Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-03 / 259. szám

1977. NOVEMBER 3., CSÜTÖRTÖK xJlmav Szívügy az óvoda Szocialista brigádok, szülők segítettek Sok gondot okoztak a pornó­ét egyes számú óvodában a szénfűtéses kályhák. Nem le­hetett egyenletes hőmérsékle­tet tartani, a napjában több­ször is szükséges, hamuzás, a salakozás állandó munkát adott. — Tarthatatlanná vált az az állapot — mondta Márkus Lászlóné, vezető óvónő. — A nagyközségi tanács vezetőivel megbeszéltük, hogy központi fűtést szerelünk fel. Nagy se­gítséget kaptunk az Írószer- szövetkezettől, a helyi kisipa­rosoktól és a szülőktől. Társadalmi munkában Az írószerszövetkezet két szocialista brigádja: az Irinyi János és a Dózsa György brigád, a tmk dolgozói Tur­csin István vezetésével, Lajos Károly vízvezeték-szerelő kis­iparos szakmai irányításával két hétig dolgoztak társadal­mi munkában, míg a csövek a helyükre kerültek. — Mennyibe került a fű­tés korszerűsítése? — Ezidáig egy fillérbe sem. Ugyanis a munkadíjon kívül az anyagköltség is közadako­zásból jött össze. Az időköz­ben megszűnt MEZÉLSZÖV 18 ezer forintot, az Írószer- szövetkezet Irinyi János bri­gádja 4000 forint készpénzt adott. Lajos Károly kisiparos és a szülők alkatrészeket hoz­tak. A tervek már készek — Milyen anyagi értéket te­remtett ez az összefogás? — Körülbelül 50 ezer fo­rintot. Jelenleg a kazánház építésén fáradozunk. Időköz­ben kiderült, hogy az erede­tileg elképzelt helyre, a pin­cébe, nem lehet beállítani a kazánt, mert fennáll a ve­szély, hogy némely években víz árasztja el a pincét. Az idén is ez történt. Páll Ká­roly, Lánczky István, Nagy Károly kőművesek vállalkoz­tak, hogy felépítik a kazánhá­zat. A nagyközségi tanács­nak csupán az építőanyagok­ról kell gondoskodnia. A nagyközségi tanácson el­mondták, a tervek elkészül­tek s az anyagi fedezet is megvan. A napokban hozzá­láthatnak az építkezéséhez, s Munkaalkalom a tatárszentgyörgyieknek Seprű, láda, húsipari berendezések Exportra is dolgoznak Négyszázan jártak el még három évvel ezelőtt is a 2100 lelket számláló Tatárszent- györgyről, ezért különösen szí­vesen fogadták a lajosmizsei Kefe-, Seprű-, Fa- és Vasipari Szövetkezetnek azt a szándé­kát, hogy telephelyet hoz lét_ re Tatárszentgyörgyön. Az 1974 novemberében létesült részleg ma már csaknem száz hely­beli lakosnak ad munkát, részben szakképzett, részben képzettség nélküli embereknek. Három éve még alig több mint tíz dolgozója volt az ala­kuló tatárszentgyörgyi telep­nek; javító-karbantartó kő­műves munkát végeztek. 1975 januárjában hozták létre a lakatosrészleget, amely kez­detben füstgenerátorokat gyár. tott, most pedig húsipari, vágó­hídi berendezéseket. S mint Kajdácsi Miklós részlegvezető elmondta, négy szállítósza­lagon dolgoznak. A kapuvári vágóhídnak olyan forrázóká­dat készítettek, amely lehető­vé tette, hogy a vágások meny- nyiségét megkétszerezzék. Csehszlovákiai és szíriai ex­portra is dolgoznak. Fodor András főmérnök tá­jékoztatása szerint a faáru­részleg a MEDICOR és a Ganz-MÁVAG megrendelésére gyárt nagyméretű ládákat. Ter­vezik. hogy a jövőben bővítik a faipari üzemet, s egyben nö­velik a gyártás műszaki szín­vonalát is. A tatárszentgyörgyi 4-es szá­mú telep legjelentősebb üzeme a seprűkötő részleg. 1975 ja­nuárjától májusig Lajosmizsén tanulták a szakmát azok, akik most Tatárszentgyörgyön dol­goznak. A részlegben ma még kézzel készítik a seprűket a Ciroktermelő Közös Vállalko­zás által szállított cirokból, de a szövetkezet már tervbe vet­te, hogy Tatárszentgyörgyön is gé­pesítik a munkát. A ma alkalmazott módszer­rel is meglepően nagy mennyi­ségű áru kerül ki a tatárszent- györgyi részlegből. A szövet­kezet által évente gyártott 160 ezer darab, hazai értékesítésre gyártott seprű nagyobb része itt készül. A szövetkezet ezen kívül évente 30—35 ezer, La­josmizsén gyártott seprűt szál­lít Franciaországba, az NSZK- ba, Kuvaitba és az Egyesült Államokba. H. E. Szénsavpatron Jut exportra is Naponta 75 ezer habszifon- patron készül a mihályi szén­savüzemben, a Répcelaki Szén­savtermelő Vállalat üzemében. Ez a mennyiség kielégíti a hazai keresletet, sőt exportra is jut. Ez év végéig 2,7 mil­lió doboz hagyja el a gyárat. Ennek egyharmad részét a szocialista országokba, főként az NDK-ba és Lengyelország­ba exportálják. Az újratölthető rendszerű patronon kívül olyan patro­nokat is töltenek, amelyeket használat után el lehet dob­ni. Ez utóbbiakat a tőkés or­szágokba szállítják. Háztáji gazdaságok, ÁFÉSZ-ek! „TETRA HÁZTÁJI” vegyes hasznú tojóhibrid NAPOSCSIBÉK négyhetes előrendeléssel, folyamatosan megrendelhetők a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinátnál, az alábbi cimeken: Mezőgazdasági Kombinát. Bábolna Központi Gazdasága 2943 Bábolna Mezőgazdasági Kombinát, Bábolna Uraiújfalui Gazdasága 9651 Uraiújfalu Mezőgazdasági Kombinát, Bábolna Putnoki Gazdasága 3630 Putnok így még a télen már egész­séges és modern fűtés lesz az óvodában. Játék és takaró — Községünkben hagyo­mány, hogy az ipari üzemek, szövetkezetek, a kisiparosok támogatják az óvodákat — folytatta Márkus Lászlóné. — Különösen az Irószerszövetke- zettel szoros a kapcsolatunk. Például 5000 forintot adtak, a pénzen játékokat, takarókat vásároltunk. A négyes számú óvoda április negyedikére a Dózsa György szocialista bri­gádtól egy babaházat kapott, amelyet az udvaron fel is ál­lítottak a gyerekek örömére. Ugyancsak ebben az óvodában a nyári festést is társadalmi munkában végezték Leidinger Gyula szobafestő és mázoló vezetésével. K. Gy. M. Szakmunkásjelöltek Halásztelken A halásztelki Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetben kertészeti szakmunkásokat képeznek. A gyümölcs, zöldség és szőlőtermesztési szaknak 126 tanulója van. A hároméves ta­nulmányi idő után Pest megye, illetve a főváros termelőszö­vetkezeteiben helyezkedhetnek el szakmunkásként az itt vég­zett tanulók. Szobtól Lórévig Kompok, motorosok a Dunán Húszéves a Pest megyei Kishajózási Vállalat Révbe ért, mondjuk ha va­laki megpróbáltatások árán jutott el céljához, ha párjára talált a magányos. Ki tudja, milyen régi a h ásón lat, az át­kelőhelyet és a boldogságot kereső ember között. Huszonhárom helyen Révet találná, a hömpölygő Duna egyik oldaláról a másik­ra átkelni valóban nehéz volt azelőtt. Ma Pest megyében Szobtól Lórévig — a főváro­siakat nem is számítva —, 23 helyen van úszó hid a folyón. A motoros hajók, a révészek megküzdenek az elemekkel. Igaz, sokkal könnyebben, mint azelőtt. Ezt bizonyítja az idén alapításának huszadik évfordulóját ünneplő Pest megyei Kishajózási Vállalat története és mai eredményei. A felszabadulás után nehe­zen indult meg a forgalom a Duna két partja között, s amikor Pest megye területén 1957-ben megalakult a PKJV, elöregedett révállomásokat, korszerűtlen hajókat vett át elődjeitől. Százhalombattán, a Lupa-szigeten, Majosházán nem volt révépület, több át­kelőhelyre motoros hajó, vagy ladik sem jutott, a révészek kézzel húzták át a csónako­kat és a kompokat az egyik oldalról a másikra. A korányi javítóüzem felszerelése pe­dig annyira kezdetleges volt, hogy egy falusi kovácsműhely se szívesen cserélt volna vele. Nyugdíjba kerítitek a bárkák Két évvel később, 1959-ben gyors fejlődésnek indult a vállalat. Akkor vásárolták a 60 személyes Nagymaros és Visegrád motorosokat a MA- HART-tól, de ugyanebben az évben saját terveik szerint építették Horányban a Bör­zsöny, a Csikóvár, a Dobogó­kő, a Villám, a Vöröskő, s nem sokkal később a Leány­vár névre keresztelt motoro­sokat. A kilenc új hajó jelen­tős hiányt pótolt, öt átkelő­helyen azonban továbbra is kézi erővel húzták az egyik partról a másikra a csónako­kat, s hat állomáson pedig fatestű motoros szállította az utasokat. A következő évek­ben azonban újabb 11 hajót bocsátottak vízre, így a régi, korszerűtlen bárkák végleg nyugdíjba mehettek. Nagy szükség van a révek korszerűsítésére, hiszen évről évre nagyobb a Dunakanyar és újabban a ráckevei Duna- ág forgalma, az utasok és az átkelésre váró személy- és te­hergépkocsik száma. Mivel a Csepel-szigeten és a Szent­endrei-szigeten fekvő közsé­gek — Pócsmegyer, Kisoroszi. Lórév és Makád — lakóinak többsége is a környékbeli, de a túlparton levő városok üze­meiben keresi a kenyerét, vagy ott jár iskolába, egyre gyakrabban, menetrendszerű pontossággal kell őket szállí­tani a túlpartra. Három és fél millió utas A megnövekedett igényeket szemlélteti, hogy 1958 óta több mint a duplájára, 3 millió 480 ezerre nőtt utasaik száma, a korábbinak háromszorosa, évente 386 ezer darab a jár­műveké. Vác és a Pokol-szi­get között 1968 óta valóságos úszó híd, a vállalati flotta legszebbje, a Toldi önjáró komp képes csak lebonyolíta­ni a forgalmat. A hajópark korszerűsítése mellett az utóbbi években a vállalat sok gondot fordított a révházak gondozására is. Tetszetős állomás épült Szo- bon, Vácott, Dunakeszin és Surányon, de a tájba illő épü­letet kapott a majosházi és a kerekzátonyi átkelőhely is. Korszerűsödött, igazi hajóépí­tő üzemmé fejlődött a horá- nyi telep is. Fejlesztették az energiaellátást, szerelőcsarno­kot, műhelyeket építettek. Termelési értékük 1958-hoz képest 4 és félszeresére emel­kedett. A 350 dolgozót foglalkozta­tó Pest megyei Kishajózási Vállalat újabb fejlesztésekkel igyekszik gyorsabbá, kulturál­tabbá tenni a dunai átkelést. Hatvan személyes motoros hajókat állítanak munkába, a korábbinál nagyobb kompo­kat is kapnak az átkelőhe­lyek. Ercsin, Vácott és Pócs- megyeren bővítik a révészhá­zakat és a várótermeket, ké­nyelmesebbé téve az utazást, könnyebbé az ősá foglalkozást űző révészek munkáját. Cs. A. Új sárgarépafajta a „keszthelyi hengeres” A termelési rendszerek el­terjedése, a feldolgozó ipar és a fogyasztók igényének válto­zása a sárgarépa-fajtaválasz­ték bővítését indokolja. Erre az egyik legalkalmasabb fajta a- „keszthelyi hengeres” sár­garépa, amelybe több éves Stis- parcellás kísérlet, valamint az összehasonlító üzemi próba­termesztések alapján az Orszá­gos Mezőgazdasági Fajtakí­sérleti Intézet államilag elis­mert fajtának nyilvánított és kedvező tulajdonságai miatt nagyüzemi, valamint házi- kerti termesztésre egy­aránt javasol. Az új sárgarépafajtát a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem kertészeti tanszé­kén dr. Kovács János tudo­mányos főmunlkatárs és Vzso- ki Béláné kertésztechnikus nemesítette. A több minit tíz­éves szelekcióval előállított új fajta egyenletes, hengeres alakú, tompa végű, kissé gyű­rűzött felületű. Alkalmas gé­pi szedésre. Színe tetszetős narancsvörös. A „keszthelyi hengeres” a hároméves össze­hasonlító kísérletek eredmé­nyei szerint minden évben többet termett, mint a kontroll parcellák. További előnye, hogy karotin. és szárazanyag­tartalma is nagyobb, mint a többi fajtáé. Az összes sárga­répafajta közül a „keszthelyi hengeres” tárolható a legkisebb vesz­teséggel. Az új fajtából a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem kí­sérleti telepén az idén 2,5 má­zsa elit vetőmagot állítottak elő, ami lehetővé teszi majd a nagyüzemi és házikerti igé­nyek folyamatos kielégítését. Gombó Pál; CUsiitörtöhi Ültél Ebben a koktélban semmit se tessék komolyan venni. Az én, akiről szó van benne, nem a szerző; a tények, amik­ről szó van benne, nem tények, vagy ha azok, egyoldalúak. Ahogyan ebben a műfajban, a szatírában ez szokásos. A fő, hogy kellemesen csípjen a papriká­zott ital. Helyreigazítási per Természetesen a sajtó mindent megírhat, ám úgyanolyan természetesen a törvény védi annak a személyi jogait is, akiről a sajtó ír. Ez így nagyon helyes, így születhetnek meg a jogi eljárások helyreigazításért, indulhatnak perek becsületsértés, rágalom miatt. Akármilyen jói kiegyensúlyozott is azon­ban ez a rendszer, nem oldhat meg minden problémát. Ezt illusztrálom- egy példával. Tételezzük fel, hogy az újságíró valakiről azt írta: „Értelmes, csúnya arca van.” Az illető ezért pert indított — tegyük fel nő volt — nem az „értelmes”, hanem a „csúnya” kitétel miatt. Mármost eljön a tárgyalás ideje, le is zajlik a vizsgálódó szakasz és következik az ítéletho­zatal, melyre a bíróság visszavonul. És ekkor, szerintem, csak így okoskodhat a vezető bíró: — Tény, hogy a zsurnaliszta azt írta a felpe­resről, hogy csúnya. Milyen alapon ítélhetjük el? Rágalmazásért nem, mert az újságíró tény­állítását a felperes megjegyzése igazolta. Tény­leg csúnya. Mi a helyzet a becsületsértéssel? Ha annak minősítjük a dolgot, úgy tűnne fel, mintha csúnya ember nem lehetne becsületes. Maradna továbbá a hitelrontás. De ha azt ál­lapítjuk meg, olyan látszat keletkezne, hogy a felperes a külsejéből hasznot merít. A bíróság tagjai töprengenek, végül egyi­kük felveti: — Mi lenne, ha a lapot helyreigazításra kö­teleznénk, amely szerint a felperes külseje he­lyesen: nem minősíthető! Hibaelhárítás A tévé, mint tudjuk, olyan nagy nagyhata­lom, hogy mindent kibír. Például szidhatjuk, de nézzük, többek között azért, mert ha nem néznénk, nem szidhatnánk. Különben is ma már társadalmi lény elképzelhetetlen anélkül, hogy alapos véleményt ne nyilvánítana a kő­korszaki szakik bölcsődei gondjairól, a tévé­maci esti szokásairól, az ügyeletes nyomozó kabátviseletéről, és esetleg lehet még egy kér­déssel több is. Ismételjük, a tévé mindent kibír, így a mű­szaki hibákat is. Azok pedig hullámzó súly- lyal jelentkeznek, most például afféle hullám­hegy vonul át: egyre több és egyre hosszabb a szünet. A műszaki. Ez a helyzet azonban fel­veti azt a gondolatot: vajon nem lehetne-e ugyanúgy kezelni őket, mint az egyéb, jelzőt- len szüneteket? Vagyis: közben zene. így gondolom: A filmtekercs a végén elvá­lik a következőtől, összeragasztása: három perc kiesés. Addig jöhet Kovács Kati legújabb ‘dala. Nem a végén szakad el. Az öt perc. Ad­dig is: Eltörött a hegedű, nem akar szólalni. A kép és a hang elmasíroznak egymástól, a szó lefutott, a szereplő tátog. A bizonytalan ideig tartó hibaelhárítás idején, kedves nézőink, közvetítjük Beethoven hetedik szimfóniáját. Ha tovább tart, a kilencediket is. Egy vezetőkáder panasza Azok az idők, amikor az igazgató, főleg igaz­gatott, elmúltak. Manapság a vállalati közhan­gulatra kell vigyázni mindenekelőtt, mert nem mindegy, hogy ki, mit, hol, mikor vél, gondol, mond el — no meg az sem, hogy jókedvűen dolgozik, vagy rosszkedvűen duzzog. Különö­sen a hivatali káderekre kell ügyelni, hiszen ha rossznak érzik a légkört, semmit sem lehet végrehajtani, mert olyan intézkedés nincs amire nézve egy jól képzett hivatalnok ki ne áshatna valamiféle rendeletet, utasítást, ami­be beleütközik. Ezért hát naponta járom az irodákat és ba­rátkozom. Nem azért mondom, de a szakszer­vezeti elnök kevesebbet tud a dolgozók ma­gánügyeiről, mint én. Ámde az emberi kap­csolatok vonatkozásában jelentős különbségek vannak férfiak és nők között. A férfiak logi­kusan előadják gondjaikat, amelyeket általá­ban fizetésrendezéssel, vagy prémiummal or­vosolni lehet. Ámde a nőknek lelkűk van. Tegnap például láttam egy harminc év körü­li szőke előadónőt, kezeibe támasztott arcán keserű fájdalom. — Min szomorkodik, kartársnő? Mire ő bosszúsan leintett: — Van is kedvem nekem szomorkodni! 1

Next

/
Thumbnails
Contents