Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-20 / 298. szám

1977. DECEMBER 20., KEDD A vasascentenárium záróünnepsége Hétfőn este a Vígszínház­ban rendezték meg a vasas­szakszervezet centenáriumi záróünnepségét a centenáriu­mi bizottság tagjai, meghívott szocialista brigád tagok, vasas­veteránok részvételével. Mé­hes Lajos, a szakszervezet fő­titkára ünnepi beszédében emlékeztetett arra, hogy az elmúlt hónapokban rendkí­vül gazdag programot szer­veztek a centenárium alkal­mából, tízezrek vettek részt a vasasjuniálisoin. a különbö­ző politikai, kulturális és sportvetélkedőkön. A cente­nárium tiszteletére valameny- nyi vasasüzemben kommu­nista műszakot tartottak, ezen 360 ezer dolgozó 40 millió fo­rintnyi bérét ajánlotta fel a gyermekintézmények fejlesz­tésére. Minden vasasüzem ki­vette részét a jubileumi mun- kavensenyből is, és csak mil- li ár dóikban lehet kifejezni a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indított verseny gazdasági eredményét. A záróünnepségen megje­lent Biszku Béla, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, Nemes Dezső, a Népsza­badság főszerkesztője, a Poli tikai Bizottság tagjai és Bor­bély Sándor, a Központi Bi­zottság titkára. Ott volt Her- czeg Károly, a SZOT . főtit­kárhelyettese. valamint a KGM, a NIM, a budapesti pártbizottság és a KISZ veze tői is. Az ünnepi megemlékezés után a Vígszínház társulata bemutatta a Harmincéves va gyök című musicalt. Holtszezonra szilvasgombóc Kamionon gurul a málna Hosszú távra szerződnek a hűtőház s a tsz-ek A hűtőipar hazánkban csak alig több mint három évtize­des múltra tekinthet vissza. A vásárlók nagy része még 10— 15 évvel ezelőtt is fenntar­tással fogadta a mélyhűtött készítményeket. Másfél évti­zede az egy személyre jutó évi mirelitfogyasztás mindösz- sze egy kilogramm volt, ma ez a mennyiség meghaladja a személyenkénti négy és fél ki­lót. Igaz, időközben a hűtő- ipar is próbált igazodni a vá­sárlók ízléséhez, igényeihez. A gyümölcsök, zöldségek, fél­kész- és készételek között ma már kedvelt és keresett cikk a tasakos zöldbab, a zöldborsó- leves és főzelék, a galuska, a szilvásgombóc. Mélyhűtött termékeink vi­lágszerte keresettek. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az értékesítés 45—50 százaléka külföldi partnerek felé történik, és exportunk 90 százalékát tőkésországokba küldjük. Inkább éléskamra Huszonöt évvel ezelőtt mindössze 700 tonna gyorsfa­gyasztott* étel készíllC áz^él- múlt esztendőben viszont en­nek több mint százszorosa, 70 ezer 300 tonna. Ebből az óriási mennyiség­ből a Dunakeszi Hűtőházban 3 ezer 780 tonnát készítenek. — A kicsi mennyiség azon­ban nem jelenti azt, hogy a gyár termelése jelentéktelen — egészíti ki a számadatok sorát Kovács Árpádné, a Ma­gyar Hűtőipar tervosztályának vezetője. — A Dunakeszi Hű­tőgépházat amolyan „élés­kamrának” tekintjük, mert elsősorban tároló tevékenysé­get folytat és csak másodsor­ban termelő gyár. — Fő termékeink a gyors- fagyasztott szamóca, málna, meggy és ribizli — sorolja Bácskai Ferenc, a hűtőház igazgatási vezetője. — Évi termelésünk 50 százalékát tő­késországokba exportáljuk. Szigorú szabványok A gyár legnagyobb vásárló­ja a svéd Findus cég. — Megbízottjuk már a mál­naszedés idején megjelenik Dunakeszin, és mindaddig a gyárban van, amíg az utolsó tételt ki nem szállítjuk Svéd­országba. Ellenőrzi a minősé­get, a munkafolyamatokat, a gyártási technológiát és végül átveszi az árut. A kamionok sok százszor megfordulnak májustól szeptemberig Duna­keszi és Svédország között — mondja Bácskai Ferenc. — A Findus cégtől kaptuk az auto­mata' csomagológépeinket és ők küldik a csomagolóanyag egy részét is. — A többi partner is ilyen figyelemmel kíséri a gyártási folyamatokat? — Nyugatnémet megrende­lőink elfogadják a magyar szabványokat. (Világszerte el­ismerik, hogy ezek a szabvá­nyok nagyon szigorúak.) A Dunakeszi Hűtőházhoz az elmúlt évek során egyetlen minőségi kifogás sem érkezett a külföldi partnerektől, és a belföldi megrendelők is elége­dettek a hűtőház termékei­vel. — A belkereskedelmi forga­lomba közvetlenül nem szál­lítunk. Termékeinket átadjuk a Csepeli Hűtőháznak. Néha az is előfordul, hogy egy-egy konzervgyár kér tőlünk gyorsfagyasztott árut, főleg szilvát. Eddig még minden ilyen kérést ki tudtunk elé­gíteni. Éjjel-nappal A Dunakeszi Hűtőház 52 termelőszövetkezettel kötött hosszú távú — 15 éves — szerződést. A termeléshez szükséges palántákat, vegysze­reket a hűtőipar adja és a gyár termelési osztálya ellen­őrzi, hogy a szövetkezetek eleget tesznek-e a szerződés­ben foglaltaknak. A felvá­sárlás mindig az adott év ár­alakulásának megfelelően tör­ténik. — Amikor május végén be­indul a szezon, érkezik a gyü­mölcs, három műszakban fo­lyik a termelés. Dolgozóink egy része idénymunkás. Még Ózd és Miskolc környékéről is jönnek hozzánk az asszo­nyok 3—4 hónapos idénymun­kára. De előfordul, hogy így is kevés a munkáskéz — mondja a gyár igazgatási ve­zetője. — Az idén nyáron három hónapon keresztül még a műszaki és az adminiszt­ratív dolgozók, sőt a gyár ve­zetősége is segített a termelő munkában. Az idénymunkások ősszel hazamennek, a három műszak kettőre, majd egyre csökken. Február végétől május elejéig azután holtszezon van. Bácskai István elmondta, hogy két évvel ezelőtt kísér­letképpen elkezdték a szilvás­gombóc gyártását. — A fogyasztók hamar megkedvelték és szívesen vá­sárolják a gombócot, ezért sokszor hiánycikk a piacokon. Viszonylag kis beruházással átálltunk a gyártására és ez­zel nemcsak a kereskedelem gondjain enyhítettünk, hanem foglalkoztatni tudjuk a dolgo­zóinkat a téli holtszezonban is. Újabb termékek bevezeté­sét nem tervezik, hiszen a hűtőház csak részben feldol­gozó üzem. Elsődleges felada­ta a hús-, hal- és baromfi­tárolás. A VI. ötéves tervben a tárolótér bővítésére is sor kerül, és így még nagyobb mennyiségű árut fogadhat az ország egyik „éléskamrája”, a Dunakeszi Hűtőház. W. G. Nem minden a több ember A munkaerőhelyzet Vácott GYAKORI PANASZ: ke­vés a munkás és adminiszt­rátor, még a korszerű gépek mellé sem tudnak embert ál­lítani, létszámhiány gátolja a növekvő feladatok sikeres megoldását. A probléma nem csupán Pest megyére jellem­ző, az előbb idézett panaszo­kat hallani a fővárostól egé­szen Szabolcs megyéig. Mi a helyzet a megye nagy ipari városában, Vácott? Természetes, hogy a negye­dik ötéves terv idején az ex- tenzív fejlesztés együtt járt a foglalkoztatottak számá­nak emelkedésével. Az ipar­fejlesztés azonban — ez ma már nyilvánvaló — nem szá­molt eléggé a szabad mun­káslétszámmal. Ezt bizonyít­ja. hogy az akkori tervidő­szak .elején körülbelül 800— 1000 munkás hiányzott a vál­lalatoknál, az intézményeknél és a szolgáltatásban. Öt év alatt három és fél ezerrel emelkedett a városban a fog­lalkoztatottak száma, a nyil­vántartott munkaerőhiány azonban mégsem csökkent, inkább állandósult. MIRE SZÁMÍTHATUNK a következő években? A ta­pasztalatok bizonyítják, hogy a különböző intézkedések el­lenére (pl. korszerűsödő műn- kásszállítás, egyéb kedvez­mények), a bejárók száma már nem emelkedik. Befo­lyásolja ezt a községek ipa­rosodása, a termelőszövetke­zetek további fejlődése. Azok a fiatalasszonyok, akik vala­melyik környező községek­ben laknak, de váci gyárban dolgoznak, szülés előtt és a gyermekgondozási szabadság után igyekeznek lakóhelyük­höz közelebb elhelyezkedni. A városban körülbelül két­ezer anya van gyermekgon­dozási szabadságon, a válla­lati tapasztalatok szerint csak a kismamák fele tér vissza régi munkahelyére. A jelen­Lehet haszonnal is Ha mindig akad dolga az építőmunkásnak Nem kell magyarázni a PÁÉV bizonyítványát Aki régóta munkása az álla­mi építőiparnak, az évek során hozzászokott, hogy gyakrabban jár rájuk a rúd, mint ahány­szor dicsérő szót hallanak. A sokszorosára nőtt építési igé­nyekkel az ipar bizony nehe­zen tud megbirkózni. Még min­dig kevés a gép, a hozzáértő kezelő, s a szakiparos. A nagy fővárosi vállalatok felszippantják a községekben lakó kőműveseket, ácsokat, vasbetonszerelőket. Más me­gyékben a székhely város ad­ja a munkájuk javát, kevesebb a fuvarozási költség, a techni­kai eszközöket is hatékonyab­ban használhatják fel. Más té­ma: a megyei és a fővárosi vállalatok többsége saját ház­gyáraitól szállítja a paneleket, kellő ütemben. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat vi­szont koránt sem ilyen gazdag, a Budapesti 43-as Építőipari Vállalat dunakeszi házgyárán kívül Kecskemétről, Győrből, sőt Miskolcról kapja az eleme­ket, általában akkor, amikor a partnernek a legmegfelelőbb. Bihari Béla, a PÁÉV műsza­ki igazgatóhelyettese szerint ilyen és hasonló okokra hivat­kozhatnának, ha meg kellene magyarázni a bizonyítványt, ha nem zárnának eredményes esz­tendőt az idén. Bizonyíték erre 622 átadott és 370—400 félig kész lakás, a jó ütemben épülő kistarcsai kórház, a Csepel Autógyár, a Pestvidéki Gépgyár, a Csepeli Vas- és Fémművek csarnokai, gyermekintézmények és más szociális, kommunális beruhá­zások sora. A hosszú felsorolás természetesen csalóka is lehet. Hat évig készült az Építéstudo­mányi Intézet szentendrei la­boratóriuma, Újpesten a fel­vonógyár épületei. Erről a .két beruházásról végre sikerült le­vonulniuk, de maradt még vontatottan haladó munka, pél­dául az MGM diósdi gyárának rekonstrukciója. Mindent ösz- szevetve azonban megállapít­ható: ez évben is lényegesen javult a vállalat tevékenysége. Elsősorban a munkaszervezés­ben sikerült előre lépni, ezzel ellensúlyozzák a munkáslét­szám apadását. Ennek eredmé­nye, hogy a megrendelők, a ta­nácsok, a vállalatok elégedet­tebbek a PÁÉV teljesítményé­vel, s kevesebb panaszt halla­ni az épületeket birtokba ve­vőktől, a lakástulajdonosoktól. Nem véletlen az sem, hogy nyereségüket is megduplázták, a tavalyi 22 millióról 40—42 millióra. Bihari Béla szerint a dicsé­rettel azért csínján kell bánni. Szó sincs arról, hogy á fegye­lem, a szervezés és a minőség területén minden a legna­gyobb rendben lenne. Sikerült viszont kigyógyulniuk abból az építőipari betegségből, melynek tünete, hogy tavasszal alapoz­nak ősszel és télen pedig igye­keznek egyszerre minden mun­kát befejezni. Ennek ugyanis az volt a következménye, hogy az év vége felé nem győzték a szakiparosok a munkát, ta­vasszal pedig csak lézengtek, mert nem tudtak mit csinálni. Folyamatossá tették a munkát, minden évszakban, mindenki számára. A gazdaságosságról, a nyere­ségről szólva érdemes megem­líteni, hogy a PÁÉV-nek éve­ken át haszon helyett több­nyire csak veszteséget hoztak a lakásépítések. Ráfizetésből pe­dig nem lehet megélni. Étidig a vállalatnál abban keresték a veszteség okát, hogy nehezebb körülmények között építkez­nek, mint például a budapesti vállalatok. A maximált, rende­letben szabályozott árak miatt a többletköltséget nem hárít­hatták a lakókra, vagy a taná­csokra. Az idén a magyarázko­dás helyett annak néztek ala­posan utána, termelékeny eb. ben építkezve lehetne-e vala­mennyi hasznot kicsikarni ezekből a munkákból is. hz eredmény: a ráfizetés a múlté. Sikerült tíz-tizenegy százalék­kal javítani a termelékenysé­get. Hogy szemléletesebb le­gyen a példa, tavaly egy har­minc lakásos épület elkészíté­se kilenc nappal tartott tovább, mint az idén. A PÁÉV-nél is előfordul, hogy a szervezési törekvések csődöt mondanak. Hiányoznak anyagok, vagy éppen egyszerre küldik a házgyárak az eleme­ket. Máskor a daru romlik el, s napok, esetleg hetek múlnak el, míg megjavítják a szerelők. Ilyenkor már csak az segíthet, | ha vannak, akik vállalják, hogy pihenőnapjukon is dol­goznak, túlóráznak. Az igazga­tóhelyettes szerint náluk is egyre többen vannak ilyenek. Vácott a Földváry téri lakótelepen Tóth Ger­gely betonozó brigádja a vasbetonszerelő műhelyben Gál Józsefék, a házgyári építkezé­seken Beregszászi lstvánék azok, akik ha kell, a hét végét sem sajnálják, s napról napra tudásuk legjavát adják. Csulák András légihez képest a Vácott fog­lalkoztatottak száma elvileg, majdnem kétezerrel növelhe­tő, hiszen innen is sokan jár­nak dolgozni Budapestre, Du­nakeszire, vagy a községekbe. Csökkenthető a fluktuáció is. de innen mégsem várható utánpótlás, mert a főváros­nak is szüksége van a mun­káskézre. A "vállalatok alapvető érde­ke, hogy az iskolát befeje­zőkkel megismertessék, meg­szerettessék az üzemüket. Ta­pasztalhatók is ilyen (kezde­ményezések. Jó példa erre a Lőwy Sándor Gépipari Szak- középiskola és a Híradástech­nikai Anyagok Gyárának együttműködése. ISMERETES, hogy a Pest megyei Tanács tavaly rende­lettel szabályozta a munka­erő népgazdasági igények sze­rinti elosztását. Ennek lénye­ge, hogy bizonyos vállalatok minden kötöttség nélkül ve­hetnek fel új dolgozókat. Az élelmiszeripari, építőipari, néhány szolgáltatással és köz­lekedéssel foglalkozó válla­lat, elsősorban a fizikai mun­kakörökbe közvetítés útján vehet fel munkásokat. A vá­rosi tanács munkaügyi osz­tályához bejelentett munka­erőigényeknek megközelí­tően a fele ezektől a válla­latoktól származik. Idén, az év első felében, 907 munka­erőre jelentettek be igényt. Munkára 495-en jelentkez­tek. Közülük 391 került úgy­nevezett A-kategóriájú vál­lalathoz, s csak 104-en a B- kategóriába tartozó egyéb munkahelyekre. Mint ismeretes, ezek az utóbbi vállalatok nem növel­hetik dolgozóik számát, csak a kilépők helyére vehetnek fel újakat. Az idesorolt vál­lalatok azonban ezt sem tud­ták elérni, létszámuk 4,3 szá­zalékkal maradt el a tava­lyitól. A váci tapasztalatok sze­rint a vállalatok többsége azonban nem számol a reali­tásokkal, s továbbra is új fel­vételekkel próbál gondjain se­gíteni. Ennek érdekében az előnyös A-kategóriába soro­lást kérték: a Hajógyár, a Gumigyár, a CEMÜ, a Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, a Pest megyej 6-os sz. Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalkozás, az AFIT- szerviz, a Pest—Komárom— Nógrád megyei Élelmiszer Nagykereskedelmi Vállalat telepe, a Hazai Fésűsfonó és a Söripari Vállalat kirendelt­sége. Anélkül, hogy elébe akarnánk vágni a kérdésben dönteni jogosult megyei ta­nács véleményének, nyil­vánvalónak látszik, hogy amennyiben ezeknek a kéré­seknek eleget tennének, sa­ját rendeletüket helyeznék ha­tályon kívül. VÉLEMÉNYÜNK SZERINT a termelés növelésének, szin­ten tartásának Vácott sem csak a dolgozók számának növelése az egyetlen útja. A meglévő munkások megtartá­sa érdekében kell itt is töb­bet tenni. Ennek többféle formája van: jobban kell meg­szervezni a munkát, hogy a gépeket jobban kihasználhas­sák. Alkalmazzák az újításo­kat. Tapasztaljuk, hogy pél­dául az Egyesült Izzó váci gyárában, a Kötöttárugyár­ban, a Híradástechnikai Anya­gok Gyárában, a Hajógyár­ban a gazdaságosabb termék- szerkezet kialakítása, a szer­vezettség, a munkaidő jobb kihasználását is eredménye­zi. Városszerte sok még a ten­nivaló a tekintetben is, hogy reálisan határozzák meg a teljesítménykövetelményeket, ösztönzőbb bérezést alakít­sanak ki, vonzóbb legyen a jutalmazási rendszer. Első­sorban a textilipari üzemek fordítanak az utóbbi időben több gondot a szakmunkás- képzésre, üzemeik korszerű­sítésére. a munkakörülmények javítására, a törzsgárda meg­becsülésére. Ezek, s a közelmúltban megjelent új munkaügyi jog­szabályok, nyomán Vácott csökkent a fluktuáció, első­sorban az ipar, az építőipar és vízgazdálkodás területén. (Növekedett viszont a keres­kedelemben és azonos az egyéb szolgáltatások terüle­tén.) A városban dolgozó nem egészen huszonkétezer em­ber 11,6 százaléka változta­tott munkahelyet tavaly az első hat hónap alatt, míg az idén az első félévben csak 9,5 százalék, tehát 2,1 száza­lékkal csökkent a fluktuá­ció. A MUNKAHELYEIKET változtatóknak azonban csak 23 százaléka közvetítésre kö­telezett, a többi, 77 százalék spontánul, saját elképzelé­sei szerint keres új munka­helyet. Pálmai László, az MSZMP Vác városi bizottságának titkára Műszaki emlék A MÄV Északi Járműjavítójának szakemberei helyreál­lították egy Kandó-rendszerű villanymozdony lelkét, az elekt­romos fázisváltó villamos motort. A csaknem három méter át­mérőjű berendezés az 1930-as évek elején Magyarországon először üzembe állított Kandó-mozdonyt hajtotta. Az érté­kes műszaki emléket a Közlekedési Múzeumban állítják ki. i I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents