Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-13 / 11. szám

1978. JANUAR 13., PÉNTEK Tápszer borjaknak A Phylaxia Ollóanyag- és Tápszertermelő Vállalat új fápszerüzcmct létesített a mesterségesen nevelt borjak takar­mányozására. Hazai alapanyagok felhasználásával évcn'.e 50 ezer tonna borjútápszert állíthatnak elő. Képünkön az új üzem irányító központja. Kevesebb zsír, több olaj Évek óta növekszik a nö­vényolaj-fogyasztás hazáink­ban, az állati zsírok aránya az összes zsíradékfogyasztásban pedig csökken. Ezzel számol az idei terv is. Állati zsírokból csaknem egy kilóval kevesebb jut majd egy főre, ezzel szem­ben a növényi olaj fogyasztás fél kilóval több lesz. A növényolajipar felkészült a növekvő igények kielégítésé­re. A fogyasztók szívesebben vásárolják a napraforgóból ké­szített étolajat, ezért ennek a növénynek a termőterületét négyezer hektárral növelik, a tavalyinál nagyobb területen termesztik majd az olajlent és a szóját is. A termelők nemcsak a terü­letbővítéstől várják a nagyobb termést: az 1978. évi előirány­zatok az átlaghozamok növelé­sével is számolnak. A napra­forgó termésátlaga kisebb mér­tékben-növekszik, de csaknem megkétszerezik az olajlenho­zamokat és szójából is két má­zsával várnak többet hektáron­ként. Megnyílnak ajtók, emberek Tarsolyukban kedves szó, jó tanács Kerékpárral járják a falut. Süthet a nap, szakadhat az eső, a hó: ők tarsolyukban jó szóval, tanáccsal kopogtatnak. Ajtók, emberek nyílnak meg előttük. Az újszülöttes házak­nál mindennapos vendég a körzeti védőnő.. A magam gazdája vagyok Alsónémedi, II. körzet, Kiss Mihály né: — Nincsen abban semmi szokatlan, hogy megfáztam — fog a szóba, míg a papírzseb­kendőt gyűri. — A lakások­ban meleg van, odakint pedig fagy. Naponta vagy hússzor lépek a téli hidegből fűtött szobába, s ismét vissza ... — Kétszázötven családot gondozok, ahol az asszony terhes, ahol csecsemő szüle­tett, vagy hat évesnél fiata­labb a gyermek. Akad egy-két család, amelyben a nagyszülő tbc-s gondozott, és a gyermek még kiskorú. — Egy napom? A magam gazdája vagyok. Nyolc órakor bemegyek az egészségházba, felmérem a napi munkát. Kö­rülbelül tíz családra jut idő, ez 15 kilométernyi út. A gon­dozást szó szerint kell ér.eni: számontartom, hogy melyik gyermeknek van szüksége vi­taminra, új tápszerre, mikor jön el a kötelező oltás ideje. — Nekem is van két fiam, így „tapasztalt szülőként” fo­gadnak. Igaz, első alkalommal mindig tartózkodóan. De többnyire feloldódnak meg­osztják velem a családi gon­dokat. Én sem voltam kü­lönbül: a saját körzetemben szültem, hozzám nem jött vé­dőnő. Amikor egyről, s más­ról kiderült, hogy másképp van a valóságban, mint ahogy tanultam, tanácsra vártam. Az édesanyám segített... Nem hiányzik a „köszönöm" Dabas, II. körzet, Horváth Ferencné: — Dabas lakóinak egyötöde tartozik hozzám. A fiatalok­kal könnyebb: sokat jelent a megszólítás, tegeződve pedig bizalmasabbak az emberek. Bizalom nélkül aligha ismer­hetem, hogy mi a gond, s nem segíthetek. A tanácsot is inkább megfogadják, ha job­ban bíznak bennem, mint a szomszédasszonyukban ... — Ha kérdez a szülő, akkor mindig tudom, hogy ő mit nem tud. A tapasztaltabb anyák közönyösebbek. Ök „úgyis úgy szoptatnak, fürdet­nek. ahogy megszokták.” A kezdőknél, akik először szül­tek, megesik, hogy mások rossz tanácsaira is hallgat­nak. Például az újszülöttet tejbedarával, lisztlevessel ete­tik. azután csodálkoznak, ha túltáp'áit lesz háromhómpos korára — Rendszerint leültetnek. Meg szoktak kínálni feketével, üdítővel és mindig „a gyerek egészségére”. Az egyéb italo­kat visszautasítom. Még soha, senki sem sértődött meg ezért. — Azután megkérem az anyukát, bontsa ki a pólyát, hogy lássam a kicsit. Megné­zem a köldökét, a bőrét, a popsiját. A kórházi védőnők jól elmagyarázzák, hogyan kell fogni, mosdatni a kicsit, ezt mostanában ritkán szük­séges megmutatnom. — Hogy miért szeretem a munkám? Mert jó az ered­ményt látni: egészségesen fej­lődik a gyerek. Az első alka­lommal még mindenki meg­köszöni a látogatást. Azután elmarad a köszönő szó, és ez jó: azt jelenti, megszoktak... Osztálytársak között Bugyi, I—II. körzet, Sze- leczky Erzsébet: — Most szült a kolléganőm, így mind a két körzet rám maradt. ötezernyolcszázan lakják a falut, ötszáz családot látogatok. A legtávolabbi ta­nya, Ürbő 16 kilométerre esik a község közepétől. Igen, vol­tam a kolléganőmnél, ott is elkelt a tanács. Pedig nekem még nincs gyerekem ... — Többnyire szívesen fo­gadnak, várnak. De aikad ki­vétel is. A kényes esetek. Amikor a szülő (néha az anya is) alkoholista, vagy el­hanyagolja a gyerek nevelé­sét. Tettem már javaslatot elvonókúrára. Fontos a diszk­réció. Faluhelyt még „nehéz­kesek az emberek”, így nem tudódhat ki, hogy például ki a leányanya. Neki is, a kicsi­nek is ártana. — Nem, a gyerekeket nem szoktam karoréba venni. Előt­te sok kilincset fogtam, a bi­ciklim sem a legtisztább, át- vihetem a fertőzést egyikről a másokra. Ha baj van, az egé­szen más. akkor kérek szap­pant, vizet, tiszta törülközőt... — Sok az ismerős. Mostaná­i ban gyakorta találkozom egy- I kori osztálytársaimmal, akik I már szülők lettek. A tekin­tély? Talán az adja, hogy „csecsemőügyben” tapasztal­tabb vagyok náluk. De nem is annyira tekintély ez, mint inkább bizalom: elmesélik a családi problémákat, sőt néha egészen személyes dolgokról — mint például a házastársi kapcsolat — is szó esik. De beszéltem már a diszkréció­ról. Az orvosi titoktartás minket is kötelez... — A legjobban? Tarcsi Andriska 1973-ban született. Két évvel később, tavasszal, amikor a Sabin-oltásra jött, ő maga hozott egy csokor ibo­lyát. Ennek örültem a leg­jobban ... Vasvári G. Pál Elismerés szakmunkásjelölteknek Iskola a bányatavak fölött Pilisvörösvári példa az összefogásra — Tíz évvel ezelőtt még egy rozoga, düledező épületben ta­nítottunk, nagyon rossz körül­mények között. Soha nem fe­lejtem el azt a szeptember ele­ji napot, amikor dühösen, kia bálva berontott hozzám egy szülő, pillanatokon belül tudó másomra hozta, hogy ő nem ad­ja olyan helyre a gyerekét, ahol patkányok szaladgálnak a folyosón. A válaszra nem volt kíváncsi, gyorsan becsap­ta maga mögött az ajtő'. elvit­te a fiát. Azóta sem láttam. Mostanában gyakran gondolok arra, milyen jó lenne, ha ez a szülő újból ellátogatna hoz­zánk. Saját erejükből A pilisvörösvári 206-os Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója, Végh Antal halkbe- szédű, rokonszenves pedagó­gus. Az ő szavait jegyeztük, amint az intézmény hőskorsza­kát elevenítette fel. S amit ma lát az idegen, már nyomaiban sem emlékeztet a múltra, az egy évtizeddel ez.lőtti helyzet­re: a pilisvörösvári bányata­vak feletti meredek com’oolda- lon szakértelemmel tető alá hozott, családi villákra emlé­keztető épületek állnak a hét­végi faházak szomszédságában. Csak egy felirat igazítja el az idegent, hol a szakmunkáskép­ző. S ennél szebb körülmények között aligha ünnepelhették volna meg tavaly az intézet fennállásának negyedszázados évfordulóját. A dolog úgy kezdődött, hogy néhány évvel ezelőtt — a már tarthatatlan állapotok köze­pette — reálisan felmérték helyzetüket. Egészen pontosan azt, hogy pénzük sincs, az épí­tőipari munkára kivitelezőt ilyen körülmények között még a szokásosnál is nehezebben találnának. Eldöntötték hát, szétnéznek a maguk portáján. Az egykori vájáriskola ugyanis az évek során alaposan átala­kult: most hat építőipari szak­ma — kőműves, ács-állványo­Napközis konyha Dunaharasztin Utat javítanak, bővítik az orvosi rendelőt Ez az esztendő is társadal­mi összefogás jegyében kez­dődik Dunaharasztin. Üze­mek, szövetkezetek segítik a nagyközség tanácsát abban, hogy amire a fejlesztési alap­ból nem telik, de nagyon szük­séges, mégis megvalósulhas­son: mégpedig az erre az év­re beütemezett fejlesztési ter­ven belül. Szóvá tettük például nem­rég, hogy miután ugyancsak társadalmi összefogással meg­épült Dunaharasztin az új óvoda, szűk lett a napközis konyha. Nagyrészt máshon­nan, Budapestről kell hozatni az ebédet, s a szállítás sokba kerül. A megoldás megfelelő nagyságú új konyha lenne. Helyét a tanács ki is jelölte, terve is elkészült, csak anya­giak hiányában a kivitelezé­se volt kérdéses. Most az­után a nagyközségi tanács szocialista szerződést kötött Belvárosi vállalat felvételre keres vegyészdiplomást néhány éves szakmai gyakorlattal, jó német és angol (esetleg egyik) nyelvtudással. Szabadalmi ügyvivői munkakörbe betanítjuk. Ügyintéző levelezőnői német és angol (esetleg egyik) nyelvtudással, . eítétel: gépírni tudás. A jelentkezéseket 8-10 óra között kérjük a 172-941-es telefonon. a Fővárosi 2. számú Építő­ipari Vállalattal, amely se­gítséget nyújt a konyha meg­építéséhez. Ez év harmadik negyedében hozzáfog a mun­kálatokhoz és jövőre már az új helyen fognak főzni a gye­rekeknek. A nagyközség egyik leg­hosszabb útja, a Felszabadu­lás út rendkívül rossz álla­potban van. Rendbe kell hoz­ni. Az Üt- és Vasútépítő Vál­lalat társadalmi munkában elvállalta és tavasszal hozzá­kezd. Hat körzeti orvosa van Dunaharasztinák. Orvosi ren­delőjében azonban csak négy helyiség áll rendelkezésük­re, az épület bővítésre szo­rul. Régen elhatározta a ta­nács, hogy tágasabbá teszi a rendelőt, de eddig nem volt rá módja, sohasem tudta a szükséges pénzt előteremteni. A tervdokumentáció társa­dalmi munkában már elké­szült, és most hasonló felté­telekkel kivitelező is jelentke­zett: a KIOSZ helyi csoport­jához tartozó kisiparosok el­lenszolgáltatás nélkül vállal­ják az építkezést. A tanács­nak csak az anyagról kell gondoskodnia. Február közepén látnak a kisiparosok az alapozási mun­kálatokhoz, s azután lehető leggyorsabban megépítik a há­rom újabb rendelő- és váró- helyiséget, valamint a szük­séges mellékhelyiségeket. Az új épületrész alá garázs is kerül. A rendelőszobák számának növelése már csak azért is szükséges, mert még ez év fo- '•’amán két körzeti gyermek- orvosi helyet szerveznek Du­naharasztin. Mindkét állás be ‘ö’tése biztosított, a tanács az úi orvosok részére lakásról > gondoskodik. Sz. E. zó, szobafestő-mázoló, tapétá­zó, vasbetonkészítő, és műkő­készítő — leendő mestereit oktatják. Tanulóik a szomszé­dos községekből kerülnek ki, nem elsősorban a oudai járás­ból, hanem a Dorog es az Esz­tergom környéki faivakból. S a teljes képhez hozzá tartozik az is, évek óta egykori állami gondozottak érkeznek szép számmal a pilisvörösváu szak­munkásképzőbe. Hosszú évek tapasztalatait fogalmazta meg az igazgató, amikor így beszélt: — Pedagógusaink egyértel­műen vallják: türelemmel szót kell érteni minden diákunkkal. Megtérül nevelőink faradozá­sa, mert ha már ráéreztek a megfelelő hangra, az azonos hullámhosszra, akkor minden értelmes célra könnyen mozgó­síthatók tanulóink. Úgy kell nevelni, formálni vaiamennyi- üket, hogy értsük és világo­san lássuk: nem javíthatatla­nok, minden vadhajtásuk el­sősorban tájékozatlanságukból ered... Fél év alatt Nos, ami a közös hangot il­leti, erre a jelek szerint min­denképpen sikerült rátaiái li. A szakmunkásképző KISZ- szervezetére támaszkodva a tanulók, s a pedagógusok ál­dozatkész társadalmi munkájá­val folyamatosan felújították iskolájukat. A kőművesek fa­laztak, az ácsok elkészítették a tetőszerkezetet, a szobafestők és a tapétázók a belső helyi­ségeket vették kezelésbe, de a többiek sem tétlenkedtek. Alig hat hónap alatt újjávarázsol­tak mindent: reggeltől napestig dolgoztak, természetesen szom­baton és vasárnap is. Az órá­ját senki nem nézte, mert a diákok már a kezdet kezdetén megízlelték az együttes mun­ka örömét, s azt: a sajátjukat építik. Feltétlenül el kell mon­dani, hogy azok a vállalatok, ahol a pilisvörösvári szaKmun- kásjelöltek gyakorlati idejüket töltötték — mindenekelőtt a Kőfaragó- és Szobrászipari Vállalat, a Budapesti Lakás­építő Vállalat, valamint a 31. számú Állami Építőipari Vál­lalat — adta az anyagot, s — nagyon rugalmasan — a mun­kálatok idejére a terepet ta- nulóépitkezéssé nyilvánítot­ták. Nemcsak a meglévő léte­sítményeket újították fel, ha­nem elkészítették egy új szár­nyat is: négy tanteremmel, s a tanári szobával, Az alagsor­ban kialakítottak egy százhat­van négyzetméteres kultúrhe- lyiséget: a belépőt színes tapé­ták között hatalmas könyvtár fogadja. Felújították, bővítet­ték a kollégiumot: a korábbi 120 helyett kétszáz tanulót tud­nak már itt elhelyezni. S mindezek után tévedés lenne azt hinni, hogy a pilis­vörösvári szakmunkásjelöltek csak önmagukra gondoltak. Aktívan segédkeztek a helyi óvodák részleges és teljes fel­újításánál, ha kellett vakoltak, ha a szükség úgy kívánta, ke­rítést mázoltak. A piliscsabai gyermekintézmény gyors áta­dása érdekében az elmúlt év­ben több hétig kőműves és fes­tő tanulók dolgoztak: méltán kaptak elismerést önzetlen fel­ajánlásukért. Kirándulás Egerbe A pilisvörqsvári szakmun­kásképző intézet iskolatitkára, Kuppel Mártonná — ő a helyi középiskolai pártalapszervezet titkára is — pontos számada­tokat közölt: — Tanulóink az elmúlt idő­szakban csaknem félmillió fo­rint értékű társadalmi munkát végeztek. Mindenekelőtt an­nak örülünk, hogy valamennyi­en megértették: az ilyesfajta segítség erkölcsi értéke sokkal többet jelent, mint amennyit a számadatok mutatnak. A szakmunkásképző KISZ- szervezetének titkára, Varga Zoltán, harmadéves szoba­festő-mázoló tanuló:, a szom­szédos Pilisszentivánon él. Az eredmények azt bizonyítják, hogy társaival alaposan kivet­te részét a társadalmi munká­ból. A bemutatkozást követően a kollégiumi politikai vitakö­rökről beszél, arról, hogy az itt eltöltött három esztendő alatt világnézetükben is sokat fejlődnek a tanulók. Ezek után a TIT-előadások sikere már nem is meglepő: az űrku­tatás legújabb eredményei épp­úgy érdeklik a szakmunkásje­lölteket, mint a fiatalkorú bű­nözés statisztikái legfrissebb adatai. A KlbZ-szervezet tit­kára megnyugtató tervekről is beszámolt: — Tavaly teljesen felújítot­tuk a kollégiumunkat és kita­pétáztuk a kultúrtermünket: ezért harmincezer forintot bo­csátott rendelkezésünkre az iskolavezetés. A pénz egy ré­szét a legjobban dolgozó társa­ink jutalmazására fordítottuk, a többit pedig kirándulásra költjük: akik a legszorgalma­sabbak voltak, azokat a tanév befejezése előtt szeretnénk el­vinni egy egri kirándulásra. A pilisvörösvári szakmun­kásképző fiataljai kiérdemelték az elismerést. A közelmúltban méltó helyre került a KISZ KB dicsérő oklevele. Falus Gábor Jl, ajac^oó i dcói Korszerű orvosi rendelő. A folyo­són négy körzeti orvos ajtaja vet­kőző fülkékkel. Sok beteg várako­zik: idősek, fiata­lok, felnőttek, gye­rekek. — Kérem a kö­vetkezőtI — szól ki a IV. körzet or­vosa. Bizony, itt rend, fegyelem v.m ser- wám nélkül tud­ják, ki követke­zik, tolakodásnak helye nincs. A be­szólított férfi eltű­nik a vetkőző fül­kében. Pár perc múlva egy asz- szenykára kerül sor, aztán újra ki­szól az orvos: — Kérem a kö­vetkezőt ... Hirtelen meg­akad a szeme a pádon ülő öreg emberen: — M aga jöjjön be. Hajú' s oacsi Igen. Hajagos bácsi kivétel a be­sorolás alól. Mert már 90 éves. Hó­fehér a haja, hó­fehér a bajusza. Kérges-bütykös keze azt mutatja: valamikor sokat kapálhatott-ka- szálhatott a földe­ken. A fiatalabb betegek (márpedig ki nem fiatalabb nála) elhűlve le­sik, mint támasz­kodik az öreg Ha­jagos görbe botjá­ra, amint recsegve feláll, s akár az esti szellő, susogva megindul az orvos után. Még nyitva az ajtó, de előre kiáltja: — Abból a ta­paszból írjon fel, doktor úr! Az na­gyon sokat hasz­nál! Szégyen, magunk is észrevehettük volna az öreget, — gondolják a fiata­labb betegek. Mert három éve még frissen-ridáman járkált az öreg, s bizony 90 év nagy idő. Aztán újra nyílik az orvos aj­taja, s jön-jön elé­gedetten az öreg Hajagos, kezében receptet lobogtat. Egy beteg részvét­tel fordul hozzá: — Mi a baja, aranyos Hajagos bácsi? Megáll, botjával kiegyenesíti dere­kát, mutatja a re­ceptet: — Hiába, gye­rekek! Egyszerre csak lebetegszik az ember. Utoljára 938-ban voltam doktornál, akkor ez a Laci doktor itt a faluban kis­fiú volt. Hát en­nek is el kellett jönnie. Mert ret­tentően fáj! — Oh, óh. Es mije fáj, Hajagos bácsi? Az öreg előre­rakja jobb lábát, botjával ütögeti cipője orrát: — Ott lent ni! De ez a tapasz jót tesz neki! Mert higgyétek el gye­rekek, éjszakán­ként rettentően bír lüktetni ez az istenátka — tyúk­szem Dénes Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents