Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-14 / 12. szám

2 1978. JANUÁR 14., SZOMBAT Xozel-Kelet Koszigin és Bumedien zárómegbeszélése Jövő bélen folytatják az eddig sikertelen egyiptomi—izraeli katonai tárgyalásokat Első ízben egyértelmű akcióprogram-tervezet A Szakszervezeti Világszövetség sajtóértekezlete Párizsban Somozáét végnapjai NICARAGUABAN — a Honduras és Costa Rica közt fekvő közép-amerikai köztár­saságban Somoza diktátor ka­tonaságot vetett be csütörtö­kön, Managuában, a főváros­ban felvonuló, mintegy 30 ezer tüntető ellen, akik Joaquin Chamorro két nappal ezelőtt történt meggyilkolása miatt tiltakoztak. A diktatúrával ér­dekellentétbe került közép- burzsoázia politikai mozgalmá­nak újságíró-vezetője, elleni merénylet miatt felháborcdott tömegek a gyilkosság óta sza­kadatlanul tüntetnek Somoza ellen. Többhelyütt megroha­mozták a diktátor családtagjai­nak üzemeit és áruházait, bu­szokat, autókat és épületeket gyújtottak fel. A katonaság rá­támadt a tüntetőkre: egy em­bert megölt, s mintegy húszat megsebesített.' A hatóságok ezt követően négy embert letartóztattak, ki­ket Chamorro meggyilkolásá­val vádolnak. Közülük ketten a Nemzeti Gárda tagjai voltak. Mint ismeretes, a meggyilkot újságíró Somoza magánhadse­regének, a Nemzeti Gárdának elszánt ellensége volt, több íz­ben írt leleplező cikket a gár­da tevékenységéről. KÖZÉP-AMERIKAI rádió- és sajtójelentések szerint a gyilkosság minden bizonnyal újabb frontot nyit az ország igazi demokratizálásáért har­coló sandinisták által szoron­gatott családi diktatúra veze­tője, Somoza elnök ellen. Mint Havannába érkezett jelenté­sekből kitűnik, valószínű, hogy e gyilkosságot követően nyílt összetűzésre került sor a kor­mány és a jelenlegi politikát ellenző nicaraguai tőkés körök között. RÖVID TÖRTÉNELMI VISZ- SZAPILLANTAS. A függet- len nicaraguai köztársaságot megszállva tartó USA-csapa- tok ellen 1925 és 1934 között Cesar Agusto Sandino tábor­nok vezetése alatt szabadság- harc bontakozott ki. Am 1934- ben az USA tengerészgyalog­sága leverte a szabadsághar­cot, Sandinót meggyilkolták és hatalomra került a nemzeti gárda parancsnoka, Anasta- I sió Somoza, aki diktátorként uralkodott és több mint két évtizeddel később, 195S. szep­temberében gyilkolták meg. Am fia, Luis Somoza-Dabayle ra- | gadta magához a hatalmat, j amely ténylegesen azóta Is a Somoza-család kezében van. Időközben, csupán annyi vál­tozás történt, hogy Luis he­lyett Anastasio Somoza-Da­bayle, Luis testvére vette át a diktátorságot 1967-ben. A Somoza-diktatúrával szem­ben 1968—69-ben partizánmoz­galom bontakozott ki, a Frente Sandinista de T iberacion, ame­lyet támogat Nicaragua népe, s naivjAinkban már perdöntő politikai erőnek számit. E HÉT VÉGÉN a Managuá- ból kiszivárgó jelentések sze­rint Somozának azonban ma már nemcsak az állásaikat az ország északi részében egvre inkább megszilárdító sandi­nista harcosokkal kell szembe néznie, hanem az ezeket egy­re inkább támogató, egvre elégedetlenebb polgári ellen­zékkel is. De, hát akkor ki volt Cha­morro, kit Somoza oly sürgősen eltüntetett, meggyilkoltatott? ö tulajdonképpen szemben állt a polgári ellenzéki cso­porttal is, és decemberben lett az elnöke a Demokratikus Unió a Felszabadításért elne­vezésű burzsoá politikai cso­portnak, amely — különösen a sandinista front múlt év ősz "n kibontakozott és sikeres fegy­veres akcióit követően — egy­re nyíltabban követelte a be­tegeskedő Somoza lemondását. Ősszel sajtójelentések láttak napvilágot arról, hogy Wa­shington szívesen látná egy So­mozát követő átmeneti kor­mányzat élén a most meggyil­kolt politikust és Chamorrónák novemberben az Egyesült Ál­lamokban tett látogatása meg­erősíteni látszott ezt a feltéte­lezést. Amikor a közelmúltban azonban újabb washingtoni útra készült, hogv egy szená­tusi albizottság előtt számol­jon be a nicaraguai belpoliti­kái helyzetről, megtagadták tőle a kiutazási engedélyt... A CSALÁDI DIKTATÚRA tehát látszólag szembeszállt Washingtonnal, de vele végül is a nép támogatta sandinisták fognak leszámolni, mert a tör­ténelem kerekét ma már Kö- zép-Amerikában sem lehet visszafelé pergetni. Alacs J. Tamás Pénteken a moszkvai Kreml­ben befejeződtek a tárgyalá­sok Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke, Mihail Szuszlov, az SZKP KB titkára, Andrej Gromiko, a Szovjetunió kül­ügyminisztere, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai és Huari Bumedien, az Algé­riai Demokratikus és Népi Köztársaság elnöke, a Forra­dalmi Tanács elnöke között. A pénteki zárómegbeszélé­seken áttekintették a Szovjet­unió és Algéria közötti együtt­működés további megszilárdí­tásának fő irányait. A két or­szág népét a testvéri szolidari­tás szoros szálai fűzik egymás­hoz az imperializmus ellen, a békéért a nemzeti független­ségért és a társadalmi haladá­sért folyó harcban. A megbeszéléseken, amelye­ket a bizalom, a barátság és a kölcsönös megértés légköre jellemzett, folytatták elsősor­ban — a Közel-Kelettel és Afri­kával kapcsolatos — néhány időszerű nemzetközi probléma, megvitatását. Megállapították, hogy a Szovjetunió és Algéria azonos nézeteket vall e prob­lémák megoldását illetően. Belgrádban bejelentették, hogy Bumedien algériai állam­fő — Tito elnök meghívására — a hét végén Jugoszláviába látogat. Az Izraeli Kommunista Párt Tel Avivban megtartott ple­náris ülésén nyilatkozatot fo­gadott el a közel-keleti hely­zetről. A Központi Bizottság határozottan elítélte Begin béketervét. Csütörtökön este újabb két­Lisszabonban Edmundo Ped­ro, a Szocialista Párt Országos Titkárságának tagja csem­pészbotrányba keveredett és letartóztatták. Legalább vala­mi csodaszert csempészett vol­na be Portugáliába a politikai válság megoldására! — tréfál­koznak az ismert politikus, parlamenti képviselő, a rádió és televízió igazgató tanácsa elnökének rovására. Komolyra fordítva a szót, ha Pedro úr nem is, a kommunis­ták annál inkább szeretnének kivezető utat találni a jelen­legi zsákutcából. Ennek érde­kében tárgyalásokat folytat­nak a szocialistákkal. Nem újkeletű a megállapítás, hogy a lisszaboni válság ellenszere a két munkáspárt közös fellé­pése lenne, amitől viszont Mario Soares mind ez ideig mereven elzárkózott. A megbeszélések egyelőre nem sok eredménnyel jártak, s valamiféle közös nevező ki­alakításáról még nem lehet beszélni. Csupán arról van szó — mint azt Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára sajtóértekezletén ki • jelentette —, hogy noonalizálni akarják a PKP és a PSZP kapcsolatát, egyszersmind ki­utat keresve a politikai vál­ságból. A Soares tárgyalásai nyo­món körvonalazódó kabinet viszont aligha lesz alkalmas arra, hogy tartósan stabilizál­ja a lisszaboni helyzetet. Elő­reláthatóan a szocialistákból és a jobboldali, nagytőkés De­mokrata Szociális Centrum Párt képviselőiből verbuváló­dik Mario Soares új kabinetje, amely — Cunhal véleménye szerint — legfeljebb 4—6 hó­napig maradhat uralmon. Helyzetét még az sem könnyí­tené, ha időközben a kommu­nisták és a szocialisták között létrejönne a megegyezés. Alvaro Cunhal utalt az ál­talános választások esetleges előbbre hozására, mint a poli­tikai válság megoldásának mindenkor lehetséges módjá­ra. Mindig nehéz felmérni, miként alakul egy o-szágban a voksok aránya. Különösen bonyolult jóslatokba bocsát­kozni Portugáliával kapcso­órás tárgyalás után fejezte be erre a hétre az egyiptomi—iz­raeli katonai bizottság a tár­gyalásait. Az ezután kiadott közös közlemény bejelenti, hogy Weizman és az izraeli küldöttség néhány tagja pár napra visszautazik Izraelbe és a tárgyalásokat az álláspontok közti szakadék ellenére jövő héten folytatják. Rómában péntek délután közleményt hoztak nyilvános­ságra az Olasz KP vezetősé­gének csütörtöki üléséről, amelyen jóváhagyták Enrico Berlinguer főtitkár helyzet- elemzését. A közlemény szerint az OKP vezetősége szükségesnek és sürgősnek tartja az ország­ban mélyreható változást és ennek egy olyan szükségkor­mány megalakításban kell testet öltenie, amely képes szembeszállni a demokratikus rendet és a gazdaságot fe­nyegető .bajokkal, képes meg­latban. Annyi azonban bizo­nyos, hogy a megoldatlan gaz­dasági kérdések halmozódása aligha használt Soares pártja népszerűségének. Vietnam-Thaiföld Együttműködés Vietnam és Thaiföld elhatá­rozta, hogy meggyorsítja a két ország kapcsolatainak norma­lizálására irányuló lépéseit a kezdeti eredmények körét — tűnik ki a Nguyen Duy Trinh vietnami miniszterelnök-he­lyettes, külügyminiszter hiva­talos thaiföldi tárgyalásairól kiadott közös közleményből. A tárgyalásokon elért konk­rét eredmények alapján lehe. tőség nyílik arra, hogy a két országnak az indokínai háború idején kialakult elszigetelődé­sét és szembenállását a külön­böző társadalmi rendszerű or­szágok konstruktív együttmű­ködése váltsa fel. oldani e problémákat. Egy ilyen kormánynak valameny- nyi demokratikus erő és a nép összefogására kellene támasz­kodni: ezt követelik a szo­cialisták és a köztársaság- pártiak is — állapítja meg a közlemény. Az OKP véleménye szerint a kormányzó Keresztényde­mokrata párt (DC) vezetősé­ge nem képes semmiféle po­zitív javaslattal előállni. Egyetlen célja a hatalom megőrzése. (A DC vezetősége elutasította az OKP részvéte­lével megalakuló demokrati­kus egységkormány gondola­tát.) A kommunista párt vezető­sége a, .mostani helyzetben el­engedhetetlenül szükségesnek tartja a tömegek lehető leg­átfogóbb mozgósítását és egységes fellépését. Január 17-re összehívták a tartományi titkárokat, január 26-ra pedig a Központi Bi­zottságot A Szakszervezeti Világszö­vetség vezetői csütörtökön Párizsban sajtóértekezleten számoltak be az április 16. és 23. között Prágában tartan­dó IX. szakszervezeti világ- kongresszus előkészületeiről. Pierre Gensous, a Szakszer­vezeti Világszövetség (SZVSZ) főtitkára ismertette az újság­írókkal két, a világkongresz- szuson előterjesztendő doku­mentumnak. a szakszervezetek jogairól szóló általános nyi­latkozatnak és a szakszerve­zetek akcióprogramjának ter­vezetét. Az akcióprogram-tervezet el. ső ízben fogalmazza meg egy­értelműen a világ szakszerve­zetei túlnyomó többségének közös, kiemelkedő fontosságú feladatait — állapította meg Pierre Gensous. E feladatok közé tartozik a békéért és az enyhülésért, a népek közötti együttműködésért, a leszerelés megvalósításáért, a dolgozók gazdasági és szociális követe­léseinek teljesítéséért, a né­pek gazdasági és társadalmi I Carter elnök csütörtöki saj­tóértekezletén részletesen fog­lalkozott az Afrika szarván kialakult helyzettel. Erre vo­natkozó megállapításait elem­zi pénteki hírmagyarázatában Jurij Komyilov, a TASZSZ szemleírója. Carter torzított képet fes­tett a tényleges helyzetről azt állítva, hogy a Szovjetunió je­lentős mértékben járul hozzá az Etiópia és Szomália között jelenleg is folyó háborúhoz. Carter figyelmen kívül hagyta azt a közismert tényt, hc^y Etiópia, mint független afrikai állam ellen nyílt agressziót követtek el, amelynek követ­keztében megszállták az- or­szág területeinek- jelentős ré­szét. Egyidejűleg Carter meg­lehetősen abszurd és egyálta­lán nem helyénvaló kijelenté, sekre ragadtatta magát, azt állította, hogy a Szovjetunió kubaiakat küld Etiópiába — ezzel azt a látszatot keltve, függetlenségének biztosításáért, az új igazságos gazdasági vi­lágrend megteremtéséért, a gyarmatosítás, a fasizmus és a fajüldözés maradványainak felszámolásáért, a gazdasági és politikai demokrácia megte­remtéséért, a dolgozók jogai­nak kiszélesítéséért vívott harc fokozása. A szakszervezeti világmoz­galomban bekövetkezett sza­kadást elősegítő hidegháború óta jelentősen megváltozott a nemzetközi helyzet. A nemzeti- közi erőviszonyok a haladás és a béke erőinek javára ala­kulnak, uralkodó irányzatúvá válik a nemzetközi enyhülés és az államok közötti együtt­működés. Az ideológiai, poli­tikai, vallási és egyéb különb­ségek ma már nem képeznek leküzdhetetlen akadályt a szakszervezetek között. Lehe­tővé válik, hogy a szakszerve­zetek országos, regionális és egész földrészekre kiterjedő méretekben közös akciókat hajtsanak végre — mutatott rá végül Pierre Gensous. hogy Kuba nem teljességgel szuverén állam. A két szomszédos afrikai ál­lam közötti fegyveres konflik­tus természete és okai minden­ki számára ismeretesek. Washington nem kis erőfe­szítéseket tesz annak érdeké­ben, hogy torzított képet fes­sen az etiópjai—Szomáliái konfliktussal kapcsolatos szov­jet álláspontról. Ugyanakkor mindenki előtt világos, hogy Moszkva, az afrikai államok túlnyomó többségéhez hason­lóan, szilárdan tartja magát ahhoz, hogy a kontinens or­szágai között felmerülő konf­liktusokat békés módon, tár. gyálőá'szfal mellett' kell megol­dani, tiszteletben tartva a fenn­álló határok sérthetetlenségét, el kell ítélni a területimtegritás bárminemű megsértésének tel­jességgel megengedhetetlen voltát. Ezeket az alapelveket egyébként rögzíti az Afrikai Egységszervezet alapokmánya is. Gyapay Dénes Helyünk a világban Kállai Gyula legújabb könyvéről A politikai és társadalmi kérdése­ket világosan tárgyaló okfejtésével, tiszta logikájával, mindenki számára érthető nyelvezetével ragad meg Kal­lói Gyula legújabb könyve, amely He­lyünk a világban címmel jelent meg az Akadémiai Kiadó gondozásában. Ki­emelkedő évfordulók, ünnepi pillana­tok szülték írásait, beszédeit, mégsem érződik rajtuk semmi alkalomszerű­ség. Hazánk történelmének három év­tizedét fogják át, a felszabadulást kö­vető három évtizedet, amelyben Ma­gyarország ú j történelmét írták. A szer­zőnek megadatott, hogy egyik kiemelke­dő formálója legyen ennek a korszak­nak. Az alapvető megállapítások közé tar­tozik a kötetben, hogy mi, akik tör­ténelmünk során — akaratunk ellené­re, az uralkodó osztályok bűnei foly­tán — oly hosszú Időn át voltunk a nemzetközi reakció megvetett és lené­zett „szövetségesei”, most végre sza­bad elhatározásunkból a haladó népek nagy családjának egyenrangú és meg­becsült tagja vagyunk. Ez az izgalmas nemzeti sorskérdés — helyünk a világban ,— foglalkoztat­ta több évtizedes politikai, államfér­fiúi pályájául. Újból és újból megfo­galmazta : h >1 a helye a magyar nép­nek, milyen szerepet tölthet be a jö­vőben. Határozottan hangoztatta, hogy a nemzet függetlensége csak akkor ma­radhat fenn. ha a haladás oldalára á’l. ha a szocializmust építő népek táborá­hoz szegődik. „Meg kell értenünk — mondotta —, hogy a magyarság szá­mára életkérdés a magyar—szovjet ba­rátság erősítése, ápolása.” Ez a gondolat végigvonul az egész köteten. Már 1946. júliusában, a nem­zetgyűlésen elmondott beszédében le­leplezte a hazai reakció által hirde­tett hazug és hamis illúziókat, a Nyu­gat felé való nyitás gondolatát. Az ak­kori koalíciós kormány küldöttsége ugyanis moszkvai látogatása után — egyébként természetes diplomáciai lépésként — Londonba, Washingtonba is ellátogatott. Voltak, akik túlzott re­ményeket fűztek ehhez az úthoz, úgy vélték: az ország szekerét a nyugati tőkésországokhoz kell kötni. Kállai fel­szólalásában leleplezte ezt a káros és hamis nézetet, s hangoztatta, hogy Nyu­gatra is Moszkván keresztül vezetett az út; a moszkvai út elismerése volt annak, hogy a magyar nép az állam­élet új alapjain a demokrácia sziláid épületét kívánja felépíteni. A kis népek problémájáról általá­ban is szól a kötet, a szerző azt a le­nini megállapítást idézi, hogy minden nemzetnek, nagynak és kicsinek van valami egyéni sajátossága, mindegyik hozzájárul a maga obulusaival az em­beriség közös kincsestárának gyarapí­tásához. A Szovjetunió ennek megfe­lelően becsüli a kis népeket, ideológiá­ja nemzeti jogaik és nemzeti függet­lenségük tiszteletben tartását írja elő. Ennek tükrében elemzi a szerző a ma­gyarság nemzeti érdekeit. Demokratikus fejlődésünk, nemzeti függetlenségünk és szabadságunk biztosítása megkí­vánja a barátságot és az együttműkö­dést a Szovjetunióval. „Magyarország számára az egyedüli helyes nemzeti politika — írja — az eltéphetetlen szö­vetség és barátság a Szovjetunióval és a szocialista világrendszer többi or­szágával: együttműködés és szolidari­tás a nemzetközi kommunista mozga­lommal, a világ haladó erőivel. He­lyünket a világban a jövőben is ez ha­tározza meg”. Szorosan hozzátartozik, illetve követ­kezik az előbbiből a gondolaitsor, ame­lyet A polgári nemzettől a szocialista nemzetig című tanulmányában fejt ki a kötetben. Hangsúlyozza: Magyaror­szágon megvolt az az erő, amely le­hetővé tette, hogy a nemzet elindul­jon a szocialista fejlődés útján; ez az erő a magyar munkásosztály és pártja volt. Az egységes szocialista nemzetté vá­lás útján a magyar nép csak a felsza­badulás után indulhatott el. A felté­telei azonban már annak előtte meg­teremtődtek. Ennek nyújtott közös ala­pot a Magyar Front a háború, a fasiz­mus ellen, a haladásért, a demokra­tikus-szocialista átalakulásért. Ez az át­alakulás nem ment simán: a háború befejezése után a nemzet újjászületése éles osztályharcban ment végbe. Két­ségtelen, hogy a fasiszta erők megsem­misítése, a horthysta államgépezet szét­zúzása, a munkásosztály vezető sze­repének biztosítása, a szocialista for­radalom győzelme hárította el az aka­dályokat a szocialista nemzetté válás útiéból. Nyomon követhető a kötetben fog­lalt emlékezetes hírlapi, folyóirat! cik­keiből a gazdasági, társadalmi és kul­turális változás három évtizede. Az a fejlődés, amelynek magunk is tanúi és formálói voltunk, s iórészt meghatá­rozta helyünket a világban. A három évtizedben átformálódott és alapjaiban egységessé vált a magyar társadalom — írja. — Ma társadal­munk osztályainak, számottevő réte­geinek érdekei azonosak. Több írás foglalkozik elemzően az­zal. hogy a magyar nép mennyit fej­lődött. bogvan éofti a fejlett szocialis­ta társadalmat. A kötet ezáltal válik különösen időszerűvé, hiszen helyünk a vilárban nem egyszerűen fö’drajzi. nazdpMgi. politikai adottság, hanem rHandó feladat, a szociálisországok köz"ségében, a világban való aktiv je­lenlét. Gáli Sándor Portugália Egy csempészbotrány űrügyén Az Olasz KP álláspontja Tömegmozgósítás, egységes fellépés Küszöbön áll az Andreotti-kormány lemondása — vélik ró­mai sajtókörökben. E vélemények szerint Giulio Andreotti mi­niszterelnök a pártok parlamenti csoportjainak vezetőivel foly­tatandó hét végi megbeszélései után benyújtja lemondását. Az dlaszországi baloldali és más haladó erők az olasz bel- ügyekbe való beavatkozásnak minősítik az Egyesült Államok külügyminisztériumának csütörtöki nyilatkozatát. Mindennél többét mond, hogy a jobboldali II Tempo világos beszédnek nevezi a washingtonit — amely nemcsak a kommunistáknak a kormányban való részvételét ellenzi, hanem befolyásuk nö­vekedését is. Carter és „Afrika szarra” 4

Next

/
Thumbnails
Contents