Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-21 / 299. szám

f an 1977. DECEMBER 21., SZERDA YAC—NAGYMAROS Szentendrei művész bemutatkozása Vácott. A T m rr> Míí. -.»......au.».»..».. Vácott, a Madách Imre Mű­velődési Központban a hely:' képzőművészkor és Rajk László szobrászművész kiállí­tása december végéig fogadj? az érdeklődő közönséget. Érlelt felismerések A Szentendrén dolgozó Raj­ki László célja, programja világos; érzékeny megfigye­lésekkel, soha nem elsietett, hanem mindig érlelt felis­meréssel és alapos kivitellel építi a szobrot. Sokszor csak szerény plasztikai térnyerés, máskor azonban az ő csön­des szellemi, szobrászi offen- zívája igazi eredmény. Első­sorban a Buddhista változa­tok azonos magasságú vál- laira, térdeire gondolok, me­lyekről a gondolkodó ember jellemző mozdulatát a keleti megoldások nyomán újítani tudja.' Nem kis teljesítmény ez, a szorgalom, az összpon­tosítás, a fegyelem és a te­hetség közös eredménye. Min­den a helyén van, hiányérzetünk. Majdnem ugyanilyen telitalálat a Futár. A ló és az ember teste közös lendületté ágaskodik Az Ik­rek Török Gyula ismert kis­regénye mellett valami fon­tosat éreztet meg két ember olykor felemelő, máskor nyo­masztó szimmetriájából. Molnár László: Épülő művelődési ház Rajki László beosztja ener­giáit, képességeinek gazda­ságos felhasználása eredmé­nyezi tudatosan megszerkesz­tett portréit, melyek sajátos oldalról közelítik meg Mó­ricz Zsigmond, Darvas Jó­zsef, édesapja és egy bengáli fiú karakterét. Ereje a csoport- ábrázolás. Nem idegen tőle a ? fa, az ólom, a bronz, a mészkő, vagy a vörösmárvány plasz­tikai felhasználása, s uralja az anyag lehetőségeit. Rajki arra is törekszik, hogy mara­déktalanul korunk művésze legyen, ezért olykor zsurna- lisztikus hatásokat is enge­délyez önmagának, mint a Sztráda esetében. Eddigi mű­ködése azt példázza, hogy az alapossággal ötvözött szerény­ség lassan, ' de maradandó minőséggel termi, teremti az új szobrokat Művekké formált környezet Mikes István festőművész vezeti a váci képzőművész­kört, melynek most bemuta­tott anyagát hamarosan az üzemekben is láthatják a dol­gozók. Tisztes a színvonal, megállapodott. Sem több, sem kevesebb, mint amit az el­múlt években Székely László­tól, Teknős Erzsébettől, Pet- rovics Lászlónétól láttunk. Ez nincs | figyelmeztető. Indokolt im­már magasabb vizuális célok felé törekedni, indokolt szám­űzni az elégedettséget. A szak­mai alapokat megszerezték, most az önálló képi nyelv ki­alakítása legyen a feladat. Az azonban mindenképpen di­cséretes, hogy a közvetlen környezetet, az épülő váci művelődési házat, a cement­műveket. a munkásfigurákat szolidáris elmélyültséggel ala­kítják művekké azoik az ama­tőrök, akik több energiával a holnap festői lehetnek. Az utánpótlás is biztosított a kör számára, hiszen Jakab Zoltán személyében a tizenévesek is hallatnak magukról; jó raj­zi adottságokkal. Hozzájárulás az alkotó közérzethez • Űj vonás, hogy a tanácsok művészetpártolásának ered­ményeként közhivatalaink­ban is gyarapodnak a képek. Így elmondhatjuk, hogy a vád járási hivatal és a nagy­marosi tanácsháza lassan múzeum is. Sok grafika, fest­mény látható a falakon, me­lyek esztétikai értékekkel emelik az intézmény fontos­ságát, hozzájárulnak az al­kotó közérzethez és ahhoz, hogy a vendég, az ügyfél is jobban érzi magát. Nagyma­roson Batári László, Gerzson Pál, Dobrovits Ferenc mű­veiben gyönyörködhetnek, a Bajki László: Anyaság szigetszentmiklósi rendelőin­tézetben Fagyó Béla alkotá­sában, melyet a ráckevei já­rási hivatal adományozott s ezzel egyidejűleg a Nagy Ist­ván Csoport munkáját is pat­ronálta. Losonci Miklós TIZEVES A MOZGALOM A Pest megyei honismeret mozgalom az 1960-as évek má­sodik felében új tevékeny­séggel gazdagodott, megye- szerte tömegesen jöttek létre a helytörténeti monográfiák és faLukrónikák, melyek elsősorban a községek je­lenkori, szocializmust épí­tő korszakával foglalkoz­nak, s évről évre haladva, folya­matosan rögzítik a termelő munka fontosabb eseménye­it, adatait, a társadalmi vi­szonyokra, a szociális állapo­tokra jellemző tényeket, s rög­zítik a kulturális élet esemé­nyeit. A krónikák tartalmaz­zák az eseményekhez kapcso­lódó dokumentumokat: újság­kivágásokat, iratokat, térké­peket, grafikákat és fényké­peket. A helytörténeti monográfi­ák egy adott táj vagy telepü­lés életének, a különböző tár­sadalomtörténeti korszakok­ban végbemenő sajátos fej­lődésnek a kópét adják. A szervezett krőnikaírást megyénkben a Pest megyei krónikaírók 1967-ben meg­ártott tanácskozásától számít- 'ák. Ettől kezdve a Hazafias Népfront Pest megyei Bizott­sága, a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztálya, vala­mint a Pest megyei Levéltár minden évben helytörténeti és krónikaíró-pályázatot hirdet, amelyre évente 50—60 pályamű érkezik. Az elmúlt tíz évben a me­gye kilenc járásából 586 pá­lyamunkát küldtek be. A leg­többet — 218-at — a budai já­rásból, 90-et a ceglédi, 74-et a váci, 54-et a ráckevei járás­ból. Szám szerint a legkeve­sebb krónika a szentendrei és a monori járásban készült. A legtöbb, a krónikaírás szem­pontjából még elhanyagolt község a monori és a nagyká- tai járásban található. Kiemelkedő volt a munka az elmúlt tíz évben Abcmyban, Érden, Örkényben, Filiscsa- bán, valamint Nagykörösön és Vácott, ahol helységenként 12—17 krónika is készült. A legeredményesebb a műn Ica é6 minden évben részt vesznek a pályázaton: Antal Domon- kosné, Győré Pál, Hauser Jó­zsef, Muskath György, Pata­ki Ferenc, Seres István, Szán­tó József és Veér Ilona. Helyes törekvés, hogy a krónikaírók egyre több községben szövetkeznek, s munkaközösségekre, adat­gyűjtő hálózatra támaszkod­va végzik munkájukat. A községi, illetve városi krónikák nemcsak éves össze­foglalókat tartalmaznak, ha­ntám több év áttekintését is elvégzik. Kiemelkedő munka a budai járás 25 éves és a ceg­lédi járás 30 éves fejlődését bemutató összegző krónika. Több település története nyomta fásban is megjelent és ezek a lakosság széles körű érdeklődésével találkoznak. A történetírók munkáját eddig négy módszertani füzet megjelentetése segítette, s évenite rendszeresen tanács­kozásokat is tartanak. A Pest megyében folyó modern kró­nikaírás eredményességét mu­tatja az is, hogy az elmúlt két évben tevékenységükről Ba­ranya, Borsod, Győr és Szol­nok megyében hangzott el tá­jékoztató. H. E. Kilenc kiváló pávakör Nyolc esztendővel ezelőtt alakult az első pávakor a Pest megyei Tápiószecsőn, amely­nek azóta országosan is sok követője akadt. Csak Pest me­gyében mintegy félszáz nép­dal-, illetve pávakör kezdte meg működését ez idő alatt, azzal a céllal, hogy ne vesz- szenek feledésbe népdalkin­cseink. Mivel az amatőr művésze­ti mozgalom egészen új ágá­ról van szó, két esztendővel ezelőtt rendezték meg első íz­ben a pávakörök országos mi­nősítését. Akkor Pest me­gyéből huszonnégy együttes jelent meg a szakemberekből álló zsűri előtt. A huszonnégy­ből öt kiváló, hét pedig jó minősítést szerzett, de a többi tizenkettő is megfelelt ezeken a nem is könnyű vizsgákon. Hogy mennyit fejlődtek az­óta a pávakörök, arról az el­múlt hetekben született dön­tés a megyei minősítő hang­versenyeken. Hévízgyörk, Érd és Tápiószecső adott otthont ezeknek a vizsgabemutatók­nak, amelyekre ezúttal már huszonhét együttes nevezett. Azt, hosv ma színvonalban magasabban röpül a páva, mint két esztendővel ezelőtt, az bizonyítja, hosy ezúttal ki­lenc együttes kapott kiváló minősítést. — KISKUNLACHAZATOL KISKUNDOROZSMAIG Magyarország néprajzi felfedezése A Gondolat Kiadó magyar nép­rajzi könyvsorozatát ma már Kana­dától Ausztráliáig mindenütt isme­rik és keresik. Sikerének az a titka, hogy a fontosabb magyar népcso­portokról gazdag és színes körké­pet kapunk. E néprajzi „felfede­zés” csaknem két évtizede folyik már, addig az Őrségtől a Nyírségig kilenc tájat ismerhettünk meg és most tizedikként — a Pest megye egy részét is magábafoglaló — Du­na—Tisza közi Kiskunságot, Petőfi sokat megénekelt, szeretett szülő­földjét. Tálasi István e három év­tizedes munkán alapuló összefogla­lásával 1 a magyar népterület na­gyobb része kezd kirajzolódni. A honfoglalás után A kiskunok — a nagykunokkal és a jászokkal együtt — IV. Béla ide­jében költöztek hazánkba, tehát a honfoglaló magyarok után csak­nem négy évszázados késéssel ér­keztek. Fejlődésük korántsem volt kezdettől gyors és főként nem za­vartalan! Feljegyzik pl., hogy egyes kunok még 1347-ben is nemezsát­rakban laktak, amikor a szomszé­dos magyardk házai már több osz­tató. fűtött, ablakkal ellátott épü­letek voltak! A kiskunok is éppúgy megszenvedték a török pusztításo­kat, mint a magyarok. Nekik is alig maradt lakott helységük, min­denesetre ezek közé tartozott Pest megyében Kiskunlacháza, amely nemrég ünnepelte 700 éves fennál­lását. Erre az alkalomra — mint akkor erről a Pest megyei Hírlap beszámolt — eljöttek ide a kun te­lepülések küldöttei, még Kiskundo- rozsmáról és Kiskunmajsáról is ér­keztek vendégek! Mi lehet a „tit­ka” ennek a nagyfokú összetarto­zásnak? A kunok valamikor török nyel­vűek voltak, a jászok pedig alán (osszét) nyelven beszéltek, de leg­alább félezer éve már csak magya­rul tudnak, sőt a kiskunok ö-ző, a nagykunok í-ző, a jászok pedig d-zó nyelvjárásban beszélnek. A múlt században még ismertek egyes kun nyelvű töredékeket: így pl. asztali áldást, a miatyánk elrontott szöve­gét és hasonlókat. Egy-két kun eredetű szót is megőriztek, ilyen pl. a pányva jelentésű árkány és a közismert komondor; ennél jóval több helynév őrzi ma is emlékü­ket, mint pl. Bugac, Alpár és még sok más. A sívó homokon Azért volt fontos a közös szár­mazás ápolása, mert bizonyos ki­váltságokat (pl. katonáskodásuk fe­jében adómentességet) csak a közé­jük valók kaphatták meg, vagy pe­dig azok. akiket ők befogadtak. Sőt, amikor a 18. században eladták őket a Német Lovagrendnek, csak­is a törzsökös kunoknak és jászok­nak, az ún. redemptusoknak sike­rült a jobbágyságtól magukat pénz­zel megváltani. (Ez volt a híres re- dempció.) 1848 után ezek a kivált­ságok is megszűntek, így 1876-ban végleg felszámolták a kun és jász kerületekei és beolvasztották okét a megyékbe. Ezzel mintegy 600 éves önkormányzatnak vetettek véget. A múlt század egyébként minden tekintetben nagy változást hozott: a Duna—Tisza közi sívó homokot, amelybe még bukfencet sem lehe­tett vetni, sót. még a madár is sír­va szállt el fölötte, verejtékes mun­kával megkötötték. Leonardo talál­mányáról mit sem tudva, ez a Du­na—Tisza közti nép újra feltalálta a homokbuckák elegyengetésére szolgáló ún. högyhúzót, továbbá egy sündisznóhoz hasonló szalma­hengert, melynek segítségével a szétteregetett szalmát valósággal belevarrták a homokba és így a szél nem tudta elhordani: lehetett vetni, és aratni; de sorra telepítet­ték a gyümölcsöst, a kecskeméti barack mellett világhírre tett szert a halasi „csodacseresznye”. A ma­gyar Szaharát az ember legyőzte, ennek eposzát Erdei Ferenc is meg­írta Futóhomok című könyvében. Tarho, boza meg a többi A kiskun történelemnek e mene­téről és a népélet változásairól ér­zékletes képet rajzol Tálasi István, aki a históriai fejezetet szinte egy tömbben, a néprajziakat pedig a szokásos módon: gyűjtögetés, állat­tartás. táplálkozás stb. fejezeteire tagolja. Szerzőnket inkább érdekel­te maga a társadalom és a terme­lés, mint a folklór, de azért a nép­hitről és. a vallásról is színes és új­szerű képet ad; saját adatait pe­dig ízes népi elbeszélésekkel ve­gyíti, és nem fárasztja az olvasót szakszerű jegyzetek tömegével sem. Megtudjuk pl., hogy még e korán protestáns hitre tért kiskunok köré­ben is milyen sokáig fennmaradt a boszorkány hit: még a 18. században is égettek itt el boszorkányt, bor­sószalmába burkolva, az ún. Akasz­tófadombon. Eleink „szabályozták” a divatot is: a szolgáknak és a bé­reseknek megtiltották a cifra szűr viselését, korlátozták a dohányzást stb. Persze, hiába! Mindenesetre keményebb és nyersebb, s egyben természetközelibb életet is éltek: pl. a . farkasok üvöltését utánozva csalo­gatták elő az állatokat a nádasokból és terítették le őket (ez volt a „farkas kiordítása”); egyesek a nyári me­legben az ingderékba vízi siklót és békát tettek hűtözésül, sőt, titok­ban a kocsmáros is így hűtötte langyos borát. Az ismert joghurt helyett pedig a kevésbé savanyú és forralt tejből erjesztett tarhót et­ték; nyáron egy boza nevű italt fogyasztottak, eat már csak a Bal­kánon ismerik. Hiteles, pontos Mindezt és még sok érdekeset, tanulságosat megtudhatunk Tálasi István kitűnő könyvéből. A szer­ző fő erénye a hitelesség és a pon­tosság. nem enged semmiféle ro­mantikának és lazaságnak. A szakszerű szövegű e5í Filep An­tal válogatta a szép képeket; de gondja lehetett volna arra is. hogy a kunoknak és a jászoknak ne csak a múltbeli, hanem a jelenlegi el­helyezkedését is térképre vigye! Több részre tagolt, terjedelmes, de még így is csak válogatott bib­liográfia segíti a további kutatáso­kat. Nem kétséges azonban, hogy a Kiskunságra vonatkozó könyvtárnyi irodalomból eddig Tálasi István akadémikus munkája a legjobb. Katona Imre docens Kiemelt I. díjat, 3000 forin­tot kapott: Hídvégi Lajos (Cegléd): Cegléd földrajzi ne­vei című munkájáért. Az I. díjat, 2000 forintot Marton Pálné (Verseg) kapta: Húsvéti szokások és Három nemzedék élete című munkájáért. A II. díjat, 1500 forintot Erősváxi Pál (Galgahévíz) kapta: Végig az éven, Galgahévíz község­ben című munkájáért. A III. díjat, 1000 forintot Magyar Sándor (Ócsaj nyerte el: Prés­házak és pincék Ócsán című dolgozatával. A IV. díj, 500 forint tulajdonosa dr. Szelé- nyi Lórántné (Győr): Nagy- börzsöny nemzetiségi múltja című munkájával. Könyvju­talomban Kővári József és Nagy Mihály részesült ★ A Pest megyei Múzeumok Igaz­gatósága az elmúlt évek gyakor­latához hasonlóan az idén ismét két pályázatot hirdet. A NÉPRAJZI ÉS NYELVJÁRÁSI GYÜJTÖPALYAZATRA minden olyan eredeti gyűjtés bekülüheto, amely eddig nyomtatásban nem jelent meg, illetve pályázaton nem szerepelt. A pályázaton az ifjúsági és a felnőttek számára hirdeti meg. Az általános iskolák és középis­kolák tanulóinak munkái az if­júsági tagozaton vesznek részt. Az idei kiemelt és javasolt té­makör: a földrajzi nevek és hely­nevek. A pályamunkákat két pél­dányban kell beküldeni a ceglé­di Kossuth Múzeum részére, név­vel, címmel, foglalkozás és élet­kor megjelölésével. Beküldési határidő: az ifjúsági dolgozatoknak április 20., a fel­nőtteknél július 31. Eredményhir­detés az ifjúsági kategóriában tanévzárókor, a felnőtteknél októ­berben lesz. Pályázati ügyben felvilágosítást a ceglédi Kossuth Múzeum ad. Az ÜJ ÉS A LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETI PÁLYÁZATON mind­azok részt vehetnek, akik muzeá­lis gyűjtéssel, illetve történetírás­sal nem foglalkoznak hivatássze­rűen. Ezt a pályázatot három ka­tegóriában: ifjúsági (18 évig), fel­nőtt egyéni, valamint csoportos ta­gozatban hirdetik meg. Az egyéni pályázók mellett várják az isko­lai és helytörténeü szakkörök, valamint a szocialista brigádok közös munkáján alapuló pálya­müveket is. A dolgozatokat kit példányban a Pest megyei Múzeumok Igaz­gatóságához <2000. Szentendre, Marx tér 6., Pf. 103 ) kell benyúj­tani. Beküldési határidő: szeptem­ber elseje. Eredményhirdetésre októberben, a múzeumi hónap al­kalmából kerül sor. Mindhárom kategória első és má­sodik díjat nyert pályamunkáit a megyei múzeumi igazgatóság to­vábbítja a Magyar Munkásmoz­galmi Múzeumhoz, ahol országos bíráló bizottság értékeli és díjaz­za azokat. A pályázatról bővebb felvilágosítást szinte n a Pest me­gyei Múzeumok Igg.zgatósága ad. Mind a néprajzi, mind a törté­nelmi pályázatnál az alábbi dí­jakat osztják ki. FIJOSAGI KATEGÓRIÁBAN: I. díj: 1000 forint, II. díj 700 forint, III. díj: 500 forint, IV. díj: 30C fo­rint. FELNÖTTKATEGORIABAN: l díj: 2000 forint, II. díj 1500 forint, Hl. díj: 1000 forint, IV. díj: 300 fo­rint. i A megye történetét írják ÉVENTE 50-60 DOLGOZAT ÉRKEZIK * Az idén az Üj és legújabb- kori történeti pályázatra ö' dolgozat érkezett. Az értéke­lés után a pályamunkák egy- egy példányát a Munkásmoz­galmi Múzeumba továbbítot­ta a Pest megyei Múzeumot Igazgatósága. Ebben a kategóriában az I díjat nem ítélték oda. A II díjat, 1500 forintot: Korcsmá- ros László (Ipolydamásd) kap­ta: A szobi járás direktóriu­mai, vöröskatonái és vörösőre című munkájáért. A felemel III. díjat, 1500 forintot Kővá­ri József, Nagy Mihály, Nagi Györgyné, Nagy Györgi (Mende) kapták: Mende köz­ség története a forradalomtó: a felszabadulásig című mun­kájukért. A IV. díjat, 500 fo­rintot Kővári József Budapest kapta: A Baumgarten csalác és Pusztaszentistván címé dolgozatáért. A néprajzi és nyelvjárási gyüjtöpályázat eredményei a következők: Díjnyertes munkák — új pályázatok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents