Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-29 / 280. szám

IV. ÉVFOLYAM, 280. SZÁM 1977. NOVEMBER 29., KEDD Nyolc üzlethelyiségben Á vendéglátás jelene és holnapja Kevesebb szeszes ital fogyott Alaposan megváltozott a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat gödöllői hálózata. A városrendezési munkák miatt lebontották a Hársfa bisztrót, helyére épül a művelődési központ. Ennek során örül­nek a városban, annak vi­szont már nem, hogy az ugyanabban az épületben mű­ködött. cukrászüzemet is át kellett telepíteniük, ideigle­nesen a Blaha büfébe, ami ezért szintén bazárta kapuit. Augusztus közepén megszűnt a Pavilon büfé, s az alkot­mány ünnepén avatták fel az alsóparki Ételbárt. Több üdítő szók után már dicsérő véle­ményeket is kapott az üzlet. A vállalat elsőrendű cél­ja, hogy a lakosságot minél jobban ellássa. A fogyasztók, a vendégek sem feledkezhet­nek meg arról, hogy a pult mögött, a konyhában, vagy éppen az asztalok között se- rénykedők a vendéglőkben és bisztrókban: dolgozók. Ejt­sünk tehát szót az ő munka- körülményeikről is. Fluktuáció A nyolc üzemegységben több mint száztízen dolgoznak, s hogy van még tennivaló a I jobb munkahelyi légkör, a megfelelőbb körülmények ki­alakítása terén, vagy éppen a nevelőmunkában, arra mutat a fluktuáció nagy aránya. Ta­valy az első félévben negy­venötén álltak munkába Gö­döllőn, s huszonkilencen lép­tek ki. Az idén megnöveke­dett az utóbbiak száma: mi­közben ötvenhat új dolgozó érkezett, ötvenhármán el­hagyták a vállalat munkahe­lyeit. A szociális ellátottság javításán kívül, a vándor­lást visszaszorítandó: a jövő­ben megkönnyítik a szakmai képzést is. G.Z. A változások után jelenleg nyolc vendéglátóipari egysé­get üzemeltet a vállalat, ame­lyek — az első negyedévben — mintegy huszonhétmillió fo­rint árbevételt értek el, s eb­ből majdnem ötmilliót az éte­lek árusításából, örvendetes, hogy az idén. több üdítő italt szolgáltak ki, mint tavaly. Bár továbbra is a szeszes italok hozzák a nagyobb hasznot, forgalmuk 5,9 százalékos nö­vekedése elmarad nemcsak az üdítőkétől, hanem a teljes forgalom emelésétől is. Ta­lán most, hogy a Hársfa be­zárt, még kevesebb fogy majd? Persze, ebbből az egész város­ra nézve még nem vonhatunk le messzemenő következte­téseket, hiszen szeszes italt nemcsak a Pest megyei Ven­déglátóipari Vállalat üzle­teiben fogyaszthatunk. Aki kevésbé járatos a ven­déglátóipar kulisszái mögött, talán csodálkozik, hogy a kó­lát és a hagymás ' rostélyost is terv szerint termelik a ven­déglőben, vagy a bisztróban. Pedig így van, s ha már el­árultuk, azt is hozzátehetjük, hogy a gödöllőiek teljesítik terveiket. Másként: a lakos­ság teljesíti; eleget fogyaszt. Például abból az előfizeté­ses menüből, amire a Gö­döllő étterem után a Vadász­ban és az Ételbárban is befi­zethet. A Gödöllőben napon­ta 400 adagot szolgálnak ki, a Vadászban ötvenet-hatva- nat. A minőségről már nem lehet ilyen egyértelműen szól­ni, ma még talán többen van­nak az elégedetlenek. Sütemény Vácról Az áttelepített, s keveseb­bet termelő cukrászrészleg kiesését Vácról szállított sü­teményekkel pótolják. Az üz­letek áruellátása viszonylag jó. S vajon miért éppen Gö­döllő lenne kivétel a nagy nyári sörínségben; bizony, a h^bos üdítőből a meleg hó­napokban itt sincs elég. Időn­ként a palackozott borok vá­lasztékával is elégedetlenek a vendégek, lehetőség kínálko­zik viszont arra, hogy növel- _ jék a szeszmentes italok vá­lasztékát. A kiszolgálást javította, hogy italautomatát, új kávés- és v fagylaltgépet valamint egy mélyhűtő kocsit — ebből árulják a jégkrémet az Ár­nyas büfé előtt — állítdttak munkába, de nagyobb fej­lesztésnek csak az Ételbár számít. Igaz viszont, hogy ez új, viszonylag nagy és kor­szerű. Sörtank. sütő-főző blok­kok. italautomata könnyíti 8 munkát. Hogy a gödöllőiek 's főként az Alsóparkban la kők elégedettek legyenek mű- ködösével; egyre többet tesz­nek a válla’at vezetői, és a bár dolgozói. A kezdeti pana­sz MGI-ben megvizsgálták Újdonság a hektárszámláló Egy ma még alig ismert műszerújdonság laboratóriumi vizsgálatát végezték el a Me­zőgazdasági Gépkísérleti Inté­zetben. Az Esztergomi Elektro­nikus Mérőkészülékek Gyára küldte el minősítésre az inté­zetbe az úgynevezett hektár­számláló mintapéldányát. A műszer lényegében azt méri, hogy a traktorvontatású eké­vel, tárcsával, vetőgéppel vagy egyéb munkagéppel mekkora területet művelt meg a trakto­ros. A traktor akkumulátoráról üzemeltetett elektromos hek­társzámláló a munkagép vala­melyik talajkerekéről kap pon­tos információt arról, hogy a kerék hányat fordul. Ez a munkát végző gépcsoport által megtett út hosszáról tájékoz­tatja a műszer központi egy­ségét. A terület méréséhez ter­mészetesen még egy adatra szükség van: a munkaszéles­ségre. A műszeren ez akár az eke, akár a tárcsa tényleges munkaszélessége ismeretében előre beállítható. ­A sokat tudó kis műszer az előzetes vizsgálatokon jól meg­felelt. Az intézet tájékoztató szakvéleménye szerint azonban a mintapéldány olyan munka­gépek területteljesítményének mérését könnyíti meg, amelyen a járókerék fordulata percen­ként legfeljebb hatvan. A mű­szer gyakorlati használhatósá­gát növelheti a gyártó azzal, hogy a sorozatgyártású beren­dezéseket a száz, vagy valami­vel nagyobb fordulatú járóke­rék mozgásának érzékelésére is alkalmassá teszi. F. I. Megyei tanácstag fogadóórája A Gödöllői Háziipari Szövet­kezetben tartja fogadóóráját Bernáth Józsefné, megyei ta­nácstag. Választóit november 30-án, holnap délután egytől három óráig várja. Világos fejjel gondolkodni: az igaz eredményhez szükséges feltétel. Pillanatnyi dühnek, elragadó szenvedélynek, alap­jait nem vizsgált hitnek en­gedni veszélyes. Ám, hogy, hogy nem az előbbit elérnünk vajmi kicsi az esély. S íme, tudva a veszélyeket, újra és újra fennen vélekedünk. Érez­zük: itt is, ott is sántít a gon­dolat lépte; mégis elhesseget­jük a kétely, kisördögét: nem, nem igaz, hogy ismét csorbát szenved az igazság, nem, nem igák, hogy ismét előzetes feltevéseinkhez nyessük a va_ lóság ágát-bogát, hogy aztán kedvünket lelhessük díszfaként viruló tapasztalatunkban. Pe­dig igaz, s legyen bármilyen tisztességes a kívánt tanulság: a gondolatok bokrosában csör­tetve menet közben agyonta­possuk a legszebb cserjéket, köztük még azt is, amiről ha tudtunk volna, inkább őt ke­ressük. Így vagyok most én is. Per­sze, arról is van némi sejtel­mem, hogy az a bizonyos el­fogultság, vagy nevezzük in­kább felgyülemlett tapasztalat­nak, korábbi döntéseink sum- názatának, megszokásunknak’ gyakran mintegy intuíció, megsejtés, ihlet lendít tovább bennünket; segítsége nélkül a mégoly tiszta sor sem érne a végére néha. No. nem mindegy az sem, hogy milyen ez a ta­pasztalat. Okos gondolaton, éles-szemű észrevételeken ne­velkedett-e, avagy mellékvágá­nyon imbolygott, s rosszról rosszra vitt. De ez már saját kockázatunk, s ha az marad, akkor még jó. ★ • Belevágok tehát. Az emelkedett bevezetés prózai kiváltó okot takar. Már akinek prózai. Hiszen ha ezt mondjuk, egyszerűbbre, poro­sabbra, érdektelenebbre gon­dolunk. S vajon kinek prózai ily képpen az, hogy saját szo­bájában dideregve bújik a langyos melegítőhöz, s télika­bátját a nyakán összehúzva langy melegről álmodik. Az álom is prózai talán? S az Alsóparkból egyre többen pa­naszolják: egyszerűen fáznak és bonyolultan dühöngenek. A történet, ha ismerős, nemcsak a kesergőknek az: olvashattunk róla alapos cikket nemrégiben. Kérdezővel, válaszadókkal, ér­vekkel, ígéretekkel, s ami a legfontosabb, nyilvánossággal. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a lakónak, aki a panasz­kodó levelet írta, azóta széle­sebb fűtőtest sugározza a me­leget. Neki, náluk, abban a lakásban, lakótömbben, vagyis a tanácsiban. De ahogy a cikk­ből is megtudhattuk, mások­nak nem jut a szerencse; az ő ügyük bonyolultabb. Igaz, semmiről sem tehetnek: lakást vettek, nem olcsón, fizetik — az OTP-nek —, s annak idején mit sem tudtak róla, hogy a meleg ebbe az összegbe nem Lejára! — gyalogosoknak A biztonságos gyalogos közlekedéshez lejárat! lépcsőt épít a HÉV Erzsébetparki megállójánál a gödöllői Városgazdálko­dási Vállalat Bene István háromszoros aranykoszorús járda- építő szocialista brigádja. Barcza Zsolt felvétele Ady-rendezvényelí Versegen Ady Endre születésének 100. évfordulója alkalmából három jelentős rendezvényt szervez­tek Versegen, a község kul­turális életének irányítói. Kal­már János magyarszakos ta­nár a KISZ-é'seknek és a kö­zépiskolásoknak tartott elő­adást nagy költőnkről. A ren­dezvény érdekessége volt, hogy az előadást követően a hallga­tók mondtak el egy-egy Ady- költeményt. ' Szombaton este a művelődési ház ifjúsági klubjában Szabó Olga, az 1972-es Ki mit tud! versmondó versenyének győzte­se és Nagy László tanár állított öss^e emlékműsort a költő ver­seiből. Vasárnap este bonyo­lították le az Ady tiszteletére szervezett járási versenyt. Ek­kor értékelte Kommárné Ge-~ rőcs Edit a költővel kapcsola­tos illusztrációs pályázatra be­küldött rajzokat is, amelyek legjobbjaiból kiállítás nyílt a művelődési ház nagytermében. A környezet védelmében Tervek a szennyvíz elvezetésére Ahol vizet használnak, ott szennyvíz keletkezik, amit egészségünk védelmében meg­nyugtatóan kell elvezetni. Az életszínvonal emelkedésével városunkban is nő a vízfo­gyasztás, a nyári időszakban eléri fejenként és naponta a 240 litert. Ennek hozzávetőle­gesen 80 százaléka lesz szenny­víz, amit élő vízfolyásba, vagy telken belül a talajba kell el­vezetni. Az előbbit 4—5 ezer, az utóbbit 3—4 ezer köbmé­terre becsülhetjük naponta. A patakba A legtöbb tisztítatlan szenny­víz a Rákos-patakba kerül, amely a szerves anyagok le­bomlása során alaposan szeny- nyeződött. Erre bizonyságul szolgál, hogy a parti sávban már mélyfúrással sem tud­nak nitrátmentes vizet feltár­ni. A patak vízjárása egyéb­ként is szeszélyes, vízhozama alacsony, hígító és öntisztuló képessége nincsen. A város alatti folyás mellett elterülő tórendszer pedig más felhasz­nálás miatt nem alkalmas szennyvíz befogadására. Amíg a városban a lakos­ság 80—85 százaléka kap ve­zetékes vizet, a szennyvíz el­vezetése csupán 25 százalékú, kát érinti, s csaknem kizáró­lag a lakótelepen élőket. A szennyvíz túlnyomó része ma még tisztítatlanul, telken be­lül a jól, rosszul megépített házi szennyvíztárolóba kerül. Ez is szennyezi a talajt, a ta­lajvizet,’ a még védettnek te­kinthető mélyebb vízrétege­ket is. A párolgás pedig ront­ja a levegőt. Súlyos károkat okoz az is, ha a házi szenny­vizet közömbösítés nélkül köz­vetlenül az ásott kútba veze­tik. Közömbösítve A városban mintegy 4 ezer árnyékszék tartalmát közöm­bösítés nélkül terítik széjjel és a mintegy kétezerre tehető derítőből is csak olykor-oly­kor kerül ki a szennyvízszip­pantással. Amíg a lakásban való vízbevezetést a rendele­tek bejelentési kötelezettség­hez kötik, addig a keletkező szennyvíz elvezetését mór többségében a beköttető lel­kiismeretére bízzák. Riasztó példa erre a Dózsa György úton terjengő bűz, mert a ke­leti utcasor házaiból a szenny­vizet közvetlenül a csapadék­víz-csatornákba kötötték be. A fentiekből is látható, hogy sürgető gond a város­ban a szennyvízcsatornák épí­tése. A 60-as évek közepéig a közületek egymástól függet­lenül keresték a csatornázási lehetőségeket. Az Ivóvíz- és Csatornázási Társulat meg­alakulása után sem javult a helyzet, elsősorban a magas költségek miatt. Az egészség- ügyi intézmények letelepíté­se is csak korlátozott teljesí­tőképességű szennyvízcsator­názást eredményezett, s a víz biológiai tisztítás nélkül ke­rült a hálózatba. Egy rendel­kezés megtiltotta a közületek fér bele. A tanácsadók azt"ja- vasolták: képviselőjük a ta­nács, az OTP, s a tervező meg_ bízottjával üljön egy asztal­hoz, meghányni-vetni mit te­hetnek. Aztán pont, s a cikk véget ért. S azóta sem ül le senki senkivel sehová beszél­getni. A levél, s a panaszáradat nem ért véget. Mások is je­lentkeztek: hozzájuk a meleg víz nem ér el a második és az első emeletre, meg a fűtő sem érti a dolgát, hiszen éjszaka hideg vizet keringtet a, veze­tékben, s mert meleg amúgy sincs, még hidegebb lesz. És néha a kazánházban is mást gondolnak: minek mindig fű­teni, unalmas dolog az. S a lakók megint csak fáznak, s megint csak dohognak. S tiltakoznak is. A hivatalos helyen, ahol választ ímmel- ámmal kapnak, s ígéretet még csak-csak, de meleget sehogy. Az előbbi OTP-sek meg ígére­tet sem, így aztán tehetetlenek. S mi a következő lépésük? Akár a legelső szerencsés, nyil­vánosságot keresnek: az új­ságét. ★ Nos, innét kezdve érzem gondolataimat veszélyben Ab­ban az értelemben, ahogy az elején mondtam. De miért tennék most másképp, mint mindenki, s jómagam is eled­dig? Belegázolok a cserjésbe. ★ Tehát a nyilvánosságról van szó. Miért, hogy a panaszolok második, harmadik fóruma máris az újság? Miért, hogy az igazságra találás szabályo­zott útján oly hamar kátyúba ragad a kutatók szekere? S va­jon miért, hogy miközben az ellenkezőjét hallják, mégis ki­szolgáltatottnak, tehetetlennek érzik magukat, s ebből mene­külni is csak néhányan próbál­nak az újság nyilvánosságá­hoz? Miért, hogy érdekeiket képviselni nem éreznék kezük­ben elegendő, s megfelelő esz­közt, és hozzá jó társakat? Mert a panaszkodó nem tud­ja, hogy ki a körzeti tanács­tagja. Nem tudja azt sem, hogy a tanácstagot azért választja, hogy ügyes-bajos' dolgát in­tézni, szószólója is legyen. Nem tudja, hogyha mégsem az, megvonhatja tőle a bizalmát, s visszahívhatja a törvény adta módon. Nem tudja, hogy lakó­gyűlést hívathat össze, társai­val együtt. Nem tudja azt serh, hogy a tanács, annak szervei egyben a sajátjai is, s hogy azokat felelősségre vonhatja, kikérdezheti maga is, a töb­biekkel együtt is. S nem tudja hogyha mindezt el nem ér­heti, saját szerveinek felsőbb- ségéhez apellálhat, s azok is a sajátjai. De vajon miért nem tudja mindezt, vagy ha hallotta már. miért nem hiszi? S ha nem is hiszi, miért nem próbálja ki mégis, csak azért is, legalább egyszer? Miért nem próbáljuk ki egyszer? Gáti Zoltán egyéni törekvéseit és kötelez­te őket a városi műre való csatlakozásra. A rendszer azonban hamar túlterhelő­dött, a tisztítás hatásfoka pe. dig megromlott. Már 1969-ben megtették a lépéseket a szük­séges fejlesztésre, de a ter­vek időközben elavultak, s csak a múlt évben léphetett üzembe a második, kétszintes mechanikai ülepítő. Jelenleg tizenegy kilométeres gyűjtő- csatorna, átemelőtelep és ösz- szesen kétezer köbméteres me­chanikai ülepítő szolgálja a szennyvíz elvezetését, tisztítá­sát. A tisztítás hatásfoka ugyan nem megfelelő, de már az is jelentős, hogy a rendszer a szennyvizet a városból kive­zeti. Biológiai tisztítás A megoldás a korszerű bio­lógiai tisztítással is rendelke­ző tisztítóüzem lenne, ame­lyet a város 1990 után várha­tó szennyvízmennyiségére kell tervezni. A négy darab ötezer köbméter/nap teljesítményű tisztítóberendezés építését a közeljövőben megkezdik. A költségekből a közületek is részt vállaltak. A további te­lepülésrészek csatornázása az építés függvényeként törté­nik majd. A hálózat kiépíté­sét alapvetően befolyásolja a település domborzati fekvése, a máriabesnyői szennyvize­ket a Tisza felé kell elvezet­ni, vagy gépek segítségével átemelni a Rákos-völgyi csa­tornarendszerbe. Sürgeti a munkát, hogy a város lakos­ságának mintegy 70 százaléka él csatornázatlan területen! Szakonyi Dezső Tízéves a szakosztály Az idén ünnepli fennálásá- nak 10. évfordulóját a galga- mácsai TSZ SE sakkszakosz­tálya. December 4-én, vasár­nap ünnepi program kereté­ben emlékeznek a szakosztály eredményeire, 10 esztendős munkájára. Ez alkalomból a megyei II. osztályban szerep­lő csapat vendégszereplésre hívta meg a megyei II. osz­tályú IMI Vasas Iklad sakk­csapatát. A szakosztály alapító tagjait az ünnepségen a sportegye­sület vezetősége emlékplaket­tel, oklevéllel és egyéb jutal­makkal ajándékozza meg a je­les napon. Az ünnepi progra­mot kilenc órakor az Üjtele- pi Forrás büfében bonyolítják le. Téli Kupa, első fordu’ó A galgamácsai SE tömeg­sport-bizottsága összefogás Té­li Kupa néven bajnokságot szervezett különböző sportá­gakban. A hétvégén lebonyo­lított első fordulóban a követe kező eredmények születtek. Sakk: Tsz Agronómia—Össze­fogás SE 3:0, Vácegres község —TAPED SE I. 0:3, TAPED SE II. szabadnapos. Asztalitenisz: összefogás SE —Tsz Agronómia 0:5, TAPED SE I.—Vácegres község 5:0, TAPED SE II., szabadnapos. i i l í JEGYZET Próbáljuk ki egyszer

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents