Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-17 / 14. szám
Amatőrök vagy a művészet jelöltjei? TV-FIGYELŐ Hamar mondjuk ki mostanában a szót; amatőr. Kicsit einéző, kicsit fölényes mosoly- lyal, s egyre többször nem megalapozott igazsággal. Ki az amatőr? Az, akinek nincs főiskolája, aki rajztanárként fest, aki nem a képzőművészetből él, akit a zsűri, kritika, vagy a szerző emberi szerénysége nevez annak? Az amatőr- ség állapot, az igazi tehetség mindig eléri és túlhaladja, akár iskolázott, akár saját „egyetemén” szűrte le a festői tapasztalatokat. Túri-Tóth Tibor emléke A napokban távozott tőlünk örökre Túri-Tóth Tibor, aki munkás volt, és grafikus lett, aki megszállott szorgalommal rajzolta, festette, a zsámbéki,, ócsai, toki, budakeszi tájat és embereket, aki utolsóként a költő és saját távozás előtt még megrajzolta Falu Tamás portréját, Túri-Tóth Tibor nem volt amatőr; lehetőségeiben mindig előrelépett és fölfelé; jó úton járt, szenvedélyesen szerette a festészetet, minden idegszálával a műre törekedett. Sok rajza jelent meg a magyar sajtóban, lapunk egyik „házi szerzője” lett, s ki hitte volna, hogy novemberi- toki kiállítása lesz az utolsó?! Azzal a gondolattal búcsúzunk tőle, hogy hivatásérzetben példát mutatott, s egyre jobb képek kerültek ki a keze alól, s ha nem is érte el lehetőségeit; több volt amatőrnél. Németh Miklós rajzai Németh Miklós is többször szerepel a Pest megyei Hírlap hasábjain, sajátos metszeteivel. Ilosvay-Varga István tanítványa, műterme több évtizede a Csepeli Munkásotthon. Nappal dolgozik üzemben, este, éjszaka fest; száz művet, ezret, egyre jobbakat. Budapest az ő tája, s az évszakok színragyogását, a torlódott házak tagolt homlokzatában érezteti. Minden amatőr kiállításon szerepel, díjakat kap, nemzetközi elismerésben is részesült, de ő sem amatőr. Nincs diplomája, munkakönyvének bejegyzése szerint munkás, de ezen túl ember és festő, akit szemének romlása sem tud megakadályozni a szorgalomban, az állandó rajzi gyakorlatban. Pataki Tibornál Túrán Ez az új iskola kazánháza. Meleg van, a gépek tompán zúgnak, s elég fény szűrődik be ahhoz, hogy képek szülesSomogyi György: Kisváros senek. Itt nem zavarja Pataki Tibort senki, nyugodtan dolgozhat. Dolgozik is erősen az egykori Jakuba-tanítvány, hiszen Lakatos József és Papp Albert társaságában végezte el az egri tanárképzőt. Jászapá- tin született, 1936-ban Tőzsér Béla figyelt fel először tehetségére, 1965. óta tanít Túrán. Tanítványaira büszke, Kiss Jutkára, aki díjat nyert. Magáról nehezen beszél, pedig rajzai rendszeresen jelennek meg az Élet és Irodalomban, a Pajtásban, az Őrsvezetőben és lapunkban is. A falusi ember, a túrái környezet érdekli, s egyik kedves motívuma a híd. Vázlatkönyve telve rajzokkal, ezer és ezer csíra lendíthet festményt; szekérsor, kaszások, dombra kapaszkadó szőlő. Sok energia rejtőzik benne, jó úton halad, mór ma több, mint amatőr; a festészet jelöltje. Somogyi György kiállítása Ráckevén Túri-Tótli Tibor: Toki részlet ábrázoláshoz, és a konstruktív eszközök egyéni alkalmazásához. Igaz, művészetére Ná- dasdy János és Kocsis László alkotásai is hatnak, de Somogyi egyre magabiztosabban válik szuverén festővé. Szigetszentmiklóson tanít, és taksonyi dombokkal, kőszegi részletekkel és jó portréval jelentkezik Somogyi György a Hazafias Népfront ráckevei klubjában, ahol helyes kezdeményezésként sorban mutatják be a környék alkotóit kamarakiállítás keretében. Molnár Sándor, Artner Ottó után, Czinege Sándor, Dárdai István, Dénes János bemutatkozása előtt most Somogyi György műveivel ismerkedhet meg január 21-ig a ráckevei járás népes közönsége. Tehetséges ember, érzékenyen rajzol. — képei elmélyültek. Szép emléket állít mesterének, Kocsis Lászlónak, egyaránt érzéke van a valóságnü ★ Marad a kérdés: ki az amatőr? Somogyi György, Pataki Tibor is több ennél; jó úton haladnak előre, s nekünk biztatnunk szükséges a Pest megyei rajztanárokat festői tevékenységre is. Nekünk és a hivatalos szerveknek, annál is inkább, mivel Somodi László Szentendréről, Heiling György Abonyból, Juhász Erika Nagymarosról, Radóczi Mária Százhalombattáról jó művekkel szerepelnek Pozsonyban január végéig egy pedagógus képzőművész kiállítás keretében. Losonci Miklós SZÍNHÁZI ESTÉK Éljen a királynő Robert Bolt-bemutató a József Attila Színházban Ki él ígazabban: aki magához öleli a halált, vagy aki hetven évig menekül az élet elől? Ha másként fogalmazzuk a kérdést, az már a választ is tartalmazza. Kié a teljesebb élet: azé, aki hivatásának teljesítése mellett egyéni boldogságáért is képes mindent kockára tenni, vagy azé-e, aki mindent mérlegelve folyamatosan lemond a boldogságról, hogy küldetésének eleget tegyen? A halállal szemben nincs választásunk, de az élet ellenében igen. Korunk emberének egyik izgalmas konfliktusa rejtőzik e kérdések mögött. Az Éljen a királynő című történelmi dráma a múltban keresi a választ. A jelen és a múlt iránti érdeklődés nem zárja ki egymást, sőt egyiket sem érthetjük igazán, ha nem értjük valamelyest mind a kettőt — vallja egyik tanulmányában a szerző, Robert Bolt. Az ötvenes évek végén hirtelen berobbanó dühös fiatalok nemzedékének tagjaként kezdte drámaírói pályafutását. Bolt első és egyben mindent elsöprő sikerét a Virágzó Cherry című darabjával aratta, amely a londoni Haymar- ket Színházban 435 előadást ért meg. (Hazai közönségünk a Morus Tamásról írt drámájának győri bemutatója kapcsán ismerkedhetett meg munkásságával. Ebből a műből készült az Egy ember az örökkévalóságnak című televízió-dráma, amelyet a közelmúltban láthattunk.) Robert Bolt eleve elrendelten történelmídráma-írónak tartja magát: a jellegzetesen mai élethelyzetek kibontásához a múltból keres átértékelhető időszakokat. Mert, mint nyilatkozta: A dolgok széthullanak, a középpont inog. Ez így van és nekem ez nincs ínyemre. Szeretek mindent, ami régi... Ez a bizonytalanság természetesen rányomja bélyegét Bolt munkásságára. Valamiféle középutas ideológia alapján alkot és tudatosan vállalja, hogy az úgynevezett angol középosztály drámaírója. Divattá vált nálunk iS Robert Bolt, pedig magyarul megjelent műveinek ismeretében nyugodtan állíthatjuk: nem hozott semmi különösebben újat. Epikus szerkezetű drámákat ír, bátran, már- már önkényesen bánik a térrel és az idővel, a történelmi hitelesség mégis béklyót köt fantáziájára. Műveit mesterivé az egyéni szerkesztésmód teszi. Mint a gyorsúszó két karja: hol az egyik, hol a másik cselekményszál .bukkan fel, de úgy, hogy az események nem kapnak sodrást, a jelenetsorok példabeszédként állnak egymás mellett. A néző nem éli át a jelenidejűség feszültségét, pillanatra sem érezheti: az események másképpen is történhettek volna. Ráadásul Boltnak nem volt szerencséje a József Attila Színházzal. A rendező Benedek Árpád előadása tempótlan. Az amúgyis hosszú mű fárasztóvá vált már a bemutatón is, belül maradt a rivaldán. Egyetlen figurával sem tudtunk azonosulni. Az részben még a darab hibája, hogy a központi alak: Stuart Mária nem plasztikus figura, s így a nézőt sokkal inkább érdekli I. Erzsébet, aki ösz- szetett, emancipált nőalak. Meglehet, érezték ezt az egyensúlyvesztést a színészek is. Ezért aztán Erzsébet nem válik hatalmas, világpolitikát irányító egyéniséggé, inkább külvárosi amazonként üldögél a kopott lépcsőkön. A szerep koncepcionális tévedéseket is takar, ezért nem tisztázódik végül sem Stuart Mária és Erzsébet konfliktusának lényege. Minden csupa felszín, és még csak nem is csillog. Nos, mondjuk ki: tisztelet- reméltóan nagy munka volt a drámát színpadra állítani, az erőfeszítés dicsérhető. Az Onkológia. Riasztó témáról is lehet reményt ébresztve, rossz hiedelmeket oszlatva beszélni — vonhatta le mindenki a tanulságot, aki végignézte a Hét vasárnap esti műsorának a most negyed- százados onkológiai intézetben készült riportját. Reményt ébresztve? Igen, hisz’ — hallhattuk — újabb és újabb gyógyszerekkel tudják gyógyítani a rákos megbetegedéseket; és rossz hiedelmeket oszlatva is, mert — hangsúlyozták — a rák nem öröklődő, ha kellő időben felismerik, tökéletesen gyógyítható: besugárzással vagy akár csonkító műtétekkel is. Dr. Eckhardt Sándor, az intézet igazgatója mondta el mindezt, és ugyanígy azt is, hogy — hiába annyi fölhívás, biztatás, rábeszélés — csak nem akar nőni a szűrésre önként jelentkezők száma. Pedig hát ez az első számú védekezési mód — mind a nők, mind a férfiak esetében. E sajnálatosan rossz tapasztalat mellett egy érdekes és egyáltalán nem közismert orvosetikai gyakorlatról is tudomást szerezhettünk. Az onkológiai intézet munkatársai elmondták, hogy Magyarországon az elhallgatás gyakorlatát követik, vagyis hogy a beteggel nem közlik, ha rákos. Maguk sem értenek egyet ezzel a szokással, hiszen é-pp a i gyógyíthatatlanság tévhitét | erősítik így. Csupán ha csonkító műtétre van szükség, akkor mondják meg az igazat, mert az efféle esetekben már nem lehetséges a máskor kötelező hallgatás. Jó, hasznos, figyelemfelkeltő riportot Iá.hátiunk tehát e i jubileum alkalmából. És — | az utóbb említett etikai gya- j korlat miatt — olyat, ame- I lyen igeneket és nemeket egy- j másnak szögezve még sokáig fogunk gondolkodni. Parabola. Műsorok tűnnek föl, műsorok úsznak át a nemlétbe — a Parabola marad. Ezt a külpolitikai furcsaságokat fölsorakoztató, azokra innen, szűkebb hazánkból nyelvet öltő kis műsort olyan jól kitalálták egyszer, hogy más, vasbetonerősségű alapötletekre épülő sorozatokkal is könnyedén fölveszi a versenyt. Lám, legutóbb is mennyi megmosolyogni — kuncogni —, sőt hahotázni valót terelt elénk, amikor az 1977-es év leg-jeit díjazta. A politikai élet szerencselovagjainak egész kis galériáját láthattuk sajátos rekordjaik teljesítése közepette, amely mutatványokat ezúttal is élvezetesen fanyar kommentárokkal egészítette ki a műsor állandó vezetője, Árkus József. Egyszóval, jó kis műsor e a Parabola, és — efelől nem lehet kétségünk — az is marad: bőven szállítanak hozzá anyagot azok, akik a most Iá tott leg-ek produkálásába: lelik örömüket. Hétvég. Hanem hát a dicséretesre sikeredett Parabo Ián kívül nem sok saját ké szítésű műsora szórakoztatta £ nézőket a Magyar Televízió nak. Ismétlés, színházi átvétel meg innen s onnan vásárolt film — jobbára ilyesmit láthattunk e tavasziasra derült szombaton és vasárnap. Bizony, bizony, nagyon soványka volt ez a tv-s víkend! Megeshet, azért, mert valamely szuperbiztos meteorológiai előrejelzés birtokában már eleve ilyenre komponálták meg a műsorfelelősök, mondván: inkább odakint sétálgasson, mintsem a szemé: rontsa az előfizető. Aki pedig mégis a szemrontás mellett dönt, hát az meg is érdemli: nézze, amit nézhet — ismétlést, színházi átvételt meg az innen s onnan vásárolt filmeket. Most már csak azt lenne jó tudni: milyen lesz a következő szombaton és vasárnap az idő. Ha közölnék, akkor egyúttal arra is fény derülne, hogy mit pergetnek majd a — tv-ben... Akácz László Repülj fecském... A SZABADSÁGHARC HEGEDŰSÉNEK EMLÉKEZETE _ Manapság főleg a zenetörténészek tartják számon, hogy milyen nagy és világszerte ismert művész volt a múlt században Reményi Ede, a hegedűjáték utólérhetetlen virtuóza. 150 évvel ezelőtt, 1828. január 17-én született Az évforduló alkalmából érdemes felidézni sikerekben gazdag életének néhány epizódját Az aranyműves fia Apja Hoffmann József volt, aranyművességgel foglalkozott; aztán magyarosította a nevét Reményire. Reményi Ede Miskolcon született. Zenei tehetségét korán felfedezték. Kieredmény azonban elmaradt. A rendezés nem építi egymásra a jeleneteket, feszültség- hiány miatt nem jut csúcspontra az előadás, így aztán nincs is minek feloldódnia. A színészek alakítása is halványabb, nemhiába mondjuk: a színház csapatjáték, s ha nem megfelelő a taktika, akkor rosszak a csatárok is. Akiket egyértelműen dicsérni lehet, azok nem tartoznak a főszereplők közé. Kitűnően játszott Harkányi Endre, Krá- nitz Lajos, Láng József és Soós Lajos, valamennyien egy-egy epizód-karakter figurát alakítottak. Stuart Máriát Kállay Ilona formálja meg. Ö az egyetlen, akinek igazán hiteltérdemlőt sikerült produkálnia, bár kissé pajzánabb a kelleténél, noha tudott, hogy Máriában az életigenlés erős volt, de ez mégiscsak valami más. Szemes Mari eleveníti meg I. Erzsébetet. Az angol királynő a feltétlen kötelességteljesítés áldozata, az önmagához könyörtelen asszony, kapkod egy szemernyi boldogság után, de elvenni nem meri, hiába kínálja fel a sors. E megformálás helyett kaptuk azt a bizonyos amazont, aki gyávaságát leplezendő; a cipőjét dobálja a trónteremben. Tanácsadóját, William Cecilt Bánffy György alakítja, a való igaz: nem sok lehetőséget nyújtó szerepe, de még azt sem használja ki. A két királynő két szerelmeseként Üj- réti László és Voght Károly egészen más stílusban játszottak, mint partnereik. Kriszt György lencéves korában hangversenyezett először. Pyrker János László akkori egri érsek támogatásával felvették a bécsi konzervatórium növendékei közé. Joseph Böhm, a hírneves hegedűtanár lett a mestere. Pestre a negyvenes évek második felében került. Itt nem hallott mást, mint lelkesítő szavakat a magyar nemzet újjászületéséről, melyb'en a művészekre is kiható feladat várakozott... Akkor még félkezünk ujjain is meg lehetett számolni azokat az ifjakat, akik a művészetet választották életcélul — írta róla Ábrányi Kornél. Külföldre járt vendégszerepelni. Ott értesült a szabadságharc kitöréséről. Nyomban hazautazott, és jelentkezett katonának. Görgey oldalán Eleinte Klapka seregénél szolgált, majd segédtisztként Görgey tábornok vette maga mellé. Reményi lett a tábori hegedűs és sokszor lelkesítette játékával a csatatérre indulókat. Minthogy részt vett a szabadságharcban, leverése után 1849-ben menekülnie kellett. Először Párizsba emigrált, és élénk összeköttetésben állt a kinti magyar körökkel. Ezt követően Londonba, majd Konstantinápolyba, és Amerikába utazott, de mindenütt jó hírnevet szerzett a magyar zenének. Londonban Viktória angol királynő az udvari virtuóz címmel tüntette ki. Reményi ezután Liszt Ferenc weimari köréhez csatlakozott; a mester tanítványául fogadta fiatal barátját. Jó szeme volt a tehetségek felfedezésében Reményinek is, ő karolta fel például az ifjú Johannes Brahmsot Hamburgban, s bemutatta Lisztnek. Amnesztia 1860-ban amnesztiát hirdettek a politikai menekültek számára Magyarországon. Reményi Ede nyomban hazajött. Akkor már világszerte ismerték. Pesten érezte magát a legjobban. Orczy, a Nemzeti Színház intendánsa hangversenymesterré szerződtette. Egy évtizedig itthon volt állandó lakása, miközben szerte a világon. még Ausztráliában is vállalt szereplést. Minden hazai művészeti, irodalmi, zenei mozgalomban a legtevékenyebben részt vett. Szóval, tollal, tettel rendületlen harcosa lett a magyar kulturális élet fellendítésének. Sok-sok ezer forintot tett le a a ha- zafiság, a jótékonyság, a köz- művelődés oltárára. — így emlékeztek rá. Legmaradandóbb érdemeinek egyike a budapesti Petőfi szobor alapjának megteremtése. A költségek nagyobb részét ő hegedülte össze az egész országban. A világ legjobb kortársművé- szeivel (Wagner, Berlioz, Victor Hugo, George Sand) állt oly szoros összeköttetésben, amilyennel alig dicsekedhetett más magyar művész. A hetvenes évek végén megnősült, Fáy Gizellát vette el feleségük Túlkapások Orczy intendáns ügyetlenül vezette a színházat. Egyik botrányos intézkedése bizonyos Macsinszka, állítólagos orosz hercegnő, dilettáns énekesnő erőltetett felléptetése volt. Minden szakértő tisztában volt vele, hogy csak botrány lehet az eredménye. Reményi, mint koncertmester szintén az ellenzékhez tartozott. A botrány megtörtént, s ezzel kapcsolatban Reményi benyújtotta lemondását, és megvált állásától. Ez az elhamarkodott lépése sok emberben keltett visszatetszést, még Liszt Ferencnél is. Tetézte a dolgot Reményi azzal, hogy nagy értékű műgyűjteményét Bécsben nyilvános árverésre bocsátotta. A Zene- akadémia megszervezése után véeleg elköltözött a hazából. 1875-től kezdve Párizs, majd New York volt állandó lakóhelye. Ahol hangversenyezett, mindenütt lelkesedéssel fogadták, hiszen csodálatosan bánt hegedűjével. 1891-ben járt újból idehaza. 1898. május 15- én San Franciscóban hirdették koncertjét. Ott halt meg a dobogón. hegedülés közben. Nevét főleg egy sor virtuóz átirata tette még népszerűbbé. (Ilyenek: a Repülj fecském, s az Ezt a kerek erdőt. Hogyan is írta 1859-ben Arany János Reményihez című költeményében: Most a reménynek egy hangját, Reményi, Vidd el nyugatra zengő húrodon; Hirdesse szózatos fád a világnak, Hogy újra érez, újra él e hon... Kristóf Károly
