Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-31 / 307. szám
Hatezer ügyirat évente Testületi munka - felelősen Ülés az év utolsó munkanapján A hónap utolsó munkanapján tárgyalta a végrehajtó bizottság kétéves tevékenységét a péceli nagyközségi tanács. A tanácsülés napirendjén szerepelt még a szakigazgatási szerv munkájának értékelése, s a megyei tanácstag beszámolója, a megyei tanács, illetve saját tanácstagi munkájáról. A végrehajtó bizottság tavaly 35, az idén 38 témát tárgyalt meg, s számos határozatot hozott. Sokat fejlődött a testület munkája. A korábban gyakorta előforduló hiányzások ma már ismeretlenek, emelkedett az előterjesztések színvonala, növekedett a végrehajtó bizottság tagjainak aktivitása, vitakedvc. Ennek így is kell lenni, hiszen egyre nagyobb felelősség hárul a község vezető szervére. Az időszaki tanácstagi választásokon kiegészült testület azonban még így sem elégedett teljes mértékben tevékenységével. A jövőben az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani a határidők betartására. Több és hatásosabb ellenőrzést kívánnak tartani a tanácsi vállalatoknál és intézményeknél, mind több lakót igyekeznek bevonni a közös ügyek intézésébe. A szakigazgatási szerv dolgozóira is egyre több feladat hárul. Példa erre, hogy az ügyiratok száma évente mintegy ezerrel emelkedik, az idén meghaladta a hatezret. Legtöbb intéznivaló az adózás körül akad. De nem kevés az építéshatósági, a gyámügyi intézkedés sem. Félezer anyakönyvi kivonatot adtak ki, sok hagyatéki leltárt készítettek, s körültekintést kívántak a szociális, a lakás- és az iparhatósági ügyek is, Emelkedik az ügyfélforgalom. Sajnos gyakran apró, vélt sérelmek miatt tartják fenn az ügyintézőket. Ezért merült fel az ötlet: félfogadáskor ügyeletet tartanának, s ezzel is az ügyintézők érdemi munkáját segítenék. Az sem helyeselhető, hogy néhányan csak a tanács vezetőivel hajlandóak tárgyalni, holott ügyes-bajos dolgaikat többnyire az előadók hivatottak elintézni. Ä. I. Szakigazgatás Tartják a határidőt Az államigazgatási munka fontos kívánalma, hogy az ügyeket kellő időben intézzék el a tanácsok szakigazgatási szervei. Az általános, 30 napos ügyintézési határidőt, a gödöllői városi tanács dolgozói is mindinkább betartják. Sokat javult a helyzet az elmúlt két évhez viszonyítva; 1977-ben az október 31-ig nyilvántartott 14 ezer ügyirat közül kevesebb, mint 25 százalék lépte túl a határidőt. Megyei tanácstagok is Üzemi fogadóórák Az ügyfélfogadás rendjét és kulturáltságát emelendő 1978- ban a város üzemeiben, intézményeiben is tartanak fogadóórát a tanács vezetői. A lakótelepi fogadóórákra a megyei és a körzeti tanácstagok is ellátogatnak. DÍJKIOSZTÓ galgamácsán Kupavédő a Tsz. Agronómia Kiosztották Galgamácsán az összefogás Téli Kupa díjait. A Galgamácsai SE tömegsportbizottsága szervezte ünnepségen Borna István elnök köszöntötte a résztvevőket, beszámolt a kétfordulós téli sporteseményről, értékelte a csapatok teljesítményeit. Elmondta azt is, hogy a tömegsportbizottság reméli: jövőre több játékos, több csapat nevez a küzdelmekre. Vezér György, a Hazafias Népfront községi bizottságának elnöke hozzászólásában nagyra értékelte a galgamácsai sportbarátok tevékenységét, s hasznosnak nevezte a sportegyesület erőfeszítéseit a tömegsport fellendítésében. A Téli Kupát a Tsz. Agronómia csapata nyerte el. Kecskés Szabolcs, Boromissza Károly, Máté Károly, és Vankó Károly egy évig őrizhetik a kupát, amelyet az asztaliteniszben elért első és a sakkban kivívott második helyezésükért érdemeltek ki. A két sportág bajnoki listája: sakk: 1. összefogás SE, 2. Tsz. Agronómia, 3. TAPED SE /., 4. TAPED SE II., 5. Vácegres község. Asztalitenisz: 1. Tsz. Agronómia, 2. TAPED SE I., 3. Összefogás SE, 4. TAPED SE II., 5. Vácegres község, 6. Tsz. Gépész. Az összesített pontversenyben az ezüstérem az Összefogás SE-nek, a bronz pedig a TAPED SE első csapatának jutott. A 25—30 versenyző közül a legjobbak könyvjutalmat kaptak, a sportszerűségi verseny fődíját szintén az összefogás SE nyerte el. rHsc ||| <j ] 1 ; IV. ÉVFOLYAM, 307. SZÁM 1977. DECEMBER 31., SZOMBAT Igazi csapatmunka Túlteljesítették vállalásukat Az árammérőgyár brigádjai állták szavukat Az év első hónapjában, a termelési, a műszaki fejlesztési, a szociális feladatok ismeretében adta Id irányelveit a Ganz Műszerművek gödöllői Árammérőgyára gazdasági és társadalmi vezetése, a szocialista munkaverseny- mozgalom szervezéséhez. Az iránymutató ismertetése után ezernégyszáznyolcvankét dolgozó, 89 brigád tette meg vállalásait, amelyek a vállalat előtt álló feladatok sikeres megoldását célozták. Pótfelajánlás A munkaverseny irányítói és a szocialista brigádok vezetői a vállalásokat megvizsgálva megállapították, hogy a bennük rejlő rengeteg hasznos javaslat, kezdeményezés ellenére még mindig kevésnek látszanak ahhoz, hogy a feszített termelési terveket s a rekonstrukciós munkákat maradéktalanul elvégezhesse a gyár kollektívája. Éppen ezért, áprilisban újabb felhívás látott napvilágot, amely a szocialista brigádokat újabb erőfeszítésekre buzdította, s amelynek alapján a kollektívák felülvizsgálták addigi eredményeiket. Ismét összevetették képességeiket és vállalásaik mértékét. Csatlakozva a csepeliek által kezdeményezett, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indult jubileumi munkaversenyhez, 39 brigád és 3 üzemrész, illetve osztály pótfelajánlásokat nyújtott be, amelyek konkrét termelési feladatokat tartalmaztak. Várakozáson felül A pótfelajánlások közül kiemelkedett a szerelés dolgozóinak ajánlata: 10 ezer egyfázisú fogyasztásmérőt gyártanak terven felül. Ehhez csatlakoztak a többiek is, akik vállalták, hogy a szereléshez szükséges alkatrészeket elkészítik, s hogy a terven felül gyártott termékek útját annak rendje és módja szerint egyengetik; azaz szállítják, hitelesítik, csomagolják s a munkához szükséges szerszámokat és az anyagokat biztosítják. Ugyancsak terven felül vállalt munkát az I. számú műszerészműhely is, az 1500 KO-típusú kapcsolóóra elkészítéséhez ajánlották fel segítségüket az alkatrészgyártó műhelyek is. . A pótfelajánlások többsége a felújítási munkákról sem feledkezett meg, a rekonstrukcióban, valamint az óvoda és a bölcsőde építésében, illetve bővítésében is sok társadalmi munkaórát vállaltak a brigádok. A műszaki és a gazdasági osztályok a műszáki fejlesztés meggyorsítását, az új mérőcsalád kifejlesztését, s a gazdálkodás javítását tűzték ki célul. Most, az év végén megállapítható, hogy a brigádok teljesítették, amit vállaltak. A gyár nagyszerű termelési eredményei bizonyítják — terveiket rendre túlteljesítették —, hogy a kisebb kollektívák megértették a nagyobb közösség céljait, s szorgalmas munkájukkal a várakozáson felüli eredményt tudtak elérni. A jubileumi munkaversenyben tett felajánlások is maradék nélkül teljesültek. A nagyszerű eredményekhez hozzájárult az is, hogy a vállalat vezetése sem volt — nem is lehetett — közömbös a munka versenyben: valameny- nyi irányító részlegnek s maguknak a vezetőknek meghatározott, konkrét feladataik voltak. Vezetők felelőssége A munkaverseny-felelős, Fedor lstvánné, állandó kapcsolatot tartott a brigádokkal, szervezte, irányította a közös megmozdulásokat. Ellátta a brigádokat a szükséges információkkal, propagandaanyagokkal, a munkaver- seny-bizottsággal együttműködve ellenőrizte, nyilván tartotta és értékelte a brigádok évközi munkáját, ő szervezi ! és irányítja a brigádok kulturális tevékenységét is. A gazdasági vezetés elsőrendű feladata volt, hogy a munkaverseny feltételeit megteremtse, hogy irányítsa a brigádokat. Kétszer, a brigádvezetői értekezleten összefoglalva s részleteiben is elemezték a termelés jellemzőit. A szakszervezet főként a közművelődés, a továbbképzés területén támogatta a brigádokat, a pártszervezet a vállalások értékelésében segített. A KISZ-esek az ifjúsági brigádok szervezésével, mozgósításával, a jubileumi vetélkedő megszervezésével — ezt a többszörös vállalati kiváló kitüntetéssel rendelkező Béke brigád nyerte — járult hozzá a sikerhez, amely, a felsorolás végeztével is látható: igazi, lelkes csapatmunka eredménye. G. Pávakörök barátsága A Galga menti dalok hírnökei Hévizgyörkiek a fővárosban Csak összejöjjenek! — mondja a hévízgyörki November 21. művelődési ház előtt idegesen topogva dr. Balázs Józsefné, a Szocialista Kultúráért jelvénnyel kitüntetett asszonykórus vezetője. — Ilyenkor, amikor egymást érik az ünnepek és csak tyúklépésnyiek a nappalok, nagyon elfoglaltak az asszonyok. Egyiknél ma van az ünnepi nagytakarítás, másiknál éppen ma vágtak disznót, a harmadik meg piacra ment. Piac után Á" kórusvezető monológját megszakítja a művelődési ház elé beálló autó zúgása. Gáborr Antal ül á volánnál. — Hát a felesége? — A Skála áruház melletti piacon — feleli a kérdezett. — De azért ne tessék aggódni. Onnan jöttem én is. Beül mellém három asszony, s mikorra Pestre érünk, már a 'eleségemnek is elfogy az áruja, és egy időben ott leszünk. Beszélgetés közben megérkezett Bankó Gáborné, Zmák Andrásné és Gergely Tiborné. Helyet foglalnak a kocsiban és máris felzúg a motor. Nem kell sokat várni Kovács Miklós Moszkvicsára sem. Mellette ül a felesége, mögötte mosolyog Vaigel Gáborné. Kustra Jánosné is megjött. Indulhatnak ők is. Szovics Jánosné, Bazsik Fe- rencné, Bobál Mihályné, dr. Balázs Józsefné velem együtt ülnek be a járási hivatal művelődési autójába, hogy szombat délután a Néprajzi Múzeum dísztermében felcsendülhessenek a Galga mentén sok-sok évtizeddel ezelőtt született, de máig is megőrzött dalok. — Az a szerencse, hogy a férjek segítenek. Nélkülük, nem is tudom, hogy mire mentünk volna, hiszen a teljes kórus nem fér el a művelődési autóban. Pedig mennyi munka van! — szól közbe Szovicsné. — Tudja-e. tanár néni, hogy a mai napon én már megjártam Pestet? Még jó, hogy a párom kijött a piacra, amikor a szolgálata letelt, s vállalta, hogy eladja a maradékot. Délben értem haza. Elláttam a gyereket, a jószágot, én magam is bekaptam néhány falatot, s alig akarom elhinni, hogy újra Pestre megyek. T apaszt a! at csere így derült ki, hogy Szovics János a piacon helyettesít, Kovács Miklós műszakot cserélt, Gábor Antal pedig szabadságot vett ki, csak azért, hogy a feleségek újabb híveket szerezzenek éneklésükkel a Galga menti népművészetnek. — A Néprajzi Múzeumban szerepelünk — veszi át ismét a szót Balázsné. — Nagy izgalommal készültünk a fellépésre, hiszen az egész járást képviseljük, de ma elsősorban a főváros Pávaköre a vendéglátónk. Tapasztalatcserére és tapasztalatszerzésre szolgál a fellépés. A Néprajzi Múzeumban már várják a kórust. A piacot megjárt asszonyok megérkeztek. Gyors öltözködés, fésül- ködés és máris a színpadon áll a kórus. A pirosán izzó posztószoknyák, a feketén csillogó blúzok bársonyába hímzett színes virágok, a pántlikákkal díszített, aranynyal körbefuttatott selyem féketők, főkötők, ahogy máshol mondják, a menyecskék fejdísze, a pipiske aratja az első sikert. Bemutatkozás Olsvai Imre, a Magyar Tudományos Akadémia népzenekutató csoportjának munkatársa köszönti a vendég hé- vízgyörkieket, méltatja a találkozó jelentőségét, majd átadja a pódiumot az asszonyoknak. Gergely Tiborné kilép a menyecskekoszorúból és beszélni kezd: — Amikor a főváros utcáin meglátják színes népviselet- tünket, igen gyakran megállítanak bennünket és megkérdezik: honnan jöttek? Mi mindig büszkén válaszolunk: Hévízgyörkről. A válasz sokakat megzavar, mert a Balaton melletti Hévízre gondolnak, és csak nehezen hiszik el, hogy Hévízgyörk itt van, Budapesttől alig ötven kilométernyire, a Galga mellett, Aszód és Hatvan között. Kislánykorunkban ismerkedtünk meg a népdalokkal, amint gyerekeink is most ismerkednek azokkal... Az első asszonyi gondok megjelenése elhalkí- totta dalunkat, ám ahogy kezünk nyomán szépült az élet, úgy kívántuk meg ismét a közös éneklést. A termelőszövetkezetben dolgozunk. Van köztünk brigádvezető, vezetőségi tag, van növénytermesztő, van tanácstag, s olyan is, akinek mellét a Munka Érdemrend bronz fokozata díszíti ... A műsor végén háromszor is meghajoltak, de a közönség ném engedett. Üjra és újra ismételni kellett, újabb és újabb dalcsokrokat kellett elénekelni. Amikor a közönség érezte az éneklő asszonyok dalán a fáradtságot, segítségként bekapcsolódott a nótázásba. Együtt szállt, egybefolyt a Duna melletti és a Galga menti pávakörök tagjainak éneke: Jaj, istenem, summás- élet. de nehéz. Olsvai Imre vezényletével és az asszonyok segítségével a pestiek megtanulták a hévízgyörki nótát: Ez a kislány tejjel mosdik, nem vízzel... A műsor a múzeum hatalmas előterének márványoszlopai között folytatódott. Zengett a hatalmas palota: Hévízgyörki zöld erdőben születtem ... Amott legel, amott legel. .. Sűrű sötét felhők .. . És minden ének után hangzott az újabb kérés: — Még ezt! Még azt! Címek cserélődtek. Egyezség született a rendszeres találkozókról. — Jöjjenek Hévíz- györkre — kérték a pestieket, s azok ígérték, hogy hamarosan eleget tesznek a meghívásnak. F. M. Szombati jegyzet Ígéretek Hát ez az év is elszelelt. Csupán csak egy-két óra, s megkondul az éjféli harang, tizenkettőt üt búcsúzóul és köszöntőül. Isten hozzád óév, isten hozott új. Ha pedig új esztendő következik, akkor új ígéreteknek is következniük kell. Ez már csak így szokás, enélkül el nem búcsúztathatjuk a távozót, s nem készülhetünk az újra. Mások helyett nem áll módomban fogadkozni, így csak a magamét ismétlem, hátha lesz foganatja. Ide tolakszik azonnal az első és legfontosabb ígéretem: január elsejétől le fogok szokni a cigarettáról. Arról, amelynek dobozára az új évben ráírják: a cigaretta öl, tompít és betegít. És ez nem tréfa! Viszont majdnem magánügy. S csak ezután jönnek a közügyek, amelyek érdekesebbek, sokkal jobban megdobogtatják az ember , szívét, különösen, ha sokadszor foglalkozik egy-egy apróságnak tűnő, mégis jelentős eseménnyel, tartós visszássággal. De én megígérem például, hogy az új esztendőben nem csepülöm az illetékeseicet, sem általában, sem konkrétan. Nem szólok egy szót sem a GELKÁ-rul, nekem füstölhet a képernyő, kóbor áramok járnatjak át a mosógép tekercseit, zöröghet a hűtőgép hátsó lemeze, tócsákká válhatnak a tegnap még dermedt jégkockák. Nem teszek panaszt az áramszolgáltatóra, ha kiég és tartósan szabadságra megy néhány vagy egy egész sor higanygőzlámpa, s az utcán zseblámpával botorkáló későn jövorcet, korán kelőket látok. A tanácsot sem emlegetem a városgazdálkodással együtt (sem külön-külön), amikor kimozdul egy-egy járdalap a lakótelepen, vagy nagyot doccen kétkerekűm az úttesten keresztül ásott, már betemetett, de bogárhátú; vagy még csak éppen betemetett, és még tócsafogós árkokon. Január elseje után nem támogatom a tömbfütömű pellengérezőit, s megígérem, hogy magam se teszem ezt meg helyettük. Már csak azért sem, mert — dicséretükre legyen mondva — új, nem hivatalos elfoglaltsággal áldották meg egy embertársunkat, aki minden délután végigjárja a lakásokat és hőmérőjével ellenőrzi; hogy vagyunk? Az ötletet dicsérem, dehogy kérdeném meg — január elseje után! —, hogy miért mindig csak délután mérik a meleget, amikor a fűtő pontosan tudja, hány fok van. És a szóban forgó ellenőrre bíznám, mikor akar dolgozni. És persze, azért sem akarom a toronyházak melegadóit bántani jövőre, mert mostantól számolva még legalább három és fél hónap hátra van áldásos tevékenységükből. S ki tudja? Ígérem, hogy a jeles dátum után mindennapi kenyerünkről sem szólok elmarasztalóan. Tudom ugyanis, hogy a legkorszerűbb gépek sütik ősi eledelünket, amelyek úgyszólván emberi kéz érintése nélkül adagolják a vizet, élesztőt, lisztet. Automatákkal pedig egyszerűen nem tudok szót váltani, noha anyanyelvem gyakorlása szakmámmal jár. Nem fogok ágálni jövőre a túlzott alkoholfogyasztók ellen, mert ők s bőkezű kiszolgálóik aligha figyelnek arra, ki, mit Ígér éppen ezen a napon, vagy akár a többin. Pedig volna nekik is mit megfogadni. Tulajdonképpen az új esztendei ígérgetéseim végére értem. Egyetlen adósságom még van. Megígérem. hogy az elmondottakat tőlem telhetőén nem tartom be. Kaposi Z. Pál
