Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-30 / 281. szám

\ 1977. NOVEMBER 30., SZERDA Jubileumi kiállítás Dr. Szekér Gyula, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési kormányközi bizott­ság XX. ülésszakán részt ve­vő magyar küldöttség veze­tője nyitotta meg kedden dél­előtt a Medicor Műveknek a Moszkvai Politechnikai Mú­zeumban megrendezett jubi­leumi kiállítását. Az orvosi műszereket gyár­tó és termékmennyiségének 70 százalékát exportáló magyar vállalat legújabb termékeit bemutató kiállítás megnyitó­ján jelen volt Konsztantyin Katusev, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnökhelyet­tese, Olimp Csukanov, az SZKP KB osztályvezető-he­lyettese, dr. Bíró József kül­kereskedelmi miniszter és Marjai József, a Magyar Nép­köztársaság moszkvai nagykö­vete is. A jövő évi ellátás, forgal­mazás biztosítására összesen 148 ezer 500 vagon burgonyát, zöldséget, gyümölcsöt köt le termeltetési-felvásárlási szer­ződésekkel nagyüzemeknél, háztáji termelőknél a szövet­kezeti kereskedelem. A Szö- vosz elnöksége keddi ülésén megállapította, hogy o kötési előirányzatokat várhatóan ez év végéig teljesítik a Zöl­dért vállalatok, a Hungarof- ruct és az ÁFÉSZ-ek . egy­aránt. A legnagyobb árumennyi­ségeket most is a Zöldért-ek kötik le; 1978. évi árualapjuk — 106 ezer 210 vagon ter­mék — 95 százalékára (vár­hatóan 26 ezer 800 vagon bur­gonya, 39 ezer 980 vagon zöld­ség és 39 ezer 430 vagon gyü­mölcs termeltetésére) kötnek megállapodást. A kötések ed­digi tapasztalatai azt mutat­ják, hogy tovább növekszik a Kéményseprők minibuszon A SZOCIALISTA BRIGÁDOKRA SZÁMÍTHATNAK Kevés a kéményseprő. A fest megyei vállalatnál is egyre csökken a számuk. Ta­valy még 124 kéményseprő vi­selte gondját a megye csak­nem félmillió kéményének — az idén már csak száztizen- hárman vannak. Tavaly még csak a budai és szentendrei járásban nyomasztottak a lét­számgondok — az idén már a ráckevei járás és a nagy- kátai járás is sok fejfájást okoz a Pest megyei Kémény­seprő-, Cserépkályhaépítő és Gázszerelő Vállalat vezetői­nek. Mindezek ellenére — bár nem babonásak — szerencsés­nek mondják magukat, mert olyan lelkes, odaadó törzs­gárdával rendelkeznek, mint az Április 4. aranykoszorüá és a Béke-barátság ezüstko­szorús szocialista brigádok tagjai — akikre minden szo­rult helyzetben számítani le­het, hogy a gyárak, üzemek és a háztartások kéményei vi­dáman pöfékeljenek, ne le­gyen fennakadás. A kéményseprők időbeni és jó munkájától sok függ. Ki gondolná például: a kémé­nyek, gondos karbantartásán múlik, hogy a pékek jól sült kenyeret készíthessenek. A gyömrői példa jól mutatja -ezt. Régebben sok panasz volt, hogy a nem jól karban­tartott kémények miatt aka­dozik a sütők munkája. A két szocialista brigád azonban szárnya alá vette a pékséget. Kéthetenként megjelennek, ki­tisztítják a kéményt, s így már ez nem akadályozza a munkát. Ez azonban csak egy példa a kéményseprők sokol­dalú munkájáról. Rendelet szerint — egyebek között fel­adatuk, hogy negyedévenként kötelesek minden kéményt megszabadítani a koromtól, négyévenként pedig szaksze­rű füstnyomáspróbás vizsgá­latot kell tartaniuk, a lakos­ság egészsége és életvédelme érdekében. Természetesen a lelkes, odaadó munka nem elegendő, megfelelő feltételek is kelle­nek. A létszámhiány okozta gon­dokat, a vállalat, a munkát könnyítő, segítő korszerű be­rendezések, eszközök vásárlá­sával is segíti. Régebben a kéményseprőknek kerékpáron vagy gyalog kellett télben, fagyban, rekkenő hőségben sok-sok kilométert megten­niük. Bár még nem megol­dott teljesen ez a gond, de már nagy segítség, hogy né­hány * hónapja hétszemélyes minibusz szállítja egy-egy te­rületre a brigádok tagjait. A súlyos szerszámokat is a gép­kocsi viszi. Ez ugyan még nem minden megyei kémény­seprőnek jut osztályrészéül, de a tervekben szerepel, né­hány terepjáró gépkocsi to­vábbi beszerzése is, hogy min. den kirendeltségre jusson egy- egy jármű. Jól segíti a munkát, az NSZK-ból beszerzett kilenc darab, könnyen. szállítható mérőkoffer is. K. Z. termelési kedv, egyes termé­kekből máris nagyobb a kí­nálat az igénynél. Pest me­gyében már a tervezett meny- nyiség 85 százalékára megkö­tötték a szerződéseket. Ezt követően került sor a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa és a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Taná­csa elnökségének együttes ülé­sére, amelyen megvitatták a két szövetkezeti ágazat együtt­működésének továbbfejlesz­téséről szóló előterjesztést, il­letve állásfoglalást. Az állásfoglalás szerint a jövőben még jobban össze­hangolják a két ágazat sok területen érintkező tevékeny­ségeit, s rendszeresen egyez­tetik az ellátás színvonalának javításával, a választék bőví­tésével elsősorban a friss és feldolgozott zöldségek gyü­mölcsfélék, tej és tejtermékek forgalmazásában adódó főbb feladatokat. Kiterjed a megállapodás a lakossági szolgáltatások terv­be vett növelésére, az építő­ipari kapacitások jobb ki­használására; üzemek, üzle­tek házi kivitelezésű felújítá­sára, fenntartására, s a dol­gozók lakásépítésének, a kor­szerű csoportos családiház­építési akciónak előmozdítá­sára, mint ahogy felöleli a közművelődés számos közös feladatát is. A mítosztól az ideológiáig Filozófiai-szociológiai kérdések iránt érdeklődő olva­sóink számára indítunk sorozatot. Egyes cikkei öt olyan szellemi képződményt kívánnak körbejárni, amelyek rendkívüli szerepet játszottak az emberiség történetében. Ezek: a mítosz, a vallás, a filozófia, az erkölcs és az ideológia. A sorrend nem véletlen, hiszen a képződmé­nyeknek történeti egymásutánja többé-kevésbé jól kimu­tatható a történelemben. Ez persze nem jelenti azt, hogy kizárnák egymást, hogy ne léteznének — sőt ne kelet­keznének — esetenként egymással párhuzamosan az egyes történeti korokban. Közös sajátosságuk, hogy valamilyen formában egy-egy adott társadalom elfoga­dottságát, mégpedig eszmei-gyakorlati elfogadottságát próbálták meg elősegíteni. Társadalmi azonosulás-kész­ségek kialakítására és elmélyítésére törekedtek. Ám ide kívánkozik az is, hogy olyan történelmi irányvonalat alkotnak, amelyben fokozatosan felerősödik a társada­lomról és az emberi életről folytatott vita tendenciája. Az azonosulást szolgáló eszmék és elvek fokozatosan elvesztik összetartó erejüket, és széttöredeznek. E vita végállomása a modern kapitalizmus és a szocializmus világméretű konfrontációja, ahol az előző kényszerűen rá van utalva a társadalmi azonosulás minden eszközzel történő fenntartására, míg utóbbi a gyakorlati és eszmei azonosulás társadalmi méretekben vállalt realitásán dolgozik. , O A mítosz és funkciója EGY NÉP vagy népcsalád mondáinak gyűjteménye a mitológia. Isteneknek, aztán félig evilági, legendás hősök­nek történetei szerepelhek benne. Ezek a történetek ma­gyarázatok a természet és a társadalom különféle jelensé­geire, s kiváltképpen az adott nép régmúlt történetére és eredetére. Egyes darabjai a mítoszok. (Mitológiának neve­zik még az e mondákat fel­dolgozó tudományt is. A leg­Felemelkedésük társadalompolitikai ügy A cigánylakosság helyzetéről tárgyaltak a megyei népfrontvezetök Első ízben hívta össze teg­nap a Hazafias Népfront Pest megyei- Bizottsága azokat a népfrontelnököket és -titká­rokat, azokból a községekből, amelyekben több-kevesebb ci­gány él. A tanácskozás célja volt, hogy az egybegyűltek tá­jékoztatást kapjanak a me­gyében élő cigányság helyze­téről, s maguk is mondják el lakóhelyükön szerzett tapasz­talataikat. Ismerjék meg a kötelességeiket Zagyva Imre, a cigányok helyzetével foglalkozó megyei koordinációs bizottság titká­ra beszámolóját vitaindító­nak szánta. Mint elmondta, Magyarországon megközelí­tőleg 400 ezer, Pest megyé­ben több mint húszezer ci­gány él; népességük évi 5 százalékkal nő. Egyharma- duk már beilleszkedett, két­harmaduk egy része elindult a beilleszkedés útján, nagy részüknél azonban ez a fo­lyamat még el sem kezdő­dött. Negyven százalékuk a szociális követelményeknek meg nem felelő telepeken él, többségük távlattalanul, cél­talanul és igénytelenül. A sokat szenvedett, de jobb sorsra érdemes népréteg fel­emelését az is nehezíti, hogy közülük sokan ellenállnak az újnak, az ismeretlennek ak­kor is, ha ez igazi érdekeit szolgálja. Ilyen körülmények között a cigány és nem ci­gány lakosság életmódja kö­zötti különbség egyre na­gyobb. Akik e tendencia el­len küzdenek, többféle esz­közt kell igénybe venniük. A cigányok helyzetének ja­vítása társadalompolitikai ügy. Nem engedhetjük meg. hogy tízmillió között 400 ezer társadalmilag elmaradott em­ber éljen, ez ellenkezne a szo­cialista felfogással. Minél előbb el kell érni. hogy társa­dalmunk hasznos polgáraivá válhassanak, és jogaik mellett a kötelességeiket is megis­merjék. A munkaképes korú cigá­nyoknak a megyében jelen­leg csak 55 százaléka munka­képes. A gyermekkori alul- tánláltság, a rossz lakáskörül­mények az okai annak, hogy szervezetük kevéssé áll ellen a betegségeknek, a rendszeres és nehezebb munkát is nehe­zen bírják, sok köztük a le­százalékolt, életkoruk jóval alacsonyabb, mint a nem ci­gány népességé. Még a szabadabb élet és la­zább munkaformák vonzzák őket. Mivel 70 százalékuk fa­lun él, ezt a jellemzőjüket a helyi tsz-eknek jobban ki kellene használniuk. A megyében 1965 óta 1500 cigánycsalád került jobb la­káskörülmények közé. de még mindig 85 telep van. Az ötö­dik ötéves terv végére ezek­nek a felét fel kell számolni. Üj telepek azonban még min­dig keletkeznek. Mi akadályozza a munkát? Akik tehették, azok már igénybe vették a központi hi­teleket. A telepeken sok a beteg, az öreg, a munka nél­kül élő, akik nem akarják, vagy nem tudják vállalni a kölcsönt, amely ma már amúgy is kevés. A községek némelyike telket sem tud ad­ni az építkezéshez, esetleg' építési vállalkozó sincs, és a nem cigány népesség egy része még mindig ellenérzés­sel fogadja a cigány szomszéd­ságot. A CS-lakás akció so­kat segített eddig a telepek felszámolásában. Életmódjukból következik, hogy műveltségük alacsony szintű: a 30 év felettiek 48, a 20 év alattiak 5 százaléka analfabéta. A hivatalos szer­vek nem mindenütt tesznek eleget ennek felszámolására, s az idős generáció már nem is szülés, nagy a csecsemőhalan­dóság. Gyakori a mozgásszer­vi megbetegedés, a gyomor­baj, s emelkedőben van az al­koholizmus. Az alultápláltság miatt köztük még mindig fel­üti a fejét a tuberkolózis. Félnek az orvostól, a kezelé­sek fájdalmaitól. A bélférges- ség‘ éppen abbart a korban szívja el az erejüket, amikor a legnagyobb szükségük len­ne rá. A telepeken gyakori a tetvesség, rühesség. Állampolgári magatartá­suk is a beilleszkedés ará­nyában változik. A telepeken emelkedőben van a bűnözés, főleg a nők és a gyerekek körében. Sok a veszélyezte­tett kiskorú, egyre többet kell állami gondozásba venni. Hogyan foglalkozzunk ve­lük? Ügy, mint a nem ci­gány, elmaradott emberek­kel. Ne romantikusan, ne túl liberálisan, ne előítéletekkel közeledjünk hozzájuk. Opti­mizmussal és nagy türelem­mel bánjunk velük, ha kell, a törvény szigorával, de igaz­ságosan, megkülönböztetés nélkül. Falun a főfoglalkozás a me­zőgazdaság. A népfrontbi­zottságoknak hatniuk kell a tsz-ek vezetőire: ne zárkóz­zanak el a cigányok alkal­mazásától, a nevelő segítés nekik is feladatuk. Ugyan­így feladata minden szerv­nek, hogy politikailag élőké­alkalmas a művelődésre. A cigánygyerekeknek mintegy hat százaléka végzi csak el az általános iskolát, kevesen jár­nak óvodába. Egészségügyi helyzetük a beilleszkedés ütemében javul, de még mindig sok a kora­szítse a nem cigány lakossá­got a cigányság befogadásá­ra; s o községi koordinációs bizottságokba a cigányokat is be kell vonni. A beilleszke­dés meggyorsítása a vezetők­nek nem hivatalos, hanem erkölcsi kötelessége. Mire számlikainak? A vitában hét község nép­frontelnökei, titkárai ismer­tették a lakóhelyükön élő ci­gányság helyzetét. Erdőker­tes Ráckeve, Pilisvörösvár, Nagykőrös, Örkény, Nagybör­zsöny és Tóalmás népfront­vezetői különféle nézeteknek adtak hangot. Megfigyelhet­tük, hogy azokban a közsé­gekben, ahol a cigánylakosság a beilleszkedésnek már előre­haladottabb fokán áll, a ve­zetők magatartása megér­tőbb, elnézőbb, a további ten­nivalókat illetően egészsége­sebb nézeteket vallanak; míg azokon a helyeken, ahol még telepek vannak, s ahol ennél fogva a bevándorlás is nagy, a vezetők türelmetlenebbek. r- adminisztratív eszközöket részesítenék előnyben; elme­rülni látszanak a gondokban, úgy érzik, nem, vagy alig, il­letve egyáltalán nem halad­nak előre. Zagyva Imre válaszában is­mét a célravezető módszerek­re hívta fel a figyelmet: a velük való emberséges, türel­mes foglalkozás legyen a fő eszköz. A községek képvise­lői feltették a kérdést: mi­lyen segítségre számíthatnak? A válasz szerint az ötödik öt­éves tervben 570 lakás építé­sére, illetve vásárlására van keret, ezt azonban — mint a községekben is tudják — nem képesek felhasználni a telek- és házhiány, valamint a köl­csön kis összege miatt. A gon­dokkal küszködő községek újabb intézkedéseket várnak. H. E. fejlettebb a feldolgozásuk a görög, római, germán és szláv, valamint a közel-keleti és az óindiai mítoszoknak. Az olim- poszi történetek, avagy a Ni- belungok és a Gilgames vilá­ga, vagy akár a Rámájána és Máhábháráta ma már az em­beriség közös szellemi kin­csei.) Érdeklődésünk most nem annyira az egyes mítoszok tartalmára, mint inkább a ko­rai társadalmak életében be­töltött rendeltetésükre vonat­kozik. Azaz: milyen funkciója volt az ókori népek életében a mitikus képzet- és hiede­lemvilágnak? A mítoszok ugyanis nemcsak fantasztikus magyarázatokat tartalmaztak arra nézve, hogy hogyan jött létre a világ, s hogy miért olyan, amilyen. Nem is csak az az érdekességük, hogy szerves, tagolatlan egység­ben fogták fel a természetet és a társadalmat, azaz, hogy elemberiesítették (antropo- morfizálták) a természet ese­ményeit. Hanem, hogy telis­tele voltak az istenek és fél­istenek életéhez fűződő, tan­meseszerű politikai, erkölcsi és esztétikai megnyilatkozá­sokkal is. Innen nézve a mí­toszok — Prométheusz embe­ri helytállásától az élet értel­mét bolyongva kereső Gilga­mesig — elmondó, elbeszélő jellegű példatörténetek, A KÜLÖNÖS azonban ép­pen az, hogy ezek az elbe­szélő jellegű, tanmeseszerű példatörténetek rendkívüli ha­tékonysággal megteremtették a korai közösségek szilárdságát, hogy tetemesen hozzájárultak uralmi rendszereiknek társa­dalmi elfogadtatásához és jó­váhagyatásához. Nos, éppen ez a mítosz funkciója: az adott társada­lommal való problémátlan azonosulás biztosítása. S a hangsúly itt a problémátlan- ságon van. A mítoszt ugyanis csak egyféleképpen lehetett értelmezni: ahogy elhangzott, vagy ahogy le volt írva. (S az újkornak kellett eljönnie ahhoz, hogy a maga eltérő gondjait és világértelmezéseit belevetítse a mítoszokba.) Nos, a lényeg az, hogy a mí­toszban foglaltakkal nem le­hetett vitázni. A korai társa­dalmak és kultúrák emberé­ben egyszerűen fel sem me­rült, hogy a mítosz bármely történését és ennek tanulsá­gait vita, okoskodás tárgyá­vá tegye. Ez az elvitáthatat- lanság: a hagyomány elvitat- hatatlansága. A hagyományé amelyből csak tanulni lehet. A jelenségek sokféleségére és a társadalom politikai-erköl­csi berendezkedésére a mí­tosz egységes, megfellebbez­hetetlen magyarázatokat és igazolásokat szállított. Ne fe- leitsük: ezek a magyaráza­tok nem voltak érvelők, ma- gvarázkodók, hanem egysze­rűen leírók és elbeszélők. Mi­ként a kisgyermek számára a vasorrű bába gonoszsága a vi­lág legtermészetesebb dolga; ami után nem kell külön kér­dezni, amit nem kell külön megindokolni és a vasorrú bába „összefüggéseiből” leve­zetni, aképpen fogadta el és élte át sajátjaként a korai kultúrák embere a mítoszok tantörténeteit. Annál inkább, mert ezek saját hétköznapi életének felnagyított és rend­be szedett kivetítései voltak. AZ A KÖRÜLMÉNY, hogy a mítosz az ókori társadal­makban hozzájárulhatott ezek megszilárdításához, természe. tesen elválaszthatatlan a ter­melésnek és a társadalmi kö­telékeknek korabeli formái­tól. A korai kultúrákban dön­tően a családstruktúrák és a rokonsági rendszer nyújtot­tak alapot a társadalmi élet szervezettségéhez és egyensú­lyához. Az egyes ember a maga személyiségét oly mó­don erősítette meg, hogy fel­tétlenül és szervesen azono­sult egy törzsi-kulturális szö­vetséggel, amelyet ráadásul a természet valamilyen része­ként észlelt. A korai — ál­lam előtti — kultúrákban a megtermelt javak szűkössé­ge folytán nem adódtak elő a meglevő kötelékeket szét­feszítő ellentmondások és fe­szültségek. A közösségek el­lenlábasait egyszerűen kikö­zösítették. Ezeknek a mikro­világoknak (kis közösségek­nek) a felbomlása éppen ak­kor következett be, amikor olyan kultúrákkal találkoz­tak, amelyeket képtelenek voltak saját világuk része­ként, saját törzsi és rokon­sági szervezetükben értelmez­ni és elfogadni. (A korai kul­túrákat majd’ mindig külső behatások bomlasztották fel: vagy hódítások, vagy a ter­mészeti környezet megválto­zása, vagy a saját népszapo­rulatukból adódó problémák megoldatlansága.) A KÜLSŐ BEHATÁSOK pedig nem maradtak nyom nélkül az adott kultúra mi­tikus hiedelemvilágára sem, bár ezek felbomlása sokáig rejtve maradt. A törzsi tár­sadalmakból az államtól szer­vezett társadalmakba való át­menettel kibővül a közös származás értelmezési tarto­mánya, és megjelenik a terü­leti szervezettség összekötő kapcsa. Uralkodó figurák emelkednek ki, akikkel az adott kultúra tagjai konkré­tan azonosulhatnak, s így még valamennyire szerves kapcso­latban maradhatnak, az ősi, eredettel és a hagyománnyal. Ám azzal, hogy a törzsi tra­díció helyébe a nagy ókori birodalmak lépnek, a mitikus világképek szinkretikus (ösz- szetett, egybefoglaló) tartal­mat nyernek: bennük a ha­gyományok és az eredetek sokfélesége és ezek — egy ideig békés, majd békétlen — egymás mellett élése kap te­ret. Ez a megoldás azonban nem bizonyul szilárdnak: a mítosz alapértékei és tantéte­lei — éppen sokféleségük és rivalizálásuk folytán — el­veszítik azt a lehetőséget, hogy egyértelmű és problémátlan eligazodást nyújtsanak az adott kultúra tagjai számára. Az ér­tékek és normák viszonyla­gossá válnak. Megkezdődik a mítosszal való szakítás fo­lyamata: felbukkannak az el. ső próféták, vallásalapítók, fi­lozófusok. Színre lép Konfu- cius, Buddha. Szokrátész és az izraeli próféták. A mítosz szinkretizmusát elutasítva, a tanmesék helyébe a végső okokra és végső mozgatókra — az egy istenre, vagy az egyetemes jó-ra — való visz- szavezetés tudománya, a dog­matika lép. A világértelmezés szakít naiv, meseszerű jelle­gével és megpróbál racio- nalisztikus: ésszerű és érve­lő köntöst felvenni. Papp Zsolt (Következik: A vallás és funkciói.) Előtérben az ellátás Pest megyében a szerződések több mint háromnegyedét már megkötötték

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents