Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-29 / 305. szám
DUNAKESZI TUDÓSÍTÁSOK **) Magyarok, szlovákok — egy brigádban Megmutathatják, mire képesek Decemberi 24-én már két százalékkal túlteljesítette idei tervét a 43. számú Építőipari Vállalat 3. számú dunakeszi házgyára. A képen: Bállá Gyula és Furák József az utolsó homlokzati elemet készíti. Sipöcz Mihály öntőmester az elem sablonját tölti meg betonnal. Earcza Zsolt felvételei A 43. számú Állami Építőipari Vállalat dunakeszi házgyárának nagycsarnokában semmi sem emlékeztet év végi hajrára: megszokott, szervezett, ütemes a munka. Ami szokatlan, a csarnok egyik részén szlovák szavakat hallok: — Co je? (Mi újság?) A kérdező Juhász József, a karbantartóüzem vezetője. Egy fürgejárású, középtermetű fiatalember válaszol. Magyarra lefordítva körülbelül így hangzik: — Köszönöm, jól. Mára befejeztük. Van munkánk bőven. A mesét már fordítja Közelebb megyek a beszélgetőkhöz. A fiatalember Aszódi László, a Petőfi Sánlor szocialista brigád vezetője. — Néha anyanyelvűnkön társalgunk — mondja —, de Juhász József most tanul szlovákul, pedig már tizenhét éves fia van ... Ilyenkor is bővíti szlovák nyelvismereteit. — Szobon születtem — veszi át a szót Juhász József —, ott éltem sokáig. Bosszantott, hogy nem értem a szlovák tévét. Tizenkét évvel ezelőtt kezdtem tanulni szlovákul, de abbahagytam, mert érettségire is készültem. Néhány évvel ezelőtt Dunakeszire költöztünk, ahol szintén lehet fogni a pozsonyi adót. Tavaly úgy határoztam, .beiratkozom a Csehszlovák Kultúra Háza szlovák nyelvtanfolyamára. Elég jól haladok, már le tudom fordítani a szlovák tévé meséjét is, kisebbik, kilencéves fiamnak. — Bizonyára hozzá is költ valamit — kapcsolódik be a beszélgetésbe Dutka Tibor elektroműszerész, aki váratlanul toppan közénk. Mindenki derűsen fogadja a közbeszólást, de az elektroműszerész nem enged szóhoz jutni senkit, ő folytatja. — Juhász Józseffel együtt járunk szlovák nyelvtanfolyamra. Engem nemcsak a tévé ösztönzött, hogy elkezdjem. A családomban úgy alakult, hogy a nagyszüleim csak magyarul tudtak, a szüleim már inkább szlovákul beszéltek, én viszont Szobon születtem, szlovákul nem tanultam. Vannak olyan unokatestvéreim, akik már Csehszlovákiában, teljesen szlovák környezetben születtek. Ök magyarul nem tudnak. Gyakran meglátogatjuk határon túli rokonainkat, elsősorban ezért kezdtem tanulni szlovákul. Előnyök — Más előnye nincs a szlovák nyelvtudásnak? — Sorolhatnám még — mondja Dutka Tibor. — Például már a szlovák újságokat is olvasom,’ remélem, nemsokára a szépirodalmi műveket is megértem. Nagy dolog az, ha az ember egy másik kultúrát is megismerhet, eredeti nyelven. Nem beszélve arról, hogy a szlovákkal, a többi szláv nyelvet is értem. — Én is sajnálom, hogy nem beszélem az irodalmi nyelvet — folytatja Aszódi László —, pedig szlovák nemzetiségű vagyok, Galgagyör- kön születtem. Kár, hogy a szüleim nem írattak be szlovák tagozatra, amikor elkezdtem az általános iskolát. Most igyekszem pótolni a hiányt. Szinte észrevétlenül érkezett közénk Blaskó Károly üvegező, a beszélgetést ő folytatja : — Én is a Petőfi Sándor brigád tagja vagyok. Amikor van egy kis szabad időm, megesik, hogy szlovákul szólok Aszódi Lászlóhoz, hadd tanuljon ő is. Én perfektül beszélem anyanyelvemet, Nézsán születtem. Kisebbik fiam. Tibor, harmadik osztályos az általános iskolában, szlovák tagozatra jár. A nagyobbik fiam. Károly, aki most kotona, szintén jól beszél szlovákul. Karcsi egyszer velem volt Lengyelországban, turistaúton. Amikor hazajöttünk, ezt mondta: — De jó, hogy megtanultam szlovákul, hiszen majdnem mindent, értettem lengyelül is. Persze, a fiam jobban értette a lengyel beszédet, mint én, mert tanul oroszul is. Egyébként mi, né- zsaiak, ápoljuk a szlovák népi hagyományokat. Van egy híres menyecskekórusunk, szépen énekel szlovákul is. Sokszor jönnek hozzánk szlovák népi táncegyüttesek, a szomszéd falvakból és messzi vidékről is. Mindig megnézzük őkét. Közösség — Sok szlovák anyanyelvű ember dolgozik a házgyárban — folytatja Aszódi László —, összlétszámúnk majdnem 600, ebből legalább százötven elég jól beszél szlovákul. A szlovák anyanyelvűek főleg Vác- rátót, Szód, Nézsa, Csővár és Penc községből járnak be dolgozni, általában 1970 óta, a gyár működésének kezdetétől. Nagyon jó közösség kovácso- lódott össze, magyarokból és szlovákokból. Természetesen a legtöbbször a termeléssel kapcsolatos problémákat beszéljük meg. — Én kezdetben targoncás voltam — folytatja Blaskó Károly. — Régebbi főnököm viszont rábeszélt, hogy tanuljak meg üvegezni. Megfogadtam a tanácsát és nem bántam meg, mert jobban keresek. A havi átlagjövedelmem most eléri a 3 ezer 500 forintot is, de úgy hallottam, januárban ismét kapunk béremelést. Büszkék vagyunk arra, hogy brigádunk tavaly elérte az aranykoszorús fokozatot. — Nem volt könnyű az arany fokozat elérése — veszi át a szót Aszódi László — Folyamatosan 115—120 százalékos a teljesítményünk, az igazolatlan hiányzás ismeretlen nálunk. Brigádunkban még nem fordult elő baleset, ami szintén nagy eredménynek számít. — Társadalmi munkát hol végeznek? — Évek óta patronáljuk a dunakeszi óvodákat, bölcsődéket. Még nem számoltuk meg, hány óra társadalmi munkát végzünk egy év alatt, de véleményem szerint, csaknem ötszázat. Huszonhármán vagyunk a brigádban. A házgyáron kívül is találkozunk. Rendszeresen részt veszünk a dunakeszi kulturális napokon, gyakran ellátogatunk a' váci művelődési központba. Néha fehérasztal mellett is találkozunk, olyankor beszéljük meg, hogy kinek segítsünk a házépítésén, vagy hasonló munkában. A brigádtagok közül már többen építettek szép, korszerű családi házat. Mindig segítettünk, majdnem teljes létszámban. Törzsgárda Pethő István, a házgyár vezetője, éppen napi, szokásos körútját járja, amikor találkozunk vele. A következőket mondja: — A szlovák nemzetiségű dolgozók döntő többsége kezdettől fogva itt van. Ök alkotják törzsgárejatagságunk jelentős részét. Amikor nehézségekkel küzdöttünk, ők is bíztak abban, hogy ismét teljes kapacitással dolgozhatunk. Igazuk lett, most megmutathatjuk, mire vagyunk képesek. Termelési feladataink megoldásában egyenlő lelkesedéssel vesznek részt a magyar és a szlovák anyanyelvűek. Idei jó termelési eredményeinkért a teljes közösség küzdött, s ez íev természetes. Roxin László XXI. ÉVFOLYAM, 305. SZÁM 1977. DECEMBER 29., CSÜTÖRTÖK A KMP megalakulásának jubileumára Folytatják a munkaversenyt / A hajógyáriak felajánlásai Lebán Tibort, a Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregységének csoportvezetőjét a 408-as műhelyben, a második konténergyártó soron találjuk meg. Jó néhány éve dolgozik az üzemben, s bár a légköszörűk. fülsértő zajában szinte lehetetlen a beszélgetés, mégis mostanában egyre többen állítják meg néhány percre. — Mondd el, mi volt a vállalati munkásgyűlésen? — kérik őt. „ Néhány napja a Láng Gépgyárban hatvankilenc budapesti vállalat és szövetkezet szocialista brigádjainak képviselői nagygyűlésen jelentették be: tovább folytatják az idén megkezdett jubileumi munkaversenyt, s 1978-ban, a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. évfordulóján, újabb munkasikerekkel ünnepelik a történelmi eseményt. A felhíváshoz december 22-én csatlakozott az MHD is. Az 1978J évi munkaverseny- vállalásukban szerepel, ljogy az idei évhez képest 7 százalékkal, 3,7—3,8 milliárd forintra növelik a vállalati árbevételt, túlteljesítik exporttervüket. Az eredményeket elsősorban a termelékenység emelésével akarják elérni! Nagyobb figyelmet fordítanak a munkaidő hatékonyabb kihasználására és a takarékosságra. Csökkentik például a tőkés importot, mintegy 6 millió forinttal kevesebbet fizetnek a behozott termékekért. Vállalták, hogy a vállalatnál 1978-ban két kommunista szombatot szerveznek, amelyek bevételét a nagycsaládosok segítésére és a gyermekintézmények támogatására használják fel. — A váci gyáregység az idén 110 százalékra teljesítette tervét — mondja Lebán Tibor. — A túlteljesítés jó alapot ad arra, hogy felajánlhassuk: a jövőre tervezett 3 ezer acélkonténert jó minőségben és határidőre elkészítjük, illetve az exportszállításra kerülő, több mint 2 ezer ötszázat már november 30-ra. Erre biztosíték az üzemben működő szocialista brigádok felajánlása: vállalták, hogy 1 százalékkal túlteljesítik a gyáregység nyereségtervét. Lebán Tibor nemcsak csoportvezető, hanem az ötszörös aranykoszorús Felszabadulás brigád vezetője is. A közösségnek húsz tagja van, akik a konténerek lemezelésével foglalkoznak. A brigádban az átlagéletkor harminc esztendő. A brigádbeliek az idén 113 százalékra teljesítették normaóratervüket. Ott volt a vállalati munkásgyűlésen Galántai Nándor asztalos. a háromszoros aranykoszorús Béke szocialista brigád vezetője is. — Gyáregységünkben nagyon erős a munkaverseny — mondja. — Ahhoz például, hogy egy közösség aranykoszorús jelvényt kapjon, egyebek között tagonként 12 normaórával többet kell teljesítenie havonta az előírtnál. Welle László, a gyáregység munkaversenytitkára elmondja, hogy a váci üzemben harminchét kollektíva tevékenykedik. valamennyi már teljesítette a szocialista cím követelményeit, s például a fizikai munkásokból álló Alkotmány közösség háromszor, a műszakiakból alakult Pattantyús brigád pedig már kétszer nyerte el A vállalat kiváló brigádja kitüntetést. Az idén valamennyi kollektíva teljesítette felajánlásait. A munkaverseny szervezettségét mutatja, hogy a munkások 70 százaléka szocialista brigádtag. Ebben az évben, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kibontakozott munkaversenyben, a közösségek több mint 24 ezer normaórával teljesítettek többet a tervezettnél, s ez 8 millió 700 ezer forint többlet-árbevételt jelent a váci gyáregységnek. F. Z. Közös gazdálkodásra nem alkalmasak Tsz-fö!dek a tagok használatában A főorvos nyugdíjba vonult Becsülettel és szeretettel NEM TUD A GYÓGYÍTÁSRÓL LEMONDANI A dunakeszi 1. számú körzeti rendelőintézet zsúfolásig megtelt. A szokástól eltérően, ünnepélyes minden a váróban. Lesik az emberek az ajtót, mikor jön a főorvos, hiszen legtöbben azért vették fel a legjobb ruhájukat, hogy elbúcsúzzanak dr. Babicz Bélától, aki most rendel utoljára, nyugállományba vonul, 70 éves korában. A főorvost a betegek virágcsokrokkal fogadják, sorban köszönik meg fáradságát és szinte összeszorul a torkuk, hiszen mind megszerették: 16 éven át állt lelkiismeretesen helyt Dunakeszin. ★ — Nyíregyházi vagyok — mon’dja —, szegény szülők gyermeke, hárman voltunk testvérek. Apám kereskedőnek szánt, felsőfokú kereskedelmi iskolát végeztem, jó eredménnyel. Az érettségi után a nyíregyházi takarék- pénztárban akartam elhelyezkedni. Az igazgató csak hat hónapi ingyenes munka után, havi 60 pengőért vett volna fel, ezért hazamentem, és elhatároztam, hogy tanulni fogok; 1927-ben a Debreceni Orvostani Tudományos Egyetem rendkívüli hallgatójának vettek fel. Tanulásom eredményeként, különböző alapítványokból segélyt kaptam, tandíjat sem kellett fizetnem. Az egyetemi évek idején a Közegészségtani Intézetben, díjtalan állásban dolgoztam, csak ebédet kaptam, aminek akkor nagyon örültem; 1933- ban végeztem, mint orvos. Furcsa az élet, ha akkor elfogadom az állást a takarék- pénztárban, talán soha nem gyógyíthattam volna. — Az egyetem elvégzése után két évvel, orr-, fül-, gégeszakorvosi vizsgát tettem, majd fogszakorvosi és általános orvostani képesítést szereztem. Életem során minden lehetőséget kihasználtam, amivel tudásomat gyarapít- hattam. Nyíregyházán dolgoztam 20 évig, gégész szakorvosként, majd Kosdra kerültem, végül 1961-ben, Dunakeszire. Nehéz körülmények között kezdtem, az SZTK mai mosókonyhája volt az orvosi rendelő s a várószoba a szenes pince. Megszerettem Dunakeszit, igazi otthonomnak érzem. — Negyvenöt év az orvosi pályán nagy idő. Népszerűségének mi a titka? — Becsülettel és szeretettel kell dolgozni. Szegény embereket sokszor kisegítettem, mert tapasztalatból tudom, mi a szegénység. Állandóan képeztem magam, képzem a mai napig is, lépést kell tartanom a modern orvostudománnyal. Rendelőintézeti munkámban. 16 éven át nagy segítségem volt Antal Béláné, Marika főnővér és Maczik Jánosné írnok. Öröm volt velük együtt dolgoznom. ★ Jutalma az emberek szere- tete és megbecsülése volt. Amikor ide költözött, látta Dunakeszi fátlanságát, közbenjárására kétezer akácfát helyeztek el az üzletek előtt, ingyen vihette el az, aki ültetni akart belőle. Utána, nem tudni, mi okból, az akció gyakori kérdésre sem folytatódott. pedig a célja az. hogy egészséges levegőt lélegezzenek be a dunakeszi emberek. ★ Nyugdíjba ment. de a be1'! emberek gyógyításáról nem tud lemondani. Solymosi László A Mezőg-zdasági és Élelmezési Minisztérium, az Építési és Városfejlesztési, illetve a Pénzügyminisztériummal együtt, Aben az évben adott ki rendeletet a nagyüzemileg nem művelhető termelőszövetkezeti földek hasznosításáról: a közös gazdálkodás céljára gazdaságosan nem használható földeket a termelőszövetkezetek — elsősorban tagjaiknak — tartós használatba adhatják. azzal a kikötéssel, hogy rajtuk mezőgazdasági termelést kell folytatni. A kosdi Lenin Termelőszövetkezet a közeljövőben tizenhárom, 303-tól 4 ezer 849 négyzetméterig terjedő nagyság! telket ad tagjainak, megfelelő használatbavételi díj ellenében, hosszú időre, tartós használatba. Szombaton, kétszer Szilveszteri orgonamuzsika Lehotka Gábor orgonaművésznek a zeneiskola hangversenytermében, december 31-re meghirdetett műsorát, a nagy érdeklődésre tekintettel, kétszer tartják meg. Az előadások kezdési időpontja: szombaton délután fél három és fél ót óra. MOZIMŰSOR A váci Madách Filmszínházban, december 29—30: Fehér Agyar visszatér (színes, olasz kalandfilm). — December 31-én és január 1-én: Center az égből (zenés szovjet filmvígjáték). — Január 2—4: Volt egyszer egy vadnyugat (kétrészes amerikai—olasz kalandfilm). A Haraszti Érné utcában és Vám utcában húzódó elektromos kábel) és a kapcsolódó 2 sz transzformátorállomást ez év december S-árt feszültség alá helyeztükI I 1 \
