Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-23 / 301. szám

PEST MEGYEI vnifi proutárjai. icvtsOurrixi AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXL ÉVFOLYAM, 301. SZÁM Ára 80 fillér 1977. DECEMBER 23., FENTEK Nyitott I gazság szerint nincs abban semmi külön­leges — sőt, természe­tes aktusként kell felfog­nunk —, hogy Nagykőrös város rendezési tervét, mielőtt végleges formájá­ban elfogadta volna a vá­rosi tanács, véleményezték a laikusok, de nagyon is érintettek; a lakosság. A közelmúltban hivatalosan jóváhagyott program — hosszú időszakra adva ke­reteket a városfejlesztéshez — vitaanyagként szerepelt a lakóterületen éppúgy, mint a munkahelyeken, így a konzervgyárban. A la­kosság nem illedelmes mó­don szólt a rendezési terv különböző kérdéseihez, nem úgy, hogy most for­málisan gyakorolhatjuk a közéleti demokráciát, ha­nem lényegre törve, sokfé­le javaslatot téve, kritikai észrevételeket megfogal­mazva. Ami számunkra érdekessé, a nyilvánosság elé kívánkozóvá teszi az ügyet, az az, hogy nem mindig zajlott így a lé­nyeges városfejlesztési teendők sorsa, azok sűrűn — bár a kifejezés rossz ízétől mentesen — belső ügyekként jutottak dűlőre, s a lakosság kész tények­kel találta szemben ma­gát. Lényeges szemléleti vál­tozás elindítója volt a XI. kongresszust megelőző vá­rosi pártértekezlet, ame­lyen Nagykőrös kommu­nistáinak küldöttei határo­zatban mondták ki a nyílt várospolitika szükségessé­gét, s azt, hogy a tanács­ban tevékenykedő kommu­nisták mindent tegyenek meg e jogos kívánalom teljesítéséért. Most, majd­nem három esztendővel a városi küldöttértekezlet után, tapasztalatok bizo­nyítják, az állásfoglalás helyes volt, találkozott a lakosság nagy többségének óhajával, kötelességgé tet­te a tanácsi testületben, a végrehajtó bizottságban, a szakigazgatásban dolgozó kommunisták számára azt, ami társadalompolitikai követelmény. H iba lenne tagadni, mert hiszen mind­annyian napról napra tanúi vagyunk, a közélet­ben, s így a települések közéletében is, sok a for­mális elem, a párhuzamos­ság, a semmittevés leple­zését szolgáló üresjárat. Ne kerüljük meg tehát az önkéntelenül megfogalma­zódó kérdést, vajon a nyi­tott várospolitika — de ál­talában a nyitott település- fejlesztés emlegetése, sür­getése, óhajtása nem vala­miféle főhajtás egy aktuá­lis, de valójában formális teendő előtt? A Nagykőrö­si Városi Pártbizottság el­ső titkárának megfogalma­zása szerint, amilyen mér­tékben egyre nyitottabbá válik a várospolitika, úgy bővül a társadalmi munká­ban részt vevők köre, a korábbi, már-már törzs­gárdistának számító tár­sadalmi munkások mellett új arcok bukkannak fel. Hamari következtetésnek tűnnék egyetlen város ta­pasztalataiból általános mondandót leszűrni. Ezért, mérföldet lépő csizmával ugyan, teremjünk ott egy másik városban, tudako­zódjunk ugyanezen kérdé­sekről Vácott. A tanács elnökének szavai szerint a nyitott várospolitikát ők a nyitott ajtók gyakorlatá­val is szolgálni igyekeznek, s nemcsak úgy, hogy a ta­nácsi tisztségviselők most már mind rendszeresebben állnak ki egy-egy üzem dolgozói elé várospolitikai fórum keretében, hanem azzal is, hogy a tanácsta­gok előtt a vezetők, a szak- igazgatás egyes részterüle­tei irányítóinak ajtaja mindenkor nyitva áll. Amivel persze, póriasán szólva, két legyet ütnek egy csapásra. A tanácstag közvetlenül, gyorsan, a legilletékesebb helyről kap­hat információt, azaz elre- kesztődik a szóbeszéd útja, másrészt viszont megszű­nik az a hivatkozási alap — ami régebben igencsak használatos volt —, hogy én ugyan továbbítottam választóim kérdéseit, de feleletet még nem kaptam rá, nem tudom, velem nem közölték s így tovább. ■wj annak azután hasonló, \ aprónak látszó, való­jában azonban fontos mozzanatai ennek a nyi­tott várospolitikának. Ilyen kis részlet Vácott, hogy a tanácstagi beszámolók előtt rendszeresen meg­tartják a tanácstagi csoport- megbeszéléseket. Ott rész­letekbe menően, az egyes városrészek legfőbb kérdé­seire összpontosítva kap­nak tájékoztatást a ta­nácstagok a városfejlesz­tés helyzetéről és terveiről, de úgy, hogy a maguk szŰ- kebb környezetének dolgai beágyazódnak a város egé­szének ilyesfajta program­jába. Részt és egész egy­szerre kívánnak láttatni a váci tanács vezetői, elke­rülve azt a, a tanácsi munkában kétségtelenül sűrű buktatót, hogy vagy a rész födi el az egészet, mert az aprólékosság kö­zepette elsikkad a lényeg, vagy éppen az egész oly­annyira uralkodóvá válik, hogy a részletekre, a lakó­körzet. a tanácstagi válasz­tókerület dolgaira nem marad erő és idő. A tanácstagok tájéko­zottsága döntő eleme a la­kosság tájékozottságának, azaz, ha a tanácstag ta­pasztalja a nyitott város- politikát — és a nyitott aj­tókat —, akkor egy idő után a választó is meggyő­ződik erről, mert hiszen kérdéseire feleletként nem vállhuzogatást, hanem megfelelő választ kap. A két város egybevágó ta­pasztalataiból, a nyitott várospolitikára törekvés eredményeiből most már nyugodtan levonhatjuk a következtetést, azt, hogy az emberek azonosulni csak azzal tudnak, amit ismer­nek. Ez emeli a legfonto­sabb feladattá a nyitott­ság megteremtését min­denütt, mert a társadalmi segítőkészségnek, az áldo- zatválla'ásnak kiapadha­tatlan forrásává válik. Ott, ahol nagy gondok vannak a lakosság közreműködé­sével, nagy gondok vannak a településfejlesztés nyi­tottságával is. Mert rossz kiindulópont bármilyen munkához, nemcsak beru­házáshoz, hanem másfajta feladathoz is, hogy mi né- hányan elhatározzuk, ti meg sokan segítsetek vég­rehajtani azt, amit mi el­döntöttünk. A döntés közös kialakítása — a végrehaj­tás közössé léteiéhez az első, s ezért meghatározó erejű lépés. Mészáros Ottó Szolját-6 Kísérletek A Szál jut—6 két lakója, Ju- rij Romanyenko és Georgij Grecsko, az űrállomás ener­gia- és vízellátásának új mód­jával is kísérleteket végez­nek. Tegnap súlytalansági be­mutatót is tartattak a szin­tén súlytalan tv-kamera előtt. (Részletes beszámolónk a 2. oldalon.) A kapcsolatok történetében először A magyar—szovjet árucsere-forgalom értéke meghaladja a 4 milliárd rubelt Dr. Bíró József és Nyikolaj Patolicsev a jövő évi megállapodásról Moszkvában csütörtökön ün­nepélyes keretek között írta alá dr. Bíró József, magyar külkereskedelmi miniszter és Nyikolaj Patolicsev, a Szovjet­unió külkereskedelmi miniszte­re az 1978. évi magyar—szovjet árucsere-forgalmi jegyzőköny­vet. A jegyzőkönyv az 1975. de­cemberében aláírt ötéves — 1976—80-ra szóló — magyar— szovjet árucsere-forgalmi meg­állapodás, valamint más gazda­sági egyezmények előirányzatai alapján szabja meg a jövő évi áruszállítási programot. Az előirányzott árucsereforgalom meghaladja a 4,2 milliárd transzferábilis rubelt, szem­ben az ez évi 3,7 milliárddal. Az Orenburg és a Szovjetunió nyugati határa között épülő gázvezeték elkészítésében tör­ténő magyar részvétel tovább növeli az árucsere-forgalmat, ezzel az együttes érték mint­egy 4,4 milliárd rubeL Meghatározó szerep Mint dr. Bíró József az MTI moszkvai tudósítójának adott nyilatkozatában aláhúzta, az új jegyzőkönyv a kétoldalú külkereskedelmi kapcsolatok sokoldalú, eredményes fejlődé­sét tükrözi, elősegíti a kölcsö­nös lehetőségek továbbfejlesz­tésének kimunkálását. HARM AS JUBILEUM Új részleggel bővült az aszódi rendelőintézet A szakorvosi rendelőintézet tegnap avatott új szárnya Bozsán Péter felvétele Kettős ünnepből is csak alig | kalmából átadta az egészség- néhanyat számlálhatunk, a | ügyi miniszter kitüntetéseit. hármas ünnep pedig — mint a fehér holló. Tegnap Aszód egészségügyi dolgozói ilyen ritka eseménynek voltak ré­szesei: csaknem kétszázan vet­tek részt azon az ünnepségen, amelyen az aszódi Tüdőgondo­zó Intézet negyedszázados ju­bileumát, a szakorvosi rendelő- intézet fennállásának 15. év­fordulóját, s a rendelőintézet új épületszárnyának átadását kö­szöntötték. Verses, dalos, zenés műsor­ral kezdődött az ünnepség: az aszódi l. számú általános isko­la ötödik osztályos tanulói kö­szöntötték a vendégeket, meg­hívottakat, köztük a megyei egészségügy, s a járás párt- és állami vezetőit. Avatóbeszédében dr. Tenge­lyi Vilmos, a Pest megyei Ta­nács egészségügyi osztályának veztője arról beszélt, hogy me­gyénkben még nem fejeződött be a több község lakóit ellátó szakorvosi rendelőintézetek építése, s a hárommilliós éven­kénti betegforgalom indokolja az olyan bővítéseket, mint a mostani. Pécsi Pálné, az MSZMP gö­döllői járási bizottságának tit­kára az egészségügynek szocia­lista társadalmunkban betöltött szeretjéről, s a járás betegellá­tó hálózatának’ fejlődéséről szólt. Dr. Cziriák László, a szakor­vosi rendelőintézet igazgatója ismertette a 15 éves fejlődést. A huszonhatodik évébe lépő Tüdőgondozó Intézet eredmé­nyeiről .szólt dr. Makay Jolán intézetvezető főorvos. Végezetül dr. Mersány Géza járási főorvos beszélt a szakor­vosi rendelőintézetnek a gyó­gyító-megelőző hálózatban be­töltött feladatáról, majd dr. Tengelyi Vilmos a jubileum al­Az Egészségügy Kiváló Dol­gozója kitüntetést kapta Homo­ki Istvánná adminisztrátor és Botár Sándor gazdasági vezető, mindketten, a szakorvosi ren­delőintézet dolgozói. Egészségügyi miniszteri di­cséretben részesült dr. Cziriák László, a rendelőintézet igaz­gató főorvosa, dr. Deák Andor bőrgyógyász főorvos, valamint Keményfi Róbertné, a Tüdő­gondozó Intézet asszisztense. Négyen megyei főorvosi dicsé­retet kaptak. Az egészségügyi dolgozók kö­zül emléklapot kaptak 49-en, a szakorvosi rendelő építésében és az új épületszárny létreho­zásában végzett munkájukért 39-en. A kibővített szakorvosi ren­delő 5,5 millió forintos költség­gel készített hat munkahely­nek otthont adó részleget a Pest megyei Tanácsi Tervező Vállalat tervei alapján az aszó­di tanács költségvetési üzeme építette. A II. számú fiúnevelő intézet pedagógusai és növen­dékei 3 ezer óra társadalmi munkát végeztek az alapozás­nál, a betonozásnál, a falak emelésénél. A csempézett, korszerű he­lyiségekben rendel ezután a belgyógyász, a fül-orr-gége szakorvos, a nőgyógyász, bőr­gyógyász, s a fizikoterápiás ke­zelést adó gyógytornász. A la­boratórium is új otthonba köl­tözik: az eddigi szűkös helyisé­get három tágas és világos te­rem váltja fel. Űj műszereket is vásárolnak — nemcsak a la­boratórium felszerelése gya­rapszik, hanem teljes szemésze­ti felszerelést és ÉKG-berende- zést is kap az intézet — csak­nem kétmillió forintért. V. G. P. KÖZÉLET J Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke bemu­tatkozó látogatáson fogadta Henrik Holger Haxthausent, a Dán Királyság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. Gál Lászlónak, a SZOT főtit­kárhelyettesének vezetésével csütörtökön hazaérkezett a magyar szakszervezeti küldött­ség a Közel-Keletről. A dele­gáció hivatalos látogatást tett Irakban és Kuvaitban. Rámutatott a továbbiakban, hogy a Szovjetunióval folyta­tott külkereskedelmi kapcsola­tainkat nem átmeneti, kon-' junkturális érdekek határozzák meg. Népgazdaságunk termelé­si és külkereskedelmi szerke­zetében meghatározó szerepe van a Szovjetuniónak, mint a magyar termékek importőré­nek és mintha számunkra szükséges nyersanyagok, gé­pek, energia szállítójának. A megállapodások eredmé­nyeként például 1978-bán a kü­lönféle típusú Ikarus-autóbu- szokból több mint hatezret szállítunk a Szovjetunióba. Szállítunk továbbá 30 ezer 500 autóbusz- és trolibusz hátsó hi­dat, jelentős mennyiségű ga­rázsberendezést, 95 millió ru­bel értékű tartalékalkatrészt az autóbuszokhoz és a hátsó hi­dakhoz, 410 ezer készlet rész­egységet a Lada típusú gépko­csikhoz. Ennek fejében a Szov­jetunió szállítja a magyar szük­séglet túlnyomó részének kielé­gítését biztosító, 30 ezer 500 személygépkocsit — ennek 90 százaléka a Lada különböző tí­pusaiból kerül ki — továbbá több mint hatezer különféle típusú tehergépkocsit, több száz egyéb haszonjárművet és a hozzájuk szükséges tartalék­alkatrészeket, 30 millió rubelt meghaladó értékben. Az álta­lunk szállítandó timföld meny- nyisége 300 ezer tonna — ezért. 150 ezer tonna alumíniumot importálunk. A korszerű ipari berendezé­sek exportjához tartoznak a híradástechnika igen változatos összetételű termékei, amelyek­ből mintegy 100 millió rubel értékben szállítunk a szovjet piacra. A konfekcióipar 74,8, a kötöttáru 44,5 millió rubel ér­tékkel szerepel a szállítások­ban, 13,4 millió pár cipőt is ex­portálunk. Egyre nagyobb mennyiségben kerül a szovjet dolgozók asztalára a magyar jonatánalma és más gyümölcs — 275 ezer tonna az előirányzat vagy a különféle zöldség- és gyümölcskonzerv — 237 ezer tpnna. A miniszter hangsúlyozta: a magyar áruexport ellenében túlnyomórészt o magyar nép­gazdaság számára nélkülözhe­tetlen nyersanyagokat impor­táljuk, részben a szakosítási és kooperációs szerződések, rész­ben a különböző célegyezmé­nyek alapján. Kőszénből és kokszból 1 millió tonnát, kő­olajból több mint hétmillió tonnát hozunk be a Szovjet­unióból. A magyar kohászat szinte száz százalékban szov­jet importból származó vasér­cet használ. Hazai energia- szükségletünk kielégítésében sem kiebb jelentőségű a villa- mosenergia-import, ennek elő­irányzata 4,4 milliárd kilowatt­óra. Gépiparunk anyagellátásá­ban igen jelentős szerepet tölt be a Szovjetunióból behozott hengerelt áru (650 ezer tonna), a réz (15 ezer tonna), az ólom (11 ezer tonna) és a többi szí­nesfém is. Változatlanul nagy fontosságú a faféleségek beho­zatali előirányzata. Jövőre pél­dául 1,1 millió köbméter ipari fát, 850 ezer köbméter fenyő­fűrészárut vásárolhatunk. Jelentős az ipari fogyasztási cikkek mennyisége is. Változat­lanul nagy mennyiségben vásá­roljuk a jó minőségű szovjet órákat, fényképezőgépeket és a háztartási munkát megkönnyí­tő különféle gépeket. Politikai dokumentum Nyikolaj Patolicsev, szov­jet külkereskedelmi miniszter a megállapodásról többi között elmondotta: a most aláírt do­kumentum nagy fontosságú megállapodás országaink, kor­mányaink között. Fontossága nemcsak abban van, hogy ko­moly anyagi értékekről van szó benne, hanem abban is, hogy politikai jelentőségű dokumen­tum, amelynek végrehajtásán a szovjet és a magyar dolgozók milliói munkálkodnak majd. Rámutatott a továbbiakban, hogy a most aláírt jegyzőkönyv különleges vonása: az árufor­galom a két ország közötti kap­csolatok történetében most elö­420 millió rubel volt — a mos­tani 4,4 milliárd — több mint tízszerese az akkori megálla­podásnak. Akkor a magyar gé­pek és berendezések szállításá­nak értéke csak 104 millió ru­belt jelentett, most meghalad­ja az egymilliárdot. Ez jól jel­lemzi kereskedelmi kapcsola­taink történelmi fejlődését. Végezetül a következőket mondotta: — Leonyid Brezsnyev elvtárs a Nagy Október évfordulója al­kalmából rendezett ünnepségen azt mondotta, hogy a szocialis­ta országok szövetsége, barátsá­ga és együttműködése szuverén, egyenjogú, közös célokat köve­ször haladja meg a négy mii- (tő és közös érdektől vezettetett liárd rubel értéket, eléri a 4,4 milliárdot — ez óriási összeg. A szovjet miniszter kiemel­te: a most aláírt jegyzőkönyv jelentős növekedést irányoz elő. Az 1958. novemberben aláírt, az 1959 évre szóló jegy­zőkönyv, összértéke még csak az elvtársi szolidaritás és köl­csönös segítés szálaival egybefűzött országok szövetsé­ge, barátsága és együttműkö­dése. Ez a megállapítás érvé­nyes országaink kapcsolataira, külkereskedelmi kapcsola­tainkra is. Teljesítette tervét a Csepel Autó PÓTALKATRÉSZ - MÁR A JÖVŐ ÉVRE Az elmúlt két esztendőben jelentősen változott a termék- szerkezet a Csepel Autógyár­ban. Addig önállóan gyártot­tak szériában teherautókat, azóta hazai és külföldi válla­latokkal kooperálva hagyomá­nyos és automata rendszerű sebességváltókat, a gépkocsi- vezetők munkáját jelentősen megkönnyítő szervokormányt, komplett padlóvázakat készí­tenek. Az idén 8 milliárd 124 mil­lió forintnyi volt a tervezett termelési érték, s ezt a válla­lat dolgozói a szocialista bri­gádok versenyfelajánlásának megfelelően az év vége előtt — mint erről telefonon tájé­koztattak —, tegnapra teljesí­tették. Nem is akármilyen körülmények között, hiszen a különböző részegységeket, al­katrészeket pontos menetrend szerint kellett szállítani a partnereknek, például az Ika­rusnak. Mivel az idei* rende­léseket már mind leszállítot­ták, a következő napokban terven felül 150 millió forint értékű alkatrészt készítenek azokhoz a korábban náluk gyártott teherautókhoz, ame­lyek még ma is ezerszámra futnak Európa és Ázsia útjain. Büszkék lehetnek rá a szi­gethalmi gyár dolgozói, hogy ma is jó csengése van a gyár nevének. Egyrészt azért, mert néhány száz darab jármű idén is elkészült a gyárban, s a vevők jó véleménnyel van­nak róluk. Példát mutat az Autógyár abban is külföldi társainak, hogy régi autóikat ma is fennakadás nélkül el­látják alkatrésszel. Az idén 1 milliárd 186 millió forint ér­tékben készítettek pótalkat­részt, a választék is teljes. Az utolsó napokban készült termékek már a jövő évi ren­delések alapján jutnak el a szervizekhez. Cs. A. i I

Next

/
Thumbnails
Contents