Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-09 / 289. szám
t 1977. DECEMBER 9., PÉNTEK 5 Hagyomány Pomázon Nézzük meg közelebbről! Tanulmányi kirándulás — tanácstagoknak Vázszerkezet az atomerőműhöz Pakson az atomerőmű építkezésén a 22. számú Állami Építőipari Vállalat dolgozói megkezdték az első reaktorakna betonacél szerkezetének szerelését. A képen: a hegesztőbrigád az acélszerkezetet állítja össze. Hazai kvarckristályok Déligyümölcs Nyugat-Pest megyének Majdnem 20 százalékkal több árut szállított a Pest— Komárom—Nógrád megyei Fűszert a ráckevei, budai és szentendrei járás boltjaiba, mint aiz elmúlt évben. Az üzletek ellátása folyamatos volt, s most, karácsony előtt különösen fontos a boltok raktárainak egyenletes töltése. Bő választékban kaphatók már az ünnepi sütés-főzéshez nélkiü Iözhetetlen élelmis ze re(k, cukor, Észt, rizs, fűszerfélék, sütőpor és vaníliás cukor, újfajta krémporok és így tovább. A vártnál hamarabb szállították az üzletekbe a mandarint és a narancsot, a mogyorót, fügét és mintegy 40 mázsávyi datolyát. A déli gyümölcsöt a vállalat budai fiókja oly módon osztja el az üzletek között, hogv naponta négy irányba indítanak megrakott kocsikat, s a boltvezetők előzetes rendelés nélkül átvehetik a szükséges mennyiséget. December közepétől több gépkocsit is igénvbe vesznek déligyü - males-szállításra. Cz. V. Őseink háziállatai — nomád tartásban Megmentik a teljes kipusztulástól őseink háziállatait, az évszázadok során máig fennmaradt fajokat, amelyeknek elődjeit még a honfoglaláskor hozták magukkal. Ezek számára — idegen szemektől távol — a kunszentmiklósi pusztán alakítottak ki zárt telepet. Minden különösebb beruházás nélkül, nomád körülmények között tartják itt a jószágokat, a három vérvonalú magyar szürke gulyát, a fehér és a fekete szőrű pödrött szarvúak nyáját és a köztenyésztéshői már régen kirekesztett cigája juhot. összegyűjtik a jószágot terelő. a pusztai embert védelmező magyar kutyafajtákat is. Ketchup — saját gyárból A Mosonmagyaróvári Konzervgyárban ketchup gyártását kezdték meg. A 11 féle fűszerrel dúsított különleges ételízesítőt csak Mosonmagyaróváron készítik. A hazai igényeket teljes mértékben kielégítik, sőt az idén gyártott 150 vagonos mennyiségből exportra is jut majd. A ketchup legnagyobb felvevőpiaca az NDK. A ketchup édes változata mellett az idén gyártják először a csípős ízűt Is. A csípősből egyelőre 130 mázsát állítanak elő. A másik sajátos ételízesítő a szárított hagyma, amelyet a konzervgyár részint saját gyártmányaihoz használ, részint főzési alapanyagként értékesít. Az idén több mint 7 vagon hagymaszárítmány kész ÜL Tízegynéhányan igyekszünk a kanyargós úton, zúz- marás drótkerítések mentén a Pomázi írószer Szövetkezet irányába. A jelenlévők jórészt tanácstagok. Mert tudniuk kell a tanácstagoknak, hogy mi történik községükben, milyen munkán, milyen körülmények között dolgoznak választóik, s minthogy a választóik sok munkahelyen dolgoznak, sok munkahelyet meg kell ismerniük. Tudniuk kell a községben végbemenő fejlődési folyamatokról, minden változásról, hogy ha a beszámolók alkalmával a választók rákérdeznek valamire. készek legyenek a válasszal. Erről gondoskodik a pomázi tanács. A hagyományos tájékoztatási formákon kívül négy évvel ezelőtt ezt a módszert is bevezették. Évente három alkalommal látogatnak el kisebb csoportokban az üzemekbe, építkezésekhez. Tudomásuk — és tudomásunk — szerint ezt a módszert a megyében egyedül Pomázon alkfymazzák. Bárcsak így lenne! Húszán vagyunk. A tanácstagok közül legtöbben most látják először a szövetkezetei belülről. De nem mindenki. — Én már a bölcsőjénél is itt voltam — mondja Pálos Mihály. — Én meg tavaly voltam itt, a kihelyezett vb-ülésen — teszi hozzá Mezei István, aki megyei tanácstag is. Boross István tanácselnöknek az a véleménye, hogy: — Hasznosak ezek a látogatások, élőbbé válik a kapcsolat a község üzemei, intézményei és a tanácstagok, tehát egyúttal a lakosság között — S hogy mennyire fontosak ezek a látogatások — folytatja —, arra egy példát mondok. Legutóbb az épülő lakásokat néztük meg, volt olyan tanácstag, aki nem is tudott arról, hogy ezen a helyen 340 lakás épül. de va- lamennyiüket meglepte, hogy milyen gyorsan és szépen halad a munka. Az érkezőket Gáspár István, a szövetkezet főmérnöke fogadja, kész a rövid, de hasznos tájékoztatóra. Már kezdi is: — Tavaly volt áí> éves a szövetkezet. Most 1140-en dolgoznak salgótarjáni, balassagyarmati, oroszlányi és budapesti részlegünkben a po- máziakkal együtt. Tavaly óta Pomázon van a központunk — mondja, majd részletesen elbeszéli a szövetkezet fejlődésének történetét. — Tíz éve települtünk Pomázra, eleinte kezdetleges helyeken, kezdetleges eszközökkel dolgoztunk. Azóta nagy változások történtek az üzemben. Évi termelési értékünk ma már 300 millió forint, eredményes átszervezés után jutottunk el ide. Legjelentősebb termékünk az írószer, másutt műszereket, műanyag háztartási cikkeket, gombot, PVC- csövet készítünk. Most tataroznak, építenek az üzem területén — folytatja a főmérnök, s a vendégek kis híján megtapsolják azt a bejelentést, hogy: — Nem csináltunk rendet. Az üzem hétköznapi életét láthatják majd. Bárcsak így lenne ez mindenütt, bármilyen rendű és rangú vendéget is fogadjanak. Amit a szem meglát... A szerszámüzembe megyünk ezután. Már a gépeket tisztogatják. hamarosan végeznek. Munkaerőgondjaik vannak, ezért itt csak egy műszakban dolgoznak. — De akkor minden gép foglalt? — kérdezi egy vendég. — Igenlő a válasz. — Négy-öt éve ez szimpla kis üzem volt — mondja büszkélkedve Pálos Mihály. — És ma! Meg lehet nézni! Gyönyörűen fejlődik! A Sax-üzemben már műszakváltásra készülnek. A főmérnök az eddigieknél korszerűbb csarnokra mutatva mondja: — Itt már kezdett megjönni a pénzünk... Annak, aki gemkapcsot is használna, ha kapna, már a bejáratnál a földbe gyökerezik a lába. Legszívesebben belemarkolnék az aranyszínű gemkapocshalmokba, de hát ennyire azért nem a miénk a gyár. Itt van gem, a boltokban nincs... — Eddig valóban hiánycikk volt — magyarázza a főmér- wök —, az idén már kétszáz tonnát gyártunk. Hosszasán bámuljuk a szitázóautomatát: feliratokat nyom a toliakra. Odább az asszonyok átlátszó műanyagdobozokat készítenek. Akiknek nincs szakmájuk — A pomázi üzemben több mint kétszáz nő dolgozik — mondja a tanácselnök. — Nagyon sokat jelent ez a munkahely. Itt azok is munkát találtak, akiknek nincs szakmájuk. A következő percekben már a fröccsöntő gépek körül tolongunk. Csendes gépzúgás, valami vegyszerszag terjeng. Mi ez? — Mi már megszoktuk, nem érezzük — mondja az egyik asszony. S jönnek a kérdések: miből mennyit, hogyan, miért, miközben a gépek titkait szeretnénk ellesni. A főmérnök magyaráz, s amikor egy új építmény felé haladunk, annak rendeltetéséről beszél: — Négyezer négyzetméter alapterületű ez az új csarnok, már a belső munkák folynak. Itt lesz a fröccsüzem, valamint a készáru- és alkatrész- raktár. December 31-re befejezzük. S amíg vasakon, gumihuzalokon lépdelünk át, a tanácstagok kérdezgetnek: — Hogy lesz az anyagmozgatás? — Elektromos targoncával. — Tüzetesen megbeszélik a targoncajavítást, mit lehet, mit nem lehet hozzá kapni. — Olyan ez is, mint az autójavítás! — sóhajt egy vendég. Kereset? Adó? Víz? És most minifórum következik. Beülünk a jó meleg ebédlőbe, itt már ördögh Emánuel igazgató veszi át a szót, s itt van a párttitkár, Lő- rincz Gábor is. Az igazgató- i tói újabb adatokat hallunk. Néhány már ismertet. Ismétlés a tudás anyja, s a tudásért vagyunk itt — Ez évi nyereségünk több mint hetvenmillió lesz. A dolgozók fele férfi, fele nő — mondja a többi között. Végül: — Szeretettel várok minden kérdést — Milyen a kereset? — Pomázon 39—40 ezer az évi átlag. A szakmunkások jóval többet, a legegyszerűbb munkát végzők 2000—2200 forintot keresnek. — Hogyan pótolják a szakmunkásokat? — Sem a kilépés, sem a belépés nem jellemző. — Mekkora területen fekszik az üzem? — Tíz holdon. — önálló a vízellátásban? — Igen, de a ,,szociális” víz közüzemi. A saját kútnak kemény a vize. — Mennyi vizet használnak fel hűtésre? (Látszik, hogy a „vizesektől” is van itt tanácstag!) — Csak a párolgási veszteséget pótoljuk. Ezer dolog kerül még szóba. Ütkialakitással kapcsolatos tervek, csatornázási problémák, a közös vállalkozások: a tanács és az üzemek mit, hogyan építettek, fejlesztettek, építenek a jövőben együtt; a terület közművesítése, az újabb óvoda, ami még csak álom — bár nem megvalósíthatatlan. Aztán: az adózás. — Amíg Budapesten volt a központunk, oda fizettük a községfejlesztést. Két éve Pomáz- nak, a megyén keresztül. — S szó esik még az üzem beszerzendő, új gépeiről, új exportszerződésről, anyagárakról, de még arról is, hogy mennyiért termelnek meg egy dollárt, egy rubelt. S hogy a helytörténeti klub is képviselteti magát, annak a jele a golyóstoll történetére vonatkozó kérdés. Ördögh Emánuel ezt is elmeséli. Aztán: — Itt főznek? — Nem, csak melegítő konyha van. — Kultúrterem? — Az ebédlő. — Kulturális élet? — Inkább sport. Aztán megköszönjük a vendéglátást. Boross István tanácselnök hazafelé menet mondja: — Jók a kapcsolataink az üzemekkel. Örülünk, ha fejlődnek, mert ezzel a község is fejlődik. Már megvan a következő évi tervünk: jövőre is három helyet látogatunk meg. Hatos Erzsébet B ecslésekkel kell beérnünk arra vonatkozóan, vajon mennyi új termék gyártását kezdik meg egy-egy esztendőben a hazai termelők. Hiszen természetes, a divathatásoknak kitett ruházati vagy cipőiparban sokkal gyorsabban bukkannak fel és tűnnek el az újdonságok, mint az energetikai gépgyártásban, a kohászatban, a közúti járműiparban. Amiből kézenfekvő igazságként vonhatjuk le a következtetést: a gyártási ágak, részterületek jellege, technológiája stb. egyben meghatározza azokat a kereteket is, melyek között létrejön az új termék. Valami mást kínálni, mint a meglevők, a korábban konstruált áruknál jobbat, esetleg tetszetősebbet, sokoldalúbban használhatót — eredmény. Gyakorlati értékké viszont csak akokr válik, ha kereslet mutatkozik az újdonság iránt, ha van kinek eladni, s ezért van kinek gyártani. Olyan, mint egy anekdota, ám sajnos, igaz történet. A divat hulláma hátára kapta a díszes, mázas kályhacsempét. Nosza, az egyik cég úgy vélte, hiba lenne elszalasztani az alkalmat. Gőzerővel készültek a tervek, nekiláttak a rekonstrukciónak, új gyártósorok és rajtuk új termékek formálódtak. Így azután többfajta újdonsággal egyszerre rukkoltak ki a vevők elé, de bekövetkezett az, amire nem számítottak: egyetlen megrendelő sem akadt! Hogyan? Talán csúf volt az áru, s drága? Túl sokára vállalták a szállítást? Ilyen okok szóba sem jöhettek, az eladás minden feltétele rendben levőnek bizonyult. Csak éppen a megnövekedett kereslet észlelése, a fejlesztés elhatározása és befejezése, az újdonságok piacra vitele között hosszú évek telVilágszínvonaLú technológiával, hazai fejlesztésű kvairckristályoikat gyárt a Gamma Művek a telefon- és az átvi tejitech rókái berendezésekhez. A kvarokristályok alkalmazása lehetővé teszi, hogy a híradástechnikai gyártmányok az eddiginél még precízebben működjenek. A magyar kvarokristályok fő felhasználója a telefongyár és a budapesti rádiótechnikai gyár. A kvairctoristályok alkalmazása igen gyorsan terjedt el, mert a h íradástec bnik á b an a nagy pontosság egyre inkább alapvető követelmény. Az egyre szaporodó rádióadók, URH -rendszerek esetében a tek el, azaz elavult lett az új — képtelenség nyelvi értelemben, sajnos, gazdaságilag ismétlődően igazolódó eset —, már nem mutatkozott iránta érdeklődés. A fejlesztésre költött milliók kidobott pénznek bizonyultak, a becsvágyó — de araszolva végrehajtott — tervek veszteséget fiadztak, holott gyors megvalósításuk tisztes jövedelemmel kecsegtetett. S történt mindez azért, mert egy valamit az érintettek kihagytak a számításból: az időtényezőt. Érzékelteti talán az újdonságok növekvő szerepét, ha leírjuk, másfél évtized alatt a forgalomban levő vegyes iparcikkek száma 9500-ról 32 500- ra növekedett, s a belkereskedelem napjainkban 200—220 ezer féle árut kínál — ennek 85—88 százaléka belföldi gyártmányú termék — rendszeresen a vevőknek. A megfogható adatoktól a tények el- vontabb rétegéhez ásva: a Gazdaságkutató Intézet friss fölmérése szerint — a vállalatok 1978. évi előrejelzéseit összegezték — szinte valamennyi termelőhely elképzelései között szerepel új áruk prártása. (Most ugyan zárójelbe tesszük, bár korántsem oda kívánkozik, hogy ezzel szemben a gyártásból kivont, tehát megszüntetett termékek aránya elenyésző, továbbra is nyúlik tehát a gyártmányskála, ennek minden hátrányos következményével.) Egy másik vizsgálódás ugyanakkor föltárta a gyártás megkezdése előtt álló árucikkek többsége — úgynevezett konstrukfrekvenciaitairtomány pontos betartása nemzetközi előírás, s a kvarckristáJy elektronikus alkatrészek másodpercenként körülbelül 5 millió rezgésükkel kiváló frekvenciastabilitást tesznek lehetővé. A hazai felhasználóiknak eddig a kvarckristályokat túlnyomórészt tőkés piacról kellett importálniuk, 1980-ra azonban előreláthatóan az igényeknek már mintegy 80 százalékát kd fogja tudni elégíteni a Gamma Művek. Ezeket a kvarckristályokat a gyár nem exportálja közvetlenül, de beépítve más híradástechnikai termékekbe, komplett berendezésekbe, Sizállítják külföldre is. ciós korát tekintve — meglehetősen öreg, két-négy esztendős, de akad olyan is, amivel hét évvel ezelőtt már foglalkoztak a tervezők... Ennek Ismeretében nem meglepő — annál inkább elgondolkoztató —, hogy hazánkban, a nemzetközi átlaghoz mérten, s iparterületektől függően, kétszer, ötször annyi időt vesz igénybe az új termékek kidolgozása — értve ezen az ötlettől a tervezésen át a kísérleti gyártásig, majd a sorozatszerű, illetve üzemszerű előállításig terjedő szakaszt —, mint az iparilag fejlett országok hasonló szakosodású cégeinél. Különösebben nem szükséges bizonygatni, mennyire fontos a népgazdaságnak az újdonságok — a versenyképes, folyamatosan továbbfejlesztett termékek — arányának növekedése a teljes termékválasztékon belül. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elemzéséből származó adalék: a hazánkban gyártott ipari árucikkek 10—15 százaléka felel meg a nemzetközi versenyképesség követelményeinek. Ha azt nézzük, hogy e százalékos arány jóval nagyobb, mint volt évtizede, akkor örvendhetünk, ha viszont azt tekintjük viszonyítási alapnak, hogy a termékek 85—90 százaléka nem éri el a határokon túl is jól értékesíthető áruk mércéjét, akkor külkereskedelmünk szerepének ismeretében könnyen elképzelhetjük az elavult újdonságok veszélyeit, terheit. Veress Tamás Kocatartó kistermelők figyelmébe ajánljuk: előnyös feltételekkel továbbra is vásárolhat vemhes kocasüldőt az állatforgalmi és húsipari vállalatoktól. Kérjük, hogy rendelését mielőbb juttassa el felvásárlóinkhoz, kirendeltségeinkhez, ahol részletes felvilágosítással is szolgálnak. ALLATF0RGALM! ÉS HÚSIPARI TRÖSZT Jegyzet Elavult újdonságok
