Pest Megyi Hírlap, 1978. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-12 / 10. szám

1978. JANUAR 12., CSÜTÖRTÖK Ismét Ulster Eszak-lrörszágban a Szociál­demokrata és Munkáspárt, az SDLP élesen bírálta az ulsterí Unionista Pártot, amiért az — Lynch ír miniszterelnök hét végén mondott beszédét ürügy­ként használva —, megszakí­totta az országrész jövőjéről folytatott tárgyalásokat. Az SDLP a brit ellenzéki konzer­vatívokat is bíráltá, mert vé­leménye szerint azok bátorí­tották az unionistákat erre a lépésre. Jack Lynch ír miniszterel­nök hét végi rádiónyilatko­zata váratlanul robbantott ki válságot az Egyesült Király­ság és az ír Köztársaság közt. A miniszterelnök az ír rádió- . nak adott interjújában idő­szerűnek mondotta azt, hogy a londoni kormány világosan jelentse ki: előbb-utóbb ki­vonja csapatait északról és tö­rekszik a kettészakított ír nép közelebb hozására. Leszögez­te, hogy kormánya nem konk­rét határidőt, csak világos szándéknyilatkozatot vár Lon­dontól. Kertelés nélkül ki­mondta, hogy meggyőződése szerint a brit kormányt nem érdekli igazán Írország sor­sa és a brit nép sem lelkese­dik azért, hogy Ulster évi 700 millió fontos kiadást jelent a költségvetésben. Ezért a lon­doni kormány jobban tenné — mondotta —, ha a két ír országrész közelebb hozásán fáradozna és nem a negatív garanciákat őrizgetné. Csak úgy záporoztak ezt követően a bírálatok, a mél­tatlankodások és a műfelhá­borodások az ír miniszterel­nökre — Londonból, Belfast­ból, sőt, még Dublinből is —, mivel újból világos szóval felvetette az ír problémameg­oldásának mindenütt kíno­san takargatott kérdéseit. Pe­dig Lynch nyilatkozata tulaj­donképpen semmi újdonsá­got nem tartalmazott, csak álláspontjának újabb leszö- gezése érintette kellemetle­nül a londoni kormányt, ahol már tavaly júniusbán nyug­talanul fogadták a Fianna Fáil Párt győzelmét az ír válasz­tásokon, mert ez a párt ha­gyományosan erősebb elkö­telezettséget érzett az ír újra- ' e'gyesítés iránt, mint a bu­kott kormánykoalíció másik két nagy pártja. r­Szeptemberi, londoni láto­gatása alkalmával Lynch azon­ban nem tetté lé Callaghan brit miniszterelnök elé az új kormánypárt ismert követe­lését (hogy London nyilvá- nítsa ki határidő nélküli visz- szavonulási szándékát Észak- írországból). így miután már Londonban teljesen elcsitult az aggodalom, az-ír miniszterel­nök, mpstani nyilatkozatát igen rosszul időzítettnek és kelle­metlennek minősítették. Cal- laghant különösen felingerel­te, hogy Lynch az ír egység távlati céljának elérése ese­tére kilátásba helyezte az ál­talános amnesztiát, az IRA terroristák szabadon bocsá­tását is. Nyilvánvaló, hogy a történ­tek nyomán növekednek Lon- ■ dóri nehézségei az észak-ír tar­tomány pacifikálásában. Lapvéiemények. A Times az- zal gyanúsítja az ír minisz­terelnököt, hogy tulajdonképp pen elvitatja az önrendelkezés jogát a hat északi grófságtól, amelyek 50 éve London ural­mához ragaszkodnak. A Guar­dian kioktatja Lynchet, hogy az ír egység szükségességéről ne Londont, hanem az észak­íreket győzze meg, akiknek a politikusairól viszont a Fi­nancial Times maróan jegyzi meg, hogy talán egy új nem­zedéknek kell megszületnie, olyanoknak, akik már haj­landók lesznek szót érteni egy­mással. A szélsőjobboldali Daily Telegraph Lynch nyi­latkozatát megvetően „az ír politika kialakult liturgiája** ismétlődésének nevezi és a bi­rodalmi gőg hangján jelenti ki, hogy a brit kormány még er­kölcsi támogatást sem nyújt­hat az ír egységnek. A bírálóknak terjedelmes nyilatkozatban válaszolt az ír kormányfő. Szerinte, megálla­pításait félremagyarázzák, hisz .-azok semmi újat sem tartal­maztak. A lényeg, hogy a brit haderő vonuljon ki Észak-lr- országból, s az országrészben a valós erőviszonyoknak meg­felelő önkormányzatot léptes­senek életbe. A brit kormány egyelőre hi­vatalosan még nem nyilatko­zott az ügyben, de hírek sze­rint az északi ügyek felelőse, Mason, ma a londoni parla­mentben közli a kormány ál­lásfoglalását. Alacs B. Tamás Puju Frigyes Etiópiába érkezett tásán a magyar diplomácia ve­zetője tárgyalásokat folytat etiópiai kollégájával, Féléké Gedle Giorgisz-szal a kétoldalú kapcsolatokat érintő kérdések­ről, valamint a kölcsönös ér­deklődésre számottartó nem­zetközi problémákról. A Magyar Népköztársaság teljes mértékben támogatja az etiópiai forradalmat, és a szo­cialista Etiópiával fenntartott kapcsolatok továbbfejlesztésé­re, az együttműködés erősíté­sére törekszik — jelentette ki megérkezésekor adott nyilat­kozatában Púja Frigyes. '1 békés úton idézni ról a vietnami népet és fog­lalt állást a határviszály mielőbbi békés rendezése mellett. Hasonló véleménynek adott hangot a Mozambiki Né­pi Köztársaság külügyminisz tóriumának szóvivője is. Egyiptom—Izrael Újabb kük Szerdán Kairóban megkez­dődött az egyiptomi—izraeli párbeszéd újabb szakasza, amely ezúttal a nyilvánosság előti is: különtárgyalás. A Tahra palotában (Kairó keleti városrészében) a tárgyalóasz­tal mellé csupán az egyiptomi és az izraeli küldötte« ültek le az esti megnyitóülésen. A mostani tanácskozás az úgyne­vezett egyiptomi—izraeli ka­tonai bizottság ülése. Mielőtt a két hadügyminisz­ter vezette küldöttség találko­zott, érkezett a hír, hogy az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének főtitkára, Kurt Wald­heim közölte az izraeli külügy­minisztériummal: az ENSZ nem kíván jelen lenni, a ..je- ruzsálemi megbeszéléseken. A főtitkár döntése mindenkép­pen összefügg azzal az elutasí­tással, amellyel az arab orszá­gok szemlélik az egyiptomi és az izraeli kormány alkudozá­sát Asszad Szíriái elnök és Bu- medien algériai államfő Da- maszkuszban részletesen meg­Puja Frigyes, a Magyar Nép- köztársaság külügyminisztere, aki kedden hivatalos látoga­tásra indult néhány afrikai or­szágba, rövid időre megszakí­totta útját Rómában. Külügyminiszterünk Rómá­ban találkozott Luciano Radi olasz külügyi államtitkárral, aki ebédet adott tiszteletére. Az ebéden jelen volt Palotás Rezső, hazánk római nagykö­vete is. Púja Frigyes szerdán meg­érkezett Etiópia fővárosába, Addisz Abebába. Négynapos hivatalos látoga­Hanoi A batárkérdé, kell te, Vietnam mindenkor tiszte­letben tartja Kambodzsa szu-' verenitását és területi integri­tását — jelentette ki szerdán a Vietnami Szocialista Köztár­saság külügyminisztériumának képviselője az MTI hanoi tu­dósítójának. Továbbra is sík- raszállunk a határkérdés békés tárgyalások útján történő megoldásáért. Ha azonban Kambodzsa nem hagy fel a vietnami területek elleni pro­vokációkkal, a határsértő ak­ciókkal, akkor vállalnia kell a felelősséget a következmé­nyekért — mondotta a külügy­minisztérium képviselője. Phoune Sipraseuth, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársa­ság miniszterelnök-helyettese és külügyminisztere magához kérette Kambodzsa Vientiané- ban akkreditált nagykövetét és sajnálkozását fejezte ki ne­ki a vietnami—kambodzsai határon végbemenő fejlemé­nyek miatt. A laoszi diplomá- cia vezetője kijelentette, hogy ezek az események súlyos ká­rokat okoznak a két szomszé­dos testvérnép régóta kialakult baráti kapcsolatainak. A nemzetközi közvélemény' a VáZK oldalán áll a vietnami —kambodzsai határkonfliktus kérdésében. A napokban három arab or­szág: a Jemeni Népi Demok­ratikus Köztársaság, Algéria és Szíria biztosította a VSZK országaikban tartózkodó nagy­követei útján — szolidaritásá­Január 15—16-án Államfő­választás Finnországban A közelgő államfői válasz­tások állnak már hosszabb ide­je a finn politikai élet gyúj­tópontjában. Finnország köz- társasági elnökét az ország al­kotmányának megfelelően közvetett szavazással választ­ják meg január 15—16-án. Az ország hat politikai párt­ja — közöttük a kommunista párt, a szociáldemokrata párt és a Centrum párt — ismét a jelenlegi elnököt, Urho Kek- konent jelöli az államfői tiszt­ségre. A jelölő listán további négy politikus neve szerepel, a jobboldali pártok képvise­letében. Aarne Saarinen, a Finn Kommunista Párt elnöke, Hel­sinki dolgozói előtt tartott vá­lasztási beszédében felhívta a választókat: Urho Kekkonen- re adják szavazatukat, hogy ezzel ismételten kifejezésre juttassák a nép túlnyomó többsége érdekeinek megfe­lelő finn külpolitikai irány­vonal támogatását. ntárgyalás vitatta a közel-keleti helyzet­tel összefüggő politikai kérdé­seket. A tárgyaláson egyebek között a Szadat elnök külön- utas politikájával szembeni közös akcióprogram kidolgozá­sáról is szó volt. Soares beteg Portugál kői Cunhal Influenza is nehezíti a por­tugál kormányalakítási tár­gyalásokat. Mario Soares ügy­vezető miniszterelnök kedd es­te ugyanis ágynak dőlt, s ezért elmaradt Freitas do Amaral- lal, a konzervatív CDS vezető­jével tervezett találkozója, amelynek célja a CDS támo­gatásának megszerzése lett volna. Soares az eredeti prog­ram szerint szerda délelőtt tett volna jelentést Eanes elnök­Jó kiindulópont Elutazott Moszkvából a japán külügyminiszter Hivatalos látogatásának befejeztével szerdán este elutazott Moszkvából Szonoda Szunao japán külügyminiszter, aki a szov­jet kormány meghívására vasárnap óta tartózkodott a szovjet fővárosban. A japán külügyminiszter hétfőn és kedden beható eszme­cserét folytatott szovjet Kollégájával a kétoldalú kapcsolatok további bővítésének lehetőségeiről és a két felet egyaránt érdeklő Időszerű nemzetközi kertit sottn-l. S.; '. jzunaot kedden fogadta Alekszej Koszigin, a Szovjetuniő Miniszterta­nácsának elnöke, akinek a japán külügyminiszter átadta Fu- kuda kormányfő Leonyid Brczsnyevhez Intézett személyes üzenetét. A japán diplomácia vezetője szerdán a szovjet fő­város nevezetességeivel ismerkedett és japán moszkvai nagy- követségére látogatott el. , Szonoda Szunaót szerdán este a Sercmetyevoi repülőtéren Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, valamint más szov­jet vezetők búcsúztatták. Szonoda Szunao japán kül­ügyminiszter moszkvai tárgya­lásai iránt érthető érdeklődés mutatkozott nemcsak Ázsia országaiban, hanem világszer­te is. Moszkva soha nem titkolta: szívesen venné, ha Japánnal szorosabbra fűzhetné gazda­sági együttműködését, különös tekintettel a szovjet Távol- Kelet rendkívül gazdag ter­mészeti kincseinek közös ki­aknázására. Nemcsak az adott két ország viszonylatában, ha­nem általában érvényes a té­tel: a gazdasági és a politikai kapcsolatok kölcsönhatásban vannak. Nos, a szovjet—japán kereskedelem az utóbbi idő­ben mindkét fél számára ör­vendetesen növekvő tenden­ciát mutat. 1976 és 1977 első félévét összevetve — a Pravda elemzése szerint — körülbelül 300 millió rubellel emelkedett, s 1977 első fél­évében meghaladta az 1,2 mil­liárd rubelt. Más kérdés, hogy a japán belpolitikában időről időre barátságtalan hangok vegyül­nek a Szovjetunióval szem­ben egyébként lojális meg­mányválság Eanesnél ; nek a kisebbségi szocialista kormányt felváltó új, a CDS remélt támogatásával immár többségi kormány megalakítá­sának esélyeiről. Eanes szerdán fogadta Cun- halt, a Portugál Kommunista Párt vezetőjét. A találkozót Cunhal kérte. Mint ismeretes, a kommunisták helyteleníte­nek mindenfajta alkut a szo­cialisták és a CDS között. HISPÁNIÁI HORIZONT © Spanyolok nélkül? A CÍMBELI furcsa kérdést a tekin­télyes nyugatnémet polgári lap, a Franfurter Allgemeine Zeitung tette fel még tavaly tavasszal. Akkoriban Spanyolország javában készült a vá­lasztásokra, amelyek egyik kulcskér­dése éppen a nemzetiségi körzetek au­tonómiája volt. Hogy ez mennyire ége­tő probléma, azt a tartományok kö­zötti óriási gazdasági, kulturális, szo­ciális különbségek teszik érthetővé, s az önkormányzat eszméjének feltűnően gyors, már a spanyol nemzetiségű tar­tományokat is fertőző terjedése idősze­rűvé. Barcelonában, Katalónia fővárosában a tartomány legnagyobb pártjának, a Katalán Szocialista Pártnak vezetőjét, Joan Reventóst éppen erről a spanyol politikai helyzetet tovább bonyolító je­lenségről faggattam, ö két részre bon­totta elemzését: „Vannak egyrészt a nemzetiségi területek, mint Katalónia, Baszkföld és Galícia, ahol az emberek többsége külön nyelvet — tehát nem spanyolt — beszél. Nem véletlen, hogy ezeken a vidékeken évszázadok óta harc folyik az önrendelkezésért, a sa­ját kultúra és nyelv hivatalos haszná­latáért, törvényesítéséért. Ez a küzde­lem még a franeóizmus évei alatt sem szünetelt, pedig a fasiszta diktatúra vakbuzgó központosító politikájával ke­gyetlenül üldözött minden autonomista mozgalmat. Más a helyzet viszont a spanyol nyelvű tartományokkal, ame­lyek napjainkban ugyancsak mindin­kább hangot adnak önkormányzati igé­nyüknek. Az ö fellépésük szerintem el­sősorban a túlzott, erőszakos centrali­zálás eredménye. így aztán a baszkok, vagy katalánok új erőre kapott har­ca ezúttal egybecseng sok más tarto­mány, Ö-Kasztilia, Extramadura stb. törekvésével. Ez pedig merőben új hely­zetet teremtett az országban. Azt hi­szem, az út az autonóm területek ál­lamszövetségéhez vezet”. AZ ORSZÁGBAN, hasonlóan a me­diterrán térség többi tőkésállamához, az egyik legégetőbb társadalmi ellent­mondás, a szegény és a gazdag terüle­tek közötti hatalmas különbség. A te­hetős Baszkföldön például a lakosság átlagjövedelme több mint kétszer ak­kora, mint az elmaradott Extramadu- rában. Az ország ipari termelése is el­sősorban itt, Katalóniában és Madrid környékén összpontosul. Nem csoda hát, hogy az életszínvonalbeli különbségek nagyarányú belső „népvándorlást” vál­tottak ki. Az elmúlt huszonegy-néhány esztendőben milliók költöztek át a fej­letlen, szegény körzetekből a jobb le­hetőségeket nyújtó vidékekre. Egyebek között ennek következményeként duz­zadt fel a főváros, Madrid lakossága alig másfél évtized alatt hárommillió­ra. Természetesen ez a folyamat szám­talan problémát okozott. A Katalóniá­ban vagy Baszkföldön idegennek szá­mító kasztiliaiak, andalúziaiak és más területek szülöttei számára nagy gond a beilleszkedés. Ugyanakkor pedig a gazdasági gondok növekedésével, a munkanélküliek számának emelkedé­sével az őslakosok is egyre nagyobb ellenszenvvel és féltékenységgel figyel­ték ezt a saját esélyeiket mindenkép­pen rontó vándorlást. Az 50 spanyol megye közül 24-nek 1970-es évek ele­jén sokkal kevesebb lakosa volt, mint egy évtizeddel előbb. Ez a népesség pedig nyilvánvalóan nagyon megnövel­te a gazdag tartományok lakóinak szá­mát, s persze, fokozta az ottani gondo­kat. A KÖZPONTI KORMÁNY politiká­ja volt az ezzel szorosan összefüggő másik ok. A frameóista vezetés míg po­litikailag semmiféle engedményre nem volt hajlandó a nemzetiségi tartomá­nyokkal szemben, gazdaságilag jelen­tős kedvezményeket adott. Az elmara­dott körzetek hiába tiltakoztak, hogy Madrid az amúgy is fejlettebb ország­részeknek többet juttat, nem ritkán a szegény vidékeken megtermelt érté­kekből is. Ennek alighanem kettős oka van. Egyrészt az amúgy is feszült po­litikai légkört — elég, ha csak a baszk szeparatisták elszánt küzdelmére uta­lunk —, imigyen próbálták csillapíta­ni. Másrészt a rezsim haszonélvezői, a vezető tőkéskörök nagy érdekeltségek­kel rendelkeztek a fejlett ipar központ­jaiban, s ezért mindent megtettek az állami támogatás fokozására. Ezek a mélybe fojtott ellentétek ter­mészetesen gyorsan kiszabadultak az új korszak beköszöntével. A spanyol nyel­vű tartományok az önkormányzatban látják az orvosságot arra, hogy a jö­vőben Madrid ne vihesse el az ottani pénzt más vidékekre befektetni. A ka­talánok, a baszkok és a gallegók pe­dig politikai és kulturális hagyomá­nyaik mellett gazdaságukat és gazdag­ságukat is védelmezik, amikor saját ke­zükbe akarják venni ügyeik intézését. Sokan persze attól félnek, hogy mind­ez Spanyolország széthullásához vezet­het. Az autonómia harcosai viszont jog­gal hivatkoznak a nem kevés külföldi példára, s azt mondják, hogy ez nem­csak az egyes körzeteknek használ, ha­nem az egész leendő spanyol államnak is. AZ ÉRVELÉS logikus, bár persze, a megvalósítás nem könnyű. A jövő azonban — mindinkább úgy tűnik — valóban a szövetségi államé. S akkor valóban beigazolódhat a frankfurti kér­dés jogossága. Lehet, hogy egyszer lesz­nek andalúzok, kasztiliaiak, katalánok, baszkok, mint autonóm államok lakói s lesz spanyol államszövetség, amely­ben valóban nem lesznek spanyolok? Avar Károly (Következik: Moncloa esélye.) nyilvánulásokba. Ennek nyil­vánvalóan két eredője „van. Az egyik: elkötelezettség az USA iránt, a másik: Japán és Kína bonyolult kapcsolat- keresése. Az előbbi kevesebb aggoda­lomra ad okot, hiszen egyben a szovjet—amerikai kapcsola­tok függvénye is. Ám a másik joggal beárnyékolja Moszkva és Tokió viszonyát. Peking ugyanis változatlanul ragasz­kodik ahhoz, hogy a Japánnal megkötendő békeszerződésbe foglalják bele az úgynevezett hegemóniacikkelyt, amely egyértelmű kihívás a térség harmadik nagy országa, a Szovjetunió ellen. Ez ugyan­olyan zavaró, mint az a ja­pán nacionalisták által támo­gatott igény, amely a két or­szág határának bizonyos re­vízióját szeretné a szovjet- japán békeszerződés feltéte­léül szabni. Ilyen körülmények között a jápán külügyminiszter moszk­vai megbeszélései már eleve bizonyos határok között mo­zogtak, s nem lehettek men­tesek a tárgyszerű vitától. Ugyanakkor Szonoda Szunao saját személyében meggyő­ződhetett a szovjet kormány­zat tántoríthatatlan eltökélt­ségéről a különböző társadal­mi rendszerű államok békés egymás mellett élését, az egyenjogú és kölcsönösen elő­nyös együttműködés fejlesz­tését illetően, miként azt Alekszej Koszigin miniszter- elnök kifejtette. Meglehet, Moszkva és Tokió véleményé egyes kérdésekben eltérő, annyi bizonyos, hogy kapcsolataik szilárdítása meg­felel a két nép érdekeinek, s nozitív hatást gyakorolhat az ázsiai és a világhelyzetre. Eb­ben mind a szovjet vezetők, mind a japán politikus egyet­értett, s ez az azonos látás­mód jó kiindulópontja lehet a két ország kapcsolatairól a jövőben bizonyára folytatan­dó eszmecserédnek. Gyapay Dénes Waldheim Teheránban Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára, szerdán Teherán­ban eszmecserét folytatott Dzsamsid Amuzgarral, az Irá­ni Császárság miniszterelnö­kével. A világszervezet főtit­kára kedden érkezett ötnapos látogatására Teheránba. Elő­zőleg Törökországban a cipru­si kérdésről tárgyalt. Waldheim Teheránban Abbasz Ali Khalalbari külügy­miniszterrel is találkozott Az iráni uralkodó ma fogadja Waldheimet. A tárgyalások fő témája: Irán hozzájárulása az ENSZ programjaihoz. EGY PLUSZ NYOLC. A Szovjetunióból kedden föld kö­rüli pályára bocsátották a Kozmosz—975 jelzésű mester­séges holdat. Ugyancsak ked­den a Szovjetunióból egyetlen hordozórakétával nyolc mes­terséges hőidet bocsátottak föld körüli pályára. A Koz­mosz 976—933 jelzésű szpuínyi- kok feladata a világűr kutatá­sa. D’ESTAING ABIDJAN- BAN. Giscard d’Estaing fran­cia köztársasági elnök szerdán ötnapos hivatalos látogatásra a nyugat-afrikai Elefántcsont­part fővárosába, Abidjanba érkezett. EGYHAZKORMÁNYZATI MEGÁLLAPODÁS. P. ágában kedden este közlemény adtak ki a Csehszlovákia és a Vati­kán között egyházkormányzati kérdésekben létrejött megegye­zésről. Megállapodás született a római katolikus egyházme­gyék határainak módosításá­ról, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság államhatáraival való összhangba hozatalukról. /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents