Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-22 / 274. szám
A könnyűszerkezetes kormányprogram 1980-ig Beszámoló a parlamenti bizottság ülésén az eddigi eredményekről Az országgyűlés; építési és közlekedési bizottsága Gyarmati János elnökletével hétfőn Székesfehérváron, a Technika Házában tartotta ülését. Részt vett az ülésen Ábrahám Kálmán, építésügyi és város- fejlesztési miniszter, Fodor ( Gyula, a könnyűszerkezetes programiroda vezetője, Ta- • kacs Imre, az MSZMP Fejér megyei bizottságának első titkára, valamint az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium több vezető munkatársa. A bizottság a könnyűszerkezetes építési mód eddigi eredményeit és az 1970-ben megkezdett kormányprogram előrehaladását tűzte napirendre. A könnyűszerkezetes építési mód hazai bevezetéséről, a kormányprogram teljesítéséről Szatmári László, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium főosztályvezetője terjesztett elő jelentést. A könnyűszerkezetes kormányprogram 1980-ra sikeresen befejeződik és az előirányzott építési kapacitás nagy része addigra rendelkezésre áll. Ez évi másfél millió négyzetméter alapterületű könnyűszerkezetes épület felépítését jelenti. Az országgyűlés építési és közlekedési bizottságának tagjai az előterjesztés után számos észrevételt és kérdést tettek fel. A vitában felszólalt Szilágyi Gábor, Gócza József, Simon Gábor, Juratovics Aladár, Marjanek József, Ollári István, Varga N. István és Mátay Pál országgyűlési képviselő. A kérdésekre és észrevételekre Ábrahám Kálmán válaszolt. A miniszter hangsúlyozta, hogy a könnyűszerkezetes építési mód magasabb bekerülési költsége csak viszonylagos; az átfutási idő egyhar- madára csökkenése és egyéb okok következtében összesen mintegy tizennégyezer építőipari munkás, „megtakarítását” teszi lehetővé, s ugyanakkor az elemek szállítási könnyebbsége is , többszörös előnyt biztosít a hagyományos építési móddal szemben. Ezen túlmenően a könnyűszerkezetes épületek jelentős energiamegtakarítást is eredményeznek jobb hő- és hangszigetelésükkel, továbbá a kisebb karbantartási és üzemeltetési költségeik révén. A könnyűszerkezetes építés anyagszükséglete hosszú távra is pontosan tervezhető és ez a népgazdaság más ágazataiban jelentős költségmegtakarítással jár. Ugyanakkor elismerte a miniszter, hogy túl hosszú ideig tartott a könnyű- szerkezetes építési mód bevezetésének előkészítése és a szükségesnél több külföldi építési technológiát vásároltak meg. Szovjet gyógyszeripar Legnagyobb partner: Magyarország Szovjet gyógyszeripari kiállítás nyílt hétfőn Budapesten, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A november végéig nyitva tartó bemutatón a MEDEXPORT szovjet külkereskedelmi egyesülés a fel- használás szerinti csoportokban rendszerezve mutatja be a szovjet gyógyszeripar legfontosabb, részben már nálunk is ismert gyógyszereit, s a kutatások új eredményeit. A kiállítás alkalmából a szovjet vállalat magyar partnerével, a MEDIMPEX-szel magánjogi szerződést is aláírt, eszerint jövőre a már korábban megkötött 53 millió rubel értékű magyar gyógyszerexport további 27 millió rubellel bővül, s a közeljövőben további magánjogi szerződéseket írnak majd alá, a hosszú lejáratú keretmegállapodások alapján. Az üzletkötés kiterjed több mint egymillió rubel értékben szovjet exportra is. A kiállítás megnyitását és a szerződés aláírását megelőzően a Szovj étunió budapesti kereskedelmi képviselete és a MEDEXPORT sajtótájékoztatót tartott. Ezen elmondták, hogy a szovjet gyógyszeripar 95 országba szállít. Mind export., mind importforgalmukban legnagyobb kereskedelmi partnerük a magyar MEDIM- PEX. Ebben az évben a kölcsönös forgalom értéke már megközelíti a 150 millió rubelt, ennek legnagyobb része magyar export. Öt pengő veit a vizit... Társadalombiztosítás: a munkavállalók betegség, baleset, rokkantság, elhalálozás esetére szóló általános intézményes biztosítása. Az érte folyó harc összefonódott a munkásmozgalom küzdelmeivel és megvalósítása az európai államokban alapvető munkavédelmi követeléssé vált. Így ír a lexikon. Ha földműves: nem Pásztor Dénes — mint a többiek, akik ebben a cikkben megszólalnak — a beszélgetés idején a Pest megyei Tanács Semmelweis Kórházának sebészetén feküdt be- , tegen. — Nagykőrösi vagyok, hatvanöt esztendős, földműves. Ezt csináltam világéletemben. Voltam én cseléd, béres is, tizenöt éves koromtól fogva. (Magyarországon a múlt század ötvenes éveiben alakultak az első munkásegyesületek, főként társadalombiztosítási funkciókat ellátó szervezetként. A tagok az úgy- . nevezett társládákba adták a pénzt, bajba jutott társaik megsegítésére. 1891. évi XVI. törvénycikk kimondotta ugyan valamennyi ipari munkás kötelező biztosítását, de a valóságban ez nem terjedt ki minden iparágra, s a mezőgazdasági munkásokat sem érintette.) — Hogy mikor lettem először beteg, nem jut eszembe, de nemigen betegeskedtem. Sokba került, ha valaki megfázott, kisebb betegségbe esett. A doktorra, a gyógyszerre kellett. A gazda, a paraszt, akkoriban nem jelentett be az OTI-ba... (A korábbi hiányosságokat az 1907. évi hasonló törvény sem szüntette meg. Ezt a munkások „alamizsnatörvénynek” titulálták. Hazánkban először a Tanácsköztársaság valósította meg az állami társadalombiztosítást, kiterjesztve azt minden kereső dolgozóra. Majd 1928-ban létesült az OTI — az Országos Társadalombiztosító Intézet —, majd a MABI — Magánalkalmazottak Biztosító Intézete —, s ezt követte csaknem ötven hasonló intézmény. Ezek azonban az ország lakosságának alig egyharmadát látták el, a többi 69 százalék ismét biztosítás nélkül maradt, saját költségén vette igénybe az orvosi ellátást, a gyógykezelést.) — Nagy bajnak számított akkoriban a betegség. Nem haladt a dolog... Az én családomban — legyen hála a jóistennek — nem volt súlyos beteg. Négy gyermekem van, és ma már kilenc unokám. — Most? Hát, beteg vagyok. Ha minden jól megy, hétfőn mehetek haza... Operáltak ... Nem, nem került pénzbe... Hogy régen? Nem tudom, rengetegbe lett volna. (Utánanéztünk: a kórházban tíz éve még voltak fizető betegek. Akkor egy Pásztor Déneséhez hasonló műtét ára 800—1000, a hatheti ápolás, gyógyszer, ágynemű, étel pedig 3000 forintba került.) Jó, hogy nem voltambeteg... Kógler Emilné, Magda néni 78 éves, Érdről került a kórházba: — Abban az időben hentesüzletben voltam kiszolgáló tizennyolc éven át. 1930- ban kimentem Bécsbe, egy barátnőm háztartását vezettem három évig, azután hazajöttem. — Megmondom őszintén, jó, hogy nem estem akkor súlyos betegségbe. Mert a húgom kórházba jutott, és hiába volt biztosítása, az állásából félig gyógyultan kitették, hogy ne kelljen tovább „ingyért fizetni a biztosítást”. (A munkaadó hasznának forrása az alkalmazottak munkája. Ebből az alábbi gondolatmenet következik: az az alkalmazott, alti beteg, nem dolgozik, nem hoz hasznot. Ezen kívül fizetni kell a biztosítását is. Ezért került az utcára Kógler Emilné húga.) — Ha én lettem volna beteg, engem is elzavarnak: Aki pénzbe került, az mehetett. — Nyolc-kilencszáz pengőt kértek a vakbélműtétért és a méhen kívüli terhesség operálásáért 1937-ben. Szerencsére akkor már az uram OTI- tag volt. Él sem fogadnak a kórházban, ha ő nem dolgozik. Az első kérdés mindig így szólt: van-e biztosítása? — Akiket elküldték, mert nem volt biztosításuk, azok járkáltak heteken keresztül, hogy megszerezzék a községházán, városházán a szegénységi bizonyítványt. Mire a kezükbe került, sok közülük meghalt, betegen az utcán esett össze... (Hogy megalázó? Valóban az, de, ha valaki élni akar*...) — Én? AZ elmúlt tíz év alatt több mint ötször voltam kórházban, operáltak is. A múltban? Talán már rég meghaltam volna... A család adta össze Varga Sándor Dunaharasz- tiból: — Hatvanhárom éves nyugdíjas vagyok, a szakmám szerint víz- és fűtésszerelő. 1933-ban szabadultam és magánkisiparosoknál dolgoztam. Szerettem volna tanulni, de nem futotta a pénzből. Apám molnársegédként dolgozott, anyám otthon maradt a háztartásban. Az apámnak a szezonban akadt munkája, az őrléskor, utána csak a napszám... Az akkori malmok egészségtelenek voltak ... Meg is betegedett a portól. így azután öltözőőr (és biztosított) lett a Weiss Manfrédnál. De én korábban betegedtem meg... — Tízéves lehettem, amikor kétoldali tüdő- és mell- hártyagyulladást kaptam. Három hónapig nyomtam az ágyat. A nagyszülők, a rokonok adták össze a pénzt. Kellett, mert akkoriban öt pengőbe került a vizit, apám pedig egy pengőt kapott napszám fejében. — Mint szerelőnek, már volt biztosításom. Mégis nemegyszer, nem is kétszer sebes, bekötött kézzel dolgoztam. (Az imént említett gondolatmenet folytatása: a munkaadó az embereiből élt, kifizette az OTI-t, de nem lelkesedett a betegekért. Aki — bár apró bajokkal is, de többször — hiányzott a munkából, elveszítette állását. Ezért dolgozott Varga Sándor beteg kézzel is.) — Most nem kerül pénzbe a gyógyítás. Rövidesen megoperálnak, azt mondta a főorvos, de sem a műtétért, sem a gyógyszerért nem kell fizetnem, a nyugdíjamból nem vonnak le. Annak idején ezért is harcoltunk ... ★ A kórház előtt három gimnazistaforma lány eteti a galambokat. A kérdésre: tudják-e mi az, hogy társadalom- biztosítás, a vállukat vonogat- iák.. Azután megkérdezik — kissé ingerülten: miért kéne ezt nekik tudniuk...? Vasvári G. Pál Több jó minőségű termék — gazdaságosan, korszerűen Nagy teljesítményű gépek kihasználása a budai járásban I Az MSZMP Pest megyei bizottsága — mint lapunkban közöltük — november 11-én megtárgyalta a korszerű, nagy teljesítményű gépek kihasználásának tapasztalatait a budai járás ipari üzemeiben, s megfelelő határozatokat hozott. Alábbi cikkünk e fontos problémakör közelebbi vizsgálatába nyújt betekintést. Az MSZMP XI. kongresszusa, amikor részletesen elemezte a gazdasági építőmunka helyzetét, kiemelt hangsúlyt adott a gazdasági növekedés intenzív jellegének, a hatékonyságnak, a gazdaságosság javítását elősegítő tartalékok feltárásának és hasznosításának. A hatékonyság javítását célzó tartalékok eltérő nagyságrendűek ugyan, de kihasználásuk egyformán fontos. Különösen célszerű mégis azoknak a tartalékoknak a vizsgálata, elemzése, amelyek tartalmukban és méreteikben is a legjelentősebbek. Ilyenek a meglévő termelőkapacitások, ezen belül is a nagy értékű, korszerű és nagy teljesítményű termelőberendezések. Minden termelő- egységnek — ágazati hovatartozástól függetlenül — alapvető érdeke, hogy azonos gépállománnyal minél több jó minőségű, korszerű terméket gazdaságosan állítson elő. Népgazdasági érdeket tekintve is döntő dologról Van szó, mert minden százaléknyi javulás milliárdos eredményeket hozhat. A járás ipari kapacitásának döntő része az agglomerációs övezetben található. Fejlesztését, a termelés bővítését ez alapvetően befolyásolja. Az egyébként is szűkös munka- erőforrások mellett a budapesti üzemek munkaerő-elszívó hatása erőteljesen érvényesül. Ezzel hosszú távon számolni kell. Naponta mintegy negyvenezer ember jár el dolgozni a fővárosba. így — a megye helyzetéhez hasonlóan — a járás munkaerőhelyzete sem teszi lehetővé, hogy az ipari üzemek a jövőben a termelés bővítését, a termelékenység növelését a termelő létszám bővítésével érjék el. A budai járási pártbizottság ezért Is vizsgálta nagyon kritikusan a közelmúltban a nagy teljesítményű gépek és berendezések kihasználásának helyzetét. E szerint az 1975— 76-os éveket összehasonlítva, a járás ipari üzemeiben lévő nagy értékű, nagy teljesítményű gépek naptári időalapjának munkarend szerint 53,5 százalékát használták ki. A teljesített átlagos műszakszámuk az állami ipar vállalatainál öszességében az elmúlt évben 1,58; a korábbiakhoz képest lényegében változatlan. Kedvezőbb a kép azonban a nyolcszázezer forint feletti bruttó értékű gépek kihasználásában, amely azt mutatja, hogy a párt- és az állami határozatok hatására javult az ezzel kapcsolatos szervező munka. Különösen figyelemre méltó ez a PEMÜ-ben (átlagos műszakszámuk 2,68), és a Tejipari Vállalatnál (2,07). A vállalatok többségénél — különösen 1971 óta, az MSZMP KB üzem- és munka- szervezés javítását célzó határozatát követően —, a korábbiaknál nagyobb figyelmet fordítottak a korszerű, nagy teljesítményű gépek kihasználására, több műszakos üzemeltetésére. Egyes vállalatok azonban még ma sem fordítanak kellő figyelmet a kapacitás- tartalékok feltárására. A szűk keresztmetszetet többször csak az operatív eseti intézkedésekkel oldják meg, terveikben a gépi kapacitások kihasználásának javítására irányuló általános célokat határoztak meg. A termelőkapacitások optimális kihasználását, a nagy teljesítményű gépek gazdaságos üzemeltetését általános célkitűzésekkel, eseti intézkedésekkel máról-holnapra nem lehet elérni. A kapacitás kihasználása összetett feladat és hosszú távú szervező munkát igényel. Szervesen összefügg az üzem- és munkaszervezés kérdésével. Eredményeit mérni lehet abban, hogy a nagy teljesítményű gépek minél jobb kihasználását hogyan szervezi meg a vállalati vezetés, milyen előrelátással tervezi meg e gépek és berendezések beállítását a termelésbe. A vizsgálat számos olyan objektív nehézségre hívta fel a figyelmet, amely külön- külön is akadályozna a nagy teljesítményű gépek kihasználását. Különös hangsúlyt kapott ezek sorában a műszaki, technológiai színvonal és a termelő létszám. Az előbbi kapcsán gyakori volt a felvetés, hogy egy- egy vállalat műszaki fejlesztését, a technológiai színvonal javítását, egy-egy technológiai soron működő gépek célszerű megválasztását számos objektív tényező akadályozza. Többféle összefüggésben merült fel. hogyan befolyásolja mindezt a vállalatok anyagi helyzete, a régi gépek és berendezések selejtezésének üteme és lehetőségei. A vállalatvezetés akaratától független tényezők szerepéta járási pártbizottságunk is elismerte. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy egy-egy nagy értékű, magas műszaki színvonalat képviselő gépi berendezés termelésbe állítása, amikor már megteremtődtek ennek lehetőségei, nagyon alapos megfontoltságot, műszaki hozzáértést, közgazdasági érzéket és előrelátást igényel. Valóban nem kerülhetők meg a vállalatok helyzetével, a műszaki fejlesztés lehetőségeivel összefüggő kérdések (főleg olyanok, amelyek a jövőben születő döntéseket motiválják), azonban a helyes megítélésnél, a hibaforrások és okok keresésénél a múltban született elhatározások mai eredményeit; a termelésbe már korábban beállított nagy teljesítményű gépek kihasználását kell vizsgálni. Ennek vállalati tapasztalatai a jelenleg szükséges komplex intézkedéseket és a jövőben születő döntéseket is meghatározhatják. Fontosnak és követendőnek tekintjük azokat a vállalati erőfeszítéseket, amelyek a kapacitás kihasználását akadályozó tényezők megszüntetésére, illetve megelőzésére, a kiesett műszakok számának csökkentésére irányulnak. (A kiesett műszakok csökkentésével egy év alatt mintegy másfél milliárd forinttal lehetne növelni a termelést.) így oldották meg pl. az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban annak a nagy teljesítményű kovácsológépnek a több műszakos üzemeltetését, amely a hozzákapcsolódó műveleteket ellátó forgácsológépek kapacitását felülmúlva, bérmunkában más vállalat számára is termel. A nagy teljesítményű termelő kapacitáskihasználását illetően gyakran hangzik el az érvelés, hogy a legfőbb akadályozó tényező a munkaerőhiány. Nem kisebbítve az ezzel kapcsolatos gondokat, ebben az összefüggésben azonban a munkaerőkérdés néhány ellentmondást is a felszínre hoz. A vizsgálat során több helyen megállapítottuk, hogy a műszakszám növelését a létszámhiány valóban gátolja. Ennek alapján azonban az egyik ellentmondás, vagy mégin- kább kérdés, hogy a beszerzés eldöntésekor vajon honnan remélhették az érintett vállalatok az új gépekhez szükséges munkaerőt? A kérdés egy másik vetülete, hogy 1976- ban, amikor a járás ipari termelése 9,9 száza-; lékkai növekedett, a vállalatok 1,6 százalékkal kevesebb létszámmal oldották meg a megnövekedett termelési feladataikat. Ez év első felében a termelés növekedése 9,4 százalékkal szintén jobb az előző év első felénél és a foglalkoztatottak száma az idén is tovább csökkent. Ezek a tények azt mutatják, hogy — bár a szükséges munkaerőlétszám biztosítása lényeges kérdés —, a termelőegységek számára azonban más lehetőségek is kínálkoznak arra, hogy a termelést növelni tudják. A július elsejével bevezetett műszakpótlé-, kok is enyhítik a korábbi munkaerőgondokat. Növekedett már eddig is azoknak adói-, gozóknak a száma, akik vállalják a több műszakot. A harmadik műszak egységesen 40 százalékos pótlékolása és a második műszak kötelező dotálása folytán kedvezőbbek a feltételek a nagy teljesítményű gépek kihasználására. Ez az egyik alapvető célja volt a központi bérintézkedéseknek. Ugyanakkor a jövőben a műszakszám növelésére még jelentős anyagi áldozatok árán is csak szerény lehetőségek vannak. A termelőberendezések jobb kihasználásának könnyebben realizálható alternatívája a veszteségidők csökkentése révén a munkarend szerinti időalap jobb hasznosítása. E mellett sem lehet lemondani azonban a korszerű gépek és berendezések több műszakos üzemeltetésről, kihasználva a bérpreferencia minden kedvező lehetőségét. A mimkaerő-gazdalkodas hatékonyabbá tétele össztársadalmi érdek. Ezért fontos, hogy minden szinten, a pártszervezetekben, a társadalmi és tömegszervezetekben egyaránt jelentőségének megfelelően kezeljék. A munkaerő szükséges átcsoportosítását, a munka- fegyelem megszilárdítását célzó feladatokat,' az indokolt szervezeti összevonásokat, az indokolt vezetői cseréket, a pártszervek aktívabban kezdeményezzék és következetesebben támogassák. A gépek időbeli kihasználásáról nem beszélhetünk anélkül, hogy az üzemben eltöltött idő minél jobb kihasználását ne említenénk. A népgazdaság, a vállalat és az egyén számára egyaránt elsőrendű érdek, hogy a jelenleg kieső napi egy-két óra a lehető legkisebb mértékre csökkenjen. Ebben a párttagságnak kell élenjárnia. A termelő kapacitások kihasználásának eredményes megszervezése, a meglévő tartalékok feltárása és hasznosítása a gazdasági vezetők munkájának fontos területe. Minden olyan döntés, amely a termelőkapacitások jobb kihasználását hivatott elősegíteni, akár közvetlenül, vagy közvetve, csak akkor lehet igazán megalapozott és végrehajtásra érett, ha a dolgozók széles rétegei is értik és támogatják. Ebben van jelentős szerepe a párt- és társadalmi szerveknek. A politikai munka eszközeivel sokat tehetnek annak érdekében, hogy felhasználják a vállalati, üzemi kollektívák bölcsességét, összefogását. A szocialista brigádmozgalomra is támaszkodva — a termelési vállalások mellett — olyan mozgalmak kibontakozását is ösztönözhetik, amelyek a munkaidő, a termelőkapacitások jobb kihasználását segíthetik elő. KRASZNAI LAJOS, az MSZMP budai járási bizottságának első titkára I I i
