Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-10 / 290. szám

Kiváló brigádok Teljesítették válUásukat IV. ÉVFOLYAM, 290. SZÁM 1977. DECEMBER 10., SZOMBAT Alkalmazkodva a sajátosságokhoz Közösen, egységes szemlélettel Jól dolgoznak a közművelődési bizottságok Az ifjúsági vitakörökön a járás valamennyi KlSZ-szer- vezete megemlékezett a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulójáról. A be­szélgetéseket felkészült vita­vezetők irányították, s a KISZ- tagság sok értékes tudnivalóra tett szert a forradalom jelen­tőségéről, a Szovjetunió múlt­járól, és jelenéről. A csepeli dolgozók felhívá­sára a járásban is kibontako­zott a jubileumi munkaver­seny, s ebben az ifjúsági bri­gádok is kitettek magukért. Különösen jó eredményeket értek el a fiatalok az Ikladi Ipari Műszergyárban: mara­déktalanul teljesítették vala­mennyi felajánlásukat. A járás három középiskolá­jának diáksága is bekapcsoló­dott az ünnepi mozgalomba, s Jogos felháborodással ko­pogtattak illetékes és kevés­bé illetékes helyeken a szü­lők az elmúlt napokban, s in­gerülten tették szóvá, hogy az új 7-es számú óvodában nem megfelelő a fűtés, fáz­nak a gyerekek, mitöbb, né- hányan meg is betegedtek. Az óvodában tett látoga­tás alkalmával szomorúan állapíthattuk meg. nemcsak a túlzott aggodalom késztette a szülőket és természetesen az óvoda vezetőit, dolgozóit, hogy fűtési gondjaikból adó­dó tarthatatlan helyzetmeg­oldását sürgessék. Az olaj- tüzelésű központi fűtésrend­szer végén elhelyezkedő fog­lalkoztatókban a radiátoro­kat csak nagy jóindulattal lehetett langyosnak nevez­ni, s az apróságok délutáni pihenőjét gyakran felhang­zó köhögés, tüsszentés zavar­ta meg. A városi tanács művelő­désügyi osztályán kaptuk azt a választ, hogy már az óvo­da átadásakor, a próbafűtés idején adódtak problémák a fűtéssel, később a két égőfej közül csak az egyiket lehe­tett üzemeltetni, ami termé­szetesen nem tudta kellőkép­pen felmelegíteni a rendszer­ben áramló vizet, s a helyisé­geket. Ideiglenes megoldás­ként, egynapi olajmennyi­ség tárolására elégséges tar­tályt szereltek fel, s így mindkét égőfejet tudják üze­meltetni, s ezáltal a nagyobb meleget is biztosítják. Végső megoldást csak egy új szi­vattyúrendszer adna, ezt azon­ban az illetékesek Pest me­gyében mindeddig nem tud­ták beszerezni, mivel hiány­cikk. 1 A MÁV-állomás művelődési termében tartotta félévi tag­gyűlését a gödöllői nyugdíjas vasutasok szakszervezeti alapsizervezete. Sajnos a kez­désre nem melegedett be a terem, s így az érdeklődők nagykabátban ültek a székso­rokban, hogy meg halig ássák az előadásokat és a hozzá­szólásokat. Fiel László elnök üdvözölte a nyugdíjasokat, összegezte az elmúlt fél év munkáját, megemlítve, hogy még min­dig csak a vasutasoknak van önálló nyugdíjascsoportjuk a városban. A csoport tagjai re­mélik, hogy ez az önállóság segít abban is, hogy érdekei­ket jobban képviselhessék, érvényesíthessék. Felszólalt a gyűlésen Vörös József, a vasú tasszakszervezet budapesti területi bizottsága képviselője is. Ismertette, hogy mire használják fel, ho­gyan osztják el a szakszerve­zeti díjakból befolyt pénz­összegeket. Elmondotta, hogy a tagdíjak 80 százalékát a nyugdíjasok segélyezésére fordítják ebből adnak ki­sebb -nagyobb összegeket a rászorulóknak. A területi bi­zottság négyszáz vasutas kö­a saját rendezvényeiken kívül községeik megemlékezésein is részt vettek, az aszódi és a pé- celi gimnázium énekkara és irodalmi színpada többször is fellépett. Az évforduló tiszteletére hir­dette meg a KISZ járási bi­zottsága az ÁFÉSZ-es és ter­melőszövetkezeti ifjúsági bri­gádok vetélkedőjét is. A tizen­két ÁFÉSZ-csapat október 30- án, a hévízigyörki művelődési házban adott számot politikai és szakmai ismereteiről. Közü­lük öten kiérdemelték a ki­váló brigád címet. A termelőszövetkezetek if­júsági brigádjai november vé­gén az Agrártudományi Egye­temen mérték össze erejüket, a vetélkedőn a váci járás fia­taljai is képviseltették magu­kat. Mindenesetre megnyugtató, hogy már nem fáznak a 7-es óvodá kicsinyei, s talán a vég­leges megoldásra sem kell sokat várni, a kérdés mégis kimondva, kimondatlanul ott bújkál a szülőkben, miért kellett idáig fajulni a dolog­nak, miért nem lehetett ha­marabb megtalálni, ha csak ideiglenesen is a megoldást? ________ G. M. Vé gső búcsú Hűli Sándortól Huszonnégy évvel ezelőtt, 1953-ban új titkár került a gödöllői tanácshoz. Hajdú-Bi- harból érkezett, munkás volt, apja is, ő is kubikolt a felsza­badulás előtt. Tanácstitkár, majd később a költségvetési üzem csoportvezetője lett. Ezt a funkciót csak úgy ismerték a gödöllőiek: községgazda. S ő, Hűli Sándor, valóban a község, majd később a város gazdája volt, az utak, utcák, terek, jár­dák felügyelője, mindenki is­merőse, barátja. Gödöllő várossá válása után a Városgazdálkodási Vállalat házkezelőségének csoportveze­tője, majd 1966 és 1970 kö­zött Gödöllő köztisztaságáért felelt. Tulajdonosa volt a Felsza­badulási jubileumi emlék­éremnek, megkapta a Község­fejlesztési Érdemérmeit, a törzsgárdatagságban az arany­jelvényig vitte. Hosszan tartó, súlyos betegség után, haláláról szól a gyászhír. ötvenhat éves volt mindössze. Munkatársai, barátai, s aikik ismerték, ma délután 2 órakor vehetnek tőle végső ’ búcsút Kerepesen. zott legutóbb 132 ezer forintot osztott fel, s a napokban ez­zel a pénzzel kopogtat már a postás a nyugdíjasok ajtaján. A segélyeken kívül jelentős összegeket fordítanak a szo­ciális juttatások más formái­ra is. Vonyarcvashegyen, a Balaton melletti vasutas üdü­lőben — amelynek fenntar­tásához évente 1 millió 350 ezer forinttal járul hozzá a vasutasszakszervezet — az otthonihoz hasonló, kényel­mes, hangulatos, minden igényt kielégítő környezet várja az idősebb embereket is. A csoport tagjainak — akik között nem ritkák a hetvenöt- nyolcvan évesek sem — hoz­zászólásai örömökről és bána­tokról szóltak, tartalmaztak bíráló és dicsérő, köszönő és panaszkodó szavakat egyaránt. Pénz Gyula nyug­díjas mozdonyvezető például elismeréssel szólt arról a nagyszerű bánásmódról, amit a balatonfüredi szívkórházban tapasztalt. Nagy Imre Kistar- csáról sem fukarkodott a di­csérő jelzőkkel a vonyarcvas- hezvi üdülését illetően. Pénz Gyulától hallottuk azt is. hogy a pihenés nan’ait többnyire barkácsolással tölti: A közművelő, a műveltsé­get, kultúrát terjesztő, annak megszerettetésén fáradozó szí­ve szerint minden egyes em­ber alkatának, vágyainak, kép­zettségépek és befogadóképes­ségének megfelelően választa­ná meg módszereit,,ez azonban fizikai képtelenség. Marad a másik út: megkeresni azokat a jellegzetességeket, amelyek nagyobb csoportokra érvénye­sek, A többé-kevésbé hasonló igények kielégítése, ha nem is uniformizált, de nem túl sok­rétű formában sikerrel kecseg­tet. Területileg két nagyobb egy­ségre osztható járásunk: az agglomerációs övezetre és a Galga vidékére. Az egyikre a főváros közelsége, Budapest kulturális és szórakoztató ipa­rának kisugárzása, a másikra a bizonyos mértékig ma is meglévő zártság, a régi, ha­gyományos paraszti , életmód, az ennek talaján sarjadt népi kultúra ápolása jellemző. Tar­kítja a képet a bejárók nagy száma (a lakosság mintegy hetven százaléka nem lakóhe­lyén dolgozik), a más megyék­ből betelepülők nem elhanya­golható hányada. IPARSZERŰEN Termelési szerkezetére a mezőgazdaság nyomja rá bé­lyegét, rohamosan fejlődő gaz­dálkodással: a termelőszövet­kezetek összevonásával, a ter­melési rendszerekbe való be­kapcsolódással mind nagyobb tért hódít az iparszerű tevé­kenység. Mindemellett, éppen a közelmúltban, ismét jellen­dült a háztáji gazdálkodás, el­sősorban a fóliás zöldségter­mesztés és az állattartás. Ez újabb vonással gazdagítja a gödöllői járás arculatát: nö­vekszik a vegyes családok szá­ma.. A keresőképes lakosság tekintélyes része az iparban keresi kenyerét, ám nagyon sok házban találkozhatunk elkészíti azoknak a mozdo­nyoknak a kicsinyített mását, amelyekkel életében dolgo • zott. Módos János a csoport jó munkájáról beszélt. Ö ma­ga nyolcvanéves, s annak ide­jén aiz Északi Főműhelyben tanulta a lakatos mesterséget. A Tanácsköztársaság idején vöröskatona volt, s a felsza­badulás után ment nyugdíjba. A nyugdíjasok szervezetében ő az elnök, immár 10 éve. Kupecz András nyolcvan- nyolc éves, ő 1910 és 1946 kö­zött teljesített szolgálatot a Keleti pályaudvaron, a mű­szaki kocsiszol sálainál volt lámpakezelő. Már 32 éve nyugdíjas, s ma is korát meg­hazudtoló erőben van, rendet tart a ház körül s minden iránt érdeklődik, ami a vilá­gon történik. Nem véletlen tehát, hogy a nyugdíjasok ülésein is mindig ott talál­juk. A gödöllői vasutasok tábo­rában száznegyvenhatan őriz­ték meg nyugállományba vo­nulásuk után is szakszerve­zeti tagságukat. A legutóbbi ülésre a rossz idő ellenére több mint ötvenen jöttek el, olyanok, akik a vasúton dol­goztak a legnehezebb idők­ben is, s még ma is minden szavukban érződik a szeretet, ami harminc-negyven évig ezen a pályán tartotta őket. Javaslataikkal, észrevételeik­kel sok segítséget adnak utódaiknak, a ma vasutasai­nak is. Csiba József földműveléssel foglalkozó csa­ládtaggal is. Voltaképpen a felvázolt gazdasági helyzetkép adja egyik alapvető magyarázatát, nemcsak itt, miért is éppen most vált sürgetően időszerűvé a művelődés, a kulturális szín­vonal emelése. Szükségszerű­ség és lehetőség egybefonódá- sáról van szó. A mind fejlet­tebbé, tehát bonyolultabbá váló ipari és mezőgazdasági termelés képzettebb szakem­bereket igényel. A nagyobb technikai ismeretekkel bíró emberben ugyanakkor, ha nem is automatikusan, kiala­kul a másfajta élet iránti vágy, amihez a fejlettebb termelés révén megteremtődnek az anyagi feltételek. Nem árt ismételni: mindez nem megy magától. A járási párt-végrehajtóbizottság leg­utóbbi részletesebb vizsgálatá­ban arra a következtetésre ju­tott, hogy a családok jövedel­mének érezhető növekedése nem járt együtt a közművelő­dési igények és lehetőségek fokozódásával. Ismerve a kul­túra természetét, ezen nincs mit csodálkozni. MÁS MINŐSÉG Még mielőtt félreértésekre adnánk alkalmat, szögezzük le: az eddig leírtakkal és a következőkkel nem azt akar­juk még csak sugallni sem, hogy néhány éve, nevezetesen az idevágó párthatározat meg­jelenése óta folyik úgyneve­zett közművelődési, tevékeny­ség. Csupán arról van szó, hogy új szakaszba érkeztünk, amely más minőség. Üj, a ko­rábbinál nagyobb és más fel­adat jut ebből politikai, álla­mi és társadalmi szervezetek­nek egyaránt. A pártszervezetekben, a pártmunkában az volt az el­sődleges, hogy egységesen ér­telmezzék a teendőket. A párt-végrehajtóbizottság em­lített összegezésében megálla­píthatta, járásunkban ez si­került. Nem ment magától, ez sem. A káderképzés és a tö­megpropaganda keretében minden választott testületi tag, tisztségviselő, a közműve­lődéssel valamilyen formában kapcsolatban levő pártmunkás elsajátíthatta azokat a tudni­valókat, melyek a párthatáro­zat végrehajtásának előkészí­tésére, szervezésére és ellen­őrzésére nélkülözhetetlenek. Fölhasználtak más alkalma­kat is. Aktívaértekezletet, po­litikai vitaköröket, akadémiá­kat, TIT-előadásokat. Ennek Nyolc úttörőcsapat vett részt a járási sakkbajnokság küz­delmeiben. Az I. korcsoportú fiúk versenyéből Kurucz Jó­zsef, (Galgamácsa) került ki győztesen, második Kovács Lajos Mogyoródról, harmadik Kapufa László Aszódról. A II. korcsoportban, a mogyoródi Kovács Attila diadalmasko­dott, Deák László (Csömör és Szabó János (Isaszeg) előtt. A lányok I. korcsoportjában a csömöri Szilágyi Mónikának jutott az aranyérem, őt Pus­eredménye, hogy a párt, álla­mi és gazdasági vezetők 1 nem tekintik reszortfeladatnak a művelődést, hanem a testületi munka szerves részének, min­dennapos közös kötelességnek. Megállásra érdemes kifejezés a mindennapos is. Jelzi, hogy a műveltséget, a művelődést egyre kevésbé tekintik ünnepi dolognak, fennkölt szertartás­nak, noha az általa nyújtott élmények és örömök természe­tesen nem szokványosak. Erősödött a tanácsok köz- művelődési szerepe is. Koráb­ban két-három évenként be­számoltatták — állandó bizott­sági ülésen — a művelődési ház igazgatóját a népművelési munkáról. Ma testületi ülése­ken, a tanács és a vb is, két­évenként átfogóan, évente pe­dig több alkalommal is érté­kelik egy-egy részterület ered­ményeit, gondjait. Szűnőben a párhuzamossá­gok. Azelőtt a községi, üzemi, társadalmi és tömegszerveze­tek egymástól függetlenül dol­gozták, ma valamennyien egy­séges koncepció alapján. A munkát jól fogják össze a községi közművelődési bizott­ságok. Az irányítás társadal­masítása lehetővé tette, hogy a végrehajtást, szervezést, el­lenőrzést azok végezzék, akik a legjobban ismerik a helyi sajátosságokat. NÉHÁNY TÉNY Befejezésül a legfontosabb­ról és a legnenezebbről kelle­ne szólni: mi történt a fejek­ben? Két tényező nehezíti. Az egyik az idő, a másik a mérhe­tőség. Nagyobb tömegek mű­veltségi színvonalának emel­kedése néhány év leforgása alatt alig követhető nyomon, amihez mércénk se nagyon van. Meg kell elégednünk né­hány ténnyel. Emelkedett a bejárók körében a nyolc álta­lánost végzők száma, többen járnak szakmai tanfolyamra, kialakulóban a járási és né­hány fővárosi művelődési ház­zal a kapcsolat, az általános iskolák majdnem minden köz­ségben bekapcsolódtak a mű­velődési házak programjaiba, jócskán nőtt a kisközösségek száma, új szakkörök, együtte­sek jöttek létre. Valamelyest javultak a tárgyi feltételek, ám itt is jócskán akad még tennivaló. Néhány művelődési ház az elemi követelményeket sem elégíti ki, egy-két község­ben egyáltalán nincs. Az eredményekből a felada­tokra is következtethetünk, amelyeket a párt-végrehajtó­bizottság szintén megszabott. K. P. kás Katalin (Galgamácsa) és Farkas Éva (Mogyoród) követi. A II. korszoportban Kurucz Rózsa Mogyoródról bizonyult a legjobbnak, Kadók Gabriella (Csömör) és Klincsek Zsuzsa (Isaszeg) előtt. A kisdobos fiúk versenyét a csömöri Kovács Zsolt nyerte, második Baksa Gyula lett Gal- gamácsáról. A lányoknál Mé­szöly Beatrix (Galgamácsa) diadalmaskodott, második Frecska Krisztina Csömörről. Szombati jegyzet Bajban Ködös, félhomályos reg­gel, zúzmara hull a lá­bunk elé, a sapkánkra, a kabátunkra. Csúszik az út, az autók lámpáiból tört fény vetődik a szemünkre. Ma nem harap a tél, in­kább csak ízlelget, nyalo­gat bennünket, elaltatja éber figyelmünket. Elfelejtjük, hogy tegnap még öt réteg ruhába bugyo- lálva is a fagy siklott be öltözékünk alá, s elgémbe­redve topogtunk a csikor­gó, jeges hóban, a megvál­tó, ha nem is meleg, de legalább langyos autóbusz­ra, villamosra, vonatra várva. S ha végre, morózusan. arcunkra fagyott, keserű ráncokkal elfoglaltuk ülő­helyünket vagy beálltunk a peron fogódzkodókkal kibélelt négyszögébe, tag­jaink merevségével együtt némileg hangulatunk is fel­engedett. Már nem volt olyan szörnyű a december rideg, kemény zárkózott­sága, már kevésbé türel­metlenül tekingettünk át a párával belehelt ablakok szürke üvegén. Aztán megérkeztünk, már csak egy sebes, kopo­gó igyekezel volt hátra; ki- j nyitottuk a kaput, lenyom­tuk a kilincset, és a meleg, : bizsergő fénnyel eltelt szo­bába, terembe léptünk. Ki­fújtuk a szuszt, s mióta otthonról eljöttünk, először , nem párásodott körülöt- í tünk a levegő. Boldog szu- j szogások közepette hámoz­tuk ki magunkat a meleg­től nedvesedő felöltőből, kényelmesen tekertük le nyakunkról a sálat, s még táskánkhoz sem nyúltunk, hogy elővegyük a tollat, az iratokat, a szerszámokat — s máris újra megdermed­tünk. Most nem a testünk — az agyunk, a szívünk fagyott meg egy pillanatra, munkatársunk kérdésére: „Hallottad? Összeütközött a váci vonat. Teherszerel- vénybe rohant a Veresegy­ház felől érkező hajnali személy, sebesültek is van­nak.’’ Kezünk tétován mata­tott a taska zárján, húm- mógo balsejtelmünkben ar­con idezodien élénk, bará­taink, hozzatanozomk, is­merőseink arcai. Kik ül­hettek az egymásra tor­lódó vagonokoan'! Erdő­ké rtesi kollegánk vajon nem ezzel a vonattal igye­kezett mindennap a mun­kahelyére? Veresegyházi oaraiunknak mindig ked­den nyolcra kelteit Buda­pestre érnie. Mi történt ve­lük s a többiekkel? Délelőtt nem ment a munka, a gondolat újra és újra visszakalandozott a kódjüstös pályaudvar iszo­nyú látványánoz — men­tők, rendőrök, tűzoltók, vasutasok serénykednek a szerencsétlenül járt szerel­vény 'körül, s estig vagy másnap reggelig vajmi ke­veset tudhatunk meg nyugtatásunkra, netán el- kese redésünkre. De ez a mai reggel ke­vésbé kegyetlen. Még a köd sem olyan sűrű, mint máskor, a fények barátsá­gosan melegednek át a pa­rányi hópelyhek kristályos falán. Kesztyű nélkül is szétnyithatjuk a reggeli újságok lapjait: mi történt hát, élnek vagy halnak? Torokszorító izgalmunkban megfeledkeztünk már tél­ről, munkahelyről, az el­múlt nap várakozásáról, szemünk a fényképpel il­lusztrált hírre tapad, s na­gyot lélegezve megnyug­szunk. A baj nem oly nagy. Egyikük a bokáját törte, hármójuk agyrázkódást szenvedett. A többiek már hazamehettek a kórházból. Jobb lett volna, ha semmi sem történik, de most, hogy senkit sem kell elsi­ratnunk, hogy egy-két nap múlva senkit sem kell hiá­nyolnunk, mégis vidámab­ban indulunk útnak. S rázkódás reggeli utazásunk már nemcsak az enyhébb idő miatt tetszik kényelme­sebbnek, barátságosabb­nak. Amikor pedig benyi­tunk az ajtón, köszönés he­lyett mi kérdezünk: „Hal­lottátok? Nincs nagyobb baj!” Gáti Zoltán Ideiglenes megoldás Már nem fáznak az óvodások HIÁNYCIKK AZ ÉGŐFEJ Nyolc csapat részvételével Úttörők járási sakkbajnoksága Sikeresen szerepeltek a galgamácsaiak .. .Jv W Ön álló alapszervezet Nyugdíjasok gondjai, örömei Segély a rászorulóknak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents