretném hozzá­tenni, hogy nemcsak a kőmű­vesek, hanem a fodrászok, esz­tergályosok, lakatosok is szé­pen kivették a részüket a kő­műves- és segédmunkában. A tetőszerkezetet majd az ÉG­SZÖV készíti el, de menetköz­ben, alkalomszerűen végig be­segítenek a KIOSZ tagjai — fejezi be a beszélgetést Molnár József. Aki arra jár, ma is megta­lálja őket. Pósa Zoltán HÁROM ÉVTIZED A DABJÁRÁSBAN (2.) A szabadság első évei Az új élet kezdetéről ke­vés dokumentum maradt meg, annyi mégis megállapítható, hogy a járásban először Öcsán alakult meg az MKP községi szervezete. Már 1944. novem­ber 8-án negyvenen léptek be a pártba. Az MKP járási titkárságának működéséről csak 1945. májusától marad­tak adatok. Az iratok szerint a járási titkárság tagja volt Potóczki József, Laczányi László, Bartha Dániel és Po- mázi János. Az egyes pártok kezdeti tevékenységéről szin­tén hiányoznak az írásos for­rásanyagok. A nemzeti bizott­ságok és a képviselőtestületek munkáját az irataikban lehet nyomon követni. A nemzeti bizottságok nemcsak a köz- igazgatás helyreállításával, hanem a földosztással, az iga­zolásokkal, a termelés megin­dításával és más fontos .kér­désekkel is foglalkoztak. A földosztással a dabasi já­rásban is lezárult az ezeréves per. Az 1945. március 17-én megjelent földreformrendelet végre igazságot szolgáltatott az évszázadok óta kisemmi­zett parasztságnak. Április­ban meg is kezdték a rende­let végrehajtását a járásban, és rövid idő alatt 34 943 ka- teszteri hold földet osztottak szét mintegy 6800 agrárpro­letár között. Éles osztályharcban 1946 elejéről már talál­tunk jelentéseket a pártalap- szervezetek munkájáról is. A reakció, a kisgazdapárt vá­lasztásokon elért sikerén fel­buzdulva általános támadást indított a politikai és gazda­sági hatalom visszaszerzésé­re. A támadás a földreform revíziójának követelésével kezdődött. A nagygazdák ne­hezítették az újgazdák hely­zetét. A kommunista párt a szociáldemokrata és a nemzeti parasztpárttal blokkot alkot­va vette fel a küzdelmet a reakcióval. Közben a demokratikus kormányzat intézkedései is siettették a fejlődést a szo­cializmus irányába. A kis te­lepülések, uradalmi majorok közül több önálló lett. Hemád például a Setinetz-féle nagy­birtokon jött létre, 230 család kapott földet. Pusztavacs a Choburg hercegi birtokon alakult önálló községgé, s 313 család jutott házhelyhez. Gyűl, Felsőpakony és Táborfalva szintén a felszabadulás után vehette kezébe saját sorsá­nak irányítását. Tisztázódtak az erőviszonyok is, a járásban 1948. júniusában az MKP és az SZDP egyesülésével létre­jött a Magyar Dolgozók Párt­ja. A hatalomból kiszorultak a tőkéselemek. Az uralkodó osztály a dolgozó parasztság­gal szövetségben a munkás- osztály lett. A szövetkezés őskora A földosztás a szegénypa­rasztság problémáját a dabasi járásban is csak átmenetileg oldotta meg. 1948—1949-re megtört a jég, sorra alakul­tak a termelőszövetkezeti csoportok. Az úttörők érdé- me ma sem évült el, érde­mes közülük néhányat meg­említeni: Örkényben 1948- ban alakult meg a Béke, 1949- ben pedig a Vörös Csillag. Hernádon 23 ember Kossuth néven alakított tsz-t 1949-ben. Belvárosi vállalat felvételre keres: ADMINISZTRÁTOR! gondnokságra, .. érettségizett, MUNKAKÖRBE, gépírni tudó, intelligens munkaerő* PORTÁSI ügyfélfogadásra .. és információadásra MUNKAKÖRBE alkalmas munkaerőt nem nyugdíjasat. A jelentkezéseket telefonon kérjük: 181-111, 181-961, 61-es mellék. Ekkor alakult még a kakucsi Lenin, a bugyi Petőfi tszcs is. 1950- ben a tatárszentgyörgyi Űj Alkotmány, az ácsai Űj Barázda, az inárcsi Sztálin, 1951- ben a bugyi Keleti Fény, a gyóni Szabadság és Alsó- dabason a Kossuth tszcs. Az új szövetkezetek felsze­relés nélkül, kevés állatállo­mánnyal kezdtek, nem volt tapasztalatuk a nagyüzemi gazdálkodásban. A termelési gondok mellett küzdeniük Kel­lett a szövetkezés ellenségei­nek rágalmazása, a maradi- ság, a régihez való ragaszko­dás ellen. Mindezek ellenére a járásban gyors fejlődésnek indult a szövetkezeti mozga­lom. Legyűrve a nehézségeket Az 1956-os ellenforradalom azonban ismét károkat oko­zott a járás szövetkezeti moz­galmának. A harcban bebizo­nyosodott, hogy a szövetke­zeti mozgalomnak tántorít­hatatlan, mindenre elszánt hívei vannak. Lengyel Lász­ló, a bugyi Űj Élet Tsz elnöke, Gavló József, a kakucsi Le­nin Tsz párttitkára a legtöb­bet adta a szövetkezetért, amit adhatott: az életét. Mindket­tőjüket az ellenforradalmá­rok gyilkos golyója ölte meg. Áldozatuk lett Biksza Miklós, a dabasi járás párttitkára is. Az ellenforradalom súlyos károkat okozott, a Magyar Szocialista Munkáspárt he­lyes agrárpolitikája nyomán azonban a járás kommunis­ta vezetői is felismerték, hogy az emberi és társadalmi té­nyezőknek kiemelkedő sze­repük van a mezőgazdasági' termelésben. Ezért alkalmaz­kodtak a természeti adottsá­gokhoz és az ezek , nyomán kialakult paraszti mentalitás­hoz, nem erőltették minde­nütt a szövetkezést; a türel­metlenség helyett a türelem, az adminisztratív módszerek helyett a segíteniakarás, a tá­mogatás és a politikai meg­győzés szüntelen alkalmazá­sa jellemezte abban az idő­ben a szövetkezeti mozgalom szervezését. A tsz-ek fokozatosan erő­södtek, 1970-re már 10 tsz és 10 szakszövetkezet működött a járásban. A termésered­mények szinte megduplázód­tak. Egy hektár földön a szö­vetkezés előtt jó, ha 8—10 mázsa búzát, 7—8 mázsa ro­zsot termesztettek, 1970-ben viszont egy hektáron 18 má­zsa búzát és 10—12 mázsa rozsot takarítottak be. A já­rásban 1975-ben a'búza átlag­termése hektáronként megha­ladta a 33 mázsát, a rozsé is a 17-et. Nagy dolog ez a ho­mokos, gyenge talajú földe­ken. Persze, ez csak egy része annak, ami ez alatt a majd­nem két évtized alatt tör­tént. A gazdálkodás formája is megváltozóit. A kertészeti területek tovább nőttek: gyü­mölcsösöket telepítettek, sző­lőt ültettek, s tovább fejlesz- , tették a zöldségtermesztést. | Különböző termesztési rend­szerekhez csatlakoztak a szö­vetkezeti gazdaságok, Mindennek eredményeként fellendült a gazdasági élet a járásban: modern baromfi-, sertés- és szarvasmarhatele- pek jöttek létre. A dabasi ^Fe­hér Akác Tsz-ben évente 25 —27 ezer sertést is meghiz­lalnak, Hernádon és a Felső­babám Állami Gazdaságban húsgyárak üzemelnek. Az emberek új arca A gazdasági gyarapodás mellett megváltozott az em­berek gondolkodása is. A Ka­parj kurta, neked is lesz! fel­fogás helyébe a közösségi ér­zés lépett. A nagyüzemekben elmosódtak az enyém körvo­nalai, viszont te^et nyert a miénk, s a földtulajdon bir­toklása helyett a munka ke­rült előtérbe. A történelmi parasztság ebben a járásban is megszűnőben van, s helyet­te a szövetkezeti parasztság fejlődött ki, amely már élet­módban és gondolkodásban közelít a városi munkáshoz. A földszérzés helyett in­kább tanulnak, művelődnek szabad idejükben. A politi­kai, világnézeti kérdések iránt is megnőtt az érdeklődés. Ez­zel kapcsolatban néhány ada­tot idézek. A járásban eddig csaknem 300 ember végezte el a marxista—leninista egye­temet, több mint 700-an a marxista—leninista középis­kolát, a KlSZ-oktatásban éven­te 1400-an tanulnak. Több százan tartottak 1970-től pol­gári esküvőt, 300-nál többen névadó ünnepséget. Kezde­nek világnézetileg is szocia­lista, materialista módon gon­dolkodni, élni. Egyre több család otthonában van házi könyvtár. A lakásberendezé­sek modemek, korszerűek. Kiteljesedő társadalmi élet Erre a másfél évtizedre esik a tanácsok és a mozgalmi szervezetek megerősödése, a társadalmi élet kiteljesedése. Ezekben az években sikere­sen valósult meg a nagyköz­ségi és közös tanácsok szer­vezése. Eredményesen dolgoz­nak, helyesen élnek az önkor­mányzati hatáskörrel. Minden területen érvénye­sült a pártirányítás, a kom­munisták kezdeményezőkész­sége. A mozgalmi szervezetek kiteljesedtek, megerősödtek. Felgyorsult a járásban a gaz­dasági-társadalmi élet. Az iparban és a mezőgazdaság­ban lezajló gépesítés, a tech­nológia folyamatos korszerű­sítése nagy hatást gyakorolta munkásokra és a szövetkezeti parasztokra. Olyan egységbe kovácsolódott a járás lakossá­ga. amely a jövőben képes lesz még nagyobb eredmények el­érésére. Gáli Sándor Következik: A múltból a jövendőbe Metszik az izbégi szőlőt AZ ÓBUDA TSZ TELEPÍTÉSI TERVEI A január közepi időjárás le­hetővé teszi, hogy a szőlők­ben, gyümölcsösökben dol­gozhassanak a nagyüzemek szakemberei. Kihalt a nyáron kirándulóktól, hétvégiház-tu- lajdonosoktól népes Szent­endre környéke, de az izbégi szőlőhegyen dolgoznak az Óbuda Tsz 44 hektáros szőlő­jének munkásai. Metszik a szőlőt — akár asszonybrigádnak is nevez­hetnénk a 23 tagú kollektí­vát, mert mindössze két fér­fi van köztük. Terveik szerint február közepére befejezik a munkát. Dr. Majoros Lóránt, a szőlő- és gyümölcstermesz- tési főágazat vezetője azon­ban már a jövőre gondol. Mint mondja, tavaly 30 va­gon szőlő termett az izbégi hegyoldalon. Ha korszerűsí­tik, modern magasművelésre állítják át ezt á területet, je­lentősen növelhetik a termés­átlagot és a gépi műveléssel fokozni tudják a munka ter­melékenységét is. Jelenleg 240 centiméteres sorközökben dolgoznak. Ez nem felel meg a gépi művelés követelmé­nyeinek. A rekonstrukció so­rán a duplájára növelik a sortávolságot, s áttérnek a magas kordon művelésre. A rekonstrukcióra 1985-ig kerül sor. A hatodik ötéves terv­ben újabb 200—250 hektár szőlőt telepítenek, melynek zöme a jelenlegi szórvány­gyümölcsösök helyére kerül. A telepítést Pomáz határában kezdik majd. A táblában most több fajta, szőlő van egymás mellett. Az új telepítésnél figyelembe kell venni a hideg talaj adta lehetőségeket, illetve korláto­kat, így szinte kizárólag ko­rai érésű borszőlöfajtákat ül­tetnek — többségében riz­lingszilvánit és traminit — s annyi csemegeszőlőt, hogy megfelelő csapvesszőt adjor az oltásokhoz. T. A. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents