Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-18 / 297. szám
6 "kJŰll ap 1977. DECEMBER 18., VASÄRNAP Tengelyen a posfahivafal Az éjszaka zöld szerelvényei Tolvajszeminárium Üllőn Egy bírósági tárgyalás előzményei és a fiatalkorúak Éjfél körül elcsendesedik a Nyugati pályaudvar. Még a sínekhez vezető ajtókat is lezárják. Csak kerülővel lehet kijutni a külső vágányokhoz, ahol még két szerelvény vesztegel. A vasúti menetrendben nem szerepelnek, holott minden éjjel pontosan ugyanabban az időben kifutnak. Nem sokkal éjfél után indul az egyik szerelvény. Oldalán a tábla: Budapest—Debrecen. A másik csak egy óra után indul, Szegedre. A zöld vagonok oldalán felírat: Magyar Posta. Postavonatok. A dízelmozdony utáni öt kocsi olyan, akár az utas- szállító, belülről azonban mindegyik egy-egy kis posta- hivatal. Csak az első kettőben van világos, ahol öten- öten utaznak. Jegy nélkül... Postások. Utas nélküli vonat — Mi állandóan éjjel dolgozunk — mondja Kiss László, a szegedi postavonat menetvezetője, miközben alattunk egyenletesen csattognak a kerekek. — Menetrend szerinti pontossággal utazunk, csak néhány helyen állunk meg — teszi hozzá Mészáros László. Ö a társaságban a legidősebb. — Utasunk természetesen nincs... Csak addig állunk, amíg a csomagokat, leveleket leadjuk. — Általában este kilenckor kezdünk a pályaudvaron — mondja a menetvezető. Amíg beszél, keze fürgén bontja a levélkötegeket, osztályozza az ajánlott leveleket. — Berakodás után rögtön munkához látunk. Mire elindulunk, a felével már végzünk is. Dobondi Ferenc a csomagok között dolgozik. Onnan szól: — Ilyenkor, decemberben csaknem ötször annyi csomagot adnak fel, mint máskor, sokszor alig fér be a raktártérbe. De nekünk ilyenkor is végeznünk kell a ceglédivel, mire a városba érünk, a kecskemétivel meg KecskemétigHáromezer település — rekeszekben » Kiss László és Szabó István indulás óta a leveleket szortírozza. Asztaluk fölött ötven kis rekesz, mindegyikben egy- egy helység neve. feűvészi ügyességgel dobálják a leveleket, képeslapokat a megfelelő fiókba. — Mennyi idő alatt tanulta meg, hogy melyik rekeszbe ■mi való? ^ — Három hónap alatt — mondja Kiss László. Tanteremben gyakoroltunk. Volt, akinek tovább tartott. Ma már legalább háromezer település küldeményeinek fiókját találom meg behunyt szemmel. Most Szegedre megyünk, holnapután talán Sopronba vagy Pécsre, Békéscsabára. Az ország helységeit ismernünk kell. — Az irányítószámos rendszer megkönnyíti az osztást? — Valamennyire! De azért a települések nevét és az osztótáblán fenntartott helyét ismernünk kell. Egy bőrönd, egy kosár... A csíkos postazsákok mögött madzaggal átkötött dobozok, lévarrt tetejű kosarak, szánkók és demizsonok egymás hegyén-hátán. — Mi mindent küldenek ilyenkor az emberek? — Nehéz felsorolni — mondja Dobodi Ferenc. Ahogy a slágerben: Egy bőrönd, egy kosár, egy kép és egy mo- • zsár... Rengeteg disznótoros kóstolót küldenek: hurkát, kolbászt, töpörtyűt. És egyszer valóban még egy kiskutyát is vittünk. Aranyos szerzet volt Megette a vacsoránkat. Megfigyeltél» az évek során, hogy Gyálra, Ocsára és más Pest környéki községbe ilyenkor, karácsony táján érkezik a legtöbb kóstoló a főváros környékén otthont teremtők honi rokonságától. A taxi fizetve Mészáros László idestova 23 éve dolgozik a mozgópostánál. Huszonhárom éve nincs már különbség számára a hétköznapok és vasárnapok között. Csak szolgálat van és szabadnap. — Reggel 5.20-kor érünk be Szegedre. Akkor vége a munkaidőnek. — Sokra megyünk vele — dohog az ősz hajú ember —, hiszen ott kell várnunk este hatig. Akkor indul a visszajárat. Eleinte sokat hallgattam az asszonytól. Szerette volna, ha abbahagyom ezt a munkát, az állandó éjszakázást a karácsonyi-újévi műszakot. De aztán csak megszokta. — Az én feleségem is lázadozik néha — mondja Kiss László. — Nemrég házasodtunk össze. Öt azonban nem is annyira az éjszakázás bántja, inkább az, hogy postás vagyok. _?7i — M ert az emberek nem sokra tartják a postásokat. Nem tudom, miért? — Ha nem akarnak elmenni innen, mégiscsak van valami szép vagy jó ebben a munkában. — Persze, hogy van. Szép az, hogy visszük az ajándékokat, a leveleket, szükség van ránk. A jó pedig az, hogy ismerkedhetünk az „ országgal. Szinte valamennyien Pest környékén lakunk, kertes házban, szabadnapokon eldolgozgathatunk a portán... — Érdről, Dunakesziről, Zuglóból hogyan jönnek be karácsony éjjel, hiszen leáll a közlekedés? — Nekem könnyű, saját kocsival jövök Dunakesziről — mondja Szabó István. — A többiek meg vonattal, taxival. A költséget a posta fizeti. — Nem olyan szörnyű ám ünnepnap dolgozni. Csak szokni kell. Meg aztán az újévet mi is köszöntjük. A vasutasoknál régi szokás, hogy az úton levő szerelvények vezetői pontban éjfélkor megnyomják a dudát, együtt köszöntjük az újévet. Az első utas igyekszik Ráduly Lászlóné már tíz éve dolgozik éjszakai műszakban, a mozgóposta hírlapos kocsiján. Szemüvege mögül néha felnéz, keze villámgyorsan számolja az újságokat. — Háromszázas kötegekben kapjuk, itt osztjuk el körzetek szerint. — Karácsony este is szolgálatban lesz? — Csak szilveszterkor. — És mit szól hozzá a család? — Már csak a fiam él velem. Eleinte sokat izgultam, mi lehet otthon a két gyerekkel. Aztán mégis maradtam. Most meg már lehúzom ezt a néhány évet... — mondja, s közben a spárgával villámsebesen köti össze az újságcsomót. Kirchkoph Béla nézi az asz- szony fürge kézjárását. Próbálja utánozni, de neki még minden új, ez az első útja. Arra is ügyelnie kell, hogy el ne álmosodjon. Karácsony előtt Cegléden \ Hajnali fél három. Ceglédre érünk. A küldemények zsákokba zárva, a csomagok, levelek újabb útra készen. A vonat mellé gördülő targoncák gyorsan megtelnek. Majd percek alatt felrakják a helyi postát, és már robog is tovább a szerelvény, Szeged felé. Káló Gábor, a ceglédi 2. sz. posta helyettes vezetője ezen az éjszakán besegít a szortí- rozóknak. — Karácsony előtt elkel az erősítés. Nemcsak nyugdíjasok állnak munkába, nemcsak a KISZ-esek vállalnak túlórát, hanem bejönnek egy-két éjjel azok is, akik napközben az irodákban vagy az üvegfal mögött dolgoznak. A közönség csak annyit lát a postások munkájából: felveszik a küldeményt, kikézbesítik. Arról szinte semmit sem tud, ami közben történik. Éjjel. A nagy munka pedig ekkor zajlik. — A nyári forgalomnak három-négyszerese zúdul ránk ilyenkor. Naponta 30—40 ezer levél és 1400—1600 csomag érkezik Ceglédre és környékére. — A saját területünk ellátásán túl, amennyire lehet, Budapestet is mentesítjük. Az átmenő forgalom egy részét, a Debrecen, Nyíregyháza felől érkező küldeményeket mi dolgozzuk fel és küldjük tovább Szeged felé. És viszont. Pest megye a csúcselső — Régi kedves szokás, hogy karácsonyra üdvözletét küldünk szeretteinknek. Megírjuk, beodobjuk a levélszekrénybe. A többi a posta dolga — mondja Piroska István, a posta vezérigazgatóság szállítási osztályának vezetője. — Ezért december mindig nagy erőpróba számunkra. Csúcsidőben országosan naponta négymillió levelet dolgoz fel a posta. Pest megye különösen nehéz terület. Két- három százalékkal több küldemény érkezik ide, mint az ország többi megyéjébe. — Előfordult-e már, hogy a posta is kapott karácsonyiújévi üdvözlőiét? — A mi munkánkat csak akkor veszik észre, ha valami baj történt. Inkább bíráló levelet kapunk, nem üdvözletei. Wanatka Gabriella Egy vegyipari vállalat három mérnöke, munkahelyük laboratóriumában és annak eszközeivel, a vállalat költségére kísérletezett, bizonyos termék egyszerű, tiszta és gazdaságos előállítására eljárást dolgozott ki. Az üzemben a gyártást számottevő beruházás nélkül meg lehetett kezdeni. A megoldást újítási javaslatként benyújtották, azt elfogadták, s azóta üzemszerűen hasznosítják., Űjítási megvalósítási szerződést ■ is kötöttek, és ennek alapján 52 ezer forint újítási díjat fizettek ki: Az eljárásra az Országos Találmányi Hivatal a szabadalmat megadta, feltalálóként a mérnököket tüntetve fel. A termék előnye, hogy pontosabban adagolható a korábban használtnál, egyenletesebb minőséget biztosít és a mikrobiológiai veszélyt kiküszöböli. Azelőtt ilyen anyag Magyar- országon nem volt forgalomban. A találmány révén a termelői árbevétel és az önköltség A kifeszített vasrácsos ajtón tömény vodkaszag szivárgott kifelé. A tócsákban álló áldozati ital, a földön heverő szétdobált palackok, s az egyik polc alá gurult üres Intim Spray-s flakon vitathatatlanul arra utalt, hogy az éjjeli látogatók a legcsekélyebb munkától is meg akarták kímélni a nyomozó kutyát. Az üllői boltosok rendőri asszisztálással készült gyorsleltára szerint, a kétnapos ünnep alatt április. 5-én reggelre mintegy 13 ezer forinttal csappant meg az üzlet árukészlete. Csonka tankörtalálkozó Alig 24 órával később, másfél száz kilométerre a betörés színhelyétől — egy veszprémi mozi előcsarnokában — két 19 éves fiatalembert igazoltattak a . rendőrök. A foglalkozás nélküli. Katona Gábort és Veres Istvánt — vadonatúj fényképezőgépet, táskarádiót, továbbá félkiló- nyi egy- és kétforintost tartalmazó poggyászukkal együtt — hamarosan a városi kapitányságra szállították. Srenkgyanúsak — mondta tömören az előállító őrmester, és nem tévedett. A veszprémi nyomozók még azon az éjszakán telefonon közölték a monori járás rendőreivel az előző napi betörés tetteseinek névsorát. A lista alapján Üllőn másnap elfogták a 16 éves J. Tibort, és előállították a még gyermekkorú Sz. Lászlót isi A fiúk beismerő vallomást tettek, majd elvezették a rendőröket az üllői kiserdőbe. A betörés hajnalán négy zsákba gyömöszölve ide rejtették ugyanis a lopott holmit. A pakkokat borító falevelek alól pokrócok, pulóverek, egy magnó, több kiló sonka és téliszalámi, valamint néhány üres brandys- üveg került elő. Az üllői vegyesbolt madárlátta készlete csaknem hiánytalanul meglett, a nyomozás azonban tovább folytatódott. Nem alaptalanul. Rutinfeladatok Üllőn, Monoron és Vecsé- sen a múlt télen egymás után tűntek el, főleg az italboltok elől, a segédmotor-kerékpárok. A Babetták, Simsonok, Verhovinák és Rigák tulajdonosai, szerencsésebb esetben az útszéli árokban találták meg robogójukat, de legtöbbször végképp nyoma veszett a járműveknek. A rendőrségi vizsgálat során kiderült, hogy a tolvajok elsősorban a Sunka-féle üllői kocsmában tanyázó Katona Gábor és baráti körének tagjaiból kerültek ki. Kivált J. Tibor közlekedett szívesen idegen mopedeken, amelyekből aztán, szétszerelve, saját segédmotor-kerékpárja alkatrész-utánpótlását is biztosította. A felesleges motortartozékokat vagy a fővárosban, a Garay téren értékesítették, vagy a helybéliek vették meg tőlük potom áron. Ezekben a bűncselekményekben már aktív szerepet játszott a négy betörőn kívül a 27 éves Csordás József, valamint a 19 éves Szerecsen Lajos és a fiatalkorú V. Ferenc is. A lebukás veszélye egyszer már a téli járműlopások idején közvetlenül fenyegette a társaságot, amikor Katona egy elkötött Rigával gyanútlanul motorozott a 4-es számú főúton, hirtelen azonban egy személygépkocsi fékezett mellette, amelyből hangos káromkodással kiugrott a moped tulajdonosa. Láthatóan nemcsak a motort kívánta visszaszerezni, hanem elégtételt is akart venni a tolvajon, de Katonának még ■Völt'1 ánnyi ideje, fíógy ai.fér-' fi felé dobja a járművet és áztán ‘kereket oldjon... Epizód A büntetőeljárás egyik epizódjáról külön is fontos szólni. Amikor J. Tibor közölte a bírónővel, hogy milyen állapotban vette rá barátait a betörésre, olyan történetet adott elő, amelyhez hasonló mostanában egyre sűrűbben hangzik el a fiatal bűnözők tárgyalásain. A bajok 1976 októberében kezdődtek. Egyik nap telepvezetőm engem küldött el kocsikísérőként egy fuvarral. A Batthyány téri áruházba szállítottunk. Rakodás közben odajött hozzám egy ember, és azt mondta. 200 forintért ad nekem egy fiola tablettát, amitől egészen jól fogom érezni magam. Bevettem belőle két szemet, és fél óra múlva nem tudtam semmiről. Ettől fogva nem bírtam ellenállni a kísértésnek és rendszeresen szedtem a tablettákat. A betöréskor is kábult voltam. Anyámék erről semmit sem tudtak, még a barátaimnak sem mondtam eL ök azt hitték mindig, hogy ittas vagyok, és csak később, a letartóztatás után mesélték el, hogy állandóan mindenen nevettem, 'sőt, őrjöngtem. A betörést is öntudatlan állapotban követtem el... Mindez mentő, vagy enyhítő körülményként természetesen nem szolgálhatott. A büntetőtörvénykönyv szerint az ittas, vagy bódult állapot nem zárja ki, sőt, több esetben kifejezetten súlyosbítja a tettes felelősségét az elkövetett bűncselekményért. Osztályzatok A Pestvidéki Járásbíróságon dr. Hrabéczy Béláné tanácsa több hetes tárgyalás- sorozat után e héten hirdetett ítéletet az üllői társaság ügyében. A bíróság Katona Gábort és J. Tibort másfél évi börtönbüntetésre ítélte, s a fiatalkorú vádlottal szemben elrendelte egy korábban —• szemérem elleni erőszakért — kiszabott nyolchónapos felfüggesztett szabadságvesztés kitöltését is. Visz- szaesőként elkövetett lopásokért Csordás József büntetése két év szigorított börtön, Veres. Istváné pedig egy év börtön. A többieket próbára bocsátotta, illetve pénz- büntetéssel sújtotta az elsőfokú bíróság. A tanítvány A héttagú haveri kör egyetlen tagja: Kicsi, vagyis a 13 éves Sz. László nem volt jelen a tárgyalásokon. Gyermekkora miatt vádlottja nem is lehetett volna a bűnügynek, de tanúként megidézték. Pomázról azonban — ahová a bűncselekmények után került a fiú —, a Gyermekvédelmi Intézet igazgatója levélben értesítette a bíróságot, hogy Sz.-t nem tudják elkísérni a tárgyalásra. Megszökött az intézetből... Akárcsak néhány évvel korábban J. Tibor. A bűnöző pályafutás kitaposott útján Sz. László, úgy tűnik, elindult a nagyok után. Sajnos, tény: nem akármilyen képzést kapott a négyhónapos bűncselekménysorozat alatt. Olyan furcsa társasággal csavargott együtt, amelyben a fiatal bűnözők minden korosztálya képviseltette magát. Ott volt legközelebbi barátja a 16 éves J. Tibor, aki az állami gondozás és a felfüggesztett börtön után most már végrehajtandó börtönbüntetést kapott, aztán ott volt az alig csak felnőtt, 19 éves Ábel László, aki éppenhogy kitöltötte első — még viszonylag enyhe — büntetését és végül ott volt a 27 éves Csordás József is, aki már hét és fél évet töltött a rácsok mögött. Ilyen gárdában, sajnos, • a négyhónapos sűrített kiképzés is vitathatatlanul maradandó emlékeket hagyhat mag egy 13 éves fiúban is. Babus Endre Újítások, találmányok Mennyi jár a mérnököknek különbözeteként kétmillióháromszázezer forint vállalati eredmény keletkezett. A terméket most is gyártják. Ilyen előzmények után a feltalálók a vállalat ellen pert indítottak. Előadták, hogy az első év eredménye alapján megfelélő díjazást kaptak, az azóta eltelt további három évre azonban nem és ezért háromszázhetvenezer forint feltalálói díjat követelnek. A vállalat 95 ezer forint megfizetését ajánlotta fel. Az elsőfokú bíróság a feltalálóknak 295 ezer forintot ítélt meg. Fellebbezésre a Legfelsőbb Bíróság végzésében az elsőfokú ítéletben megállapított összegnek a 95 ezer forinton felüli részére vonatkozó döntést hatályon kívül helyezte és a bíróságot új eljárásra, valamint új határozat hozatalára kötelezte. A végzés indokolása szerint a felek között létrejött újítási hasznosítási szerződés szerinti díjszámítást nem lehet irányadónak tekinteni. Az újítás és a találmány díjazásának különbözőek a feltételei. Az újítási díjat egyévi hasznos eredmény alapján kell megállapítani, míg a találmányi díj a teljes oltalmi időre: húsz évre jár. Ebben az ügyben elsősorban a találmány értékesítésével kapcsolatos hasznos eredmény, azaz a díjalap számításának kérdése volt vitás. Ezúttal azonban ezt teljes bizonyossággal kimutatni nem lehet. Ilyen esetben, az eszmei díjazás megállapításánál a bíróság azt is mérlegelheti, hogy a szabadalmi eljárás alkalmazása menynyivel előnyösebb, gazdaságosabb, mintha a vállalat ahelyett, hogy maga gyártana, vagy máshonnan — például külföldről — szerezné be az előállított termék alapanyagát. Mindezeknek a körülményeknek felderítésére megfelelő adatok, bizonyítékok nem állnak rendelkezésére, tehát további eljárásra van szükség, amelyet az elsőfokú bíróságnak kell lefolytatnia. Ha. E. 1
