Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-13 / 292. szám
\ Tervszerű, átgondolt intézkedések Több exportképes termék Tízéves felújítási program A termelékenység növelése, a munkaidővel, munkaerővel való jobb gazdálkodás manapság az ipari vállalatok, szövetkezetek fontos feladata. A munkaszervezet korszerűsítésére, a vállalati szervezet fejlesztésére hozott párt- és kormányhatározatok a járás és a város üzemeiben is, tervszerű, átgondolt intézkedéseket sürgettek. Kiemelten foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel a vállalatok pártbizottságai, alapszervezetei, s alkotó részvételükkel készültek el a terveket rögzítő különféle cselekvési programok. A konkrét teendőket szervezésfejlesztési tervekben, üzem- és munkaszervezési intézkedési tervekben, gazdaságpolitikai cselekvési programokban dolgozták ki az Ikladi Ipari Műszergyárban, a Lignifer Szövetkezetben, az ATE tangazdaságában, s a többi ipari és mezőgazdasági üzemben. Az üzem. és munkaszervezés fejlesztésére vonatkozó tervek tartalmazzák a helyi sajátosságokat, meghatározzák a legfontosabb feladatokat. Első helyen említhetjük ezek közül a termelőalapok jobb kihasználását, a műszakszám emelését, a hozamok növelését, a termelékenység fokozását. Fontos az is, hogy csökkenjenek a költségek, tárják fel a tartalékokat, korszerűsítsék az ügyviteli rendszert. E célkitűzések megvalósulását állandóan ellenőrzik, nemcsak az üzemek, szövetkezetek gazdasági vezetői, hanem a pártszervezetek, a járási párt- bizottság is. A legutóbbi ösz- szegezéskor megállapíthatták, hogy lassan beérik, s kézzel fogható eredményeket hoz a szervező munka. Járásunk üzemeiben, az Ik- Iadi Ipari Műszergyárban, a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár Kistarcsai Gyárában, rekonst- riikciós munkálatok folytak, s ezek szükségessé tették azt is, hogy'komplex rendszerszemléletű szervezési ífttfekedéséket hozzanak. A felújítás mindkét gyárban tovább folytatódik, mint ahogy az eddigieken kívül számtalan újabb intézkedést készítenek elő a termelékenység fokozására is. Jelentős eredményeket értek el az exportképes termékek gyártásában, jó ütemben halad az ügyvitel gépesítése, s ezzel is munkaerőt takaríthatnak meg. Az ipari szövetkezetekben 10 éves rekonstrukciós program folyik, s ehhez kapcsolódnak a komplex szervezési-intézkedési tervek is. Az utóbbi időben a szövetkezetekben — például Aszódon — nagyobb gondot fordítottak az anyagmozgatás gépesítésére, általában javult az anyagellátás. Az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetekben még mindig munkát ad a korábbi összevonás, ennek során az ÁFÉSZ-ek új szervezeti felépítést alakítottak ki, s ezt fejlesztik /tovább. A jobb szervezésre mutat az is, hogy a szövetkezetekben nőtt a gépesítés foka, bővült a szakbolthálózat és az önkiszolgáló egységek száma, javultak a vásárlási, a munka- és a szociális körülmények. A mezőgazdaságban a termelőszövetkezetek legfontosabb célkitűzéseit csak a nagyobb, erősebb gépek munkába állítása révén, az iparszerű termeléssel, a rendszerek kihasználásával érhetik el. A közös vállalatok, a melléktevékenység helyes megválasztása egyaránt a több és jobb minőségű termelést szolgálják, s ehhez a korszerű szervezési eljárások itt sem nélkülözhetők. JEGYZET Apukák, anyukák a tilosban Még mielőtt a cím olvastán bárki valamilyen sikamlós történetre gondolna, megnyugtatom, nagyon is hétköznapi dolgokat szeretnék szóvá tenni. Aligha kell bizonygatni a mondás igazságát; a fiatalok olyanok, amilyennek neveljük őket. Kétségtelen, hogy a gyerek a felnőttek életét ellesve tesz szert arra a képességre, hogy beilleszkedjék a szű- kebb-tágabb közösségbe, megtanuljon igazodni annak elvárásaihoz, írott, íratlan szabályaihoz. Azt hittem, a szülők tisztában vannak azzal, magatartásuk mekkora hatással van gyermekeikre. Sajnos, csalódnom kellett, s ez a csalódásom a napok múltával egyre nő. Tanúja vagyok ugyanis reggel és késő délután annak a cseppet sem épületes látványnak, amikor az apukák és anyukák az apróságok kezét rángatva, bukdácsolva, ugrálva igyekeznek átjutni a járművekkel zsúfolt Szabadság úton és a síneken, Városi sportklub Kézilabdázók öröme és bánata Késik az utánpótlás Ismét magunk mögött hagytunk egy esztendőt. Elérkezett a számadások ideje. Évadzáró gyűlésre látogattunk el, a Gödöllői Sport Club kézilabdaszakosztályához. A sportkör kicsiny klubhelyiségében a sportolók és vezetők előtt Markó Gábor szakosztályvezető elevenítette fel az elmúlt szezon emlékezetes perceit, s értékelte kritikus szavakkal a szakosztály működését. A felnőtt férficsapat a megyei I. osztályban szerepelt s a bajnoki idényt a 4. helyen zárta úgy, hogy 593 gólt dobott és 534-et kapott. Ez a helyezés jobb, mint amit az év elején maguk elé tűztek. Akkor még csak az 5—8. hely valamelyikét pályázták meg, de ha nincs az őszi visszaesés, amely a kezdeti sikerek okozta elbizakodottság számlájára írható, akár még előbbre tarthatnának. Az is dicséretes, hogy a mérkőzéseken egyszer sem állítottak ki végelegesen gödöllői játékost. A legtöbb gólt, harminchármat, Gyálon dobta a csapat, a legtöbbet, harmincötöt a Nagykőröstől kapták. • Szabó István, a csapat edző5—8. hely valamelyikét, de titkos vágyuk mégis egy dobogós helyezés. A téli felkészülést az Illés úti általános iskola tornatermében folytatják, az alapozó edzéseket már december eleje óta szorgalmasan megtartják. Az első mérkőzéssorozat Dunakeszin lesz, a Duna Kupáért versengenek majd a csapatok, január 7-től. A másik vetélkedő színhelye Hatvan. Dajkó István intéző kevésbé örvendetes dolgokról szólt. A női csapat kiesett a megyei I. osztályból, s lehet, hogy feloszlatják a gárdát. Az ifjúsági női és férficsapat 7., illetve 8. helyezése sem jogosít nagy reményekre. Az utánpótlással sokkal többet kellene törődni. Érthetetlen, hogy a város általános iskoláiból alig érkeznek fiatal tehetségek, pedig a megyei oktatási felügyelőségtől még anyagi támogatást is kaphatnának. Á járási úttörőbajnokságra is csak hat csapat nevezett, s csak lányok. így bizony az egyesületeknek sincs könnyű dolga, s ha előbbre akarnak lépni, új módszereket kell kidolgozniuk az utánpótje aki korábban NBI-esjá- Vtotetoto és nevelésé- tékos volt, az elkövetkező bajnokságról, a sportkör és a szakosztály elképzeléseiről beszélt. Örömmel számolt be arról, hogy a csapat tagjai jó barátságban vannak egymással, megfelelő a közösségi szellem. Figyelmeztetett, hogy jövőre még nehezebb lesz megtartani, vagy javíiani a helyezést, hiszem két újabb, erős csapattal, az NB Il-ből kiesett Váci Híradással és a Budakalász csapatával erősödik a megyei mezőny. Tervük ismét az, hogy megszerzik az Az évadzáró gyűlésen nyújtották át a Kiss Péter sportbarát faragta kupát Sasvári Lászlónak, a felnőtt csapat gólkirályának, aki az elmúlt évben összesen 167 gólt dobott. Évente választják meg a gödöllői kézilabdázók a csapatkapitányt és a helyettesét. Miként tavaly, ezekre a tisztségekre az idén is Tóth Lajost és Balogh Lászlót választották. Mitru Mihály a János utcai óvodába. Hiába tiltakoznak a gyerekek, hogy ők ezt az óvó nénitől, a tanító nénitől nem így tanulták, a kiabálásra, a ráncigálásra ez nem ellenérv. A gyerekek nem értik szüleik viselkedését, s bevallom, én sem. Nem hinném, hogy nagy időveszteséget jelentene, ha a néhány méterre levő zebrán kísérelnék meg az átkelést, biztonságosan. Nehéz megérteni, hogy azért a néhány pillanatért kockáztatják gyermekeik és saját maguk testi épségét, rossz példát mutatnak csemetéiknek a közlekedésben, könnyelmű magatartásukkal. Ügy tűnik, nem elég figyelmeztetés számukra a gyermekbalesetek sajnálatosan nagy száma, s talán csak akkor döbbennének rá felelőtlenségükre, ha megtörténne a baj. Pedig a gyermekek figyelnek, s utánoznak bennünket a nap minden szakában. Minden cselekedetükben ott hordozzák a szülők, a pedagógusok, a felnőttek jó vagy rossz hatását. Nem ártana, ha az apukák, anyukák erre is gondolnának, amikor a csúcsforgalomban az autófolyam elé, a tilosba lépnek a járdáról gyermekeikkel. Gáspár Mária I * pest megyei hírlap különkiadása IV. ÉVFOLYAM, 292. SZÁM 1977. DECEMBER 13.. KEDD Szemléltető eszköz az óvodának Elvük: teljesíthető vállalás A hivatalosnál többen tartoznak hozzájuk Amikor a Gyógyáruértékesi- tő Vállalat gödöllői telepén Rétfalvi Gábornét, a Semmelweis brigád vezetőjét arra kérem, beszéljen munkájukról, nehezen áll kötélnek — mondván, nem csinálnak semmi különöset, látványosat, teszik a dolgukat itt és munkaidő után egyaránt. Aztán mégiscsak beszélgetünk a kórházellátó osztályon, a brigádtagok munkahelyén. Hazai és külföldi Gyetvai Lászióné osztályvezető maga is brigadtag, mindennapjaikról, kevésbé ismert tennivalóikról így beszélt: — Százkilencven kórházat látunk el gyógyszerrel úgy, hogy a nagyobb intézményeknek küldjük el a kisebbek gyógyszereit is, s ők továbbítják. Raktárainkban valamennyi magyar és külföldi készítmény megtalálható. Egy áruátvevő, nyolc ellenőr, ugyanannyi csomagoló, négy raktárvezető, tizenkét kiszedő és hat anyag- könyvelő dolgozik osztályunkon. Többségükben fiatalok és nők, mindössze három férfi. — Sokan Gödöllőn sem tudják, hogy milyen munkát végeznek az osztály dolgozói. — Valóban nem, ,de azt hiszem, nem az a fontos, ki küldi és honnan érkezik a gyógyszer, hanem az, hogy mindig idejében érkezzen oda, ahol szükség van rá. Általában megrendelések szerint állítjuk össze egy-egy kórháznak a gyógyszereket, sürgős esetekben azonnal kiadjuk. — Kell-e valamilyen végzettség annak, aki ezen az osztályon dolgozik. — Természetesen. Gyógyszerész asszisztensképző tanfoMűszaki átadás dóit Ez év végén tartják a Dózsa György úti tízemeletes, nyolcvan lakásos ház műszaki átadását. Az épület külső burkolását már befejezték a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. Jelenleg a belső szakipari munkákon dogoznak. Bar^za Zsolt (elvétele iyamon tanulnak az itt dolgozók. Elvégzése, és egy év gyakorlati munka után mester- vizsgát tehetnek. Ha sikeresen veszik az akadályt, drogista mesterekké válnak. — Sajnos kevés az utánpótlás — veszi át a szót Rétfalvi Gáborné brigádvezető. — Nem ismerik a szakma szépségeit, sokan azt sem tudják, hogy létezik. s a társadalmi feladatokat Is. Ha megtudják, hogy valamilyen fontos vállalkozásba kezdtünk, szívesen jöninek velünk azok is, akik nem tartoznak a brigádba. Rendszeresen eljárunk a Szabadság utcai óvodába, a Munkácsy utcai Petőfi Sándor iskolának is segítettünk, a szadai óvodának a matematikaoktatáshoz készítettünk szemléltető eszközöket. — A brigádból hányán sze- I de nem ijedtünk meg a kertrezték már meg a mester címet? — Az elmúlt napokban ismét ketten tettek sikeres vizsgát és ketten most készülnek rá. A fordulópont A telep előcsarnokában tabló állítja meg a látogatót, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eseményeiről készült reprodukciók, fényképek, újságkivágások láthatók rajta. — Ezt is a brigád készítette? — Igen, az április negyedikéhez hasonlóan, ennek az anyagát is mi gyűjtöttük. Sok örömet jelentett az anyaggyűjtés, és a feldolgozás. Bár 1974. júniusában. alakult a brigádunk, az 1976-os év fordulópont. Ekkor újjászerveződtünk és megélénkült a brigádmunka is. Mi nem termelőmunkát végzünk. Látványos felajánlásokat nem tehetünk. így az egyéni vállalások kerültek előtérbe. Brigádunk egyik tagja a szakszervezeti könyvtár vezetője, gyors- és gépírótanfolyamra, marxista—leninista középiskolába, szemináriumra járnak a bri- gádtagok és természetesen a szakmai továbbképzés is követelmény. — A brigádról az a hír járja, jóval többen vannak, mint a hivatalos létszám. — Ez annak köszönhető, hogy ké; esztendeje jó kollektív szellem alakult ki az osztályon, mindannyian érzik a segítés fontosságát. Jó hangulatban, nézeteltérések nélkül végezzük a napi munkát, ásástól sem Megértő család — A brigádtagokat a munkaidő után otthon, család, férj és gyerek várja. Hogyan fogadják, ha néha-néha a brigádmunka miatt esetleg háttérbe szorulnak? — Ha megengedik, erre én válaszolok — mondja Gyetvai- né. — Azt hiszem, a brigádmunka előfeltétele, a rendezett, kiegyensúlyozott magánélet, s nálunk, merem állítani, így van. Megértik a családban, hogy a nagyobb közösségért is tennünk kell. — Nekem különösen nagy segítség — fejtegeti Rétfalviné, —, hogy a vezetői teendők ellátásában az egész brigád közreműködik. Különösen Körösi Edittől, Pálmai Tibornétól, Mácsárné Dolányi Rozáliától kapok sok támogatóst. De nem kell különösebb meggyőzés egy-egy fontosabb feladat előtt Már a vállalásaink elkészítésekor gondolunk a teljesítésre, csak aranyit ígérünk, amennyit elbírunk. G. M. — Táncantológia ’77. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem néptáncegyüttese meghívót kapott a december 18-án megrendezendő idei táncantológia műsorába, amelyen az év legsikeresebb számait láthatja a közönség — most a Madách Színházban. Az együttes a Menyegző című kompozíciójával lép föl. Ahol az öltönyök készülnek Éjjel is zakatol a varrógép Nógrádból jött vidékünkre Kicsi tábla a Mátyás király utcában, rajta a felirat: úri szabó. A komolykodó, régies cégér láttán öreg, hajlott hátú mesterre számítok, ahogy belépek az ajtón. A kellemesen meleg műhelyben azonban fiatal férfi fogad, s nógatnom sem kell sokáig, szívesen beszél szakmájáról. Vincze Jánosnak hívják, s ő a város egyik legismertebb, legkeresettebb szabója — jóllehet nem is gödöllői származású. Nógrád megyéből érkezett, miután 1957-ben oklevelet szerzett, s három év múlva önállósodott, Hét éve költözött Gödöllőre, s azóta a város egyik szolgáltató kisiparosa. — Eleinte nehezen szoktam meg az új környezetet. Ahhoz, hogy munkám legyen, ki kellett alakítanom az üzletkörömet, vagy ahogy mondani szokták, kuncsaftokat kellett gyűi- tenem. Sok volt a zökkenő, de aztán belelendültem. A megrendelők elégedettek voltak munkájával, keze alól szép ruhák kerültek ki, s a javítanivalót sem utasította visz- sza. Akárcsak ma. — Férfiaknak, nőknek egyaránt szívesen dolgozom. A filléres javítások és a többszáz forintos munkák között nem teszek különbséget. Az érkezési sorrendet is igyekszem megtartani, s igazán ritka, hogy egy-egy régi üzletfelemet előbbre veszem a rangsorban. A fogasokon öltönyök, zakók, ruhák sorakoznak, halomban áll a javításra, alakításra váró farmer. — Mikor jut ideje mindet megcsinálni? — Bizony már ott tartunk, hogy a feleségem segítségével is alig győzöm a munkát. Napközben viszonylag csendes a ház, csak a rádió hangjai és a varrógép zakatolása hallatszik. S aztán nem ritka az sem, hogy, miközben a négy gyermekem már alszik, éjjel is odaülök a gép mellé. Hozzátehetjük, a megrendelők nagy örömére, hiszen nagyon várják, hogy minél előbb elkészüljön a megrendelt ruha, a szükséges javítás. Nemegyszer korán reggel érkeznek a kis műhelybe az emberek, hogy átvegyék, az elképzeléseikből és a mester ötleteiből megvalósult csinos és kifogástalan darabokat. M. M.
