Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-28 / 304. szám

1977. DECEMBER 28., SZERDA-SÄWM. (IP Keresettek a huzalzománcozó gépek A Pestvidéki Gépgyárban az idén a Szovjetunió, Románia, Bulgária és Szíria részére ösz- szesen 64 darab huzalzomán­cozó gépet gyártanak. A hagyományos zománcozó gépek mellett befejezéséhez közeledik egy új típusú beren­dezés szerelése is. A csehszlovák VUKI Zo­máncipari Kutató Intézet és a Pestvidéki Gépgyár közös ter­vezésében, illetve kivitelezésé­ben készülő gép oldószer nél­kül zománcozza majd a vörös­réz huzalokat. Az új géppel csökkenteni lehet a környezet­szennyező hatásokat. Épült a lakosság összefogásával Beszélgetés S. Hegedűs Lászlóval, o Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárával — Az utóbbi hónapok bel­politikai eseményein gyakran esett szó társadalmi munkáról. A tanácsüléseken, népfrontfó- rumckon, országgyűlési bi­zottsági üléseken számoltak be a tervekben, szűkebb és tágabb céljaink valóra váltá­sában az ország több ezer szo­cialista brigádjának és mil­liónyi lakójának önkéntes se­gítségéről. Az egyik parla­menti tanácskozáson S. Hege­dűs László Pest megyei or­szággyűlési képviselő, a Haza­fias Népfront Országos Taná­csának titkára például a kö­vetkezőket mondotta: a fej­lettebb szocializmus szakaszá­ban sem mondhatunk le a társadalmi munkáról. Sőt, az eddigieknél jobban kell él­nünk az emberek önzetlen, a közösséget gyarapító tenni- akarásával... A népfront or­szágos tanácsának Belgrád rakparti székházában S. He­gedűs Lászlótól az előbb idé­zett gondolat kibontását kér­tük. A társadalmi munka értéke az utóbbi időben évente 15—20 százalékkal gyarapodott Ma­gyarországon. Hazánkban ta­Év végi számvetés a Nagykőrösi Konzervgyárban Szezon után — szezon előtt Szocialista brigádok a szervezés élén Aki nyáron járt a Nagykő­rösi Konzervgyárban, bizony most aligha ismerne rá. Az udvar kihalt. Nem- érkeznek egymás nyomában az áruval megrakott teherautók, nem állnak sorban a magasba tor­nyozott ládák. Nyoma sincs a nyári nagy nyüzsgésnek. Görbe Ferenc, a gyár igaz­gatója meg sem várja kérdé­sünket. — Dolgozóink többsége sza­badságon van. Megérdemlik a pihenést — teszi hozzá. — Derekasan dolgoztak a nyá­ron. Már az 1977-es tervek készítésekor tudtuk, hogy az idei év nehéz lesz. A terv megvalósítása csak a legopti­málisabb körülmények között lehetséges. — Mit ért optimális körül­ményeken? — Hogy nem hoz meglepe­tést az időjárás, maximálisan ki tudjuk használni a gépe­ket, berendezéseket, és hogy a munkások száma változatlan marad. De hát nem egészen így alakultak a dolgok. Már az év első felében kez­dődtek a meglepetések. A ter­vezett zöldborsómennyiség 30 százaléka kiesett. Nem tudták szállítani a partnerek. Ez a 6 ezer tonna borsó meghatá­rozó része az éves termelés­nek. Elmaradása alaposan csökkentette egész éves tervü­ket. Viszont volt helyette más... — Rengeteg paradicsom, paprika és uborka érkezett az idén. Uborkából annyi, hogy a két utóbbi évben együttvéve nem láttunk ilyen sokat. De mindez nem pótolhatta az el­maradt borsót. Ráadásul ezek a zöldségfélék „összeérnek”, egyszerre szedhetők, és el­árasztották velük a gyárat. Vasárnap nélkül A rendelkezésre álló gép­sorokon nem lehetett többet feldolgozni, mert a gépek át­bocsátó képessége kisebb, mint a beszállítás üteme. Ami várhatott, azt tárolták (ubor­kával például 236 tartályva­gont töltöttek meg), a többit azonban megfeszített erővel dolgozták fel. Szükségessé vált a három műszak beveze­tése, a 12 órázás, a hét végi műszakok beállítása. — A konzervipar egyik sa­játossága, hogy a főszezonban, májustól októberig, szükség van a vasárnapi műszakokra. — A gyárunkban már jó előre vállaltak 6—8—10 va­sárnapot a csúcsidőre, csak­hogy ez az idén elérte a 18— 20 vasárnapot is. És ehhez még jelentős mértékű tizen- kétórázás, vagy a folyamatos három műszak is hozzájött. A szocialista brigádok élen jártak a munkában. Magukra vállalták a szervezést, a kü­lönböző profilú termelőüze­mek gyors átcsoportosítását, elsőként jelentkeztek a vasár­napi műszakokra, és termé­szetesnek tartották, hogy ők kezdték a tizenikétóirázást is a gyárban. — Az irodákból, raktárak­ból és mindenhonnan, ahon­nan csak lehetett, jöttek az emberek a termelésbe segí­teni. Mindezt saját munkájuk végzése mellett vállalták. Sokan voltak olyanok, akik a vasárnapi műszakok vállalá­sát és a túlórázást a borsó­szezonnal kezdték és október közepéig le sem álltak. — Amit lehetett, segítet­tünk. Vasárnap nemcsak a munkásoknak, hanem hozzá­tartozóiknak is biztosítottuk az ebédet. A tervezett 6 szá­zalékos bérfejlesztés helyett 10,2 százalékkal emeltük a fizetéseket, honoráltuk a túl­órát, a vasárnapot. De mindez a pihenést nem pótolhatta. A csúcs után A rohammunka két hónap­ja befejeződött. Most ismét egyenletesen és folyamatosan dolgozik a gyár. De ez már a számvetés és a szerződésköté­sek időszaka is. — Az idei termelési érté­künket 42 millió forinttal nö­veltük, de ez nem tudja pó­tolni a nyersanyagkiesés ha­tására bekövetkezett tízezer tonna készárucsökkenést — mutatta a kimutatások szám­oszlopait Görbe Ferenc igaz­gató. — Tőkésexportunk emelkedett. A tavalyi 782 va­gon helyett 1240 vagon árut szállítottunk az NSZK-ba, Hollandiába. Angliába, Fran­ciaországba és más nyugati országba. A gyár szocialista exportja is nőtt: 30 százalékkal. A bel­földi értékesítés azonban az elmúlt évi szinten maradt. Ez azzal magyarázható, hogy a kedvező zöldségellátás miatt csökkent a tartósított élelmi­szerek iránti igény. — Már a jövő évi termelési szerződésünk nagy részét is megkötöttük. Az idei mennyi­séget 10 százalékkal túlhalad­tuk, még zöldségben is. Gyü­mölcslekötésünk még nem tel­jes. Már szerződtünk körtére, almára, szilvára, sárga- és őszibarackra, de további szer­ződésekre lesz még szükség. Igyekszünk olyan kapcsolato­kat kialakítani, hogy a felté­telek teljesíthetők legyenek. — Az idén kistermelők is hoztak nyersanyagot? — Elég nagy mennyiségben. Főleg uborkát és paprikát. Az ÁFÉSZ-ek szervezésében erre a jövő nyáron is számítha­tunk. Januárban „zöldborsó-ta­nácskozást” tart a gyár. — Erre azért lesz szükség, mert az idén sajnos előfor­dult, hogy amíg az egyik gaz­daság — a rossz időjárás el­lenére is — beszállította a szerződött mennyiséget, a má­sik 10—15 mázsával keveseb­bet adott. A tanácskozás cél­ja az, hogy a legjobban gaz­dálkodó szövetkezetek, gazda­ságok számot adjanak mód­szereikről, „titkaikról”. Ugyanilyen tanácskozást ter­vezünk a paradicsomtermesz­tőkkel is. A megoldás kulcsa: a fejlesztés — Jövő évi beruházási ter­vünkkel a még zökkenőmen- tesebb termelést szeretnénk segíteni. Szezon kezdetéig gé­pesítjük a belső anyagmozga­tást és a készárucsomagolást. Szükség van egy magastáro­lásra alkalmas raktár építésé­re is — sorolja a terveket a konzervgyár igazgatója. — Lesz egy soron kívüli építkezés is: egyik üzemcsar­nokunknál a statikai vizsgá­latok után bontást írtak elő, mert bauxitbetonból készült és életveszélyes. A bontási munkához ta­vasszal, a borsófeldolgozás után kezdenek és 1979 elejéig építik fel az új csarnokot. Ez az átépítés okozza majd a legnagyobb akadályt a jövő évi termelésben. A lebontan­dó épületben a borsón kívül a paradicsom 85 százalékát és jelentős mennyiségű étel- és húskonzervet is készítenek. Mindezt most a gyár többi termelőüzemében, illetve a rendelkezésre álló egyéb terü­leteken kell úgy elosztani, hogy a termelésben ne legyen fennakadás. Az igazgató gondterhelten sóhajt: — Már most biztosra ve­szem, hogy a jövő nyár még feszítettebb, még nehezebb lesz, mint az idei volt. Wanatka Gabriella Ián nincs is olyan település, ahol egy épület, vagy park bejáratára ne függeszthetnék ki joggal a táblát: épült az üzemek dolgozóinak és a la­kosság összefogásának ered­ményeként. Sőt, mára a társa­dalmi munka túlnőtt a közsé­gek, városok keretein, a ben­ne rejlő erő, s a pénzben ki­fejezhető érték akkora, hogy előbb-utóbb már középtávú terveinkben is számolnunk kell az évente milliárdokban mérhető alkotó tevékenység­gel. Nehéz lenne számba venni, hogy az óvodától, az öregek napközi otthonán át a házas­ságkötő teremig mennyi min­dent építettek már a kisebb községekben, városokban. Az okokat elemezve elsősorban a szükségre kell utalnunk. Arra, hogy az erők célszerű vagy Célszerűnek vélt koncentrálá­sa miatt a kisebb települések­nek az átlagosnál kevesebb jut fejlesztésre. Nagyon-nagyon sok községünkben a vízmüvet, a csatornát, a járdát, az óvo­dát és folytathatnám tovább a felsorolást. 40—80, sőt 100 szá­zalékban társadalmi munká­ban építik, mert ezekre a ta­nácsnak nincs pénze. Ezért a helyi párt-, állami és mozgal­mi vezetés, valamint a lakos­ság között demokratikus együttműködés alakult ki. Már az elhatározásba, a terve­zésbe bevonják az embereket, s amit építenek, azt mindenki magáénak érzi. A társadalmi munka erősödését segíti, hogy a megyék évente versenyeket írnak ki, s a legsikeresebb te­lepülések százezreket kapnak. A jutalmat aztán közös dön­téssel használják fel. Az elmondottak szerint a társadalmi munkára továbbra is, sőt az eddiginél jobban szükségünk van. A jövő évi terv- és költség- vetés tárgyalásakor az egész­ségügyi, az oktatási és a szo­ciális szakemberek egyaránt számoltak azzal, hogy' a társa­dalmi munka segítségével fej­lődésünket tovább gyorsíthat­juk. Közösen kell tehát meg­teremtenünk a tanácsi és más mozgalmi vezetőkkel a társa­dalmi munka szélesítésének gazdasági és politikai feltéte­leit — mondotta befejezésül S. Hegedűs László. Szeszkorlátozás BÄR SOKSZOR próbálták már felmérni, tulajdonképpen felmérhetetlen az az anyagi és erkölcsi kár, amelyet az alko­holizmus — közvetlenül vagy közvetve — okoz. Az ilyen és hasonló vizsgálódások adatai elgondolkoztatják, elrémisztik az embereket, de — a keres­kedelem forgalmi adatai is bi­zonyítják — nem tartanak vissza az ivástól. (Csak egyet­len adat: ez év első tíz hó­napjában 6 százalékkal több sört és 11.4 százalékkal több töményét fogyasztott az ország, mint 1976 azonos időszakában.) Mivel a szeszes italok for­galma nemcsak az idén, ha­nem az előző esztendőkben is ijesztően növekedett, a Mi­nisztertanács szeptember 10-i ülésén határozatot hozott az alkoholizmus elleni küzdelem fokozása érdekében szükséges intézkedésekről. A kormány- határozat végrehajtásaként el­sőnek a belkereskedelmi mi­niszter hozott rendeletet, amely a napokban jelent meg a Magyar Közlönyben. Így ma már senki előtt sem titok, hogy január elsejétől munka­napokon a vendéglátóhelyek a nyitástól reggel 9 óráig nem szolgálhatnak ki semmilyen alkohol tartalmú italt. A MINISZTERI RENDE­LETNEK ez a pontja hívja fel leginkább magára a figyel­met, de ennél lényegesen többet tartalmaz: négy koráb­bi jogszabály hatályon kívül helyezésével újra szabályozza — méghozzá egységes elvek szerint — a szeszes italok for­galmazásának minden részlet- kérdését, a reklámozási tila­lomtól a fiatalkorúak vagy az ittasok kiszolgálásának tilal­mán keresztül egészen addig, hogy az élelmiszerboltok el­adóterének hány százalékát foglalhatják el a szeszt tar­talmazó palackok. A többi kö­zött kimondja, hogy a vasút- és hajóállomásokon, autóbusz­pályaudvarokon — az étter­mek kivételével — mindenütt tilos égetett szeszes italt áru­sítani. a tömegközlekedési esz­közökön a mozgóárusok pedig csak sört forgalmazhatnak. A száz dolgozónál többet foglal­koztató üzemek környékén ez­után nem nyitnak italboltokat. Hogy milyen hatása lesz az új rendeletnek, azt ma még nem lehet pontosan felmérni, márcsak azért sem, mert az italos emberek megtalálják a kiskapukat, a kibúvókat. En­nek igyekszik elébe vágni a jogszabály, amikor arról is gondoskodik, hogy az élelmi­szerboltok ne vehessék át reg­gelente az italboltok szerepét: a fél- és egydecis palackokat július elsejéig fokozatosan ki­vonják a forgalomból. NEM LEHET és nem is kí­vánatos mindenki mellé rend­őrt állítani. De az ivásra szol­gáló alkalmakat és lehetősége­ket korlátozni — igen. Ezt széleskörűen, sokoldalúan meg is teszi a rendelet, még annak árán is, hogy várhatóan csök­ken a vendéglátó válla'.ttok árbevétele, nyeresége, sőt, dolgozóinak jövedelme is. Az érintett vállalatoknál, szövet­kezeteknél pillanatnyilag ez okoz bizonytalanságot, ám ko­rai lenne gazdálkodásuk felté­teleit módosítani, amíg nin­csenek tapasztalatok arról, mi­ként alakul helyzetük. Megle­het, hogy kieső forgalmuk egy részét ételek, üdítő italok érté­kesítésével tudják majd pó­tolni ; nem is árt — egyene­sen hasznos —, ha ilyen tö­rekvésre kényszerülnek. Visszatérve a fogyasztás problémájára, nyilvánvaló, hogy egy rendelettel, de még többel sem lehet az alkoholiz­must megszüntetni. Ezt évtize­des, évszázados nemzetközi ta­pasztalatok bizonyítják. Az al­koholizmus olyan, az egész társadalmat súlyosan érintő kérdés, amelyet csak az egész társadalom összefogásával le­het talán majd egyszer meg­oldani. A belkereskedelmi miniszter rendeletétől nem várhatunk csodát, de ha hiszünk abban, hogy alkalom szüli a tolvajt, akkor hihetünk abban is, hogy alkalom szüli az italozást. AZ ALKALMAK és lehető­ségek csökkentésének eredmé­nyeként remélhetjük a fo­gyasztás mérséklődését, a fo­gyasztási szokások módosulá­sát. Például azt, hogy leg­alább műszak előtt, munkába menet vagy munkából haza­felé utazva kevesebben nyúl­nak a pohár után. Gál Zsuzsa Új szolgáltatás: ebéd napi jegyre D/lit tervez a Pestvidéki Vendéglátó? — Tizenöt százalékkal nőtt idén az előfizetéses ételforga­lom Pest megyében — tájé­koztatta lapunkat Révész Im­re, a Pestvidéki Vendéglátó Vállalat igazgatója. Az általa vezetett cég az üzemi étkezte_ tés gazdája, a megyében — a ceglédi járás kivételével —, valamint Budapest és Komá­rom megye egy részén. Napon­ta 52 ezer dolgozó és tanuló kap konyháikról meleg ételt, ami majdnem 50 millió forint­tos forgalmat jelent évente. A tavalyihoz képest, valamivel nagyobb bevételt könyvelhet el a vállalat 24 üzemi és 3 nyílt árusítású — azaz sport­pályán, művelődési házban működő büféje is. Gyári konyhából diákgyerekeknek Az. igazgató arról is beszá­molt, hogy új konyhákkal bővült hálózatuk. A tanév kezdetén Dobáson kezdődött meg a melegétel-készítés, je­lenleg 800 tanuló kap a kony­háról tízórait, ebédet és uzson­nát. A nagyközség egyik ke­rületében, Sárin, 500 gyermek­nek sütnek-főznek ez évtől. Dunakeszin a szakmunkáskép­ző iskolában 1100 személyre készül ebéd, s a budakalászi Lenfonó- és Szövőgyár kony­hájáról újabban 250—300 ada­got visznek a napközinek. Nincs még kihasználva a gö­döllői szakmunkásképző isko­la negyedik negyedévben át­adott 1000 adagos konyhája." Most folynak a tárgyalások egy közeli község tanácsával, hogy 600—700 gyermeket el­látnának a városból. Jövőre néhány nagyobb, el­avult gyári konyha felújítását tervezik. Már javában folyik Vácott a DCM konyhájának rekonstrukciója, várhatóan február elején elkészülnek ve­le. A Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyárában ugyancsak jövőre korszerűsí­tik a szakácsok, konyhalányok munkahelyét. Az I. negyedév végén készül el a Telefongyár 600 adagos, nagykátai konyhá­ja, s a nagyközség tanácsával abban is megállapodott a vál­lalat, hogy a tanácsi beruhá­zású, februárra elkészülő 1000 adagos gyermekkonyhát is át­veszi. Köztudottan gyenge a gyer­mekélelmezés megyénkben. A Pestvidéki Vendéglátóipari Vállalat most többféleképp igyekszik ellátni meleg étellel a gyermekeket. Pédául az ed­diginél több gyári, intézeti konyháról szállítanak jövőre ebédet az iskolákba. Ily módon 30—40 százalékkal nő az isko­lai étkeztetésben résztvevő ta­nulók és pedagógusok száma. Háromféléből Régi óhajt teljesít a vállalat, amikor bevezeti a napi jegyet. Általa azok is meleg ételhez juthatnak, akiket munkakörük nem állandó jelleggel köt a gyárhoz. Egyedül a napi jegy bevezetésétől napi 1000 adag ételforgalom-növekedést vár­nak. A jobb étvágy, a na­gyobb forgalom titkának a kulcsa ez esetben a szakácsok kezében van. Az ő feladatuk lesz, hogy jövőre növeljék menün belül a választékot, és általában háromféle, egymás­tól teljesen eltérő jellegű ételt kínáljanak. Versenyt szándé­koznak kiírni az éttermi Jcul- túra fokozása céljából. Ez ter­mészetesen nemcsak saját dol­gozóik versenye lesz, hanem a fogyasztó vállalatok dolgozóié is. A gyári büfékben Időnként tapasztalható sorbanállás meg­szüntetésére a legnagyobb üze­mekben automatákat szerel­nek föl. A program keretében javul az üdítő-, a melegital- és kávéellátás Vácott az Izzóban, és szó van arról, hogy a For­te is kap automatákat. Gödöl­lőn az Árammérő Gyár és az Agrártudományi Egyetem dol­gozói, tanulói vehetik igénybe az automatákat. Kié a jobb recept? A hagyományos büfék vá­lasztékát saját éttermeik ter­mékeivel kívánják bővíteni. Azt tervezik, hogy vásárolnak egy nagy teljesítményű pala­csintakészítő gépet, amelyet vándoroltatni fognak a legna­gyobb büfék között. — Mindent egybevetve a je­lenleginél naponta 2500—3000 adaggal több ételt kívánunk készíteni a jövő év végén. A forgalmunk várhatóan 5—6 százalékkal lesz magasabb az ideinél. Ehhez januárban ver­senyt írunk ki olyan kelleme­sen fűszerezett tésztafélék re­ceptjeinek elkészítéséhez, amelyek ital mellé is felszol­gálhatok. Czibor Valéria t t 4

Next

/
Thumbnails
Contents