Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-25 / 303. szám

ZF 1977. DECEMBER 25., VASÁRNAP lapok egy izgalmas élet könyvéből A Direktor mindent tudni akar A* adó Cauxtól nem messze, a La Taupiniére („Vakondtúrás”) dombon, egy egyedülálló házban működött. „Szonya” építette, stöbb mint kétezer kilométeres távolsá­got hidalt át. A semleges Svájcból, ahol a szovjet hírszerzők fontos cso­portja működött, a hitlerista Né­metország ellen irányítva tevékeny­ségét, indultak a hírek, értesülések a Nagy Földre, a Szovjetunióba. In­ternacionalisták egész csoportja te­vékenykedett itt: magyarok, néme­tek, svájciak, angolok, hogy a lát­hatatlan fronton segítsék a Szovjet­uniót az emberiség ellensége, a hit­leri fasizmus ellen. Az adót —most tudtuk meg a Berlinben megjelent, s az NDK határain túl is nem kis szenzációt keltő könyvéből — Ruth Werner működtette. Egy német kommunista asszony: 1907 máju­sában Berlinben született, 19 éves kora óta Németország Kommunis­ta Pártjának tagja volt. A Vörös Hadsereg katonai felderítő szolgá­latának munkatársa 1933 nyarán lett. Tilos a kérdés is Akkoriban Radó Sándor — ő már korábban közreadta emlékiratait, a Dóra jelenti természetesen az NDK- ban is megjelent fordításban — csak annyit tudott róla, hogy „Szonya” minden bizonnyal „a Központ meg­bízható embere, és kellő tapaszta­lattal rendelkezik”. Radó Sándor: „Együttműködésünk idején sokáig vajmi keveset tud­tam Szonyáról. Nem tudtam, hol lakik, kik a munkatársai, milyen információkat gyűjt. A konspiráció törvénye megtiltotta, hogy erről ér­deklődjem, neki pedig, hogy erről beszéljen”. A felderítő hivatás szabályai még azután is sokáig érvényesek, hogy a felderítő szolgálaton kívüli állo­mányba kerül. Radó Sándor köny­vében még öt esztendővel ezelőtt sem mondhatta el, hogy Szonyáról már sok mindent megtudott idő­közben. Még azt sem árulhatta el, hogy a bátor szovjet felderítőnő, akivel annak idején Svájcban együtt dolgozott, Ruth Werner berlini író­nővel azonos. S hogy a Dóra jelenti megjelenése előtt már kétszer is ta­lálkoztak. Amint most Ruth Wer­ner írja. először Berlinben, később Budapestéit. Helyreállt a kapcsolat Első találkozásukkor a körülmé­nyek természetesen cseppet sem voltak ilyen barátságosak. 1939 vé­gén történt, Genfben, hogy valaki átutazóban, a Radóék házának-ka- pujában lévő postaládába■ levelet dobott be, amelyben — természe­tesen nem nyílt szöveggel — érte­sítette, hogy a közeli napokban a Központ megbízottja révén helyre­áll a kapcsolat, amely a háború ki­törése után Radó és Moszkva kö­zött megszakadt. Ruth Werner most elmondja: Ra­dó. akinek ő egyébként az „Albert” fedőnevet adta, meglehetősen bi­zalmatlanul fogadta őt, s ő is so­káig töprengett az együttműködés módján és formáján. A Központ utasítása, amelyben megadták a másik munkatárs pontos nevét és lakcímét, s megparancsolták, hogy előzetes értesítés után személyesen keresse fel őt, teljesen szokatlan­nak számított a szigorú konspiráció­ra épülő munkában. A Központ ál­tal feltett kérdések, amelyeket az­tán Szonya személyesen tett fel „Albert”-nek, Radó számára túlsá­gosan is részletekbe menőeknek tűntek. Moszkva tudni akarta, hogy egyáltalán működik-e még az iro­da, amellyel az összeköttetés meg­szakadt. Anyagi természetű kérdé­sek is érdekelték a Direktort: a háború kitörése nemcsak a kapcso­latot szakította meg, hanem lehe­tetlenné tette azt is. hogy külföld­ről, például Angliából az addig szokásos módon átutalják a műkö­déshez elengedhetetlenül szükséges összegeket Genfbe Radónak, vala­mint Cauxbal Szonyának. Különösen kényesnek tűntek azok a kérdések, amelyek a Központ és Radóék közötti kapcsolat helyreál­lításával voltak kapcsolatban. Szo­nyának ugyanis nem volt felhatal­mazása rá, hogy felajánlja adóját a csoport híreinek továbbítására, Radó viszont meglehetősen bizal­matlanul fogadta azokat a kérdé­seket, amelyek híreinek továbbítá­si lehetőségeit ""'ózták. A szovjet felderítés fontos munkatársaként dolgozó magyar földrajztudós, aki egyébként Szonyára „egy kissé szét­szórt tudós benyomását keltette”, nem szerette, ha öt faggatják, s in­kább ő akarta faggatni látogató­ját. A bizalmatlanság azonban nem­sokára eloszlott. Tulajdonképpen megsértették a konspiráció szabá­lyait, amikor kettőjük megbeszélé­sei alapján döntöttek el egy sor kérdést, de hosszú megfontolás után abból indultak ki, hogy a rendkí­vüli helyzet rendkívüli döntéseket követel. S ezért cselekedett úgy a Központ, ahogy tette: a háború ki­törése után sürgőssé vált a kapcso­lat helyreállítása, de az a valóban biztos módon — éppen a háborús viszonyok miatt — olyan sokáig tartott volna, hogy addig nem vár­hattak. Hírek a zseblámpában A találkozó légköréhez jótékonyan járult hozzá Lene asszony, Radó felesége, aki, mint Ruth, szintén Németországból származott ö — legalábbis amennyire a konspiráció megengedte — közlékenyebb volt, tréfakedvelő és temperamentumos. A két német kommunista asszony között azonnal a rokonszenv látha­tatlan szálai szövődtek. A látogatás eredményeként 1940 elején helyreállt a kapcsolat a Köz­pont és Radó között. Szonya rá­diója rendkívül sokat működött, s ez — mert a háború miatt minden­féle amatőr rádiózást megtiltottak — nagy kockázatot rejtett magá­ban. Albert híred azonban olyan fontosnak bizonyultak, hogy a Köz­pont parancsot adott ennek válla­lására is, s Szonya, akinek pedig akkor már két kicsi gyerekről is kellett gondoskodnia, habozás nél­kül vállalta ezt is. Nehézséget oko­zott, hogy Radó a híreket Genfben gyűjtötte, az adó azonban Cauxban működött. Az út mintegy három órát vett igénybe. Szonya egyik se­gítőtársa és mostani férje, az angol származású Len találta ki, hogy egy zseblámpában készítsenek rej­tekhelyei az üzeneteknek. Megle­hetősen egyszerűen oldották meg a dolgot Az egyik elemet kivették, az égőt kicserélték olyanra, ami egy elemmel is működött, annyi ól­mot tettek a kivett elem helyére, hogy a súly egyezzék és aztán a fennmaradt üregbe rejtették a se­lyempapírra írt üzeneteket. Mivel a hitleristák követelésére a svájci kormány elrendelte a semleges or­szágban is az elsötétítést, s min­denki használt zseblámpát, a zseb­lámpa nem volt feltűnő. Hondurasi útlevéllel Időközben veszélyfelhők tornyo­sultak Len feje felett. Hermannt, Szonya egyik munkatársát a sváj­ci hatóságok letartóztatták. Aztán Olló, aki pedig valósággal Szo- nyáék családjához tartozott (annak idején még gyerekkorában Ruthot gondozta, s most az ő két kis gye­rekére vigyázott), házi perpatvar nyomán feljelentéssel fenyegető­zött. Az a hondurasi útlevél, amely- lyel a Központ — jobb híján — el­látta munkatársnőjét, sem adott túlságosan nagy biztonságot. A szomszédban egy katonai alakulat táborozott, s ez sem tette kényel­messé a helyzetet Végül Szonya elhatározta, hogy Genfbe költözik. Ezt mindenekelőtt az tette szüksé­gessé, hogy Albert egyre több mun­kát adott a rádióadónak, s a Genf és Caux közötti szüntelen utazga­tásnak véget akartak vetni. Genfbe Szonya és Len már mint férj és feleség költözött. Névházas­ságról volt szó: a Központ, amely nem tudott Szonyának a hondurasi útlevélnél — Ruth Werner egy szót sem tudott „hazája” nyelvén — jobb papírokat biztosítani, ezzel el­érte, hogy munkatársnője kifogás­talan, valódi iratokkal rendelkező angol állampolgárrá váljék. Jólle­het, papírházasságról volt szó, s nem volt pénzük fényes esküvőre, az ünnepélyes keretek nem maradtak eL A Vörös Hadsereg napján, feb­ruár 23-án mentek az anyakönyv­vezetőhöz. Az ünnepi ebéd pala­csintából állt. Eredetileg Szonyá­nak a Direktor szándéka szerint „Jom”-mel, vagyis az ugyancsak a csoporthoz tartozó Allen Fooreval kellett volna összeházasodnia. Ő is agglegény volt, de az utolsó pilla­natban húzódozni kezdett, valami­féle spanyolországi intim kötelezett­ségéről beszélt. így maradt Len, aki azonban hét évvel fiatalabb volt a menyasszonynál, s ezért szá­molnia kellett a szomszédok csípős megjegyzéseivel. A szóbeszéddel azonban nem törődtek, s Ruth és Len ma is együtt él, a Központ ál­tal elrendelt névházasságból igazi szerelem lett. Foore viszont később áruló lett, 1947-ben megjelentette „A kémek kézikönyve” című munká­jával kiváló szolgálatot tett a hi­degháború kibontakozása idején a nyugati hírszerző szolgálatoknak. Rádiósiskola Genfben Géniből működött tovább tehát az adó, ami Albert és a Központ közötti összeköttetést biztosította. Még a „Vakondtúráson” Szonya Lent és Jimet is kiképezte rádió­soknak. Most hárman hozzáláttak, hogy Edmund Hamelt és feleségét, Olgát, egy kis genfi rádiókereske­dés tulajdonosait kiképezték rádió­sokká. Olgát kiképzőnője mélyfeke­te szemű szépségnek látta, s úgy emlékezik vissza rá, hogy sokkal szorgalmasabban tanulta a rádió­zást, mint a férje. Amikor 1940 végén, a Központ utasítására, Szo­nya áttelepült Angliába, Hamelék már önállóan képesek voltak a mun­ka elvégzésére, amit bátran foly­tattak egészen letartóztatásukig. Vagyis 1943 októberéig, amikor is a svájci elhárítás nyomukra jutott. De hát ez már nem Ruth Werner visszaemlékezéseihez tartozik, ezt Radó Sándor mondta el, s Hamelék- ről jócskán szó esik majd a Dóra jelenti filmváltozatában is, amelyet mostanában forgatnak. Pintér István KÜLKER DERBY KULTURÁLIS fenyőfa ESZI, NEM ESZI..; ©t?C°)C§'P©©&tiP SZÜKSÉGMEGOLDAS — Majd belenő!-. A KIS TELHETETLEN H>098C3 ^ Addig is, amíg a diavetítőt meg tudom szerezni!... RITKASÁG $ IS \W ?// dL Ezzel talán megjön a kedve a fürdéshez! Megmondtam, nekem igazi Skoda kell!... zsoldos Sándor rajzai Téli rapszódia ■ 2 3— V 7— 8— r~ F~ 5— n pr~ Í2. * /5 /♦ } ... /5 V7 /9 ü * 29 2/ 12. . 23 2M 25 2A 2Y iß . 29 3d • 33 3* SS • • ir~ j. 39 .; ** • • 4a • Ti 44 . • V7 ■ , • w ff* 5/ ■ SE 55 54 93 63 99 se L 4 69 • <S& «/ *-V C5 a madár. 9. Középkorban vált divatossá es a sapka. 10. Irkában van! 12. Európai nép. 13. Ízt ad az ételnek. 14. Boronára emlékeztető mezőgazdasági eszközzel dol­gozik. 17. Mátravidéki borfajta. 18. Tar­talmával együtt kifordít. 20. Üdítőital- fajta. 23. Strumája van. ^ . FÜGGŐLEGES 1. Az ókori Görögország egyik legfon­tosabb városállama volt. 2. A ló kedvenc harapnivalója. 3. Csökken, fogy. 5. „Be van fejezve a nagy mű..., A gép forog, az alkotó pihen.” (Madách.) 6. Szélesre nyitja a száját. 7. A délkeleti Kárpátok átjárója ez a szoros Brassó közelében. 11. Bódftó, szédítő. 13. Becézett leánynév (az utolsó betűn fölös ékezet). 15. Bün­tetését a börtönben tölti. 16. Lábbal da­gasztjuk esős időben. 18. Közigazgatás rövidítése. 19. Zuhany. 21. Kisebb mező- gazdasági épület. 22. Középen vívó! Garai Gábor verséből idézünk: „Még ép derékkal érünk el oda, / hol férfisorba lép a gondtalan­ság / feledhetetlen gyermeki ko­ra. Az idézet folytatását a rejt­vény vízszintes 1., függőleges 12. számú soraiban találjuk. VÍZSZINTES: 1. Az idézet folytatása (zárt betűk: I, E, E, V). 12. Szép ellen­téte. 13. A Szovjet Szakszervezetek köz­ponti napilapja. 14. Érc — latinul. 15. Kossuth-díjas írónk (Imre). 16. Az egy­kori Babilónia fővárosa volt. 17. Kiejtett betű. 18. A jelzett tárgy alatti helyre. 19. Sürgöny „ü”. 20. Olimpiai úszóbaj- nokunk (Ferenc). 21. A Tisza mellékvi­ze. 22. Jugoszláv város a hasonnevű öböl partján. 24. Álmos ember teszi. 26. Ki­ejtett betű. 27. Tiltott szerencsejáték. 28. Inni ad. 29. Kókuszdió bele. 31. Somogy megyei község; i.-sz.: 7275. 32. Mérőesz­köz, de csillagkép is. 33. Határrag. 35. Görög sziget; a közelében lezajlott ten­geri csatában semmisítette meg a per­zsa haderőt i. e. 480-ban Themisztoklés« hada. 37. Ketttős betű. 38. Tolózár. 40. Építési anyag. 42. Alapgondolat. 43. „ ... bíró” (Móricz Zs.). 44. Nizza, ahogy a franciák nevezik. 46. Fordított szolmi- zációs hang. 47. ... Szabó Gábor (szín­művész). 48. Bekanalaz. 49. Ha sárgát keverünk hozá: z&ld lesz. 51. Bariton­szerep „Az álarcosbál” című operában. 52. A vas vegyjele. 53. Vetésben van! 54. Eső hatásának van kitéve. 55. Keres­kedelmi rövidítés. 56. A rádióban gyak­ran hallható népdalénekes (Sándor). 58. Az ENSZ első főtitkára volt. 59. Opera­részlet. 61. Hideg keleti szél a Csíki­havasokban. FÜGGŐLEGES: 1. A fogadószoba fran­ciául. 2. Ügyvédbojtár az egykori tábla­bíróvilágban. 3. Keverék kén! 4. A nem mohamedánok gúnyneve a régi törökök­nél. 5. ... mecum (zsebkönyv, útikalauz). 6. Mint az 55. számú. 7. Elad. 8. Gördít. 9. A neodim vegyjele. 10. Hosszú farkú félmajom. 11. Leveti a mundért. 12. Az idézet befejező része (zárt betűk: Z, M, É, E). 20. Zöldtakarmány. 23. Van Ilyen gazda is! 24. Keresztül — népiesen. 25. Kis termetű ragadozó emlős. 28. Való. 29. Be van fejezve. 30. Például röv. 31. Neves magyar szobrász (Miklós, 1831— 1875). 32. Becézett Mihály. 34. Földmé­réstan. 35. Balkezes. 36. Meghatározza a magasságát. 39. A múlt idő jele. 41. Kidülled. 43. Bicegve jár. 44. Tiltás. 45. „Et . .., és a többi — latinul. 47. „ ... meddig mentek Harcra? Háborúba?” (Arany: Toldi). 48. Rövid bunda. 50. Ki- jev — régebbi írásmódon. 52. „ ... az er­nyő, nincsen kas” (Szigligeti). 57. Becé­zett Emil. 59. Talmi. 60. Rangjelző. Beküldendő: a vízszintes 1., valamint a függőleges 12. számú sorok megfejtése. Megfejtési határidő: 1 hét. A december 11-i rejtvény helyes megfejtése: A pely- heket nagy hullám kapta ölbe, és vízzé vált a hó ott mindörökre. Könyvjutalmat nyertek: Keszthelyi Ist­ván (1149 Budapest, Kupa vezér útja 5.), Nádasi István (2049 Diósd, József Attila utca 4.), Balázs Mihály (2191 Bag, Vörös­hadsereg utca 8.), Galambos Katalin (2016 Leányfalu, Móricz Zsigmond u. 130.), Benkó Erzsébet (2192 Hévízgyörk, Ady Endre u. 88.), Csobod Ferencné (2600 Vác, Kölcsey u. 15.), Szabó Erzsébet (2120 Dunakeszi. Somogyi Béla u. 20.), Tóth János (2191 Bag, Honvéd u. 25.), Paliaga Jánosné (2220 Vecsés, Bessenyői u. 18.), Szilágyi Elemémé (2112 Veres­egyház, Ady Endre u. 4.). GYERMEKREJTVÉNY PAJTÁSOK! Szép ünnepi versből idé­zünk: „Ezüst esőbe száll le a karácsony, a kályha zúg, a hóesés sűrű; a lámpa­fény aránylik a kalácson, a kocka pö­rög, gőzől a tejsűrű.” Kettős feladatot kell megoldani: a keresztrejtvény függ. 5. sorában megfejtendő a vers címe, a névjegyrejtvényből pedig a költő neve. VÍZSZINTES: L Eltépő. S. Tarka tollú, trópusi kúszó­% 5 4 5 b » q 10 U 1% li H 15 <6 1 & <9 20 U h; 25 KARÁCSONYI UTAZÁS! Hogyan jut­hatunk el Szobról Vácra? Egyszerűen! — mondhatjátok. — Igenám, de a rejtvény­utazás sokkal komplikáltább, mint a vas­úti vagy a gépkocsival történő utazás. Megoldás a következő: az alábbi hálózat minden kockájába — Szobról kiindulva — folyamatosan írjatok be egy-egy szóta­got, úgy, hogy az mind az előtte, mind az utána levő szótaggál értelmes szót adjon. Eláruljuk, hogy útközben talál­koztok többek között 2 Pest megyei községgel, egy Csongrád megyei és egy NDK-beli várossal, egy fiúval és egy leánnyal, sőt az egyik fagyosszenttel is. SZ0j5 Kl)C5 KÓ HAL SÜL VÁG PAJTÁSOK! Megfejtésül beküldendő a vers címe, a költő neve és a szótagrejt- vényből a 2 megyei község neve. A megfejtéseket írjátok le egy levelezőlap­ra, és december 31-ig küldjétek meg a szerkesztőség címére. A helyes megfej­tők részt vesznek a decemberi jutalom- sorsolásban. A november 27-i rejtvé­nyünk helyes megfejtése: Cri muri. Ro­konok. A novemberi nyertesek névsorát az újévi számunkban közöljük. } 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents