Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-15 / 294. szám
in r. er n 1977. DECEMBER 15., CSÜTÖRTÖK Dl g □ Vidám délután a gyermek- könyvtárban A ceglédi városi-járási könyvtár gyermekkönyvtárában december 5-én délután kedves ünnepséget tartottak a kisegítő iskola harmadikos, negyedikes tanulóinak részvételével. A gyerekkönyvtár vezetője, Jakab Béláné köszöntötte a vendégeket, majd a Diótörö című mese hangzott el. Utána a gyerekeit Csajkovszkij azonos című balettjének zenéjéből hallhattak részleteket, végül mesefilmeket láthattak. A gyerekek ezután vidám, verses műsorral köszönték meg a vendéglátást. A kísérő pedagógusok közül Darányi Jánosné elmondta, hogy a kapcsolatuk a gyerekkönyvtárral csaknem 10 éve folyamatos és gyümölcsöző. A gyerekek itt felszabadultab- baík, a tiszta és szép környezetben maradandóbb élményt nyújt számukra a program — és nem utolsósorban — mind több gyerek kan kedvet az olvasásra is. Ezért határoztak úgy, hogy hosszú évek hagyománya alapján az idén is a gyerekkönyvtárban tartják a Télapó-ünnepséget. Ez alatt a tíz év alatt sok új kis olvasó ismerkedett meg a gyerek- könyvtárral és a mesevilág csodálatos hőseivel — mondta a tanító néni. A könyvtárosok ajándékét: egy-egy. a városi-járási könyvtár által készíttetett órarendet — amely Nagy László Lázár grafikus munkája —, a könyvtárvezető adta át a gyerekeknek. Orosz Magda Cegléd Diákp o/itikusok vetélkedője A Kossuth Lajos Katonai Főiskola KISZ-bizottsága a tanintézet közművelődési tanácsával közösen megrendezte a diákpolitikusok országos vetélkedőjének főiskolai döntőjét. Az elődöntőkön 28 csapat versenyzett, és ebből 10 jutott be a döntőbe. A vetélkedőt Matuszka István ezredes, a zsűri elnöke nyitotta meg. A főiskolai döntőn ott volt Ka- zai Barna vezérőrnagy, a katonai tanintézet parancsnoka is. A vetélkedő témája a Nagy Októberi Szocialista Forradalom története, a haladó nemzetközi ' ifjúsági mozgalom története és a magyar ifjúsági mozgalom múltja és jelene volt. A csapatok írásos feladatokat oldottak meg, történelmi totókat töltöttek ki, villámkérdésekre válaszoltak. A verseny végén dupla vagy semmi játékkal döntötték el a helyezéseket. A főiskolai döntőt a gépesített lövészek kettes számú KISZ-alapszervezete nyerte meg, megelőzve a határőr- hallgatók egyes és kettes számú KISZ-alapsziervezetét. A döntő alapján a Kossuth Lajos Katonai Főiskolát Papp Imre határőr zászlós, Rajcsá- nyi Iván határőr-hallgató, valamint Tóth István és Szűcs Mihály hallgatók képviselik az országos döntőn. Géczi Sándor Szentendre Idősek köszöntése Az albertirsai Szabadság Termelőszövetkezetben már hagyománnyá vált, hogy min- < den év novemberének utolsó napjaiban megrendezik az öregek napját. Az idén a napokban tartottuk ezt az ünnepséget, és mindenki megjelent a fekvő betegek kivételével. Meghitt beszélgetéssel kezdődött a délután. ahol a termelőszövetkezet vezetői beszámoltak arról, hogy a régi, nehéz, fizikai munkákat ma már milyen korszerű gépekkel végzik, és így mennyivel nagyobb terméseredményt érnek el. Szó esett arról is, hogy a melléküzemágak is eredményesen teljesítették évi tervüket. így a forgácsoló- és a mechanikai üzem, valamint az idén alakult fűrészüzem a termelőszövetkezet által termelt fát dolgozza föl. Ezekből többnyire gyümölcsös-ládákat készítenek. Harminc asszony és leány is kapott itt kereseti lehetőséget. Zsilik Pálné, a nőtanács elnöke is kedves szavakkal köszöntötte az idős embereket. Ezután ízletes vacsorára invitáltak bennünket. Sokáig nó- tázgattunk, még táncoltunk is. Hazafelé indulván egyik idős barátom így sóhajtott fel: „Hej, Jaimkám. miért nem ötven évvel ezelőtt volt ez a változás”. Ezúton is szeretnék köszönetét mondani idős társaim nevében. Varga János Albertirsa Sötétben botorkálva Meg kell vallanom, nem volt valami vidám látvány, amikor Bagón a nagyközség szép parkjában kivágták a fákat; de mindenki megértette, hogy az építkezések miatt ez elkerülhetetlen. A fadöntögetés közben azonban egy villany- vezetéket is elszakítottak. A nyár végi hónapokban ez különösebb bajokat nem is okozott, mert elég későn sötétedett. De az utóbbi hetekben, amikor jóformán már délután négy órakor alkonyodik, a 350—400 méteres útszakaszon hiányzó világítás gondot okoz. Akik a hajnali órákban mennek vagy akik az esti, sőt, többen az éjjeli órákban jönnek a munkából, ezen á szakaszon szinte botorkálni kényszerülnek. De veszélyes itt a közlekedés azért is, mert elég nagy a teher- és a személy- gépkocsi-, valamint az autóbusz-forgalom. Arra kérjük az illetékeseket, hogy ezen a szakaszon a legrövidebb időn belül hozzák rendbe a hálózatot, hogy mihamarabb legyen megfelelő közvilágítás. Iszlai Albert Bag Az ügyben felvilágosítást kértünk Görög Lászlótól, a bagi nagyközségi tanács elnökétől, akiiöl azt a választ kaptuk, hogy a hiba kijavítását megrendelték a MBZoGEP Vállalat bagi gyáregységénél. Or- szágh Gábor, az emutett gyáregység vezetője azonban azt mondta, hogy a gyár nem szolgáltatóüzem, ők Uyen hibák kijavítását nem vállalják. Egyébként az említett „megrendelés” valóban befutott hozzájuk, de csak néhány nappal ezelőtt. Két villanyszerelőjüket azonban ebben a sürgős helyzetben mielőbb kiküldik a helyszínre. A beszélgetések alapján tehát kiderült, hogy a tanács illetékesei a hibát elmulasztották bejelenteni a megfelelő szolgáltató vállalatnál. A község lakóival együtt most már mi is abban bízunk, hogy négy hónap után a MEZŐGÉP villanyszerelői sürgősen segítenek. Korszerű helyiség Budaörs nagyközségből a fiatalok példás társadalmi munkájáról számolhatok be. A Jókai Művelődési Ház rekonstrukciója óta ugyanis már több mint egy év telt el. A klubhelyiséget a hét különböző napjain több társaság is igénybe vette. így az ifjúsági, a diák-, a gyermekes a fotóklub. Mivel a terem már nem elégítette ki az egyre növekvő igényeket, a művelődési ház fiatal művészeti előadója: Olescher Tamás kezdeményezte a korszerűsítését. Az ifjúsági klub vezetője, W illand József, a helyi általános iskola tanára, továbbá a klub néhány agilis tagja, többek között: Luncz Ottó, Nagy Sándor, Szakály Gábor helyesnek találták az elgondolást, és a tervből valóság lett. A fiatalok Ady Endre születésének 100. évfordulójára egy hét alatt szinte újjáépítették a termet. A falak egy részét ízléses faburkolattal látták el, és a képek, festmények, képzőművészeti alkotások kiállítására alkalmas helyet, illetve területet alakítottak ki. A műszaki berendezések praktikus elhelyezését ugyancsak megoldották. A világítás korszerűsítésével és a terem átrendezésével, a klubhelyiség most már kamaraprogramok, -bemutatók, dia- és filmvetítések rendezésére is alkalmassá vált Ebben a hónapban vendégül látják Facser Attila fotográfust és Kopházy László fiatal budaörsi grafikusművészt is. A vendégek közvetlen, meghitt beszélgetések formájában ismertetik, mutatják be műveiket és egyben tanácsokat is adnak az érdeklődőknek. Dénárt József Budaörs Ismerkedés az országgal Százhalombattán, a Ságvári Endre általános iskolában az idén ősszel alakult a Havasi gyopár természetjáró-szakkör. A huszonöt pajtásból álló lelkes csoport már túrázott a Börzsönyben, a Pilisben és a havas Cserháton, Nemre*. giben pedig a Kékesre gya- logoltak. Nem szakköri pajtások, sőt, szülők is részt vehetnek a túrákon. A gyerekek így tanulják meg a természetjárás alapismeretéit, vetítettképes előadásokon pedig a szomszédos országok turisztikai nevezetességeivel ismerkedhetnek. Tervük, hogy jövő nyáron a lengyel Tátrában táboroznak majd és szeretnének személyes kapcsolatot teremteni a kielcei testvérszakkör tagjaival. Bordás Iván Százhalombatta Szerkesztői üzenetek $ A. Z., Piliscsaba: Kérdésére kö« zöljük, hogy panaszának utána-» néztünk, és levélben tájékoztatjuk. F. M., Cegléd: A Volán jelzett járatai a jeges utak és a rossz látási viszonyok miatt késtek. H. Gy.-né, Gödöllő: Köszönjük tudósítását, továbbra is várjuk leveleit. Ez a társadalmi összefogás A nagykőrösi diákotthon átváltozásának hét napja Válaszol az illetékes Még egyszer a váróteremről Orosházi József Örkényi olvasónk autóbusz-váróhelyiség létesítésével kapcsolatos kérelmét közöltük a Pest megyei Hírlap október 27-i számában, A napokban kaptuk a választ az Örkényi nagjközségi tanács szakigazgatási vezetőjétől, Mi- halovics Mihálytól. A kérelemmel kapcsolatban árról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy az Örkény. nagyközségi közös tanácshoz tartozó községekben az ötéves terv folyamán építik meg az autóbusz-váróhelyiségeket. így jövőre előreláthatólag sor kerül az említett váróterem felállítására is. Arról is tájékoztatott bennünket, hogy Orosházi József kérelmét megvizsgálták és megállapították azt, hogy az említett autóbuszmegállóban naponta csak egy alkalommal várakoznak az utasok (reggel 8 órakor), amikor átlagosan öten-tízen Dali as községbe utaznak. A 21-es számú Állami Építőipari Vállalat szerződéses járatának is van itt megállója, ezen utazik naponta ’ Orosházi József is munkahelyére. Szeretnénk a 21-es számú Állami Éoítóinari Vállalattal közösen mielőbb megépíteni a váróhelyiséget, hogy kielégítsék a község lakóinak és a vállalat dolgozóinak jogos igényét. Hajnali buszjárat — nemcsak a menetrendben Hasonló címmel november 10-i Postabontás rovatunkban megjelent cikkünkre a Volán 20-as számú Vállalat főosztályvezetőjétől, dr. Pártay Timdartól érkezett válasz. A tájékoztatás alapján felülvizsgálták a Tápióság és Tá- piószecső közötti járatok menetrendjét. A bejelentő: Takács Sándorné kérését teljesítik. 1977. december 15-től a 3,40- kor induló 479-es járatot 10 perccel korábban, 3,30-kor indítják. Ezáltal az utasok elérik a Tápiószecsőről 3,56- kor induló vonatot. Levélírónk járatkimaradásra, illetve a késésekre vonatkozó észrevételeivel kapcsolatban közölték. hogy ezek számát igyekeznek csökkenteni. Társadalmi munka. Gyakran halljuk ezt a két szót a rádióban, olvassuk az újságokban. És még többet is: beszédes számokat több százezer forintról, órákról, amelyekkel kifejezzük, mérjük a társadalmi munka „értékét”. De a szó igazi jelentését mégis csak a számok mögött és között kell valahol keresnünk: az emberi indítékokhoz kell közelebb kerülnünk. Azonnal jelentkeztek Nemrégiben rövid levelet kaptunk a nagykőrösi általános iskolai diákotthon igazgatójától, melyben többek között ezt írja: „Szeretnénk, hg. meglátogatnának bennünket, és beszámolhatnánk Önöknek arról, hogy kis intézményünkbe mi- lyes széles körű társadalmi segítséggel vezettük be a gázfűtést.” Eleget tettünk a meghívásnak, s a Nagykőrösön tapasztaltak bizony csodálkozásra késztettek. A posta melletti Ceglédi utcában áll a földszintes, sárga, kívülről nem éppen csábító épület. A tágas udvaron gyerekek csúszkáltak óriási zsivajjal az éjjel éppen befagyott víztócsán. Nyerges Józsefnét, a levél íróját kerestem. — Ugye jó meleg van — kérdezte, s a mondat hangsúlyát persze csak akkor értettem meg igazán, amikor elmondta a történetet. Több mint tíz évvel ezelőtt adták ezt az épületet diákotthon céljára. Száz felsőtagozatos tanyai gyerek lakik és tanul itt hétfőtől szombatig, csak a hét végén mennek haza szüleikhez. Az idén pedig kivételesen — mert az egész városban kevés a tanterem — egy elsős és egy másodikos osztályt is itt tanítanak. Miért — miért nem, az évek során több igazgató váltotta egymást. Nyergesné az idén szeptemberben kapta kinevezését. Október elején nyilvánvalóvá vált. hogy az épület fűtése szinte lehetetlen a tél folyamán. A gyerekek évek óta fáztak telenként a vaskályhák, és a rozoga olajkályhák mellett. Természetesen meleg víz sem volt. Pedig már akkor, a hivatalos fűtési idény is megkezdődött és a meteorológusok kemény telet jósoltak. Azonnali intézkedésre volt szükség. Rövid számvetés után kiderült, hogy a diákotthon saját költségvetéséből nem futja a központi fűtés bevezetésére, és a városi tanács sem tudja az év utolsó negyedében ezt az összeget előteremteni. És Nyergesné a szorult helyzetben gyorsan határozott. Október 17-re elkészítették a költségvetést. Sokszorosított leveleket küldtek a gyerekek szüleinek, azonnali segítséget kérve. Az igazgatónő felkereste Biró József gázszerelő kisiparost is, aki már többször felajánlotta társadalmi munkáját a városi tanácsnál, annak az oktatási intézménynek, amelyik rászorul. Ezzel egyidőben számbavették a város és környékének üzemeit. intézményeit, ahonnan személyesen vagy telefonon kértek segítséget. A szorult helyzetet látva néhány óra leforgása alatt tizennyolc üzem és vállalat képviselője jelentkezett. Hatvan szülő útnak indul Október 19-én szombaton reggel pedig 60 szülő érkezett ásókkal, kapákkal felszerelve, és aznap délután már készen volt a 73 méteres árok, a csövet lefektették, sőt estére már a gázvezeték nyomáspróbáján is túlvoltak. — Ez azonban csak a munka kezdete volt — mesélte Nyergesné. Szinte minden nap új problémával kerültünk szembe. Kéményeket kellett építeni, a tető egy részén a palát kicserélni, új falakat húzni. Sokféle építőanyag is kellett a munkához, amit éppen akkor és ott nem lehetett kapni az üzletekben. De — csodák csodájára? — mindenki segített. És a hatalmas munka egy hét alatt készült el. Az utolsó simítások után november 4-én volt a műszaki átadás. Nincs itt helyünk arra, hogy mind a 18 vállalatot és a nevek százait felsoroljuk, akik részt vettek a munkában. — Legtöbb segítséget talán a Mészáros János Termelőszövetkezettől és a konzervgyártól kaptunk. Naponta többször is benéztek az emberek és érdeklődtek, mire van szükségünk, így sikerült például fehér cementet, és háromezer darab téglát is szerezni. Az építkezési anyagok megszerzését többi között az 1. számú Volán Vállalat és a helyi Zöldért-egység vállalta. Jókat nyújtózkodnak — A Pest megyei Kéményseprő Vállalatnak szövegeztem egy levelet, ami valószínűleg nem volt elég szakszerű. A főmérnök csak azt értette belőle, hogy siygős segítségre van szükségünk, ezért felhívott telefonon. Pedig egy-egy beadvány átfutási ideje náluk is legalább 30 nap ... Végül is november 4-én egész pontosan, délelőtt 11 órakor befejeztük a gázszerelést. Akkor kellett volna látni a gyerekeket, hogy milyen örömmel fogadták a meleget. És — lehet, hogy én csak beleérzem ezt — azt a sok emberi melegséget is, amit ezek a gyerekek a nehéz napokban megérezték. Reggel amikor fölébrednek, mesélik a nevelők, hogy jókat nyújtózkodnak a melegben. Néhány nappal a gáz bevezetése után újrafestették a termeket. sőt a régebben lomtárnak és kazánháznak használt pincét is átalakították. Az igazgatónő megmutatta a hangulatos pinceklubot is. Lebetonozták. kimeszelték és id® is konvektorokat szereltek. Az itt kialakított barkácsmuhelyben készítették a gyerekek azt a piros szalvétatartót — az első „munkadarabot” — amit az igazgatónő asztalán láttam. Lesz még folytatás A hagy munkák befejezése Után meghatóan ünnepélyes pihenés volt a Télapó-ünnepség. December 6-án ugyanis a szülőkkel együtt vendégül látták a nagy vállalkozás minden résztvevőjét. Az a bizonyos Télapó most nemcsak a gyerekeknek hozott ajándékot, hanem a gyerekek is megajándékozták a vendégeket, maguk készítette apró tárgyakkal. Bíró Józsefet rendkívüli munkája elismeréséül a szülői munkaközösség Rácz József helyi festőművész alkotásával ajándékozta meg. Szinte „végszóként” kopogtatott be az ajtón B. Tóth Ferenc a konzervgyár építésvezetőié. Csak azért, hogy éppen megkérdezze: rendben van-e minden, működnek-e a kályhák? Nem állhattam meg, hogy meg ne kérdezzem tőle: hogyan vélekedett ő erről a segítségről? — Sok ilyen társadalmi munkát és akciót kellene még végrehaitanunk. Azt hiszem, hogy lelkesedésben és a közösségi munkában az utóbbi időben annyira egységes a városunk, hogy bízom benne lesz .még folytatás. '■ár A Ceglédi utcai diákotthon korszerűsítéséhez — amint azt az igazgatónő kiszámította — 700 ezer forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá. Ha ez a társadalmi összefogás nincsen, az otthont huzamosabb időre be kei’eH volna zárni. De mmt ez B. Tóth Ferenc soraiból Is kiderült, megvolt a lelkesedés, vaayis megvolt az a társadalmi környezet. amelyben létrejöhetett a közösségi munka. Csakhogy, mindehhez még valami kellett és kell is mindenhol. Mégnedig olyan mozgató, mint Nyerges Józsefné, Aki nem iktatott, nem levelezett. nem beadványokkal fordult ide-oda. hanem az emberekhez fordult, akikben bízott. És ez a bizalom szü’te azt az öss7e*"«ást, ameivnek pénzértékét 700 ezer forintban állapították meg, de amelynek valódi á-téke forintban kifejezhetett len. Mert ez a tá’"'"*''1mi munkai Bóday Márta
