Pest Megyi Hírlap, 1977. december (21. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-09 / 289. szám
PtTfff 6£AV£ MS*0 KvJkfsy/M&Ö ERTEKES NYEREMÉNYEK A MONORVIDÉKE ÁFÉSZ KARÁCSONYI VÁSÁRÁN Ha 300 Ft feletti értékben vásárol élelmiszert, könyvet vagy játékot, 300 Ft felett ruházati cikket, 800 Ft felett iparcikket, vagy 1000 Ft felett tüzelőt és építőanyagot, sorsjegyet kap a fogyasztási szövetkezettől. Kisorsolunk egy televíziót, egy RIGA kismotort, magnetofont, lemezjátszót, kerékpárt és különböző értéki vásárlási utalványokat. KARÁCSONYI VÁSÁR Játék, rutin Nagymarosról útnak indul az ajándék A nagy pillanat ebéd után következett. Bár, talán nagy pillanatról beszélni túlzás, legfeljebb a kívülállónak szokatlan a látvány, amikor borotvaéles kését csattogtatva az az anyagba mar a szabászgép... Több órás munka kap értelmet ezzel; az asszonyok reggel óta igazgatják, terítgetik egymásra a csíkos nyugatnémet anyagot, nem lehet tévedés, minden sávnak fednie kell egymást. Amikor már vagy harminc réteget terítettek egymásra, következett a rajzolás a snittek után. Ing lesz belőle, pontosabban női blúz. Az eleje, a háta, majd sorban egymás után az ujjak, a gallér, a kézelők. S amikor mindez kész — felzúg a szabászolló. Mondom, talán csak a kívülállónak izgalmas mindez, de azért egy pillanatra fölnéznek a lányok is: nem csúszik-e meg a kés? Mert akkor oda a reggel óta tartó munka. Nem kell félni. Nieberl Nándorné főszabász kezében engedelmesen követi a rajz egyeneseit, kanyaróit a szabászgép... Gombtól a perzsaszűnyegig Nagymaroson vagyunk, a dunapar- ti hangulatos kisvárosban. Szemben Visegrád hegye dereng a ködben, a folyón még jár a komp. De ezzel, a túlsó parttal keveset törődnek az itteni lányok, asszonyok: hiszen a Dunakörnyéke Ruházati és Háziipari Szövetkezet érdeklődési köre csak a „Dunán innenre” terjed. Nógrád emelkedő dombjai, púpjai adnak otthont bedolgozóiknak. Szorgosak az itt élők. Már a szövetkezetek megalakulásának hajnalán, 1953-ban is jelentkeztek: dolgozni szeretnénk. Azóta sok mindennel foglalkoztak. Előbb Szobon kezdték el a közös munkát: norvég mintás kesztyűket kötöttek, azután átköltöztek ide, Nagymarosra, s elkezdődött a konfekcióvarrás, a kézi festés. Leánykaruhára rajzoltak pigmenttel gyermekfigurákat, mintákat. Később — kevesen emlékeznek már rá — készült gyöngyházgomb is itt. Nagymaroson. Apró kis gépeket ber- regtettek az asszonyok: csiszolták formálták az inggorpbokat. S ki tudja ma már, mi az a nylon-mentés? Szerencsére kevesen, pedig ez is egyfajta megélhetés volt egykor: az elhasznált, rossz harisnyát fölbontani, s újra megkötni. A sokféle kacskaringozó útkeresés még egy sor szakmához vezette el a nagymarosi asszonyokat, lányokat: készítettek perszaszőnyeget, sőt, még a kerékpárpumpák csövének beszövésével is foglalkoztak. Végül kialakult, megszületett a mai profil, létrejöttek azok az ágazatok, amelyek most mór évtizede munkát, tartós megélhetést nyújtanak a szövetkezetieknek. Hulladékból 10,3 millió A játékrészleg a legfontosabb ága a szövetkezeti munkának. Százan dolgoznak ebben az „iparágban”: húszán szabászok, összeállítók, s nyolcvanon bedolgozók. Ez a száz leány és asszony ebben az évben tíz és fél millió forintot teremt elő, s ezt tessék valóban teremtésnek venni, mert a gyárak kidobott hulladékaiból készítik aranyos játékfiguráikat. Az exportképes termék tehát „kilós szemét" formájában érkezik a szövetkezetbe. Fürge kezek válogatnak a hulladékban; ebből kabát lesz, ebből cipőcske, ez pedig — jó lesz szemnek. Zsákokba csomagolják a hasznosnak ítélt filc-, textil-, bőrdarabkákat, s ezekből az apró kis „építőelemekből” kel életre a Mikulás, a nyuszi, a kismacska és társaik, csaknem félszáz figura. Mint mörklin dobozokban a kisvasút - úgy szunnyad a zsákokban a kész játék. „Csak” éppen helyére kell tenni a darabkákat. S ahogyan fogy a hulladék, úgy lesz mind több figura. A bedolgozók áruját Szödligeten gyűjtik össze, itt csomagolják, innen indítják útnak — még külföldre is — a nagymarosi játékokat. Kinőúék a szabászától Az előbb szóltunk a szabászat asz- szonyairól, most szóljunk az egész konfekció ágazatáról. Gyermekruhákat, női felsőruhákat készítenek Vácott és Nagymaroson a szalag mellett dolgozók, illetve a környéken lakó hetven bedolgozó. Kétféle technika ötvöződik ebben az ágazatban: a modern, korszerű gépek munkáját kiegészítik a házilag készült darabok. A kényesebb munkát általában a szalagokon végzik, de fontos szerepet szántak a bedolgozóknak is, akik közül nem egy a szövetkezet által már „kinőtt" félautomata varrógépen dolgozik. Tavaly például több mint 64 ezer gyermekruha készült így, az idei terv több mint 70 ezer. A ruhák jó részét exportálják: az idén négy és fél millió forint értékben küldenek gyermek- és női ruhát a szocialista országokba, fél millió forint értékben pedig tőkés országokba. Az ágazat éves termelési értéke: 9 millió 300 ezer forint. Említettük már: „kinőtték” a varrógépeket. Nő, terjeszkedik, gyarapodik a szövetkezet, lassan már a helyiségek sem elegendők. „Kinőtték" a szabászatot, nagy a szétszórtság, s emiatt drága a szállítás. Ilyen körülmények között már nem képesek minőségi munkát végezni, ezért most komoly beruházásokba kezdtek. Nyolcmillióért bővítik a Csillag utcai épületet: kétszintes üzemet álmodtak ide, a legjobb gépeket vennék meg, s végre, egy helyre költözhetne a raktár, a szabászat és a varroda. Fontos volno ez a beruházás, a tőkés bérmunkát lehetne fokozni általa, javulna a minőség, nem is beszélve arról, hogy megnégyszereződhetne a termelés. Az ügy lassan vándorol a maga útján: a hitelkérelmeket mór beadták, kivitelezőkkel tárgyalnak, Jó lenne jövőre kezdeni ... Térjünk vissza a mába. A szövetkezet még jónéhány ágazatát nem mutattuk be. Feltétlenül szólni kell például az úgynevezett felsőkötött-részlegről is, amely Gödön működik, s évente hat és fél millió forintot „köt össze". Négyen dolgoznak a félautomata gépeken, mellettük egy orsózó, s a húsz bedolgozóval együtt elkészített darabokat tucatnyi összeállító veszi gondjába. Gyermeknadrágok, sapkák, pulóverek készülnek chasmilon, bükié, mohair fonalakból. Lépést tartanak a divat változásával, figyelembe veszik az évszakok rendjét is; vevőik általában harminc-negyven féle cikkből válogathatnak. •• Üzletek, tanműhely Ennyi lenne az ipar. S most szóljunk néhány szót a szolgáltatásról is. Ez az ágazat — alkalmazkodva a szövetkezet fő profiljához — szintén a szabás-varrással kapcsolatos. Vácott, a Széchenyi utcában férfiszabóságuk működik. Tizenkét mester dolgozik itt, akiket nemcsak a „civilek" keresnek fel, hanem a fegyveres testületek tagjai is, lévén, hogy itt egyenruhákat is készítenek. A tucatnyi szabómester évente kétmillió forint értékű munkát végez. Ugyanitt női szabóság is van, amelynek forgalma az utóbbi időben lendült fel. Most már évente félmillió forint termelési értéket hoz létre nyolc szabójuk. Ugyanilyen női méretes szabóság működik még Kis-Vácott, a Dózsa György úton, Szobon a Malinovszkij utcában. A nagymarosi szövetkezet még más okból is „jelen van" Vácott: a Széchenyi utcában dolgozik ugyanis a tanműhely, ahol az utánpótlás: a jövő női és férfi szabói nevelődnek. Ma még csak terv, de esetleg a jövőben idekerülnek a környék összes szabótanulói is . S még mindig Vácott maradva: a Széchenyi utcában a szövetkezet egyik boltja mutatja be „saját termelésű” áruikat. Hasonló bolt Nagymaroson, a Kossuth téren is működik. A saját ruhaféleségek mellett kaphatók itt a Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat és az OKISZ-labor szép modelljei. S hogy szépek, keresettek ezek a darabok azt az üzletek évi kétmillió forintos forgalma bizonyítja. A Nagymarosra település valamikori története lassan ködbe vész. Ki emlékszik mór a huszonhárom évvel ezelőtti dolgokra? S tulajdonképpen jól is van ez így, hiszen emlékei alapján ma már senki sem ismerne rá az egykori Heinzinger-féle házra, ahol kézzel kötöttek az asszonyok, ma már ezeknek az asszonyoknak az örökösei modern szabászgépek, korszerű automaták melől küldik kezük nyomát magukon viselő termékeiket a hazai és külföldi üzletekbe, (x)
