Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-17 / 270. szám

1977. NOVEMBER 17., CSÜTÖRTÖK 5 uj uiuiunoan minuig van valami meseszerű. Különösen azok számára, akik évek hosz- szú során át vártak rá egy, legfeljebb két szobában zsú­folódva össze szülőkkel, gye­rekekkel, s már szinte re- ménytvesztve, sorsukba bele­törődve élték napjaikat. Sok­szor és sokak által megrajzolt a kép: a festékszagot árasztó új lakás küszöbét először lépi át a család. Kissé félve, bi­zonytalankodva, tétován jár­ják a szobákat, alig-alig hi­szik, hogy mindaz, ami törté­nik, igaz. Pest megyében a mostani öt­éves tervben 42 ezer 800 új lakás épül. Ha rangsort akar­nánk felállítani a települések között és kivételesen nem vennénk számításba az urba- nizálódásban és a lakásépítés­ben amúgy is élenjáró Gödöl­lőt, Dunakeszit és Vácot, a járások közül minden bizony- nyál a budai vinné el a pál­mát, ahol mától december utolsó napjáig száznál több új otthonba költözhetnek be a boldog tulajdonosok. Eltűnik a Jancsi-telep Pilisvörösváron évekkel ez­előtt nagyszabású munkába kezdett a tanács. Felmérést készítettek a nagyközség te­rületén élő 155 sokgyermekes családról, azt vizsgálva, ho­gyan, hol, milyen körűimé-, nyék között élnek. A családok közül 21-ről derült ki, hogy nagyobb lakást, jobb élet- körülményeket érdemelnének. Időközben Pilisvörösváron a nagyközség különböző pont­jain egy sor tanácsi bérlakás épült. A legutóbbiakat, szám szerint négyet, augusztus 20- án adták át a község szélén, az Arany János utcában. A frissen vakolt ház szomszédsá­gában ma már egy újabb épü­let falai magasodnak. Négy háromszobás lakás épül itt, ugyancsak nagycsaládosok számára. Az alapozást július­ban kezdték és ma már az épület külső és belső vakolá­sánál tartanak. Az otthonok komfortosak. Az összkomfor­tos fokozattól csupán egyetlen dolog választja el őket, nincs központi fűtés. A falakat ma még állvány­erdő burkolja, s a ház körül mindenfelé homokbuckák magasodnak, hordók, malte- rosládák, téglatörmelék csú­fítja a terepet, de Bárdos Endre, a pilisvörösvari tanács költségvetési üzemének mű­szaki vezetője szerint legké­sőbb december közepére rá se lehet majd ismerni az épület­re és környékére, hiszen ek­korra szeretnék átadni a la­kóknak a négy otthon kul­csait. Az épületben egyébként egy tíztagú csapat dolgozik. Az el­ső emelet egy sarokszobájá­nak áttört falán át a szállító- szalag szinte betekint a falak közé. Ez is a munkához tar­tozik. Kovárik János vb-titkár szerint az idei nyolc lakással 14-re csökkent azoknak a sok- gyermekes családoknak a szá­ma, amelyek továbbra is la­kásra várnak. A tanács gond­jai ezzel azonban egy csep­pet sem enyhültek, hiszen bontásra vár a Jancsi-telep. A pilisvörösváriak a bányászko­lónia barakkjait nevezik így. Jövőre 16 új lakás épül itt, s a buldózerek végérvényesen eltakarítják a nyomorúságos bányászviskókat, 1980 végére pedig 188 egyszobás, 40 négy­zetméter alapterületű lakás áll majd a hajdani kolónia he­lyén. Emeletes állványerdő. Pilisvörös- váron Solymáron, a Mátyás király útján, az útkanyarulat magas­ságában nyolctagú csapat dol­gozik. Kovács Béláné, a nagy­községi tanács elnöke mondta el, hogy a két külsőre rend­kívül hasonló épületben ösz- szesen hat lakás készül. Négy tanácsi bérlakás lesz, kettő pedig a nagycsaládosoké. Át­adásával mindössze négy-öt olyan család marad Solymá­ron, amelynek a közeli évek­ben mindenképpen lakást kell kapnia. Októberi májusfa A községben egyébként ma már nyílt titok, hogy kik kap­ják az új otthonokat. Két háromgyermekes család. A hír nyilvánosságra hozatala utón kisebbfajta népvándorlás kez­dődött a tanácson. Jöttek a szülők négy, olykor öt gyere­ket cipelve magukkal és mel­lüket döngetve érdeklődtek, vajon miért nem ők költöz­hetnek be. A tanács lakás­elosztó bizottsága alapos kör­nyezettanulmány után dön­tött. Az új lakások kulcsait március végén adják át. Az építkezéshez a tanács 700 ezer forint megyei támo­gatást kapott. A lakások így tágasra, fürdőszobásra, szóval minden igényt kielégítőre si­keredhettek. Az építők no­vember első napjának dél­előttjén az aljzatot betonoz­ták. Két hete, csütörtökön fe­jezték be a falak felhúzását. Akkor került a koszorúra az a szalagokkal díszes májusfa is, amelyet régi kőműves szokás szerint az utolsó téglasor he­lyére kerülése után szokás ki­tűzni. Varjúkesergő Törökbálinton a tanácsel­nök, Mészáros Lajos hatalmas rajzlapot terít szét irodája asztalán, az új nevesincs lakó­telep tervrajzát. Alig egy éve, hogy az első tíz lakásba be­költöztek az új lakók és a Hegyalja úti — a községben csak így nevezett: nagycsalá­dos — lakótelepen ma már egy' új épületsor falai viríta­nak erre. A tízlakásos, fűrész­re emlékeztető épületsor ala­pozását pontosan hét hónap­pal ezelőtt kezdte meg a Bu­dai Járási Építőipari Szövet­kezet. Most napok kérdése csupán és a 70. négyzetméte­res, háromszobás, kétszintes lakásokba költözhetnek a lakók. Szombaton az ünnepé­Az érdi csatatéren lyes átadás napján tíz család kapta meg a régvárt lakás­kulcsokat. Akad közöttük há­rom, négy, sőt nyolcgyerme­kes is. A tanácselnök szerint az épületsor költsége 3,3 millió forint alatt van és ezt a nevet­ségesen alacsony végösszeget valójában az önkéntes segí­tőknek és a társadalmi mun­kásoknak köszönhetik. Az egyik katonai alakulat 5000 óra ingyenmunkát végzett a házak alapozásakor, a hely­beli és a környező települések üzemei pedig gépeket ajánlot­tak fel a földmunkához. Kis­iparosok, festők, kőművesek, villanyszerelők önkéntes mun­kája segített újabb és újabb forintokat lefaragni a végösz- szegből. A Bentavölgye Tsz Diósdi út és Hegyalja út között elte­rülő búzatáblája egyre fogy, tavaly és idén egyaránt 10— 10 háznak való helyet kanya- rítottak ki belőle, s a tábláról az útmenti fákra visszaszo­ruló varjúcsapat, úgy tűnik, hamarosan az utolsó vadász- területeit is elveszti, hiszen a ma még bontatlan földdara­bon 1979-ig újabb 30 lakás épül — nagycsaládosoknak. Az érdi csatatér Elemi csapás sújtotta terü­letre emlékeztet Erden a mű­velődési központ mögötti rész. Az útról egy időközben ki- ürítétt családi ház mellett araszolva juthat el a látogató a történések tulajdonképpeni helyszínére, az építési terü­letre. Két egymásra majdnem merőleges ház áll itt, alapo­zásukat márciusban kezdte meg a PÁÉV, az egyik épü­letben 30, a másikban pedig 45 másfél és kétszobás lakás lesz majd. Az út közepén nyújtózó hatalmas árok a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat munkásainak szorgal­mát és feledékenységét jelzi. Ök építették, ugyanis az új lakótelep szennyvízrendszerét, ám a csatornákat elfelejtet­ték betakarni. Az építési terület egyik sar­kában a trafóház épül, távo­labb a TIGÁZ szerelői a gáz­vezetéket készítik. December végére — legalábbis Horváth László építésvezető bízik ben­ne —, valamennyi munkával elkészülnek, úgy, hogy de­cember első hetében talán már a műszaki átadásra is sor kerülhet. Időközben megérkezett az a konténerkazán is, amely a la­kások központi fűtés rendsze­rét táplálja. Heteken belül várják társát: a tartalékka­zánt is, s ha az építőipar­ban oly sokat emlegetett utol­só simítások nem tartanak sokáig, a jövő év első hónap­jában talán a lakók költözé­se is megkezdődhet. Érden is bizottság alakult, amelynek tagjai 450 családot látogattak végig. A városi nagyközségben 1974 óta 64 lakás épült kifejezetten a nagycsaládosok számára. A most épülő 75-ből is elsősor­ban ők kapnak majd. Az ötfogú fűrész, Törökbálinton. Berkó Pál S Kevesebb szabálysértés Ocsán Virág Károlyné aggódott: ml lesz a következménye annak, ha el­mondja, milyen szabálysértések fordulnak elő a közel tízezer lakosú községben. Aggodalmát azzal indokolta, hogy nem szeretné megszegni a megbírságoltaknak tett ígéretét, miszerint a vétkek titokban ma­radnak. Nem is kértük arra, hogy szószegést kövessen el, a szabály- sértők neveit nem kérdeztük tőle. Az ócsai nagyközségi tanács igazgatási csoportvezetője a legnagyobb fölháborodással azokról beszélt, akik ittas ál­lapotban mindent összerondí­tanak, nem kímélve sem a szobrokat, sem a köztereket, általában azokat a helyeket, ahol sok ember fordul meg, s akik kénytelenek a mocskot látni és szagolni. Nem kímélik a vonatokat sem. Aki még nincs a várótermi pad alatt, azt részeg társai föltuszkolják a vonatra, ott aztán folytató­dik az otromba randalírozás. Aki ráfizet Máskülönben a szabálysér­tések száma évről évre csök­ken. 1973-ban 121, 1974-ben 111, 1975-ben 105, 1976-ban 86 ócsai lakost büntettek meg. Tavaly és tavalyelőtt minden ötödik szabálysértőt lopásért vontak felelősségre. Érdekes a bolti lopások statisztikája az ezt megelőző két évben. 1972- ben 14 bolti tolvajt büntettek meg, a következő évben már 44-et, tehát minden harmadik szabálysértő lopott. Ez volt az önkiszolgáló boltok tömeges nyitásának az éve. A tömeges büntetések éve is lett egyben 1973, ennek köszönhető, hogy 1974-ben már csak hat embert értek lopáson az ócsaiak kö­zül. 1975-ben a számuk meg­háromszorozódott. tavaly is­mét csökkent valamelyest. De nem mindenki tolvaj, akit lopáson érnek a boltban; az Önkiszolgálást még sokak­nak szokniuk kell. Nem lehet szórakozottan zsebrevágni egy doboz cigarettát, mint azelőtt a trafikban, más helyen vásá­rolt árut nem lehet kibontva, blokk nélkül bevinni az ön- kiszolgálóba. Jó néhány em­ber a saját hanyagságának, szórakozottságának vagy a tá­jékozatlanságának az áldoza­ta. A munkáltató büntet A mezei lopás mostanában kevesebb, de előfordul. Segí­tünk Virág Károlynénak egy tévhitet eloszlatni: már nem lehet böngészni. Vagy huszon­öt éve még azt hirdették: aki tud, segítsen a tsz termését vagy a termés maradványait betakarítani. Aki segített, ré­szesedett a betakarított ter­ményből. A mai 30—40 éve­sek, akik akkor még gyerekek voltak, ma is abban a hitben élnek, hogy még mindig sza­bad bejárásuk van a tsz föld­jére. Náluk jóval veszélyesebbek a feketefuvarozók, akik a rá­juk bízott állami járművel kö­vetnek el visszaéléseket. Egy­re többen vannak ilyenek, de akit egyszer rhár megbüntet­tek. nem kerül vissza az ócsai szabálysértési hatóság elé. Ennek az a magyarázata, hogy a tanácsnál jó ideje nem bün­tetik meg őket, hanem az ügyet egyenesen átadják a munkahelynek, s a feketefu­vart vállaló gépkocsivezető fegyelmit kap. Ez a büntetés súlyosabb, mint a bírság, A vásárlók megkárosításá­ról szóló feljelentés ritka, azt is mindig a társadalmi ellen­őr teszi meg. A tankötelezett­ség elmulasztása sem gyakori Ócsán, de majdnem minden évben ugyanazok a családok az ügyfelek, A kutya- és baromfitartók is gyakori ügyfelek. Az ötszáz kutyatulajdonos közül minden évben kikerül vagy húsz, akik nem oltatják be a kutyát és körülbelül ugyanennyi baromfi- tartó feledkezik meg a védő­oltásról. A tűzrendészen sza­bálysértések gondatlanság kö- vetkeztményei, s minden év­ben akad néhány ember, aki engedély nélkül horgászik. A név titokban marad [ Virág Károlyné szerint a köztulajdon rongálásának és a köztisztasági szabálysértések­nek táptalaja nemcsak a kö­zömbösség, hanem a bejelen­tés következményeitől való fé­lelem is. Egészségtelen gon­dolkodásra vall az a nézet, hogy: a feljelentő az feljelen­tő, akkor is, ha a köz érdeké­ben lép fel. Az ócsai tanácson megtalál­ták a módját annak, hogyan lehetne a rongálókat és a köztisztasági szabálysértőket felelősségre vonni úgy, hogy a feljelentő mentesüljön a kel­lemetlen következményektől. A tanács azt kéri, hogy aki rongálást tapasztal, az ne a szabálysértési hatóságnak, ha­nem az illetékes közigazgatási szervnek, vagyis a tanács il­letékes osztályának jelentse be akár levélben, akár szemé­lyesen. A bejelentést felvevő osztály kivizsgálja az ügyet, s maga tesz feljelentést a sza­bálysértési hatóságnál. így a rongálót és a bejelentőt nem kell szembesíteni a tárgyalá­son, a bejelentő neve titokban marad, nem kell tartania at­tól, hogy beverik az ablakát Egyszóval a tanács gondosko­dik arról, hogy ne essék bán- tódása. H. E. GOMBÖ PÁL Azok az idők, amikor áz igazgató főleg igazgatott, elmúltak. Manapság a vállalati közhangulatra kell vigyázni mindenekelőtt Ezért hát naponta járom az irodákat és barátkozom. Nem azért mondom, de a szak- szervezeti elnök kevesebbet tud a dolgozók magánügyeiről, mint én. Ámde az emberi kapcsolatok vonatkozásában jelentős különb­ségek vannak férfiak és nők között. A fér­fiak logikusan előadják gondjaikat, amelye­ket általában fizetésrendezéssel, vagy pré­miummal orvosolni lehet. Ámde a nőknek lelkűk van... Kizárt típusok Meglehetősen tapasztalt, tehát nehezen lel­kesedő természetem számára üdítő kivétel a pszichológia. Lélektani tudósaink teljesítmé­nyei mindig felüdítenek és rajongó tisztele­tet váltanak ki belőlem. Lám, most mit olvasok? Azt, hogy a meg­felelő intézet megfelelő pszichológusa nyi­latkozott azon elvekről, melyek szerint ők tudományos tökéllyel kiválasztják a vezetés­re képes elemeket a dolgozók amúgy elegyes tömegéből. Hát ez, kérem, úgy kezdődik, mármint a vonatkozó vizsgálat, hogy mi­előtt pozitív tulajdonságokat mérlegeltek vol­na, erélyesen kizártak bizonyos típusokat. Először is — idézem —: „Kizártuk az inger­lékeny típusokat”. Hát, ezt, bizony, jól tették. Nincs kellemetlenebb, mint, ha egy főnök in­gerlékeny. Még képes fölös hevülettel reagálni hibákra, hevesen magas követelményeket fel­állítani, ahelyett, hogy azt mondaná: csiga­vér, mint ami nekem van. Kellemetlen tud lenni az ilyen ingerlékeny vezető. És már meg is vagyok győződve: vezetésre alkalmatlan. Mint például Napóleon, aki, ha nem olyan in­gerlékeny, talán meglassítja a döntéseit és szé­pen, nyugodtan vezeti a csatákat, szelíd szó­val fedd meg egy-egy tábornokot, aki néhány ezer katonát a legnagyobb nyugalommal vesz­tett el. Akárcsak Nagy Sándor meg Julius Caesar, akik a feljegyzések szerint szintén in­gerlékenyek voltak, alkalmatlanok egy olyan bonyolult szervezet vezetésére, mint egy had­sereg. Vagy néhány nemrég volt és mai mi­niszterünk, akiket — neveket hadd ne említ­sek — láttam felugrani, mint akit darázs csí­pett meg. amikor egy disznóságról értesültek, és hasonló ingerlékeny módon azonnal felhív­tak és megdicsértek valakit, aki ragyogp mun­kát végzett. Előzetesen még a róla szóló anya­got sem nézték át, a kollégiumot sem hívták össze megtárgyalni, hogy lehet-e dicsérni és, ha igen, mikor, hogyan? Hát ezért szeretem a pszichológiát. Ezúttal például megdöntötte ama tévhitemet, hogy az ember, mint olyan szerves egész, lehet kole- rikus is, szangvinikus is, minden képességét, tehetségét addigi teljesítményei Jelzik, azok mutatnak előre is. Persze, ha valaki nem ingerlékeny, akkor eljuthat addig, hogy tesztlapok kitöltésére mél­tatják és ez biztosan sokkal tudományosabb. Az ingerlékeny meg, igaz, ami igaz, talán még oda is vágná a tesztlapokat, mondván: „Utá­lok felesleges papírokat kitölteni”. Őszinte hirdetés Eladok. Trabantot. Kilométerórája 30 ezret mutat, mert mágnessel visszacsavartam. Pom­pás üléshuzata alatt kilóg a támlából a bele. Műszaki vizsgán most ment át a kocsi, aki át­engedte, már letartóztatásban is van. Motorja új, amit számlával tudok bizonyítani, mert a .három évvel ezelőtti dátumot átjavítottam. Trabantom eladási ára: 46 000 forint, ami álla­mi ár. Annyiért kapok ugyanis állami újat, mert a soronkívüliséget megvesztegetéssel biz­tosítottam. — Keresek férjet 45 évesnek mon­dott, jól konzervált 62-es vagyok. Teltkarcsú­ságom, most, közvetlenül fogyókúra után, de­rékban 96 és fél centi. Modorom elviselhetet­len. hisztérikus. Saját lakással rendelkezem, mert férjemet kiszekíroztam belőle. A zenét, olvasást, természetjárást utálom, feketekávét nem iszom, csak bort, sört, pálinkát és egyéb szeszes italokat. Ezzel szemben, mint hirdeté­sem első feléből kiderül, élelmes vagyok. Le­veleket „Tiszta szívvel” jeligére a főkiadóba. Válaszlevél: Tisztelt, asszonyom! Mikor ta­lálkozhatnánk? Ha a Trabant-kiutaló össze­köttetését megnevezi, a házasságnak nincs aka­dálya. Hogyan kell bólogatni Tessék ezt végigolvasni, ne korán rábólin­tani, hogy ismerős a történet. Tudniillik, Bulgáriában játszódik, ahová őszi üdülésre utazott ismerősöm a feleségével, aki is szépasszony és feltűnően fiatalabb a fér­jénél. Már az első este beültek a hotel étter­mébe vacsorázni. Alig fogyasztották el a sopsz- kát — egyfajta előételt —•, amikor megjelent óm a helyiségben egy virágárus lányka. Szép illedelmesen, de mintha mágnes vonzotta vol­na, oly egyenesen ismerősöm asztala felé tar­tott. No, persze gyakorlati lélektanhoz minden virágárus ért, nyilván ő is hamar megcsinálta az egyenleget: idősebb férfi, fiatal és szép nő — egyenlő virágcsokor. Igen ám, de az asszonyka is hamar egyenle­get készített: kiszámított pénz, vásárlási szán­dékok — egyenlő visszautasítás. így hát — ki­találták — nemet intett. Mire — ezt is nyilván kitalálták — a lányka már nyúlt is a kosárba és emelte ki a legdúsabb csokrot. Mert hogy — önök nyilván tudják, de ismerősöm neje nem tudta — Bulgáriában az igent úgy intik fejjel, mint nálunk a nemet, jobbra-balra in­gatva. Megtanulta hát a fiatalasszony a leckét. És mikor másnap újra jött a lányka — ezúttal csak a fagylalt előtt — tüstént és hevesen bó­logatni kezdett a fejével fel-le, fel-le. Mire a virágok árulója felvillanó mosollyal máris odarohant és letett egy csokrot. Hiszen egy külföldiekkel telt szállodában nem volt nehéz megtudnia, hogy például a magyaroknál az ilyen bólogatás igent jelent. As í Lakások - építők — határidők (Siiitörtöki Löktél Egy vezető káder panasza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents