Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-14 / 12. szám

~K/úr3an 1978. JANUAR 14., SZOMBAT Váci diák KISZ-eseka kongresszusi irányelvek szellemében JÓ ÜTEMBEN ÉPÜL A POKOL-SZIGETI ÚTTÖRŐTÁBOR Vác iparváros ugyan, ám ar­culatának meghatározásában jelentős szerepet töltenek be a középfokú tanintézetek, he­lyénvaló tehát, a diákváros el­nevezés is. Az öt középiskolá­ban és a három szakmunkás- képző intézetben több mint háromezren tanulnak. Ezért is érdemel különös figyelmet az a vizsgálat, amely a város tan­intézeteiben készült, s azt ele­mezte, miként valósítják meg az iskolai KlSZ-szervezetek- ben az ifjúsági mozgalom leg­fontosabb célkitűzéseit. Tanulni, tanulni... A tanulóifjúság társadalmi­politikai feladatainak, legfon­tosabb mozzanata a tanulás, a KISZ-szervezetekben pedig a politikai képzés az elsőren­dű. A KISZ-szervezetek ör­vendetes módon élenjárnak a különböző tanulmányi verse­nyek szervezésében. Tavaly például a Sztáron Sándor Gimnázium csaknem vala­mennyi alapszervezete beneve­zett a Jó tanuló, jó sportoló versenybe, amelyet a KISZ Pest megyei Bizottsága hirde­tett meg. A tanulmányi mun­kát jól segítik a szakkörök, a felvételi-előkészítő tanfolya­mok, a tanintézeti KlSZ-szer- vezetek jelentős szerepet vál­lalnak ezek működtetésében, s egyúttal ellenőrzik, értékelik tagjaik iskolán kívüli önkép­zését. A vizsgálatokból egyértelmű­en kiderült az is, hogy a közép- iskolások, szakmunkástanulók tanulmányaik mellett — a váci üzemek, intézmények fia­taljaival karöltve — széleskö­rű társadalmi munkaakciókkal támogatják az ötödik ötéves terv, valamint az ehhez kap­csolódó várospolitikai határo­zatok végrehajtását. S ennek bizonyítására érdemes elmon­dani, hogy rövidesen teljesül a váci úttörők régi álma: szé­les körű összefogással felépül a 'táboruk Pokol-szigetén. Tá- valy júniusban tették meg az első kapavágást, s a KISZ vá­rosi bizottságának akciója — az Egy hét a városi úttörőtá­borért — élénk visszhangot keltett a fiatalok körében. A helyi üzemek társadalmimun­ka-vállalói mellett nagy segít­séget nyújtottak a tábor építé­sében a szakmunkásképző in­tézetek, a Lőwy Sándor Gép­ipari Szakközépiskola, a Tán­csics Mihály Mezőgazdasági Szakközépiskola, valamint a Sztáron Sándor Gimnázium diákjai. Ha így halad tovább­ra is a munka, minden remény megvan arra, hogy az idén nyáron megnyithatja kapuit a Pokol-szigeti úttörőtábor. A tanintézeti KISZ-fiatalok politikai, ideológiai képzése — különösen az alsóbb évfolya­mokban — döntő kérdés. Jól szolgálja ezt az új tantárgy, a világnézetünk alapjai. Ezen kí­vül valamennyi KlSZ-szerve- zet létrehozta a politikai kép­zési köröket, amelyekbe több mint kétezer — nemcsak az ifjúsági mozgalom soraiba tar­tozó — fiatalt vontak be. Hasznos szabadidők Példák sora bizonyítja, hogy rendszerint azokban az alap­szervezetekben eredményes az akcióprogram végrehajtása, közvetlenebb a hangulat, ahol több közös, a tagságot érdek­lő programot szerveznek. Hiá­nyosság viszont, hogy az alap­szervezeti taggyűléseken ér­demleges határozatok ritkán születnek, s a határozatok vég­rehajtásának értékelésével rendszertelenül foglalkoznak. Ezzel ellentétben kedvezőek a tapasztalatok, a központi dön­tések — mindenekelőtt a KISZ KB, a megyei, valamint a vá­rosi KISZ-bizottság határoza­tainak — végrehajtásával kap­csolatban, amikor mindig gyorsan és precízen cseleked­nek a fiatalok. A hazafias és honvédelmi ne­velésben fontos szerepet ját szik az Ifjú Gárda. A városi szakasz az elmúlt évi megyei szemlén elismerésre méltóan szerepelt, s ez főleg a Lőwy Sándor Szakközépiskola és a Géza király téri Gimnázium fiataljainak köszönhető. Jó példaként említették: a Gép­ipari- és a Mezőgazdasági Szakközépiskola, valamint a MŰM 204. számú Ipari Szak­munkásképző Intézetében ifjú­gárda egyenruhát vásároltak. A váci középfokú taninté­zetek KISZ-szervezetei fontos feladatuknak tekintik azt, hogy gondoskodjanak a diákok sza­badidejének hasznos eltöltésé­ről. A rendelkezésre álló ada­tok szerint a kulturális munka javarészét színház- és hang- versenylátogatások, szavaló­versenyek és klubdélutánok jelentik. Megyeszerte elismert már, például a Közgazdasági Szakközépiskola irodalmi szín­pada, a Gépipari Szaközépis- kola pol-beat-együttese, a Gé­za király téri Gimnázium ének­triója. A zenei kultúra terjesz­tésében kiemelkedő szerepet töltenek be az országos hírne­vet szerzett KISZ-kórus tag­jai: többségük a középiskolások közül kerül ki. A KISZ városi bizottsága arra törekszik, hogy a közép­fokú tanintézetek fiataljai kö­zül minél többen vegyenek részt a helyi Madách Imre Művelődési Központ rendezvé­nyein és egyre szorosabb kap­csolat alakuljon ki az alap­szervezetek és az intézmény között. Ezért is hirdették meg a Művelt ifjúságért akciót, ennek jegyében ifjúsági bérle­tek találtak gazdára, s iskolai kulturális napokat rendeztek a művelődési központban. A siker kötelez Az Edzett ifjúságért mozga­lomban tavaly nyolcezren vet­tek részt. Ez annál is inkább figyelemre méltó eredmény, mert a tényékhez hozzátarto­zik: néhány iskolában nincse­nek meg a feltételek a rend­szeres testmozgáshoz. Csak egy kis „tornaszobája” van a Közgazdasági Szakközépiskolá­nak, s nincs sem tornaterme, sem sportudvara a Komócsin Zoltán középiskolai kollégium­nak, melyben 250 fiatal éL Vác város középfokú tanin­tézeteinek KISZ-szervezetei tehát folyamatosan dolgoznak a KISZ IX. kongresszusán meghatározott irányelvek szel­lemében. Munkájukat a' terv- szerűség és a folyamatosság jellemzi. De az eddigi eredmé­nyek egyúttal arra kötelezik őket, hogy a problémákat kö­zös erővel igyekezzenek meg­oldani. Falus Gábor SZÍNHÁZI ESTÉK - DOSZTOJEVSZKIJ DRÁMÁI VÁLTOZATBAN - ÚJ KAMARASZÍNPAD Ma három bemutató Bővelkedik újdonságokban a januári színházi naptár. A kö­vetkező hetek programjában számos érdekesség is szerepel, s csupán ma, szombaton há­rom helyen gördül föl a füg­göny új bemutató előtt: a Ma­gyar Állami Operaház Erkel Színházában, a Tháliában és a Gyermekszínházban. André Chénier Párizsban, a francia forra­dalom idején játszódik az Er­kel Színház bemutatója, a ná­polyi születésű Umberto Gior­dano zenedrámája. Annak ide­jén Budapest volt az első kül­földi bemutatóinak színhelye, a Scalában lezajlott ősbemuta­tó után. De ennek is már nyolc évtizede, hiszen 1897-ben ját­szotta az Operaházunk. így hát mindenképpen eredeti él­ménynek ígérkezik a ma este, amelyen Luigi lllica felfrissí­tett szövege párosul a zené­hez, Oberfrank Géza és Szi- netár Miklós fordításában, s az utóbbi vendégrendezésében. Umberto Giordanónak ez az operája emelkedett leginkább világhírnévre, s napjainkban is kedvelt, olyannyira, hogy a világ számos színházában tű­zik újra műsorra. Dallamgaz­dagságának, hatásosan felépí­tett áriáinak, s a mű cselek­ményességének, drámaiságá- nak bizonyára alapvető jelen­tősége van ebben. Az opera cselekményének középpontjában a címadó köz­ismert irodalmi személy áll: André Chénier, a 18. századi francia költészet felvilágosult egyénisége, kinek sok versét ismerjük magyar fordításban is. A francia forradalom híve volt, de egy ponton már elsza­kadt a forradalmi folyamatok­tól, szembekerült Robespier- rel, aki alig két nappal bukása előtt lefejeztette az akkor 32 éves költőt. Az opera ezt a történetet viszi színre kissé romantikus, szerelemmel át­szőtt feldolgozásban. Két szereposztásban láthat­juk ezúttal. A címszerepben Nagy Jánost, illetve Lebtanc Győzőt, a másik, főszerepet, Gérárdot Miller Lajos, illetve ötvös Csaba alakítja, ezenkí­vül fontos feladatokat kapott Horváth Eszter és Rohonyi Anikó, Moldován Stefánia és Szabó Anita, Mersei Miklós és Páka Balázs, Komlóssy Erzsé­bet és Jablonkai Éva. Vezé­nyel Oberfrank Géza, illetve Bolberitz Tamás. * Tóték és az Oz Tóték ismét hazatérnek — ezt is mondhatnánk a Thália Színház ma esti premierjére, hiszen az 1967-es ősbemutató óta szinte a világ minden je­lentősebb színházának műso­rán szerepelt. A brüsszeli Nemzeti Színházban például éppen Kazimir Károly rende­zésében, aki most némiképpen újjárendezve viszi színre a hajdani emlékezetes siker után az abszurd drámát. Nem köny- nyű feladatra vállalkozott, hi­szen élénken az emlékezetben él Latinovits Zoltán egykori őrnagya, mely valóságos* teli­találat volt. Most Harsányi Gábor közismert színes egyé­nisége állítja közönség elé fi­guráját. Nehéz feladatra vál­lalkozott, méltán előzi meg nagy várakozás alakítását. A tűzoltó Tótot ezúttal is Nagy Attila eleveníti meg, feleségét Pécsi Ildikó, lányát Jani Ildi­kó játssza. Örökzöld mesének mondják Ózt, a nagy varázslót, amelyet most a Gyermekszínház mutat be a ma délutáni premieren. De hát nézői oly ifjak, hogy nekik mindenképpen új lesz, s kisérő szüleik is valójában újdonságot látnak. Frank L. Baum klasszikus meséjét ugyanis — mint mondani szokták — portalanította Schwajda György, némikép­pen átdolgozta magyar szín­padra, Szöllösy Klára fordítá­sa alapján. Zenét Tamássy Zdenko szerzett hozzá (vajon lesz-e olyan népszerű, mint a film ismert muzsikája?). A .filmélmény kétségtelen hatá­saival Csiszár Imre rendező­nek kell szembenéznie, s ő az eredeti mese alapgondola­taihoz nyúl vissza korsze­rű megfogalmazásban. A nagy varázsló ezúttal Sipeki Tibor lesz, a kis Dorkaként pedig Besztercei Zsuzsa kalandozik a tündöklő Smaragd város felé. Téli rege A ma esti -hármas premier Után a legközelebbi bemutató a Nemzeti Színházban lesz ja­nuár 19-én: Shakespeare utol­só alkotó korszakának nagy darabját, a Téli regét adják elő, Mészöly Dezső fordításá­ban. . A shakespeare-i alkotások Talpam a csillár felé Az asszony visszahúzódott ma­gányába. Elfoglalta kényelmes he­lyét, amelyet a MÁV pénztárosa je­lölt ki számára. Szerencséjére az ablak melletti ülés jutott neki. Nem mintha a tél amúgy is korán sötéte­dő függönyén átláthatott volna. Mégis más így. A vonat robogása közben egy-egy fény felvillanhat a messzeségből, vagy éppen egy ál­lomás nem túl zsúfolt peronja nyújthat látnivalót: Gyönk, Szent- lőrinc, Dombóvár... Ez a sarokülés mintha menedéket is jelentene a többi utassal szem­ben. A többiek, akik a fülkében ül­tek, mindhárman összetartoztak. Va­lamilyen konferenciáról beszélget­tek, köszörülték nyelvüket az elő­adók kárára, kissé epésen értékel­ték a nap eseményeit. A sarokülés birtokosa munkája fölé hajolt. Hol előre, hol vissza forgatta a külön álló lapokat. Oly­kor elmosolyodott. Ilyenkor széles, barátságos arca még vonzóbbá vál­tozott. Alighogy elbúcsúzott Pé­csett a férjétől, levette egyszerű, de ízléses kabátját, elindult a szerel­vény, ő már a köteg papir mögé bújt. A leselkedő csak egyetlen szá­mot böngészhetett ki a csomag te­tején: 5/a. Persze, ilyen derös, békésen mo­solygó asszony csak tanító néni le­het. Az 5/a felirat őszinte, gyerme­kes dolgozatocskák sokaságát sej­tette, csak ilyen írások csalhatnak elő felhőtlen derűt. A másik három utas nem sok ügyet vetett a papírhalomra, séma mosolyra. Magukkal foglalkoztak, szakmai gondjaikkal. Munkahe­lyüktől távol sem nyugodhattak, azt hitték, 230 kilométer út, négyórás utazás az expresszen, elég a világ megváltásához. \ Nem elég. Kivált nem akkor, ha ezt megzavarják. A magányos asz- szony hangosan felkacagott, önfe­ledt nevetése szétáradt a fülkében. Nem lehetett nem tudomásul ven­ni. A kacaj mindenkinek szólt, az utasoknak meg kellett kérdezni, mi történt. Udvariasan, tapintatosan tették, hátha visszakozót kell fújni, mert a középkorú asszony nem oszt­ja meg velük örömét. Kár volt ag­gályoskodni, az asszony nem ha­gyott visszavonulást. Pergett szá­jából a szó, végeérhetetlenül áradt belőle a lelkesedés. Csak a szakma, a hivatás foglya lelkesedhet így. — Meg tudnának felelni örök ar­ra, amire ezek az ötödikesek vála­szoltak? — Halljuk, halljuk — hangzott az ismeretlen hármas nem túl meggyő­ző ösztönzése. A kényszeredettséget azonban az asszony nem vette ész­re. — Próbálják meg: ha egy torna­teremben fejenállnának, mi lenne igaz? A csillár vagy a padló lenne önök alatt? Körülményes vita kerekedik, mindenki mást mond. Ez nem megy. Van, aki a Föld forgásáról elmél­kedik, a másik a gravitációt keveri bele, pedig milyen egyszerű! — Kísérletezzünk mással: Ha egy űrhajós visszanéz a Holdról a Föld­re, mit lát? A Föld egy helyben van? Vagy az égbolton haladó moz­gást végez? A tengelye körül fo­rog? A Földnek mindig ugyanazt az oldalát látja? — A Föld forog a tengelye körül, de a Hold... és akkor... — Hány fokot fordul a Föld egy óra alatt? Végre ezt tudták! Az asszony dor­gálja új ismerőseit: — Nem engedhetem át önöket fizikából. Kegyelemből sem. Szavait hangos hahota kíséri. Un­szolják: halljuk a többi kérdést, gyerünk tovább. Teljes figyelemmel játszottak. Izgatottan erőlködtek: mégsem közömbös, tudja-e egy fel­nőtt, amit az 5/a tud? A tanítónő, akiről hamar kide­rült, hogy nem tanító, hanem főis­kolai tanár, immár harmiinrhárom éve — s ebből három évtized a pé­csi főiskolán telt el — fizikát tanít. A vonatfülkét tanteremmé változ­tatta. Élvezte, hogy az öreg „diá­kokat” ugyanúgy tűzbe hozta, akár a fiatalokat A főiskolásokat és az általános iskolásokat. Mert a főis­kolán tanít, de az általánosban kí­sérletezik sokadmagával. Tavaly nyerte el a pályázatot: jövő tanév­től az ő tankönyvéből tanulják majd a fizikát a diákok. Módszere fel­rúgta a megszokottat — nem le­het már úgy tanítani, mint valaha. A gyerekek televíziót néznek, rá­diót hallgatnak, gyakorlatban is sok­féle technikát ismernek meg. Azok a lapok, amelyek még előbb eltakarták a tanárnő elől a külvi­lágot: tesztlapok. Ezek miatt uta­zik most is a fővárosba, a Magyar Tudományos Akadémiára, ahol Marx Györggyel tárgyal a vizsgálat ered­ményeiről. A három idegen most már az ötödikesek és a főiskolások vála­szait hallgatja: mennyi szellemes, ötletes fogalmazás. Bátran közelí­tenek a bonyolultnak tűnő kérdé­sekhez... A tanárnő (kölcsönös bemutatko­záskor a neve is kiderült: dr. Pálfi Györgyné), saját gyermekeit is így okíthatta valaha, azért lettek kiT válók. Laci, aki a pályaudvaron is várni fogja, a kisebb, matematikus lesz. Gyuri az életrevalóbb. 0 már építészmérnök, pályázatot is nyert, lehet, hogy Japánba utazhat... Ámíg tanult, kitűnő volt, pedig tanulás mellett mindig dolgozott. Volt kö­tődésnél munkás, máskor kihordó, vállalt manekenséget is; lakásra, ruhára gyűjtött. Soha sem kért külön pénzt otthonról. Egyszer egy néni, akihez árut szállított, meg­kérdezte: ilyen okos fiúnak kik a szülei, hogy nem taníttatják, enge­dik trógerolni. El sem akarta hin­ni, hogy főiskolai tanárok gyerme­ke. Kinn hidegre váltott az idő. Az ablak bepárásodott. Az üveg sarká­ban odafagyott a hókristály. A fül­kében izzaszt a melég. Elolvasatlan képeslapok hevernek az ülésen. Senki nem nyúl utánuk. A játéknak is vége. A hármas kis együttes tisztelettel figyeli a négy órával ezelőtt még idegen úti­társat. Most már nyújtanák az időt, késhetne az expressz. De jó is fel­üdülni ilyen alkotó ember mel­lett. A búcsú rövid: köszönjük a tanítást, viszontlátásra. Mindenki megy a maga útján. Otthon az apa váratlanul meg­kérdezi: — Miért látszik a Hold majd­nem akkorának, mint a Nap? A család elképed, miféle viccez, mi történt apával? Az apa, aki ér­zi, e pillanattól ő itt a császár, foly­tatja : — Mert a Hold és a Nap egyenlő távolságra vannak a Földtől? Mert a Hold majdnem akkora, mint a Nap? Mert a Hold sokkal kisebb a Napnál, de közelebb van? Vagy csak látszat az egész, a valóságban nem így van? Nem tudható, hogyan értékelik a Tudományos Akadémián a teszt eredményét, a vizsgálatot, megkö­szönik-e most is Pálfiné munkáját, de az talán befolyásolhatja a dön­tést, ha megtudják: az utazás es­téjén három család lexikonnal a kezében, csatázva, vitázva próbál­gatott válaszolni a fizikai kérdé­sekre. Ahhoz sem kell nagy jósnak lenni, másnap új találgatok vála- szolgattak új császárok kérdéseire. Sági Agnes jellegzetességeként álruhás hő­sök, félreértések, megfejthe­tetlen helyzetek kavarognak, hogy mindezek mélyén az em- , béri jellemek tárulkozzanak föl a maguk Ieplezetlenségük- ben. Tragikus és derűs elemek egyaránt helyet kapnak a mű- ben, amely egyébként a szín­házaknak mindig reprezenta- . tív előadásra ad alkalmat. Ki­lenc egyenrangú nagy szerép; kínálkozik ugyanis benne, s így ezúttal is a Nemzeti Szín­ház kiváló művészeinek egész sora lép föl. Az együttest Ma­jor Tamás rendezői munkája irányítja. A Shakespeare-hősök alakí­tói között láthatjuk Cserhal­mi Györgyöt, Törőcsik Marit, Kállai Ferencet, Csurka Lászlót, Tyll Attilát, Máté Er­zsit, Szacsvay Lászlót, Szilá­gyi Tibort, öze Lajost, Raksá- nyi Gellértet. Bűn és bűnhődés Magyarországi eredeti be­mutató lesz január 26-án a Vígszínházban. Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regé­nyének színpadi változatát mutatják be világhírű szovjet vendégrendező irányításával. A darabot a moszkvai Tagan­ka Színház nálunk is jól is­mert rendezője, J. Ljubimov a maga sajátos felfogásában állítja színre Elbert Jánosnak nemcsak fordítói, hanem bizo­nyos mértékig munkatársi közreműködésével. Színpadra J. Karjakin írta a regényt. ' Nem mindennapi bemutató­nak ígérkezik, márcsak azért sem, mert az alapvetően lélek­tani szövetű, belső töprengé­sekre épült regényt a színpa­di cselekvés, drámaiság síkjá­ra vinni különleges feladat. Ehhez járul Ljubimov szug- gesztív rendezői stílusa, ame­lyet a Taganka Színház két év előtti budapesti játéká­nál megismerhettünk. Raszkolnyikovot Kern And­rás formálja meg, s a főbb szerepeket Kútvölgyi Erzsébet, Darvas Iván, Balázs Péter, Lukács Sándor, Garas Dezső, J^orsR Géza, Egri Márta kap­ta. ­Min nevet a Góth? : A Radnóti Színpad a boldog békeidőknek nevezett első vi­lágháború előtti korszak, 11-' letve a két világháború közti pesti humor világába vezeti nézőit a Nevet a Góth című műsorával. Mint ismeretes: a cím egykori közkedvelt kupiét idéz a Nagy Endre kabaréból. Az írók — akiknek művei megszólalnak — Gábor Andor, Heltai Jenő, Szép Ernő, Bé- keffi László, Gosztonyi János, Szilágyi György. Elmondják, képet adnak ró­la, hogy min nevetett Góth, vagyis az átlag pesti polgár s természetesen szavaikból nemcsak a humor szólal meg, hanem összességében egy kor szellemét is elénk tárni igyek­szik az est, ha sajátos szem­szögből is. Bodrogi Gyula rendezi a műsort, s föl is lép Harsányi Gábor, Pécsi Ildikó, Buss Gyu­la, Dőry Virág, Somhegyi György és mások társaságá­ban. ' * Éjszaka Üj bemutatójával a József Attila Színház egyúttal új kez­deményezést is indít útjára. Kamaraszínpadi előadássoro­zatot kezd Óbudán, az Ifjúsági Házban (áan Marco u. 81.). Az első alkalommal, január 30-án Sánta Ferenc Éjszaka című háromfelvonásos szín­művét adják elő. Ezt annak idején a Katona József Szín­ház mutatta be először, Az 'áruló címmel. Látszólag tör­ténelmi mű, de mindenképpen mai gondolatokat ébreszt. A különös történetben négy huszita korabeli vitéz támad föl, s mind a négyük más­más nézetet .vall az életről. A küzdelem értelméről vagy ér­telmetlenségéről, a kiállásról vagy megalkuvásról, netán a ftuszta átvészelésről mint le­hetséges magatartásformákról szól a lelki ismeretébresztő, magas hőfokon tartott törté­net. Barlay Gusztáv rendezésé­ben Fülöp Zsigmond, Kránitz Lajos, Bánffy György, Vogt Károly és Horváth Sándor elevenítik meg a színmű alak­jait. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents