Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-23 / 301. szám

1977. DECEMBER 23., PÉNTEK %fCtäat> 3 MONORI MALOMBÓL KUKORICALISZT Tengeriből olaj a tengeren túlra Hiánycikk, ritkán kapható a kukoricaliszt, legfeljebb olykor piacon, nagyvárosi vá­sárcsarnokban, ha akad. Pe­dig sokan szeretik a belőle készülő édes máiét, még töb­ben a puliszkát. Mindeneset­re e két ételen kívül egyéb ízletes eledelek is készíthe­tők kukoricaőrleményből, vál­tozatosabbá tehetik a terített asztalt. Az otthonit meg a vendéglőit is. Jövő év elején azonban, talán már január­ban, vagy februárban megjelenik a kukorica- liszt, meg a kukoricadara az élel­miszerboltokban. Egykilós zacskókban kerül forgalom­ba. éspedig Monorról, az ot­tani állami gazdaság kifeje­zetten emberi táplálékra szol­gáló kukoricaőrleményeket elő­állító malmából. A kukoricamalom 1973- ban épült, évi 3 ezer vago- nos teljesítőképességét azon­ban csak januártól kezdik kihasználni. Eddig, a meg­nyitása óta eltelt években jóformán csupán a gyógy­szergyárakba szállított esz­tendőnként 2—3 száz vagon­nal. Jövőre azonban hét- nyolcszáz vagonnyit őröl, to­vábbá 1000—1200 vagon ku­koricadarát, ami a puliszká­hoz, szakértők véleménye szerint a lisztnél megfelelőbb alapanyag. A hazai piac aligha vesz fel egyelőre közel 2000 va­gon étkezésre szolgáló kuko­ricaőrleményt. Csakhogy külföldön, főként Olasz­országban is keresik, és máris folynak tárgyalá­sok nagyobb mennyiség ex­portjáról. Meg aztán nyil­ván, ha nem kell kutatni utá­na, kapható lesz a boltok­zonyára minderre való tekin­tettel épül már Karcagon má­sik kukoricamalom. A Monori Állami Gazda­ság pedig nem csak lisztet és darát állít elő kukoricából, hanem táptakarmányhoz va­ló őrleményt is. Ezt azon­ban nem a viszonylag új ku­koricamalomban, hanem má­sikban állítja elő. Jelentős mennyiségű kukoricát termel ugyan a gazdaság, a két üzem kiszolgálására azonban nem elegendőt. Éppen ezért most már más gazdaságoktól is vásárol kukoricát. Valaha általában a szegé­nyek olcsó eledelének tartot­ták. Annyi bizonyos, hogy most majd, ha forgalomba kerül, nem lesz olcsóbb a bú­zalisztnél. Előreláthatólag 5—6 forint körül lesz az ára. A kukorica egyébként nem csak sütve-főve szolgál em­beri táplálékul. Amikor a monori malom őrli. a csírát elválasztja a magtól. Étkezési olajat ütnek be­lőle. Nem nálunk ugyan, de kül­földön, az USÁ-ban, sőt, több nyugati országban, például Nyugat-Németországban is. Meglehet, hogy mire az erről szóló híradás napvilágot lát, már elindult az első szállít­mány, két vagon kukoricacsí­ra Monorról az NSZK-ba. S jövőre az év első negyedé­ben hetenként, ismét két-két vagont raknak meg csírá­val. Ennyit kötött le a külke­reskedelem a gazdaságnál. A kukorica súlyának 8—10 százaléka a csíráé, fgy hát két vagon csíra 20—22 vagon kukoricából nyerhető. Jó ét­olaj származik belőle. Talán érdemes lenne nálunk is olaj­növénnyé előléptetni a kuko­ricát. Felgyorsult a fejlődés a mezőgazdaságban — állapították meg a TOT ülésén Egy év alatt 15—16 száza­lékkal növelték az előzetes adatok szerint a termelést a közös gazdaságok; ezen belül a növénytermelés értéke 16— 17 százalékkal, az állatte­nyésztésé pedig 11 százalék­kal emelkedett — állapította meg csütörtökön a Termelő- szövetkezetek Országos Taná­csa, amely Szabó István elnök­letével Budapesten ülésezett. Egyöntetű volt a vélemény: a szövetkezetekben idén fel­gyorsult a korszerű technoló­giák, gépeik, valamint a nagy teljesítőképességű állat- és növényfajták elterjedése és erőteljesebbé vált a belső tar­talékok feltárása. A szövetkezetek a 14,4 mil­liárd forintos beruházási elő­irányzatokat várhatóan 1,6 milliárd forinttal túlteljesítik. A beruházások összetétele nagyrészt a népgazdasági Igé­nyeknek megfelelően alakul. A gazdaságok helytálltak a zöldségtermesztésben, a tée­szek 85 százaléka foglalkozott valamilyen zöldségnövénnyel idén. A tervezettnél mintegy 40 százalékkal több zöldséget adtak a- fogyasztóknak és az iparnak. Az ülésen vitát váltott ki, hogy noha a termelés növe­kedésével együtt a nyereség is nőtt, a tagság jövedelme még­sem emelkedett ezzel arányo­san és nem sikerült maradék­talanul megvalósítani a tel­jesítménybérezés elvét; az egy tagra jutó jövedelem-szín­vonal szabályozása miatt ugyanis a szövetkezeteknek nem volt módjuk kifizetni a többletmunkáért járó tényle­ges összegeket. Az ülésen en­nek az ellentmondásnak, a bé­rezésben mutaitkozó feszült­ségnek felszámolására több javaslat hangzott el. Az ülésen részt vett Soós Gábor mezőgazdasági és élel­mezésügyi államtitkár, Zsuf- fa Ervin, az MSZMP KB al­osztályvezetője és Molnár Fri­gyes, a SZÖVOSZ elnöke is. ban, hamarosan megnő az itthoni kereslet is utána. Bi- w—tm u.r nr JSz. E. 'ítptpw Évezredes m A korona és a koronázási Legértékesebb és legis­mertebb történelmi ereklyénk a korona. Értékét nem any- nyira nemesfém és drágakő tartalma határozza meg, ha­nem az, hogy a magyar ál­lam születésének szimbólu­maként társadalmunk külön­leges becsben tartja. A koronát két részből il­lesztették Össze. A felső rész a kétíves aranypántból álló, úgynevezett latin korona, melyet István királyunk ka­pott 1000-ben II. Szilveszter római pápától, s mellyel az államalakítás tényét demonst- rálóan István}; megkoronáz­ták. Alsó részét 2075. táján, VII. (Dukász) Mihály bizánci császár ajándékozta I. Géza királynak, ez az úgynevezett görög korona. A latin korona íves arany­pántjai és az azokon látható rekeszzománc apostolképek olasz mesterek munkái. Az ezüsttel ötvözött aranypán­tokat gazdagon díszítették drágakövekkel, rubinnal, za­fírral, igazgyönggyel. A tete­jén a pántok találkozásánál látható 73x73 mm-es nagy Krisztus-kép és az apostolké­pek a rekeszzománcos tech­nika legrégibb, ismert olasz művei közé tartoznak. A csú­cson levő kép a trónon ülő Krisztust ábrázolja, két olda­lán a korabeli katolikus li­turgiának megfelelően ciprus­fa áll. Fejmagasságban a na­pot és a holdat látjuk. A Krisztus-képből emelkedik ki a gömböcskékben végződő kis aranykereszt, melynek ferde- ségét egy történettel magya­rázzák: a XIV. században, bajor Ottó herceg tulajdo­nába került a korona, s elin­dult vele, lovon Magyaror­szágra. hogy ott fejére tétes­se. Űtközben a korona ki­esett a nyeregkápából, s állí­tólag az esésnél ferdült el rajta a kereszt. A pántokon a Krisztus-képtől jobbra Pé­ter és András, balra Pál és Fülöp, fölötte Jakab és Ta­más, alatta János és Berta­lan apostol zománcportréi helyezkednek el. Négy apos­tol képe hiányzik, valószí­nűleg, amikor a két koronát összeillesztették, nem tudtak mit kezdeni négy kis zo­máncképpel. A rekeszzománc- lapok színezése elég kezdet­leges, de élénk: zöld. kék, vörös, fehér és sárga. A zo­mánc jó minőségű, átvészelte egy évezred viszontagságait. A mostani korona alsó ré­sze, a Dukász-féle korona mű­vészi kivitele szebb, ábrá­zolási módja megragadóbb. Ez a nyitott, párta alakú ko­rona ugyancsak két részből tevődik össze, egy alsó ab­roncsból és egy hozzáforrasz­tott diadémból áll. Az ab­roncs közepén a homlok fö­lötti részen itt is Krisztus­kép látható. Ahogyan a latin koronán, itt is két ciprusfa között ül. de a római ábrá­zolástól eltérően • itt vállma­gasságban görög betűs mo­nogramját látjuk. Az abron­cson Mihály és Gábor ark­angyal, György és Demeter, Szent Kozma és Szent Dem- jén mellképei sorakoznak. De megtaláljuk itt Dukász Mihály bizánci császár, Bí- borbanszületett Konstantin és I. Géza királyunk mellké­pét is. Minden képen görög cirillbetűs felirat jelzi kit áb­rázol a kép és az 1074. és 1077. között uralkodó Géza kéoén ez a felirat olvasható: Géza, Türkin hű (hívő) kirá­lya. A Turkia megjelölés a korabeli bizánci értelemben Magyarországot jelentette. Az abroncs alsó széléről két ol­dalt négy-négy, hátul egy, ékszerek összesen kilenc aranylán- cocska lóg le, a bizánci ko­ronák jellegzetes díszei, min­den aranylánc végén erede­tileg levélfoglalatú drágakő volt. A zománcképek minő­sége. az ékkövek köszörülé­se és csiszolása a kor leg­jobb színvonalát mutatja, az alapra karcolt rajzok igazi művész kezére vallanak. Az alsó abroncs fölső részére oromdíszeket forrasztottak. Valószínűleg m. Béiaui72 —1196) idején egyesítették a koronákat. Az időpont máig is vitatott. A középkori for­rások és a tárgyi emlékek vizsgálata különböző felte­vésekre vezették a történé­szeket. Az átalakítás imiatt egyes kutatók azt állítják, hogy a felső rész nem Ist­ván koronájából, hanem egy korabeli könyvfedél arany­pántjaiból származik. A fel­ső rész rekeszzománcos port­réit ugyanezen források XIII. századi magyar ötvösmunká­nak ( mondják. Állításukat azokkal a forrásokkal tá­masztják alá, amelyek sze­rint 1044-ben, amikor III. Henrik császár Ménfőnél le­győzte Aba Sámuelt, bevo­nult Székesfehérvárra, ott megkaparintotta a koronát, és azt visszaküldte Rómába, ahol annak örökre nyoma veszett. A későbbi királyábrázoláso­kon azonban ott látjuk Ist­ván koronáját és ez az előző állításokkal szemben jobban valószínűsíti a felső rész ere­detiségét. A görög korona, vagyis az alsó rész zománc­képeinek keletkezési időpont­ja 1074—1077 közötti évekre tehető, amennyiben a bizánci császári udvar aranyműves műhelyében készültek. Itt is megoszlanak a vélemények, mert egyes kutatók a zo­máncképeket magyar ötvös­Munkaerőhelyzet és utánpótlás A Pest megyei NEB vizsgálta a termelőszövetkezetekben A Pest megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság legutóbb a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek munkaerő-gazdálko­dását, a szakmunkásképzést és továbbképzést, valamint azt vizsgálta, hogy a képzés megfelel-e a kor követelmé­nyeinek. A megyében 89 me­zőgazdasági és 6 szakszövet­kezet dolgozik; 12 mezőgazda- sági és egy szakszövetkezetei vizsgáltak. Dolgozó nyugdíjasok Az elmúlt két évben a fe­szített tervfeladatok végre­hajtását a tsz-ekben — a csúcsidőszakokat leszámítva — munkaerőhiány nem akadá­lyozta. A tsz-ek többsége sta­bil gárdával rendelkezik, amely a termelési ágazatok alapfeladatainak végrehajtá­sához még elegendő. A tavalyi termelési érték 7,2 százalék­kal haladta meg az előző évit, s mivel ez nem igényelt több munkanapot, a termelé­kenység is 7,2 százalékkal nö­vekedett. Az aktív tagok 61 százalé­ka 250 tízórás munkanapnál többet, 15 százaléka ennél ke­vesebbet dolgozott a közös gazdaságokban. A dolgozó nyugdíjasok aránya 30 száza­lékos. Tizennégy-tizenhat órát dolgoznak naponta az állattenyésztők és az őrök. Ezek a munkakörök nem vonzzák a fiatalokat, mivel minden napszakban és ün­nepnapokon is dolgozni kell. A tsz-ek vezetőinek egyönte­tű véleménye, hogy a fizikai munkát vállaló nyugdíjasok és a gyes-en levők munkáját nem kellene korlátozni. Csúcsidőkben belső átcso­portosításokkal is élnek a tsz-ek, ilyenkor segítenek a betakarításban a diákok, az ifjúsági táborok lakói, a kato­nák, ipari munkások, család­tagok, idénymunkások és a más megyékből érkező mun­kacsapatok. A gazdaságok tagjai több­nyire teljesítménybérben dol­goznak, ezek a bérek azon­ban nincsenek műszaki, sta­tisztikai normákkal alátá­masztva, leszámítva az erő- gépvezetqk bérezését. A díja­zás módja megfelel a szo­cialista elveknek, ösztönz a termelési feladatok végrehaj­tására. Kevés a szakmunkás Pest megye termelőszövet­kezeteiben tavaly az átlag- kereset 3300 forint volt; a munkadíj 1976-ban a bruttó jövedelmek 64, az idén 62,6 százalékát tette ki. A vizsgált tsz-ekben a növénytermesz­tésben dolgozók 2500—3000, az állattenyésztők 3500—4000 forintot kerestek. Az állami gazdaságokban a fizikai dol­gozók átlaga 3037, a tsz-ekben foglalkoztatottaké 3140 forint volt a múlt évben. A megye mezőgazdaságá­ban kevés szakmunkás dol­gozik. A tsz-ekben csak min­den tizedik, az állami gazda­ságokban minden hatodik em­ber szakmunkás. A vizsgált tsz-ek kisegítő ágazataiban dolgozóknál jobb az arány: 40 százalékuk szakmunkás. Ez azonban nem írható tel­jes egészében a képzés szám­lájára, hiszen 1975-ig Pest megyében 4103 fiatal és 6434 felnőtt szakmunkást képeztek, de közülük már csak 2390 dolgozik a megye mezőgazda- sági üzemeiben; az 1975 ele­jén még dolgozó betanított munkásoknak pedig azóta kétharmada hagyta el a me­zőgazdaságot. Mindent egybe­vetve : mezőgazdasági üze­meinkben még a jogszabályok által előírt szakmunkáslétszá­mot sem sikerült biztosítani. A népi ellenőrök az okokat keresték. Megállapították hogy a pálya azért nem elég­gé vonzó, mert az iparhoz vi­szonyítva kedvezőtlenek a munkafeltételek: elsősorban az időbeosztás, az étkeztetés és a tisztálkodási lehetőségek hiánya, s az, hogy az egyes ágazatokban technikailag el­maradott a termelés. A szak- munkáshiány oka az is, hogy A korona, a jogar és az országalma művész kezemunkájának tart­ják. A korona mérete, súlya az átalakítás után sem volt ál­landó: a karbantartással, a bélés időnkénti felújításával némileg módosult az évszá­zadok folyamán. Súlya a múlt században a bélés felújítása után, 1867-ben 2056 gram­mot tett ki. Belső átmérője egyik irányban 21,6, a másik irányban 20,3 centiméter. A korona a legfontosabb koronázási jelvény. Mellette azonban más műkincsek is szerepet kaptak a koronázá­si aktusban. A jogar is két részből áll. A más jogarokétól eltérő ala­kú, 34 centiméter hosszú ara­nyozott, ezüstdíszes nyélre hét centiméter átmérőjű kristály­gömböt illesztettek. Ez utób­bira oroszlánra emlékeztető, mesebeli állatalakokat vés­tek. A jogarról lecsüngő aranyláncok, valamint a kris­tálygömb vésetei bizánci ere­detűnek látszanak. A nyél — III. Béla idejéből származó, magyar ötvösmester műve. Az országalma a legfiata­labb koronázási jelvény. Ara­nyozott fémlemez-golyó, fe­lül kettős kereszttel, oldalán Anjou kori magyar címerrel: minden jel szerint Róbert Károly vagy Nagy Lajos ko­ronázására készült. III. Béla királyi pecsétjén azonban már szerepel az országalma. Min­den jel arra mutat, hogy ez elveszett és az Anjouk pótol­ták a hiányt. A korona sokáig velejárója volt a hatalomnak, ez az aranyfejdísz jelentette a ki­rályi hatalom jogosságát, az ő nevében gyakorolták a tör­vényt. Ezért sokáig a hata­lomért vívott harc középpont­jában volt, riasztó és regé­nyes kalandok estek meg ve­le, míg végül a II. yilághábo- rúban amerikai kézbe került. Két évtizedes, következetes elvi békepolitika, hazánk eredményei, Magyarország növekvő nemzetközi tekinté­lyének következménye, hogy a korona történetének hama­rosan új szakasza kezdődik. Mint arról olvasóink értesül­tek már, a koronát és a ko­ronázási ékszereket ünnepé­lyes keretek között Budapes­ten adják át az Egyesült Ál­lamok képviselői, jogos tu­lajdonosának, a magyar nép­nek. nem alakult ki még minden ágazatban a meghatározott szakmunkáskor igénye, o dif­ferenciálatlan bér nem ösz­tönöz kellően, valamint az, hogy a képzési rendszer nincs összhangban az üzemi gya­korlattal. A mezőgazdasági tsz-ek a szakmunkások és be­tanított munkások beiskolázá­sával csak most kezdenek ér­demben foglalkozni; 1975-ben ilyen terv nem készült, 1976- ban is kevés helyen. A továbbképzés akadályai A fiatalok munkába állá­sát az is sürgeti, hogy nagy az elöregedés. Tavaly év vé­gén a férfiak 27 százaléka volt 50—70 éves, a nőknek 30 százaléka tartozik ebbe a kor­csoportba. Az agglomeráció­ban még rosszabb a mező- gazdasági munkaerő-ellátott­sága, s itt az alkalmazottak aránya eléri az ötven száza­lékot. Ezt az ipari jellegű melléküzemágak nagy száma magyarázza. A vizsgálat sarkalatos pont­ja volt a szakmunkásképzés és továbbképzés helyzete. A betanított, illetve szakmun­kás-bizonyítvánnyal rendel­kező fizikai dolgozók tovább­képzése nem kielégítő. Okai: a felnőttek nem szívesen vál­lalják a 3—6 hónapos bentla­kásos tanfolyamot: célrave­zető lenne, ha egy-egy to­vábbképző tanfolyam indítá­sát már 8—10 hallgató jelent­kezése esetén is engedélyez­nék. Gátló tényező, hogy nö­vekedtek a képzés költségei — a 12 hetes tanfolyam 12— 15 ezer forintba kerül —; az oktatási alap csak kis részét fedezi a képzési költségeknek. A szakképzést és továbbkép­zést az is hátráltatja, hogy növekszik a mezőgazdaság­ban a nyolc osztályt el nem végzettek száma. A vizsgált szövetkezetekben a szakmunkásokat általában képesítésüknek megfelelő munkakörben foglalkoztatják. Kevés helyen honorálják a magasabb szakképzettséget. (Kivételek: az albertirsaí Sza­badság Tsz-ben a szakmun­kások 10, a betanítottak 5 százalékos pótlékot kapnak; az üllői Üj Tavasz Tsz—ben 10 százalék pótlék jár a szak­munkásoknak; a nagykátai Magyar—Koreai Barátság Tsz-ben a szakmunkások 15, a betanítottak 10 százalék pót­lékot kapnak.) A mezőgazdasági szakmun­kásképzőbe kerülő fiatalok tanulmányi átlaga a közepest sem éri el. (1976-ban 2,5, 1977-ben 2,6.) A tsz-ekkel le­szerződött fiatalokat nem köti kellően a szerződés, a kiköté­sek szolidak: 1—3 évi gyakor­lat, s az ösztöndíjak vissza­fizetésére a foglalkoztatás meghiúsulása esetén nem tar­tanak igényt a tsz-ek. A megye szakmunkásképző intézetei kielégítik a — cse­kély arányú — képzési igé­nyeket. Az elméleti tanerők jól képzettek, a szakoktatók már nem ennyire, viszont ők viselik a legnagyobb terheket: óráik negyed részét túlórá­ban tartják. Kevés a nevelő­tanár, s a legképzetlenebbek. Hosszú időre szól A vizsgálat megállapításai meghatározzák a — hosszú időre szóló — feladatokat: a mezőgazdasági munkások életkörülményeit — ha a munkaidejüket nem is — kö­zelíteni kell az ipari munká­sokéhoz; a tanintézeteket egy­re jobban el kell látni kor­szerű eszközökkel és gépek­kel, illetve olyan gazdaságok­kal kell felvenniük a kapcso­latot az iskoláknak, amelyek­ben a tanulók nemcsak lát­hatják, hanem behatóan meg is ismerhetik a legkorsze­rűbb technikát. A munka ter­melékenységének további nö­velése csak ezen az úton ér­hető el, s a termelékenység növelése alapvető feltétele a mezőgazdasági munkaerő- hiány megszűnésének. A Pest megyei NEB úgy határozott, hogy a vizsgálati anyag kivonatát január vé­géig elküldik a megye vala­mennyi termelőszövetkezeté­nek. Hatos Erzsébet 4 t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents