Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-09 / 263. szám
*r..\T 01 few 1977. NOVEMBER 9., SZERDA TV-FIGYELŐ Oktober Ünnepe. Már annak a fölsorolása is hosszú sorokat töltene ki, ha elmondanánk: a tv-ben honos műfajok közül hány és hány idézte a hat évtizeddel ezelőtti Nagy Október eseményeit. Ha pedig még azt is számba vennénk, hogy a témák szerint hogyan alakult a huszadik század legnagyobb eseményének televíziós meg- idézése — bizony még bővebb lenne ez a lista. Szemlézzünk hát inkább! Szóljunk arról, ami ezért vagy azért a nézőbe jobban belevésődhetett ... Naponta két vonat. igaz, nem kapcsolódott közvetlenül az ünnep programjához az a tv-játék, amelyet Maxim Gorkij Unalmukban című novellájából Gaál István írt és rendezett, mégis nagyon odaillő- nék érezhette az előfizető. Hogyne, hiszen szép, tiszta és tragikus híradás volt ez az 1917 előtti Oroszországról, amelyben így — így is — morzsolták le kisszerű életüket az emberek. A végtelenbe szaladó sinek nyomasztó unalma, az összezártság mind na- gyobbakká növő kis kellemetlenségei, na és hát az a titkolt, szégyellt, illetve megváltónak hitt szerelem, amelyből csak a halálba szaladhatott az állomásfőnökék szolgálócská- ja, Arina. Írott szó ritkán kel ilyen átélhető képi életre, mint ez a gorkiji történet! Szinte az olvasmányélmény forróságát adták tovább ezek a hófúvásos, szélviharos kockák. Hogyan ? Miért? Minden bizonnyal azért, mert a filmrevivők itt nemcsak vallották, de gyakorolták is azt a sokat emlegetett művészi alázatot. Ezúttal tényleg a leírt szavak meg- elevenítésére törekedtek, s nem annak — sajnos, máskor oly gyakori — továbbfantá- ziálására. Nagyszerűek voltak a színészek is! A mostanában újrafölfedezett Pásztor Erzsi legkivált, akinek csúnyácska cselédlányfigurája bátran mondhatjuk: remeklés. Elismerés. A vasárnap és hétfőn este közvetített Elismerés című szovjet film már közvetlenül kapcsolódott a hatvan évvel ezelőtt történtekhez, hiszen éppen a fiatal szovjet állam diplomáciai szervezetének megteremtéséről szólt. Erről — de ennél azért sokkalta többről: arról a törekvésről, amellyel a jobbérzésű, felvilágosult értelmiségieket igyekeztek a maguk, eszméinek megnyerni a forradalmárok. Káplánján kétrészes filmje elsősorban azért tetszett, mert azonos művészi erővel jelentkezett benne a politika és az emberség. A Szovjetunió Akadémiai Kis Színházának kitűnő színészei — akik voltaképpen egy színházi előadás nyomán játszották el Szavva Dangulov hasonló című színművét — szinte kézközeibe hozták ama nagy idők nagy alakjait, köztük a Kajurov alakításában oly meggyőzően elevennek tűnő Lenint. „...és lesznek emberek” a győztes forradalom utáni időkről megint egy hazai fogantatásé képsor adott hírt: az a riportfilm, amely Illyés Gyula 1934-ben a Szovjetunióban szerzett élményeit idézte föl, illetőleg mutatta be a költő által megismert országrészek és emberek sorsában bekövetkezett változásokat. Illyés — mint az irodalom- történetből tudjuk — a szovjet írószövetség kongresszusán vett részt írótársával, Nagy Lajossal együtt. Míg ez utóbbi kissé értetlenül szemlélte az e.lső proletárállamban történteket, addig a költőt együttérző vallomásra késztették élményei. ö vetette akkoriban papírra — s ez megintcsak irodalomtörténeti kézikönyvekben olvasható — a legjelentősebb és legjobb alkotást, amely a harmincas években a Szovjetunióról megjelent. Csábító lehetőség volt tehát azt az 1934-es körutat újra megtenni, és a régi napló nyomán újat írni — de ezúttal már kamerával, mikrofonnal a kézben. Mint a vasárnap késő este közvetített riportfilm nézői láthatták: noha ugyanazokról a helységekről esett szó, mégis annyira másról tudósítottak a jó negyven éve rögzített sorok és a nemrégiben forgatott tekercsek. Odessza? ......a ki kötőben egy-két álmos hordár ténfereg...” — írja e fekete-tengeri városról Illyés; a világ legkorszerűbb konténerkikötője — mondta szülővárosáról a fél világot bebarangolt tengerésztiszt. Dnyep- rogesz? Amerikai cégek közreműködésével indították meg a vízierőmű néhány turbináját az oroszországi napló anyag- gyűjtésének 'idején; hazai mérnökök és szerelők munkáját dicséri az a folyóduzzasztó monstrum, amelynek legutolsó traktusát éppen most, november 7-én adták át. És ugyanígy a moszkvai, a le- ningrádi változások is ... Míg a jelképesen szép című Szíves kalauznak ezt az 1977- es tv-változatát néztük, talán csak egy dolgot sajnáltunk: ugyan bizony miért nem ma. gát az egykori naplóírót kérték meg, hogy járja most újra azokat a hajdan bebarangolt helyeket. így ugyanis csak közvetve — Mádi Szabó Gábor hangján megszólaltatva — volt jelen, s nem mint a néző kívánta volna: személyesen. Csepeliek. Feltétlenül az októberi ünnephez kapcsolódott az a riport is, amelyet A Hétben mutattak be Csepelről. A gyáróriásban meghirdetett jubileumi munkaverseny résztvevői szólaltak meg benne, mégpedig arról, hogy miért tudnak úgy s annyit dolgozni az ottaniak. Mitől csapéit a csepeli, legyen az hen- gerdei munkás vagy magasan képzett műszaki vezető? Pontos definíciót ugyan senkitől sem hallottunk e helyhez — munkahelyhez — való legendásan erős kötődésről, ám a hűség okát mégis hitelesen megfogalmazták a töredékes szavak. Aki arrafelé dolgozik, tudja, mit kell tenni! Már az 1978-as tennivalókat is megfogalmaztuk — hallhatta a néző Balogh Mária riportjában, amely ez ünnepi Hétnek egyik valóban ünnepi képsora volt. Földeák JánOS. Nem kell túl sokat magyarázkodni ahhoz, hogy elhitessük: a vasárnap délután megszólaltatott Földeák János költő vallomása is szorosan a Nagy Októberre emlékező, emlékeztető műsorok közé illik. Hogyne, hiszen műveinek java éppen e történelmi témát dolgozza fel, sőt egyik kötete — az 1959- ben kiadott Láttam Lenint című gyűjtemény — egészen pontosan a Szovjetunióban szerzett élményeit rögzíti. Versolvasónak és az irodalmi élet rejtettebb ösvényei iránt is érdeklődő literatúra. barátnak egyaránt rendkívül tanulságos volt ezt a hangosan gondolkodást végighallgatni: számos eddig nem, vagy másként ismert dologról szerezhetett tudomást. Kár, hogy ezt a Dorogi Zsigmond készítette interjút a legkevésbé figyelt ünnepdélutáni órákra sorolták be — így aztán a kelleténél kisebb visszhangot kelthetnek csak a benne elhangzottak. Röpül] pál 3 ! végezetül egy észrevétel a most induló Röpülj páváról! Az első adást — Veszprém és a Heves megyeiek vetélkedőjét — figyelve bizony hiányzott az élő adások pezsgése. Megvalósítani, könnyebb így, konzervmód ezt a sorozatot, de annál kevesebb izgalmat ígér az előzetes rögzítés. Legalábbis azt kell mondanunk a pénteken látottak alapján. Bárha tévesnek bizonyulna a feltevés... Akácz László PEST MEGYE KIALLITOTERMEEBOL Omszk művészete Monoron UHRIG ZSIGMOND KÉPEI A KÉK ISKOLÁBAN Az omszki festők tárlatát novemberben tekinthetik meg az érdeklődők Monoron, a most avatott új kiállítóhelyiségben. Uhrig Zsigmond képei a dunakeszi Kék iskolában láthatók november 11-ig. Dosztojevszkij, Tolsztoj regényeiből, Puskin verseiből, Borodin zenéjéből ismertük meg először Szibériát. Azóta történt egy, s más ott is, nálunk is. Magyar internacionalisták harcoltak Omszk környékén a polgárháborúban, nemes tettüket emlékmű hirdeti —, s azóta Pest megye is tervezi az Omszki parkot Budakalász környékén. Szibéria festői üzenete Az 1975-ös dunakeszi kiállításon mutatkoztak be először az omszki terület képzőművészei hazánkban, azóta műveiket láthattuk Szentendrén, a Csepel Autógyár művelődési házában. Pest megye festői és szobrászai szintén gazdag anyagot küldtek az omszkiaknak. A kölcsönös ajándékozás eredményeként ott is, nálunk is tekintélyes gyűjtemény várja múzeális gondozását. Az omszki festők kollekciója már járja Pest megyét, míg megleli végleges otthonát. Most a monori kiállitótermet avatták e művekkel, azt a pompás tárlat- helyiséget, ahol hamarosan bemutatkozhatnak azok az alkotók,-akik Monorról, Pilisről, Gyömrőről, Vecsésről indultak, s ma már képzőművészetünk jeles művelői. Ami az omszki festők üzenetét illeti: Zseliosztov a szibériai tavasz facsoportjait küldte ajándékba metszetén, Komkina a Bajkál-parti halászkunyhót, Belov az Irtis menti sztyeppékét. Élethű portrék jelzik az életvidám szibirjákok helytállását, mely szinte a nyár színeinek vidámságát lengeti az Ünnepi Omszk zászlóerdejében. Uhrig Zsigmond: Dunakeszi Száll a kakukk — de hová? Kritikát szerettem volna írni a dunakeszi Radnóti Miklós Színpad előadásáról, amelyre vasárnap este került sor a helyi József Attila Művelődési Központban. Mégis kérdéssel kell kezdenem beszámolómat: tulajdonképpen^ mi a Célja az amatőr művészeti mozgalmaknak? A közművelődési párthatározatban ez egyértelműen megfogalmazódott: nem hivatásos művészek nevelése, hanem a szocialista közösségi magatartás formálása, az aktivitás fokozása, a művészeti tevékenység megkedveltetése. Bár az amatőr színjátszást sokfajta és sokrétű kapcsolat fűzi a hivatásos művészethez, de nem azonos vele. Éppen ezért meg kell találnia a maga külön, a hivatásos művészettől eltérő, azzal nem rivalizáló hanem azt kiegészítő. sajátos profilját. Választás és képesség E profil megtalálásában alapvető a mit és hógyan. Az egyik a másikkal szoros kapcsolatban áll. Hiába a jó darabválasztás, ha a színpadra, vitel meghaladja az előadók képességét, felkészültségét; a jó szándék visszájára fordul, a közönség értetlenül nézi a színpadon történteket, nem cseng vissza a fülében az Író igazi mondanivalója; csak az író szavait-mondatait hallják vissza, a gondolatok megele- venítéss elmarad. És természetesen, fordítva is érvényes ez: a jó előadókészség sem pótolhatja a bemutatott darab gondolatiságát, ha az hiányzik abból. Dunakeszin ezúttal az előbbi történt. A félig indián származású Ken Kesey regénye, a Száll a kakukk fészkére, világsikert aratott. A regényből készült film, amelyet nálunk is játszanak, több Oscar-dí- jat nyert. Színpadi változata telt házakat vonz a világ minden jelentős színházában. A darabválasztással tehát nem is lett volna baj. Ám az a dunakeszi néző, aki • nem olvasta a regényt, nem van az amatőr mozgalomban, ezt a Népművészeti Intézet nívódíja is bizonyítja. Az elmarasztalás oka elsősorban az az újra és újra jelentkező helytelen szemlélet, amely ezt az együttest jellemzi. Előbb vállallioznak Olyan produkciókra, amelyekkel még a hivatásos színházakat is megelőzik, mint irodalmi műsorokra, vagy a felkészültségüknek, képességeiknek megfelelő darabok bemutatására. (Csak zárójelben jegyzem meg: a hatvanadik évforduló kapcsán is felkérték őket egy Irodalmi műsor összeállítására, bemutatására, erre azonban nem vállalkoztak.) Ez történt akkor, amikor ők mutatták be először Magyarországon Dürrenmatt: A fizikusok című darabját s ez ismétlődött meg most is, hiszen Ken Kesey művét még a Vígszínház bemutatója előtt tűzték műsorukra. „...tükröt tartson” Kinek használnak ezzel? Az ügynek — a színház és a közönség kapcsolata elmélyítésének — aligha. Maguknak sem, ha abba élik bele magukat, hogy a legnehezebb feladatokat is meg tudják oldani. Nem tudják. Ezt végre tudomásul kellene venniük. A színjátszás — ha a produktum a közönség elé kerül — többé már nem önszórakoztató játék. A színjátszás feladata — s ez alól az amatőr színjátszás sem lehet kivétel —- Shakespeare szavai szerint: „most és eleitől fogva az volt és az marad, hogy tükröt tartson mintegy a természetnek; hogy felmutassa az erénynek önábrázatát, a gúnynak önön képét, és maga az idő, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát." Tükröt tartani az emberek elé pedig csak egyértelműen jól lehet. Prukner Pál Kitűnő munka Kukujcev tájképe és Csermosencev grafikája, mely egyedi eszközökkel sugározza a mai Szibéria értelemmel, közös munkával érlelt emberi harmóniáját. A vendégkönyv bejegyzései szerint a monoriak; szocialista brigádtagok, szakmunkástanulók, gimnazisták egyaránt lelkesen és közmegelégedéssel fogadták az omszki festők és grafikusok tárlatát. Alkotások a hétköznapok élményeiből Dunakeszin a Kék iskolában Szuppán Irén faliszőnyegei után ezúttal Uhrig Zsigmond festményeit mutatják be. Uhrig Zsigmond hosszú ideig vezetett szakkört Dunakeszin. Tehetségének része szorgalma is, az a heves tempó, mellyel rendre megörökítette a Dunakeszi Tabán-1, a gödi kompot, a távolból felderengő Pilis vonulatát. Ez a táj Uhrig emberi és festői otthona, s természetes, hogy ehhez a vidékhez kapcsolódik leginkább motívumkereső lendülete. Festői felkészültsége biztosított, ezért bolgár és holland sorozata is rendkívül tanulságos, éppen meghittsége és pontossága miatt. E képi perfektség eredményeként mindenütt szinte azonnal otthon van, s alakítja festészetté az évszak és a környezet emberi történéseit E bensőséges képriportok felfedezik számunkra az ismert és az ismeretlen nagyvilágot és a hazai tájat a kecskeméti piactól és nógrádi tárnától egészen az amszterdami utcasorig és a bolgár tengerpartig. Mindent Zseliosztov: Tavasz könnyedén, jellemző eszközökkel érzékeltet, fantáziája akkor és úgy születik, ha leírja számunkra belső és külső utazásait. így telik kedve a festészetben, így és ezért szeretjük művészetét. Számára nincsenek szünetek, mert az alvó férfi, a napraforgók, a gödi láp, édesanyja tekintete a látvány élő energiáit szállítja képzeletének. Uhrig Zsigmond a Kék iskolának ajándékozta, azt a dunakeszi részletet, mely 1967- ben készült arról a lapályról, ahol ma emeletes házak állnak. A Kék iskola folyosói megteltek gyermekrajzokkal, melyeket rendre cserélnek. Elismerést érdemel, hogy elkészült sok tanár és gimnazista közös munkájával az iskolamúzeum, mely hamarosan az új épületrészben találhatja rrieg végleges otthonát. Losonci Miklós MOZIMŰSOR NOVEMBER 10-TÖL NOVEMBER 1S-IG CEGLÉD, Szabadság 10—13: Neretvai csata I—II. 10—13, esti előadás: Edith Piai* 14—16, délutáni előadás: Mesék birodalmában 14—16: Napsugár fiúk CEGLÉD, Kamara 10—13: Kincses sziget 14—16: Srácurak GÖDÖLLŐ 10—13: Fehér hajó 14—16: Vértestvérek SZENTENDRE 10— 11: Aladdin és a csodalámpa 12—13: Egy erkölcsös éjszaka 14—16: Fehér hajó VÁC, Madách Imre 10: Sivatagi tizenhármak 11— 13: Csillag a földön I—II. 11— 13, délutáni előadás: Vágtass, lovam! 14—16: Kaland a szigeten ABONY 10—11: Gyémánt akció I—n. 12— 13: Ezt nem tanultuk 14—16: Sherlock Holmes legkedvesebb bátyjának kalandjai BUDAÖRS 10—13: Fedőneve: Lukács 14—18: Pillangó I—II.** 14—16, különelőadás: Robot direktor DUNAHARASZTI 10—13, különelőadás: Peti kalandjai 10—13: Pillangó I—II.** 14—15: Aladdin és a csodalámpa DUNAKESZI, Vörös Csillag 10—11: Ezt nem tanultuk 12—13: Olaszok hihetetlen kalandjai Leningrádban 14—16: Egy erkölcsös éjszaka 16: Ne féljetek a szerelemtől DUNAKESZI, Rákóczi 10—11: Rivális 12—13: Lucky Lady* 14—15: Csillag a földön I—II. DABAS 10: Kortársaink 11: Várunk, fiú! 12— 13: Egyetlenem 14: Etry év kilenc napja 15: Mi, húszévesek ÉRD 10: Blokád I—n. 13— 14: Apám néhány boldog éve 15—17: Gyalog galopp FŐT 10—11: A korona elrablása, avagy újra a bosszúéi* lók 12—13: Kaland a szigeten 14— 15: Robinson Crusoe GYAL 10: Várunk, fiú! 11: Mi, húszévesek 12: Kortársaink 13: Egy év kilenc napja 14—15: Egyetlenem NAGYKÁTA 10: Halló, Itt Iván cár 11: Hét dada 12—13: Csempészek nyomában 14—16: Fedőneve: Lukács PILISVöROSVÁR 10—13: Száll a kakukk fészkére* 12—13, első előadás: Nyughatatlan gombocska 14—15: Kerge dolgok POMAZ 10—11: Riasztólövés 12—13: A farmer felesége 10—13, különelőadás: Bundás Maci kalandjai 14—15: Csárdáskirálynő RÁCKEVE 10—11: Amarcord* 10—11, különelőadás: Több mese egy sorban 12—13: Péntek, a bennszülött 14—15: Akció az elnök ellen SZIGETSZENTMIKLÓS 10—11: Egy erkölcsös éjszaka 12—13: Amarcord* 12—13, délutáni előadás: Több mese egy sorban 14—15: Riasztólövés • Csak 16 éven felülieknek! ** Csak 18 éven felülieknek! látta a filmet, vagy a Vígszínház nagy sikerű előadását, vajmi keveset értett meg az Író mondanivalójából. A látottakból nem érthette meg azt, hogy a reménytelen kiszolgáltatottságban is lázadni kell az embertelenség ellen, mert az áldozat, legyen bármilyen fájdalmas is, nem céltalan. A rang kötelez A Radnóti Miklós Színpad tagjai ezúttal — talán csak a McMurphy-t alakító Kaszás Imrét kivéve — jobbára betanult szöveget mondtak, abba is bele-belebotolva olykor. A Ken Kesey teremtette fi- jurák életrekeltése meghaladta képességeiket. így igazán dráma helyett csak vaskosan sikamlós szöveget hallott visz- íza — az elsősorban fiatalokból álló — közönség a színpadról. Pedig ennek a regénv- nek-drámának nem a szókimondás a legfőbb értéke, sok- sál inkább annak a kérdésnek a megválaszolása: van-e visszatérés az elvesztett emberséghez. S emellett a mai tőkés társadalom sok izgató kérdése' kap éles megfogalmazást. Ezekre a kérdésekre azonban nem kapott választ a néző Dunakeszin, a Radnóti Miklós Színpad előadásában. Amatőr színjátszókról lévén szó. sokan most talán túlságosan szigorúnak ítélik az elmarasztalást. Hiszen — íz amatőr mozgalom létéből fakadóan — nem hivatásos művészek vállalkoztak ezúttal Ken Kesey darabjának bemutatására, hanem olyan fiatalok és kevésbé fiatalok, akik napi munkájuk — tanár és könyvtáros, művész és szobafestő,, szobrászművész és ipari tanuló — mellett kedvtelésből tanulták meg a szerepeket önmaguk és mások izórakozrtatására. Csakhogy: a dunakeszi Radnóti Miklós Színpad nem egy amatőr együttes a sok közül. Rangja
