Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-15 / 13. szám
1978. JANUAR 15., VASÁRNAP Dányi csiga A dányi Magvető Tsz-ben tavaly kezdték meg a termelést a tészta- készítő melléküzemben. A téli hónapokban 70—80 asz- szony dolgozik itt, akik azután a nyári időszakban kiveszik részüket a mezőgazdasági munkából is. A képen a csigatészta készítőit látjuk. Király Krisztina felvétele Falun élő fiatalok hete A gazdaságok számítanak az ifjúságra Szövetkezeti KISZ-titkárok tanácskozása Cegléden Tegnap megkezdődött, s január 22-ig tart a Falun élő fiatalok 'hete. Ezúttal másodízben hirdette meg a KISZ Pest megyei Bizottsága azzal a céllal, hogy a mezőgazdaságban, valamint a fogyasztási szövetkezetekben dolgozó fiataloknak lehetőséget teremtsen közéleti szereplésre, hogy minél többen kapcsolódjanak be az ifjúsági mozgalom programjaiba. A Falun élő fiatalok hete alkalmat teremt a Tizenegy vállalás a XI. VIT-re elnevezésű akció teljesítéséhez. Az eseménysorozat nyitánya tegnap volt Cegléden, a Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben, aihol szövetkezeti KISZ-vezetők hasznos tapasztalatcseréjére került sor. A tanácskozáson Maczkó József, a KISZ Pest megyei Bizottságának titkára megnyitójában megállapította, hogy a mezőgazdaság sikeres évet zárt, és az eredmények elérésében nagy szerepük volt a termelőszövetkezeti fiataloknak. Az idén a gazdálkodásban és a mozgalmi munkában újabb feladatokat kell megoldaniuk. A KISZ előtt álló tennivalók között ugyancsak fontos a felkészülés a forradalmi ifjúsági napokra és a VIT-re. Skultéty József, a Magyar— Szovjet Barátság Tsz elnöke házigazdaként mutatta be a közös gazdaságot, amelyben több mint 230 fiatal dolgozik. Sokan nemrég kerültek ki az egyetemről, főiskoláról. Önálló feladatokat kapnak, bíznak bennük, számítanak szakismeretükre, és tenniakarásuk- ra,. megbecsülik és egyenrangú partnernek tekintik őket. Dr. Szarka Ildikó, a ceglédi járási-városi ügyészség ügyésze a szövetkezeti jogszabály-módosításról és a KlSZ-szerveze- tek jogairól tartott előadást. A paragrafusokban kevésbé jártas hallgatóság érdeklődéssel figyelte az elhangzottakat, hiszen az előadó főleg azokat a részeket emelte ki, amelyek összefüggnek a párt ifjúságpolitikai határozatával és az arra épülő ifjúsági törvénnyel Mindezek érvényesülnek az uj szövetkezeti törvényben is. A már meglévő helyes gyakorlati tapasztalatok beépültek a jogszabályokba és a demokratizmus szélesítését szolgálják. A tsz-eken belüli önkormányzat elve az ifjúságra is vonatkozik. Megnőtt a képviseleti demokráciára épülő küldöttgyűlések szerepe, újszerű forma a munkahelyi kisebb közösségek létrehozása. Az ifjúságnak a társadalomban elfoglalt helye mutatja, hogy a fiatalok tudnak és akarnak élni jogaikkal és eleget tesznek kötelezettségeiknek. Lényeges, hogy a gazdasági vezetés és a KISZ között megfelelő kapcsolat alakuljon ki, érvényesüljön az ifjúsági szervezet véleményezési és egyetértési joga. Az ideális kapcsolatrendszer keretében a munkahelyi közösség partnere az alapszervezet, a küldöttgyűlésé a KISZ-bizottság, a vezetőségi megbeszéléseken cselekvőén részt vesz a KISZ-titkár. Foa- tos, hogy ne csak a jogokat, hanem o kötelességeket is egyenlő mértékben tartsák szem előtt a fiatalok. A fiatalok érdemi kérdéseket tettek fel, saját tapasztalatuk és a már kialakult gyakorlat alapján mondtak véleményt. A kérdésekre, javaslatokra dr. Puskás József, a Pest megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének jogtanácsosa adott választ. A tanácskozást követően a résztvevők meglátogatták a termelőszövetkezet növényházát. Délután pedig az abonyi Búzavirág népi együttes műsorát tekintették meg. T. T. Bővülő szolgáltatás Előtérbe helyezték Pest megye tanácsi vállalatai Pest megye tanácsi vállalatai az V. ötéves terv első két évében, a megyei, sőt az országos átlagot is meghaladóan növelték gazdasági eredményeiket. Az elmúlt években jelentősen megváltozott a tanácsi ipar feladata: korábban a helyi igények kielégítésére és a helyi foglalkoztatás megteremtésére törekedtek, ma azonban már előtérbe került a lakossági szolgáltatás, a belkereskedelmi áruválaszték bővítése, a nagyipari kooperáció, sőt az exporttevékenység is. A IV. ötéves tervidőszakban a tanácsi ipari vállalatok termelési értéke 77 százalékkal növekedett. Az V. ötéves tervidőszakban a termelést 71 százalékkal, a lakossági szolgáltatást 61 százalékkal, a külkereskedelmi értékesítést pedig 68 százalékkal kívánják emelni. A vállalatok kialakították termelési profiljukat, A PEMU például a könnyű- és építőipart látja el műanyagtermékekkel, valamint általános műszaki cikkeket gyárt. A PEVDI vegyipari alapanyag-termelése a nagyipart szolgálja, de a belkereskedelmi konfekció-, bőrdíszmű és írószertermékeivel látja el. A PEFEM megtartotta hagyományos szerepét a kéziszerszámgyártásban, de lakáskarbantartási tevékenységével a szentendrei és váci járás ellátásában vesz részt jelentős mértékben. VV. G. Nemcsak a termék törékeny Százhetven tégla Nagy divat a televízió jóvoltából a vetélkedő, ezért megkockáztatjuk mi is a találós kérdést: az egyikből kevés, a másikból sok van, mindkettő törékeny, mi az? A tégla és a cserép. A baj ott van, hogy nemcsak maga az áru törékeny, hanem előállításának módja, hogyanja is. A tégla- és cserépipart a közelmúltban újból átszervezték — az egyesülés helyébe a tröszti felépítés lépett —, s a következő esztendők adnak választ arra, csupán a foyma változott-e, vagy vele a tartalom úgyszintén? Ez utóbbi szükségességét tapasztalatok sürgetik. Lépés, ellentmondásokkal Jelentős készletek halmozódtak fel cserépből, holott a gyárak termelői képességeiket — ún. beépített kapacitásaikat — már korábban sem használták ki maradéktalanul. Ugyanakkor hiány van kisméretű — szakszerűen: hagyományos — téglából, az üzemek nem .tudnak annyit előállítani, amennyire vásárló lenne. Ellentmondás. Nem az egyetlen! A legutóbbi esztendőkben az iparterület gyarapodását olyan egységek jelezték, mint a solymári tégla- és cserépgyár, az őrbottyáni téglagyár felépítése, az abonyi téglagyár rekonstrukciója. Igen- ám, de ezeknél és a hasonló fejlesztéseknél, illetve rekonstrukciós jellegű beruházásoknál nem mindig sikerült a kívánt eredményt elérni. A technikai eszközök, a technológiai eljárások összhangja olykor hiányzik — kézi kocsival tologatják a korszerű égetőkemencékbe a nyersárut, s ugyanígy szállítják el a készárut —; magas a selejt aránya, gondok vannak az alapanyag — és a késztermék! — minőségével; a berendezések némelyike, bár külföldről vett csodagépként harangozták be, a várt teljesítménynek csak szerény részletét nyújtja; a tégla- és cserépipar termelőegységeinek túlnyomó része — s nemcsak Pest megyében — elöregedett, korszerűtlen eszközökkel, módszerekkel dolgoA marxista kultúrpolitika harcosa volt SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BERZEVICZY GIZELLA Szombaton a Farkasréti temetőben kegyelettel emlékeztek Berzeviczy Gizellára, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő egyéniségére, születésének 100. évfordulója alkalmából. Sírjánál munkásőrök álltak díszőrséget. A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti bizottsága nevében Pataki János és Mező Imréné, az Oktatási Minisztérium nevében Garamvölgyi Károly és Balázs Mihály helyezett el koszorút. A Pedagógusok Szakszervezete nevében Orbán Sán- dorné és Hámori Sándor, míg a Magyar Nők Országos Tanácsa nevében Járó Dóra és Balogh Miklósné koszorúzott. A köszöni zási ünnepség az Internacionálé hangjaival fejeződött be. Történelmi név viselője volt. Berzeviczy Gizella a neves nagyok szegény sorsú rokonágáról származott. „... családunk úgynevezett ősi-nemesi neve és gazdasági helyzetünk apró nyomorúságai — ez az ellentét vált forradalmi fejlődésem legelső hajtóerejévé.” A Temes megyei Csák- váron, 1878. január 15-én született. 1898-ban Budapesten érettségizett és a pesti tudományegyetemen szerezte történelemtanári oklevelét. Trencsénben, Budafokon, Szabadkán és Aradon tanított. Aradon, a háború végefelé figyelt fel a munkásmozgalomra, a szocialista eszmékre. Itt lépett be a Szociáldemokrata Pártba és az őszirózsás forradalom idején itt alapított pedagógus-szakszer- vezetet, amelynek alelnökeként tevékenykedett. A román intervenciós csapatok előrenyomulása miatt Budapesten rekedt, ahol éppen egy szociológiai tanfolyamot látogatott. A Tanácsköztársaság idején az egri Erzsébet Nőiskola igazgatója volt, egyben Heves megyében a tanácskormány kultúrpolitikáját magyarázó tanfolyamokat tartott a helyi pedagógustársadalomnak. 1919. augusztus elsején búcsúzott hallgatóitól és mire Budapestre érkezett, már dühöngött a fehérterror. Ezzel el is kezdődött megpróbáltatásainak sorozata. A proletárdiktatúra alatti tevékenysége miatt letartóztatták, és kéthónapi vizsgálati fogság után nyolcévi fegyházra ítél-. ték. A vád „osztályelleni izgatás és istenkáromlás” volt, mert „mint az Erzsébet-nőiskö- la vezetője, mind a növendékek körében mind a tanári kar előtt, a kari gyűlésen mondott beszédeivel, a Tanácsköztársaság fenntartása érdekében állandóan agitált, minta szociológia előadója, eszméit a kiskorú és serdületlen növendékek soraiban is terjesztette”. Börtönélményeiről megrendítően tudósít Márianosztra című önéletrajzi regényében. 1922-ben az ismeretes fogolycsere-akcióval Szovjet-Oroszországba kerül. Részt vett a szocializmus első hazájának kulturális forradalmában. Ogyesszában, Tbilisziben és Szaratovban tanított. Mindvégig tagja volt a Szovjetunió Kommunista Pártjának. A II. világháború alatt magyar hadifoglyok százait oktatta szemináriumokon, megismertette a kényszerűen távolba került katonákat az ellenforradalmi rendszer, a Hor- thy-fasizmus igazi természetével, a szovjet- hatalom perspektíváival. Kossá István, a későbbi miniszter írta róla: „A háború alatt ismertem meg. Akkor a Moszkva közelében levő 27-es hadifogolytáborban dolgozott. Előadásokat tartott a magyar nép szabadságsze- retetéről, a Horthy-rendszerről, az embereknek emberek által történő kizsákmányolásáról... Egyszerű, mindennapi nyelven beszélt. A legegyszerűbb katona — akarom mondani: fogoly — is megértette. Amikor kis, filigrán termete feltűnt a hadifogolytábor kapujában, a szakaszvezető, Suhajda Feri már futott is a hírrel: Itt a Gizi mama. Mert csak Gizi mama volt. Hiába volt rajta a szovjet hadsereg katonai uniformisa”. 1946-ban tért vissza felszabadult hazájába. Nyugdíjasként is, korát meghazudtoló frisseséggel és energiával folytatta, amit elkezdett. Előadásokat tartott, részt vett az oktató munkában, a párt könyvtárának tevékenységében. 1954-ben halt meg. R.T. zik, élég itt utalni a régi solymári gyárra, a mendei üzemre. Valaki kitalálta Méretlen gondolat annyi, mint az árnyék — mondották volt valamikor, s ennyit ért az az okoskodás is, melyet valaki, a hatvanas évek közelién kitalált Az okoskodás szerint egyre kevesebb tégla keU, mert az emberek fölhagynak a korszerűtlen... a földszintes... a téglából épült— s majd toronyházak magasodnak, a panel, az öntött- beton ... Ennek megfelelően bántak azután a tégla- és cserépiparral, fejlesztési lehetőség semmi, ami pénz volt, abból a szinten tartásra sem futotta, azaz a gyárak egyre elavultabb eszközökkel termel telt. Lássuk most a téglajósla- tokkal homlokegyenest ellenkező sorsát. Pest megyében 1965-ben 73 millió darab tégla talált vásárlóra — pontosabban, mert már akkor is hiány volt téglából, talált téglára a vásárló —, 1970ben 95 millió. Tavaly a megye minden lakosa, csecsemő és aggastyán, 170 darab téglát vásárolt, mert a forgalom meghaladta a 170 millió darabot! Aki vagy akik kitalálták, hogy vége a téglának, nem kell, nem lesz rá szükség az építkezőknek, már nincsenek sehol, ám a sületlen elmélet következményeit most kellene gyors tempóban fölszámolni, azaz, amit fokról fokra meg lehetett volna tenni, az most egyszerre dörömböl az ajtón, sok milliárdot követelve. Ami viszont nincsen. Így állandósult a téglahiány. Amit jól jellemez a következő: tíz esztendő alatt a megye téglaiparának árukibocsátása, beleszámítva a más falazóanyagokat, is, mindössze egyharmaddal bővült, 123 millióról 166 millió, ún. téglaegységre. Az örökös hiány következtében elképesztő szállítási útvonalak váltak természetessé, sűrűn két-, háromszáz kilométert utaztatják a téglát, amíg a felhasználóhoz jut. A lassúság rekordja Ezek ismeretében már nem meglepő, hogy a harmadik és a negyedik ötéves tervben a leglassabban fejlődő iparterület — ami a termelés naturális mutatóit illeti, de a termelési értéket tekintve szintén — a tégla- és cserépipar volt. A termelés növekedése 1976-ban mindössze 0,1 százalékot tett ki, 1977- ben pedig — három negyedév adatai állnak még csak rendelkezésre — a korábbi szintet sem érte el, azaz csökkent az árukibocsátás! Ha hosszabb távon vizsgálódunk, még szembetűnőbb a süllyedés. Hat év alatt, 1971 és 1976 között országosan az égetett cserép termelése ötvenmillióval, a tégláé százötvenmillióval apadt. Az igaz — amivel az érdekelt szakemberek egy része érvel —, hogy blokktéglából, vázkerámiából folyamatos a kínálat, ám ezek előnyei — például a tökéletesebb hő- és hangszigetelés — teljesen ismeretlenek a vásárlók előtt, s az építőmesterek sem rajonganak az újdonságokért, sokkal nehezebb dolgozni azokkal. Közvetlenül a lakosság vásárolja meg — a kiskereskedelem hálózatában — a téglatermelés áruinak hetven, a cserépgyártásénak kilencven százalékát. Mivel minden száz új lakásból ötven ún. hagyományos anyagokból épül — azaz tégla is, cserép is kell hozzá —, nem huszadrangú, miként tevékenykedik az építőanyagipar e sokáig mostohagyermekként kezelt területe, sőt, bátran állítjuk, elsőrendű kérdés alakosság ellátásában. A mostohagyermek jelző nem újságírói stílusjegy, hanem tények summázata, hiszen említettük, a szinten tartásra sem futotta éveken át a tégla- és cserépiparban. A felgyülemlett adósságok haital-, masak. Az őrbottyáni téglagyár, mely évente 60 millió darab tégla előállítására alkalmas, 241 millió forintos költségelőirányzattal épült, s kellemes meglepetés, mindössze 25 hónap alatt, az eredeti határidőt csupán egy hőnappal lépve túl. Százéves Hoffmann Csattan hátunkon a régi igazság ostora, miszerint ki szeget kímél, patkót veszít, sorra-rendre kell kiadni a millió forintokat, hogy valamelyest is egyensúlyban maradhasson a kereslet és a kínálat a téglapiacon. Törökbálinton, egy ifjúkorú gyár rekonstrukciójára 37 millió forintot kellett kiadni — s tudomásul venni a tetemes időbeni késedelmet, amíg a munkával végeztek —, a pi- lisborosjenői gyár pedig 167 milliót emészt fel, a sokszor kárhoztatott, ma sem egyenesbe jutott új solymári gyárról már szólni sem merünk.« A népgazdaság nem képes egyik évről a másikra mil- liárdokat elővarázsolni — nincs honnan —, s így érthető, bár az építkezni kívánó számára nem vigasz, hogy a tégla- és cserépipar gyárainak csupán egyharmada dolgozik korszerű műszárító- és égetőberendezésekkel, s még mindig sok helyen lelni szabadszárítókat, Hoffmann- rendszerű körkemencéket. Ez utóbbit éppen egy évszázada kezdték alkalmazni.» Valóban korszerűen Nem ott a baj, hogy csökken a tégla- és cserépgyártás súlya. A negyedik ötéves terv végén az építőanyag-ipar teljes termeléséből 17,4 százalékkal részesedett a tégla-, cserép- és tűzállóanyag-ipar, ez az arány 1980-ra 14,8 százalékra csökken. Helyes, nyíljék tág út a korszerű anyagoknak, de ne akadályozza a lakosság építési terveinek valóra váltósát áruhiány! Azaz bizonyos építőanyagok termelésének dinamikus fejlesztése mellett a lényegében szinten maradó cserépgyártás adjon jó minőséget és választékot, a téglatermelés pedig tükrözze a kereslet lassú változását a mennyiséggel éppúgy, mint a minőséggel, a méretválasztékkal. Amihez nem elég a jobb hírverés a blokktéglának, a vázkerámiának, az is szükségeltetik hozzá, hogy a korszerű üzemek valóban azok legyenek, s ne csupán kinevezzék annak e helyeket. Ne szakadjon meg tehát a szigorúan zárt technológiai lánc, ne ékelődjenek be a friss technikai eszközök közé — mint napjainkban is —, az elavultak, a szerény termelekenységűek, ne kelljen az automaták szomszédságában manufakturális eszközökkel lebonyolítani — például — az anyagkeverést, az anyagszállítást, a készárutárolást. Egy év alatt 6,3 millió tonna építőanyagot, törékeny árut állít elő ez az iparterület, s hogy mennyire törékeny körülmények között, azt érzékelteti, a tégla- és cserépgyárak önköltsége a négy- százalékos eszközarányos veszteségtől a tízszázalékos eszközarányos nyereségig terjed, azaz túl nagy határok között ingadozik. Vannak ennek objektív okai — az agyagbó- nyák milyensége, a technikai eszközök állapota —, de szervezés- és írányításbeliek ugyanúgy. Előbbieken a hó- rommilliárd forint értékű beruházás — két új gyár felépítése, s tizenkét üzem rekonstrukciója — módosíthat, utóbbiakon viszont a vezetés kötelme — tröszttől a telepekig — a jobbítás. A mostohagyereksorsnak vége. Az új szervezeti forma: lehetőség. A hárommilliárd forint: szilárd alap. A keretek tehát megteremtődtek ahhoz, hogy a megyei ipar e patinás területe a változó igényeknek zavartalanul megfeleljen. M.O. j
