Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-23 / 275. szám

1977. NOVEMBER 23., SZERDA msm V x^unap Heti jogi tanácsok • A külföldön munkát vál­lalók járandóságairól és tár­sadalombiztosításáról. A minap azzal keresett fel bennünket az egyik ismert vállalat munkaügyi vezető­je, hogy foglalkozzunk a tar­tós^ külföldi szolgálatot telje­sítő dolgozók munkajogi kér­déseivel, illetve járandóságai­val, valamint azoknak a jogi helyzetével, akik engedéllyel külföldön munkát vállalnak. Elmondta a munkaügyi veze­tő, hogy dolgozójuk két évvel ezelőtt külföldön, szocialista országban munkát vállalt. Te­hát nem a vállalat küldte ki, csupán a felügyeleti szervük engedélyére volt szükség az illető külföldi munkavállalá­sához. Őket a felügyeleti szerv erről értesítette, a dolgozó pedig kérte munkaviszonyá­nak oly módon való meg­szüntetését, hogy a külföldi munka után, ismét a válla­latnál dolgozhasson. Munka­könyvébe áthelyezés bejegy­zést írtak, majd most, hogy a dolgozó visszajött, néhány hét múlva áthelyezését kérte, egy másik vállalathoz. Áthelye­zését követően igényeket tá­masztott, mondván, hogyrosz- szul csinálta a vállalat az egész munkajogi részt, anya­gi vonatkozású , követelések­kel is előállott, mert véle­ménye szerint őt tartós kül­földi szolgálatra kirendelt dol­gozónak kell tekinteni. Az a kérdés most, hogyan kell a munkajogi helyzetét el­bírálni. és mik a társadalom- biztosítási vonatkozások. Amikor az említett dolgozó külföldön munkát vállalt, már a 10/1972. (V. 20.) MüM —PM. számú együttes rende­let volt érvényben. Ennek értelmében tartós kül. földi szolgálatot teljesít a dol­gozó, ha meghatározott állo­máshelyen a külföldi szolgá­lat időtartama az egy évet meghaladja. Jelen esetben egy évnél tovább volt külföldön a dolgozó. Kérdés azonban, hogy valóban kiküldték-e a dolgozót a vállalat, vagy a főhatóság, vagy pedig a dol­gozó önként vállalt külföl­dön munkát, és ehhez a vál­lalat, illetve a felügyeleti szerv csupán jóváhagyását adta. Tanácskérő olvasónk tájé­koztatásából az állapítható meg, hogy külföldön munkát vállaló személyről van szó, nem pedig tartós külföldi szol­gálatot teljesítő dolgozóról. Ennél fogva az érintett dol­gozó munkaviszonyát a kül­földi munkavállalás ' tartama alatt a vállalatnak szünetel­tetni kellett volna, és nem áthelyezést írni a munka- könyvbe. A munkáltatótól díjazás természetesen nem jár. Ha azonban tartós külföldi szolgálaton kiküldetésben van a dolgozó, akkor azt a mun­kát a munkáltató rendelke­zése alapján látja el. Ilyen­kor a dolgozó járandóságait is a munkáltató folyósítja. A belföldi munkáltató pedig a 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet 222. és 223. §-aiban meghatározott járulékalap után, ha pedig a járandósá­gokat a bérköltség, illetőleg a béralap terhére folyósítja, az általános szabályok szerint köteles a társadalombiztosí­tási járulékot fizetni. Akit a TESCO közvetít, annak mun­kajogi helyzetét a már emlí­tett 10/1972. (V. 20.) MüM— PM számú együttes rendelet 31. §-a alapján kell elbírálni. Ha valamely dolgozót nem­zetközi szervhez tagként, vagy munkatársként küld ki az ar­ra illetékes szerv, ennek mun­kajogi helyzetére és díjazásá­ra a 114/1975. (Mü. K. 9.), a 120/1973/ 14. MüM—PM szá­mú együttes utasítások vo­natkoznak. Ez utóbbi esetben a dolgozó fizetésnélküli sza­badságon van a belföldi mun­káltató társadalombiztosítási járulék fizetésére vele kap­csolatban nem kötelezett. Mivel a kérdésben szerep­lő esetben azt a jogi vélemé­nyünket fejtettük ki, hogy itt nem tartós külföldi kikülde­tésről van szó, hahem kül­földön engedéllyel vállalt munkáról, ezért az a véle­ményünk, hogy a vállalat nem követett el hibát, hogy nem fizetett munkabért és SZTK- járulékot, csupán a munka­könyvi bejegyzés helytelen, ezt azonban utólag módosítani kell, hogy a munkaviszony szünetel. Megítélésünk sze­rint, a külföldön munkát vál­laló dolgozó a vállalattal szemben semmiféle igénnyel nem léphet fel. Egyébként, mivel a mun­káltató fordult hozzánk fel­világosításért, felhívjuk a fi­gyelmét, hogy a külföldön MOZIMŰSOR NOVEMBER 24-TÖL NOVEMBER 30-IG CEGLÉD, Szabadság DUNAKESZI, Vörös Csillog 24—25: A nagv érzelmektől 24—27: Aoám néhány jókat lehet zabálni boldog éve 26—27: Hosszú búcsú 24—27: Esti előadás: 28—30: Fekete farkasok Utolsó vérbosszú üvöltése 28—30: Gyalog-galopp CEGLÉD, Kamara DUNAKESZI, Rákóczi 24—26: Herkulesfürdői emlék 24—25: Chaplin revü 27—30: Kis hableány 26—27: A Noszthy fiú esete GÖDÖLLŐ Tóth Marival 28—29: Égő pajták 24—27: A szerelem rabjai 24—27: Esti előadás: ÉRD A rendőrnő 22—24: Fedőneve: Lukács 28—30: Center az égből 27—29: A zsoldoskatona SZENTENDRE 30: Visszatérés Óz földjére 24—27: Neretvai csata I—II. FŐT 28—30: A szerelem rabja 24—25: Veri az ördög V4C, Madách Imre a feleségét 26—27: Gyalog-galopp 24—25: Hét tonna dollár* 26—27: Égő pajták 24—27: Külön előadás: 28—29: Tisztes honpolgárok* GYAL No megállj csak 24—25: Keresztapa másik arca 28—30: Esti előadás: 26—27: Ne hagyd magad, Egy kaland utóélete* Pitkin! 28—30: Apám néhány 28—29: Fel a fejjel boldog éve 24—27: Külön előadás: ABONY, Mese Végzetes aranyrögök 26—27: Peti a csodagyerek NAGYKATA 28—29: János vitéz 24—25: Mr. Majestyk ABONY, Művész 26—27: Mr. McKinley szökése I—II. 26—27: Az arany szelleme 24—27: Külön előadás: 28—29: A tuniszi fiú A kis vakond kalandjai ABONY 28—30: Egy romantikus angol nő 24—25: Olaszok hihetetlen kalandjai Leningrádban PILISVÖROSVAR 26—27: Vincent. Francois, Paul 24—25: Gyilkosság és a többiek az Orient expresszen 28—29: Focizzon aki tud 26—27: Fedőneve: Lukács 30: A tuniszi fiú 28—29: A kör bezárul 28—30: Esti előadás: A keresztapa POMAZ másik arca 24—25: Egv romantikus BUDAÖRS angol nő 26—27: Center az égből 24—25: Tisztes honpolgárok* 28—29: Sherlock Holmes 26—27: Fehér farkasok legkedvesebb bátyjának 28—20: Apám, az agglegény kalandjai DABAS. Kossuth RÁCKEVE 24—25: A n*\gy Caruso 24—25: A Tenkes kapitánya 26—27: Halai az eletért I—II. 28—29: Édes Anna* 26—27: Vigyázat, vadnyugat! DUNAHARASZTI 28—29: Mr. Majestyk 24—27: Sherlock Holmes SZIGETSZENTMIKLÓS legkedvesebb bátyjának 24—25: Center az égből kalandjai 26—27: Tisztes honpolgárok 24—27: Külön előadás: 26—27: Esti előadás: Bosszúállók Csermen 28—29: Szandakán 8 28—29: Suttogó fantom * Csak 16 éven felülieknek! munkát vállalók társadalom' biztosítási ellátásável kapcso latban a 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet 317—325. §-ai mérvadóak és a SZOT Tb. Főigazgatóság ezzel kapcso­latban kiadott 2—157/1977. szá­mú közleményét is vegyék fi­gyelembe, amely a Társada­lombiztosítási Közlöny szep­temberi számában jelent meg. • MunkaUgyl viták a gya­korlatban. Gyakran kerestek fel olyan panasszal, hogy a munkaügyi döntőbizottság nem foglalko­zott az elé terjesztett üggyel. Ezzel kapcsolatban tettek fel olvasóink több kérdést. Először is azt kell eldönte­ni, hogy mi a munkaügyi vi­ta, mivel általában munka­ügyi vitában jár el a munka­ügyi döntőbizottság. Munka­ügyi vita alatt a dolgozó és a vállalat között a munkavi­szonyból eredő jogokkal és kötelezettségekkel összefüg­gésben felmerült vitát ért­jük. Ezekben az esetekben, ha a jogszabály kivételt nem tesz, a munkaügyi döntőbi­zottság jár el. Ilyen kivétel például, hogy a magasabb ve­zető állású munkaügyi vitá­jában nem a döntőbizottság, hanem a szolgálati felettes jár el, az ipari szövetkezet magasabb vezető állású al­kalmazottjainak munkaügyi vitájában — bizonyos kivé­telekkel — a közgyűlés jogo­sult intézkedni. Nem munka­ügyi vita viszont a szövetke­zeti tag jogaival és kötelezett­ségeivel kapcsolatban a szö­vetkezet és tagja között ke­letkezett vita, továbbá a szö­vetkezet által a tagjainak oko­zott kár megtérítése tárgyá­ban keletkezett vita, mint amilyen ügyben K. P. ácsai olvasónk keresett fel a múlt héten bennünket. Az ilyen, úgynevezett szövetkezeti tag­sági viták felülvizsgálása nem a munkaügyi bíróság, hanem a rendes bíróság hatásköré­be tartozik. • A vállalati kártérítés­ről. Legutóbb részletesen fog­lalkoztunk az anyagi felelős­ség kérdéseivel. Most Zebe- gényből kaptunk levelet, amelyben azt sérelmezi olva­sónk, hogy váltott műszak­ban dolgoznak két gépen, amelyről ismeretlen tettes el­lopta a poroltó készüléket. Le­vélírónkat kötelezték kárté­rítésre, jóllehet, panasszal élt az illetékes döntőbizott­sághoz, és mielőtt azt tár­gyalták volna, és döntést hoz­tak volna, már le is vonták a 200 Ft-ot fizetéséből. Helyte­lenül járt el a vállalat, mert a dolgozónak joga van ha­lasztó hatályú panasszal élni a kártérítés ellen. Tanácsol­juk, forduljon a munkaügyi bírósághoz. Másik kérdésére az a vála­szunk, hogy a bérpótlék ügyé­ben a vállalati kollektív szerződést kell megnéznie, és az abban foglaltak az irány­adók. Ha a kollektív szerző­désben szerepel a bérpótlék, vagyis megilleti az ilyen gé­pen dolgozókat, akkor olva­sónktól sem vonhatják meg azért, mert hosszú ideig tá­vol volt. Ez ügyben is jogo­sult a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz fordulni. Dr. M. J. A Legfelsőbb Bíróság döntései Különös üzletvezetés Egy mezőgazdasági terme­lőszövetkezet borkimérésének vezetőjével az elnök közölte, hogy az üzletben felmerülő kiadások a jövőben tablón nem számolhatók el. Az indokolt költségek megtérítéséről a közeljövőben részletes utasí­tást kap. A vezetőnő fél éven át eredménytelenül sürgette a szükséges intézkedést, de leveleire még választ sem kapott. Ezek után a felme­rült kiadásokat továbbra is a tablón tüntette feL Ezért húszezer forint visszafizeté­sére kötelezték Ezt azzal in­dokolták, hogy eljárása rossz­hiszemű volt, mert az elnök tiltó rendelkezése ellenére és anélkül, hogy arra feljogosí­tották volna, járt el. A határozat hatályon kí­vül helyezéséért a vezetőnő pert indított. A munkaügyi bí­róság megállapította, hogy az asszony munkaviszonyából fo­lyó kötelezettségét vétkesen megszegte, mert az elnöki uta­sítást nem tartotta meg, s ezért felelősséggel tartozik. Tízezer forintot jóhiszeműen fizetett ki, s így csak a fenn­maradó tízezer forintot köte­les visszatéríteni. Törvényes­ségi óvásra az ügy a Legfel­sőbb Bíróság elé került, amely a vezetőnőt a visszafizetés alól teljesen mentesítette. A határozat indokolása sze­rint azt kelleitt eldönteni, hogy az asszony az üzlet vi­telével kapcsolatos költsége­ket és kiadásokat milyen mó­don számolhatta el, annál is inkább, mert a tsz sem tagad­ta, hogy azok indokoltak vol­tak és tényleg felmerültek. Az a körülmény, hogy az el­nök a tablón történő elszá­molást megtiltotta, még nem jelenti azt, hogy az üzletme­nettel kapcsolatos szükséges kiadások a szövetkezettel szemben semmilyen módon nem voltak elszámolhatók, il­letve, hogy az üzlet rezsijét a vezetőnőnek a munkálta­tóval szemben, saját pénzé­ből, bizonytalan ideig hitelez­nie kellene, vagy éppen sa­ját magának kellene viselnie. Az ezzel ellentétes állás­pont azt a tarthatatlan hely­zetet eredményezi, hogy a munkáltató egyoldalú intéz­kedése alapján a dolgozó vagy nem juthatott volna hozzá az őt megillető teljes munkabé­réhez, vagy az üzlet forgalmá­nak rovására, a munkaköré­hez nem tartozó és nőtől álta­lában el sem várható fizikai megterhelést igénylő munká­kat kellett volna ingyen elvé­geznie, illetve végső esetben az üzlet működését — a tár­sadalmi tulajdont károsító módon — a részletes elszá­molású rendelkezések meg­jelenéséig, teljesen be kel­lett volna szüntetnie — hang­zik tovább a határozat. A mun­káltató a társadalmi tulaj­don védelmében akkor járt volna el helyesen és a Mun­ka Törvénykönyvében foglal­takkal összhangban, ha az üz­letvitellel szükségképpen fel­merülő költségek és kiadá­sok elszámolásáról a tiltó rendelkezéssel egyidejűleg in-« tézkedett volna. Ennek felróható elmulaszt tása — különös figyelemmel arra, hogy az elszámolási uta­sítás, a vezetőnő többszöri sürgetése ellenére, még e per jogerős befejezésének idő­pontjában sem készült el — a dolgozó hátrányára nem érté­kelhető. Ennek következmé­nyeit tehát nem is tartozik viselni. Ebből adódik, hogy a felróható magatartást tanúsí­tó szövetkezet nem kifogásol­hatja, hogy az üzletvezetőnő a költségeket és a kiadásokat változatlanul a tablón szá­molta el. Az irányadó termelőszö­vetkezeti jogszabályok szerint a munkaszerződésnek tartal­maznia kell a munka teljesí­tésével elszámolható költsé­gekre, azok mértékére és el­számolásuk módjára vonatko­zó kikötéseket Szükség esetén a hiányon munkaszerződést közös egyet­értéssel ki kellett volna egé­szíteni. Mindezekre tekintet­tel tévedett és ezáltal jogsza­bályt sértett a munkaügyi bíróság, amikor a vezetőnői a szövetkezet által követeli összeg egy részének megfi­zetésére kötelezte. Az óvónő bűne Egy óvónőt fegyelmi bün­tetésül, azzal az indokolással bocsátottak el, hogy gyere­kekkel szemben testi fenyí­tést alkalmazott, sőt, az egyi­ket vizes törülközővel úgy megverte, hogy a kisfiú bal szemének külső szemzuga fö­lött és alatt hámhorzsolás ke­letkezett. Súlyosbító körül­ményül szolgált, hogy hason­ló okból korábban már fe­gyelmi büntetést kapott. Az óvónő tagadta a cselekmény elkövetését és azzal védeke­zett: a gyerekek összevere­A tartalékalapról Január l-től érvényes a határozat A Magyar Közlöny 79. szá­mában megjelent a mezőgaz­dasági üzemek szabályozó rendszeréről szóló miniszter- tanácsi határozat módosítása. A határozat szerint a termelő­szövetkezetiek az adózott nye­reség 4 százaléka helyett ezen­túl 8 százalékot kötelesek a tartalékalapba helyezni. Az in­tézkedés a tsz-eik gazdálko­dási biztonságának növelését szolgálja, miután a megnövelt tartalékalap lehetőséget ad a kedvezőtlen évekből adódó pénzügyi hiányok rendezésére, valamint az előző évben elért jövedelemszint tartására, illet­ve legfeljebb 2 százalékkal való növelésére. Ily módon a mezőgazdasági termelés jelle­géből adódó termésingadozá­sok pénzügyi hatása mérsékel­hető. A termelőszövetkezetek III. kongresszusa állásfoglalásának megfelelően a határozat intéz­kedik arról, hogy a tsz-ek kölcsönös támogatási alapjá­nak pénzforrásai bővüljenek azzal, hogy a gazdaságok az alap javára befizethetik az [ff Tíz nap rendeletéiből A mező- és erdőgazdasági ingatlanok forgalmáról a Ma­gyar Közlöny 81. száma tar­talmazza az 1977. évi 27. tör­vényerejű rendeletet, és annak végrehajtási szabályait, a 36/1977. (XI. 3.) MÉM. rendel­kezést. A vízgazdálkodási társula­tokról az 1977. évi 28. tvr. és ennek végrehajtásáról a 41/1977. (XI. 3.) MT. rendelet intézkedik ugyanitt. Az 1980. évi népszámlálásról a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának 1977. évi 29. sz. törvényerejű rendeleté! szintén a Magyar Közlöny 81. számából ismerhetik meg az érdekeltek, és ugyanitt talál­ható az a rendelkezés, hogy az Uampolgárok a zártkertben jzemély szerint január l-től 6000 m2-ig (1668 n.-öl) szőlő­és gyümölcsös művelési ágú vagy szőlő-, gyümölcstermelés­re kijelölt zártkerti területből legfeljebb 3000 m2-ig (834 n.-öl) szerezhetnek földtulaj­dont. (42/1977. (XI. 3./MT.) A föidrendelettel kapcsolatos a 42/1977. (XI. 3.) számú ren­deletnek az a szabályozósa is, miszerint a zártkerti földrész­leteket 800 m2-nél (228 n.-öl) — az országos jelentőségű üdülőterülettel rendelkező vá­rosokban és községekben 1500 m2-néi (417 n.-öl) — kisebb részletekben megosztani nem szabad. Az intézkedés a Ma­gyar Közlöny 81. számában jelent meg. A mezőgazdasági nagyüze­mekben részes művelést válla­lókról kiadott 38/1977. (XI. 5.) MÉM. rendeletet az érdekeltek a Magyar Közlöny 82. számá­ból ismerhetik meg. évente képzett és a jelenlegi rendelettel felemelt tartalék­alap 25 százalékát. A megnövelt alapból a gaz­daságok nemcsak egy-egy kedvezőtlen év hatásait ellen­súlyozhatják, hanem lehetőség van a tagszövetkezetek fejlesz­tésének finanszírozására is. A tartalékalappal kapcsolatos határozatot már az 1977. évi zárszámadás során alkalmazni kell. A határozat kimondja, hogy a gépbeszerzési támogatósban részesülő gépek és technoló­giai berendezések egyes meg­határozott alkatrészeihez az eddigi 34 helyett 24 százalékos támogatás adható. A minisz­tertanácsi határozat 1978. január 1-vel lép életbe. határo« helyezés kedtek. A fegyelmi zat hatályon kívül séért a járási intézményi kö­zös pedagógus munkaügyi döntőbizottsághoz fordult, amely azonban elutasította. Ezek után a munkaügyi bíró­ságon pert indított. A bíró­ság nem állapította meg, hogy az óvónő a gyereket bántal­mazta volna, ellenben más fegyelmi vétségeket követett el, s ezért a büntetést szigo­rú megrovásra enyhítette. A legfőbb ügyész törvényest ségi óvására a Legfelsőbb Bí­róság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül he­lyezte és új eljárást rendelt el. A döntés szerint a fegyel­mi büntetés kiszabása előtt széles körű bizonyítást foly­tattak le, és kihallgatott ta­núk vallomása alapján álla­pították meg, hogy az óvónő súlyosan megsértette a rend­tartásban foglaltakat. Két daj­ka is terhelőén vallott elle­ne. A bíróságnak további bi­zonyítást kellett volna elren­delnie, és azok mérlegelése alapján kellett volna a helyes tényállást megállapítania. Ami a munkaügyi bíróság által észlelt egyéb fegyelmi vétsé­geket illeti, a Legfelsőbb Bí­róság kimondta: a munkaügyi vitát eldöntő szerveknek nine* hatáskörük arra, hogy a fe­gyelmi határozatban megje­lölt vétség mellett újabbakat állapítsanak meg és ehhez mérten határozzák meg a fe­gyelmi büntetést. Ha. E. Használatban próbálják ki az új fogyasztási cikkeket A könnyűipari miniszter rendelete A termelők maguk próbál-, ják ki először az általuk elő­állított, újonnan bevezetésre szánt fogyasztási cikkeket, győződjenek meg arról, hogy megfelel-e a minőségi követel­ményeknek, hogyan válik be viselés közben, — valamennyi vállalatra, szövetkezetre kiter­jedően erről intézkedik a könnyűipari miniszter most napvilágot látott rendelete. A fogyasztók és termelők legsajátabb érdekeit szolgáló rendelkezés szerint azok az ú.i cikkek, amelyeknek használat közbeni viselkedését műszeres vizsgálattal nem lehet megál­lapítani, a sorozatgyártást megelőzően . használati-viselési próbára adhatók ki. Ez a pró­ba azonban nem pótolja a külön jogszabályban vagy ha­tósági rendelkezésben előírt egyéb vizsgálatokat. A használati-viselési próbát az adott termék jellege szerint az illetékes könnyűipari minő­ségellenőrző szervnél, illetőleg ilyen lehetőség hiányában — s a rendeletben foglalt megkö­töttségek szerint — magán- személyek bevonásával hajtják végre. Ez utóbbi esetben is vi­selési próbát a vállalatnak el­sősorban saját dolgozói köré­ben kell megszerveznie, s a próbát végző személyt tájé­koztatni kell a termék hasz­nálati, kezelési módjáról is. A próbák szabályait — csak­úgy, mint az értékelés, to­vábbá a tapasztalatok haszno­sítási rendjét — külön vállalati szabályzatban kell meghatá­rozni. A szabályozást és annak megtartását a minőségellen­őrző intézetek is ellenőrzik. Végső soron a vállalat által végzett vizsgálatok és a próba eredményeinek együttes érté­kelésével döntik el, hogy az adott termék alkalmas-e a vele szemben támasztott igé­nyek kielégítésére.

Next

/
Thumbnails
Contents