Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-06 / 286. szám
/ Minden hét keddjén Emberi közösséget teremteni IV. ÉVFOLYAM, 286. SZÁM 1977. DECEMBER 6., KEDD Jövőre átadják az árammérőgyár új szerelőcsarnokát az erdőkertesi telepen. A megmunkálórészleg költözik ide, s további száznegyven helybelinek teremt munkalehetőséget. Szerepcsernek Ernőké.lesen Nyugdijasklub Hévizgy örkön Felső képünkön: Lagzi Mihály és Radóczki Sándor, az erdőkertesi tanács építőbrigádjának munkásai cserepet raknak a futószalagra. Alsó képünkön: Molnár Ferenc és Molnár Sándor, az árammérőgyár tmk-üzemének dolgozói üvegezik a csarnokot. Barcza Zsolt felvételei Első osztályú vendégcsapat Sakkjubileum Galgamácsán Kitüntetés a legjobbaknak Társadalmunk egyre nagyobb gondot fordít az idős. nyugdíjas emberek foglalkoztatására, életük megkönnyítésére. A munkából és ezáltal a megszokott környezetből kiszakadt férfiak és nők igénylik, keresik a közösségi élet új lehetőségeit, ahol mindennapi gondjaikról véleményt cserélhetnek, és adózhatnak megmaradt vagy újonnan kialakult kedvteléseiknek. Néhány művelődési házban — többek között Veresegyhá • zon és Bagón — már régebben felismerték ezt az igényi és a népművelés sajátos módszereivel, eszközeivel igyekeztek a nyugdíjasok segítségére sietni. Mindkét említeti községben jól működő nyug- díjasklub várja rendszeres, a tagokkal közösen összeállított programmal a megérdemeli pihenőjüket, a tisztességesen végzett munka után joggal kijáró nyugalmukat élvező nyugdíjasokat. Több kísérlet Hévízgy'örkön alig egyhónapos múltja van a nyugdíjasok klubjának — Több kísérletet tettünk a klub megszervezésére mondja Raffay György, a klub vezetője, aki maga is nyugdíjas —, de valami mindig közbejött. Most ismét megpróbáltuk és a kezdeti jelek azt mutatják, hogy végre sikerült megteremteni azt a meleg, emberi közösséget, ahol falunk nyugdíjasai jól érzik magukat. Minden héten kedden délután jövünk össze. Hogy mit csinálunk? A legtöbb időt a kötetlen beszélgetésekre fordítjuk. Van köztünk olyan, mint Szabó Mihály, aki a MÁV-tól ment nyugdíjba, 'de már aktív dolgozóként is a község egyik leghozzáértőbb és legjobb szőlőtermelője volt, ő a szőlőtermesztésről beszél a legszívesebben. Ilyenkor forgatjuk a Kertészet és Szőlészet, a Magyar Mezőgazdaság és a Szövetkezet című újságokat. Én a közigazgatásban dolgoztam, természetesen ilyen' irányú beszélgetéseket vezetek. Megbeszéltük már az új bor- forgalmiadó-rendeletet is. a világot, amelyben nekem, a nyolcéves gyereknek már meggörbült a derekam. Ki sem' egyenesedhetett volna soha, ha nem jön a nagy változás, a felszabadulás. Hát, arra a ' régi világra én még énekszóval sem kívánok emlékezni ! Pedig emlékezni kell — vitatkozik Szovics András. — Nagyon kell emlékezni, mert a mi emlékezésünkkel másokat is emlékeztetünk és egyben tanítunk. Nekem minden vágyam, hogy magnószalagra mondjam az életem. Én, veletek meg a többi nyugdíjassal együtt még élő tanúja vagyok a gyomrot szorító koplalásoknak, vérig sértő megalázásoknak, visszeret tágító gyaloglásoknak, bambán tűrő belenyugvásoknak. El kell mondani a gyerekként kezdett summáséletet, az állást kereső pesti barangolásokat, az éhbémek is kévés napszámokat. Ha mi nem mondjuk el, honnan tudják majd az unokáink, hogyan mentünk mi a munkába? Vasárnap délután lovas kocsira ültünk, az vitt fel bennünket Gödöllőre. Onnan aztán, ki hogyan tudott, úgy ment Pestre. Kevésnek jutott HÉV-re: A kövezőknél dolgoztam, s amíg a dór be nem lepett, meg még utána is, aiz első hóesésig, a felszedett utcaköveken csináltam magamnak éjjeli szállást. Azután pedig, amikor a téli orkán kutyája vonított, beszorultam a szerszámkamrába. Lehet, mélyebben aludtam, mint a mai munkás a dunyha alatt, mert akkor ón még nem nyolc órát, hanem tizenkét, tizennégy órát dolgoztam mindennap. A diaképek egymást követik. Minden kép új dolgokat, emlékeket Juttat a jelenlevők eszébe. A régi, szalmafedeles házak, amelyek a népi építészét hagyományait őrzik, eltörpülnek a mellettük épült újak vagy a szomszédságukban 'az építkezésre felhalmozott tégla- és sóderhegyek mellett. — Szépek, arányaikban megkapóak, a tájba szervesen illeszkedőek a régi hévizgyor- ki házak — hangzik a megállapítás. rok téli kezeléséről, a tavaszi munkákra való felkészülésről. — Nemcsak komolykodunk, Gyurka! — nevet Szovics András. A vidámságnak is helyet kell adni. Jön a karácsony, utána a farsang, a diisznóvágások ideje. Hozunk mi ide egy-egy tepsi hurkát ts, meg egy kis kóstolót az idei bortermésből. Megrendezzük a nyugdijasklub disz. nótorát! Sorolják a terveket: tavasz, szál kirándulnak az ország legszebb helyeire. Oda, ahol gyógyvíz is van. Megnézik egymás szőlőjét, gyümölcsösét, háztájiját. Segítenek a hagyományok gyűjtésében. Mindenki mond valami hasz nálható, okos ötletet, amelynek megvalósításáért kész fáradozni, mert, mint Csorna András klubtag mondotta, olyan jó végre valahová, valakihez ilyen korban is tartozni! Azit a valahová tartozást, a közösségi élet megvalósítását szolgálja a hévízgyörki November 21. Művelődési Ház nyugdíjasklubja is Fercsik Mihály Döntött a tanács Befejezik az iskolát A közelmúltban tartotta soron következő ülését a galga- mácsai tanács. Turcsány János tanácselnök és Tóth András vb-titkár beszámolóit követően fontos kérdésekben döntött a testület. Intézkedtek a köztemetők rendjéről, az általános iskola építésének és az óvoda bővítésének mielőbbi befejezéséről. A hét végén ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját a Galgamácsai Tsz SE sakk- szakosztálya. Az ünnepségen Borna István, az egyesület elnökhelyettese üdvözölte a megjelent sakkozókat és a megyei I osztályú IMI Vasas Iklad csapatát. Beszédében méltatta a tíz esztendő alatt megtett utat, legfontosabb eredményeiket és a jövp feladatait. Ezt követően a szakosztály életében kiemelkedő munkát végző sakkozókat és aktivistákat tüntették ki. Pesti László és Tóth András aranyplakettet, Filó János és Csordás András ezüstplakettet, Ketók László és Németh Ferenc bronzplakettef, valamint oklevelet és könyvjutalmat kapott munkája elismeréseként. Fóthy Lászlónak, Vezér Györgynek és Tóth Andrásnak a sakkot népszerűsítő tevékenységét is méltatták. A jubiláló szakosztály sportolói ezt követően barátságos találkozón mérkőztek az IMI Vasas Iklad sakkcsapatával, a visszavágót tavasszal Aszódon rendezik majd. Aprómagvak szakértője Fogatosból kiváló traktoros — Jönnek közénk vendégek is — veszi át a szót Tóth Gábor. — Körzeti orvosunk, dr, Bitter István arról beszólt, hogyan éljen az idős ember. Sok jó tanácsot kaptunk tőle Amit elmondott, megnyugtató, eloszlatta a félelmet. Abbó! indult- ki, hogy az öregség nem betegség, hanem terme szetes folyamat, s ennek a fo lyamatnak megfelelően kell élni, hogy szép legyen a naplemente. Járt itt Dobronai Istvánná, a községi gyógyszertár vezetője is. A gyógyszerek helyes használatára hívta fel a figyelmünket. Ma este Polónyi Pétert várjuk, aki színes diaíilmekkel illusztrálja majd a Hagyományőrzés Hévízgyörkön című előadását. Letűnt világ Behkó Pál közbeszól- — Akik olyan korúak, mint én, nagyon szeretik a népdalokat. Én idegenkedem tőlük. Amikor a rádióban felhangzanak a summásdalok, azonnal kikapcsolom a készüléket. De a szerelemről szóló népdalokar az énekesekkel dúdolgatom Azok mások, egészen mások A summásdalok egy letűnt Világot juttatnak eszembe, azt — Az lehet, hogy arányosak voltak, meg a tájba nagyon beillettek, de nem voltak ám egészségesek — vitatkozik a vetítéshez szükséges félhomályban Csorna András. — Hová lehetett volna ezekben a házakban elhelyezni a fürdőszobát? Hol lett volna helye a központi fűtés kazánjának? Hol helyeztek volna el azokban annyi fekhelyet, ahány családtag * lélegzett a mesterge- t-endák alatt? Kedvesebb az ú] — Ezért kedvesebbek nekünk az új házak! — egészíti ki a kérdéseket Szabó Mihály —. mert nem dézsában, hanem fürdőkádban gyógyíthatjuk a reumánkat. És így folyik a beszélgetős a családról, a mindennapokról, a tegnapról és a máról. — Azt reméljük, hogy létszámunk hamarosan emelkedni fog — mondja a klubvezető, Raffay György. A közeli hetek, hónapok programjában sok olyan kérdés szerepel, ami érdekli a nyugdíjasokat. Szó lesz a gyümölcs- és zöldségtermelésről, a kisállattenyésztésről, a boAkifől nehezen búcsúznak Gróf Jánosi, az egyik legjobb traktorosnak tartják a kerepesi Szilasmenti Tsz-ben. Fűzi Gábor kerületvezető ag- ronómus szerint az aprómagvak specialistája. S ez ebben a szövetkezetben a legnagyobb elismerésnek számít, hiszen majdnem ezer hektáron termesztenek gyógynövényt. A legtöbb mag olyan pici, hogy nagyítóval számolják. Nem egyszerű dolog pontosan beállítani a vetőgépet. — Ahol a Jani bácsi szánt, vet. vagy a műtrágyát szórja. biztos vagyok benne, hogy jó lesz a termés — mondja Fűzi Gábor. — Olyan lelkiismeretesen dolgozik, mint hajdan a saját néhány holdján. Neki semmit se kell kétszer mondani. Jól képzett szakem'- ber, tudja, érti a dolgát, s mintaszerűen el is végzi. Minden új iránt érdeklődik, s tapasztalatait szívesen átadja a munkatársainak. Már nem fiatal, unokái vannak, mégis olyan lendület van benne, mint egy húszévesben. Soha nem fáradt, nem reklamál, hogy miért éppen neki kell ezt vaev azt elvégezni. Önzetlen, ha látja, hogy valakinek nem megy úgy a murika, ahogy kellene, segít. Itt, a gödöllői dombvidéken nem köny- nyű traktorosnak lenni. Csa- lósak ezek az emelkedők, köny- nyen borul rajtuk a gép. Egyszer hoztunk egy traktorost az Alföldről, aki már vagy húsz éve ült a gépen, soha nem volt borulása. Itt a második héten felborult. Gróf Jánoson kívül talán még ketten vannak, akik soha se borultak feL Tömzsi, kerek arcú ember Gróf János, börcsizmában, bőrsapkában. Melegen kell öltöznie, mert a 14 év az MTZ nyergében kissé kikezdte az Ízületeit. A gépműhelyben találunk rá: délre befejezté a mélyszántást a Pecz-tanya mellett, s beállt a szervizbe olajcserére. — 1960-ban léptem be a tsz- be — mondja —, három évig fogatos voltam, de mindig érdekelt a technika. Küldtek is. menjek el Pápára a traktorosiskolára, de nem akartam hónapokra itt hagyni a családot. Kezdetben még a gépállomásról jöttek a traktorok. Volt ott egy barátom, aki traktoros volt. Neki se volt jogosítványa, mert akkor még nem is kellett, ö beszélt rá, együtt mentünk el Gödöllőre, mikor itt indítottak tanfolyamok Először Dutrám volt, aztán kerültem át az MTZ-re. Ott voltam a gyógynövénykísérleteknél, én vetettem az első táblákat, hát igyekeztem megtanulni a csínját-bínját. Tudja, én büszke vagyok a munkámra. Mikor kel a vetés, mindig visszamegyek és me" nézem, gyönyöiködöm benne. Erre nevelt az apám és én is erre neveltem a fiaimat. Mindkettő itt dolgozik a szövetkezetben. Az egyik lakatos, a másik szobafestő. Ha látom, hr valaki kínlódik a traktorjával, vagy nem tudja beállítani a vetőgépet, odamegyek. megmutatom. Általában szívesen veszik a segítséget. Olyan is van, aki mindent tud. hát az csak küszködjön... ötvenhat éves Gróf János, de ötvennek se nézné az ember. Kétszeres Kiváló dolgozó. az Egyetértés szocialista brigád tagja. Szarka Imre. a gépműheb’. fiatal vezetője elismeréssel beszél róla. SZÁZFÉLE ÚJSÁG Számok a könyvtárról Nagy olvasási kedv A város és a járás közművelődési életében alapvető szerep jut a könyvtáraknak, amelyek a Juhász Gyula városi-járási könyvtár irányításával tevékenykednek. Néhány számadat jól megvilágítja azt a fejlődést, amelyet az utóbbi években a könyvtár elért. A város területén a Dózsa György úti felnőtt- könyvtáron kívül három fiók- könyvtár (Biaháné út, Király- telepi általános iskola, Stromfeld lakótelep) és gyermek- könyvtár áll a könyvet szeretők rendelkezésére. Eiz évben november végéig 1923 olvasó iratkozott be, akik 44 ezer 167 kötetből válogathatnak. Közülük 518 a munkás, 623 az értelmiségi, de magas a nyugdíjasok és a diákok aránya is. Az olvasótermekben 148 fajta újság és folyóirat segíti a fiatalabbak és az idősebbek ismereteinek bővítését. A gödöllőiek olvasási kedvét bizonyítja, hogy november végéig 17 ezer 652 látogatója volt a könyvtárnak és több mint 54 ezer kötetet olvastak el. Ezekben a napokban a szokásosnál is nagyobb a forgalom, a könyvbarátok már az ünnepekre válogatják az olvasnivalót. Ady-est Isaszegen Közös emlékműsor Cikkek, levelek, versek Ady Endre életéről és munkásságáról tartottak megemlékezést az isaszegi művelődési otthonban. A helyi falumúzeum és a művelődési otthon közös emlékműsorát Tihanyi Lászlóné, az isaszegi pártszervezet titkára nyitotta meg, majd a művelődési otthon ifjúsági csoportjának tagjai Papp Elekné vezetésével emlékezetes műsorral köszöntötték a költő születésének 100. évfordulóját. A költő életrajzával keretbe foglalt versekből, levelekből, cikkekből összeállított műsort nagy tetszéssel fogadták a jelenlevők. Barta Mária, Deák Mária, Gyöngyösi Vera, Har- kai Zsuzsa, Kasuba Éva, Majos. házi Lajos és Tolnai Pál tanárnőjük irányításával színvonalasan tolmácsolták nagy költőnk gondolatait, a versek mondanivalóját. K. Z. P. — Látszik minden mozdulatán, mennyire szereti a gépet, a munkáját — mondja. — Vannak, akik minden aprósággal beszaladnak a szerelőkhöz. Öt jóformán csak akkor látjuk, ha szervizre jön. Annak az idejét viszont pontosan számon tartja, se előbb, se később nem hozza a gépet. Hozzá lehetne igazítani az órát. A határban járva nem egyszer láttam már, hogy javítja a gépét. Kérdezem tőle, miért nem áll be a 'műhelyT be? Azt mondja, ezt a kis hibát kijavítja ő maga is, különben megígérte, hogy estére végez ezen a táblán, s tartani akarja a szavát. Kovács Mihály, a gépes- brigád vezetője: — Ha végez este, mindig letisztítja, bezsírozza a traktort. Emlékszem volt egy vetőgépe, amivel 13 évig dolgozott. Ugyanezt a típusú gépet a szomszéd szövetkezetben három év alatt leselejtezték. Hát ennyit jelent az ő lelkiismeretessége Bármikor meg lehet nézni a traktorát is. Annak ellenére hogy őt látjuk legkevesebbe" a gépműhely környékén, 1obb állapotban van a gépe, mint bárkié. Fűzi Gábor agronómustól hallom, hogy Gróf János néhány év múlva nyugdíjba megy. Nem szívesen mondanak le a munkájáról. Még jó. hogy fiatalok is dolgoznak vele, s tanulnak tőle. T. Ágoston László i
