Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-02 / 283. szám

1977. DECEMBER 2., PENTEK

3

Tartályban a liszt

A liszt ömlesztett szállításának megoldására nagyszabású anyagmozgatási program megvalósításán dolgozik a gabonaipar. Idén már több üzem alkalmazza a fizikai munkát kiküszöbölő és gazdaságos, új eljárást.

Különleges tartályautók szállítják az alapanyagot a Ferencvárosi Malomból a kenyérgyárakba, ahol elégedettek az egyenletes minőséggel.

Vidéken Is sorra állnak át a malmok

és a kenyérgyárak az ömlesztett szállítmányok átadására, illetve fogadására.

Az új módszer bevezetését költséges beruházás előzi meg. A malmokban a liszt pihentetésére — ami minőségi követelmény — tárolókat építenek és taríályfeltöltő berendezéseket szerelnek fel. A nagyobb malmokban a korszerű szállításhoz

100 millió forintos műszaki fejlesztésre van szükség,

további 30—40 millió forintba kerül egy-egy nagy kenyérgyár fogadóállomásának kialakítása. A zsákos szállítás, ami a kenyérgyárak ellátásánál jelenleg még meghatározó. csak fokozatosan szorul majd vissza. Több száz kisebb sütödében és üzemben, valamint a kisebb malmokban nincs is lehetőség a szállítási-anyagmozgatási program megvalósítására, mert nem kifizetődő a töltő- és fogadóállomások, tárolók felszerelése és a gépkocsik alkalmazása. 1980-ig az országos lisztszükséglet 8—10 százaléka utazik maid futárkocsikban.

A szállítási módszer különben

a liszt minőségét nem befolyásolja.

Sőt, némi javulást érnek el azzal, hogy a liszitet a rendszerhez tartozó tárolókban korszerű körülmények között pihentetik. I

Minden half elkelt

Kertbarátkörök megyei fóruma

Tegnap délután 1 ófára hirdették meg a kertbarátkörök megyei fórumát; a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának előadóterme azonban már háromnegyed egykor megtelt. Az ezután — és még időben — érkező kertbarátköri vezető embereket az irodákból hozott pótszékeken helyezték el.

Negyed kettőkor kezdte meg bevezető előadását dr. Bödecs László . megyei főkertész, aki tömör és szemléletes mérleget készített a Pest megyében folyó kistermelés és kisállattenyésztés idei eredményeiről, tapasztalatairól, felvázolva a jövő év feladatait.

Kitűnő kiegészítő

Bevezetőben megállapította és különösen kihangsúlyozta, hogy kitűnően egészítette. ki a kistermelés a megyében folyó nagyüzemi mezőgazdasági termelést. Utalt arra, hogy a nagyüzemi termelés is lényeges növekedést mutatott, tehát lényegesen több volt az áru. Ennek ellenére azonban a kisfogyasz- tás, tehát a kiskereskedelmi forgalom nem növekedett kiugróan. Ennek egyik okát abban látta, hogy a háztáji. a ház körüli kistermelők és kistenyésztők szükségleteik jelentős részét saját termelésükből fedezték.

Külön kiemelte, hogy az év első felében például a zöldségkistermelés 48 százalékkal volt nagyobb az elmúlt évinél. Ennek, az első hallásra is jelentős statisztikai adatnak a fontosságát és súlyát még növeli, hogy ebben a 48 százalékban jelentős részben

gyei kertbarátoknak majdnem minden problémája felvetődött. Számos kérdés — és felelet! — hangzott el a növényvédelem, a felvásárlás témaköréből. A műtrágyaellátással kapcsolatban több esetben is, „előzetes megegyezés" történt az ÁFÉSZ képviselőjével. Szó esett a szakkönyvek problémáiról, a többi között olyan vonatkozásban is, hogy kevés a közérthetően, de magvasan megírt munka.

Már sötét este volt, mikor szétoszlott a Pest megyei kertbarátkörök fóruma. Távozóban a pomázi kertbarátok korelnöke megállapította:

Sok értekezleten, összejövetelen vettem már részt életemben, de nyugodtan mondhatom, hogy ilyen hasznos és jól sikerült megbeszélésnek még nem voltam részese.

Bóday Pál

A szocialista munkaverseny

győzteseinek kitüntetése

Szovjet elismerések a legeredményesebb csepeli brigádoknak

Magas szovjet kitüntetéseket nyújtottak át csütörtökön a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottságán a jubileumi munkaversenyben élenjáró hét szocialista brigád tagjainak. Az SZKP Központi Bizottsága. a Szovjetunió Miniszter- tanácsa, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa és a Lenini Kamszomol által alapított A szocialista munkaverseny győztesei kitüntetést több mint 80 csepeli dolgozó kapta meg. A kitüntető jelvényeket Ivan Vladicsen- ko, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára tűzte fel a kitüntetettek mellére és ezzel együtt elismerő cWieve’ieket adott át a szerszámgépgyár és a csőgyár Béke, a jármű- és konfekcióipari gépgyár Gagarin, az egyedi gépgyár Április 4., a vasés acélöntödék Ifjúsági, az acélmű Verseny és a fémmű Allende szocialista brigádjai tagjainak.

Az ünnepségen részt vevőket" Karkalik János, a CSM szakszervezeti tanácsának vezető titkára köszöntötte, majd Ivan Vladicsenko méltatta a csepeliek versenykezdeményezését.

Juhász Ottó. a SZOT titkára hangsúlyozta": az egész országban minden ágazat vállalatainál sok kiemelkedő eredményt hozott a jubileumi munkaverseny, lendületének tovább kell folytatódnia.

A kitüntetett szocialista brigádok és tagjaik nevében a jubileumi versenyt kezdeményezett szerszámgépgyár! Béke brigád vezetője, Horváth József köszönte meg a magas elismerést.

A mítosztól az ideológiáig

© A filozófia funkciója

SOROZATUNK eddigi részeiben, a mítoszról és a vallásról szólva, kiemeltük, hogy ezek eszmei és gyakorlati-hétköznapi eszközök egy adott valóság elfogadtatására. Egy uralmi rend igazolására, vele a társadalmi méretű azonosuláskészség kialakítására. Látni fogjuk, hogy ezek a funkciók a polgári filozófiák esetében sokkal áttételesebb formában vannak jelen. Elég arra a tényre utalnunk, hogy például az újkor nagy filozófiái magányos gondolkodók művei (Descartes-től Kantig), akik ráadásul egy kifejezetten arisztokratikus, tehát a hétköznapoktól és a köznyelvtől igencsak eltávolodó formában fejezték ki magukat. De utalhatnánk arra is, hogy a polgári filozófiák majd mindig kimerültek valamilyen szemlélődő jellegben. A valóság magyarázatát kívánták szolgálni, ám — Fichtét idézve —, ha ez a valóság ellentmondott elképzeléseiknek, akkor úgy vélték, hogy ez a valóságra nézve rossz.

Ebben a beállítottságban azonban egy olyan nagymérvű rezignáció van jelen, ami fényt derít a polgári filozófiák egyik közös, ráadásul evilági forrására. Arra, hogy a XVIII. századtól kezdődően majd valamennyien a kapitalizmussal kiterebélyesedő emberi tehetetlenség és kiszolgáltatottság körülményeire, egyszóval: az elidegenedésre próbáltak „elméleti vigaszt” találni. A mítosznak — más lapra tartozó okokból — még „alig” volt dolga az elidegenedéssel, s a vallás pedig maga nem volt egyéb, mint ennek az emberi elidegenedésnek a kifejeződése.

A POLGÁRI

II filozófiák —

jórészt isten nélkül, tehát evilági kiindulásból — megpróbálták a maguk eszközeivel „bemérni” ezt a körülményt, s többnyire arra jutottak, hogy szükségszerűnek és megváltoztathatatlannak állították be az ember evilági tehetetlenségét. Gondoljunk Hegelre, a klasszikus német filozófia legnagyobb alakjára, aki egy szellemi lény, egy „abszolút ész” megnyilvánulásaként írta le a természetet és a társadalmat. Miért? Nagyon is földi okokból. Mert választ keresett az ember történelmi szenvedéseinek és megcsalatá- sainak problémájára. A válasz? Az „abszolút ész” — írta Hegel — kormányozza a világot és befolyásolja az emberek cselekedeteit. Az emberek ennek nincsenek tudatában: nem tudják, hogy egy „fölöttük” működő szellem közkatonái, akiket ez a „szellem” harcba küld, elpusztít és feláldoz, csak azért, hogy eközben ő — a „szellem” — jusson megvalósuláshoz. Az „ész csele” — mondta —. hogy ő maga nem bocsátkozik harcba az evilági porondon, hanem az egyes embereket pusztítja el — saját céljai érdekében. Egy másik példát kiragadva a Hegel utáni filozófia történetéből, említsük meg a napjainkban újra divatos dán Kierkegaard pozícióját. Élesen szembefordult Hegel „dölyfös” és „pöffeszkedő” világszellemével, és az ember evilági önértékűségét, jogait és életlehetőségeit hirdette. Az emberi kiszolgáltatottság és esendőség körülményére éppen az emberi önállóság és egyéniség, az emberi autonómia és öncélúság kiemelésével — és mértéktelen túlhangsúlyozásával — válaszolt.

A polgári filozófiákban jelen van az adott tőkés világ szemlélődő és rezignált tudomásulvétele. Jelen van persze a morális felháborodás és a menekülés igénye is — vagy éppen a passzív belesüly- lyedésé. Utaljunk az elmúlt száz év polgári filozófiatörténetének egyik legkiemelkedőbb időszakára: a német századfordulóra. Milyen filozófiai pozíciókkal találkozunk itt? Olyanokkal, amelyek abszolút értékeket szegeznek szembe a környező világgal — a Jót, a Szépet, az Igazat, csupa nagy betűvel (értékfilozófiák). Találunk olyanokat, amelyek — szószerinti — zárójelbe teszik az ember rutinszerű hétköznapi életét és a technikai- manipulatív feladatokat ellátó tudományt. Hogy végül az ember tudatában — a „tiszta”, „bűntelen” tudatban — leljenek „egyedül bizonyos” fogódzó pontokat És találunk olyanokat, amelyek az ember szűkösségének és semmireva- lóságának örökkönvalóságát hirdetik (egzisztencializmus). Közös vonásuk: valamilyen nagyon elvont válasz és megoldás-kísérlet az emberi élet kapitalizmusbeli elidegenült- ségének és válságának tányéré. Vagy értékeket, humán tulajdonságokat abszolutizáltak, vagy — túlsó végletként — az emberi élet elértéktelenedésének megmásíthatatlan- ságát vallották.

EMELJÜK KI . mégegyszer:

ezek a polgári filozófiák, bár evilági fogantatásúak voltak, passzív-szemlélődő jelleget mutattak, elvont és arisztokratikus nyelvezeten íródtak és a tanítványok-érdeklődők viszonylag szűk körére terjedtek ki. Következik, hogy nem tudták ellátni sem a mítosz, sem a vallás elemzett funkcióit: bár esetenként hozzájárultak az adott uralmi rendszer igenléséhez, köznapi és tömeges méretekben mégsem szolgáltak arra, hogy a társadalomban élő ember általuk fogadja el az adott állapotokat A filozófia mellett, majd helyett eZért megjelennek azok a beállítódás- és eszmerendszerek, amelyek ellátják ezt a funkciót: a tőkés magánerkölcs és a polgári ideológiák. S persze ne felejtsük azt sem, hogy a filozófiák újkori jelentkezése, bizonyos mérvű szembefordulásuk a vallással és vitájuk egymással azt .mutatta, hogy az emberiség kiszabadult a megváltozhatatlan és dogmatikus világképek uralma alól. A világ: vita tárgyává lett, addig soha nem tapasztalt élességgel. A történeti fejlődés útja: a mítosz megkérdőjelezhetetlenségétől a vallás megfellebbezhetetlen- ségéig, ennek kiterebélyesedő önigazolási kényszerűségétől a polgári filozófiák eltérő és rivalizáló magyarázat-kísérleteiig vezet. Ez az út mindenképpen az ember öntudatra ébredésének, szellemi nagy- korúsodásának és önállósulásának feltartóztathatatlan folyamata.

MEGKÜLÖNBÖZTETETT

helyet mondhat magáénak ebben a folyamatban a marxista—leninista filozófia. Nézzünk egy gyors összevetést a polgári filozófiákkal. A marxizmus leszámolt azok passzív és szemlélődő jellegével, és a reális világból kíván kiindulni: a változás és változtatás elmélete kíván lenni. Leszámolt a korábbi filozófiák (jórészt látszólagos) pártatlanságával, és tudatosan egy társadalmi osztályhoz, a proletariátushoz kötötte a maga igazságának megvalósulását. Igazságot és pártosságot egy nevezőre hozva: vállalt egy osztályalapot. A marxizmus leszámolt a filozófiák elkülönült és arisztokratikus jellegével: elvetette a filozófiai tolvajnyelvet, mert a hétköznapi élet emberéhez akar szólni. Ezért is válhatott a marxizmus korunk legelterjedtebb filozófiai áramlatává és legbefolyásosabb eszmei irányzatává. Nem lezárt rendszerekre és passzív társadalmi azonosulás kialakítására törekszik, hanem állandó mozgásban, kritikai és önmegújító készenlétben veszi fel magába az emberi gyakorlat problémáit, éppúgy, mint a tudomány eredményeit. Dialektikát, tudományosságot és történelmiséget kapcsolva össze egy gyakorlat-átalakító elkötelezettséggel.

Papp Zsolt

(Következik: A magánerkölcs és funkciója)

primőr áruk vannak. Ez az igen munka- és energiaigényes zöldségáru javította a piaci választékot és a piaci árak alakulására is hatással volt.

Töretlen kedvvel

A felvásárlással kapcsolatban megállapította, hogy általában a tapasztalatok jók és eltekintve a nem túlságosan nagy számú rendellenességtől, a termelési kedv töretlen maradt. Rámutatott arra, hogy a szabadföldi zöldségfélék termesztése terén is nagy előrelépés tapasztalható: például a kiskertekben megtérmelt szabadföldi uborkából jelentős mennyiség jutott ipari, konzervgyári fel- használásra is.

Szólott arról is, hogy akistermelés feltételei általában, de lassan javulnak a szaporítóanyag- és a vetőmagellátás terén. Problémát jelentett ebben az évben — és nem lesz problémamentes az elkövetkező években sem — a megfelelő mennyiségű és minőségű szőlőoltvány előállítása, illetve beszerzése. Ezen a téren, sajnos, sok év mulasztását kell pótolni. Ami a kisgépellátást illeti, megállapította, hogy az export-, illetve devizanehézségek miatt idén sem volt zavartalan és ugyancsak lesznek problémák az elkövetkező évben is. Megindult a hazai kisgépgyártás; ez azonban még csak néhány év múlva érezteti majd pozitív hatását.

Javítható felvásárlás

Hangsúlyozta, hogy a kistermeléssel kapcsolatos kormányhatározatok és a célszerűen megválasztott gazdasági szabályozók hatására, szemléleti változások következtek be az illetékes irányító és kereskedelmi szervek munkájában. Növelte a termelési kedvet és sok feszültséget oldott fel az új adórendelet is, amelynek szélesebb körű ismerete még további javulást eredményezhet, különösen a zöldségtermelésre kötött szerződések vonatkozásában. Az idén az OTP- és a takarékszövetkezetek 100 millió forintnál többet biztosítottak a kistermelők részére, ami szintén előbbre vitte munkájukat.

Egyik legfontosabb feladatként említette meg dr. Bö- decs László, hogy tovább kell finomítani a jó és átgondolt árpolitikát és javítani kell a felvásárlás személyi és technikai feltételeit.

Hatáskörrel jöttek

A nagy érdeklődéssel hallgatott összefoglaló után megkezdődött a fórum. A tanácskozásra meghívták a megye érintett intézményeit és vállalatait. A Sasad Kertészeti és Mezőgazdasági Tsz, a Hermész ÁFÉSZ, a Pest megyei Zöldért Vállalat, a Fogyasztási Szövetkezetek Pest megyei Szövetsége, a Pest megyei Agroker Vállalat, a Vetőmagtermeltetési és Értékesítő Vállalat, a Pest megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, a Pest megyei Növény- védelmi Állomás, a Dél-Pest megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetsége, a BOV kecskeméti és budapesti gyáregysége képviselői vettek részt a tanácskozáson. Ezeket az intézményeket és vállalatokat olyan vezető dolgozók képviselték, akik a széles körű szakismeret mellett döntési és intézkedési hatáskörrel rendelkeznek. Tehát a fórumon felvetett kérdésekre határozott válaszokat tudtak adni — és ezen túlmenően számos esetben ott a helyszínen oldottak meg hosszabb ideje húzódó problémákat is. Meghívásuk Ifét- vári Sándornak, a fórum vezetőjének, körültekintését dicséri.

A késő esti órákig tartó kérdezés-felelet során a meáll ellenőr a sarkukbán. A munkakedvet, a fegyelmet, a vendég-, illetve a vevőkör bírálja el. Ez a titka annak, hogy néhány üzletnek minden reklám nélkül igen nagy forgalma van, és a közelében levők semmiféle próbálkozással sem tudják tartósan megőrizni a vásárlóközönséget.

Az olyan nagy forgalmú üzletekben, mint a ceglédi ÁFÉSZ-áruház, különös figyelmet kell fordítani a munkafegyelemre. A kötött- és divatáruosztályon például naponta háromszor tartanak 10 —10 perces munkaszünetet, fölváltva a dolgozók. Uzsonnázni, dohányozni egy külön helyiségben lehet. Az eladók nem közlekedhetnek az üzlet bejáratán, csak a személyzeti ajtón keresztül. A rendre, a fegyelemre rendészek ügyelnek. At osztály árukészletéért mind a harmincán felelősek, ha hiányuk lenne, prémiumuk, nyereségük bánná.

A KERESKEDELMI munkafegyelem Pest megyében egy árnyalattal sem rosz- szabb, mint a népgazdaság más ágazatában. Az utóbbi esztendőben pedig észrevehetően javult a munkakörülmények javításának — a szombat-vasárnapi nyitvatartás rendezése, műszakpótlék bevezetése — hatására. Sajnos, létezik egy ellenkező irányban ható tényező is, mégpedig az, hogy a munkaerőgondok miatt sok szakképzetlen dolgozó került a kereskedelembe. A fegyelmet erősíteni, a kiszolgálás kulturáltságát megteremteni köny- nyebb az olyan közösségekben, mint amilyenek a Gödöllő Áruház szocialista brigádjai. Ebben az áruházban a kereskedők versengenek egymással többek között éppen abban, melyik csoportban tanulnak többen, hol szolgálnak ki udvariasabban, kik látják el legfegyelmezetteb- ben feladatukat.

Cz. V.

I „Munkafegyelem az a fegyelem, amely a munka jó elvégzésén, a munkaidő pontos megtartásán és helyes felhasználásán alapszik.” (A Révay-lexi- kanból.)

AZ IPARBAN, ahol a szalagok ritmusa, a gépek műveleteinek üteme diktálja a munkatempót, úgy tűnik, jobban ellenőrizhető a munka- fegyelem, mint a kereskedelemben, ahol Jcülönböző idegállapotú és vérmérsékletű vásárlókat kell udvariasan kiszolgálni, s a tennivalók sorrendjét leginkább a forgalom intenzitása szabja meg. Többnyire maguk a kereskedők döntik el, hogy a raktárban rendezkednek, vagy áruval, töltik föl a kiürült polcokat, esetleg takarítanak. Arról, hogy fegyelmezett, lelkiismeretes munkát végeznek-e, a bolt árulkodik: a tiszta üzletben, ahol a polcok tele vannak áruval, s _ udvarias a kiszolgálás, vevő, eladó egyaránt jól érzi magát.

Más a helyzet, ha hiányzik valami megszokott helyéről. A vásárló az üzletet, elsősorban annak vezetőjét érzi felelősnek a hiányért. Pedig ezernyi más oka is lehet az átmeneti ellátási zavarnak. Az egyik mindenesetre, ha a boltvezető egyáltalán nem, vagy csak keveset rendelt az adott termékből.

PEST MEGYE bolthálózatában közismerten a kicsiny, egy-, két- és háromszemélyes üzletek vannak többségben. Ezeken az elárusítóhelyeken ninís takarítószemélyzet, az eladók takarítanak. Ha nem fordítanak kellő gondot a tisztaságra, megsértik a munkafegyelmet Az áruellátás színvonalát, a tisztaságot és a nyitvatartási időt hivatalból ellenőrzik. És társadalmi ellenőrök hada is ügyel arra, hogy lehetőleg mind ritkábban sértsék meg a fogyasztók érdekeit. A lelkiismeretes kereskedők és vendéglátók, a munkájukat hivatásként szeretők és végzők akkor is becsületesen, körültekintően lát. ják el feladataikat, ha nem

A vásárlók bírálják el

Munkafegyelem a kereskedelemben