Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-05 / 261. szám
*'.v* .- *: .• ■ ■■ *• ..».•-« n-:.>-yy.ő>v»-Hvs••::••'. v 'jü&Sf.i'i. y>:,-• vi .>V ■* •-ii:^ •s:'' V‘: A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA ^ IV. ÉVFOLYAM, 261. SZÁM 1977. NOVEMBER 5., SZOMBAT Jelentősen nőtt az export Korszerű próbaterem Eredményes munkáról tanúskodik az Árammérőgyár terv- és munkaügyi főosztályának tájékoztatója, amelyet a termelési tanácskozásokra állítottak össze. Az év kilenc hónapjának termelési mutatói alapján összegezték a gyár kollektívájának tevékenységét. Kilenc hónap alatt 234 ezer egyfázisú, 112 ezer háromfázisú mérőt gyártottak, kapcsolóórából 64 ezer darabot készítettek. A termelési érték az előző év azonos időszakához képest 18,9 százalékkal növekedett, a tőkésexport pedig 32,2 százalékkal nagyobb, mint tavaly, a harmadik negyedév végén. Az árualapot tekintve terveiket 7 százalékkal teljesítették túl, s ez jó alapot ad arra, hogy hajrá nélkül is többet termeljenek az idén, mint amennyit terveztek. Külön örvendetes, hogy a termelés havi üteme is jobb volt a tervezettnél. A gyár a hármnegyed évre eső belső kooperációs kötelezettségeinek »is eleget tett, pedig ezt, s a termelést általában hátráltatta néhány, tőlük független körülmény. A folyamatos munkát nehezítette például, hogy időnként akadozott az anyagellátás, a gödöllőiek nem kaptak elég mágnest, alumínium félkésztermékeket, műanyag présporokat, többször hiányzott a megfelelő mennyiségű és minőségű rugóacél, s a tárcsaanyagok, pedig ezek mindmind elengedhetetlen ' kellékei munkájuknak. Sikeresen folytatták a gyárban a műszaki fejlesztést is, új gépeket állítottak munkába a háromfázisú hitelesítésnél; a tekercsgyártó berendezés, a forgácsolóautomaták, a fröccsöntő géphez érkezett bakelit porszállító és sorjázó, valamint az univerzális-precíziós kisesztergák és az excenterÖszi első a Gagarin tér A November 7. Kupán Tavaly kilenc, az idén már tizenkét csapat versengett Pé- celen, a kispályás labdarúgó bajnokságban. A lelkes szervező munka, a meggyőző agitáció eredményes volt, s a nagyközségben is egyre többen választják a tömegsport e kedvelt fajtáját. Kovács István a kis- és nagypályás foci péceli mindenese, Egyed Miklós, az intéző bizottság elnöke, Kerekes János, a Club 99 játékosa s a többiek, egész évben sokat dolgoztak azért, hogy a játékosok és a nézők ne csalódjanak, s hogy jövőre még többen jöjjenek a focipályák környékére. A bajnokság őszi idénye befejeződött. A Gagarin tériek nagyszerű teljesítményét tükrözi, hogy mindössze egyszer játszottak döntetlenül, 1—1-et, a többi mérkőzésüket megnyerték, gólkülönbségük pedig szenzációs: 41—1! Fölényesen 5 pontnyi előnnyel végeztek az első helyen, őszi második a Club 99, harmadik pedig a Vegyesipar. Az őszi utolsó fordulóban történt: Tsz—Költségvetés 2—4. Változatos mérkőzést vívott a két csapat, a tanácsiak kétgólos győzelme megérdemelt. PVCSV—KIOSZ 1—1. A kisipariak végig támadtak, de helyzeteiket nem tudták kihasználni. Sütőipar—Vasipar 5—2. Az idény végére erősen feljavult a Sütőipar. Vészelik egymaga 4 gólt lőtt. ÁFÉSZ— Medosz 3—2. Az ellentétes félidőkből álló mérkőzésen az ÁFÉSZ-esek megküzdöttek a két pontért az utolsó helyezett Medosz ellen. Club 99—Gagarin tér 0—3. Jó iramú mérkőzésen fektette kétvállra üldözőjét a listavezető csapat. Vegyesipar—Rét 1—1. Nem sok szépet láthattunk az idényzáró mérkőzésen. A bajnokság őszi ménye: 1. Gagarin tér 2. Club 99 3. Vegyesipar 4. Költségvetés 5. Rét 6. KIOSZ 7. ÁFÉSZ 8. Vasipar 9. Sütőipar 10. PVCSV n. tsz 12. Medosz végered11 10 u 6 íi ii íi íi íi íi n íi 11 3 — 11 1 i — 41- 1 21 1 28- 8 1« 2 21-13 1' 3 25-24 13 4 30-20 12 4 18-17 11 4 l«-25 11 5 23-29 10 6 16-2« 8 7 9-19 6 8 12-28 6 8 8-27 4 A péceli kispályások négy csapata utazik Gödöllőre, hogy részt vegyen a November 7. Kupán. Cs. J. prések is a termelékenység növekedését segítik elő. Az új gépeknek s a jobb szervezésnek köszönhető, hogy miközben a gyár jelentős munkaerőhiánnyal küzd — 150 munkást tudnának egyik napról a másikra alkalmazni —, kilenc hónap alatt jelentős normaórát takarítottak meg, s lényegesen csökkent a túlmunka is. A gyári felújítás is jól halad. sikeresen korszerűsítik a próbatermet, a galvánműhelyt és a sajtóiét, s nagy munkát végeztek az erdőkertesi részlegben is. A kollektíva önzetlen összefogása eredményeképpen, társadalmi munkában tovább folytatták az üzemi óvoda és bölcsőde építését is, s ma már valamennyi gyári család gyermekét felvehetik. A termelési eredmények lehetőséget adtak arra is, hogy a dolgozók átlagkeresete 8,1 százalékkal emelkedhessen, hogy a terveiket túlteljesítsék, s eleget tegyenek a nép- gazdasági követelményeknek. Az eddigi munka, a termelési eredmények arra mutatnak, hogy a negyedik negyedévre a kollektíva elé állított feladatokat is maradéktalanul teljesítik, s az év végén is jó eredményeket tartalmazó beszámolót vitathatnak meg a termelési tanácskozásokon. G. Z. Hétfőtől Szovjet filmek fesztiválja November 7-én kezdődik a gödöllői Petőfi Filmszínházban a szovjet filmnek fesztiválja. A filmbarátok a szovjet filmművészet hat alke sával ismerkedhetnek meg az egész hónapot átfogó vetítések során. A filmek nemcsak a nagy történelmi sorsforduló eseményeit, jellemformáló hatását mutatják be, ha.n ■ bepillantást adnak a szovj. emberek 'mai életébe is. November 7-én vetítik a Fiatalok című filmet, amely ben az építőmunkás Alekszc megismerkedik az egyetem' ta Zsenyával, aiki már menyasszony. A véletlen azonban összehozza a fiatalok egymásba szeretnek, s nem törődve a szülők ellenkezésével összeházasodnak. Hamarosan jelentkeznek azonban az első összeütközések, s csak a történet végén derül ki, kibékülnek-e a szerelmesek. Ugyancsak szerelmeket, emberi sorsokat villant fel a Tavasz az Oderán című alkotás. A háború megpróbáltatásaiban egymásra találó Lubencov őrnagy és a fiatal orvosnő szerelmén túl megismerhetjük Csohov kapitányt, aki rádöbben, nem minden német szolgál rá a gyűlöletre; Szereda tábornokot, aki még a frontra lg magával vitte lányát. A súlyos harcok között felvillan a béke nem is távoli reménye. A X. század végére, a hu- cul néptörzs közé vezeti el a nézőt az Elfelejtett ősök árnyai című film. Maricska és Iván szerelmét a két család között dúló ellenségeskedés teszi lehetetlenné. A lány halála után a fiú egy másik asz- szemy oldatán sem tudja bánatát felejteni. Miután felesége megcsalja, elhagyja, Iván számára is egyetlen kiút marad: a halál. A filmet november 9-én mutatják be. Csingiz Ajtmatov nagysikerű regényéből készült a Fehér hajó című film, amelyet november 10, 11, 12 és 13- án tekinthetnek meg az érdeklődők. A kisfiú vágyódása a fehér hajó után egyben a szülei után való vágyódásét jelenti. Szeretné, ha többet törődnének vele, s a felnőttek világának ellentmondásaira is választ keres akkor, amikor betegen nekivág a tónak, hogy megkeresse a fehér hajót, édesapját. Az 1918-as Oroszország drámai életét mutatja be A szerelem rabja című alkotás. Olga Voznyeszenszkaja, a némafilmek ünnepelt sztárja nem sokat ért a körülötte zajló történelmi változásokból. Csak a könnyed, szórakozással teli életet kedveli. Potoc- kij operatőr — dokumentumfilmet készít a fehérek terror- cselekményeiről — döbbenti rá végül is Olgát arra, hogy az igazi dráma a való életben játszódik. A filmet november 24, 25, 26, 27-én vetítik. Mi történik akitor, ha a kosárlabdacsapatot legjobb játékosa hagyja cserben? Ha a helyére nagy nehezen talált több mint két méter magas hegyipásztor is inkább a szerelemmel, s nem a játékkal törődik? S hogyan kap szárnyakat a szerelmes fiatalember, amikor szíve választottja a legjobbkor, döntetlen. állásnál végre megjelenik a stadionban? Ezekre a kérdésekre ad választ a Center az égből című zenés film, amelyet november 28-án és 30-án láthatnak a nézők, A fesztivál ideje alatt a filmszínházban kiállítás iesz A szovjet filmművészet 60 éve címmel. Ipari szövetkezetek Közös kiállítás Kiállítást rendezett a gödöllői ipari szövetkezetek közös szövetkezeti bizottsága a tagok szabad időben készített lakás- díszítő tárgyaiból Gödöllőn, a moziiskola első emeleti kiállítótermében. A kiállítás november 13-ig, naponta 14- től 18 óráig, vasárnap és ünnepnapon délelőtt 10-től délután négyig látogatható. — Elmarad a mezei futóverseny. A mára, november 5-ére tervezett járási-városi mezei futóverseny, technikai okok miatt elmarad. Segítenek a házigondozók Nem feledkeznek el róluk A tizenegy forduló után így fest a góllövők listája: Kiss Z. 16, (Gagarin tér). Mikes F. 14 (Club 99), Minkó J. 12 (Költségvetés), Vészelik T. 10 (Sütőipar). — Csak ne lennék folyton egyedül. Nincs rosszabb a magánynál. — A törékeny asz- szony szájából keserűen hangzanak a szavak. A falakon, asztalokon régen elhalt kedves családtagok képei, rájuk pillantva még szomorúbbak a magány percei. Most értjük csak igazán kísérőimmel — Németh Mihályné és Moór Rozália szociális szervezőkkel —, miért sietett oly boldogan elénk Vendró Gyuláné, a Lovarda utca 25-ben, a csengő szavára. Társaság, látogatók Férje halála óta teljesen egyedül él. Gyermeke nem volt, s az egykori tanítónő számára ma már csak a könyvek, s a néha-néha bekopogtató látogatók jelentik a társaságot. Az évek során egészsége is megromlott, súlyos műtéten esett át, s egyre inkább szüksége volt valakire, aki a házi munkában is segítségére van. A kedves, idős asz- szonynak hamarosan akadt gondozója, aki a legfontosabb teendőket ellátja körülötte: ebédet hoz az öregek napközi otthonából, takarít, port tö- rölget, bevásárol, s a munka közben egy kis felüdítő csevegésre ís jut Idő. — Tudja, nagyon jó, hogy a társadalom nem feledkezett el rólunk, társtalan, magányos öregekről. Csak hálásak lehetünk, enélkül nem Is tudom, mi lenne velünk? Képzelje, a múltkor hoztak nekem egy csomó száraz fát. Nagyon örültem, de azért aggódva számolgattam, vajon mennyibe kerül majd. Nagy volt a boldogságom, amikor kiderülj nem kell érte fizetni, ingyen kaptam én, és a többi rászoruló öreg is, az incsői fatelep dolgozóitól. Azt az alig több mint ezer forint nyugdíjat nehéz beosztani úgy, hogy mindenre elég legyen. Valamikor sokat kézimunkáztam, de már a szemem sem a régi — lelkesedik, panaszkodik mondandójától függően, majd ismét a régi időkről mesél, a fiatalságról, a társaságról, s huncutul hozzáteszi: — Azért most is elmentem ám a bálba! Kérdő tekintetemre szívesen szolgál magyarázattal: — Az öregek napközi otthonában nemrég szüreti bált rendeztek, s engem Is meghívtak. Jólesett a társaság és jó volt felidézni a régen hallott magyar nótákat. Érthetően nehezen búcsúzik tőlünk, s csak akkor enyhül meg, amikor elmondjuk, a közelben lakó idős nőt akarjuk még meglátogatni. Nyugdíj, segély A Török Ignác utca 12-ben, a 90 éves Krémer Emilné jó egészségben és jó kedvvel fogad bennünket. Sokdioptriás szemüvege elárulja, látása az évek, évtizedek során nagyon meggyengült. Németh Mihály- nét, Lilikét is, pedig ő gyakori vendég nála, csak a hangjáról ismeri fel. Krémer Emilné több mint ötven éve él egyedül, második férje halála óta. Kimondani is sok, nemhogy magányosan leélni ennyi esztendőt, -mégis úgy tűnik, csodálatos humorát a nehéz évek sem törték meg. — A nyugdíjamat kiegészíti a vaksegély, de még így is be kell osztani, hogy elég legyen mindenre. Hogy mit csinálok egész nap? Hát, te- szek-veszek a lakásban, szeretem a tisztaságot, csak komolyabb munkákra már nem merek vállalkozni. A gondozóm nagyon rendes, újabban ebédet is főz nekem, hozza minden délben. Össze sem lehet hasonlítani, mennyivel jobb, mint a konzerv. De van egy hátránya — mondja mosolyogva —, elromlik a jó alakom. Krémer Emilnének másik segítője is akadt; a Gyógyáruértékesítő Vállalat egyik brigádja látogatja meg néha- néha, s ilyenkor nem marad el a kedves ajándék sem. — Törődnek velem, nem hagynak magamra, mégis sokszor az az érzésem, engem alaposan itt felejtettek ebben az eleiben! — mondja csak úgy maga elé. Alighogy elbúcsúzunk Krémer Emilnétől, az utcán összetalálkozunk az egyik legújabb házigondozottal, Baráth Imré- nével. Botra támaszkodva áll a kapuban, figyeli az utca gyér forgalmát, így jobban telik az idő. Lilikének kérés nélkül is beszámol azokról az eseményekről, amelyek a legutóbbi találkozásuk óta történtek : — Férjem halála óta megkaptam az első nyugdíjat és a segélyt is. Több mint kétezer forint volt, de azt írták, nyolcszázat kapok. Most azon hogy novemberben már csak gondolkodom, hogyan lehet ebből megélni! A gondozóm nagyon rendes, még sétálni is elkísér, ellát mindennel. Hiába, no, nem vagyok már a régi, az eszem sem forog már úgy. Jöjjenek el egy kis beszélgetésre bármikor! Mégis otthon Az idős gondozottak Lilikéje és Rozikája, alig néhány hónapja végzik ezt a munkát, elmondják azt is, hogy a városban jelenleg harminchat idős embet segítenek a házi szociális gondozás keretében. Ez azt jelenti,, hogy felkutatják azokat, akik igénylik ezt a segítséget, de még nem szorulnak rá a szociális betegotthon nyújtotta gondoskodásra. A közelben mindig akad segítőkész szomszéd, szomszédasszony, aki készségesen, minden ellenszolgáltatás nélkül, vagy jelentéktelen díjazásért elvállalja az idős emberek gondozását. Elvégzett munkájukról havi gondozási lapot vezetnek, de a két szervezőnő is rendszeresen ellenőrzi, eleget tesznek-e a gondozási szerződésben vállalt kötelezettségeiknek. — Szerencsére csak jó tapasztalataink vannak — mondja Németh Mihályné. — Lelkiismeretesen elvégzik az öregek körül adódó teendőket, nem fukarkodnak a jó szóval, az emberséggel sem, és azt hiszem, ez is nagyon lényeges. Az anyagiak hiányát jobban el tudja viselni az ember, mint a magányt, az egyedüllétet. Azért is jó dolog a házi szociális gondozás, mert az idős embereket nem szakítja ki megszokott környezetükből, s amíg nem szorulnak rendszeres orvosi felügyeletre, saját otthonukban élhetnek. Jó elképzelés, hogy ez év januárjától szerves egységet alkot a házi szociális gondozás, az öregek napközi otthona és a szociális betegotthon. Ily módon egyik területen sem okoz gondot a helyettesítés, könnyebben megoldható az idős emberek szakszerű gondozása, ha szükséges. Az utóbbi időben megduplázódott a házi szociális gondozottak száma. Ez egyértelműen a két szervezőnő jó munkáját dicséri. De még biztosan akadnak olyanok, akiket elkerül a társadalom gondoskodása. Ezért a védőnők, vöröskeresztes aktivisták, szocialista brigádok és a lakosok segítségét kérik, hogy akik idős, egyedülálló, segítségre szoruló emberről tudnak, jelentsék akár a szociális otthonban, akár a városi ^tanács szociálpolitikai csoportjánál, nehogy későn érkezzen a segítség! Gáspár Mária Szombati jegyzet Közjó Híreket, panaszokat természetesen nemcsak újságból tudhat meg az ember. A városban, községekben járva-kelve, ismerősökbe botlik, s a kölcsönös üdvözlés után, gyakran elhangzik, a „jó volna erről Írnod" esendőén vagy hangosabban kimondott kívánság. Persze, hogy elmondják egyéni sérelmeiket, gondjaikat, de még azok is, akik magánügyeikkel kezdik, előbb-utóbb a közjóért emelik fel szavukat, legtöbbször úgy vélve, hogy ez vagy az sokkal hamarabb elkészülhetne, rendeződhetne, mint ahogy már-már megszoktuk. Egyik, a szóilanabb fajtából való beszélgetőtársam mind ez ideig nem próbált, úgymond, szócsőnek tekinteni, most azonban ö is kifakadt. Ráadásul: igazságához kétség nem férhet. Sehogy sem tudja megérteni, mi az oka annak, hogy a Kazinczy- lakótelep közvilágításának elkészítése miért húzódik a múlt évtized végétől a mostaninak a második felére? Azt ő is látja, hogy a nyár óta állnak az oszlopok, sőt némelyikre a vezetéket is rákötötték, ám ezeken sokkal később fog fény gyűlni, mint azokon, amelyeket később állítottak fel a város másik részén. Mit lehet erre mondani? Hasonlóan régi a Mosolygó Antal utca 6. számú ház lakóinak panasza. A lakótelep minden épülete normálisan megközelíthető járművel, a 6-os számú alig. Valaki ugyan már hírét vette a lakók korábbi javaslatának, mely szerint egy száz, százhúsz méternyi bekötő út megoldaná a gondokat, s ezért egy, egyetlenegy teherautónyi aszfaltkeveréket már be- dolgoztaiott. Ez ugyan roppant dicséretes cselekedet, de úgy tűnik, akárcsak a közvilágítás dolgában, ebben is hiányzik az eltökéltség a megkezdett munka mielőbbi befejezésére. Az ismerősök által ilyen ügyekben sarokba szorított, egyszemélyes minifórum nem mindig képes meggyőző érvekkel szolgálni. Hiába hivatkozik az ember arra, hogy ennek vagy annak á gondnak a megszüntetésére, lám, már nyilatkozat is elhangzott. Még az sem meggyőző érv, hogy legalább egy pillanatra beláttatjuk: az illetékesek feladatai sem kicsik, s a végrehajtásról csak anyagi fedezet birtokában dönthetnek. Sokszor nem az anyagiak hiányoznak, inkább az a baj, hogy szétforgácsoljuk az erőket. Így a dolgozóknak nincs meg az az örömük, amit az egyszer elkezdett és egyhuzamban befejezett munka élménye ad. A közvélemény mindig megbecsüli a 'jól végzett munkát, de egyáltalán nem lelkesedik, ha valami Lu- ca-széke módján készül. Nekünk pedig éppen a nyilvánosság előtt zajló, nagy munkákban nem sikerül mindig olyat produkálnunk, ami ösztönzőleg hatna valamennyiünkre. Ennek nem mond ellent az, hogy általában teljesítjük város-, megye- és országgyarapító vállalásainkat. De előbbre tarthatnánk, ha szervezettebben, gondosabban, az erőket jobban összehangolva dolgoznánk. Különben úgy járhatunk, mint az a cég, amely félmillió forintos megrendelését olyan vállalatnak adta fel. amelyik évente több milliárdos értéket termel, de ezek a milliárdok akkor éppen nem ilyen kis tételekből jöttek össze. El is felejtette félmilliós vállalását teljesíteni. Az ügy pikantériája. hogy a munkát megrendelő ugyanebbe a cipőbe lépett. A feledékenység pedig — vállalatról lévén szó — nem bánatban vagy hajszálak elszíneződésében mutatkozik meg, hanem költségtöbbletben, nyereségveszteségben. Kaposi Z. Pál
